Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-25 / 173. szám
*ÍST Hitei yíirlflP 1959. JŰLIUS 25. SZOMBAT KÍVÁNSÁGLISTA H a évszázad múlva utódaink kezükbe veszik korunk napilapjait, talán kicsit lenéző, fanyar mosollyal állapítják meg: „micsoda lelkendező kor volt az?” Bátran vállaljuk a jövő évszázad emberének enyhe iróniáját a lerendezésért, amelyet életünk javulása fölötti örömünkben érzünk, kimondunk és leírunk. Mert miről is van szó? Mi negyedszázada még azt mondottuk — ahogyan Heltai Jenő kifejezte —: „Szeretnénk élni, ha lehetne”. Nem szükséges sötét színűre festeni a 25 év előtti múltat. Aki akkor felnőtt ember volt, ismerte és átélte. A közszabadság, az életfeltételek, az általános ellátottság mindmind léteztek, de csak kevesek számára. A bányák és a gyárak gépei öntötték a piacra a nyers és a kész árut, amelyektől az üzletek polcai roskadoztak, s mégis ínségben éltek azok a milliók, amelyek előállították. Sok ember e hazában talán egy vállrándítás kíséretében morogja magában: ,,Mindig ezzel jönnek! Mi volt, hogy volt? ... Elmúlt és kész. Most már másképpen van!”- Azért nem ennyire egyszerű a dolog. Nem „múlt el”, hanem eltüntettük. Mert sokat dolgoztunk, küzdöttünk, harcoltunk azért, hogy ne úgy legyén, ne „múljon el”, hanem megváltozzék. A KARJUK, hogy azt a kollektív erőfeszítést, amelyre a párt szervezi a népet, mindenki ismerje, mérlegelje és méltányolja. A példák fel- sorolhatatlan sokaságából a Pilisi Szénbánya Vállalatét választottuk ki, hogy ezt az egyet úgy mutassuk fel, mint a tükröt, amelynek csillogó lapja a kendőzésre nem szoruló arc minden vonását élesen mutatja. Ezen az arcon, a Pilisi Szénbánya Vállalat „arcán” nemesednek a vonások. A több, a magasabb teljesítményért folyó küzdelem nem olyan hajsza, hogy a vájár, a csillés, a lakatos, az aknász, vagy a iőmester reszkető inakkal térjen vissza műszak után a napfényre. Nem hajsza, nem lehetetlen erőkifejtés kívánása ez tőlük. Különösen azóta nem, amióta a Központi Bizottság megvizsgálta a munkásosztály helyzetét és parancsoló követelésként állította a kommunisták elé: javítsák a javíthatót, keressék, hogyan lehet jobbá, köny- nyebbé tenni a munkakörülményeket, fokozni a termelékenységet, de úgy, hogy ne kopjon az ember. Kutassák, hogyan lehet tartalmasabbá változtatni a napokat, hogy a dolgozó ember örüljön az életnek, s akarja az újat, a szebbet, a hozzá méltóbbat. Hogy ne kopjon az ember! A bányamunka a legnehezebb minden munka között. .Veszélyes is, ha nincs helyén a lelkiismeret, az elővigyázatosság, a baj megelőzése, a biztonság. Az emberélet drága. Ezért a főereszke ácsolatút megerősítették, felújították. Erre 150 ezer forint kellett. A főszállító vágatra ráköltöttek 100 ezer forintot, hogy a közlekedés biztonságos legyen. Ezen hordja, viszi a „népeskocsi” a bányászokat, hogy ne kutyagoljanak, mint azelőtt. A „népeskocsi” házi találmány és készítmény. Zárt kupék á kis, keskeny vágányú vasúton, hogy a 28—30 fokos párás levegőtől és a munkától kiizzadt embert ne hirtelen érje a felszín hidege. Az új légvágat kihajtása a Deltamezőn és az István- aknán 180 ezer forintba került, hogy oxigéndús levegőhöz jusson a tüdő. E Z CSAK NÉHÁNY apró mozzanat az „embervé- delem”-ért, a kíméletért. De a pártbizottság, a kommunisták még azzal a három embernyi üzemecskével is törődtek, ahol a gumicsizmát javítják. Porelszívót fabrikáltak a gumiköszörű fölé. A kollektív erőfeszítésben — mint égy bánya termelésében — száz és száz egyéni erőfeszítés fejeződik ki. A közösség gondoskodása apró mozzanatokban is jelentkezik. A bánya fürdője új, de meg kellett tanulni használni. A fürdők ma tiszták, mert már nem viszik be gumicsizmával a sarat és iszapot. Az étkezés jó, bőséges és változatos, mert az orvos a konyhán kezdi a napját és még a nyersanyagot is megnézi. . A gázos meddőhányón a munkaidő csak hat óra, mert az anyag gázt bocsát ki magából. Az orvosi vizsgálat nem formális, mert aki nem is sejti magáról, hogy beteg, mégis szanatóriumba kerül, ha bármit felfedez rajta a vizsgálat. A karbidlámpák sora nem világít már éjszaka a bánya felé vezető úton az erdők között, mert igaz, hogy romantikus, de hazavinni a gáz miatt veszélyes és egészségtelen. Külön épületben két-két ember kezeli minden műszakban. A munkásszállót is alakítják, hogy ne legyen tömegszállás, hanem lakás. Az emeletes ágyat már száműzték. Hogy a folyoäön még motorkerékpárok állnak és az ebédlő'szük? Segíteni kell rajta. Az akarat megvan, tehát lesz belőle valami hamarosan. A KULTÚRA házaiban — mert Pilisszentivánon és Pilisvörösváron is van — két ember csak azzal foglalkozik, hogy rászoktassa a bányászokat a betű, a zene, a színház ízére, hogy a dolgozó ember felfedezze a szépet, az ízlésest, az emberi öntudat alapját és tartalmát: a műveltséget, a kultúrát. A művelődés háza kicsiny mozijában ebben a félévben csak kilencezren fordultak meg, mert többnek nem jutott hely. Autóbuszok szállítják Pestre a családokat színházba, operába. Televízióantennák tucatjai állnak a régi és új bányászházakon, minden lakásban legalább egy rádiókészülék hozza a világ hangját és képeit. így adja fel a leckét a kor, melyet a dolgozó ember nap mint nap újra tanul. A korunkat tanulja, amely egyre magasabb szintek felé tör, új világokba, más naprendszerekbe. Hazánk fia tudja — ha alig beszél is róla —, hogy életünk gazdag, izgalmas, változatos és érdekes. Olyan, amilyen még nem volt. Mert 'kéret és szépség van benne, amelyet mi váltunk valóra. Nincs olyan. kívánságlista, amelyről ki kellene húzni a tételeket, azért, mert soha nem teljesülhetnek. Láttunk ilyen „kívánságlistákat”. Egyike a Pilisi Szénbánya Vállalatnál készült. Szerepel rajta 29 ház építési anyaga, 28 háló és kombinált szobabútor, 52 szekrény, 15 konyhabútor, 4Ö00 forint feletti árban, aztán televízió, személygépkocsi, hűtőgép s.tb. Bányásznapra kérik, hogy a félretett pénz, meg a hűségjutalom használati tárggyá változhas- sék. T ÁLÁN nem LESZ mindenből elegendő, erre a bányásznapra, amit az ország dolgozó népének kívánságlistájára felírtak. Kihúzni azonban nem kell semmit, mert ami ma kevés, vagy még nincs, azt mi, dolgozók holnapra előteremtjük. Ezért a teremtő embert dicsérni. munkájáért, felemelkedéséért lelkendezni nem szégyen. A mélységet, ahonnan indultunk, ismerjük. A magasságot, amelyre törünk, már érezzük. Hogy odaérkezünk, az bizonyos. Mert akarjuk! Déry Károly Az üdülő üdül — de hogyan ? Az üdülő üdül. Ez egyszerű állító mondat. Ugyanez többes- számban: Az üdülőik üdülnek. De hogyan üdülnek az üdülők? Ez már kérdő mondat és választ keresve rá, találomra utánanéztünk a Dunakanyar ban. ahol úgyszólván minden községben, szakszervezeti üdülőkben ezernyi üdülő üdül. Szigetmonostorhoz tartozik Horány. Néhány évtizede a révész kunyhója, kocsma, egykét parasztház. pár gazdasági épület volt csak itt. Aztán az evezősök fölfedezték partjai árnyat adó fáit és egyszeriben divatba hozták. Evezőstanyák, vikend'házak, sőt nyári lakok is épültek, majd a Horányba látogató sok száz evezős részére sportegyesületek és magánvállalkozók pavilonokat emeltek,, a posta meg egyenesen emeletes, kastélyszerű építményt az evezés sportjának hódoló dolgozói részére. Ez a ház most a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet nyári üdülője. Mindössze 16 férőhely van benne, .de július első félében az intézetnek csupán három dolgozója töltötte itt. szabadságát. Nem csoda. Sivár a berendezés. Vaságyak, rozoga fehér . szekrény, néhány faszék, ingadozó mezőgazdasági és erdészeti dolgozók üdülőhelyének gyönyörű parkjában Viscgrádon (Gábor Viktor felvétele) asztalka, ennyi egy-egy szoba bútorzata. Valóban nem érezheti otthonosan magát ilyen szobában a pihenésre vágyó ember. De még ennél is nagyobb a panaszuk. Tekintve az épület kisszámú üdülőjét, étkezést sem kapnak, csak a Horánygyöngye Étteremben ehetnek és drágáJják az árakat. Üdülője van még Horány- ban a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének, a Bőrhulladék Feldolgozó Ktsz-nek, a Turistaházakat Kezelő Vállalatnak, a Nemzeti Banknak és a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének. Ez utóbbiban állandóan vendégeskedik néhány színész, illetve a családjuk, mert tágas és árnyas, füves kertjében nagyszerűen futkározhatnak a gyerekek. Több pavilonból áll az üdülő, szobái kényelmesek. A jelenleg ott tartózkodó színészek között Pest megye közönségének is akad ismerőse, Gáspár Éva például a megyei Petőfi Színpad tagja, vagy Arányi Adrienn, a Déryné Színházból, aki kisfiával, Lévay György- gyc-1 üdül, míg férje csak ritkán tölt itt néhány napot, egyébként különböző pesti szabadtéri színházakban dolgozik. Általában több színészfeleség piheni ki itt az évad fáradalmait; férjeik a nyár nagyobb részében is fellépnek. Rákosi Mária is itt üdül, míg férje. Mádi Szabó Gábor csak vendégségbe jár ki. Berényi Gábor, a szolnoki színház igazgatója ugyancsak a fővárosban szervezi színháza vendégjátékát, sűrűn meglátogatja azonban feleségét. Hegedűs Ágnest, vagy pedig a felesége utazik Budapestre — ha fellép. De nemcsak színészek, a zenészek és színházak műszaki dolgozói közül is sokan nyaralnak ebben az üdülőben. Például a Déryné Színház főszabásza, Mónus Istvánná. JóMielőtt a kocsi elindul Kosztolányi Zsuzsanna a szódás vízben gépekkel kimosott tejeskánnákat sorbarakja a töltő előtt. Még néhány perc és ízletes, pasztőrözött tejjel telnek meg a kannák formán csupa asszony a vendég. Jól érzik magukat, de a kosztra panaszkodnak, pedig a színházi emberek, közülük is főleg a nők, igazán vigyáznak a vonalaikra. Ennek az üdülőnek sincs azonban saját konyhája, az elég távolfekvő Horánygyöngyéből hozzák át az ételt. Hogy megelégedett üdülőkről számoljunk be, átkeltünk a Dunán és elmentünk Vi- segrád határába, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének üdülőjébe, ahol vadregényes parkban, több épületben, nyolcvanha- tan üdülnek. Emeletes. ház is áll a parkban, de a legnevezetesebb egy földszintes épület, az egykori La.tinovich- villa, ahol öreg korában Görgey Artúr lakott. Ez idő szerint 58 felnőtt és 28 gyerek élvezi ebben a festői környezetben a nyár örömeit. Szeged, Debrecen, Szolnok, Sárospatak és Miskolc környékéről jöttek a legtöbben. Parasztember is akad közöttük, persze ilyenkor, a nagy dologidőben, csak kevés. Annál többen jönnek azonban kora tavasszal - és késő ősszel. Most főleg pedagógusok. bányászok és ipari dolgozók üdülnek itt. A kis<- gyerekek szüleiktől elkülönítve, közösen alszanak, nappal pedig az idp nagy részét az üdülőtelep óvodájában töltik. Minden szobában van hideg-meleg víz és az étteremben kétféle menü között válogathatnak naponta az üdülők; Megelégedettek mindannyian. — Életemben először vagyok szakszervezeti üdülőben — mondja Szécsényi Sándor putnoki pedagógus, aki a feleségével jött Visegrádra —, de mondhatom, nagyon örülök ennek a nyárnak, mindent kitűnőnek találok. Arra a kérdésre, hogy hogyan üdülnek az üdülők, ilyen választ szeretnénk mindenünnen hallani. Sz. E. Mozi Szilasligeten Teljes egészéiben társadalmi íozzájárulással létesült mozi a kerepeshez tartozó, a község központjától mintegy két és él—három kilométerre fek- r-ő Szilasligeten. Ezen az új ;elepülésen körülbelül 200 lázban 1000—1200 ember — javarészt nyugdíjasok és a 'óvárosban dolgozó ipari munkás — lakik. Szilasliget lakói még tavaly ^határozták, hogy mozit rendeznek be. Számos kulturális Is táncos rendezvényt tartót- lak. melyeknek bevételéből teremtették elő a mozi anyagi ilapját. A rendezvényekből 7000 forint volt a bevétel, ehhez a lakosság további összegekkel járult hozzá, így vették meg a keskenyfilm-ve- títőgépst, valamint a szükséges székeket. Most már szombatonként és vasárnap a szi- lasligeti iskola helyiségében mozielőadásokat rendeznek. Futószalagon készült pezsgő Moszkvában üzembe helyezték a világ első pezsgő- gyártó futószalagját, amely külföldön is nagy feltűnést keltett. Számos cég már azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz, hogy adja el az új szabadalmat. A szovjet mérnökök most olyan automatikus elektromos berendezéseken dolgoznak, amelyek állandóan szemmel tartják a futószalag működését, a legkisebb eltérésre is felfigyelnek, s ezáltal jelentősen javítják a szovjet pezsgő minőségét. S * I Jól halad a termelőszövetkezeteknek szánt tenyészállatok szállítása Több állatfajtánál túlteljesítették az első félévi szállítási tervet üszőből például kétezerrel többet adtak át a közös gazdaságoknak, mint amennyit az első félévi terv előirányzott. A félmillió tenyész-naposcsibát máris teljes egészében megkapták a közös gazdaságok, s az előnevelt jércékböl is több tízezret vettek át. Az idén először kapnak a termelőszövetkezetek naposlibát, kacsát, pulykát és gyöngyös- csibét a tenyésztörzsek kialakítását szolgáló nagyüzemi keltetésekből. Több mint 100 0C0 vegyes baromfit vettek át eddig tovább tenyésztésre. A tenyészsüldők szállításánál az egész évre előirányzott mennyiséghez képest, kisebb lemaradás mutatkozik az évközben felemelt terv miatt, a látszólagos hiányt azonban előreláthatólag néhány hónap alatt pótolják. A Pest—Nógrád megyei Tejipari Vállalat üzemeiben | | szorgos munka folyik. Alsónémedin, a vállalat egyik nagy ^ t kapacitású tejüzemében a kora reggeli órákban van a munka § | csúcspontja. Ekkor küldik ki a megye és a főváros üzleteibe ^ 5 az éjjeli szállítással érkezett és 1 eldolgozott, több mint 161 ( ezer liter tejet, valamint tejterméket. Mi történik szállítás $ \ előtt a tejüzemben? § | Az idén különös gondot for- sdítanak a termelőszövetkezé- § tek közös állatállományának | kialakítására. A 3004/1-es kor- § mányrendelet előírása szerint | például 30 OOO kiváló tenyész- 5 értékű tehenet, illetve üszőt, | továbbá 38 000 tenyészsüldőt, | 5000 törzskönyvezett anyajuhot, | valamint félmillió naposcsibét, nagy mennyiségű előne- 5 veit jércét és vegyes baromifit kapnak a termelőszövetks- ^ zetek közös állatállományuk | kiegészítésére, minőségének | javítására. A Tenyészállat ^ Forgalmi Gazdasági Iroda tá- | jé'koztatása szerint a termelőül szövetkezeteknek szánt te- ^nyészállatok szállítása jó ^ ütemben halad. Az első félév- ^ re előirányzott szállításokat | általában teljesítették, sőt jegyes állatcsoportoknál — az ^ igényeknek megfelelően — ^ többet szállítottak az elő- irányzottnál is. Tehénből és A tej után az üzemben készített félzsíros, zöld színű papírba csomagolt tehéntúrót helyezi el a fémrekeszekbe Boros István művezető (Csekő felv.)
