Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-15 / 191. szám
rts* MEGVel r&Cirlap 1959. AUGUSZTUS 15. SZOMBAT Miért éppen ebben maradiak? Valaha a Keglevich grófoké volt Nagykáta, jóval an- nakelőtte meg a törököké. Mindkettőjük uralmának közös emléke már csak a temetőben látható, az a gömbölyű épület, amelyet négyszáz esztendőnél is régebben a törökök mecsetnek építettek. Amikor kitakarodtak az országból, keresztény kápolna lett a mosz- lin dzsámiból és most már oda temetkeztek köréje a kátai magyarok. Később pedig, hogy a Keglevichek uradalma lett Nagykáta határa, szántóföldje, legelője, de még a temetője is, a grófok, az egykori mecsetet megtették családi kriptájuknak, ma is ott fe- küsznek alatta valamennyien, senki sem bolygatja síri nyugodalmukat. A Keglevichek földalatti birtoka háborítatlanul a meghalt grófoké, felettük a kápolna azonban a temetővel együtt a község tulajdonába került, bár az egyház használta. Ha ugyan használatnak mondható, hogy évente legfeljebb egyszer-kétszer megcsi- kordult a kulcs rozsdás zárjában és a plébános misét mondott benne. Amikor nemrég rendeletet hoztak arról, hogy minden község építsen ravatalozót, Nagy- kátán néhány okos ember úgy gondolta, ha Keglevich grófék a török mecsetből lett kápolnát méltónak találták családi kriptának, jó lesz ez az épület községi ravatalozónak is. Talán még félmillió is kevés lenne, annyi pénzből sem építtethetne a község fele ekkora épületet. Szebbet és alkalmasabbat semmi esetre sem. Nem kell építeni, legyen hát a kápolnából ravatalozó, nagy pénzt megtakaríthat így a falu, legalább sok minden más fontos dolgot megcsináltathatnak. Egyhangúlag hozzájárult ehhez a községi tanács. Persze, azért megbeszélték a dolgot a plébánossal is, aki nagyon helyeselte a tervet. Ügyis a községé a kápolna. Csináljanak csak belőle ravatalozót. Mindössze annyit kért, engedjék meg ezután is, ha úgy, mint eddig, egyszeregyszer valaki éppen ott akar misét mondatni, használhassa az épületet. Mindez még tavaly történt. Az idén meg a végrehajtó bizottság ismét tárgyalta a kérdést, Javaslat érkezett: ha már van ravatalozó, tegyék kötelezővé Nagykátán a ravatalozást. Nagykáta tanácsának végrehajtó bizottságában természetesen komoly emberek ülnek. Egyik sem kerékkötője a fejlődésnek. Ellenkezőleg: kipróbált hívei mind. Ilyen testület csak megszavazza a fejlődés szellemében született korszerű javaslatot? Mégsem szavazta meg. Ezek után került a javaslat ^ a község tanácsa elé és el le- ^ hét mondani, amióta tanácsok ^ intézik a magyar falvak ^ ügyét, még soha sehol nem ^ váltott ki akkora és olyan ^ zajos vitát, mint Nagykátán ^ a kötelező ravatalozás. A mel- i lette kardoskodók felsora- ^ koztattak minden ésszerű és ^ helyes érvet. — Beszélhetnek, amit akar- $ nak, már én bizony nem ha- ^ gyom magamat a temetőben ^ felravatalozni! Temessenek $ csak engem a saját házamból! $ — hajtogatta a hatodik X-et $ taposó Pali bácsi, aki más- $ különben szorgos és min- $ denképpen derék parasztem- $ bér, s nem nevezhető a hala- § dás ellenségének, — Ha az apámnak, meg az ä öregapámnak megfelelt, te- ; messünk csak most is otthon- | ról — harcolt a javaslat el- > len egy fiatal tanácstag, | ugyanaz, aki pedig a higiénia j követelményeire hivatkozva j majd minden tanácsülése^; keményen síkraszéll a létesí- j tendő törpevízműért, mert; szeretné, ha rohamosan fej- j lődne a községe. De nemcsak ketten, i húsznál is többen felszólaltak a vita során. Legtöbbjük nagyon hevesen kikelt a javaslat ellen. El is tartott a szócsata majdnem éjfélig, végülis a kötelező ravatalozással szemben foglalt állást a tanács többsége. A javaslat mellett 30, ellene 51 tanácstag szavazott. Nagykátán tehát egyelőre nincs kötelező ravatalozás. Nem olyan nagy dolog, nem ez a legégetőbb problémánk, ettől az egész országban, még Nagykátán is vidáman építhetjük a szocializmust, Csakhát , i j (Zárójelben azért megkérdezzük a maradi szokásokhoz ragaszkodó kátai tanácstagoktól, hogyan fogadnának ilyen javaslatot: mondja ki a tanács, hogy ki kell a községből iktatni a villanyvezetéket, mert ha a nagyapáink beérték faggyúgyertyával, apáink meg „petró”-val, mire akkor nekünk a nagyobb világosság?) Szokoly Endre Építési táiékoztaté'$zo!gé!at@t állítanak fel a mezőgazdasági kiállításon A mezőgazdaság szocialista átalakulása nagyarányú építkezésekkel jár. A kétszázmillió forintos szarvasmarha- istálló építési programon kívül is nagyon sok az építkezés az új termelőszövetkezetekben. Ezt a munkát segíti az Építésügyi Minisztérium azzal, hogy az idei Országos Mező- gazdasági Kiállításon építészeti bemutatót rendez. Tájékoztatja a közös gazdálkodás útjára lépő parasztságot a szövetkezeti gazdaságok épületeinek helyes telepítéséről, a beruházások jó megszervezéséről, a szövetkezeti majorok épületeinek terveiről, a lakóépületek típusairól, az építési anyagokról és szerkezetekről. Kiállítják többek között egy ötven férőhelyes borjűnevelő istálló, ugyancsak ötven férőhelyes szabadtartásos etetőutas növendékmarha-istálló, faszerkezetű dohánypajta, téli gyümölcstároló, juhhodály és más épületek modelljét, tervrajzait. Azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek ilyen épületeket akarnak építeni, az Építésügyi Minisztérium kiállítási tájékoztató-szolgálata felvilágosításokat és tanácsokat ad az építkezés megszervezésére, • lebonyolítására, az ÉM Dokumentációs és Nyomtatványellátó Vállalata pedig kívánság szerint kész terveket is rendelkezésükre bocsát. Hogy jobban teremjen a föld... Látogatás a Pest megyei Tózegkitermelő Vállalatnál „Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat. Ötszörös élüzem.” Ilyen feliratú tábla fogad a meglehetősen mostoha körülmények között elhelyezett Baross utcai hivatal ablakában. A kapualjtól az irodáig rögös út vezet: malteros ládák, homokhegyek és téglarakások között, falazó állványok alatt bujkálva lehet megközelíteni. Általános átépítés: megosztják a nagyobb helyiségeket, hogy ne kelljen hat embernek egy szobában összezsúfolódnia. — Kicsit szűkös-szegényesen vagyunk — mondja restell- kedve Kiss Sándor elvtárs, a vállalat igazgatója, mintha ő tehetne róla. — Igen, egy ötszörös élüzemhez nem a legméltóbb külső ... — Pedig — folytatja Kiss Sándor — a népgazdaság szempontjából hasznos munkát végez vállalatunk. Néhány évvel ezelőtt felmérték, hogy több mint egymillió katasztrá- lis holdnyi területnek nem tudnak szervestrágyát biztosítani az országban. Négyéves trágyaforgót véve alapul, ekkora földterülethez évente 250 ezer vagon szervestrágyára lenne szükség, egy holdhoz egy vagonnal számítva. Istállótrágyából ezt a mennyiséget a mezőgazdaság képtelen biztosítani. A tőzegkitermelő vállalatokat éppen azzal a céllal alakították, hogy tőzegkor- pávai kevert fekáliávai és dúsított tőzegtrágyával enyhítsünk a hiányon. Sajnos, a szükségletet ma sem tudjuk fedezni. Ahhoz ugyanis, hogy az egyes tőzegtelepek kapacitását bővítsük, gépesítenünk kellene. A gépesítést azonban akadályozzák a helyi talajadottságok. Míg Zála- szentmihályon *hagyszerűen működnek a szovjet gépek, a mi legnagyobb telepünkön, Ócsán annyira ingoványos a talaj, hagy nem birja el ezeket a nagy önsúlyú gépeket. Egy-két évig agrosztrojokkai — ismertebb nevükön: kertitraktorokkal kísérleteztünk a tőzegkitermelésnél. A munkában. jól beváltak. A kitermelt tőzeg elszállítása — szaknyelven mondva a kiközelítés — azonban megoldatlan probléma maradt. Kisvasúttal, úgynevezett repvágányokkai kínlódunk a lápon, ami nehézkes is, költséges is. Rajzokat vesz elő, s mutatja, hogy most dolgozik egy „masinán” — egyelőre csörlős- gyűjtőnek keresztelte —, aminek az lesz a feladata, hogy összegyűjtse és elszállítsa a géppel kitermelt tőzeget. Rövidesen elkészülnek a műhelyrajzok, a prototípust pedig maga a vállalat csináltatja meg, hogy minél előbb kipróbálhassák. — Milyen távlatok' állnak a tőzegkitermelés előtt? — Sajnos, négy telepünk közül kettő kimerülőfélben van — mondja Kiss elvtárs. — Az isaszegi és az ócsai telepünk viszont még néhány évig gazdaságosan üzemeltethető. Sokkal nagyobb lehetőségek állnak a szervestrágya- kitermelés előtt. Ezzel három állandó jellegű üzemben — Cegléden, Nagykörösön és Vácott — és egy mozgóüzemben foglalkozunk. Az utóbbi azokban a helységekben gyűjti össze a íekáliát és a derítőmedencék szervestrágya-anya- gát, ahol állandó üzem létesítése nem lenne gazdaságos. Január óta két szippantó gépkocsink is van. Ezzel is szer- vestrágya-gyűjtés't végzünk a községekben. — Mikor lett a vállalat élüzem? — öt évvel ezelőtt nyertük el első ízben az él- üzem-cimet; azóta még négyszer, legutóbb 1958 közepén. A száz forint munkásbérre eső termelési értékünk azóta 162 forintról 230-ra emelkedett. Rentabilitásunk az előírt helyett 4,1 százalékkal javult, ami összegben 211 ezer forintot jelentett Az idei első féléves tervünket 101.3 százalékra teljesítettük, s jóval nagyobb nyereséget értünk el a tervezettnél. — Alapjában véve jól dolgozik a vállalat — mondja befejezésül Kiss Sándor. — De még sokkal többet termelhetnénk, ha gépesíthetnénk a tőzegkitermelést, növelhetnénk a szervestrágya- ki termelő üzemek számát, s felújíthatnánk a meglevő, elkopott gépparkunkat. Különösen az ócsal telep fejlesztése lenne kifizetődő, hiszen a múlt évi 12 ezer vagonos forgalmunk felét, hatezer vagont az ócsai telep adta. Egyébként itt van Pest megye leggazdagabb, jó minőségű tőzeglelóhelye, amelyet érdemes volna fejlesz* teni. Sajnos, a felújítási keretünk még a karbantartást is szűkösen fedezi. Pedig ahány vagon tőzegtrágyát, illetve tőzeggel kevert szervestrágyát tudunk kitermelni, annyi ka- tasztrális hold termőerejének megújulását tesszük lehetővé. Ez pedig a fokozott gépesítés, a szocialista nagyüzemi termelés, s a belterjes gazdálkodás korában nagyon fontos. _________Ny. É. El őre csomagolja a nullás lisztet a raci malom A váci malom augusztus 1-től megkezdte a nullásliszt csomagolását. Az egy- és két- kilogrammos' csomagok elősegítik a lakosság gyorsabb kiszolgálását és különösen nagy segítséget jelentenek a nemrégiben megnyílt gyors- és önkiszolgáló boltok számára. AZ IDEÁLIS FELESÉG Gazdag, változatos program Csemőn augusztus 20-ra Egésznapos ünnepséget rendeznek Csemőn augusztus 20-án, Az ünnepség rendezéséből a legnagyobb részt az állami gazdaság vállalta. A zenés ébresztőt a gazdaság zenekara szolgáltatja. A gépbemutatót is a gazdaság szervezi és a tíz fős rendezőgárdát is II. számú üzemegysége adja. A délelőtti ünnepséget a sportpályán rendezik meg. Fellép az iskola úttörő szervezete, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság tánccso-, portja. Lesz mezőgazdasági kiállítás is, amelyen a tsz-ek, az állami gazdaság és az egyéni termelők legszebb termékeiket mutatják be. Nem hiányzik a csemöi augusztus 20-i ünnepségről a lacikonyha és a borkóstoló sem. S végül este szabadtéri táncmulatsággal ér véget a gazdag program. Ne felejtsd el Lajoskám, hogy magas a vérnyomásod! kiskacsa te, hogy a kacsagyilkos masina igencsak curukol visszafelé. — Na Józsi — jgy magához —, most oszt fizethetsz.., Hányszor bemondták a hangoson, hogy ennyit meg ennyit fizet, aki az aprójószágot az úttestre engedi.,, nomegoszt az asszony ... Sok ideje nem volt a mor- fondírozásra, mert már ott is állt az autó. Két fiatalforma szállt ki belőle. Egy hosszú, fekete gyerek, szemüveggel, utána a volán mellől egy köpcös szőke. — Elgázoltuk a kiskacsát — kezdte barátságos parolázás után a hosszú gyerek. Józsi bácsi köhitett egyet. Az ilyesmi sosem árt. — Azt oszt cl, hajják. De ha már így van... — egyezett volna ki, ám azok nem hagyták annyiban. — Szóval, megfizetnénk Mondja meg az árát, bátyám. Nafene — igy János bácsi magában. Nagy baj már nem lesz. Hangosan azt mondta: — Hát, errül csak az asz- szony tud mondani. A zömök sofőr útitársára villant: bízza rá, az asszonyokhoz ő jobban ért. Átvette a vezérszólamot: — No, akkor hívjuk ki a kedves feleségét... hogyan is tiszteljük a bácsit? — Engem oszt Jánosnak, hajják. A vagyok már vagy valamennyi éve. No — bizonytalankodott —, szóljak neki? Mikor megkapta az engedelmet, elkurjantotta magát: Juli te! A sofőr az öreg botjával az autó alá kotorta a kacsa földi maradványait. Azok ketten csak nézték: mirevaló ez a művelet. Juli néni már jött is kifelé, egy olyan évesforma kislány bújt meg a mellén. Az urára nézett, de az annyira el volt foglalva az autó szemlélésével, hogy akár vevőnek is nézhették. A fid, franzstadtí gyerek, elébe lépett: — Aggyisten, Julis néném — nyújtotta kezét — Tudja-e, mi járatban vagyunk? — Majd megmondja, lelkem — szíveskedett a néni. — Hát, tetszik tudni, van nekünk egy kislányunk, Zsuzsikának hívják... — Akárcsak ezt a kicsi unokát. Isten éltesse! — Igen szépén megköszönöm, Julis néném, de hogy most hogyan lesz véle, nem tudom. Azt mondta, meghal, ha nem viszünk neki egy ilyen kis sárga csipogót. — Jaj a lelkem! Dehogyis haljon meg ezért! Ehol van, fogjon egyet közülük. Mondják meg, Julis néni küldi Pécelről. — Ezt is megköszönöm, de így el nem fogadom. Tessék megmondani az árát. Kis vitatkozás után Julis néni megmondta, hogy Isa- szegen tizenötért ment az ilyen kis hitvány jószág. — Ez a beszéd. Julis nénim! — ezzel egy húszast nyomott c néni markába. Míg a? bement az apróért, a sofőr folytatta az eltakarítási műveletet. Az előbbi bottal az árokba hántolta a kacsát. Julis néni visszajött az öt forinttal. Leparoláztak és beültek a kocsiba. Julis néni utánuk szólt: — Hát a kiskacsát nem viszik?! — Az már benn van a kasfarban — szólt vissza vidáman a sofőr és megbúgatta az öninditót. Vértes József i — Ősz mi véna hékám, ha : kihajtanád ezeket a kiskacsá- ! kait az árok partjára. Hadd ! legelnének egy kicsit, mert ! már majd leszakad a derakam \ a csalánszedésbe. ! így Julis néni. A címzett Já- \ zsi bácsi volt, az élete párja. I Ketten együtt kitettek vagy ; százharminc esztendőt. Hogy J ebből ki vállalta a kevesebbet, | arról nem beszél az ember. Hi- \ szén az asszonyok nemcsak ^ Párizsban és Pesten, hanem ^ Pécelen is hiúak. I Józsi bácsi fent még vagy \ kettőt veje amúgy is éles ka- ^ száján és már indult is, hogy ^ végrehajtsa az asszonyi pa- ^ rancsot. Kicsit morgott ugyan ^ hozzá, hogy megint azt csinál- § ja, amit púja korában csinál- ^ ‘attak vele, meg ilyesmit, de ^ kitárta a kaput. és azt mondta ^ a tizenhárom kiskacsának, ^ hogy: hesskihel Azok alig vár- ^ ták a szót. és már battyogtak ^ is kifelé olyanféle lépésekkel, ^ ahogyan a felesége szokta gú- ^ nyalni istenben boldogult me- ^ nyecskekorában Szégálnét, a ^ másfélmázsás bérlő vagyami- ^ nyi súlyú feleségét. $ Isaszeg fölött valamelyes ^ felhő szerencsétlenkedett, de S Józsi bácsi nem sokat nézett ki ^ belőle. Pedig a májushoz ke- ^ pest igen meleg volt. Isaszeg ... Éppen vasárnap került a kezébe egy kilencszáz körül megjelent Kusutnaptár, abban olvasott nagy, nehéz csatákról. Idézgette a dicsőséges neveket: Hatvan, Bicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló... Megtanulhatta, hiszen eleget böngészte az elsárgult lapokat. A fene ezeket az isaszegieket, ezek még ebben is különbek, mint a péceliek. Még a Kuswt- ba is bekerültek. Rápipázott, már tudniillik úgy, hogy csiholt, mert az asszony nem zúgolódik annyit a pipáért, ha a gyufát nem pusztítja. És éppen ez a csiholás hozta a bajt. Míg a kő és az acél összjáté- kát figyelte, a szemire húzott kalap alatt, megtörtént a szerencsétlenség: egy kis sárga- csőrű jószág az országúira ügyetlenkedett. Ebből még semmise lett volna, ha ezekben a pillanatokban nem jön Isaszeg felöl egy nagy, fekete autó. De jött. És halálra gázolta a tojássárgája színű aprómarhát. Nahogyaza ... mondta volna az áldást Józsi bácsi, de nem mondta ki, mert észrevet-
