Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
— Sok perecet kaptunk. Okkal és ok nélkül... (Pálcával mérték a tenyerükre, körmükre, s utána úgy nyalogatták a helyét, mint a sósperecet szokás.) Erzsiké előtt ma már ismeretlen dolog az iskolai pál- cázás. (Legfeljebb otthon kóstolgatja olykor a fakanál ízét, ha felmérgesíti anyukát.) Sehogy sem tudja elképzelni, milyen lehetett akkor a gyerekek élete az iskolában. Favágás, vízhordás, kapálás, pálca — amiből régen több jutott, mint a tanórákból — hihetetlen dolog... — Minálunk az iskolában tanulni kell... De azt sokat ... és pálca nélkül... Az iskolában már villany van ..; és moziba járunk a kultúr- ba ... a könyvtárból könyveket hozunk Ihaza... — meséli csendes szóval. Három nemzedék élete alatt alig változott az élet itt, a tanyán. A Károlyi grófok nem a cselédek kedvéért építették ezt az iskolát. Muszájból, mert kimondta a törvény, hogy egy bizonyos lélekszámon felül a föld- birtokos köteles iskolát fenntartani. Ha azonban már felépítette, igyekezett azt a maga javára fordítani. Ezért aztán szívesen elnézte, ha a tanító tanítás helyett dolgoztatta a gyerekeket. (Arra már nem kötelezte a törvény, hogy a cselédek gyerekei kiokosodjanak.) A gyerekek verését is csak helyeselte, hiszen a pálca okosítja a szolgát és engedelmességre neveli. Arra pedig ugyancsak szüksége volt annak, aki a szolgálatában akart megöregedni .. A negyedik nemzedékről, a máról, a nagy változásról Jung Zoltán, a tanyasi iskola jelenlegi vezető-tanítója beszél: — Igaz, hogy a villany még nem ért ide, de az iskolában és az itteni állami gazdaság kultúrtermében már agre- gátor adja a fényt a szemrontó petróleumlámpa helyett. A kultúrteremben hetenként kétszer filmelőadást rendezünk. Akkor itt a tanyavilág apraja-nagyja. (Erzsiké rábólint: így igaz! Maga is izgatottan várja minden héten a filmvetítés napját, és nagyon elkeseredik, ha olyan film kerül a tanyára, amelyet neki még nem szabad megnéznie.) — Ez azonban csak az egyik, szinte kézzel lemérhető változás. Mondhatnám úgy is, egy a sok közül. Könyvtár például azelőtt nem volt az uradalomban, az iskolában sem. Ma már itt is, ott is van. S ha látná, hogy milyen Örömmel olvasnak az emberek! A legtöbbet olvasók közé tartozik például Gubá- nyi Ivfihályné és Kiss József né. Pedig az egyik hét, a másik hat gyermek édesanyja. Mégis. Vagy talán éppen ezért. Tizenhárom gyermek sok-sok mesét követel! Elképzelni is nehéz, hogy a múltban könyvhöz jutottak volna ezek az asszonyok. Vagy például a hatvannyolc esztendős Baksa Pista bácsi! Mindig újabb és újabb könyveket kér... (A kicsiny konyhában ülők bizonygatják nyomban: igaz, nagyon is igaz az, amit a tanító úr beszél.) — Talán két család kivételével ma már minden lakásban szól a rádió, nem is akármilyen. Néprádió egyetlenegy sincs, mind világvevő! Aztán az öltözködés! Vasárnap kell ellátogatnia ide! Ha nem nézi a házakat, csak az embereket, könnyen városiaknak hihetné valameny- nyit! Hat esztendeje tanítok itt, de mezítlábas gyereket A pakonyi táj még a régi Alföld romantikáját idézi. Tengersík vidék, néhány csenevész akáccal, rezgő leve- * lű nyárfával. Gémeskutak strázsálják a tanyára vezető utat, mint megrokkant katonák. Ágasuk dédapáink idején még sudáran szökkent a magasba. ma azonban már hajlott hátú valamennyi, akár a nagyon öreg emberek. A réten, kicsapott gulya legel, nagy békességben, gulyás és kutya egyaránt menekül az akácok némi enyhet adó árnyékába, s onnan vigyázzák a szemhatárt. Utas ma is ritkán téved erre a vidékre, amelyet még a villanyoszlopok sora ís messze kerül. A tanyán, gróf Károlyi László egykori uradalmában, harminc család él, mintegy százhúsz lélek. Az idősebbje itt cselédeskedett húsz-harminc, sőt negyven éven át, s csupán másfél évtizede ura önmagának. Gondolkodásban is. Hiába áll már egy emberöltő óta az iskola, hosszú évtizedekig nem a tanítás, a ta nyasi emberek művelése vol még egyszer sem láttam az iskolában. (— Nem elég, hogy mi me- zétláb jártunk? — szól közbe Sári Ferenc bácsi. — Az én unokám csak hadd járjon cipőben, csizmában.. Kerül rá pénz ...) — Kerül bizony. E.gy-egy lakodalmon kétszáz vendég is akad! A múltban pedig még tíz is csak nagyritkán volt. (Az öregek lehajtják fejüket, nem szólnak rá egy szót sem. Az arcuk azonban árulkodik: az ő esküvőjükön még tízig se számlálhatták a vendégeket.) — De nem csupán jólétben, gondolkodásban is változnak az emberek. Egy legfrissebb példa erre: a minap készítettem el a hittan-beíratások összesítését, s igen érdekes dolgot tapasztaltam. Nemcsak azt, hogy jelentősen csökkent a beiratkozok száma, hanem azt is, hogy elsősorban a felsősöknél nagy a csökkenés. Huszonötből mindössze hat jelentkezett. Néhány szülővel elbeszélgettem erről. Ezt mondták szó szerint: „A tisztelendő úr egészen mást tanít, mint a tanító úr. Mi pedig nem akarjuk, „az én unokám csak hadd járjon cipőben, csizmában hogy hazugságban nőjenek fel a gyerekek!” így változik a világ a harmadik nemzedékből a negyedikre fordulva, a pakonyi tanyavilágban. S a nagy változás egyik központja az öreg iskola, amely mint vár magasodik a futóhomokon. Prukner Pál Győri D. Balázs: LÁSD, NÉPEK JÖNNEK. Akropolis te herosok szülője, a bátorság és erény iskolája, szégyened könnyét mondjad, hogy törölje ki verejtékes gyötrődésed látja? Mert könnyezel, hisz hősöd káromolják hamistevőkkel szerződött bírák, kit ünnepeltél, Glezoszt perbefogták, és börtön vár rá, nem babér s virág. Aki eddig a példát osztogattad. most gyönge vagy, árnyéka önmagadnak, segítést vársz, — lásd népek jönnek el megbonthatatlan, hosszú láncba zárva, hamistevőkkel, bírákkal csatázva, mert Glezosznak élni s harcolni kell! András Endre: NÉGY ÉV UTÁN Szegény apám, én nem sirattalak, szívemből némán vált le egy darab, s hogy elmúlásod ma sem könnyezem, kemény apám, neked köszönhetem. Nem vádollak, csupán panaszkodom, (lásd, emlékedbe, hogy kapaszkodom) mért nem tudtál, míg élni lehetett, hozzám hajolni közel s közelebb, ó, mért nem tudtam széles válladon pihentetni sok gyermekbánatom parányi terhét? Ó, milyen sokat szégyenkeztem, és fájt a gondolat, hogy nincs más bennem, csupán tisztelet, féltés helyett félelem és hideg alázkodás? Hát miért voltál konok? Otthonunk miért nem volt otthonod? 0. hogy lehettél rettegett, apám?!... Harminchét évig néma volt a szám; először vallók erről s nem riadt, elcsukló hangon. Férfi lett fiad. arcra hű másod — lelkében viasz ... De kárpótlás helyett komor vigasz e különbség, mert te voltál a jobb; vétkeid nem kellett megváltanod fejet hajtva: hittél konok-kemény pályádban. Szinte hallom: nem regény az élet, fiam, nem romantika... Nem értettelek sohasem, ki a felhők fodrain járattam szemem; a valót csak mesékből ismerem, ellobbant tüzekből a fényeket, egész helyett morzsányi részeket... lm, nyomorékan idézlek, halott apám, bár szavam meg se hallhatod és nem segíthetsz, bárhogy is pereg életem orsója. A rettenet hegyként telepszik rám. Mi lesz velem, folytatható-e még az életem, foiytatható-e, s mondd, hová vezet, meddig tart még e kormos ütközet? Adj hát tanácsot, tapasztalt halott, kételyeimre magyarázatot s mondd el — hisz van — a legfőbb érvedet, hogy e csatában nyerni is lehet. «... megérkeztünk az oskolába, mezítlábasam, rongyosam..,” a legfőbb feladata. Erről vallanak az itt élő emberek. A csöpp konyhában négy nemzedék szorong. A legifjabb, Erzsiké, kilencedik esztendejét tölti; a legidősebb, öreg Sári József pedig már a nyolcvanhatodikat tapossa. Dédnagyapó. Dereka, mint a gémeskút ágasa, hajlott, haja ősz, de ereje még nem hagyta el. Öreg élete párjával műveli három hold juttatott földjét. Januárban ünnepelték gyémántlakodalmukat! Amikor mesélni kezd a maga iskolás éveiről, egész háza népe csügg az ajkán. — Finom ember volt a mi tanítónk! Alig, hogy megérkeztünk az oskolába, mezítlábasán, rongyosan, végigvett néhányunkon a pálcájával, aztán aló, ki az udvarra, fát vágni! Ha valamelyünk eljátszotta az időt, és nem végzett délidőre, újra megpálcáz- ta. (Erzsiké tágra meresztett szemmel hallgatja dédnagyapó szavait, s hiszi inkább mesének, mint igaz történetnek.) — Hát még a mi kántorunk! — szól közbe a „fiú”, a hatvan esztendős Ferenc. — Az szerette még csak a pálcát! Bővebben mérte, mint a tudományt. Ha rossz kedvében volt (már pedig ez igen gyakran fordult elő!) nyolc-tíz gyereket is lehúza- tott az első padra a nagyob- bakkal. Fiúkat, lányokat, válogatás nélkül. Amikor már mozdulni sem tudott a gyerek. félrehúzta a szoknyát, le a nadrágot, nekünk pedig számolni kellett a csattaná-* sokat, mint a miatyánkct. Pedig a legszívesebben mindannyian sírtunk volna, lehajtva fejünket, hogy ne lássuk az ütések nyomán. ki- gyúló piros hurkákat pajtásunk mezítelen gömbölyűsé- gein. (Erzsiké nagyapót nézi és csóválja szöszke fejét. Két kicsiny varkocsa csak úgy röpköd körötte. Láthatóan sehogy sem fér fejébe a gondolat, hogy a lányokat is... pedig a dédnagyanyó megerősíti apó szavait.) Most Erzsiké édesanyján a vallomás sora, akit abban a teremben szólított ki nemegyszer tenyeresre a tanító, ahol ma Erzsiké tanul. j : I Ha az eső nem paskolná : |------------------már két órája ; a házak tetejét, akkor se le- i hetne mást csinálni ebben az ! isten háta mögötti, tenyérnyi ! faluban, csak kergetni a bi- l liárdgolyót. Dehát az eső any- | nyira nekikeseredett, hogy | dél óta csak a kacsák billeg- \ nek árokról árokra, és mo- ; hón szűrik a vizet. A legé- \ nyék — már akik kocsmátjá- \ ró legényeknek számítanak — : az italboltban mulatják az i időt. Onnan lesik hol az | esőt. hol meg a biliárdasztalt. Vasárnap van. ! A mozi csak nyolckor kez- i dődik, ha ugyan ideiéből a \ keszeg gépész a szomszéd fa- \ luból, ezer kátyún keresztül. ; Az még messze van... Nyolc legény állja körül i az asztalt, de csak ketten i tartják a dákót. Egy bírónak i áll az asztal mellé, ha vita tá- ; madna, kimondja a szenten- \ cint. A többi csak iszik és |magyaráz, hogy... „jobb lett i volna, ha balról kerüli meg ; a gombát, akkor biztosan be- : letalál az ötvenesbe ... Dehát ; nem hallgatnak az emberre.” : Most egy behemót legény \ hajói a biliárdasztal fölé. Ki• : teszi a piros golyót, lök. Csönd. ; Nemcsak a játék parancsol j csendet, hanem az is, hogy I kinek a kezében lódul a dákó. Fejes András amolyan j vezér a parcellás parasztlegé- i nyék között. Ha szól, elhallgatnak a többiek, ha \mond valamit, a szava parancs. Nagy tekintélye első- I sorban onnan táplálkozik, \ hogy egyszer maga vitt el ; e0V gerendát a földművesszö- ! vetkezettől a boltos házáig, : amit előtte két ember is hiá- \ ba mozgatott. Másik ágon ! meg onnan teniálódík iránta la tisztelet, hogy húsz hold ! jó. 'kátrányos földbe eresz- ' tik tavaszkor az ékét, és minGáldonyi Béla: A FOGLALÓ dig terem rajta annyi, hogy módosán megél belőle a Fejes-család. Aztán az is tetszik a legényeknek, hogy senki sem tujda úgy belehúzni a húszast az egyszál cigány vonójába, mint ő. Már hogyan is tudná, amikor egy húszasért öt nagyfröccsöt is kaphat, amit nem a cigány iszik meg! Ezért támad hirtelen csend, amikor Fejes András kezében lódul a dákó. Mindenki figyeli: mi lesz? I A tét: póu tízes. 1 ■ Tíz forintot csapott az asztalra András (máskor forintos alapon is hévvel folyt a játék), <j szabály pedig úgy szól, hogy az, akinek a kezében a másik dákó, ugyanennyit köteles mellé- rakni. S a másik dákót Habók Sanyi tartja, a Hajnal Termelőszövetkezetből. Csendes gyerek, nála már az is virtus, ha lánynak köszön. Egészen fehér az arca, még fehérebb a haja. és nyáron sem bámul, akármennyit szíjjá a nap a tarlón. Mindig így megy a játék. Egy parcellás meg egy szövet- kezetes kerül össze. Ebben is van egy kis parasztpclitika. Ha a szövetkezetes legény nyer, felpisszeg a parcellás kibichad: „Már megint! Már itt is!” Ha meg az egyéni kotorja zsebébe a pénzt, fel- virulnak a parcellások: „Azért mi is tudunk még valamicskét!” Most Fejes lök, és megáll a golyó. — Az anyját... — s fúj, mint a bika. Aztán Habók veszi a dákót. A piros golyót célozza lassan... Percnek tűnik minden mozdulata ... Mégsem sikerül. Fejes folytatja Nem sokat keresgél, csak indítja a golyót, és gyűlik a bíró papírján: százhúsz, száz- hatvan, kétszázhúsz... És nyer... — Húsz forint! — lobogtatja a két tízest és int a kocs- marosnak. — Hányán vagyunk? (Mármint parcellások, mert csak azoknak fizet.) — Öten — mondja a leg- szomjasabb. — Akkor öt korsóba sört... A húszasért! — az utolsó szót megnyomja: „A húszasért!” Habók leteszi a dákót és félreáll. Eg az arca. Meleg a szoba. Az ablakokat ugyan az előbb kinyitották, de az eső bevert, így újra behajtották. Ingét gombolja, de egyre jobban fűti valami. Nem a tízes. Máskor is veszített már ennyit. Inkább az bosszantja, hogy az ő pénzén vásárolnák sört a parcellások. Most hozza nekik a félszemű kocsmáros, és vigyorog, hogy szétikapkodják és úgy habzsolják, mintha ők fizették volna! Fejes meg is emeli a korsót, feléje, aztán egyszuszra leereszti a sört. — Ez jól esett! — mondja és Habók felé kacsint. — Innék még egy rundot... Az csak áll és úgy érzi, nyomban megfullad. Felkapja a dákót, az asztal felé bök. — Gyere! Fejes is dákót fog. — Mennyibe? — Tizes ... — Kevés!... Húszas!... — Legyen, t. I Kiteszik a pénzt, a ki~ 1------------------------------bicék újra az asztal köré gyűlnek. Habókot nézik. Nagyon idegesen játszik. Amíg a veres Szabó lehajtja a nagyfröccsét, már be is fejeződött a játszma: a szövetkezet veszít. Fejes elteszi a maga húszasát, a nyereségen újabb rundot rendel. És lesi a másikat. Mennyi pénze lehet még? Talán egy huszas, talán kettő... Aztán fura gondolata támad. Addig 'kéne játszani, amíg Habók szégyenben marad, és nem lesz pénze. Érzi, hogy most megy a játék. Mindig nyer, csak nyer. — Gyere! — invitálja Habókot. , Az körülnéz. A szövetkezetiek hallgatnak. Ugyan ki szólna bele a másik dolgába, amikor nem lát bele a zsebébe. S a zseb, az olyan, mint a kéretős menyecske: csak azt engedi, amihez magának is kedve van. S ki tudja, mennyi kedv szorult még a Habók zsebébe? A parcellások noszogatják: — Na, Sanyi! Nincs még egy húszasod? — Van! — és belemarkol a zsebébe, kivesz egy gyűrött bankót. Odadobja a biliárdasztal szélére. — Itt van! Most nyugodtan játszik. I Vezet... Végig vezet, I----------------hol százzal, hol s zázötvennel. Már csak száz hiányzik a győzelemhez, mikor Fejes következik, aki húszat lök, és kiáll. — Sanyi, gyerünk! Habók kiteszi a piros V//////////////////////////////////////W, golyót, leállítja, de újra remeg a keze... és még el sem indította útjára, amikor az egyik legény felkiált! — Gomba! Az bizony, gomba, és odaveszett minden, amit eddig szerzett. — A harmadik rundot! —. lobogtatja a pénzt Fejes. És isznak, ismét a parcellások isznak. — Hát ti? — ingerli a szövetkezetieket Fejes. — Nektek nem száraz a torkotok? Vagy nincs, aki fizessen? —> és Habókot keresi a tekintetével. Az csak áll, leszegett fejjel, komoran. De hirtelen —* mintha új, nagyszerű gondolata támadt volna — nekilódul, és a pult előtt hirtelen torpan. A kocsmáros csak pislog rá a félszemével: — Öt korsót, Sanyi? Habók kifordul Fejes felé, úgy mondja: — öt korsót, de üresen, üssön csapra mellé egy kis hordót! Azzal két vereshasút dob a pultra, de előbb magasra lendíti a karját a bankókkal, hogy lássák, lássák valamennyien: Habók Sanyi százassal fizet, kettővel is, ha kell!... | Folyik a sör, már má--------------—------sodszor m erítik a korsókat a szövetkezetiek. Habók minden korsót Fejes felé emel. s úgy iszik, ahogy tőle látta..j Végtelen elégtételt érez belül s nevetne is, csak ne állnának olyan komoran a biliárdasztal körül a parcellások! Ismét gondol egyet és int nekik: — András! Gyertek ide. jut ebből nektek is... Foglalóba! ...
