Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-19 / 142. szám
PEST use i'/Círlap 1959. JÚNIUS 19. PÉNTEK Gondolatok egy könyvtárban Verőlény es júniusi koré délután. A pilisvörösvár könyvtárban még csend é nyugalom fogad. Fcgarass) Mihály a könyveket rendez geti. Lassan indul a szó. Sol mindenről. Arról, hogy a; emberek befogadták-e agyukba és szívükbe a könyveket látogatják-e a könyvtárat.- Aztán meg arról, hogy égj nagyközség könyvtárának irányítója, Sizervezője — aki pedagógus is — hogyan látja a; olvasót, a község kulturáltságának helyzetét. Szó esik emberi dolgokról: az élet támasztotta egyéni, érzelmi válságok levezetésében ssgíthet-e a könyv és ha igen, akkor hogyan? A „száraz” statisztikáról: nyolcszáz tagja van a könyv- •tárnak, ebből háromszáznegy- vennégy a munkás, tizenhárom a dolgozó paraszt, hatvanegy az értelmiségi, kétszázhetvenhat a tizennégy éven aluli és negyvenkilenc a tizennégy éven felüli diákok, $ középiskolások és egyetemis- £ ták seáma. Szó esik arról is, | hogy mond-e valamit ez a | ^.fárasztó és unalmas” statisz- ^ tikai adat, ha figyelembe | vesszük, hogy a felszabadulás | előtt a községnek nem volt « könyvtára, csak a bányász-1 kaszinónak volt párszáz köny- S ve s ezeknek néhány olvasója | is a felsőbb rétegekből ver- ^ buválódott össze. (Az elmúlt ^ vasárnap. egyetlen könyvtári nap négy órája alatt kilenc- veniketten fordultak meg a könyvtárban.) Az ember, é’ete eorán sok mindent megszerethet, megkedvelhet, rabulejtheti egy- egy szenvedély. így például az irodalomszeretet is! Foga- rassy Mihály, a könyvtár vezetője az elmúlt évtizedben sok ilyen emberrel találkozott. Idősebbekkel és fiatalokkal, fizikai munkát végzők- N kei, bányászokkal, parasztok- 5 kai, értelmiségiekkel egyaránt, akik megszerették a könyveket s a könyvtár felé induló első lépéseiknek ma már az * el maradhatatlan rendszeres § látogatás a folytatója. Egész § családok járnak ide. Hogy § csak kettőt említsünk közű- ^ lük: Mariok Lajos, felesége, S fia és leánya; Sterba Ferenc, ^ felesége és leánya és a töb-1 biek egyik legkedveltebb szó- rakozása ma már a könyv. ^ És á fiatalok? ök talán a leglelkesebb olvasók! A könyv-« tár számukra — a nagyvilág. ^ A könyvek, kötetek pedig e vi- ^ lág meghódításának eszközeit ^ jelentik. Hódítást, amely segíti birtckbavenni az ismeretlen $ országok, hegyek, rejtelmes ős- ^ erdők, a végtelen tengerek az § ég mérhetetlen magasságának^ és a föld mélyének titkait. ^ Mely Jtaronfogja őket és bonta- ^ kozó értelmük előtt kitárja a S tudományok kapuit, teret és $ ; ösztönzést nyújt fantáziájuk ^ szárnyalásához. ^ ( Miért van olyan becsülete és ^ , forgalma a község könyvtáré- i, nak? Talán valami remek és S. kevesek által ismert fortély az ^ ^ oka? Vagy talán féltveőrzött ^ „műhelytitok”? A kultúrtevé-$ ; kenységéért nemrégiben kitün- ^ ' tetett Fogarassy Mihállyal tör- i tént beszélgetés meggyőzött s • róla, hogy nincs ilyesmiről szó. $ ; Akkor? ... Hivatásszereteté- ^5 ben, a körültekintő és széleskö- ^1 rű szervezőmunkájában, az új- ^1 nak, az érdekesnek az embe- ^ 1 reket mágnesként vonzó ötle- s 1 teknek a megvalósításában, a s lakosság érdeklődésének, igé- 5 1 nyének ismeretében van a ti- ^ 1 tok nyitja. S. íme a vonzóerő néhány tár- . gyi bizonyítéka. A könyvtár v 1 nem egyszerűen csak könyvtár, s , hanem a község egyik kultúr- i, központja, ahol az egyik ho-i, napban az Igazmondó juhász^, és a Hófehérke szerepel az al- s, ta’ános iskolások rendezess-s ben. a másikban Csokonai-ver- i seket, népballadákat adnak dő | országosan ismert művészek. | Jancsó Adrien Suranyi Ibo- i lva. Nagy Marian. A fiata.okSj részére vitaesteket rendeznek ^ a párválasztásról., a hazafelét-^ re való felkészítésről. írok, —S' Kőszegi Imre. Gergely Mártáéi — látogatnak el, könyveket es i : EZ let által fel vetetett kérde- , seket vitatnak meg a Könyvtár ^ - falai között a község fiataljai-^, val Csoda-e ha a zuhogo eső ^ 1 sem tudja otthontartani az em-^ bereket? Jönnek, s míg a nagy ^ . szemű esőcseppek verik az^, ereszt és az ablakokat, benn a‘ 1 Befejeződtek a gödöllői Irodalmi Séták Ez csendül ki valamennyiük szavából, minden mondatából. Tjarátkozunk. Ki- ■EJ ki a maga életéről beszél. Alfred Werner a halbertstaadti kul- túrkombinát egyik vezetője. Érthető tehát, hogy minden érdekli itt nálunk, ami a kultúrával összefügg. A visegrádi ásatások és a múzeum értékes kincsei, az ifjúsági tábor kulturális élete, s az. hogy a táborban üdülő magyar munkás- és parasztfiatalok a hétköznapok során mivel töltik szabadidejüket. Már eddig is számos termékeny beszélgetés zajlott le közte és a magyar fiatalok között. Azt térvezi, amint hazatér, előadáson számol majd be a halbertstaadti s kultúrkombinátban a magyar fiatalok kulturális életéről. Csudaszép terv, valóban. Pedig Alfred Werner pihenni jött. Mégis... A pihenés nála többet jelent, mint egyszerű szórakozást. A magyar és a német ifjúság barátságának elmélyítését. E z a gondolat vezette ide Otto Esche tanárt is, a potsdami Testnevelési Főiskola adjunktusát. Budapesten például első útja a Testnevelési Főiskolára vitt. Ahogy ő mondja: „Fontos feladattal bíztak meg odahaza. Jövőre szeretnénk megvalósítani a két testnevelési főiskola tanárainak és diákjainak cseréjét. Ez lenne az első lépés. S a második: szakmai levelezést indítani a magyar és a német tanárok között.” Wunderschön! Erre is találóan illik ez a jelző. Akár arra, amit a többi, itt üdülő potsdami tanár és tanító mesélt. A politechnikai oktatásról, amelyet az elmúlt tanévben már valamennyi német általános iskola felső tagozatában és minden középiskolában már bevezettek. S ahogy idáig ér a beszélgetés, a feltűnően magas, szőke Renata nyomban me^tegyzi: a teltowi Műanyagkutató Intézet is patronál egy középiskolát. Jóllehet, ő még csak huszonhárom éves, de már több alkalommal tartott előadásokat a diákoknak. Kezdetben kissé szorongva, feszélye- zetten, hiszen maga is csak nemrég került ki az iskola padjaiból, ám a Nyolc hónap után a huszonkettedik előadással véget értek a november elején megkezdett gödöllői Irodalmi Séták". Közel" egy év termese között válogatunk, áinllkór az előadások, a hallgatók létszámát végleg ösz- szeállítjuk a népművelési év statisztikája számára. Egy aránylag kis olvasóteremben, kölcsönkért székekkel, lelkes előadókai és versmondókkal, huszonkét alkatiig egy esztendeje, hogy a Dabasi Járási Földművesszövetkezeti Központ a járási székhelyen könyvesboltot nyitott. A bolt nagy forgalmat bonyolít le, nemcsak helyben, hanem a járás egész területén Is. Különösen nagy volt a forgalom a nemrég lezajlott könyvhéten. Képünkön Ku- csera Ágnes könyvet kínál eladásra. (Gábor Viktor felv.) Szabadtéri színpadot avatnak Érdligeten Érd község művelődési tanácsa, Mátyás király híres vadászkastélya, a Kutyavár alatt elterülő strandfürdő festői környezetű parkjában, társadalmi munkával szabadtéri színpadot létesített, melyet június 20-án, szombaton este irodalmi és zenei esttel nyitnak meg. A műsoron Dobozy Imre Kossuth-díjas író, Fodor József és Simon István Kossuth-díjas, valamint Csuka Zoltán és Fekete Lajos költők adnák elő műveikből. Fadgyas Imre énekművész és Kürthy Éva énekművésznő énekszámokkal szerepelnek. A megnyitást megelőző órákban Érd és Érdliget között tízpercenként közlekedő külön autóbuszjáratot indítanak. Budapestről pedig a Móricz Zsigmond körtérről sűrű időközökben közlekedő autóbusszal lehet a sportszálló mellett' fekvő szabadtéri színpadot megközelíteni. Az est tiszta jövedelmét a Magyar Vöröskereszt javára fordítják. /////////////////////////. ÉVZÁRÓ HANGVERSENY A megye zeneiskoláiban is megkezdődtek az évzáró hangversenyek. Egy héttel ezelőtt a felsőgödi Bartók Béla zeneiskola hallgatói mutatták be tudásukat a szépszámú közönség előtt, most vasárnap pedig a fóti kultúrotthon zeneiskolája rendez évzáró hangversenyt. Az érdeklődés máris igen nagy a községben. BALLAGÁS í ! ; 5 Megvallom, először gyerekes dolqgnak tartottam. ; ; Miért kell általános iskolában ballagni. Hiszen a bállá- | ; gás, az iskolától való hagyományos búcsúvétel — hogy \ ; úgy mondjam — gimnáziumi „specialitás”. Valahogy úgy \ i éreztem, hogy ez az egész ceremónia nem lesz más, mint j : a nagyobbak, a középiskolások majmolása, formaság, \ \ mely látványos külsőségeivel, közhelyes búcsúszózataival j ! olcsó könnyeket van hivatva előcsalogatni néhány érzé- i ! kenyebb lelkületű szülő szeméből. Nem így történt. Bizony, most egy kicsit szégyenhez- \ j nem kell gyanakvásomért. A pilisi általános iskola nyol- j : cadik osztályának búcsúja valóban búcsú volt, igazi, i ! őszinte, emberi búcsú, olyan, amilyennel csak. természe- \ \ tes, érző emberek válhatnak el egymástól. A külsőségek \ ! helyett a legbensőbb érzések megnyilvánulásai könnyez• ; ! tették meg a jelenlevőket, a hangzatos szónoklatok helyett i ! Leskó Sándor igazgató egyszerű, emberi szavai bocsátót- ; : ták útjukra a „kirepülőketA legmeghatóbb talán a he- ] \ tedikes Szudolvszky Zsuzsika búcsúztatója volt, aki a \ ! harmadik szó után igazi, őszinte sírásba tört ki, többet \ mondván ezzel mindenkinek mindennél. S amikor Kuzs- . ! ma Ilona, a szeretett osztályfőnök mégegyszer visszave- ! zette régi termükbe fiait és lányait, hogy néhány „anyai” i tanáccsal lássa el őket — bizony ő sem tudott sokat be- ! szólni. Csak nézte hosszan, fátyolos szemekkel a gyereke- \ \ két. akiket ő indított el az igaz emberség szalcadékos \ \ útján. i Igen, jogos az általános iskolások' ballagása is. Ma- j ä napság talán indokoltabb, mint a gimnazistáké. Hiszen a \ \ felszabadulás óta az általános iskola a „nagyobb egység”, j ! oda nyolc évig járnak a tanulók, míg a gimnáziumban \ j csak négy évet töltenek. S míg a középiskolákba a szél-] ! rózsa minden irányából futnak össze, itt a gyerekkori ját- \ \ szótársak, közeli^ utcák, szomszédos házsorok régóta jó ] ! rtaitássáaban élő. kicsiny lakosai vannak együtt nyolc j ; évig, akiknek első. nagy életszakaszát valóban a nyolca- \ \ dik osztály elvégzése zárja le. Hát hogyne kívánnának \ \ őszintén, igaz emberi szívvel elbúcsúzni egymástól azok. j j akiknek első naovobb emberi közösségét jelentette az ál- \ l taláros iskola? Tiz-eaynéhánvan gimnáziumba mennek, a ! j többiek dolgozni, a legkülönbözőbb helyekre, új közössé- \ \ nekbe kerülnek, de az első közösség valahogy olyan, mint j > az első szerelem. Fmléke mindig a legkedvesebb. Hát jó utat, pilisi nyolcadikosok, álljatok helyt min- ! ! denütt, gyarapítsátok tovább az alma mater útravalóját!! I És bocsássatok meg nekem, hogy előre megmosolyogtam ! i búcsúzástokat. amelyen később inkább könnyezni szeret-! ! tem volna, mint mosolyogni... i Baranyi Ferenc i 'c*****+ss*s*s**sssssssssssssssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* lommal láttuk vendégül azokat, akik a költeményeket, a klasszikus muzsikát kedvelik, szerétik. 1232 ember jött el a téli. és tavaszi hónapok, estéin, hogy Grieg és -Bizet, Marimée és Ibsen, Verdi és Dumas, Shakespeare, Erkel, Tóth Árpád és Kosztolányi művészetét megismerve, gazdagabban térjenek haza. Dicsérendő, szép vállalkozás volt ez a könyvtár vezetősége részéről. S hogy jó úton halad az elképzelés, azt mindennél jobban bizonyítja a kistarcsai és a kerepesi vendégszereplés, ahol a költészet szeretete százhetven, illetve száztizennégy embert vonzott a díszlet, jelmez és a rivaldafény nélküli kis dobogók elé. A hosszú évtizedeken keresztül mellőzött műfaj — amely a fővárosban is csak hosszú harc után jutott önálló színpadhoz — ma már a falvakban, az egyszerű emberek körében is megtalálja és elfoglalja az őt megillető helyet. A klasszikus . muzsika, az operák alapos megismertetése, a drámai és az operairodalom összekapcsolása szintén szerencsés lépésnek bizonyult. Amikor a közvéleménykutató ívek visszakerültek hozzánk, többen azt kérték, hogy ne csütörtökre tegyük a jövő szezonban a zenés irodalmi esteket, mert a rádió is akkor közvetít operát. Voltak olyánok, akik öperabérletük megváltását az itt kitűzött napodtól teszik függővé. És jöttek javaslatok, tanácsadások a jövő év műsorával kapcsolatban is. Az elmúlt hónapok tapasztar lata, az eddig elért eredmények arra köteleznek bennünket, hogy a jövő népművelési évadban létrehozzuk a járási irodalmi színpadot. A helyi előadások mellett útra kelünk Arannyal és Petőfivel, Radnótival és József Attilával, azokhoz az egyszerű falusi dolgozókhoz, akikről ők annyiszor és olyan szeretettel írtak. Úgy gondolom, hogy ezzel segítünk az iskolák irodalomóráinak és megszerettetjük a felnőttekkel is népünk költőit, íróit. A tájelőadások mellett a gödöllői műsor is elkészült. Victor Hugo és Shakespeare; Schiller és Gogol, Tolsztoj és Radnóti váltogatják majd egymást. Melléjük csatlakozik az évszakok költészete, a dráma- irodalom nagy monológjai és dialógjai: Goethe, Belasco, Puskin irodalmát Gounod, Puccini és Csajkovszkij muzsikája színesíti majd. Ladányi István tudósító 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Dzsungel könyve Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Kipling-regény nyomán készült Dzsungel könyve című színes angol fűmet. Főszereplője az egykor kitűnő hindu gyermekszínész: Sabu. harmadik-negyedik előadás után már annyira megszerette ezt az újszerű munkát, hogy a legszívesebben hetenként felkeresné az iskolát. ATénven-öten kezdik tűk a beszélgetést. de mire idáig érünk a szóban, vagyunk már vagy húszan-huszonöten is. Hívás nélkül jönnek német barátaink, hogy valljanak életükről, munkájukról, mindarról, ami szép és nemes számukra csakúgy, mint a mi számunkra. Van, aki a gyár kulturális életéről beszél vagy a vidéki tanítók nagy munkájáról: hogyan formálják át a falvak kulturális arculatát. Mások a német filmgyártásról vagy éppen legutolsó színházi élményükről vallanak. Munkások és tanárok, technikusok és na- rasztfiatalok. Külsőre, de beszédben és gondolkodásban is soltszor különböznek egymástól, egyben azonban mégis közös az elképzelésük: a kultúra szeretetében és a barátság elmé- ; lyítésében. S erre megint csak annyit mondhatunk.: Wunderschön! Csodaszép' Prukner Pál WUNDERSCHÖN!... S okan mondták, sokféle jelentőséggel. . Marlise Funke Potsdamból a visegrádi fellegvár lenyűgöző arányaira értette. A halbert- staadti Alfred Werner a Dunakanyar festői szépségéről áradozott így. Otto Esche potsdami tanár a nógrádverö- cei sátortábor nagyszerűségét dicsérte vele. Mások a szívélyes fogadtatást, a rémek ellátást, a meglátogatott gyárak munkásainak baráti köszöntését illették ezzel a szó- val. A legtalálóbban mégis Renate Jakubigk, a teltowi Műanyagkutató Intézet huszonhárom éves kémikusa fogalmazta meg mondandóját: Csodaszép. hogy itt vagyunk! Itt, Magyarországon, a nógrádverő- cei sátortáborban. Német és magyar fiatalok — együtt. Igaz barátokként. Valóban csodaszép, hiszen ez a baráti találkozás oly nemes gondolat jegyében született, mint /> béke gondolata. Az, hogy ma magyar és német fiatalok együtt tölthetik V'iri szabad- sáoukat: a békét erősíti. könyvtár termében visszafojtott lélegzettel figyelik Kőműves Kelemenné és Kádár Kata történetét. S áz előadások után mindenki elhatározza: ismét eljövök. A könyvtárnak sok barátja van. Az 1958 őszén újjászervezett könyvtárbarátok köre rendszeresen dolgozik. Sokan vállalnak munkát, hogy a könyvtár mindig kulturált, tiszta és áttekinthető legyen. A könyvtári munka is újabb és újabb ötletekkel gazdagodik. A könyvek között voltak olyan kötetek, amelyeket sohasem kerestek és a könyvtáros sem nagyon ajánlotta olvasóinak. Amikor aztán a „szabad polc” rendszert bevezették és a tagok nem katalógus után, hanem saját maguk, szemtől szeme nézhették végig a polcra rakott 1 könyveket, akkor történt az ^ az érdekes dolog, hogy több ^ olyan könyv is olvasóra ta- ^ Iáit, amelyről senki sem hitte | volna ezt. Elsősorban politi-1 kai és tudományos művek. 5 Az ember, ahogy látja a § mozdulatlanságában is eleven ^ könyvtárat, a hallottak és ta- ^ pasztaltak alapján úgy érzi, ^ hogy Pilisvörösvárott jó ke- ^ zekben van a kulturális élet, ^ a könyvtár irányítása. Arra ^ gondolok, hogy a napi mun- ^ kájuk mellett kulturálódna::, ^ olvasnak és művelődnek az ^ emberek. Hat az irodalom ... ^ Hat, formálja a ma embe- ^ rét, értelmet csiszol, érzelme- ^ két gazdagít, vidámságot köl- < csönöz az élet nehezéhez. És 5 segítséget ad épülő társadéi- ^ műnk útjainak egyengetésé- ^ hez... ^ Nyuli János | A könyvek sikere