Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

1959. JÚLIUS 7. KEDD '"'k'Mirlap 3 Tapasztalatcsere hasznos tanulságokkal A TAPASZTALATOK ki­cserélése mindig hasznos, s különösen az, ha olyan fon­tos kérdés szerepel napiren­déin, mint a tavasszal alakult, de a munkájukat ősszel kezdő termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, a közelgő közös munka megszervezése. Ez ma központi feladat megyénkben is és ezért csupán helyesel­ni lehet a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya kezdemé­nyezését, hogy a múlt hét végén tapasztalatcserére vitte a megyei és járási mezőgazda- sági osztályok vezető beosztá­sú dolgozóit Heves megye székhelyére, Egerbe. A választás azért esett He­ves megyére, mert a tavaszi nagyarányú termelőszövetke­zeti fejlesztés során ebben a megyében alakult legtöbb olyan termelőszövetkezeti köz­ség — szám szerint hatvanegy ■— amelyben ősszel kezdik a közös munkát a dolgozó pa­rasztok. Megyénkben is ta­lálhatunk jó néhány ilyen termelőszövetkezeti községet. Közös tehát a probléma — úgy előkészíteni a termelő- szövetkezetek gazdálkodását, hogy az már az első évben eredményes legyen — de a munkamódszerek, amelyeket e cél elérése érdekében teszünk, különbözők lehetnek. HEVES MEGYÉBEN követ­kezetes munka folyik azért, hogy az idő előrehaladásával lépésről lépésre megteremtsék a nagyüzemi gazdálkodás fel­tételeit. A jelen időszakban például nagy gondot fordíta­nak a közös állatállomány ta­karmányának biztosítására. Az elkészült takarmánymér­leg szerint az új tsz-eknek 135 ezer mázsa takarmányra lesz szükségük a gondtalan átte- leltetéshez. Eddig 35 040 má­zsa szálastakarmányt hordtak a tsz-tagok a közös szérűkre, s a takarmánymérlegben meg* jelölt mennyiség biztosítottnak látszik. Hogyan érték ezt el? A termények összehordását élénk vita előzte meg. A ta­gok egy része úgy vélekedett, hogy takarmányt csak azok vigyenek a közösbe, akik ál­latokkal léptek be. Mások szerint a bevitt földek arányá­ban kell hozzájárulni a ta­goknak a takarmány biztosí­tásához. A termelőszövetke­zetek zömében ezt az utóbbi megoldást választották, s egy- egy hold föld után átlagosan egy mázsa szálas és fél mázsa szemestakarmányt adnak. Az előbb említett mennyiség a rétek és a pillangósok első kaszálásából gyűlt össze. Kö­rültekintő szervezési munkát végeznek annak érdekében is, hogy az aratás után minél na­gyobb területet vessenek be másodnövénnyel. Érdekes az a kezdeményezés is, amely szerint már most ki­jelölik a háztáji területekét. Miért van erre szükség? Amint mondják, a háztáji föl­dek kijelölésével lehetőséget adnak a tagoknak, hogy ők is vethessenek másodnövényt, de a háztáji területek kijelölé­sével elejét veszik annak, hogy egyes tagok esetleg olyan te­rületet vessenek be másodnö­millió forint beruházást haj­tanak végre. Kilencvenhat lé­tesítményt terveztek, — leg­nagyobbrészt szarvasmarhais- táltókat „ építenek — és az építkezések mindenütt meg­kezdődtek. Az összes beruhá­zás 35 százaléka készült el és gyors ütemben halad a mun­ka. A számítások szerint az ősszel összehozásra kerülő szarvasmarha létszám részé­re biztosítják a férőhelyeket. A termelőszövetkezeti építke­zéseket segítik a patronáló vállalatok is; ők egy-egy léte­sítmény adását vállalták őszig. Sok mezőgazdasági szakem­ber kerül a Heves megyei szö­vetkezetekbe. Elsősorban me­zőgazdász és viszonylag ke­vesebb könyvelő. A földmű­vesszövetkezetek, a tanácsok pénzügyi dolgozói segítenek a termelőszövetkezetek könyve­lésében, de ez nem jelenthet végleges megoldást. Éppen ezért három tanfolyamon ké­peznek ki termelőszövetkezeti könyvelőket, hogy a közös munka megszervezésekor e tekintetben se legyen hiány. Igen figyelemreméltó a megye pedagógusainak kezdeménye­zése: ők ugyanis azt vállalták, hogy megtanítják az újdonsült termelőszövetkezeti tagokat a munkaegység-számolásra. E CIKKBEN nem töreked­tünk a teljességre, a tapaszta­latcsere részletes tudósítására, hanem csupán néhány olyan szervezési és gyakorlati mód­szert említettünk meg, ame­lyeket a Heves megyeiek sike­resen hasznosítanak a terme­lőszövetkezeti mozgalom meg­szilárdítására. A jelenlevők hasznosnak tartották a szom­szédos megye párt- és tanács­apparátusának kezdeményezé­seit. Ismerkedjenek meg ve­lük azok is, akik nem vettek részt a tapasztalatcserén és gyümölcsöztessék a Pest me­gyei termelőszövetkezetek éle­tében. Mifaók Sándor Miről írnak levelezőink? A GÖDÖLLŐI Ganz Áram- mérőgyár KISZ-fiataljai ki tet­tek magukért. 50 mázsa papírt gyűjtöttek össze szorgalmas munkával s ezért a MÉH-től 4000 Ft-ot kaptak, összedug­ták a fejüket, mire is fordít­sák a pénzt. Terveik között el­ső helyen állt televízió vásár­lása a klubszoba részére. De- hát erre kevés volt a pénz. A gyár vezetősége, méltányolva a fiatalok jó munkáját és igyeke­zetét, 7000 Ft pótlást adott. Most aztán akár madarat is fogathatnának a fiatalokkal — írja Valent György levelezőnk. A televízión túl rádióra és mo­zigépre is jutott. Hálából a kiszesek az üzem bejáratát parkírozták, ott virít a sok szebbnél-szebb virág, díszfű. Az új televíziót, rádiót s a többi felszerelést nem lehet csak úgy akárhová beállítani. Méltó fogadására kifestették, ■rendbehozták a klubtermet s a KISZ-titkár, Nagy Tibor büsz­kélkedve mondja, hogy az övék lesz a megye egyik legszebb, legjobban felszerelt klubja. FAZEKAS MÁTYÁS levelé­nek ezt a címet adta': „Itt lát­ható az óriáskígyó...”, Az óriáskígyó, amely a fejétől a farkáig; 20 méter, a far­kától a fejéig 25 — kiabál­ta egykor a vádorcirkusz ki­kiáltója. Mikor reklamálták, hogy ez hogy leket, ezt mond­ta: hát húsvéti ól karácsonyig nem hosszabb az idő, mint ka­rácsonytól húsvétig? Ez az anekdota jutott eszé­be a MÁV menetrendet ta­nulmányozva; A 120/a mező­ben Budapest—Ujszász—Szol­nok vonalon Ecserig semmi hi­ba. Maglód már egyszer 24, egyszer 23 km. Maglód nyaraló egyszer 26, egyszer 24 km. Gyömrő sem tudja, 27 vagy 26 kilométeá-e. Visszafelé megint mások a kilométerek. így volt a régi menetrendben is és így van ez az újban is. Vajon miért? MOGYORÓDI tudósítónk le­velét olvasva sok érdekes ada­tot tudhatunk meg a község életéről. Többek között azt, hogy a régen rossz adófizető­nek ismert község adóbevételi és községfejlesztési tervét már két éve rendszeresen teljesíti, sőt a félévi bevételi tervet már június 20-án elérték. Persze, akadnak még súlyos szépséghi­bák. Még mindig van 5—6 olyan ember, aki aüg-alig fizet s így tartozása jóformán nem csökken. Joggal teszik fel a kérdést a pontosan fizető adó­zók; ezekkel mi lesz? Miért nem lépnek fel velük szemben erélyesen, hisz bebizonyosodott, hogy a mggyőző szó nem hasz­nál. SOKSZOR elnézegette Faust Ferenc, a ráckevei általános iskola nevelője az iskola ud­varán álló kis épületet. Ter­vezett, számíthatott s ennek eredményeképpen ma már megvalósult a kémia-fiziikai előadóterem, valamint a szer­tár. A t tanulók és a szülők társadalmi munkában bontot­ták és építették újjá az épü­letet, melyben vetítéskor 60 diák is elfér. A sok lelkes önkéntes munkás közül is ki­Épül a szadai „csodapalota" Megkezdték az elmúlt hé­ten Szádén a modern, ren­delővel és várószobával egy­beépülő orvoslakás építését. Az orvoslakás építésére a község lakossága jelentős tár­sadalmi murikét ajánlott fel, s erre fordítja a községi ta­nács is az évi községfejlesz­tési alap legnagyobb részét. Látva a község nagy erőfeszí­tését és igyekezetét, a fel­sőbb szervek is hozzájárul­nak az építési költségek­hez. A Gödöllői Járási Ta­nács 10 000 forintot, a minisz­térium 30 000 forintot adott. Tíz fontos cikk árát szállították le az állami élelmiszerboltok A Nagyvásártelepre vasár­nap és hétfőn reggel 93 vagon és 26 tehergépkocsi áru érke­zett, ebből 25 vagon vegyes zöldfőzelék, 26 vagon újburgo­nya, 6 vagon uborka, 17 vagon levesbevaló zöldség, 2 vagon paradicsom és 17 vagon gyü­mölcs. Kelebiáröl már vagontétel­ben is érkezett almapaxadi- csom, árát az állami élelmi­szerboltokban kilónként 10 fo­rinttal szállították le. A továb­biakban még kilenc cikk lett olcsóbb. így a karalábét kilón­ként 20. a tisztított karfiolt 40 a salátának való uborkát 40, a zöldbabot ugyancsak 40 fillér­rel adták olcsóbban, mint szombaton. Olcsóbb lett még a zöldpaprika 20—30, a meggy 20—80, a sárgabarack 40 és a körte 20—40, a nyári alma pe­dig 30—40 fillérrel. emelkedett K eviczky László, Bartha Györgyi, Dulcz Jutka és az Ágoston-testvérek. így aztán a 40 000 forintos épít­kezésből mindössze 9000 fo­rintot kellett készpénzben ki­fizetni; Ráckeve dolgozói ezzel újra szép példáját adták a társa, dalmi összefogás erejének — fejezi be levelét Bíró Gábor, A JÁ5ZKARAJENŐI II. szá­mú Petőfi általános iskola jól sikerült - záróünnepséget . tar­tott; Kiss Imié és Kutassy Albert öreg pedagógus be­szélt az ifjúsághoz. Elmondta, hogy a nyolcadikosok közül sokan tovább tanulnak, so­kan „belépnek” az életbe, szakmát tanulnak vagy ott­hon dolgoznak szüleik házá­ban. Akárhová is kerülnek, ne feledkezzenek meg az is­koláról, s arról, amit ott ta­nultak. Szeressék szüleiket, legyenek mindig hűek szocia­lista hazájukhoz. A gyerekek egyenként köszönték meg idős, nyugdíjba vonuló taní­tójuknak fáradságos munká­ját. Az ünnepélyes búcsúz­tató után este jól sikerült bált rendeztek, ahol kivétel nélkül mindenki, tanulók, szülők és pedagógusok egy­aránt jól érezték magukat a kocséri zenészek muzsikája mellett. AZ ELMÚLT hetekben hosz- szabb időt töltöttem Bagón — írja egyik kartaii levele­zőnk. Elszomorított, milyen állapotban van a temető egy része: Az, ahol az 1919-es kommunisták sírjai és az 1945-ös felszabadítási harc hősi halált halt szovjet kato­nád fekszenek. Kerítés nincs s így a sírok szabad prédái az állatoknak. Ott jártakor is libák, kecskék dúlták, lege­lészték a növényzetet. A szép emlékmű így elhanyagolt környezetben áll. A tanács a temetőt a KISZ-nek adta át gondozásra, de úgy látszik, erről a feladatról megfeled­keztek. Az igaz, hogy kerítés nincs, de ha valamennyien összefognának, biztosan talál­nának „költségkeretet” a te­mető rendbehozatalá<ra. Szakmaválasztás előtt mintegy 16ÖÖÖ fiatalt vizsgálnak meg iűlkis-auqusztusban Az ipari tanulóknak szak­májuk megválasztása előtt alapos vizsgálatokkal nyújta­nak segítséget ahhoz, hogy az egészségüknek megfelelő fog­lalkozási ágba kerülhessenek. Az Ipari Tanulók Egészség- védelmi Intézetében július 1-én nagy arányokban meg­Július 8-án szerdán Önkiszolgáló cipóbolt nyílik Buda kalászon (PETŐFI TÉR 2.) Férfi-, női, gyermekcipők. Bőr díszműáruk. Bőséges árukészlet — nagy választék. Szeretettel várják kedves vásárlóikat a PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKER. V. dolgozói. vénnyel^ évelőtakarmányok- kal stb., ami a nagyüzemi táb­lákba kerül majd. Ez az in­tézkedés tehát megkönnyíti a földek egy tagba hozását. Itt jegyezzük meg azt is, hogy jó előre gondoskodnak a termények gyors és tervszerű betakarításáról. A szerződés­sel termeltető vállalatokkal megtárgyalták, hogy először a termelőszövetkezeti községek­ben kezdődik meg a szerződé­ses termények átvétele. Napo­kat, sőt heteket nyernek ezzel az egyszerű, de ötletes megol­dással, s ez semmi esetre sem lebecsülendő. KÖZTUDOMÁS Ü, hogy a termelőszövetkezetekbe tömö­rült parasztoknak kell össze­adniuk a jövő évi vetőmagot, s ezen nem is vitatkozik egyet­len dolgozó paraszt sem. Na­gyobb problémát jelent azon­ban, hogy a vetésre kerülő mag minél jobb minőségű, mi. nél egyöntetűbb legyen. A me­gye termelőszövetkezeteinek zömében azonban ezt is meg­oldják. A kalászosoknál pél­dául — attól függően, hogy kinek mennyi vetőmagot kell beadnia — közös szérűre hord­ják a termés egy részét. Az elcsépelt gabonát egy tételben adják át a Terményforgalmi Vállalatnak — ilymódon nagy­üzemi felárhoz is jutnak —, az nyomban továbbszállítja és a termelőszövetkezet ugyanany- nyi mennyiségű gabonát kap vetőmagnak. Megmenekülnek tehát egy csomó felesleges munkától, amellett egységes, jóminőségű vetőmagot is kap­nak és a szalma is a közös szé­rűn marad. Igen örvendetes jelenség — amint erről a Heves megyei elvtársak beszámoltak —, hogy a dolgozó parasztok megkezd­ték az egyéni gazdaságban ter­melt trágya kihordását a szö­vetkezet földjeire. A trágya ellenértékét úgy állapították meg, hogy minden tíz mázsa trágyáért egy mázsa szalmát, vagy ennek pénzértékét ad­ják. A NAGYÜZEMI TÁBLÁK kialakítása Heves megyében is — csakúgy, mint nálunk —, nem lesz könnyű feladat. Meg­nehezíti ezt a rengeteg nad­rágszíj parcella. De ez csak az egyik nehézség, a másik: a kis- parcellákon hogyan szántsa­nak traktorokkal, és a cséplés- sel egyidőben, hogyan bizto­sítsák a szántást; A megyei pártbizottság úgy határozott, hogy ezt a fontos kérdést meg­beszélik a traktorosokkal. Az eddig lezajlott tanácskozások azt bizonyítják, hogy a trakto­rosok megértik a különleges helyzetből adódó nehézsége­ket és minden erejükkel tá­mogatják az új szövetkezeteket munkájukban. Több gépállo-; más traktorosai vállalták azj éjszakai műszakot és Ígéretet; tettek, hogy nem marad fel-1 szántatlan földjük az új ter-i melőszövetkezeteknek. Ezek! zöme pedig meg is kötötte a; szerződést a gépállomásokkal i és itt-ott már munkába is áll-: tak a traktorok. A Heves . megyei termelő- j szövetkezetek ez évben 30,8 ^«nuxnnvvmwxtmraMWWwwwwww ä Egy kicsi öregember, meg \ egy puli lép a restibe. Az ! ember megjelenésében semmi i feltűnő nincs, hozzá hasonlót $ az Ipolyságban lépten-nyo- \ mon látni, csupán meglehető- \ sen vegyes öltözéke külön- \ bözteti meg a többitől. A fe- \ jén levő ruxgykarimájú zsíros $ kalap, az agyarára szorított \ kurtaszárú cseréppipa után | ítélve pásztornak is nézhet- | ném, de a vállára vetett eső- \ kabát, meg a lábán lötyögő \ gumicsizma halőrt vagy más \ vizenjáró dolgozót sejtet az \ öregben. $ Törkölyt rendel, majd a \ pohárral a kezében megáll \ mellettem, szíja a rettenete- \ sen büdös dohányt. A pulit \ akarom megsimogatni, de az \ a fogait vicsorítva bújik a ! gazdája mögé. ; — Nem szokta a simcga- ! tást — mondja az öreg —, a : bojtárnak se engedi. ! Tehát pásztor — gondo- ! lom — s most már érdek- \ lődve nézem és elhatározom, * hogy kivallatom. Csa'k még ! azt nem tudom, hol is kezd- ! jem, mert az öreg ügyet sem ; vet rám. Egyre csak a pipá- \ jóval törődik, amely gyak- \ ran kialszik, s ilyenkor újra \meg újra meggyújtja. a sza- ! boában élő embernek azzal a > furcsa tenyérmozdulatával, \ hoay el ne fújja a lángot a ! szél. ! — Meleg van — mondom í neki. j Helybenhagyólag bólint. • — Idevalósi? — forszirö- \zom tovább. A KÖZSÉG KONDÁSA Ügy néz rám, mintha azt mondaná: hát hová az isten- csudájából való volnék. — Aztán mivel foglalkozik itt? Furcsán néz rám. Ugyan ki vagyok, mit akarok tőle. De azért a kabátja alól egy ka­rikásostort húz elő. ■— Szóval kondás. Erre nem szól semmit. Visszahúzódik a kabátja alá, mint csiga a házába, én meg azon töprengek, hogy mivel folytathatnám az alig meg­kezdett diskurálást. — Mondja már, hány esz­tendős? — Hatvanöt. Hatvanöt és olyan öreg» mintha hetvenöt volna. A kis csonka bajsza csupa dér. Az arcán a barázdák mélyek, csak a szeme élénk, vizslató. Újra meggyújtja a pipát. — Bégen kondás? — Harminckilenc éve. — Egyfolytában? — Nem. Tavaly nyugdíjba mentem és felköltöztem Pestre a lyányomhoz. De hogy a konda már úgy hozzám szo­kott és az utódom keze alatt sok jószág elhullott, hát írt a tanácselnök, hogy újra én le­gyek a kondás. Visszaköltöz­tem. — Hány sertés van a keze alatt? — Most ezerkétszáz. De olyanok, akár a hízók. Meri én értem ám a legeltetés csinját-binját. Tudom, merre kell hajtani, mitől hízik a konda. Harmadéve volt egy Izét kilós malacom. A gazdája azt mondta, megdöglik. Az idén megfiadzott. Hatot. —■ Mennyi a fizetése? — Ezer forint. Az esőlcabátra, meg a gu­micsizmára mutat: — Ezt is a község adja. Minden második esztendőben újat. Meg aztán — teszi hozzá — a heréléssel is póto­lok valamit. \ — Hát heréi is? Sértődötten néz rám. Büty­kös ujját a pult oldalához kopogtatja: — Hogy jó órában mond­jam, eddig még a herélésben egyetlen ártány sem döglött meg a kezem alatt. Még az állami gazdaságba is elhív­nak. Akad, aki k/yntárkodik és ha nem sikerül, neki, rám­fogja, hogy én csináltam. De az állatorvos csak ránéz és már mondja is, hogy ezt nem az öreg Marsi herélte, isme­rem én a Mihály bácsi keze­in unkáját. A táskáját nézem, amely hosszú szíjon lóg le a vállá­ról. — Magam csináltam — nondja —, csizmaszárból, fc-bb, mint a tarisznya, eb­ien nem ázik meg a sza- onn-a. És nem. szól többet. Fel-': rajtja a törkölyt, indul ki a i c ondóhoz — biciklin... Ari Kálmán i kezdődtek a felvételi vizsgá­latok. Az előzetes tájékozódá­sok alapján mintegy 16 000 fővárosi és Pest megyei fiatalt vizsgálnak meg itt augusztus vé­géig. Vidéken ezeket a vizsgálato- kát az Ipai'j Tanulók Egész- cégvédelmi Intézetének, mint ^ országos központi imtézmény- ^ nek az irányításával a *ren- ^ delőintézetek végzik. ^ A felvételi vizsgálatok a | szervezet egészére kiterjed- ^ nek. Röntgen, laboratóriumij $ általános belgyógyászati és $ szükség esetén más szakvizs- $ gálatok. alapján állapítják $ meg, hogy a jelentkező alkal- $ mas-e a választott szakmára. 5 Az intézet orvosai ! évekig tartó műhelyta- J nulmányok alapján min- ; den szakmára útmutatót dolgoztak ki | és az abban lefektetett szak- j mai követelmények alapján j végzik a fiatalok vizsgálatát; 5 A szakmai alkalmasság meg- ! állapításánál fontos követel- ! mény, hogy a jelentkező lá- ! tószérve, szív- és' érrendszere I megfelelő legyen; Előfordul, i hogy valamilyen okból — i akár látási vagy hallási I rendellenességek miatt is — : valaki nem alkalmas a vá- j lasztott szakmára. Ilyenkor ; az intézet orvosai elbeszélget- : nek az illetővel arról, hogy milyen szakmához volna haj­lama és tanácsokkal segítik az egészségi állapotának leg­inkább megfelelő foglalkozási ág megválasztásában. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki szakmaválasztás nélkül hagyja el az intézetet. Az Ipari Tanulók Egészség- védelmi Intézete, amely im­már nyolc éve végzi munká­ját, sok tízezer fiatalt vizs­gált meg és segített nekik a szakmaválasztásban.

Next

/
Thumbnails
Contents