Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-07 / 157. szám
1959. JÚLIUS 7. KEDD Nyári filmújdonságok & A nyári hónapokban számos kiváló filmalkotás ’kerül a magyar mozilátagató közönség elé, amelyek közül most négy §füm egy-egy jelenetét mutatjuk be. ' Egy'Mftl szsH a világ körül címmel Joseph, Schmidt, a Világhírű énekes életéről készítettek filmet a "nyugatnémetek, a magyar származású Bolváry Géza rendezésében. Joseph Schmidt szerepét Hans Beiser személyesíti meg a filmen " ——• Gina Lollobrigida és Vidwi* de Sica nagy sikerű közös filmje a Kenyér, szerelem, fantázia, amelyikek bemutatója után rövidesen a folytatását is vetítik: a Kenyér, szerelem, féltékenység-et•'é " Homérosz Odüsszeusza nyomán készült az olaszok színes filmalkotása, amely a klasszikus görög történetet dolgozza fel, a legendás hírű Odüsszeusz kalandos utazásait. A film címszerepet Kirk Douglas, Circe és Penelope figuráját Silvana Mangano alakítja Sokáig hallottunk már a Rosemarie című nyugatnémet filmről. Rövidesen láthatjuk is ezt a remek alkotást, amely a,z 1958. évi velencei fesztiválon a* olasz kritikusok különdíját kapta. A film, amely egy utcalány tündöklését cs bukását dolgozza fel, kegyetlen gúnnyal leplezi le a nyugatnémet iparmágnások embertelen világát •ssssssssssssssssssssr?ssssssssmsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssj Kiss Dénes; ZSÁKOLÁS Zsákot hordtam a vállamon; s lüktet bennem a fájdalom. Nehéz a cement, mint a kő! S mint én: a zsákkal, az idő csak nehézkesen ballagott... A Nap is zsákot hordhatott. A cementpor szállt, ellepett, kcszorúzva a szememet. Szürke arcomra szürke haj lucskosodott s a szürke por verítékemmel megkötött... Haj-betont hordtam, mint kötött rám dermedt sapkát, s délután le kellett vágni frizurám... Egy az ezerből szépség szeretetére, másokat! derít jókedvre. Egy az ezerből. Valóban az j Egy megyei dalostalálkozó ] ezer részvevőjéből. Egy abból ] a hatalmas hadseregből, akik ] a megye különböző ének- ] karaiban szintén ezt vallják ] legf őbb szórakozásuknak. ] Akik, ha tudásban, felkészült-\ ségben talán nem is, de cél- J jukban az igazi szép térhódí-\ fásáért harcolnak. Tehetségével kimagaslik a! sorból, tudatosabban látja a ] célt. Fejlettebb eszközöket ] talált náluk, de odatartozik, ] közülük való. Az ezer emberi képviselője ő, aki minden ] tudását a közös cél szolgála- ] tába állítja. Murányi József * ségei nyíltak az éneklés területén. — Sokat énekel? — kérdezem. — Rengeteget, ötvenegy óta, mióta megalakult az énekkarunk, gyakran járunk szerepelni és természetesen sokat próbálunk. Hogy csak a nevesebb fellépésünket említsem: ötvenhat nyarán egyhetes csehszlovákiai csereszereplésre utaztunk; kétszer énekeltünk a mezőgazdasági kiállításon; ötvenhétben a Néphadsereg Színházban, a nemzetközi szövetkezeti nap nagygyűlésén szerepeltünk és minden évben közvetíti ■ néhány számunkat a rádió is. Nyolcvantagú énekkarukról beszél — alapító tagja az együttesnek —, pedig az ő fellépéseiről szerettem volna ] hallani. De Horváth Ferenc- ] tői, az abonyi József Attila \ Tsz könyvelőjétől, meg a töb-j biektől aztán megtudom, \ hogy ha pedagógus-, trakto- ! ros-, vagy gyermeknap van, ! ha megalakul egy-egy új tsz:! „Klárit mindig hívják, viszik l énekelni.” ! \ Ma is „pendlizik”. Nemrég ] még Abonyban tapsolták meg; az emberek, most meg Cégié-\ den hallgatták jókedvet árasz-j tó nótázását. — Mit gondol, nem megy a; színjátszás az éneklés rovása- ] ra? Ha csak énekelne, több; ideje jutna a további tanú-] lásra. Nagyon megérné, higgye] el. — Én is sokat gondolkoz-] tam már ezen. ősszel még el-! játszom örzsét a Háry János-] ban, aztán tovább folytatom aj félbemaradt zeneiskolai tanú- ] lást. ! t Egyszerűen beszél erről is, • mint mindenről, amiről kér-! dezem. Egész lényéből sugár-! zik a jókedv és átragad min-! denkire. Még a földijeire is,! akik már türelmetlenül vár- i ják a hosszúra nyúló beszél-; getés befejezését. Hiába, nincs! idő, vissza kell menni Abony-l kai moííímhímíM li j Búcsúzunk, közben tréfál-! kozva megkérdezem: — Most mit csinál, ha haza-I megy? Megint énekel? — Nem. Folytatom a fő- \ zést, amit a férjem elkezdett.! Vasárnap mindig szabadságot \ adunk a nagymamának (az! anyósnak, akinél laknak). Sze-1 gényre ráfér a pihenő, meg! egy kis szórakozás. Ezt az olyan ember szerény- \ ségével mondja, akinek véré- \ vé vált a munka, a szépség] szeretete, aki úgy szórakozik \ igazán, hogy másokat nevel a! Múlt vasárnap a ceglédi dalos találkozón hallottam először. A szólót énekelte Szvesnyikov: Szállj Fecske- madár című népdalfeldolgozásában. Hangjának szép szárnyalása, előadásának köny- nyedsége, közvetlensége, bája élettel töltötte’ meg a tanácsháza udvarát. Azzal az örömmel hallgattam, amivel a szépet érzékeli az ember. Előttem ültek a zsűri tagjai — komoly szakemberek. Az ő arcukon is ezt az örömöt láttam, miközben mosolygó elismeréssel nyugtázták egymás közt ezt a szép produkciót. A viharos tapsban, amely az abonyi földművesszövetkezet vegyeskarának összecsiszolt számait fogadta, az ő éneklésének hatása is ott érződött. Most vasárnap ismét Cegléden, a nemzetközi szövetkezeti nap nagygyűlésén találkoztam ezzel az ismeretlenül kedves ismerőssel. A főtéren felállított elnöki emelvényen állt és népdalokat, magyar nótákat énekelt. Zsiga Pista, a ceglédi földművesszövetkezet népi' zenekarának prímása feszülten figyelt minden hangjára, rezdülésére. Ügy vigyázott, nehogy elszalasszon valamit, hogy jól átvehesse zenekarával ezt az áradó kedvet. Mellette — kezébe kapaszkodva — kislánya állt, négyéves szöszke apróság, aki kíváncsian és csodálkozva jártatta végig szemét azon a három-négyszáz emberen, akik anyukáját figyelték. Nem tudtam ettől a képtől elszakadni. Még akkor is magam előtt láttam, mikor a konferanszié már réges-régen bejelentette, hogy ezzel az utolsó számmal műsorostól együtt végétért az ünnepi nagygyűlés. ★ Az elnökség, a hallgatóság szétoszlott. Mentek a sportpályára, vagy átrándultak Abonyba, tovább nézni és hallgatni ezt a megyeszerte gazdag vasárnapi programot. Én meg elnézést kértem a többi abonyitól, akik átjöttek ide „kultúrát importálni” (nagyon büszkék erre!) s letelepedtünk az énekesnővel egy rövid beszélgetésre. — Hogy hívják? — kérdezem, miután leülünk a Szabadság tér egyik árnyékos padjára, nem messze attól a bizonyos emelvénytől. — Retkes Istvánná. — Foglalkozása? — A községi tanács gazdálkodási előadója vagyok, Abony ban. í T- Mióta énekel? S — Negyvenötben kezdtem. ! Aztán két évig az abonyi ze-i neiskolában tanultam énekel-! ni, a SZÖVOSZ taníttatott, de; abbamaradt. — Miért? — Nagyon sok a dolgom. A \ tanács, a próbák, a szereplések, \ meg az otthoni munka — si-1 mogatja meg a kis Klárikát —! nagyon elfoglalnak. És a fér-! jemnek is segítek. A földmű-] vesszövetkezet színjátszó eso-1 portjában játszik, konferál, és ! ha lehet, vele megyek én is.! Április 4-én muttatuk be azj Aranyembert, ő játszotta Ti-] már Mihályt, én pedig Noé-] mit ] Érdekes Noémi lehetett. Tel- ] tebb, asszonyosabb a Jókai ] megálmodta figuránál, de a ] forró szenvedélyességgel ötvö- ] ződő tiszta jóság és kedvesség ] bája és az a líra. ami Noémi ] lelkialkatának legfőbb jellem- \ zője, öt is jellemzi. Aztán még sok mindenről ] beszélgetünk. Régi párttag. ] Negyvenötnek köszönheti azt; is, hogy ő, a szegényparaszt ] lánya, a tanács tisztviselője ] lehet, hogy ilyen nagy lehető- ] s/mrrsrsssrsssssfsssss/sssssssssssssxsss. \ FILMET KÉSZÍT j 5 a Varsói Dokumentum Film- j gyár az eszperantó nyelv meg- j alkotója, dr. Ludwik Zamenhof ] életéről és művéről. A filmet ] a nagy tudós születésének 100. j évfordulója alkalmából mutatják be. TIZENÖTEZER LAKÁS ^ SZÁZHATVAN ÁLLANDÓ OLVASÖ! A Kínai Kommunista Párt története, új szovjet és magyar elméleti művek a Kossuth Kiadó tervében A Kossuth Könyvkiadó ez év harmadik negyedében számos fontos elméleti művet, a nemzetközi munkásmozgalom és a világpolitika kérdéseivel foglalkozó munkát bocsát ki. A nemzetközi marxista könyvkiadásban úttörő kezdeményezés az a 250 oldalas tárgymutató, amelyet Marx: A tőke című művének három kötetéhez bocsátanak ki. A tárgymutató segítséget nyújt mindazoknak, akik önállóan, elmé- lyülten foglalkoznak a marxizmus elméletével. Rövidesen a magyar olvasók kezébe kerül A marxista filozófia alapjai című kötet, amelyben a moszkvai Filozófiai Intézet vezető munkatár- isai népszerű formában, egyút- | tál magas tudományos szín- i vonalon összefoglalják a dia- i lektikus és történelmi materia- jlizmus lényegét. A mintegy 55 j íves kézikönyv áttekinti a filozófia történetét, majd, ré&z- jletesept tárgyalja a materialista dialektika kategóriáit, s a í történelmi materializmus problémáit. Napvilágot lát a politikai gazdaságtan tankönyvének negyedik magyar kiadása, amely az 1958-as szovjet kiadás alapján készült. A könyv az előző kiadásoknál jelentősen több helyet szentel a szocializmusban érvényesülő egyes törvényszerűségek tárgyalásának, jellemzi a szocialista világ- rendszert, a szocialista országok együttműködését, foglalkozik a két világrendszer kö- zött folyó versennyel. Sztrumilin, az egyik legkiválóbb szovjet közgazdász A kommunizmus építésének útján című tanulmányában a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet alapkérdéseit elemzi, amelyekről az SZKP XXI. kongresszusa tárgyalt. A magyar elméleti művek sorában közreadják Szecsődi László: Az ellentmondás fejlődése és megoldása című filozófiai munkáját. Kassai Géza: Magyar történelmi sorsfordulók és a nemzetiségi kérdés című tanulmányában a gyár uralkodó osztályok nemzetiségi politikáját ismerteti. Az 1940—41-ben írt művet a szerző 1948-ban. majd az elmúlt esztendőben kiegészítette. A nemzetközi munkásmozgalom témaköréből közreadják Mao Csu-huan könyvét a Kínai Kommunista Párt. rövid történetéről, s megjelenik a Lengyel Egyesült Munkáspárt ez év márciusában tartott III. kongresszusának anyaga. Magyarország és a második világháború címmel a Történettudományi Intézet munkatársai okmány gyűjteményt állítottak össze. Az anyag megvilágítja, milyen okok vezettek Magyarországnak, a II. világháborúban betöltött szégyenteljes szerepéhez. A Kossuth Könyvtkiadó második negyedévi tervében több ^ hazai és külföldi szépirodalmi § munka, útleírás is szerepel. ^ — Szépet mondjak, vagy igazat? — kérdésre kérdéssel válaszolt a budakeszi fiók- könyvtár kölcsönzője, Eckhardt Györgyné, amikor éppen a szerdai kölcsönzőnapon „munka közben” a könyvtár tevékenységével kapcsolatban érdeklődtem. S mivel inkább az igazságra voltam kíváncsi, részletes tájékoztatójából meglehetősen szomorú képet kaptam a könyvtár, s általában a kultúrmunka minden területének mostani állásáról. A könyvtár jelenlegi könyvállománya hétszáz kötet; A művek szerzők szerinti megoszlása arányos, s az olvasó- közönség igényeihez igazodik, de .:: a falu lakosainak száma lassan eléri a tizenötezret, s ezt figyelembe véve ijesztően kevésnek tűnik a hétszázas szám. Ezért mondja fanyar mosoly- lyal Eckhardt Györgyné, hogy „objektív akadályok" miatt nem lehet kiváló könyvtáros: ha szervezne is több új olvasót, könyvet nem tudna a kezükbe adni. Néha ugyan kapnak új könyveket, de ez a frissítés számszerűleg elenyészően csekély. A könyvtár törzs olvasógárdája százhatvan fő. Nagyon ke- ; vés, de az olvasók foglalkozás i szerinti megoszlásának vizsgálata még vigasztalanabb ered- jményre vezet. Az olvasók fele ! általános és középiskolás diák, akik főleg a meglevő kötelező irodalmat szerzik meg innen; a másik felét pedig elsősorban nyugdíjas tisztviselők, tanítók teszik ki; Akad a könyvtárnak néhány munkásolvasója is, de ők sajnálatos módon ma még szinte kuriózum számba mennek. A könyvtáros szerint csak és csakis a pénz-, illetve a könyvhiány az oka a siralmas állapotnak. Pedig van más is: a segítés hiánya. Eckhardt Györgyné áldozatkészen végzi munkáját. Idestova nyolc éve majdnem társadalmi munkában bonyolítja le a kölcsönzést. Személy szerint ismeri minden olvasóját, tanácsokkal látja el őket a könyvek kiválasztásánál, az iskolásgyerekeket a maga sajátos módszerével eredményesen neveli, de ez, mivelhogy csak egyedül csinálja, nagyon is kevés, ö maga is tudja ezt, s egyre türelmetlenebbül várja azokat a másokat, akik ebben a nemes és felemelő munkában a segítségére lehetnének. Az iskolában éppen a közelmúltban bonyolítottak le egy kitűnő eredménnyel zárult akciót az iskolai könyvtár állományának gyarapítására. A tantestület és a szülői munka- közösség közös elhatározása alapján huszonkét'kis kerületre osztották fel a községet, s jól megszervezett brigádok — nevelők és szülők — három hét alatt ezerkétszáz kötetnyi könyvet gyűjtöttek össze a falu lakosainak adományaiból. A pedagógusok — Székely Ferenc iskolaigazgató véleménye szerint — a könyvgyűj- téssel tulajdonképpen még csak az alapot teremtették meg ahhoz a munkához, amely a falusi könyvtártól függetlenül ugyan, de az igazi népkönyvtári funkciót kívánja betölteni. A szülői értekezleteken és alkalmi megbeszéléseken a „szülők iskolája” lehetőségeit is kihasználva, fokozatosan nyerik meg a könyveknek a szülőket, s a könyvek a tanulók révén jutnak el folyamatosan az új olvasókhoz. Székely Ferenc igazgató elmondta, hogy főleg a munkás szülők jártak elöl jó példával a könyvifelajánlás terén, s ez magában is mindennél ékesebben bizonyítja azt, hogy az emberekben él a kultu- rálódás vágya, csak éppen nincs, aki felszínre hozná. Azaz... a pedagógusok már hozzákezdtek ehhez a jelentős munkához, a község könyvtárosa is végzi a maga területén, munkájuk azonban csak akkor lesz valóban eredményes, ha összefognak, s közös erővel végzik, hiszen a cél is közös: bővíteni a könyvállományt, megszerettetni a jó könyveket a község lakóival. Lövvey Emil Dalosok díszhangversenye a Margitszigeten J A Tanácsköztársaság 40. év- $ fordulójának tiszteletére va- ^ sánnap délelőtt az Operaház 5 margitszigeti szabadtéri szín- $ padán rendezték meg a buda- | pesti országos dalostalálkozó ^ díszhangversenyét. A nagyszabású koncerten hét nagy mun- ^ káskórus: a Budapesti Általá- ^ nos Munkás Dalkör (az ' MSZBT-kórus), a Vasas Központi Művészegyüttes Énekkara, a IV. kerületi Szabadság Férfikar, a Kültelki Általános Munkás Dalkör, a Ganz—MÁ- VAG Acélhang Férfikara, a HVDSZ Férfikara és a Vándor-kórus rendezésében háromezer dalos és egyesített zenekarok szerepeltek. A nagysikerű bemutatón részt vett Kodály* Zoltán is;