Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

«s» MtOYi WC irtán 1959. JÜLIUS 4. SZOMBAT. A szakszervezet is részt vesz a kereskedelem és a vendéglátóipar második félévi tervének elkészítésében Űj feladattal bővült a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének tevékenysége. A nevelő, felvilágosító és érdekvédelmi munkán kívül konkrét gazdasági feladatot is kapott: az év második felében részt vesz a kereskedelem és vendéglátóipar féléves tervé­nek összeállításában. E nagyjelentőségű feladattal kapcsolatban felvilágosítást kértünk Ruff József elvtárs­tól, a KPVDSZ Pest megyei bi­zottságának elnökétől. — Mi tette szükségessé, hogy a szakszervezet tevéke­nyen közreműködjék a terv- készítésben? — A szakszervezetek felelős­sége az államhatalom politi­kai és gazdasági erősítéséért, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek állandó javítá­sáért, szükségessé teszi, hogy hatékonyabban vegyenek részt a tervek, rendeletek és törvé­nyek végrehajtásának ellen­őrzésében. Ugyanakkor a ter­vezésben való részvétel a szakszervezeteknek segítséget nyújt ahhoz, hogy helyesen ítéljék meg a népgazdaság helyzetét, s az életszínvonal emelésének, a munkakörülmé­nyek megjavításának lehető­ségét. — Szakszervezetünknek a tervezésben való részvétele kettős irányú. Országos köz­pontunk feladata közremű­ködni a távlati tervek kidol­gozásában, különös tekintettel a dolgozók életszínvonalának emelésére. Ezt a feladatot az állami tervező szervek mun­kájával párhuzamosan — a minisztériumokkal együttmű­ködve — hajtják végre. A me­gyebizottság és a szakszerve­zeti bizottságok pedig az ope­ratív tervezésben vesznek részt. — Milyen kérdésekkel fog­lalkoznak a távlati tervek? A foglalkoztatottság, a bér­politika, az üzemek szociális intézményeinek helyzete, az üzemegészségügyi és munka- védelem s a kulturális ellá­tottság kérdéseivel. — A távlati tervezésen kí­vül szükséges, hogy a szak- szervezet részt vegyen az éves és negyedéves áruforgalmi, beruházási és munkaügyi tervek kialakításában. Ez a feladat vár a megyebizott­ságra. Ennél a munkánál el­sősorban a vállalati tapaszta­latokra támaszkodunk. A szakszervezet megyebizottsá­ga a tervgazdasági bizottság útján kapcsolódik be a terv- javaslatok elkészítésébe, ame­lyeket a minisztérium, illet­ve a SZÖVOSZ elé terjeszte­nek. Az éves tervjavaslato­kat a megyei tanács kereske­delmi osztálya, illetve a MÉSZÖV döntése előtt me- gyebizottságunk megtárgyal­ja és észrevételeiről tájékoz­tatja az említett szerveket. A megyebizottság képviselője későbbiekben részt vesz a ta­nács, illetve a szövetkezetek tervtárgyalásain. — A szakszervezetnek a tervezésbe való bekapcsoló­dására akkor kerül sor, ami­kor a minisztérium, illetve az irányító szerv már kiala­kította tervjavaslatait, de a kollégium, vagy más plenum elé kerülő előterjesztés még nem készült el, vagyis azo­kon még változtatni lehet. — Azt hiszem, az elmon­dottakból is kitűnik, milyen nagy jelentőségű kezdemé­nyezés szakszervezetünk be­vonása a tervezésbe. Noha eb­ben az évben közreműködé­sünk inkább a tapasztalat- szerzés céljait szolgálja, bí­zunk benne, hogy a jövő év­től kezdődően az országos irányító szervek mindinkább támaszkodni fognak segítsé­günkre, figyelembe veszik igényeinket és javaslatain­kat — fejezte be nyilatkoza­tát Ruff József. Huszonegyezer hold savanyú talajt javítanak meg az idén gabonatarlóra hintett mésszel A legutóbbi 10 év alatt 7300 holdról csaknem 400 000 hold­ra nőtt hazánkban a megjaví­tott földek területe. Az állam segítsége — ingyenes talajvizs­gálat, a legközelebbi vasútállo­másra szállított ingyenes javí­tóanyag. középlejáratú kölcsön a termelőszövetkezeteknek — nagyban hozzájárult e rendkí­vül fontos munkák kibontako­zásához. Az ország nyugati .fe­lében dolgozó Budapesti Tá­lai javító Vállalat az idén to­vábbi 44 000 hold savanyú ta­laj javítását vette tervbe. A ja­vításra kerülő területek nagy része termelőszövetkezeteké. Most az aratást követő he­tekben a gabonafélék felszaba­duló tarlójára szórják ki a ta­lajjavító anyagot: cukorgvári mésziszapot, lápimeszet. őrölt mészkőport. humuszos lápime­szet és a tarlóhántás alkalmá­val sekélyen bemunkálják a talajba. Ezzel az új. gyors és hatékony módszerrel az idén körülbelül 21 000 holdnyi ter­méketlen, sovány, savanyú ta­lajt javítanak meg. Az így megjavított földeken a gabona­félék holdanként! átlagban 10 —20. a kapásnövények 20—30. a takarmánynövények pedig 40—50 százalékkal nagyobb termést adnak, mint azelőtt. A tudományosan igazo’t termelési tapasztalatok' szerint a talajja­vítások hatása általában 10—15 j évig tart, s már az első 2—3 év­ben visszatérül a javításra for- 1 dított munka sége. és anyag költ­FELLENDULŐBEN A TERMELŐSZÖVETKEZETI BAROMFITENYÉSZTÉS PEST MEGYE kisállatte­nyésztésének, ezen belül a ba­romfitenyésztésnek hagyomá­nyai vannak. Megyénk köz- gazdasági és területi adottsá­gait tekintve, túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy felveszi a ver­senyt hazánk bármely vidéké­vel. A főváros közelsége és a piac felvevőképessége jelentős ösz­tönző erő az árutermelésre. Nem gond a hús, tojás és a toll értékesítése. Megyénk másik baromfitenyésztést ser­kentő. tulajdonságát is terü­leti adottságainak köszönheti. A Duna — Tápió — Galga — Ipoly völgyét a libák és kacsák megyei őshazájának emlegetik. Cegléd — Abony — Nagykőrös nagy kiterjedésű füves, szöcs­kenyájas tanyavilága országo­san is a legjobb pulyka- és gyöngyös tartó területek közé tartozik. A megye baromfiállománya a következőképpen fejlődött az elmúlt néhány év.alatt. 1955-ben 1 566 000 darab. 1957- ben 1 584 000 darab. 1958- ban 2 224 000 darab. A számszerű fejlődést erősen visszavetette az ellenforrada­Idegenforgalom lom. A tsz-ek 1956-os évi több mint 60 000-es közös állomá­nyából 1957 elejére alig 15 000 darab maradt. A több mint kétmillió ba­romfinak alig négy százalékát találjuk a szocialista szektor­ban. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a 3004-es és a 3004/1-es kormányrendelet serkentő hatására nemcsak a tsz-ek baromfiállománya sza­porodott, hanem a közös állo­mánnyal rendelkező szövetke­zetek száma is. Míg 1957 ele­jén mindössze 19 tsz-ben tar­tottunk nyilván közös baromfi- tenyésztést, úgy napjainkban 100 felé közeledik az ilyen tsz-ek száma. TAVALY MÁJUSBAN a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának együttes ülésén a termelőszövetkezetek szerve­zeti és gazdálkodási megerősí­tésével foglalkoztak. Az ülé­sen többek között jelentős he­lyet foglalt el az állattenyész­tés, s ezen belül elsők között a baromfitenyésztés számsze­rű és minőségi fejlesztése. A határozat értelmében a tsz- eknél 100 Mi szántóra jutó 7,4 darabos 1957. évi átlagos baromfisűrűséget 1958 végé­re jelentősen emelni kell. Szakpropaganda és irányító munkánk eredményeként a ba­romfiállomány 1958. decem­ber 31-én 193.3 százaléka volt az 1957. év hasonló időszaká­nak. Minőség tekintetében pe­dig elértük, hogy a közös állo­mány zöme fajtiszta és egyön­tetű. Tavaly a tsz-ek összes napos­csibe igénylése 36 000 darab volt, az idén március 31-ig 54 070 darabot vettek át a tsz-ek. Az 1959-es gazdasági évre 152 000 naposcsibét, s ezenkívül 23 800 kacsát, 2520 libát, 6130 pulykát, 4000 gyön­gyöst kértek. Több termelőszö­vetkezetünk, mint például a tököli Vörös Csillag Tsz, ki­használatlan istállót, gazdasá­gi épületet alakított át csibenc- velésre. TSZ-ÉINK a piac'igényeinek megfelelően, elsősorban a ko­rai rántanivaló és pecsenye­csirke (broyler) előállítására rendezkedtek be. Több szövet- : kezetünk (a dunabogdányi Út­törő. a veresegyházi Törekvés, stb.) már húsvétra szállított több ezer 60 dekás csibét a piacra, de szalagszerűen neve­li a későbbi időkre is állomá­nyát. Az említett szövetkezetek igen kevés befektetéssel, egy­szerű, de a gyakorlatban na­gyon jól bevált mélyalmos módszerrel nevelték a több ezer forint bevételt jelentő primőrcsirkáket. Néhány szö­vetkezet. köztük a dömsödi Dózsa Tsz is, a legeredménye­sebben kombinálta az egyszerű mélyalom nyújtotta előnyöket a magasabb kultúrát jelentő infralámpás módszerrel. A leg­több baromfit tartó szövetke­zet nem sajnálta a fáradságot. Nemcsak a szakszerű előkészí­tésről, takarmányozásról gon­doskodott. hanem hozzáértő emberekről is. Ezt bizonyítja a minimális átlagos elhullási veszteség is, mely megyei szin­ten nem éri el az öt százalékot; Termelőszövetkezeteink zö­me — különösen azok, melyek az idén kezdtek a közös ba­romfitartáshoz — kezdésként csak árucsibe neveléssel fog­lalkoznak. Mi nem is erőltet­jük olyan tsz-eikfoen az éves te­nyésztést. ahol még a kedvező tartási és egyéb feltételek nin­csenek meg. A szövetkezetek — eddigi példák igazolják — legtöbbje maguk számítása alapján jön rá. hogy nem is olyan rossz jövedelemforrás a hűsesibenevelés mellett a tojó­állomány beállítása. A ceglédi Dózsa Népe Tsz is húscsibével kezdte, ma már több mint 1500-as törzsállománya van. Az idén hagy meg először temyész- anyagot többek között a legje­lentősebb mennyiségben a gyó- ni Egyetértés, a dunabogdányi Úttörő, a hernádi Búzakalász, a tököli Vörös Csillag tsz. A MEGYEI TANÄCS vég­rehajtó bizottsága az idén igen nagy jelentőséget tanúsít me­gyénk baromfitenyésztésének továbbfejlesztésére. Még már­ciusban felhívással fordult va­lamennyi járás és város végre­hajtó bizottságához, hogy te­kintsék szívügyüknek terüle­tük baromfitenyésztését, vala­mint. hogy a tsz-ek 50 százalé­kában valósítsák meg a közös tartást. Ugyanakkor a legkivá­lóbb baromfitenyésztési szak­emberekből 11 tagú tanácsadói bizottságot hozott létre, mely közvetlenül a végrehajtó bi­zottság mellett dolgozik. Reméljük, hogy Pest megyé­ben is rövid időn belül na­gyobb lépéssel halad előre a baromfitenyésztés és elsősor­ban a termelőszövetkezeteknek közös, jól jövedelmező tenyész­tési üzemága lesz. Mikolai Ferenc megyei főállattenyésztő K\X\NXX\XVX\\X\\X\X\XXXX\XXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXX\XXXXXXXX\X\XXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX,.XXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXX\X\XXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXX^.XXXXXX\XXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXV A három „kiskirály“ A nagybörzsönyi tanács­házán néhány perc alatt megállapították a község anyakönyvéből, hogy ja­nuár elsejétől június vé­géig, tehát fél esztendő alatt tizenöt újszülött pol­gárral és polgárnővel sza­porodott a falu lakossága. Találomra kiválasztottunk hármat és fölkerestük őket; hogy interjút kér­jünk tőlük a Pest megyei Hírlap számára. Bozsik Józsika, aki feb­ruár li-én született, első gyer­meke Bozsik József helyi pos­tamesternek és Húszak Iloná­nak, a börzsönyi iskola tanító­nőjének, elegáns hintójábán, alva fogadta munkatársunkat. Amikor személye körüli mi­niszterei, Anyu és Apu, mély hódolattal közölték vele, hogy a Nagy Nyilvánosság, érdeklő­dik felséges személye iránt, P 7,-ik Józsika: Nyelvekei fo­gunk tanulni kegyeskedett fölébredni és a föltett alázatos kérdésekre fe­jedelmi többesszámban vála­szolt: — Az előírtnál tizenegy nap­pal korábban jöttünk a világ­ra — mondotta némi dicsek­véssel a hangjában —, ez az oka annak, hogy mindössze 260 dekát nyomtunk, ami az ud­varban komoly aggodalmat kelteit. Magunkban csak moso­lyogtunk ezen, mert kész gya­rapodási tervet hoztunk ma­gunkkal és azt már túl is tel­jesítettük, amennyiben öt hét­tel határidő előtt elértük a hét kilót. Hogy mik a további ter­veink? Fölkészülésünket az úgynevezett életre, nyelvtanu­lással kívánjuk megkezdeni. Szakértőink jelentése szerint erre meg is van a képessé­günk, mert igen figyelmesek vagyunk, érdeklődésünket min­den hang, minden szó felkel­ti, amit okos tekintetünk rög­tön elárul. Abban is bizonyá­ra van igazság, hogy a nyelvek iránti érzék zsenge korban a legnagyobb és így ajánlatos a lehető legkorábban hozzáfog­ni ehhez a dologhoz. A távlati tervek? Majd meglátjuk. Hő vágyunk mindenesetre, hogy hasznos polgárai legyünk a társadalomnak, amelynek ter­mészetesen központja va­gyunk, bár egyelőre nem so­kat ismerhettünk még meg be­lőle. Most pedig jöhet az ebéd! Közben a „felség” személy­zetétől egyéb vonatkozásban kaptunk tájékoztatót. Megtud­tuk, hogy Józsika óriási szere­pet tölt be máris a maga kis, kétszobás világában. Megérke­zése óta föleslegessé tett Apu és Anyu számára minden más szórakozást. Annyi örömet okoz folyton hódoló környezetének, hogy a színház, a mozi, a tánc eszükbe sem jut. Pedig érkezé­se előtt szinte elképzelhetet­len volt ezek nélkül az élet. Különösen igen gavalléros ural­kodónak látszik. Még meg sem érkezett, már égy négyszáz fo­rintos kelengye utalványhoz juttatta udvartartását, trón- ralépése után pedig Aput 210, Anyut Í50 forintos szakszer­vezeti, valamint 200 forint SZTK-segéllyel örvendeztette meg. — Szép az élet — mondja igen komolyan Apu, — Most kapott igazi értelmet — teszi hozzá mély meggyőző­déssel Anyu. Licsko Ferike, a Hunyadi téri kisház kapujában fogad­ta munkatársunkat, édesany­ja karjai között. Az év első újszülöttjeinek egyike Nagy- börzsönyben, január 21-én született, mint Licskó István­nak, az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság dolgozójának máso­dik fia. (Az első már öt éves és óvodás.) Az udvaron pelyhes kiscsir­kék futkároznak egy tekinté­lyes kotlós körül, a fekete Bod­ri kutya pedig szemmelfátha- tólag féltékenykedik, morgá­sával gyakran elárulja, hogy Ferike biztonsága érdekében mindenre hajlandó. A legényke férfias öntudat­tal ül édesanyja karján. Ez az egyéni öntudat kizárja meg­nyilatkozásaiból a fejedelmi Licskó Ferike: Minden kortár­samat lepipáltam.., többest. Első személyben be­szél, igen határozottan. •— Már nyolc kiló vágyók és veretlenül első helyezett a fejlődési versenyben. Vala­mennyi kortársamat lepipál­tam, ami az egész falut ámu- ló csodálattal tölti el. A ma­mák irigykedve tekingetnek rám, ha olykor a kiskapuban fogadom polgártársaim gratu­lációit. Igaz, hogy a rajt sem volt éppen rossz. 380 dekát mutatott a mérleg nyelve né­hány perccel születésem után. Tisztában vagyok helyzetem komolyságával és szerepem fontosságával. Sírni még sen­ki sem hallott, doktornak még nem adtam dolgot, pedig óva­tos édesanyám kéthetenként megmutat neki. Anyut persze végtelenül szeretem, de Aput talán még valamivel jobban. Alig várom az estét, hogy ha­zahozza a munkahelyéről. Ki­jelenthetem, hogy a legjobb barátom. Még a Bodrinál is jobb. És ezt ő is jól tudja, mert kimondhatatlanul jól érzi ma­gát nagybecsű társaságomban. Egyébként a gavallériában sem hagyom magamat lepipál­ni. Én is hoztam a házhoz egy négyszázforintos kelengyeutal­ványt és 460 forint segélyt. Pomozi Edilke kacér moz­dulattal elrendezi pólyája re- dőit, amikor tisztelgésre je­lentkezünk nála. — Mi még nagyon picik va­gyunk — szerénykedik —, ép­pen csak nyolchetesek. Már letagad egy hetet a ko­rából — szakítja félbe apuká­ja, Pomozi Bajos géplakatos, az erdei vasút dolgozója, aki eb­ben a pillanatban lép be a kis­kapun. Csak fekete, vasutas sapkáját dobja Is, máris át­veszi a falatnyi hölgyet anyu­kától. — Április 27-én szüle­tett. Második lányuk. Nővére, Erzsiké, mir kilencéves. — Az el. ő nyolc hétben na­gyon rosszul viselte a pici ma­gát — panaszkodik Anyuka —, folyton sírt, enni sem akart, kényeskedett. nyvgösködött. A bába néni születése után sza­bályszerűen á: fúrt a fülecs- kéjének cimpáját, hogy ő is viselhessen majd fülbevalót. De valami hiba történhetett. A kis seb sehogy sem akart be­gyógyulni. Néhány nappal ez­előtt gyógyult be végre. Azóta mintha kicserélték volna Editkét. Nem sír soha, étvágya is van is apóst már ö a leg­jobb és a legszebb kislány a világon. Pomoziék telepesJcént kerül­tek a felszabadulás után Nagy- börzsönybe. Már egészen meg­szokták az új környezetet és cs,aik az a bánatuk, hogy szü­leiket ritkán láthatják. Meg az, hogy az erdei vasút keveset fi­zet géplakatosának. Havonta alig ezerkétszáz forintot. — Azt hiszem, hamarosan munkahelyet kell cserélnem, mert a megnövekedett család­nak már kevés az az ezerkét­száz. Igaz, hogy a kis jövevény szép hozománnyal érkezett. A 400 forintos 'kelengyeutalvá­nyon kívül hozott 460 forint szülési segélyt és külön 400 fo­rintos ajándékot az erdei vasúttól'. A szakszervezettől vi­szont egy fillért sem kaptunk, mert nincs még annyi bélyeg a tagsági könyvben, amennyi kellene. Editke közben visszakerült a kocsijába és már alszik is. Al­mában mosolyog és mosolyától mintha még a napsütés is job­ban ragyogna. Magyar László Pomozi Editke: Már nem sírok és az étvágyam is megjött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents