Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-02 / 180. szám
t^f^h\jQySt GYÁRFÁS ENDRE: Lobbanó erdőben KIUGROTT a homokos partra. Mögötte még remegett az erdei tó vize, szétzilálva meztelen testének tükörképét. Gyorsan törülközött. Olyan volt, mint egy festmény „für- dőző nimfája”, légies, szép, vonzó. Ruhája, mint óriási piros virág, virított a fűben. Magára kapta és a nimfából hirtelen tizenhétéves falusi lány lett. Szaladt egy kicsit a homok napfényszőnyegén, aztán rátért az erdei ösvényre. Mellette megrezzent egy bokor. — Te! Meglestél?! A sovány, kékszemű kamasz lassan előbújt. Szégyellte magát és örült is. mert egyedül volt Erzsivel. Ez az a perc, amit már annyiszor elképzelt és éppen itt, az erdőiben, az ezer színű csöndben. — Ne haragudj! Nem tudtam, hogy itt vagy, én is fürödni akartam, de te megelőztél .;. — hadarta és tudta, hogy a lány sem hiszi el. Csak jólesett mondani valamit. Igaz, okosabbat kellene, szebbet, mindazt, amit már előre elgondolt, beszélni a szerelemről, először csak úgy, általában, aztán hirtelen kimondani, hogy „szeretlek”. De ez a lány gyereknek nézi őt, legfeljebb pajtásának .:. Az előbb is alig ijedt meg, amikor észrevette, hogy lesi. Pedig (ha férfinak tekintené. ;; ■ Erzsi valahogy más lett, mióta gimnáziumba jár. Azelőtt olyan jól el tudtak beszélgetni, szinte ismerte minden gondolatát, most pedig; Meg aztán az a pesti mérnök .:. Mióta lejött a kombájnoláshoz, Erzsi mindig együtt van vele, mindig a nyomában jár. Pedig nem neki való ember az, mindenki láthatja. A mérnök feje tele számokkal, azzal nem lehet az erdő izgalmas életéről beszélgetni, a lélek érzéseiről sem, az nem érti a madarak csevegését, amit olyan de olyan nagyszerűen lehet utánozni... Nem, Erzsinek egy vele egyívású, komoly fiú kell, aki... aki nagyon tudná őt szeretni, aki igazán boldoggá tudná tenni..; Mentek egymás mellett, mint a testvérek. Igazán, jobban is siethetnének, már biztosan véget ért az ebédszünet, talán meg is indultak a kombájnok a harmadik táblában. A fiúnak ott kell lennie, mire megtelik a magtár- tály, hogy zsákokba töltse a búzát. A lány még ráér: két óráig Lantosné dolgozik he-; lyette a szalmakocsin, mert• tegnap korábban végzett, és > Erzsi vette át az ő munkáját; is. Most mégis a lány ment; gyorsabban a kanyargós erdei i ösvényen. Nem érezte magán j a ruhát, próbált könnyedén, i természetesen járni, de úgy i képzelte, hogy minden moz-: dulata, minden lépése kiszol- i gáltatja testét. Pedig olyan i régen ismeri már a fiút, i annyiszor fürödtek együtt, i kiskorukban még meztelenül is, annyiszor nézett rá a fiú, szinte mindenféleképpen, de ezt a mohó, lángoló, égető pillantást most vette észre először. Erzsit Csikónak becézték, mert szilaj volt, vad, féktelen. Most azonban szeretett volna szelíden odabújni egy erős karba, talán az apjáéba, lágyan a melléhez simulni, és holdfényes erdőben sétálni;.. MILYEN VAKÍTÓ a nap! Behunyta a szemét. Színeket látott és hangokat hallott hozzájuk: „Erzsi, Erzsikéin!” Nem, ez nem az apja sötét- »zürke hangja, ez barna puha és nagyon ismerős ... Sándor! Igen, Sándor beszél így, az ő hangja ez. Erzsi már tudja, hogy mi volt az #lőbb ez a szelídség, símulási fágv. És Erzsi már azt is tudja, hogy szereti Sándort, a mérnököt, most már nem kétséges: szerelmes. Hiszen alig ismeri! Ó, az nem számít semmit; aki szeret, az előtt nem maradhat sokáig titok szerelmének lelke. Ezt Sándor mondta tegnap este, és azt is mondta, hogy a szerelem állandó kíváncsiság, hogy fölfedezzük a „másikat”, hogy az a „másik” a jobbik énünk legyen, így mondta: „a jobbik énünk”. Ha valaki mérnök, annak sokat kellett tanulnia, az jobban ismeri az életet. jobban érti az emberi lélek szerkezetét is. Erzsi is tanul a gimnázium után, egyetemre megy, hogy méltó lehessen Sándorhoz. Átugrott egy kidöntött fatörzset. Haia nedvesen csapódott a vállára, és ahogy a napra ért, a fény perzselőn fogta át, akár egy férfikar. Formás lábszárához hosszú fűszálak, virágok simultak mohón, bizsergetőn, a lombok között úgy villant az ég, mint valami éhes szem. A FIÚ mellette ment. Ahol szűk volt az ösvény, fél lépést hátramaradt. Még mindig nem szólt semmit. Most kellene ... de a napfény olyan bágyasztó, nem is figyelne rá a lány .;; Majd az árnyékos részen..: Már ott vannak... Jaj, miért siet úgy ez az ^ Erzsi, loholva nem lehet be- ^ szélgetni! 5 Mondja neki, hogy lassít- S son? Ugyan! így kezdeni egy vallomást!? Nem baj, pár | méter és itt a magas fű ... nem siethet; majd akkor hal- ^ kan megszólal. Halkan? Nem, az nem jó, nem férfias. Erős, magabiztos, határozott han- ?! gon. S Már az újonnan telepített •; akácosban jártak, a vékony- g törzsű fák közül előtűnt a í búzatenger. A fiú fölnézett a napfényt $ szűrő lombokra. Valahogy olyan fegyelmezett volt ma ^ az erdő, mereven, kénysze- redetten álltak a fák. De ko- j rónájukban türelmetlenség i fészkelt, mintha sejtették vol- í na, hogy a következő pilla- ^ natban történik valami rfend- $ kívüli. A fehér szappanvirá- j? gokat megbénította a lefoj- í tott indulat, lángra lobbantak :- volna, vörös szirmokkal ég; tek volna, s a lepkék is, á pislákoló szikrák, mozdulatlanul ültek a bokron, lesve, hogy mikor röppenhetnek fel, magasra, az égbe, istenük, a . Nap felé. s hegyes búzaszár-csonkokat. Az első kazal mögött eltűnt a fiú szeme elől. Leült. — Most kellene odamenni hozzá — gondolta a fiú. — Olyan elhagyottan érezheti magát, most biztosan meghallgatna, nem is nevetne ki, és talán ... — Lelkiismeretlenség ..; — mondta félhangosan. — Ilyenkor nem szabad. Majd máskor ... És elindult az ellenkező irányban, a hullámzó búza közt kombájnja felé. A KALÁSZOK mindig suttognak. Most egészen közel hajoltak hozzá. „Fordulj visz- sza, fordulj vissza, itt a legjobb alkalom!” Aztán meg: „Szeret téged az a lány ...” És újra: „Fordulj vissza! Fordulj vissza!” Biztatták, mint ahogy csak a duzzadó kalászok tudnak biztatni. Néhány perccel később a dohogó gépen állt, a vezető mögött. Benézett a kisabla- kon, hogy megtelt-e már a magtartály. Benzinszag és por ölelte körül, a zakatolás gonoszul csapkodta az agyát. A kombájn meg csak ment, és nyelte, nyelte a suttogó kalászokat. FRISS VÍZ (Rötzer Henrik felvétele) r„SfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSJSSSS*SSSSrS/SSSSSf/SSSS/SSSSfSfSSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSfM0 Baranyi Ferenc: ÖREGAPÁM Kalapos volt szegény öreg. Naponta négy-öt kalappal lendített a sorsán, s — ha adni-venni falvak összegyűltek — árulta őket nagy vásári ponyván. Néhány kalap — s a lányát férjhezadta. Sok-sok kalap — s cserép került a házra. S mikor már fedett fővel járt a környék, öregapám a lét nyűgét lerázta. Csöndes szerszámait hidegre tette, hanyattfeküdt és ránccal körbesáncolt szemébe húzta utolsó kalapját. Meghalt. Csak addig élt, amíg muszáj volt. Kiss Dénes: Hajnali riadó \ város csöndes, mikor az órák hűvös csörgése minket felriaszt, átfordulnak álmukban az utcák s kulcsok ébresztik fel a zárakat. Sietve kelünk és a félálom szemünkön, mint a napfogyatkozás. Kezünk didereg szatyron, táskákon — Villamos dong, szárnyatlan darázs, és elrajzunk a járdaszigetről, ablak-egekre felhőt lehelünk, ruhánkban az otthoni meleg jön s alvó arcokról kép suhan velünk... S gépszagú meleg fogad a gyárban, halk szó-moraj közt cserélünk ruhát, s láncok, kerekek csikorgásában markoljuk sorsunk vas fogantyúját. Borsányi János: Etelíc ána le hívjál: ♦., Etelkának hívják a kedvest, ki már féléve úgy szívembe nőtt. Nem titkolom, világgá szétkiáltom, hogy mennyire szeretem őt. Mint illatos, s meleg cipó, Kívánatos fiatal teste. Mintha arca sima tejtavából sötét dió-pár integetne. Mint pelyhes, zsenge búza, szökkent sudár kalászba. Haját, ha lecsordul az alkony, arany patakba mártja. A házukat oly széles öleléssel fogják körül a reszkető mezők, és reggelente pacsirták köszöntik, mert azok is nagyon szeretik őt... — Nem szeretem a Duna- partot... — Ezt már hallottam. De az én kedvemért!... A sofőr visszacsomagolta a félig kibontott veronait, letette maga mellé az ülésre és szó nélkül benyomta az indítót. A fiú elmosolyodott és hátradőlt az ülésen. Lenn a rakparton, meg akart állni a sofőr, de a fiú megfogta a karját. — Csak még egy kicsit... Ott a lépcsőnél... Naaa!... A Csepel megállt a macskaköveken. Jól kint az út mentén, hogy ne akadályozza a forgalmat. A fiú fogta a táskáját és kiugrott a kocsiból. — Micsoda idő! Vétek lett volna abban a szűk utcában maradni! öregúr, mi az, te nem szállsz ki? — Jó lesz nekem, itt is ... — Na, nem, gyere csak, gyere! Nem árt egy kis folyami levegő! Ne félj, nem pottyansz bele... — Kuncogott. — Tudod, miért kértem, hogy itt álljunk meg? Nem is sejted? Haja}! Na gyere már ki öregúr, majd mindjárt megmagyarázom ... A sofőr fogta az ebédjét, meg az újságot — mindig délben szokta átböngészni — kimászott a kocsiból. A fiú előreszaladt, a meredek partba ékelt lépcsőlejárathoz. — Na, ide mellém, öregúr! —- intett a másiknak és leszaladt néhány lépcsőfokot, leült a kőre. Maga mellé csapta tásltáját, összedörzsölte tenyerét és várta az öreget. — Itt vagyok — mondta a sofőr. A fiú mellé zöttyent; körülnézett. Végig a part hosz- szán, vissza a rakpart feletti útra, aztán a sárga vízre. összefutó és széthulló fényekkel játszott a folyón a nyár. — Jól nézd meg, hol ülsz, öregúr! — mondta nevetve a fiú. — Tegnap is itt ültem ... este. De tudod-e ki ült a te helyeden? Háhá _egy ilyen csin os nő! Há? Nem hiszed? — Jó, jó, de egyél, mert nem ülhetünk itt estig! — Estig? Háhá! De nem ám! Hanem este: úgy igen! Csakhogy nem ám veled, öregúr, ha nem haragszol, nem ám veled! ... A sofőr félmosollyal ránézett a fiúra, a térdén kibontotta csomagját, egyenként felemelte a felvágottszeletkéket, fogaival letépte róluk o héjat. Olajos ujjaival tört a kenyérből; kiterítette maga elé az újságot és lassan falatozott, A fehér kövek izzottak> mint a kemence. Nagyon meleg volt. A budai oldalon sűrű árnyékot vetettek a gesztenyefák, de az ablakok üvegén csillanó fények még a Rózsadombról is idelátszottak. Árvább az egyik stégnél muskátlis kirándulóhajó vesztegelt, gumicsizmás matrózok kefélték a fedélzet deszkáit. A fiú még nem evett, féltérdét átfonta karjával, és kissé hanyattdőlve ábrándozott, sima kölyökarcán vibrált a víztükör fénye. — Micsoda nő, öregúr! Életemben ilyet nem láttam! Tűsarkú cipőt hord és úgy megy benne, mint én a tornacipőben. Kitörne a lábam ... Nadehát az ő lába!... Ahogy itt ült, néztem a lábafejét: mint a divatlapokban a dámáknak! Mégiscsak szerencsés dolog, ha az embernek ilyen nője van .., Dehát nemcsak a lába, hanem az egész alakja .., tudod, az egész alakja, öregúr... — Nem eszel? — Hát te nem is hallgatod? — Hallgatom, de csak egyél. Én mindjárt befejezem, te még hozzá sem kezdtél. A fiú kinyitotta táskáját és két kenyér közé vágott császárhúst kezdett el falatozni; Ök meg csak mentek, mint a testvérek. HIRTELEN megszólalt a síp. Lehet, hogy egy rigó volt, vagy a távoli vonat. Mindegy. Megszólalt, és az erdő kirobbant. Az ágak egymáson tapostak, gally gallyat, rügy rügyet szorított, a törzsek nekiveselkedtek, hogy vad bírókra keljenek, röppent a lepke, lobbant a szirom, forgott a táj, szédült a világ. — Nézd, ott megy a kombájnod! — kiáltott fel a lány és újra haptákba dermedtek a fák, megültek a lepkék, lehiggadtak a lombok. A fiú letépett egy fehér szappanvirágot. Az erdő újra Csipkerózsika-álmát aludta. Kiértek a mezőre. A dűlő- úton Panni közeledett két kannával. — Megjött a mérnök felesége. Ott ni, a gépjavító kocsijánál, az a barna. Pestről jött, lenn marad két hétig, ameddig a férje — újságolta, és kicsit kárörvendő mosoly suhant át az arcán. — Hol jártatok ilyen sokáig? Nem feleltek neki. Erzsi rászaladt a tarlóra, mintha a tábla túlsó szélén álló teherautóhoz akarna eljutni. Mezítláb volt, de nem érezte a Szakonyi Károly: KITTEN az áruátvevö. — Hadd legyünk urak, ebédeljünk a Duna-par- ; ton! — Én nem szeretek a Duna- 1 partra járni... — Én meg szeretek! Talán , félsz, hogy belepottyansz? A sofőr idős ember volt, , még erős, de már látszott rajta a kor. Barna bőrén sárga májfoltok tarkállottak; rövid, drótszőrű haja őszült. Bakancsot hordott és kék munkaruhát. Az áruátvevő fiatal volt, majdnem kölyök még, nyurga, izmos fiú, szőke haját oldalt fésülte és ábrándos kék szemmel nézte a világot. A sofőr megengedte, hogy tegezze, egész nap együtt jártak, és különben sem szerette, ha idősnek tartják. Csendes ember volt, ezért kedvelte a hangos fiút. De most mégsem akart a kedvébe járni. — Nem mindegy, hol kapod be azt a pár falatot? — Nem mindegy. Olvastam, hogy a hinduk szerint nagyon fontos táplálkozás közben a környezet. De egyébként is, mért nem akarod, öregúr? Két utca... Fél egykor végeztek a délelőtti fuvarral. A Guszev utcában rakodtak, a Ruhakereskedelminél. Meleg volt, az utca felét olvasztotta a nap. Amikor beültek a kocsiba, a sofőr azt mondta az áruátvevö- nek: — Van kajád? — Hogyne, itt a táskámban. — Akkor ehetnénk. Vettem tizenöt deka veronait. Sok utunk van még mára? — Mindjárt megnézem — felelte az áruátvevö, és egy zsíros lapú iskolásfüzetet ko; tort elő a táskájából. Fellapoz- ; ía, végigböngészte a komissió- I kát. — Már csak kettő. Uj- j pestre megyünk a Rugógyárba, l onnan visszafelé néhány fel- \ újított dinamóért... Kresz ut- l ca ... útba esik ... > — Na jó — mondta a sofőr \ — akkor ráérünk. \ Nekilátott, hogy kibontsa a ! zsírpapírból a felvágottat. i — Te, — mondta az áruátve- \ vő — ajánlanék valamit öreg- \ úr! Itt a Duna-part... egy kö- \ pésre. Kimehetnénk! \ A sofőr megcsóválta a fejét. \ — Itt is nagyon jó. I — Ugyan már! =— könyörgött
