Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
A nagyszerű ötletek, a kiváló rendezés filmje: FELHÍVÁS TÁNCRA Gene Kelly három táncfilmje egy közös címmel márkázva kerül a magyar mozilótogatók elé. A három film — Cirkusz; Körtánc; Szinbád, a tengerész — mindegyike önálló produkció; a címen túl „csupán” a íül- bemáíHÓj modern muzsika; a remekmívű, szinte cizelláltan rajt a felvevőgép „szeme”, azután továbbáll és a szerelmeseiket fényképezi. Végül ők is eltűnnek. A köpeny marad csak a tér közepén, a köpeny, amelyet az előóvakodó bohóc — aki ez ideig megbújva lázárkodott a csókok lakomáján — karjára vesz, magához ölel, ringat, mintha visefölött arat győzelmet. Klasz- szikus szabály: a rajzfilmen minden lehetséges, ami rajzolható. Ezzel az aranyszabállyal bizony kevesen élnek ma, de él vele Kelly és mikor a 'háremőrök elől nem tud más módon menekülni, ceruzát kapar elő zsebéből, ajtót rajzol a falra — a rajzfilm rajzolt falára természetesen —, majd mint ami a legtermészetesebb, ki is nyitja a szettében odavázolt „vészkijáratot”. A jelenet minden groteszksége ellenére hiteles, mert ezt az irrealitást éppen a rajzfilm műfaji irrealitása teszi reálissá. Csak három rendezői ötlet a sok közül, hogy egy-egy kiragadott példával bizonyítsuk a bevezetőben elmondottakat. Természetesen a rendezés kiváló volta nem jelenti azt, hogy mindhárom táncjáték teljesen hibátlan alkotás. A Cirkusz vásári sokasága néhány jelenet kivételével csak statisztéria maradt, a Körtánc giccses befejezése (a férj és feleség ismét egymásra talál), a Szinbád-ban az a két jelenet, amikor a tengerész sürgősen árny boy-já váHozrssss*ssysss^ssyys*^ssssss*sYSS^ASSsyjv'ssYssssyssssssyssssssssssssssssssssy'ssssssssssssssssj< \ FRIDECZKY FRIGYES: AFRIKA ÉBRED! Jelenet a Cirkusz-ból. A bohóc í és reménytelen szerelme ^ Kép a Körtánc-ból: A szőke démon átlép az énekes által megszédített nőkön, hogy elragadja a szerelmes kandúr módjára nyávogó „csalogányt” kidolgozott koreográfia; az ötletek pazar gazdagsága; a rendezői ötletek csillogása; valamint a rendező-koreográ- fus-főszereplő Gene Kelly beszédszerűén kifejező tánc- és mimikaművészete fűzi össze, teszi egymáshoz tartozóvá a három különálló alkotást. A cirkusz; egy bohóc tragédiája. Az erősen pantomim- ízű táncjáték nem a Bajazzók történetét ismétli, itt e»y reménytelenül szerelmes lk-z- tesiképű Harlekin próbál méltóvá lenni a ti éta-kötél táncos artistatársáihöz, de a próbálkozás pusztulással végződik, lebukik a kötélről és utolsó pillantásával egymás mellé parancsolja a szerelmeseket. A körtánc: egy karkötő vándorlásának története, erősen szatirizált képe az úgynevezett polgári erkölcsnek. A karkötőt a férj ajándékozza nejének, az továbbadja szerelmesének, a festőnek; az ismét elajándékozza modelljének; az a ficsurnak; az a szőke dómomnak; az a népszerű táncdal-énekesnék és így tovább, amíg az ékszer az utcalányhoz, onnan ismét a férjhez, majd megint a feleséghez kerül. Szinlbád, a tengerész: modernizált ezeregyéjszakái mesejáték. Szinbád. az amerikai matróz csodalámpához jut. Ahogyan dörzsölgetd — a mesék dzsinnje helyett — kis fiúcska terem előtte, aki bevezeti a- képeskönyv megelevenedett világába. Itt, a mesék' birodalmában megvívnak a sárkánnyal, legyőzik a háremőröket és magukkal viszik a szultán leányát. A három történetet egyetlen szó nélkül, a tánc, a mozdulatművészet, a mimika legváltozatosabb eszközeivel mesélik el; olyannyira változatosan, hogy egyazon táncjátékon belül helyet kap — és meg is találja a helyét — a klasszikus balett, a sztepp és az akrobatika egyaránt. A táncok, a színek pazar áradatát Kelly biztos rendezői keze ötvözte kompozícióvá és e nagyszerű rendezői munkából csak három példát ragadunk ki, hogy bizonyítsuk: a klasszikus felfogás milyen tág teret enged merőben új, korszerű elképzelések valóravál- tásához is. A Cirkusz-ban a leány rózsaszín trkójára bíborpalástot borít, hisz hűvös az este és ő az elnéptelenedett bódék között szándékozik találkozni szerelmesével. A találkozás, a csókok, az ölelés forró perceiben a palást a földre kerül, egy pillanatra megállapodik tatja a lámpa szellemét és ^ stewardessé az ezeregyéjsza- ^ ka királyasszonyát — nem ^ válik a kompozíció javára. ^ Ugyanakkor kétrógitelen, hogy a két utóbbi jelenet a film ^ szülőhazájának jellemző pol- $ gári ideológiáját tükrözi. ^ Ezek a félrefogások azon- $ ham nem csökkentik lényege- ^ sen a film művészi értékét, ^ amelyet Kellyn kívül olyan $ szereplők is fémjeleznek, mint ^ Claire Sombert és Claude ^ Bessy, a Párizs! Opera balett- !< művészed; Daphne Dale angolt és Diana Adainw New York-i ^ balettánccs. X s A filmet az amerikai Met- J ro—Goidwyn—Mayer cég § gyártotta. Résziét a Szinbád, a tengerész című filmből: a két háremőr (rajzfigurák) készül lenyakazni Szinbádot (Gene Kelly) ■i Tam tam, ta-ta-ta tarn tam dobog az éjben a vér a vérem a véred: millió vérünk vére, szívverése tam tam, ta-ta-ta tam tam fekete párduc szeme, ha villan én szemem villan te szemed villan millió vérünk szeme, ha villan tam tam, ta-ta-ta tam tam mozdul a dzsungel dzsungeléin mozdul dzsungeled mozdul millió vérünk dzsungele mozdul tam tam, ta-ta-ta tam tam mozdul a fű is mozdul a fákon bokron a sátor mozdul a hu’lám tenger apályadagálya futván tépi a partot tépi a láncot, mozdul a fű is mozdul a sáska mozdul a sivatag százezer árnya mozdul a termesz mozdul a ház, ha falait rágja, roskad a ház és roskad a bástya! Szikkasztó számum vihara indul tam tam, ta-ta-ta tam tam zizeg a szélben millió porszem s reszket a korbács reszket a font rács reszket a kőház fehér ház fordul ajtaja-ablaka mordul csikordul s fekete éjben felriad, ébren sáppad a sápadt- bőrű hajcsár. Fülel; a szélben millió ében szolga szemében villog a bosszú vijjog a szélben mint a sirály s nesztelen éjben is fenyeget a csend. Hallgat, a szélben zizegő szélben esőszál-sűrű nyílvessző szélben, zizeg a szélben zuhog a szélben üvölt a szélben tam tam, ta-ta-ta tam tam felkel a reggel felkel az élet, reggelre minden fűszál feléled, elefánt-lábnyomlapított fűszál lándzsa hegyesre merevül s úgy áll őrt áll az útnál, iám tant, ta-ta-ta tam tam taposott fűszál lándzsává serken, datolya pálmák ágyúkká érnek, verejtékcseppek tengerré állnak, haragok, kínok tankokká válnak, gödrökbe fektetett fekete testek, lyuggatott testek sereggé állnak tam tam, ta-ta-ta tam tam kihullott vérünk zászlaja lobban Afrika kéklő arcára dobban: kék volt s vörös az égbolt! tarn tam, ta-ta-ta tam tam dobog az éjben a véred, a vérem: millió vérünk vére, szívverése, dobog a tam-taim dobog a lépés dobog a vér és dobog a fegyver fekete ember serege felkel, mozdul a fű is mozdul a hullám mozdul a porszem is rohamra futván: felkel a reggel, felkel az élet, vége az éjnek! Tam tam, ta-ta-ta tam tam AFRIKA ÉBRED! GARAMI LÁSZLÓ: FIATALOK Megsimogatom a kölykök szöghaját, belecsípek az arcukba. Ha rövidlátó vagyok is, érzem ujjaim között hamvas barackhúsukat, és hagyom, hogy átáramoljon az én vérembe is ezeknek a kis csibészeknek az elpusztíthatatlan jókedve. Olyan itt, mint az óvodában: munkásosdit játszanak a gyerekek, overálban és igazi gépekkel. És hogy a játék Ezért is szeretek közéjük járni. Melegszem. Nem állnak meg, ha belépek. De észrevesznek. És ég kezükben a munka. Tudnak ezek a kis csibészek, ha akarnak. És akarnak, ha magukon érzik az igazgató szemét. Még akkor is, ha az igazgató íróasztalán feledte a szemüvegét. Ma azonban nemcsak látogatóba kukkantottam be ide. még viccesebb legyen, tele- maszatolják magukat fáradt olajjal. De a szemük, foguk és kedvük ragyogó. Negyvenhat apró lángocska. Meleget, világosságot árasztanak. Tizennégy-tizenöt esztendősek. De olykor-olykor égetnek is, vagy legalább pörkölnek. Jaj annak a mesternek, akit ez a 46 kölyök össztűzbe vesz És sohasem fázik az. akit barátsággal fognak körül. Munkát hoztam. Az Íróasztalomra tavaly egy apróka repülőgép landolt. A németek hozták, az új repülőgépgyár első gyártmányának modellje ez. Es ma reggel baleset érte a kis gépet. Ahogy lekanya- rítottam magamról a zakómat, levertem a kis modellt a helyéről. Lezuhant és ha emberéletben nem esett is kár. de félszárnya odalett, letört. Ezt a repülőgépfiókát vittem a tanműhelybe: hegesz- szék meg nekem. Barátságból. És hálából — a szemüvegem miatt, hogy mindig az íróasztalon felejtem. Idén vettünk fel öt új tanulót. Ezekhez igyekeztem, köztük is a legkisebbhez. Vékonyka tökmag ez a gyerek, tíz évesnek sem gondoltam, amikor először láttam. Es csodálatos, nem is akarja öregebbnek mutatni magát, mint amennyi. Rövid nadrágot hord, hármas géppel tároltatja le kerek koponyájáról a haját és nem cigarettázik. Ahogy piszéjével, a gép körül szimatolgat... hát az kész cirkusz. Mintha szagra mérné a csapágy hosszát, illatra a szélességét. És úgy tesz. mintha észre sem venné, hogy a háta mögött áll mindenható igazgatója. De azért észrevett... Az esztergakést — az olajozóval akarta befogni. A többiek nevették. Én ... nem vettem észre semmit... hiszen nem volt velem a szemüvegem. Csak letettem a gépre a kis repülőt. — Nézd csak, ezt kéne meghegeszteni. de ügyesen hogy nyoma se lássék. Tudod, emlék... A gyerek — mint aki parázshoz nyúl — félve vette kezébe, méregette, nézegette. — No, megcsinálod? Vállalod? Kivörösödött az izgalomtól az istenadta. Talán a megtiszteltetéstől. De lehet, hogy latolgatta: mi járna ki azért, ha az egészet eléoeti Ezt csak ö tudta volna megmondani. De inkább hallgatott, hol rám nézett, hol a repülőgépre, Két esztendeje, amióta élet költözött a tanműhelybe, nem múlott el nap, hogy a gyerekekre rá ne nyissam az ajtót. A gyárbeli szakik eleinte nevettek rajtam, azután megszokták ezt is, mint tt többi rigolyámat. — A góré megy a gyerekei közé — súgnak össze —, ha egy pohár vízzel felejtetem az ebéd ízét, s felállók az asztaltól, amikor a többiek még javában metélik köszö- rületlen késeikkel a húst. Én bicskát használok, azzal gyorsabban megy. Ezzel is megtakarítok néhány percet, meg azzal, hogy a levest forrón kanalazom magamba. Talán a gyomromban is gőzölög még. Igen, nem titok a gyárban, hogy a tanműhely az én ebéd utáni csemegém. De igazán az. Az ajtaja előtt mindig leveszem a szemüvegem. Hiába hozzák ilyenkor hozzám a mesterek a tönkretett csapágycsészéket, félreesztergált perselyeket, a gyerekek selejtmunkáit... — Sajnos... A szemüvegem ... — motyogok, és mintha keresném, végigtapogatom zsebeimet. A szemüveg, tudom, köpenyem felső zsebében húzódik meg, de nem szólok róla és szerencsére ő sem jelentkezik, talán még kisebbre hajtogatja ilyenkor magát. összetartunk — a szemüvegem meg én. Mert nem inspiciálni, szidni, vagy dicsérni járok én ide, ments isten! lőjét tartaná karjai között... Magávalragadó, csodálatosan kifejező képsor, amely sejtetni engedi, hogy a köpeny még szelephez jut. Valóban. A lány visszatér az elhagyott ruhadarabért és felfedezi Harlekint, amint az éppen térdreborulva vall szerelmet — a köpenynek. Odalép, hogy megvigasztalja a boldogtalan szerelmest, de ekkor kilép a szobából a másik férfi, a győztes és félreérti a bohóc és a lány helyzetét. A lány utánasiet, ismét ledobja a köpenyt — a gép lencséje megint megállapodik a vöröslő színfolton egy másodpercig ... És amikor „ bohóc kétségbeesett utolsó kísérletére, a nyaktörő mutatványra szánja el magát, odalenn várja a vörös palást, szerelmesének takarója ;— arra hullik, halálos zuhanással. A palást szinte refrénszerű visszatérése, fel- ^ bukkanása a kritikus pillana-| tokban már önmagában is bi-^ zonyos ritmust teremt. De bi-| zonyítja azt a klasszikus té- ^ telt is, hogy a rendezőnek ^ csakis azt szabad bemutatnia, ^ aminek szerepe, funkciója j! lesz a történet során. A Körtánc visszatérő tör- ^ ténet- motívuma: mindig az ^ adja az ékszert, aki szeret,^ de akit nem szeretnek vi- ^ szont. Ezt a helyzetet, a vi-^ szonzatlan szerelmet rendkí-^ vül nehéz ábrázolni oly sok- ^ szór a táncjáték folyamán^ anélkül, hogy ismétlésre fa- ^ nyalodnék a rendező. Gene ^ Kelly mégis megtalálja a $ módját és az egyik legkifeje- ^ zőbb példája ennek az ábrá-^ zolásnak a festő műtermében^ játszódik. A művész és a mo-| deli tánca: a férfi az elragad-^ tatás extázisában karolja át, | öleli a lányt, aki táncol, tán- ^ col ugyan, mozdulataival gé- ^ p'esen követi partnerét, de a| legelragadtatottabb pillanatok-^ ban — eszik. Egy-egy fordu-^ lat, piruett, lágy bók vagy| spitzelés közben alkalmat ke- ^ rés és talál arra, hogy a fes- ^ tőnek készített szerény uzson-| nát elfogyassza és amikor a ^ szerelmes ember diadalmasan S felemeli — a diadal jelképe-^ ként — ő felragadja a tejes-^ üveget az asztalról. Mindkét-^ ten megdicsőültek: a férfi a ^ beteljesülés mámorában, ő a ^ táplálkozás élvezetében. A Szinbád, a tengerész: kü- ^ lönleges a különlegesek kö-^ zött. Rajz- és játékfilm-kom-^ bináció, a mesevilág maga, ^ annak minden szereplője rajz- X y figura, a mesekönyvben kó-^ borló Szinbád és kis társaS ezekkel a rajzfigurákkal ha- X dakozik, táncol, szteppel; ezek5
