Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

1959. AUGUSZTUS 6. CSÜTÖRTÖK HEGYEI <C hírlap 3 Indonéz kereskedelmi küldöttség érkezett Magyarországra Ismail M. Táj ab, az indonéz külügyminisztérium nemzet- zetközi gazdasági kap­csolatok osztálya főnö­kének vezetésével, négyta­gú indonéz kereskedelmi kül­döttség érkezett Budapestre. A vendégeket a Ferihegyi-re­pülőtéren a Külügyminiszté­rium és a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munka­társai fogadták. A küldöttség tagjai látoga­tást tettek Baczoni Jenő kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tesnél. Magyar kereskedelmi küldöttség utaiott Ghánába A ghanai kormány meghí­vására magyar ‘kereskedelmi delegáció utazott Akkrába. A ■küldöttség a ghanai kormány képviselőivel a két ország kö­zötti gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt. Nagyot lép előre a fejlődés útján 4M biifjtji Tcssvdik Sámuel Tsa íaffsáffu — Soha ilyen ragyogó le­hetőség nem adódott még a termelőszövetkezetekben az állattenyésztés fejlesztésére, mint az idén. Amíg az előző években rendszeresen takar­mánynehézségekkel küszköd­tek, a mostani bőséges ter­més okos felhasználásával egyszer s mindenkorra le le­het rakni a nagyüzemi állat- tenyésztés alapjait. — Nagy István elvtársnak, a bugyi Tessedik Sámuel Termelőszö­vetkezet elnökének szájából hangzottak el ezek a szavak a minap, amikor a tsz-be lá­togattunk. Való igaz a megállapítás, de hitele mégis csak akkor van igazán, ha a Tessedik Sá­muel Tsz-ben az elnök meglá­tását és szavait valóra is váltják. Nos, a szó és a tett egységéről hamarosan meggyőződhet­tünk, mert Nagy elvtárs rö- i vid körútra invitált bennün­ket. Szívesen vállalkoztunk rá. Ványpuszta felé robogtunk, s közben Nagy elvtárs a ki­váló terméseredményekről számol be. — Százkilenc hold árpánk a tervezett hét mázsa helyett 15,9 mázsát adott holdanként, a zab pedig hat mázsa he­lyett 11 mázsát. Muharunk, lucernánk, silókukoricánk, szemeskukoricánk és 25 hold másodvetésű csalamádénk is kiváló termést ígér. — Bizonyára alacsonyan terveztek a télen — szólunk közbe. — Szó sincs erről. A négy tsz téli egyesülése előtt több éves átlagban olyan termé­sünk volt, mint amilyent most terveztünk, de az egyé­niek több éves termésátlagai is arról tanúskodnak, hogy reálisan terveztünk — mond­ja meggyőzően az elnök. — Alikor lesz mit osztani az idén? — mondjuk. — Lesz, de mi nem ter­ményt osztunk — válaszolja röviden. — Mit szól ehhez a tag­ság? — Még a télen az egyik köz­gyűlésen úgy határozott a tagság, hogy áttérünk a pénz­beli elszámolásra és sem ke­nyér-, sem pedig takarmány- gabonát nem osztunk — ma­gyarázza. — Hát a fejadag, meg a háztáji állatállomány? — Alii akar, vehet a tsz-től gabonát. Családonként két mázsa gabonát vásárolhat a tag állami felvásárlási áron. Egy-egy család háztáji ál­latállománya számára két mázsa árpát adunk, ugyan­csak hivatalos áron — folytat­ja az elnök. — Mit csinálnak a renge­teg terménnyel, közösen ér­tékesítik? — fordulunk újabb kérdésünkkel az elnökhöz. — Az állammal szembeni' kötelezettségeinken kívül egyetlen szem takarmányga­bonát és egyetlen szál ta­karmányt nem adunk el — mondja határozottan. Megérkezünk a tanyára, s első utunk a szarVasmarha- istálióba vezet, ahol 50 hízó- marha áll a ’jászlakhoz kötve. — Ezeknek kell a takar­mány — mutat széjjel az is­tállóban Nagy elvtárs, majd így folytatja: — Tervünkben 100 szarvasmarha meghizlalá- 5a szerepelt. Mi azonban de­cemberig 100, a jövő év kö­zepéig pedig újabb 100 hízó­marhát adunk át. De besze­reztük már a jövő évi hízó­anyagot is, mert akkor is 100 marhát hizlalunk és azokat is takarmányozni kell. m Aranyat érnek nekünk ezek az állatok — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó István agronómus, aki a ványpusztai üzemegység ve­zetője. A szarvasmarha-istállóból a fehérre meszelt sertésólhoz tartunk. — A jövő héten megérkez­nek a hízók, azok számára készítjük elő az ólakat — ma­gyarázza az üzemegység veze­tője. — Százdarabos sertéshizla­lási tervünket 300-ra emeltük — folytatja az elnök. — A Mánteleki Húsipari Állami Gtazdaságtól 230 ezer forintért 200 fehér hússertés süldőt vet­tünk, s azokat az ősszel meg- áízlaljuk. — Mennyi jövedelem marad i 200 süldőn? — kérdezzük az elnöktől. • Papír, ceruzát vesz elő s számolni kezd. — Most 45—50 kilósak a süldők, s darabja 900 forint­ba került. Körülbelül 750 fo­unt értékű takarmányt ete- ;ünk meg velük, amitől 115 dióra híznak. Tehát 17.50 fo- -intjával 1955 forintot kapunk i sertések darabjáért. Három- ;z«zöt, forint marad tehát ;gyen-egyen — összegezi a izámadás eredményét. — A kétszáz állaton tehát 51 000 — számol luk tovább. — Na, látták, miért nem JSztjuk ki és adjuk el a ta­karmányt? — kérdezi most már tőlünk az elnök. — Vány pusztáról Ürbőpusz- tára megyünk. Az egykori Dózsa Termelőszövetkezet te­hénistállójában ugyancsak 50 szarvasmarha hízik. Szóba ele­gyedünk a szarvasmarhákat gondozó tsz-tagokkal. — Hogyan van megelé­gedve a termelőszövetkezet­tel? — kérdezzük Ju ráesik András gondozót, aki három hónapja lépett a szövetke­zetbe. — Megvan a rendes meg­élhetésünk — válaszolja. — Hogyan van meg, hiszen még nincs itt az év vége — csodálkozunk. — Hja, mi nemcsak az év végién részesedünk, minden hónapban 30 forint előleget kapunk munkaegységenként. — Ügy mondja ezt, mintha a 30 forintos előleg a világ legtermészetesebb dolga lenne. A termelőszövetkezetben 54,40 forintot ér majd egy munkaegység az év végén. — Biztos, hogy megkapják a további 24 forintot? — tesszük fel az újabb kérdést. — Hát az csak természe­tes! Körültekintünk Ürbőpusz- tán. A puszta közepén csép­lőgép búg, a kombajnigsbonát tisztítják a tagok. A nagy ki­terjedésű legelőn tehéncsorda habzsolja a dús füvet. Távo­labb a termelőszövetkezet építőbrigédja egy 300 férőhe­lyes juihhodályon munkálko­dik. — Ott, közvetlenül mel­lette, még az idén felépítjük a másikat. Amott meg — mutat távolabb az elnök — két tízvagonos górét készí­tünk. — Nagy elvtárs hang­jából kicsendül, hogy ennek úgy kell lennie. — Jövő ilyenkorra három­szor ennyi állatunk lesz és ezt az idei jó termésnek kö­szönhetjük. Mert szerintünk akkor kell nagyot lépnünk, . amikor az erőnk is megvan, hozzá. Most pedig megvan — összegezi a tsz-elnök beszél- i getésünk tapasztalatait. i Mihók Sándor Egyesül a sződi Aranykalász és az Ezerjó Termelőszövetkezet Sződön jelenleg két ter­melőszövetkezet működik, az Aranykalász és az Ezerjó. A két termelőszövetkezet a gaz­dasági év végén egyesül. Az Aranykalász Termelő­szövetkezet nyolc éve működik és 300 kataszt- ralis hold kitűnő minő­ségű földdel rendelkezik. Taglétszáma 29 fő, többsé­gükben idősebb emberek. Ön­tözésre berendezett területe 30 katasztrális hold. Rendel­keznek egy új, 400 négyzet- méter alapterületű üvegház­zal is. Kertészkedésük ko­moly akadálya azonban a munkaerőhiány. A termelőszövetkezet szép rrtajorral, s többek között új, 50 férőhelyes tehénistálló­val rendelkezik. Van 64 da­rab szarvasmarhájuk, 12 anyakocájuk malacokkal, há­romezer darab mélyalmos ne­velésben levő csibéjük és 50 család méhük. Az idei gazdasági évben gondos munkával jelentős mennyiségű takarmányt termelnek, így 30 hold kukoricát, 23 hold silókukoricát, 25 hold őszi árpát, 5 hold zabot, lu­cernát, tavaszi és nyári ke­veréket stb. Ezenkívül ter­melnek kenyérgabonát, diny- nyét, dohányt, paradicsomot, paprikát, uborkát. Munkaegységük tervezett értéke 28 forint. Az Ezerjó Termelőszövet­kezet — ahogy a neve is mu­tatja — főleg szőlészettel foglalkozik. Tizennégy ka- taszirális hold szőlőn, öt hold gyümölcsösön és 80 hold szántón gazdálkodik. Taglét­számuk 48 fő, többségükben 40, illetve 30 év alatti fiata­lok. Az Ezerjó munkaegysé­gének tervezett értéke 57 fo­rint. Rendelkezik a tsz egy hatalmas, jól felszerelt bo­rospincével is, ahol még 3200 hektoliter bor tárolására van szabad helyük, s szívesen vál­lalnának a környékbeli ter­melőszövetkezetektől bort szakszerű tárolásra és keze­lésre. Üzemeltetnek egy szesz­főzdét is, Budakeszin pedig borkimérésük van. A két, területre közepesnek mondható termelőszövetkezet tagsága a közös vezetőséget már megválasztotta. Az ed­digi tervek és elképzelések szerint a megnövekvő termelő- szövetkezet szőlő- és gyü­mölcstermeléssel, szarvas­marha-tenyésztéssel, öntö­zéses kertészettel és csi­beneveléssel foglalkozik majd. Az Ezerjó Termelőszövetke­zet eddigi területének meg­műveléséhez 30 fő elegendő* a többa tag nagyszerűen hasz­nosíthatná munkaerejét a je­lenlegi kihasználatlan Arany­kalász-féle kertészetben; Az egyesítés legfőbb haszna* hogy a két kis termelőszövet­kezetből egy nagy és erős közös gazdaság alakul, más­részt pedig kiegyenlítődik a terület és tagság aránya. Az egyesítés komoly alapot te­remt egy nagyarányú fejlő­désnek, mert a meglevő lehe­tőségek jobb kihasználását eredményezi. T. M, Egy héttel ezelőtt érkezett hazánkba egy turista csoport­tal a bulgáriai Hazafias Nép­front Burgas megyei szerve­zetének 16 munkatársa. A vendégek megtekintették a főváros nevezetességeit, majd kirándulást tettek a Bala­tonra. Szerdán a városi pártbizott­ság, a tanács, a népfront­bizottság és a városi béke­bizottság meghívására Cegléd­re látogattak el a bolgár vendégek. A kora délutáni órákban érkeztek meg a ter­melőszövetkezeti városba, ahol megtekintették a nevezetessé­geket, majd meglátogatták a Vörös Csillag Tsz-t és az ál­lami kísérleti gazdaságot. Mindkét helyen hosszasan el­beszélgettek a dolgozókkal. Este a város vezetői vacso­rát rendeztek a vendégek tiszteletére. A zárt megépítést!, jól szellőztethető bútorszállító pót­kocsi megépítésénél fogva igen előnyösen alkalmazható nagy kiterjedésű és kényesebb tárgyak szállítására is. A kocsin egyköbméteres párnázott rekesz szolgál a töré­keny tárgyak (tükrök, képek, szobrok) szállítására. A bútorokat 30 köbméter rakodótérben lehet elhelyezni A szép kivitelezésű üzemanyag-szállító kocsi szükségte­lenné teszi az. amúgyis költséges, sok helyet foglaló üzemanyagos hordók alkalmazását. A vontatóra szerel­hető szivattyú segítségével az öntöltés és önürítés is megoldható. A kocsi üzemanyag szállításán kívül mozgó üzenianysg-kútnak is igen előnyösen használható Szöveg: Bende Ibolya Foto: Magyar Alfréd Nem elég a rendelet - anyagi alap is kell a végrehajtáshoz Itt IS, ott is kis falusi te­metőkben kisebb-nagyobb há­zak épülnek mostanában. Há­zak a halottaknak, de mégis az élőknek. Azért emelik ezeket az épületeket, hogy a legsze­rényebb egyszobás ház lakói is méltó külsőségek közepet­te vehessenek kegyeletes bú­csút elhalt családtagjuktól. De azért is épülnek, nehogy egy- egy zsúfolt lakásban a gyá­szoló család fájdalmát fokoz­va és egészségét veszélyeztet­ve másfél-két napig feküdjön ravatalon a halott. Ezért épül­nek tehát ezek a temetői há­zikók a halottak számára, de mégis az élők érdekében. Ravatalozó a hivatalos ne­vük és ahol már állnak, ott életbelép a kötelező ravatalo­zás, magánházból nem temet­hetnek többé. Magyarországon 1919-ben a tanácskormány rendelte el először a kötelező ravatalozást, amikor a temetkezési magán- vállalatokat köztulajdonba vette. A kommün alatt alko­tott helyes jogszabályok kö­zül ezen az egyen kívül talán semmi mást nem vett át az el­lenforradalom. A temetkezési vállalatok azonban, legalábbis Budapesten és a nagyvárosok­ban, köztulajdonban marad­tak, s később az egész ország­ban elrendelték a kötelező ra­vatalozást. Elrendelték, csak éppen 25 esztendő alatt sem szereztek érvényt a rendelke­zésnek. Több jómódú község ugyan megépítette a ravata­lozót, de valójában faluhelyen nem igen temettek a temetői halottasházból és az a kor­mányzat, mely annak idején a korszerű intézkedést formailag átvette, nem sokat törődött ve­le, betartják-e ezt a rendelke­zést. Most azután az Egészség- ügyi Minisztérium, hogy a kötelező ravatalozás az egész országban megvalósulhasson, elrendelte, építsen minden község 1964-ig ravatalozót, és az építkezés költségeit a köz­ségfejlesztési alapból fedezze. Szerte az országban és per­sze Pest megyében is nagyon sok községi tanács sietett eleget tenni ennek a nagyon helyes és korszerű miniszteri rendelkezésnek. Egymásután épülnek a ravatalozók. Me­gyénkben a községek 40 szá­zaléka tett eddig eleget az egészségügyi miniszter ren­deletének. Sok község idei tervében szerepel ravatalozó építkezés, más községekben pedig jövőre kívánják meg­építeni. Nem is a községeken múlik azután, hogy még ak­kor sem használható a rava­talozó, ha már megépült. A ravatalozót be is kell rendez­ni, fel is kell szerelni. Ez pe­dig már a megyei temetkezési vállalat feladata lenne. * Igv fordulhatott ejö pél­dául Torbágyon, hogy egy esztendeje állt már a rava­talozó, de még mindig nem temethettek belőle. Hiába sürgette a községi tanács, a temetkezési vállalat nem sze­relte fel. Nincs rá keret — hangoztatta és igazat mon­dott. Mert a rendelet végre­hajtásának anyagi feltéte­leiről a rendelétet kiadó j Egészségügyi Minisztérium 1 kellő időben nem gondosko­dott. Pest megye tanácsának be­ruházási keretében az új rava­talozók berendezésére nem irányoztak elő megfelelő ősz-, szeget. A megye ennek elle­nére most 200 e2er forint póthitelt nyújtott, s ebből a íorbágyin kívül az év folya­mán megépült vagy meg­épülő ravatalozókat berende­zi a temetkezési vállalat, jö­vőre azonban újabb póthi­telt nem vehet igénybe, te­hát az épülő ravatalozók ren­deltetésszerű használata nincs biztosítva, amennyiben az Egészségügyi Minisztérium nem gondoskodik kellő idő­ben a jövő évi és 1964-ig minden esztendő költségveté­sében a beruházási keretben megfelelő forint-összegről* amelyből az épülő ravatalo­zók berendezhetők lesznek. A megye ugyanis költségvetési felhatalmazás hiányában nem teremtheti meg a beruházási keretet. Érvényben lesz tehát egy kitűnő, korszerű, a közegész­ség szempontjából rendkívül hasznos miniszteri rendele- tünk, amit a községek hiába hajtanak végre — félig. Mert a ravatalozó berendezése a legtöbb község anyagi ere­jét meghaladja, s különben sem községi feladat. Ez a példa bizonyítja, hiába A legjobb rendelkezés is, ha végrehajtásának anyagi fel­tételeiről időben nem gon­doskodnak. Szokoly Endre Bo!gár vendégek Cegléden Elindullak a Szovjetunióba a különleges Csepel-gépkocsik Mint már arról lapunkban hírt adtunk, hétfőn délelőtt j nagyszabású árubemutató volt a Csepel Autógyárban. A be- \ mutatón kilenc különleges gépkocsit ismerhettek meg a j meghívottak. A gyár a szeptemberi moszkvai áruminta- \ vásárra készítette ezeket. A kocsik, tegnap elindultak [ Moszkva felé. A D 450-es nyergesvontatóval üzemeltethető áruszállító- kocsi szakszerű és tiszta szállítást tesz lehetővé. Kétezer kiló terhet bír és biztosítja a nagy kiterjedésű tárgyak: rádiók, televíziók biztonságos szállítását is

Next

/
Thumbnails
Contents