Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

1959. JÚNIUS 28. VASÁRNAP ^/LíÉíap Négyszázötven aratópár, egy kombájn, egy aratógép, hét közös szérű Aratási tudósítás Kőcserről Ma avatják a megye legkorszerűbb strandját Még egy nap, és itt van Pé- ter-Pál, az aratás hagyomá­nyos megkezdésének ideje. Egy héttel ezelőtt még a ha­tár képe, úgy mutatkozott, hogy az idén ezen a napon alig­ha indulhat be a nagy mun­ka, ám az időjárás kedvezőre fordulása, a szellős, meleg na­pok meggyorsították a gabona érését és ma már bármelyik községbe toppanunk be, min­denütt azzal fogadnak ben­nünket: Péter-Pálkor kezd­jük az aratást! Ezt mondja Tóth Róza is, á' kocséri tanács fiatal me­zőgazdásza, akihez a nagy nap küszöbén kopogtatunk be. Az íróasztal mellett ül, előtte tervek, kimutatások, kitöltetlen és kitöltött aratá­si szerződések. Első kérdé­sünk ez: — Kocséron mikor kezdő­dik az aratás? — Tulajdonképpen már meg is kezdődött — hangzik a válasz —, hisz a határban mind gyakQribb látvány az árpátarló, a csomóba rakott gabonakéve. Az Uj Élet árpa­tábláján péntek óta a Nagy­kőrösi Gépállomás kombájnja is dolgozik, de a munka tel­jes erővel majd Csak hétfőn, azaz Péter-Pálkor kezdődik el. — Mennyi a község gabona­területe? •— Háromezernégyszáz hold. Ebből 118 hold az Uj Elet Tsz-é, á többi egyéni gaz­dáké. — Hogyan készültek fel a betakarításra? — Á napokban tartott ha­társzemle alkalmával megál­lapítottuk, hogy a várható gabonatermés községünkben körülbelül 24 100 mázsa kö­rül lesz, jóval több, mint az elmúlt évek során. A községi tanács a saját hatáskörében mindent megtett a kitűnőnek ígérkező termés gyors beta- * karítására. A termelőszövet­kezettől, valamint az egyéni­leg. gazdálkodó parasztoktól kapott adatok alapján a nyá­ri idényre részletes, minden­re kiterjedő munkatervet ké­szítettünk. Eszerint az aratás lebonyolítására 450 egyéni aralópár, egy kombájn, egy aratógép áll rendelkezésünkre. A kombájn és az aratógép mindvégig a termelőszövetkezet területén dolgozik, ami azt jelenti, hogy ott az aratást szinte száz _ százalékig gépesítették, csupán a kétholdnyi zabos­bükkönyük kerül kis kasza alá. — Ezzel az erővel mennyi idő alatt végeznek az aratás­sal? — Ha az időjárás nem szól közbe, Kocséron másfél-két hét múlva nem lesz lábon álló gabona. — A behordás és cséplés ho­gyan történik majd? — A határszemle során hozzávetőlegesen kiszámítot­tuk, hogy körülbelül 9—10 ezer gabona-kereszt behordá- sára kerül sor és ebből a mennyiségből több mint nyolc­ezer kereszt az egyéni gaz­dáké, a többi pedig a termelő- szövetkezeté. Az egyéni gaz­dák gabonatermésének behor- dására 300 pár fogat, a tsz-nél pedig 5 pár fogat áll rendel­kezésre. Kiszámítottuk, hogy amennyiben egy-egy fogat na­ponta hatvan keresztet befu­varoz, úgy a behordást négy­öt nap alatt elvégezzük. — Hol csépelnek majd és hány cséplőgépre számítanak? — Községünkben régi be.- vált hagyomány, hogy á gaz­dák a csépeltetésre kerülő gabonájukat közös szérűkre hordják. így lesz ez most is. löltünk ki éspedig: az Ádám-, a Jeli-, a Dósa-, a Fehér-, a Szalal-. a Kormos-, a Hatvani­féle tanyákon. A tsz két hely­re hord: a központi és a Csen­des-tanyákra. Az idén — a tavalyi öttel szemben — hat cséplőgépet kapunk a Nagy­kőrösi Gépállomástól. Számí­tásunk szerint — napi 120 mázsás teljesítményt véve ala­pul —, a cséplést húsz nap alatt befejezzük. A munkaerő az aratáshoz és a cséplő­gépekhez egyaránt biztosítva van. A község területén levő hét gabonaraktár kitisztítva várja az idei gabonatermés beszállítását és tárolását. Az idei csapadékos időjárás — mondja befejezésül a mező­gazdász — nagymértékben kedvez a másodvetésű termé­nyeknek. Ennek a lehetőség­nek a kihasználására és jelen­tőségére felhívtuk a termelők figyelmét, a tanács pedig gon­doskodott arról, hogy elegen­dő köles és muhar vetőmag álljon a termelők rendelkezé­sére. Zsenge levélkét hajtott tegnap délelőtt a szocializ­mus zúgó, sok lombú tölgye. Az új levélke a „Névadó Ün­nepség” nevet kapta. Amilyen kedves látvány a kibontakozó levél, olyan ked­ves a fogalom is, amit ta­kar. Ha világra jön az oly nehezen várt újszülött, a szülők, rokonok összedugják a fejüket, minelk is nevezzék a kis jövevényt? Fontos do­log a név, egy életen át hű­ségesen elkíséri hordozóját. S azt a szép percet, amikor egy ember nevet kap, s hivatalo­Jó munkát végeztek a ráckevei úttörők A közelmúltban 154 rácke­vei úttörő vállalta Dávid Mar­git úttörővezető pedagógus irá­nyításával, Ihogy részt vesz a könyvterjesztésben, s lakásu­kon keresi fel a község la­kóit. Akciójuk a vártnál is jobb eredménnyel zárult. El­adtak 408 darab könyvet, 6330 forint értékben. A 408 könyv közül 310 mezőgazda- sági, szőlészeti és gyümölcsá- szeti s^akkönyv, tehát az úttö­rők könyvárusításukkal hoz­zájárultak a mezőgazdasági és kertészeti ismeretek széle­sebb körű elterjesztéséhez. A gyerekek közül különö­sen Dárdai Zsuzsa ért el szép eredményt. 40 darab könyvet adott el 371 forint ér­tékben. Bredák Erzsébet VII. osztályos tanuló pedig 34 da­rab könyvet adott el. A ráckevei úttörők ezért a szép munkáért, eredményes könyvterjesztésért dicséretet érdemelnek. Az Élelmezésügyi Miniszté­rium felhívja a szőlőtermelők figyelmét, hogy fokozott gond­dal készüljenek fel az idei szüretre. Törekedjenek arra, san is bevezetik az állampol­gárok soraiba, amikor már ő is „tényező” lett, nevezik Névadó Ünnepségnek. A keresztelés régi szokása helyett ezek a gyermekek a dolgozó nép társadalmától ilcapjálk nevüket ünnepélyes keretek között. S amint az új levélke is napról napra nő, terebélye­sedik. munkájával hozzájá­rulva a nagy fa életfolya­matának fenntartásához. Kí­vánjuk, a Névadó Ünnepség is 'úgy terjedjen el' szerte az országban. K. M. Veresegyház valamikor üdü­lőhely volt. Tizenhárom hold terjedelmű, kilencholdas víz­tükrű, vadregényes tavát év­ről évre a budapesti és kör­nyékbeli nyaralók egész sora lepte el. Amikor társadalmi erőből 1928-ban felépült 100 hogy termésüknek minél na­gyobb részét saját hordóikban tárolják. Erre az idén többfé­le lehetőség van: a kereskede­lem lényegesen több új hordót hoz forgalomba, mint az elmúlt években, Ugyanakkor a legtöbb szőlőtermelőnél vannak javí­tásra szoruló hordók is. ame­lyek szüretig alkalmassá tehe­tők must tárolására. Szüksé­gesnek látszik továbbá, hogy a bor elhelyezésére célszerűen, felhasználható egyéb edényze- tet (pl. az egyik végén nyitott hordókat) is tegyék alkalmas­sá szüretig az ígérkező bő ter­més befogadására. Hasznos kezdeményezések születtek a múlt évben egyes borvidékeken: a termelők fel­keresték a pincészet vagy az átvevőhely vezetőjét és előre megállapodtak a termés átadá­sának időpontjábárf." Helyes v&lnWezf a gyakori atof á/ Mért' még szélesebbkörűen érvénye­síteni. kabinja, versenyúszópályás, vízre épített fakocsmás strand­ja, nyárról nyárra nem lehe­tett a tóparti községrészben egy kiadatlan szobát találni. A különvonatok vasárnaponként ontották az alig 20 kilométerre levő peremvárosok, Rákospa­lota, Újpest és a főváros vé­konyabb pénztárcájú család­jait. A háború vihara elvitte a veresegyházi strandot. A köz­ségüket szerető veresegyhá­ziak pedig hosszú éveken át elkeseredve nézték szépséges, tavirózsás, büszke nádassal, sudár fákkal koszorúzott, de minden kultúrától megfosztott tavukat. 1957-ben a Pest megyei Ta­nács Építőipari Vállalata há­roméves ütemben korszerű strand építéséhez fogott. Há­rom év alatt elkészült az épít­kezés és a strand. Az állomás felőli dombról tárul elénk a megkapó kép: modem stílu­sú, szép bejárat, mellette jobbra-balra a 300—300 sze­mélyt befogadó férfi- és női közös öltöző, pénztár, úszó­mesteri szoba, iroda, orvosi rendelő. A bal szárnyon, csak­nem a régi fakocsma helyén, cukrászdával felszerelt, 200 sze­mélyes büfé, 200 méteres tánc­hellyel. .Délutánonként, illetve esténként Berki Béla népi ze­nekara szórakoztatja a ven­dégeket. Fazekas Mátyás Az idén hét közös szérűt je­a. k. MINEK NEVEZZELEK?" T. M. Az automatizálás problémáiról A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plé­numa most vizsgálja a szovjet gazdaságban, a termelés különböző ágaiban az automatizálás nagyobbarányú lehetőségeit, hogy a hét­éves tervet mielőbb sikeresen befejezhessék. A gyors fejlődés szem­pontjából az automatizálás problémája óriási horderejű. Ennek meg­értéséhez közöljük az angol S. Lilley „Az automatizálás és a társa­dalom” cimú magyar nyelven is megjelent könyvéből az alanti rö­vid kivonatot. Mi az „automatizálás ?“ Olyan magasrendűen önmű­ködő gépek és folyamatok be­vezetése és felhasználása, amelyek az emberi munkát és az aprólékos emberi irányí­tást nagymértékben kikap­csolják. A mondat kiemelt ré­sze az, ami valóban fontos, és megkülönbözteti az automati­zálást a gépesítéstől. Gépesí­tés esetében a gép végzi el a munkát, de csak ember tudja a gép működését részletesen irányítani, minden fázisban pontosan megfigyelni, hogy mit csinált a gép, és olyan be­avatkozást végezni, amely meg­határozza, hogy mit kell a gépnek a következőkben ten­nie. Az automatizálás meg­szűnteti az irányításnak ezt a fajtáját. Az ideális esetben (bár a gyakorlat természete­sen gyakran távol van ettől), a gép teljes mértékben irá­nyítja saját működését: ele­jétől végig, emberek közvet­len segítsége nélkül elvégez égy gyártási folyamatot, s az émberi munka csak arra kell, hogy gondoskodjék a gép kar­bantartásáról. Csak a háború utáni idő­szakban — és főleg a háború alatt bekövetkezett műszaki ftejlődés következtében — vált lehetővé az automatizálás al­kalmazása a technikai folya­matokra általában. Ily módon, jóllehet az automatizálás ős­története egy vagy több nem­zedékre nyúlik vissza, az auto­matizálás mint általános tár­sadalmi jelentőséeű irányzat, C'sk legfeljebb öt- vagy. tíz­éves. s méa in’-”’' a jövő ze­néje. Hatása két olyan fő te­rületen a legszámottevőbb, amelyeket 1945 előtt úgyszól­ván nem is érintett: a gép­gyártás és az irodai munka te­rületén. A. tomatizálás az irodai munkában Azt hiszem, J. Lyons and Co., ez az óriási vendéglátó vállalat volt az első, amely a számológépek irodai munká­ra való, felhasználásának le­hetőségével komolyan foglal­kozott. A LEO (ez a neve en­nek a számológépnek), rendkí­vül sokféle irodai munkát vé­gez el. Először elvégzi a Lyons- alkalmazottak bérszámfejtését, levonva az adót, a társadalom- biztosítást, 10 000 alkalmazott munkabérét számítja ki heti négy órában, s ezzel átveszi 37 tisztviselő teljes 8 órai munkáját. 12 kezelő és 2 kar­bantartó tartja üzemben, de az igazgató szerint, ha ez a gép heti 40 órában bérelszá­molást végezne, 200—320 iro­dai alkalmazottat tudna he­lyettesíteni. Ez azonban mun­kájának csak az egyszerűbb része. Mit tud még? „Minden délután 3 órakor Lyonsék központi irodájában egy tucat lány egymás után felhívja a londoni körzet 300 Lyons-teázóját. Mindegyiknek a vezetője megmondja a köz­pontnak, mit kíván aznap ren­delni. A gép egyidejűleg 50 üzlet anyagát dolgozza föl,' s automatikusan kinyomtatja minden üzlet rendelését olyan formában, hogy azt a csoma­golok megértsék. Kimutatást készít, a gyár részére, hogy a napi termelési tervben szük­séges változtatásokat a gyár végrehajthassa. A gép beveze­tése előtt 50 tisztviselő egész nap dolgozott, hogy elvégezze ugyanazt a munkát, amely most gépesítve, körülbelül 1 órát vesz igénybe .., Megmutatja a gép például, hogy milyenfajta édesség ke­lendő és melyik fogy gyen­gén, melyek azok az üzletek, amelyek jól mennek, s me­llek nem felelnek meg a vára­kozásnak. Ezenkívül a gép in­tézi el a cég tea-raktárkészle­tének az egész országra kiter­jedő nyilvántartását, elvégzi a piackutatási jelentések elemzé­sét és még számos más mun­kát. Lyonsék még így sem tud­ják a gépet teljes időre ki­használni ; ezért használatra bérbeadják más szervezetek­nek is! Pesszimisztikus utópiák szerzői olyan elkeserítő jövőt festenek, amelyben a számoló­gépek szuperintelligenciája rabszolgává változtatja az em­beri nemet. Mindez badarság. A jelenlegi számológépnek a maga 10 000 vákuumcsövével és egyéb elektronikus elemei­vel együtt körülbelül akkora és olyan bonyolult „agya” van, mint egy gilisztának. Emberi mértékkel mérve minden ed­digi számológép, beleértve azokat, amelyeket valaha is elő fognak állítani, végtelenül ostoba. Nem szükséges kiemelni te­hát, hogy nem képesek semmi­féle valóban álkotó gondolatra vagy nagyobb jelentőségű dön­tésre. Meg tudják vizsgálni az eléjük ' tárt adatokat, s „el tudják határozni, hogy egyik­vagy másikfajta cselekvést vá­lasszák — de csak az emberek által elkészített utasítások alapján- „Döntéseik” teljesen automatikusak, minden intelli­genciától (alkotó tevékenység­től) mentesek. Ha csak valami­lyen emberi agy nem látja elő­re és néni készíti el előre a megfelelő utasításokat minden lehetséges eshetőségre, a szá­mológép tudományának vége. Arra nem képes, hogy valami teljesen új dolgot csináljon. Ez az emberiség részére van fenntartva. Ellenben az alacsony fokú szellemi munkát óriási sebes­séggel el tudja végezni ré­szünkre a számológép, mégpe­dig jobban, sokkal jobban el tudja végezni, mint mi ma­gunk. Az automatikus gyár Most már valóban belátható távolságban vagyunk az auto­matikus gyártól. Minden, amit az üzem kívülről kap, tartá­lyokba kerül, vagy pedig auto­matikus markolószerkezetek ragadják meg és helyezik a szállítószalagokra. Ebben a gyárban természetesen nem lennének gépkezelők vagy bár­milyen fajta ismétlő munkát végző munkások. A munkások legalacsonyabb kategóriájához a karbantartó személyzet és a beállítók tartoznának, holott ezek ma az ipari munkáshad­sereg felső szintjén állnak. Ezenkívül lenne a gyárban magas szakképzettségű sze­mélyzet az elektronikus szá­mológépek karbantartására, lennének matematikai techni­kusok, akiknek feladata a ter­melési menetrend lefordítása a számológép nyelvére. Az ösz- szes ellenőrzéseket természe­tesen automatikusan végeznék el. de lenne egy csoport mun­kás, amelynek ellenőriznie kel­lene az automatikus ellenőrző berendezések működését. Valahol a háttérben húzód­nak meg a legfontosabb embe­rek: a gép készítői, a tervezők, a kutatógárda. Azoknál, akik a gépet építik, sohasem volna üresjárat, minthogy egymást követnék az igények a felújí­tásra, vagy olyan új gépekre, amelyek, átviszik a gyakorlat­ba a kutató-, illetve a fejlesz­tőgárdák által akár a termék, akár pedig a gyártás tekinteté­ben kieszelt tökéletesítéseket. Meg vagyok győződve, hogy az elmondottakhoz többé-ke- vésbé hasonló gyártási mód egy szép napon valósággá vá­lik. De mikor? Erre sokkal ne­hezebb válaszolni, minthogy valószínűleg inkább társadal­mi, mint műszaki tényezők döntik el a fejlesztés ütemét. Végül is hát semmi sincs „védve” 'az automatizálás el­len? Vegyünk egy szélsőséges esetet: a mezőgazdaságot. Ha meggondoljuk, hogy a parászt cAy szabálytalanul változó anyaggal dolgozik, mint a ta­laj és olyan, ugyancsak rend- szertelenül változó körülmé­nyek között, mint az időjárás, nyilvánvaló, hogy a mezőgaz­daságban még hosszú-hosszú évekig nem lesz érezhető automatizálás. Megítélésünk szerint a mezőgazdaság jövője a növekvő gépesítés — de olyan gépek segítségével, ame­lyeket kiváló szakemberek irá­nyítanak a változó körülmé­nyek mérlegelése alapján. De !ha évszázadokban gondolko­dunk. mégsem helyezked­hetünk ilyen negatív állás­pontra. De vajon táplálékunkat min­dig okvetlenül a mezőgazda­ság útján kell-e majd előál­lítani? Nem egészen száz év­vel ezelőtt a mezőgazdaság volt textiliparunk egyetlen nyers­anyagforrása; , napjainkban már elképzelhető egy olyan vi­lág, amelyben az összes texti­liákat a szintetikus kémiai ipar állítja elő. Nem történ­het meg, hogy egy szép na­pon ugyanez lesz a helyzet az élelmiszerek tekintetében is? Ha valaki a szintetikus táp­lálék gondolatát fölveti, az emberek felkiáltanak: „Tablet­tákkal táplálkozzunk? Az élet egyik legfőbb élvezetétől fosz- szuk meg magunkat?” Világos, hogy sohasem elégednének meg szintetikus táplálékkal (kivéve különleges esetekben, mint sarki vagy bolygóközi expedíciókon), ha azt nem tudjuk ugyan olyan ízletessé tenni, amilyen a manapság fo­gyasztott rostélyos (persze mó- csing nélkül, ami senkinek sem kell.) És miért ne tudnánk ezt megtenni? Egy idő múlva— lehet, hogy csak évszázadok múlva —• minden emberi, anyagi szük­ségletet automatikus gyárak­ban lehet majd előállítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberiségnek semmi dolga sem lesz. Magukban a gyárakban sok magasrendű emberi munkára lesz szükség: karbantartókra és vezetőkre, gépépítőkre és kutatómérnö­kökre, valamint — természete^ sen — olyan tervezőkre, akik magát a terméket tervezik meg, s biztosítják, hogy a gyá­rak valóban azt termeljék, amire az embereknek szüksé­gük van, Ez az utolsó megjegyzés át­vezet bennünket azokra a szé­les munkaterületekre, amelye­ket nem lehet automatizálni — a szolgáltatások területére. Bármennyi segítséget is kap az orvos és a kórház a diagnó­zis és a kezelés céljára szolgá­ló új, tudományos eszközöktől, az egyéni érintkezés lesz min­dig a ló orvosi szolgálat kul­csa. Végül pedig bármilyen sok szemléltető és hasonló taneszközt használnak is a ta­nítók. a tanítás alapja mindig az a megértés lesz, amellyel egyik emberi elme a másiknak a problémáit felfogja. Ezen a ponton ismét társa­dalmi kérdéseket érintünk: a munkaerő elosztását a jöven­dő automatizált világban. A teljes automatizálás azáltal, hogy csökkenti a mindennapi élet anyagi szükségleteinek és sablon szerű kényelmi kellék keinek megteremtéséhez igé­nyelt munkaerőt, alkalmat nyújthat arra, hogy újra kifej­lesszük azolcat az egyéni képes­ségeket, amelyeket napjaink tömeggyártási módszerei majd- hogy ki nem öltek az emberek­ből. A tudomány és a tanítás, a költészet és a festészet terem­tő tevékenysége nem lesz töb­bé fenntartva néhány. kiválasz­tott részére, hanem mindnyá­junk mindennapi életének szerves részévé válik. Készüljünk fel a szüretre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents