Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

X *. tyuMuwté'}', iqlittaPzesfZ. FALU TAMAS: FONTOS! A gyerekek engedtek a hí­vásnak, felmondták bérelt la­kásukat, s átköltöztek a Vasút utcai családi házba. Nagy ház volt ez. Csak a ré­gi világban építkeztek így az emberek. Olyan magasak vol­tak az utcai ablakok, hogy a leghosszabb ember feje sem érte el a párkányt! És olyan magasan volt a plafonja, hogy a gyerekek szinte sárkányt is eregethettek volna alatta. — Majd csak megférünk együtt! — mondta Ipolyné a fiának. — Meg, meg, édesanyám. Csend marad a csend, és béke marad a béke. A gyerekeink jók, a feleségem is úgy szereti magát, mintha a lánya volna. Nem is volt semmi baj. A házat kettéosztották, az öregasszony megelégedett egy szobával, kettőt átengedett a fiataloknak. Mintha érezte volna, hogy jó lesz, ha a gyerekek a közelé­ben tartózkodnak. Az összeköl- tözés második évében megbé­nult a lába. Úgy kellett emel­getni, tologatni, hóna alá nyúl­va vezetgetni. Reggeltől estig az ablak mel­lett ült, s nézte az utca épüle­tét. Ha elfáradt a nézelődés­ben, könyvet kért, vagy rádiót hallgatott. Közben pedig gon­dolkozott, sóhajtozott, s gon­dolatban rendezgette életének emlékeit. — Ejnye, Juliska — mondta menyének — tehetnél egy szí­vességet. — A legnagyobb örömmel, kedves mama. — A fiókos szekrény harma­dik fiójában vannak a régi M dolgaim, sok-sok emlékül elra kott holmi. Böngésznék ben nük. Tudom, van közöttük sok felesleges, legalább megszaba dítom tőlük a fiókát. Legalább ^ nektek is kevesebb dolgotok^ lesz velük, halálom után. — Ugyan, kedves mama —^ hárította el a fiatalasszony a^ szomorú árnyékot —. hová tét- ^ szik gondolni! Meglátja, hogy^ minden jóra fordul... Rigóné a szomszédból járt át a háztartási munkákban se­gédkezni. Ö vitte be a fiókot a beteg asszonyhoz. Valóságos csoda volt, hogy hogyan lehetett azt a fiókot annak idején helyére tolni. Mikor kihúzták a szekrényből, a sok beléje szorított apróság egyszerre hegybe szökött ben­ne. Megsárgult levelek, rozsdára barnult betűk, színe- hagyott szalagok, préselt és molyette virágok, fakult arc­képek hevertek egymás mel­LMl dLeii Lázadt Asch őrvezetó? __________ JEGYZETEK EGY ÚJ NYUGATNÉMET FILMRŐL lett és egymás alatt. Egy ösz- szenyomott dobozból gyűrött mirtuszkoszorú álmai sírtak elő. — Kérek két ruháskosarat — szólalt meg az öreg Ipolyné egy kis merengés után. — Az egyikbe azokat teszem, amik megint a fiókba kerülnek, ezekre ráírom majd: Fontos! A másik kosárba rakom az el­égetendő dolgokat. Nincs értel­me, hogy az ember olyan tár­gyakat őrizzen, amelyekről már azt sem tudja, hogy mi­kor, kitől és hogyan kerültek hozzá. Nincs igazam, Juliska? — De bizony igaza van a kedves mamának — helyeselt Juliska meggyőződéssel. A nagy fiókra úgyis szükség van a fehérneműk miatt, a meg­maradó emléktárgyak elférnek az íróasztal fiókjában. A háziasszony nem örült volna, ha valaki az alatt jön hozzájuk látogatóba, amíg az anyósa a fiók tartalmát rendez­gette. A második nap estéjén azonban helyreállt a teljes rend, megtelt a két kosár. Az egyiken fehér cédula feküdt, s nagy betűkkel kiabálta: „Fon­tos!” És hogy tévedés ne tör­ténjék, az óvatos rakosgató a másik kosár fülére is kötött egy papírdarabot, ráírva a kö­nyörtelen ítéletet: „Tűzbe!’“ Rigóné megfogta az üres fió­kot, hogy helyére szállítsa, az­után kivitte a két kosarat is, hogy az egyik tartalma a tűz martaléka legyen, a másiké pedig tovább őrizze a múlt idők mosolyait, felhőit, drága könnyeit. — Majd én berakom az író­A lázadás első lépései tését már aláírták, nem kompromittálhatják magu­kat, és a kaszárnyába — e kis intermezzo után -^vissza­tér a mindennapi élet „rend­je”. Mindezt sziporkázó-szelle­mesen (a könyvhöz méltóan), legsajátabb eszközeivel (kép­szerűen, kiváló montázstech­A szerelem első lépései nikával), friss humorral me­séli el a film. Szellemes hu­mora azonban sohasem ön­célú, mindig-mindig a kaszár- nyadrilit, a vaskalaposs&got, az embertelenséget gúnyolja, vagy gyűlölteti meg. Ha va­laki nem tudná, mj a porosz militarizmus, mire képes az elállatiasodott ember — nézze meg ezt a filmet. Nyugatnémet produkció az Asch őrvezető különös láza­dása. Csodaszámba megy, hogy így, ahogy van, elké­szülhetett, és nézők elé került szülőhazájában. Ezt tudva — és elismerve az alkotóik, a sze­replő művészek remeklését — mégis lefele alkudoztam, amikor a moziból kilépve ala­posabban elgondolkoztam: Remek film! Nagyszerű film! Nagyon, jó film! És végül: veszélyesen jó film! Nagyon jó film! Jó film! Veszélyesen jó film, mert művészi hőfoka, mondanivaló­jának részigazságai elfeledik legnagyobb hibáját, azt, hogy csak a militarizmust leplezi le, csak egyes elállatiasodott emberekről fest karikatúrát, és nem arról a rendszerről, amely a militarizmust, az állatiassá- gct ideológiájává fogadta. Igaz, nem egy SS-kaszárnya életét pergetik előttem. Igaz, hogy szerepel egyetlen valódi náci (Asch édes húga), akinek szerepe azonban jelentéktelen és elmosódott. Mégis, az alko­tók nem használták fel a le­hetőségeket. nem mutatták meg, nem elemezték, nem lep­lezték le a náci hadigépezetet, a fasizmust, és mindazt a sok szörnyűséget, amely a „Deutschland, Deutschland über alles” nyomában járt. Európa vigyázz! — kiálthat­ták volna, figyelmeztetve né­zőit az újjáéledő fasizmus, a revansizmus. a nacionalizmus fenyegetésére — kiálthatták volna, de nem tették. A náci — több, mint ke­gyetlen ember. A fasiszta —• több, mint megelevenedett szolgálati szabályzat (Linden­berg szakaszvezető figurája ilyen, de ezt az alakot már megrajzolta Hasek Svejk- jében: ez Biegler kadét nyár- satnyelt figurája). A náci al­tiszt — több, mint akár Pla- tzek, a Sintér, több, hiszen a kegyetlenség, a szadizmus a Harmadik Birodalomban nem egyéni tulajdonság volt, ha­nem az „Ein Volk, ein Reich, ein Führer” a Deutschland* Deutschland über alles elvé­nek megtestesülése. A film, ha felvonultatja is a militarizmus kelléktárát, mindig ügyesen elkanyarodik, ha ezt a militarizmust a ná­cizmusba kellene beilleszte­nie. E helyett — valóságos menlevelet adva a Wehr- machtnak — az Anschluss si­kerétől megrészegült német katonát antimilitaristának áb­rázolja, a tiszteket többé-ke- vésbé emberségeseknek. És ezért, küzdjön bár a milita­rizmus, az embertelenség el­len, mégis torzít, mert a fa­sizmust magát nemlétezőnek tekinti és hiteti. „Remélhetőleg azoknak, akik majd ismét szolgálnak, nem 'cell átélniük mindazt, amit zlődeík tizenöt évvel ezelőtt ítéltek. De közben sok min­iennék meg kell változnia” — 'ejezi be regényét Kirst. De íogy ez így legyen, azt kell oemutatni a nézőknek, ami izokban a nehéz időkben va­dban megtörtént. Garami László a kenyér mellé újhagymát is csomagoltak neki. Nevetett, belehajította a Dunába. — Hagymát nem eszem ... Hogyisne! Meg se csókolna! Pedig hogy tud csókolni! Azt hittem, mester vagyok benne, tegnap kisült, hogy elmehetek hozzá tanulni. Tizenkilenc éves. Én húsz. Az elég, ugye, öregúr... — A fiú tele száj­jal beszélt, nem is nézett a másikra, megelégedett azzal, hogy beszélhet. A sofőr lassan fogyasztotta a felvágottat, a kiterített újságot olvasta, nem figyelte a fiút, megszokta a lo­csogását. — Egy év, az elég — foly­tatta a fiú. Most a másik tér­dét húzta fel, rátámasztotta az állát s ahogyan evett, furcsán mozgott a feje. — Bizony, öregúr, azt hinnéd, most jött Párizsból. Csipkés alsószoknya, rövid haj ... Tudod micsoda? Fogtechnikus. Mondtam neki, hogy az én foglalkozásom se kutya, egész nap járjuk a vá­rost, egyik gyárból a másikba, egyik cégtől a másik céghez... Rólad is meséltem. Kérdezte, oan-e feleséged? Nem tudtam megmondani. Tényleg, van fe­leséged? A sofőr megingatta a fejét, de nem nézett fel az újságból. — Nincs. Én is mondtam Zsuzsának. Zsuzsának hívják, hogy úgy tudom, nincs fele­séged. Nem szoktad emlegetni. Na szóval beszéltem neki min­denről, ő is, az apjáról; kép­zeld az is sofőr, a taxinál, az anyja meg tanítónő ... Tudod, mit mondott? Azt, hogy kiné­zek huszonnégynek is!... 1\ evetett, ránézett az öreg­re. — Mi a csudát olvasol ab­ban az újságban? — Politikát. — Politikát?!... — A fiú elhallgatott, belenézett a víz­be, harapta a két kenyér kö­zött a puhára főtt császárhúst. Aztán megint nevetni kezdett a szeme: eléje táncolt a lány arca. — Nem tudom, megegyez- nek-e? — mondta csendesen a sofőr. — Már arra is gondoltam, hogy feleségül veszem — kezd­te újra a fiú. — Persze nem most, az ősszel berántanak ka­tonának, két év... Előtte csak eljegyezném, aztán ha leszerel­tem, jöhet az esküvő. Nálunk két szoba van, az öregeknek elég lesz egy is... egyelőre. Majd aztán gyűjtünk. Hm? Mit gondolsz, öregúr, ha ró ember spórol, mikorra tud összehozni egy saját lakást? Ja persze, te olvasol! Hát csak olvass! Ha öreg leszek, akkor már én is csak az újságot bön­gészem ... hehe ... de egyelő­re nem érek rá! Senkinek sem lesz ilyen szép felesége... A szép asszonyra, azt mondják, vigyázni kell, de megéri... Képzeld, öregúr, milyen ara­nyos gyerekeket fog szülni ne­kem Zsuzska! A lányok reá hasonlítanak majd, a fiúk rám... — Ha nem egyeznek meg odakint, megint itt lóg a fe­jünk felett a. háború ... — mo­rogta az öreg és zörögve lapo­zott egyet az újságban. — Al­géria ... Na nézzük: Algé­ria... — Nyáron együtt vesszük ki a szabadságunkat, lemegyünk a Balatonra. De az is lehet, hogy külföldre utazunk. Mit szólsz hozzá, öregúr? Voltál már külföldön? Azt kérdez­tem, hogy külföldön ... — Majdnem ott is marad­tam ... Brianszknál, az erdő­ben ... — A, a fronton, az más! De nyaralni! Az ember minden hónapban félretesz, előjegyez­teti magát az IBUSZ-nál, az­tán vagy a Fekete-tengerre, vagy Csehszlovákiába ... Mit gondolsz, öregúr, mennyit ke­res egy fogtechnikus? „Brianszk ... hm, szép cse­tepaték voltak ott! Meg vissza­felé a Kárpátokban, aztán Debrecennél...” — gondolta a sofőr és újabb nagybetűs cí­mek után kutatott, de a fiú meglökte. — Nem hallasz az újságtól?! Mennyit kereshet egy fogtech­nikus? — Fogtechnikus? Hát az szép pénzt, ha ügyes... be­dolgozza magát... — Na éppen erről van szó: nagyon ügyeskezű, a legjobb fogorvosoknak dolgozik. Majd meglátod, hogy élünk mi! Nem úgy, mint te, öregúr, medve­módra! ... Mért nincs neked feleséged? A sofőr ránézett a fiúra, de látta rajta, hogy nem is vár választ a kérdésre, előrenyúl a víz fölé és kis kövecskéket dobál a folyóba. Nem szólt semmit. A fiú meg folytatta áradoz­va, hogy ma este azt fogják megbeszélni, hová menjenek vasárnap kirándulni, talán ha­jóval, de idővel majd motort vesz vagy talán autót, egyszer biztosan olcsó lesz az autó, be­járják az országot, nem kell tolongani a vonaton... Nemsokára félbeszakítot­ta az öreg, összetekert újság­jával játékosan fejbekólintot- ta. — Mehetnénk, fickó! Nem érünk ki Újpestre ... Felállt, összegyűrt ebédpa­pírját a folyóba hajitotta és lassan elindult felfelé a lép­asztalba a mama emléktár­gyait! — mondta a fiatalasz- szony, s már sietett is a nap­paliba, hogy elvégezze a mun­kát. Rémülten látta, hogy a „Fontos” jelzésű kosár helyett a tűzre ítélt áll a szőnyegen. — Rohant a konyhába Rigó- néhoz. — Mi van a másik kosárral? — kérdezte lihegve. — Felvittem a padlásra. — És ami benne volt? — Feltüzeltem. A kétségbeesés már nem se­gíthetett. Rigóné összecserélte a két kosarat. Most derült ki róla, hogy nem tud írni, olvas­ni. Tanyán nevelkedett és messze volt tőlük az iskola. A fiatalok feszült lelkiálla­pota pár nap alatt enyhült. A beteg el is felejtette már a ra- kosgatást, megnyugtatta, hogy biztos helyen tudja kedves em­lékeit, s hogy bármikor előve- heti azokat egy kis lelki ölel- getésre. De csak a következő ősszel szállta meg a vágy hogy az ab­lak mellett újra elmerengjen a múlt különböző formájú és tartalmú jeladásai között. — Juliskám, ha nem esnék nehezedre, s nem nagyon ne­héz a fiók, légy szíves hozasd be Rigónéval... Ilyenkor ősz­szel nemcsak a fecskék, száll­nak messzire, hanem a gondo­latok is. De az én gondolataim már csak visszafelé repülnek és nem előre. Juliska sápadtan szaladt be; az urához. : — No, most mi lesz? — Mindenekelőtt készítsd j elő az éteres üveget, a leven-j dulaszeszt, meg egy fél citro-l mot. Mert hogy egy kis ájulás ] következik, az holtbiztos ... j Csak már túllennénk a dol-i gon!... Gyorsan a zsebébe dugta a j felesége által behozott orvos-] szereket, s mindenre elkészül-j ve, hangosan dobogó szívvel j vitte be a fig^ot anyja lábá-j hoz. — Te fáradsz? — rebbent fel j gondolataiból az öregasszony. ] — Köszönöm, fiam! Azután lehajolta fiókhoz.] egyenként szedte elő a fakult] holmikat, egyikét-másikát meg! is csókolta, belenézett a leve- ] lekbe, végigsimogatta a szala-j gokat s a régen elmúlt idők-! ben érezve magát, meghatót-! tan suttogta: — Látod, fiam, milyen jó,! hogy tavaly kiselejteztem aj már jelentőségüket vesztett! emlékeket?! Ezeket most két-! szeresen imádom. Hidd el, j nélkülük nem volna teljes azi életem.,. ! Jó film! Nagyon jó film! $ Nagyszerű film! Remek film! i— így licitáltam, miközben a | nyugatnémet filmgyártás S egyik új produkcióját, az 5 Asch őrvezető kalandos láza­dását néztem. ! Okkal. A Hans Hellmut (Kirst hasonló című könyvé­jből írt film — akárcsak a (könyv — ellenállhatatlanul (magával ragadott. ! A téma izgalmas, töménte- ! lenül sok lehetőséget rejt (magában, két okból is. Az (egyik: a történelmi háttér i(1938-at írunk, a viharszünet Inapjaj ezek, az Anschluss! |már végrehajtotta a hitleri j hadsereg, Lengyelország le- ] rohanása ezután következik jmajd); a másik ok: a film ja- ] varészt egy német kaszárnya ; intimitásait mutatja be, a tör- jténet maga e kaszárnya né- jhány lakójának „békés” hét- ! köznapjait festi, közelebbről: jegy becsületes őrvezető küz­delmét néhány elállatiasodott sarzsi és általában a kérlel­hetetlen kaszárnyarend el­len. Asch őrvezető lázadá­sának tulajdonképpen^ oka: Vierbein közlegény. Ez a Vierbein — rajta kívül álló okok miatt — az üteg altiszt­csőkön. A fiú még ábrándo­zott egy darabig, vissza kellett neki szólni; akkor becsapko­dott mindent a táskájába és fütyürészve ugrált fel a partra. — Micsoda idő! — nézett le a Dunára. — Micsoda nyár! Nyár, nyár... A nyarakat sze­retem legjobban, este is forró még a kő, amikor ideülünk Zsuzsával. És te nem szereted ezt a partot! Látszik, hogy vé­nülsz, öregúr, hogy lehet nem szeretni ezt a partot? A fiú felrántotta a kocsi aj- i táját, behajította az ülésre a i táskát. A sofőr vékony szivart i szívott; kisujjóval lepiszkálta i hegyéről a hamut, kezéből el- i lenzöt csinált, újra meggyúj- i tóttá. Hosszan nézte a fiút, és] erre gondolt: „Én is szerettem \ ezt a partot, de itt lőtték agyon : Arankát negyvennégyben... \ itt gurították be a Dunába ... i vagy feljebb, de ezen a par-i ton...” j * Amikor beült a kocsiba, ezt \ meg is akarta mondani a fiú- > nak. De az féktelenül fütyült, \ s egyre visszatekintett a lehú- \ zott ablakon át a lépcsőkre: \ így hát csak ezt kérdezte: \ — Tehát Újpest, Rugógyár?* A fiú inlett, hogy mehet- \ nek. A sebesen haladó kocsi S ablakán bevágódó levegő szét- $ morzsolta a füttyét. De azért i nem hagyta abba... 4 jeinek céltáblájává lesz, és Asch — akinek voltaképpen semmi baja a felsőbbséggel, hiszen előléptetésre terjesz­tették fel éppen — bosszút áll barátja megalázóin. Különös bosszú, különös lázadás ez: Asch mindenkinek megmond­ja — az igazat. A géhásnak szemébe vágja: lopsz! A szol­gálatvezetőnek: hajcsár! A főtörzsőrmesternek: minden­ki utál! Az orvosnak: sintér! Végiül mégsem éri bántódás, mert a tisztek, akik előlépte­Megnyílt a lipcsei nemzetközi könyvkiállitás í i Lipcsében, augusztus 1-én nyílt 5 meg a szocialista, országok elsős nemzetközi könyvművészeti ki- S állítása. A nagyszabású, Európa-s szerte érdeklődést keltő kiállttá-^ son hagyományainkhoz és ered-s ményeinkhez híven szerepel as magyar könyvművészet is. A ré-S gl századokat többek között két* eredeti Korvina, Nagylucsai Dó-fc czy Orbán zsoltáros könyye, S Köss András budai krónikája ésS több más régi nyomtatvány kép-§ viseli. Külön kiállítást rendez-b tünk a külföldön is jól ismert 8 gyomai Kner-nyomda legszebb S kiadványaiból. § Az utóbbi évek könyvtermésé-S nek legjavából hazánk mintegy § 230 kötetet állított ki. Vannakb köztük szépirodalmi, művészeti, s szakmai, ismeretterjesztő ktad-s ványok egyaránt. A szocialista § országok politikai könyvkiadása- b nak hagyományait és új sikereit s bemutató részben a Magyar Ta-S nácsköztársaság kiadói tévé- 5 kenységét illusztráljuk néhány b művel, mellettük megtalálhatók s a felszabadulás utáni politikai s könyvkiadás legjelentősebb da-8 rabjai is. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents