Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-06 / 131. szám

1959. JŰNIUS 6. SZOMBAT

""üfCírlap

3

HOGYAN RUHAZKODUNK?

Jelenleg a lakosság jövedelmének 20 százalékát költi ruházatra

Az országos textilipari gazdasági konferencián a szakemberek vitatkoztak a textil- és ruházati cikkek forgalmáról, az elosztásról és a tervekről. Erről Zala Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője az alábbi tájékoztatót adta:

— Jelenleg a lakosság textiles ruházati cikkekkel való ellátása jó és színvonalasabb, mint bármikor ezelőtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fogyasztóknak nincs követelésük az iparral és a kereskedelemmel szemben. Nem kielégítő például az ellátás finom gyapjúszövetekből, krom- bi kabátszövetekböl és a szin- tétikus fonalból készült, szövetekből. Nincs kellő mennyiségben forgalomban újfajta árucikk sem, így például sokszor hiányoznak az üzletekből a nemes kikészítésű, gyűr- hetetlen anyagok, nehézségek vannak a szállítással és az idényre való termeléssel.

— A Belkereskedelmi Minisztérium évekkel ezelőtt piackutató igazgatóságot hívott életre, amely az elmúlt időben tanulmányozta a lakosság ruházati ellátottságát. Mint kiderült,

1955-ben egy férfinak átlagosan több mint három öltönye volt, egy nőnek pedig több mint kilenc.

Társadalmi csoportosítás szerint 1953-ben a munkások felének, a parasztok egyharma- dának, a tisztviselők és alkalmazottak kétharmadának, az értelmiségiek 84 százalékának volt három, vagy annál több szövetöltönye. Azóta már lényeges változás következett be. hiszen a ruházati forgalom több mint 20 százalékkal növekedett. Jelenleg — mint a kutatások mutatják —

nálunk a lakosság jövedelmének körülbelül 20—22 százalékát költi ruházati cikkekre, Ausztriában például 15—16 százalékát,

A piackutatást a jövőben kiterjesztik és a kívánságoknak megfelelően szervezik meg az ipar termelését. A piackutató iroda már megkezdte a méteráru és a konfekcióáru keresletének a vizsgálatát is.

— Érdekes a férfiak és a

nők ruházati igényeinek ösz- szeihasonlítása. Nemzetközi viszonylatban például Francia- országban a férfiak, az Egyesült Államokban pedig a nők igényesebbek.

Nálunk a nők vásárolnak több ruhát, amit a női ruházati cikkek forgalmának gyors növekedése is mutat.

Megállapították, hogy azokban az országokban, ahol a nők többsége dolgozik, nagyobb a kereslet a női ruházati cikkek iránt.

— A jövőben a kereskedelem jobban gondoskodik a választék bővítéséről. Ennek egyik jele, hogy az utóbbi időben a sorozatnagyság erősen csökkent, sőt előfordult, hogy a Május 1 Ruhagyárban' egy sorozatban mindössze ötven öltözéket készítettek. A kereskedelem megértette, hogy

az emberek szeretnek egyedileg öltözködni, nem örülnek, ha ruhájuk másodpéldányaival találkoznak az utcán.

Ezeket a körülményeket figyelembe kell venni az elkövetkezendő években, amikor a forgalom 40—45 százalékos növekedésével lehet számolni.

Növekvő eredmények, biztató tervek

A zsámbéki Uj Élet Termelőszövetkezet a tavasz folyamán jelentős földterülettel és sok új taggal gyarapodott. A megnövekedett mezőgazdasági nagyüzem feladata, hogy ebben az esztendőben lerakja az elkövetkező évek sikeres gazdálkodásának alapjait. Ezért a célért dolgoznak, s a jó vezetés, valamint a tagok . szorgalma, igyekezete máris szép eredményeket hozott. Elsősorban az állattenyésztést szorgalmazzák, emellett pedig egyre nagyobb gondot fordítanak a gyümölcstermelésre. Még ebben az évben például 30 hold őszibarackost telepítenek.

Képes riportunk a termelő- szövetkezet életének néhány mozzanatáról számol be.

Két és félméteres rozs

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia kísérleti intézetében 40 esztendeig őriztek egy nemesített rozsfajtát, amelyről annak idején felületesen azt állapították meg, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A kegyeletből megőrzött „za- laszentgróti rozsot” három esztendővel ezelőtt elvetették és meglepődve tapasztalták, hogy minden tekintetben kiváló. Magas szalmájú, erős és a tavalyi aszályos esztendőben is 12 mázsás átlagtermést adott. Az „új” rozsfajta iránt itthon és külföldön egyaránt megnőtt az érdeklődés. A szaporítást gyors ütemben folytatják részben az intézet földjein, részben az állami gazdaságokban. Az idén különösen nagy termést ígér a 40 év után felfedezett rozsfajta. A 15 holdas parcellán két és fél méter magas már a rozs és a kalásza is szépen fejlett.

A szokásosnál korábban, rendkívül dúsan fejlődtek a fűfélék, sürgetővé vált a kaszálás

\ Földművelésügyi Minisztérium takarmánygazdálkodási 1 felhívása a termelőkhöz

A korai tavaszodás, valamint a kedvező, csapadékos időjárás következtében a fű- termő területeken országosan

Mkipwivntió példa

. Érdekes és mindenképpen figyelemreméltó hírről számol be a Magyar Távirati Iroda prágai tudósítója. Csehszlovákiában a helyi nemzeti bizottságok — azaz a mi tanácsainknak megfelelő szervek — mellett új társadalmi szervek alakulnak, az állampolgári ügyek testületéi. Feladatuk, hogy a »lakosság életének jelentős eseményeit ünnepélyessé és emlékezetessé tegyék. A testület megszervezi az újszülöttek ünnepélyes beiktatását, méltó keretek között adja át az állampolgári oklevelet a 15 éves fiataloknak, közreműködik az esküvők, arany- lakodaltnak megrendezésében, megemlékezik a község vagy a kerület idősebb lakosainak évfordulóiról.

A csehszlovákiai példa nemcsak szép, hanem követendő is. Újabb előrelépést jelent — ha kis lépést is — abban a munkában, amelyet a szocialista humanizmus megszilirditá- sáért, kiszélesítéséért folytatunk. Az emberek életében vannak kiemelkedő események és ezek emlékezetessé tétele fontos dolog. Az ilyen ünnepi óra nemcsak mint szép emlék marad meg, hanem egyben elősegíti annak a tudatnak a megerösi tését is, hogy a rendszer szívén viseli az ő saját egyéni sorsát is, törődik problémáival és nemcsak munkáját kéri számon, hanem együtt örül a kedves eseményeknek.

Helyesnek tartanánk ha a Hazafias Népfront helyi szervei a tanácsi szervezetekkel összefogva kísérletképpen legalább egy-két járás községeiben megszerveznék az ilyen társadalmi testületeket. A lakosság minden bizonnyal nagy örömmel fo- ■gadná ezek megalakulását.

igen bő takarmánytermés mutatkozik. A határszemlék azt mutatják, hogy az utak mentén, árokpartokon, gátakon, továbbá a réteken, hegyi kaszálókon a szálfűk teljes fejlődésben vannak, egy része már elvirágzott, s a zöme most virágzik. A nagy tömegű, s amellett jó minőségű szénahozam érdekében szükségesnek látszik az első kaszálásit termés sürgős betakarítása. A Földművelésügyi Minisztérium takarmánygazdálkodási osztályának szakemberei felhívják a termelők figyelmét arra, hogy ne várják be a szokásos kaszálási időt, hanem mielőbb fogjanak hozzá a füvek kaszálásához. A tapasztalatok szerint a jelenlegi érési állapot után a fűtermés mennyisége már mindennap csökken, azonkívül félő, hogy a füvek elvénülnek, keményítő-, fehérje- és vitamintartalmukból sokat veszítenek. A talajban jelenleg annyi nedvesség van, hogy korai kaszálás esetén még biztos jó sar- jútermésre is számíthatnak a termelők.

A termelőszövetkezet szarvasmarhaállománya a tavasz folyamán megnőtt. Többek között 30 darab tenycszmarhájuk van. Emellett a szerződéses hizlalás előnyeit is kihasználják, Szarvasmarháik egy részét állandóan a legelőn tartják, gondos felügyelet mellett.

A legelőn levő állatoknak nyújt majd védelmet ez a nyári szállás, amelyet a termelőszövetkezet tagjai házilag építenek. Csáti György, Csák Imre és Nyiri József tsz-tagok már a szállás nádfedelét erősítik fel.

Szívesen foglalkoznak baromfival is. Az elmúlt évben erre még nem futotta erejükből, s most a legfejlettebb, a legjövedelmezőbb módszerrel igyekeznek a hiányt pótolni.

(Tcnkely felv.)- Hogy micsoda véletleneken 'múlik néha az ember sorsának alakulása! — mondotta nekem a minap egy tanyasi asszonu.

És kijelentését a következő történet elbeszélésével támasztotta alá:

★

Itt van például a Solti Marika esete Ez a húszéves szőke fiatalasszony tán még ma is hajadon, vagy ha nem, annyi bizonyos, hogy semmi esetre sem Bene Ferencné, ha történetesen nem veszíti el gyöngy ház nyelű bicskáját. Történt pedig a dolog akkor- tájban, amikor Solti András, a Marika apja, legény kori komáinak unszolására, no, meg a saját jobbik énjére hallgatva, belépett az Uj Barázda Termelőszövetkezetbe, s mint újdonsült tag, leányával együtt először vett részt a közös munkában.

A korai krumplit ültették akkor Szélesháton. Solti András egy lovasszekérrel a vető- gumókat fuvarozta, Marika pedig a munkacsapat többi tagjával a fészekkészítést és az ültetést végezte. Nem volt új számára ez a munka, még a magukéban megszokta, ezért úgy járt a kezében a kapa. akár a motolla. Csak a népes csoport volt furcsa neki. ugyanis egyéni korukban majdnem mindig egyedül, de a jobbik esetben is az anyja társaságában dolgozott. Tetszett neki ez a jókedvű csapat, nem unta magát közöttük, az idő is jobban %elt és észre sem vette, már delet harangoztak.

Nem menteit be ebédelni ezen a napon sokan mén reggel magukkal hozták az

A gyöngyháznyelű bicska

elemózsiát, s az árokpartra húzódva falatoztak. A Marika kosztját egy szakajtóval letakart füles kosárban az apja hozta ki szekérrel. A levesnél még nem derült ki a dolog, hanem amint a főtt csülökre került a sor, Marika köténye zsebéhez kapva, ijedten felkiáltott:

— Odavan a gyöngyháznyelű bicskám!

S azzal felugrott és gyorsan végigszaladt az elültetett krumplisorokon. De hasztalan, nem találta meg a bicskát. Pityergő ábrázattal tért vissza a többiekhez. Enni sem volt kedve, a csülköt csak ímmel-ámmal majszolgatta. Bántotta nagyon a dolog, mert az apja hozta neki ezt a bicskát a kecskeméti hírős napról és a lelkére kötötte, hogy úgy vigyázzon rá, mint a két szemére. No, meg sajnálta azért is, mert takaros formájú, lányok kezébe való bicska volt. amelynek gyöngyházból készült a nyele, s olyan színben játszott, mint a szivárvány, a pengéjét pedig a legfinomabb acélból csinálták és olyan könnyedén szelte a szalonnát. akár a borotva.

— Biztos, hogy nálad volt? — kérdezték tőle a többiek.

— Biztos hát — válaszolt szipogva Marika —, hisz’ früstökkor még azzal ettem a sültszalonnát.

— No. akkor ott van az valamelyik fészekben — próbálták megvigasztalni —. meglátod. előkerül az, ha majd szedjük a krumplit.

Az ám. de időközben az elnök úgy állapodott meg a gépállomással, hogy géppel szedik fel a krumplit és az így felszabadult munkaerőt a kertészetben foglalkoztatják, mivel hogy a gyakori esőzések miatt a gyom ellepéssel fenyegeti a növényeket. Ide osztották be Marikát is, aki, mikor ezt közölték vele, szinte sírva tiltakozott ellene, mondván, hogy engedjék őt a krumpliföldre a gép után.

— Tán’ csak nincs valami legény a dologban? — jegyezte meg tréfásan az elnök. Mire Marika zavartan elhallgatott. s kijelentette, most már akkor se menne a krumpli- földre, ha küldenek.

Eltelt j-ét hónap. Már felszedték. meg eladták a korai krumplit és a gyomoknak is alaposan közévertek, amikor az egyik délután az elnök így szólt a fiatalokhoz:

— Szépen dolgoztatok a tavaszon. ezért most, hogy van egy kis „uborkaszezon”, szombaton rendezhetnénk egy tánc- mulatsággal egybekötött jó birkavacsorát.

— De jó lesz. de jó lesz! — ujjongtak a lányók.

— Ügy gondoltam — folytatta az elnök —. hogy mivel nálunk kevés a fiú, hát meghívnánk o gépállomásiakat is.

Nagy lett az öröm a lányok között, akik ettől a naptól kezdve szombatia másról sem beszéltek, csak a közeli tánc- mulatságról.

— Te melyik ruhádban i ossz? — kérdezte Kincses Zsuzsika kapálás közben Juhász Katitól, és választ se

várva, így folytatta: — Én a sötétkék taft ruhámat veszem fel... tudod, azt, amelyik húsvétkor volt először rajtam.

— Én meg a japánujjas bordóban megyek — mondta a másik.

— Kíváncsi vagyok, hogy Lovas Bandi eljön-e? Május l-én mindig csak velem akart táncolni.

— Nékem húsz táncosom volt az akkori bálon.

Marika szótlanul hallgatta a lányokat. Neki még alig voltak fiú ismerősei, meg aztán a szövetkezet bálján is csak most vesz részt először, s így nem sók reménnyel nézett a leendő táncmulatság elé.

Végre eljött a szombat este. A lányok ezt megelőzően gondosan kitakarították a székházat, a nagytermet pedig színes papírszalagokkal és virágokkal díszítették fel. A jóízű birkapaprikás elfogyasztása után, amikor az asztalokat kihordták, az idősebb férfiak az ivóvá átalakított irodahelyiségbe húzódva koccintgat- tak, a mamák pedig lányaikkal együtt a nagyteremben körberakott lócákon helyezkedtek el.

Marika az anyja társaságában a zenészek közelében üldögélt és irigykedve nézte azokat a lányokat, akiknek a sors már az első nótánál táncos partnereket adott. Leginkább Juhász Katira irigykedett, sőt haragudott, aki már vagy tíz perc óta táncolt egy általa ismeretlen, barna hajú

fiúval, s úgy tűnt neki, mintha időnként lopva rápillantanának és róla beszélgetnének.

— Igazán nem szép Katitól, amit csinál — súgta oda anyjának. És nyomban elhatározta, hogy ezután csak akkor áll szóba vele, ha nagyon muszáj.

Ám a legnagyobb meglepetésére a barna hajú fiú a következő tánc kezdetekor egyenesen feléje, tartott. Bemutatkozott, s táncra kérte. Marika még mindössze három bálban volt életében, de ennek ellenére könnyedén, szinte lebegve keringőzött első táncosával. kék selyemruhája, meg a karcsú derekán simuló hosszú szalag csak úgy úszott utána a levegőben. Dús szőke haját ebből az alkalomból nem leeresztve, hanem divatos kontyba tűzve viselte, s ez a hajviselet igen jól illett nyúlánk. termetéhez, kerek, napbarnított arcához.

Észrevette ezt a többi fiú is, akik nemsokára kézről kézre adták Marikát, de első táncosa, a barna hajú, mindannyiszor elkérte tőlük őt. Marika láthatóan jól érezte magát ennek a fiúnak a társaságában, noha alig váltottak szót egymással. csal$ táncoltak csendben, kipirult arccal.

Hajnal felé ritkulni kezdett a vendégsereg. Marikáik is hazafelé készülődtek. A fiú zavartan megkérdezte Soltinétól. megengedi-e. hogy hazakísérje őket. Az asszony, mielőtt válaszolt volna, kérdő

pillantást vetett lányára, s látván annak örömtől sugárzó arcát, beleegyezően bólintott,

Az utcán is szótlanul bandukoltak. Elől kart-karba öltve a fiatalok, hátul Solti meg Soltiné. A kapuhoz érkezvén, az öregek elbúcsúztak a fiútól, de Soltiné megparancsolta a lányának, hogy két perc múlva bent legyen a szobában.

Egyedül maradtak. Szép idő volt, keleten már világosodott, az ébredező kakasok versengve felelgettek egymásnak.

A csendet Marika törte meg:

— Árulja már el, hogy miről sugdolóztak a bálban Juhász Katival?

A fiú válasz helyett zsebéből egy keskeny fénylő tárgyat csúsztatott a lány kezébe. Marika ujjongva felkiáltott:

— A gyöngyháznyelű bicskám! Hogy került ez magához?

— Találtam — szólalt meg a fiú —, mikor a krumplisze- dő-géppel Szelesháton dolgoztam. Észre sem veszem, ha nem csillan meg a nyele.

Kezet szorított a lánnyal és elindult hazafelé ...

■k

A tanyasi asszony ,tt elhallgatott. Aztán később még hozzátette:

— Majd elfelejtettem megmondani, hogy a fiút Bene Ferencnek hívják.

— Magamtól is kitaláltam —4 feleltem neki. Most . pedig elárulom, hogy a tanyasi asz- szony a Bene Ferenc édesanyja, azaz most már a Marika anyósa, és egy pöttömnyi leánykának, a Bene Marikának nagymamája ...

Ari Kálmán