Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
\ ttyuw6!vle<f, k '^fmrf****fSSfSSSSSSSSSS/S/fSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS*SSS//SSSTrSSSSSSS//SSSSé'fSSSSS^ | Kiss Dénes: 1 VISEGRÁDI VÁZLATOK £6Y 4VAÖ£K0Ste *■!. . , Csendéletek a vonatablak keretében Langyos, hajnali levegőt hasít sisteregve a kis vonat, folyóban oldva smaragd és zafír hegy-árnyékokat bontogat S reszket a kép a nagy iramban: víz hazudtolja az eget, a szél játékos, láthatatlan ecsete kever ki színeket a táj változó palettáján, miközben ligetek, nyárfások kenődnek el a háttér vásznán, mint hanyag ecsetvonások .. Elvesztett álmát szerette volna egész életében megfesteni, s nem tellett, csak ákom-bákomokra, amelyeken a lélek színei át-átíütnek és vádolnak fájón; rügyes tavaszt, hervadást az őszben, de győzni vágynak az elmúláson e visszanemforduló időben ... Az ásatásoknál Innen nézett a vízre Mátyás, a gót-szemöldökű ablakok megőrizték a pillantását — És csodálják még századok! Mert időtlenné vált a márvány, s a többi hűs, hallgatag remek, múlt korok titkait kitárván: a szépség-vágyat őrizte meg. Innen merengek én is a tájra, csak szívdobogásom hallani — Tűnődöm, a jövőt vigyázva: engem is megőriz valami...? TÁRLAT ELŐTT A művész portréja (Takács Zoltán vázlata) nemrégiben épült fel. A fel- szabadulás óta ez lesz az első nagyobb arányú bemutatkozása. A kiállítandó képek válogatása közben, otthonában kerestük fel Juhász Jenőt. A történelmi emlékek kedvelőit a fellegvár, a hegytövi ásatások és a múzeum várjam A fellegvár feltárására még nem került sor, egyelőre Zsig- monü és Mátyás király palotája hosszú évekre elegendő munkát nyújt a régészeknek. Rövid a felsorolás, ha csak a ) szavakkal kísérlem vissza■ adini mindazt, amit Visegirád ■ ad az ide látogatóknak. Az i igazság ugyanis az, hogy a i természet adott szépségein kí• vül és az eleink jóvoltából i ugyancsak ránk maradit mű■ emlékeket nem számítva — i tisztelet az eddigi eredmé- : nyékinek; de — édeskevés az, i amit eddig mi adtunk a Du- i nakar.yar legszebb kiránduló-» i helyének. Egy svájci barátom i szavai jutnak eszembe, akivel • néhány esztendeje Eszteirgom■ ból jövet együtt hajókáztunk : Pest felé. — Bolondok vagytok ti* ' magyarok! — mondta kere- ’ setlen egyszerűséggel, amikor 1 szeme már beitta a fedélzet■ röl elébe táruló szépségeket, : — Mi ebböi a vidékből odahaza már idegenforgalmi ne1 vezetességet csináltunk volna ■ és ide csődítenénk a fél világ ; minden pénzes turistáját. — Hány szállodátok van itt? — kérdezte később és én bevallottam, hogy nem tudom. Azóta azonban már tudom, ; hogy egyetlen egy sincs. Nem a nagyon fontos, üdvös és örvendetes vállalati, szakrzerve- [ zeti és egyéb üdülőikre gon- ' dótok, hanem olyan szállodára, amely messze földről érkezett vendégeknek is igé- ; nyeiknek megfelelő otthont 1 adhatna. Ilyen szálloda azon- ' ban sosem volt Visegrádion és ; valóban túlzott' igény lenne > elvárni, hoigy népi öemokrá- ’ ciánk, amelynek az utóbbi ti- 1 zenöt évben akadt még egykét építeni valója ebben az 1 országban, épp ezzel kezdte volna cl az építkezéseket. Akad azonban még egy-két dolog, ami hiányzik Visegrád- ról és amit az országban sok helyen javarészt saját erőből ia megvalósítottak már a tevékenyebb, ügyesebb községek és községvezetőik. Az ide tóduló kirándulók ezrei között igen sokan végcéljuknak tekintik Visegrá- dot. Nem készül tovább túrázni az Urak-asztalára és a Prédikálószéket is legszívesebben csak messziről nézi. Ezek az ezrek négy-öt órai pihenés után édeskevés szórakozás'! lehetőséget, időtöltést lelhetnék itt. A strand kicsi és távoliról sem eléggé felszerelt, még akkor sem, ha „ meggondolj-u-k, hogy a sebes $ folyású vízben lényegesen kedvesebben keresnek felüdülést, d mint amennyien mondjuk a d Balaton partján megtennék.- d Ahol ilyen tömegű ikiránduló d fordul meg (tudva, hogy a d kiránduló mindig szomjasabb ^ emberfajta, mint az otthoná- d ban hűsülő helybéli), ott a ^ vendéglátóip'ir lényegesen d nagyobb arányú fejlesztésére ^ lenne szükség, elsősorban a ^ forgalom — tehát a part — ^ közelében tevő kerthelyiségek ^ létesítése révén, d Ahány Balaton-partd üdülő- d telepen próbálkoztak, minden- dliol fényes sikert aratott egy- d egy jól rendezett, magas d színvonalú műsor, nemegyszer d fővárosi vendégművészek sze- ^ repeltetésével. Visegrád sem ^ lenne kivétel és ezzel meg- ^ oldódna a már említett, ké- ^ nyelmesöbb hajlandóságú tö- ^megek szórakoztatása is. Énéhez azonban színpad kell és ^ színpad nincs. A csöppnyi ^ kultúrház és a késve épülő 8 kertmozi semmiképp sem fe- 8 lelhet meg a célnak; Viseg- S rádnak szabadtéri színpadra lenne szüksége, a szabadtéri í színpadhoz azonban helyre is. S A hegyek lábánál parthosszá- 8 ban elnyúló község igencsak d szűkölködik férőhely dolgá- d ban. A Salamon-tornya mel- d lett és a Malomkerti völgy d oldalában azonban szép, eny- dhén lejtő dómbhajlatok kí- d nálkoznak, amelyeket még d nem hasznosítottak a község i idegenforgalma érdekében 5 * 6 Visegrád múltja csodálatos. | Ennyi a jelen. De a jelen ^munkálkodásán múlik a jövő. Ordas Iván Szegedről és emellett Viseg- rád-rajongó. Egyre inkább azzá válik az a három, fényképezőgépét kattogtató szlovák turista is, aki a hátam möigül igyekszik megörökíteni Visegrád egyre közelebb kerülő szépségeit. Noha az ő hazájuk éppenséggel nem szűkölködik hegyekben, lelkes taglejtésük elárulja, hogy ez a kisebb fajta is megnyerte tetszésüket. Hátrább őszülő hajú, viharikabátját pamyókán viselő pedagógus szeretne megfékezni másféltucat kamaszt, akikben a fellegvár látványa az Egri csillagok összeg ostrom-emlékeit felelevenítette. Látom az arcukon, hogy legszívesebben tüstént valamennyien rohamra indulnának a 328 méteres hegyőröm ellen. Kompunk mellett eközben két bronz- bamára pörkölődött kajakos siklik el. Néhány perccel a kiszállás után idős házaspárt látok a térkép fölött tanakodni. Az ördögmalimi vízeséshez vezető legrövidebb út lehetőségeit latolgatják.. s A természet szépségei, történelmi emlékek, romantikái, vízisportök, túralehetősé'gek: alig néhány perc alatt összefoglalja előttem a véletlen mindazt, amit a kirándulók Visegrádi ól várnak, a környéken keresnek. A természet szépségeinek első számú gondozója az Állami Erdőgazdaság. A Visegrád környéki rengeteget három körzetre osztják. Az első a Várkert, a második egy szigorú vadvédelmi övezet: a Vadaskert, míg a Parkerdő egészen a szomszédos községek határáig nyúlik és magában foglalja az összes fontosabb kirándulóhelyet. Ez utóbbiak közül a leggyorsabban elérhető, a legjobban felszerelt és kényelmes sétaútja miatt kedvelt a nagyvillámi menedékház. Kilátójából egyetlen tekintettél átfogható az egész Dunakanyar, sőt tiszta időben még a távoli Tátra csúcsai is ide ködlenek. A Nagyvillámról jelzett turistautak vezetnek a Pilis majd minden pontjára. Akár a Dobogókő, akár a Rámsza- kadlék vagy a VadáMófcövek felé indul a turista, szebbnél szebb tájrészletekben gyö- n vörkódfad’. jegyezték, hogy az egyik sok fényűzést látott török követnek még a szava is elállt a szemkápráztató pompa láttán, amikor Mátyás elé vezették. A jelen már csak romokat őriz. Visegrád nem fejedelmi székhely többé, még csak nem is város. Alig kétezer lakosú falu csupán. A község határa mindössze 137 kataszteri hold, egyetlen kőbányája és kőzúzója van, így mezőgazdasága és ipara egyformán jelentéktelen. Mégis, egyike az ország legforgalmasabb helységeinek. Ez a forgalom átvonuló. A hét minden napján jönnek kirándulókkal telezsúfolt autóbuszok. Kirándulókat tesz le Nagymaroson a vonat, velük evez át a Dunán. a komp és kirándulók özönlenek a menetrendszerű hajók fedélzetéről is. Ez a kiránduló-folyam vasárnaponként áradattá duzzad. A buszok, autók, motorosok egymást érik; A Dunát Pestről egyenesen Visegrádira irányított gyorshajók és vízibusizok hasítják. A MÁV különvona- tot indít. Nem tudom, hogy megszámolta-e- már valaki a különböző közlekedési eszközökön érkező utasokat, dte bizonyos, hogy egy-egy esztendőben több tízezer kiránduló keresi fel Visegródot. Rajtuk kívül még itt tanyáznak az üdülők lakói, az alkotóházfoan dolgozó írók és a fizetőven- öég-szolgálatot igénybe vevő emberek is. A Dunát átszelő kompról a túlpartra1 vetett egyetlen pillantás feleslegessé teszi a kérdést: mi hozza a kirándulókat ide? A vonaton szerzett véletlen iíimerősöm, egy testes, kopaszodó, rövidnadrá- gos bácsi azonban kérdés nélkül is áradozik: — Nézzen oda uraim, nézzen odá! Hát van ilyen látvány még egy a világon? Ezek a fák, ezek a színek, ez a víz, a vár és a hegyek.. s Főleg a hegyek! Minden évben itt töltöm szabadságom egy részét. Eljövök hegyeket bámulni! ■— Honnan? — kérdem. — Szegedről. Bemutatkozunk. Utitársam Csontos Tamás, tisztviselő A Kishajózási v^lalat dohogó motorosa súlyos kompot vonszol át a Dunán. A nap már korán reggel ízelítőt ad abból a forróságböl. mellyel majd' dél felé árasztja el a vidéket. Néhány bárányfelhö-gomoly várakozik a vakító kék égen egy kis szellőre, ami vándorútra indítaná. Odaát, a túlsó parton, Visegrád ősi fellegvára nézi önmagát a hömpölygő Duna tükrében. Csak egy kicsiny képzelőerő kell ahhoz, hogy az ember szeme elöl eltűnjenek a fák lombja közül elővUlanó nyaralók színes foltjai és életre támadjon a múlt. Az egykori Foscanus parancsnok rakatta remri erőd köveit már legnagyobbrészt háza falába építette Visegrád szláv telepes népe, és az I. Martia légió katonáinak _ emléke legfeljebb ködös szájhagyomány formájában élt tovább, amikor a hódító 'magyarok végleges tanyát vertek az ország szívéiben. Visegrád vadregényes környékére korán felfigyeltek a közeli Esztergomban és Budán egyformán szívesen lakó Árpádok. Legelőször I. Andrási király emeltetett itt kolostort a felesége hitét követő kijevi szerzeteseknek. Azon a tájon, ahol ma a SZOT-üöülő áll. Két évszázaddal később egy még mozgalmasabb királyi építkezés zaja törte meg a páratlan szépségű Dunakanyar, a Pilis és a túlpart! Börzsöny ősrengetegének szemlélődésre, áhítatra késztető csendjét. IV. Béla görög felesége, Lascaris Mária, néhány évvel a momgoldúlás után kezdte meg a fellegvár építtetését. A környező falvak jobbágy népe nyolc hosszú esztendőn át csákányozta, véste, faragta a hegyet, mélyített SiZiklaérkoit az ormon és hordta a követ, amíg einem készült a Dunát uraló fejedelmi székhely: Visegrád (Vise-gonod, azaz ^Magas- vár”). A fellegeket ostromló bástyákat a hegygerincen végigvonuló erős falrendszer fűzte s. part közelében már álló ötemeletes lakótoronyhoz. Alig félszázaddal később, a keménykezű Anjouk alatt egyre nagyobbra növő királyi hatalomnak már szűk lett a .fellegvár. 1320-ban Károly Róbert hozzálátott, hogy palota építésével növelje csillogóbbá királyi székvárosának, Visegrádinak fényét, amely immár négy esztendeje az ország fővárosa is volt. Az ezt követő 150—160 évben élte Visegrád fénykorát. A bőkezű Zsigmond és a pazarlásaiban is nagy Mátyás király tovább bővítette, szépítette az Anjouk uralkodói lakhelyét, Félnépi felvonulást ábrázoló festménnyel igyekezett visszaadni a művész. Nem az ünneplő egyén, hanem elsősorban a zárt sorokban menetelő tömeg lenyűgöző ereje és a színek lobogó frissesége ragadta meg. A készülő kiállítás látogatói azonban bizonyára az üde és finom akvarelleknek szentelik majd a legtöbb figyelmet. Érzésünk szerint ezekben sikerült Juhász Jenőnek megtalálnia a szelíd, érzékeny egyéniségéhez legközelebb álló kifejezési formát. Visegrádnak — 1940 óta állandó lakhelyének — szépségeit is elsősorban akvarellekben ábifzolta a legmaradandóbban. (A platánsor, számos Duna-parti részlet, árvízi képek, Salamon-tornya.) A válogatásra váró anyag hatalmas. Jósolgatni természetesen felesleges, de valószínű, hogy Szentendre magas művészi igényű közönsége szívesen látja majd Jithász Jenő életének legkiemelkedőbb (és a művésznek legkedvesebb) alkotásait. A külső szemlélőben azonban akaratlanul is feltámad egy kérdés, melynek itt befejezőben nem tudunk nem hangot adni: Vajon az üdülőktől népes, hétvégeken pedig sekezer kirándulótól nyüzsgő Visegrá- don nem lehetett volna nyáridőben 2—3 megfelelő szobát, akár tantermet találni, hogy a helybeli művészek egyike A műterem falait zsúfolásig megtöltik egy munkás élet alkotásai. Juhász Jenő Hol- lósy Simon tanítványa volt, fiatalabb éveiben hosszú (£iőt töltött külföldön. Német-, francia- és olaszországi tartózkodásának emlékeit számos festménye örökíti meg. Park-, erdő- és városrészletek, egy tengerparti zsilipőrház érdekes megoldású képe egymás mellett felsorakoztatva beszédes bizonyítékai a művész formakeresésének, nem egyszer vergődésének. A sötét tónusú, széles ecsetkezelésű olajfestmények mellett pointilista módon részletezett, érdekes fény tanulmány ok és nagyszámú, a mezei munka szépségével foglalkozó, szántóföldeket, hosszan nyúló rendekben sorakozó gabonakereszteket, cséplést bemutató képek keltik fel a figyelmet. Történelmi érdekessége van annak a festménynek, amelyet Juhász Jenő 1913/14 telén a párizsi Rotonde-kávéház orosz törzsasztalának egyik vendégéről készített, anélkül, hogy tudta volna — ami később bebizonyosodott — miszerint az illető: Lenin. Ez a portré megérdemelné a Párttörténeti Intézet figyelmét. A második világháború borzalmainak emlékét az elpusztított Budapest víziószerü képe idézi. A dolgozók megváltozott életét néhány, ünj ugusztus közepén a szentel endrei múzeum egy keveset hallott nevű idős festőművész válogatott műveinek biztosít kiállítási termet. A hetvenöt éves visegrádi Juhász Jenő évek óta teljes el- zárkózottságban él és többszöri súlyos betegségből csak elsősorban helyben mutatkozzék be a közönségnek? Aligha járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy az ilyen kiállítások hasznosan i élénkítenék Visegrád nyaranta \ erősen pangó kultúréletét. —s. —i. > Salamon tornya (Juhász Jenő akvarcll.je)
