Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-29 / 202. szám

nst Hitt WCirlaP 1959. AUGUSZTUS 29. SZOMBAT A szegény lány gazdag ruhát ölt Miért szenvedett csorbát üzemeink júliusi tervteijesítése? Válaszolnak az illetékesek Mint már közöltük, az első félévi szép eredmények után kissé lehangolóan hatott az a tény, hogy megyénk szocialis­ta iparának júliusi tervteljesí­tése alig haladta meg a 94 százalékot. Megkérdeztük né­hány üzemünk igazgatóját és más vezetőit, mi okozta az el­maradást. A legkülönbözőbb válaszokat kaptuk. — Papírrészlegünkben a terv szerinti kéthetes javítást hajtottuk végre — válaszolta Lenyó László elvtárs, a Forte­gyár igazgatója. Elmondta, hogy ezt a javítást a negyed­éves tervnél vették figye­lembe, tehát az egész ne­gyedév terve nem szenved majd csorbát miatta. Ha a júliusi tervet a javítás figyelembevételével készítik el, akkor a csekély elmaradás sem jelentkezett volna. A Diósdi Csapágygyár 98 százalékra teljesítette júliusi teljes termelési tervét. — Befejezett tervünket tel­jesítettük. A teljes termelés­ben jelentkezett lemaradást az eredményezte, hogy késve ér­keztek meg hozzánk a görgő- és sza’aganyagok — válaszolta kérdésünkre Gáti Ferenc elv- társ, az üzem igazgatója. Hozzájárult máig az elmara­dáshoz a Diósdi Csapágy-gyár­ban, hogy az esztergaműhelyben csak­nem kétszer annyian bete­gedtek meg. mint ameny- ■nyivei eredetileg számol­tak. Nagy mértékben hátráltat­ta náluk a munkát, hogy sok a kétlaki, akik közül sokan júliusban mentek sza­badságra az aratás miatt. Ideje tehát, hogy az ilyen emberekkel egyszer, s min­denkorra tisztázzuk, hogy üzemi munkások akarnak-e lenni, avagy a földet vá­lasztják. Horváth elvtárs elmondta még, hogy a nagymértékű szakmunkáshiányt a KGM segítségével próbálják meg­oldani úgy, hogy más gyá­rakból átcsoportosítanak szakembereket. Kilátás van arra, hogy az év végére tel­jesíteni tudják termelési ter­vüket. A Budakalászi Gyapjúszö­vőgyár 66,5 százalékos ered­ményt ért el júliusban. Breitner Gyula igazgató el­mondta, hogy náluk ez a helyzet min­den negyedév első hó­napjában megismétlődik, mert úgynevezett irányí­tott cikkeket termelnek, ami azt jelenti, hogy min­den negyedévben át kell áll­mok más cikkekre, tehát félkész készlettel nem ren­delkezhetnek. A negyedév vé-‘ gére viszont rendszeresen teljesítik a tervet. A Szentendrei Cementáru- ipari Vállalat 87,6 százalé­kos tervteljesítése Fapp La­jos igazgató elmondása sze­rint azért következett be, mert nem volt elegendő Du- na-kavicsuk. Sok embert kénytelenek voltak szabad­ságra küldeni. A többi üzemnél is körül­belül hasonló okok játszot­tak közre, amiért nem tel­jesítették júliusi tervüket. A felsorolt példákból is szem­betűnik, hogy az előre nem látható okok mellett szervezetlenségre, lazaságra valló esetek is előfordulnak. Szinte valamennyi meg­kérdezett elvtárs elmondta, hogy az augusztusi terv tel­jesítésével sokkal jobban áll­nak már, tanultak az előző hónap eredménytelenségéből. — farkas — — Az előírt gépkocsimeny- nyiséget júliusban is legyár­tottuk — hallottuk Regős László elvtárstól, az első fél­évi eredményeiért élüzem címmel kitüntetett Csepel Autógyár műszaki titkárától. — Hogy teljes termelési ter­vünket mésis csak 92.6 száza­lékra teljesítettük, armak az anyagkivételezések csökkenése az oka. Elmagyarázta, hogy ha az egyes gyáregységek különböző anyagféleségeket kivéte’eznek a központi anyagraktárból és azokat megmunkálás alá ve­szik. már termelési értékként szerepelnek. Ez a mennyiség, tehát a félkész gyártmányok termelése csökkent, de hozzá­tette, hogy ilyen a jövőben nem fordulhat elő. Súlyosan elmaradt a Gö­döllői Gépgyár. Mindössze 55.2 százalékra teljesítette júliusi teljes termelési tervét. — Nagyon sok műszaki problémával küszködünk és nehezen birkózunk meg azok­kal — válaszolta Horváth elvtárs, az üzem igazgatója. Elmondta, hogy a komp­resszor-öntvényeknél is­mét növekszik a selejt. Kooperáló vállalatuk, a MÁVAG vasöntöde nagy gond elé állítja ezzel őket. A rossz öntvényeket perse- lyezni kell, ami nemcsak késlelteti, de meg is drá­gítja a munkát. Élénk munka folyik a gö- I döliői tanácsházán, hogy mi- j nál előbb valóra váljanak a " községfejlesztési tervek. A kedvezőtlen időjárás súlyos károkat okozott a gödöllői utakban. A fő feladat jelen­leg a rongálódások helyreállí­tása, hogy legalább száraz időben akadálytalan lehessen az utakon a forgalom. A Dre- I gonya József utca középső ' szakaszát is rendezik már, víztelenítették a Rákóczi ut­cát, most' a Mátyás király utca kerül sorra. A királyte­lepi Gellért utca felülkezelést kap. A községfejlesztési alap­ból több mint háromne- gyedmillió forintot for­dítanak ebben az évben útépítésre és így a belte­rület jó része megfelelő utakhoz jut. Felújítják a Dózsa György és az Imre utca közötti útsza­kaszt is. A mozi előtti útsza­kasz rendezését befejezték, a Munkácsy Mihály utca köve­zett szakasza hideg bitumen­terítést kap. A községfejlesztés más te­rületén is örvendetes haladás észlelhető. Befejezéshez köze­ledik a Mátyás király utcá­ban a 6-os számú körzeti or­vosi rendelő építése, amely a gödöllői Öreghegy mintegy 3000 lakóját juttatja végre sa­ját orvoshoz. Ez a megye egyik legkorszerűbb rendelő- intézete lesz. Komolyan foglalkoznak a tanácsházán Gödöllő két, ta­lán legsúlyosabb problémájá­nak megoldásával, a csatornázások és az ivó- vízellátással is. Elhatá­rozták, hogy, ivóvíz- és csatornázási társulásokat hoznak létre a közeljövőben és ha a helyzet úgy kívánja, a köz­ség hitelt is igénybe vesz a csatornázási és vízellátási tervek megvalósításához. Az egész község nagy örömmel fogadta a bejelen­tést, hogy a kultúrotthon szeptemberben korszerű tele­víziós vevőkészüléket kap. A parkokban és az utak mentén 15 új padot állítottak fel és a gödöllői köztisztaságot szol­gálja az újonnan felállított öt szemétgyűjtő is. A gödöllői tanács tagjai sűrűn tartanak beszámolókat és azokon meghallgatják a la­kosság közérdekű kívánsá­gait. Javaslataikat a végre­hajtó bizottság elé terjesztik, amely minden kérdésre írás­ban adja meg a választ. Csiba József levelező ÍGY AZ Add oda már Flokikám a vendég kalapját. látod, hogy ideges! Annak idején Zsóka Lász­ló szívesen dolgozott volna Bernecebarátin, a földmű­vesszövetkezetnél. Akkor ott­hon maradhatott volna szü­leinél és a munkahelye is csak verébugrásnyira esett volna... Volna, volna, ha... Ha a bernecebaráti szö­vetkezetnek megfelelt volna. De nem felelt meg. Hogy miért? Ki tudja? Tán túl fiatalnak tartották. Gyakor­latlannak. És kinek van tü­relme kivárni, míg valaki beletanul a szakmába?! Szó­val Zsóka László másutt ko­pogtatott. Sikerrel. Dejtáron, Bernecebaráti- tól 25 kilométerre alkalmaz­ták a földművesszövetkezet­nél. ugyancsak könyvelő­nek. Zsóka László szereti a munkáját, ott is elégedettek vele. Egyszer vagy kétszer egy héten jár haza szülei­hez. Ilyenkor szokott össze­találkozni kollégájával, Tóth Istvánnal, a Bernecebaráti Földművesszövetkezet köny­velőjével. Tóth István azzal az autó­busszal érkezik Drégelypa- lánkról (Berneccbarátitól 13 km!), amelyikkel Zsák." Dejtárra utazik. Beszélgetni is szoktak. Hiszen kollégák, egyforma munkát végeznek. Persze, néhány percig tart az egész, mert az autóbusz indul.. Hazafelé ugyanígy néz ki a dolog. Zsóka le, Tóth fel... Még csak annak kel­lene kiderülni, hogy a Dré- gelypalánki Földművesszö­vetkezet könyvelője Dejtár- ról jár át, vagy legalábbis 25 kilométeres körzetből! Mert hiába, ha nem utaz­nának legalább 15 kilomé­tert, nem lenne logikus! S. A. Univerzális elektionikus mikroszkóp A Szovjet Tudományos Aka­démia távol-keleti tagozata az anyag belső szerkezetének ta­nulmányozására univerzális elektronikus mikroszkópot szerkesztett. Ennél a műszer­nél a fénysugarat különleges elektron-ágyúval kilőtt elek­tronáradat helyettesíti. Ez ve­títi az anyag belső szerkeze­tét a képernvőre, ahonnan le­fényképezhető. Három negyed millió forint útépítésre Götlöllón Ivóvíz- és csatornázási társulásokat alakítanak nyelvet. Az üzleteken a fel­irat szlovák és magyar, az elárusítók is vegyes nyelvet beszélnek. Amikor ott jár­tam, magyar filmfesztivál volt és magyar darabot ját­szott a színház. A Csehszlo­vák Kommunista Párt szá- szerint értelmezi a nemzeti­ségek egyenjogúságát! A kassai ember, ha jóleső büszkeséggel végigszemlélte az idegen dóm-iránti hódola­tát, mindjárt így kezdi a be­szédet: — Mit szól az új építke­zésekhez? Feltétlenül nézze meg. Üljön fel a Csermely- völgybe vezető villamosra, teljesen, új városrész épül arra. Sőt, a Kálvárián és a város déli frontján is. Valóban jogos a dicsekvés. Alig fut néhány megállót a pirosszínű villamos, Sztálin- városban érzi magát az utas. De annak is hőskorában, amikor állványerdők és fé- ligkész épületek késztették csodálkozásra a kukorica- táblához szokott szemeket. Hatalmas, 6—7 emeletes bérházak mutogatják piros­téglás, vagy malterhabarcsos falaikat, modernek, kényel­mesek. Tizenöt éven beVül harmincezer lakás épül Kas­sán, s zömében e házak­ban találnak otthonra az épülő acélkombinát dolgo­zói. Számos szlovák és ma­gyar munkás tanulja jelen­leg az acélgyártás, henger­lés mesterségét a csehorszá­gi gyárakban, hogy amikor 1964-ben működni kezdenek a kombinát első agregátjai, mint képesített szakmunká­sok láthassanak iit munká­hoz. A város határában — ahol az ekszkavátorok dübörögnek, s építők nyüzsögnek, akár egy hangyaboly — áll majd a vasgyár. Ostrava után a második kohászati bázisa Csehszlovákiának, sőt világ- viszonylatban. is a legna­gyobb kohóüzemek közé fog tartozni. Képzeljék el, évi 3.8 millió tonna acélt ter­melnek benne. Ez új vas­gyár segítségével az egy fő­re eső acélgyártásban Cseh­szlovákia 1975-re felül fog­ja múlni a legfejlettebb ka­pitalista országokat: Ang­liát, Amerikát is. Hogy mun­kalehetőségben, s anyagiak­ban mit jelent a kassaiaknak ez a gyár, arról azt hiszem, fölösleges beszélni. Egy bi­zonyos: a kassai lányok még szebben fognak öltözködni. Pedig így is nylonruháktól suhog az esti korzó. T izenöt évvel ezelőtt az Alacsony Tátra Cha- benec nevű sziklás csúcsa alatt keresztalakú jelet vé­sett egy fenyőóriás kérgébe egy kés pengéje. Ott halt meg Jan Sverma partizán- vezér. Másnap kirobbant a szolvák nemzeti felkelés. Jan Sverma és sok-sok hős életét áldozta a sza­badságért. Áldozatuk azon­ban nem volt hiábavaló. A népnyelv szép, szegény lánynak nevezte Szlovákiát. Most a szép lány egyre gaz­dagabb ruhát ölt... Szebelkó Erzsébet alkotmányba foglalta a mű­emlékek védelmét. a KANYARGÓS Vág-völgy zl hajdani sasbércei, a Csá­kiak, Thököly, Rákóczi várai, Nyitra, Eperjes, Lőcse ódon levegőjű városa, mind meg­annyi ittfelejtett múlt. A lő­csei székesegyházban ott van még a szúette pad, ahová az dinok szívű fehér asszony imádkozni járt, s áll még a ház, amelynek erkélyéről áru­ló jelzéseit adta a labancok­nak. Nem messze Késmárk, amely Lőcse mellett a szepesi szászok fő fészke volt, s amelyről én csak annyit tud­tam, amennyit a dal mond: „Süvít a szél Késmárk fe­lett ...” Persze, hogy süvít, mindig süvít, hiszen Kés­márk a Magas Tátra alatt fekszik, s a fenséges csúcsok nem átallják állandóan osto­rozni a szélparipát a tányér- kerek medence felé. Thököly Imre rezidenciája volt e város, közel 300 évvel ezelőtt. Vára, s kápolnája elég jó állapotban van. Múzeum­nak rendezték be a gót stílű, bolthajtásos termeket, ahol valamikor az asszonyok asz- szonya, a szépséges Zrínyi Ilona is járkált. Méltatása hosszadalmas len­ne, de akit szerencséje Kés­márkra visz, ne mulassza el meglátogatni az öreg fa- templomot. Még a szögei is fából vannak, mennyezetét ős­régi mesterek misztikus fres­kói borítják. Mellette egy másik templom, ahol Thököly fekszik márvány szarkofág­ban, Körülötte magyar, szlo­vák, német zászlók. Babérko­szorúja szalagján ez a fel­irat áll: „A szabadság bajno­kának ...” Friss virág bo­rítja mindig a sírját. Részese lesz Késmárk is a Szlovákiában folyó nagy ipa­rosításnak. Dohánygyára, s a híres damasztszövő Tátraién mellé hatalmas konzerv- és húsgyárat kap. Császárpiac­nak hívták valamikor régen, mert nagy mennyiségű élel­met, főleg vajat és liptói túrót szállított a császárváros Becsnek. A régi hírnév visz- szaszerzésére most újra ösz- szefoglak a szepességiek. Most már közösen. Azt beszélik, a kémárki termelőszövetkezet — vagy ahogy ott mondják, a JRD — legtöbb tagjának már saját autója van. Bár sok műemléke van Szlovákiának és sokat meg­őriztek a városok középkori jellegéből, aligha ismerne rá hazájára Mikszáth drótozó, tutajozó „tótocskájá’, ha visz- szapillanthatna most L iptó, Trencsén, Szeges fenyőillatos tájaira. A műemlékek mellé modern paloták kerülnek, eltünedezőben a faházas fa­luk, helyettük villasorok emelkednek, akárcsak ná­lunk. A villákban villany vi­lágít, a meredek szerpentine­ken autóbusz fut egyik fa­lutól a másikig, a népviselet inlcább már csak múzeumdisz, annál inkább tért hódít a nylon, a szilon. S ZLOV AKI ÁSZÉRT E so­kat beszélnek a Cseh­szlovák Kommunista Párt XI. kongresszusáról, ahol nemrégiben határozatot hoz- ^ tok Csehország és Szlovákia ^ gazdasági színvonalának ki- § egyenlítésére. Ez már el is § kezdődött. «5 A megnövekedett szlovák \ ipar központja Kassa és kör- | nyéke lesz. Kassa. Kecses szoborként § emelkedik föl a házak közül § a gótikustornyú csipkés dóm, ^ a nagy fejedelem: Rákóczi § nyugvóhelye. A múlt öleli ^ körül. Régi házak, régi utcák ^ és terek, s a tereken nagy- ^ mamák. Bizonyára a tört éne-^ tek is öregecskék, amelyeket ^ horgolás közben egymásnak mesélnek, s szemük sarkából ^ hancúrozó számos unokáikat $ figyelik. Ha túl közel me- ^ részkednek az apróságok az \ úttesten suhanó modern au- \ tokhoz, abbamarad a pletyka, \ s porolnék a nagymamák $ egyszer magyarul, másszor \ szlovákul, mert jóformán $ mindenki beszéli itt mindkét * 1 LOMNICON találkoztam zí egy idős poprádi mamá­val, ki húsz esztendeje lakik a Tátra alatt, s most először szánta rá magát, hogy köze­lebbről is megnézze a sötétlő hegyóriástíkat. Most is uno­kái kedvéért, akiket kézenfog­va vezetett magával. Hogy mit veszített, azt csak ott tud­ta meg. Tört magyarsággal szidta magát mulasztásáért, aztán együtt gyönyörködött velünk a tarpataki vízesésben, az égretörő Lomnici, Sztálin és Kriván csúcsba#. Mily csodálatos a felhők já­téka! Körüllengik, kerengik a hegyeket, lassan, osonva hoz­zák foszladozó fehér ron­gyaikat, máskor hatalmas, szürke tömegben terpeszked­nek a hóval fedett szakadéko­kon, leszaladnak a meredek lejtőköti, hogy aztán fölka­paszkodjanak a 2500 méte­res csúcsok fölé. Egyszer va­kítón tűz a nap a fenyvesek, tisztások felett, s felhőben a csúcsok. Néhány perc múlva napfény ragyog a csúcsokon, a a völgyeket, erdőket, gyöngyszem tavakat borítja gomolygó ködtakaró ... Ilyen szeszélyes, kiszámíthatatlan a Tátruska. Az egyik előkelő tátrafüredi vendéglőben, figyelmes lettem két. asztalunk mellett ülő, ízes magyar tájszólással dis- kuráló öregre. Szlovákiai ma­gyarok. Holecskó Józsi bácsi Eperjesről és Múcsics Mi­hály egy Sztakcsin nevezetű falucskából. Az itteni szana­tóriumban kúrálgatják az or­vosok a két kis öreg asztmá­ját. Először kérdezgették, mi újság Magyarországon, és persze, hogy miért is enged­tük meg ötvenhatban azt az ellenforradalmat. Aztán ők is meséltek. Szlovákia küszöbön 'álló nagy nemzeti ünnepéről, augusztus 29-ről, amely a nemzeti felkelés kirobbanásá­nak napja, az ország ipari fejlesztéséről, majd Holecs- fjkó bácsi katonatiszt fiáról, balerina lányáról és épülő házáról, ahová bennünket egyszer s mindenkorra meghí­vott. Beszéltek nagy szeretet­tel a Tátráról, amely nemzeti park, minden csehszlovák ál­lampolgár féltett büszkesége, ahol ötven koronával büntetik azt. aki nem átall letépni egyet is ritka szép vadvirá­gaiból. 4 TÁTRA virágainál szeb- _ rl bet csak a Dwnajec men­ten, a Pieniny hegységben lát­tam és — utólag bevallom — szedtem is. De ki tudott vol­na ellenállni a nagyszemű margaréták, az aranysárga fürtös kék, s a harmatos lila csengőre emlékeztető ha­rangvirágok csábításának. A sokat emlegetett tutajo­tokkal is találkoztam, itt. a sebes sodrú Dunajecnél. Nem fenyőfákat, hanem daloló ki­rándulókat úsztattak lefelé. Jobbra csehszlovákokat, bal­ra lengyeleket, mivel határ­folyó. Nem is olyan sajnálat- raméltók, mint ahogy régen íróink szegénységüket leírták. 15 koronát fizettetnek a kí­váncsi turistával, aki gyalog­lás helyett tutajról akarja megnézni a Vörös Kolostort, ahol állítólag Rákóczi lengyel földre lépett. Vagy a Három Koronát, a csodálatos szép­ségű lengyel hegyet, amely ugyan nem három, de öt bér­cet visel hófödte homlokán, s tövében 16 méter mély a kö- görgeteges folyó. A monda szerint azért, mert menekülés közben ide dobta ezüstjeit Já- nosik, a legendás szegényle­gény, aki azért fosztogatta a gazdagokat, hogy megajándé­kozhassa a hegyek nincstelen- . jelt. Szlovákia oly sok természe­ti szépséggel ékes, nem is csoda, hogy annyi imádója van. Természeti szépségeinek még csak emeli értékét az a művészeti gazdagság, amely- lyel lépten-nyomon találko­zunk gót stílű, középkori vá­rosaiban. Ahogy a hegyekre, erdőkre az egész társadalom vigyáz, ugyanúgy közös ügy a műemlékek őrzése, sőt, a Csehszlovák Köztársaság az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents