Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
Nyíri Eva: KICSI ROBERT <//SSS/SSSSffSfS/SSSSSSSSSfSSSSSSSSS/SS/SS/SSSSSSS/SSSS/SSSSSSS/SSS/SS/SSS/SSSSSSSSS/SSSS^ BAKTERHAZ Baranyi Ferenc: A csévi erdőn Akácokat vágtak gerendának a csévi erdőn, megreccsent a csönd, a csattogás elárasztotta szívem, mint mély lapályt a víz, mikor kiönt. Egy vén, derék akácnak odva-öblét kongatta épp a fejsze jó vasa, s — ahogy kivettem — minden csévi szálfát komoly szavakkal így intett a fa: „Sudár testvér, keménykérgű öcsém, a cseréptetőket testünk tartja fenn, ne görcsösülj, ha balta bontja törzsed, tanulj gerenda lenni csöndesen. A harcban, mit favágó ví a fával, mi-győzelmünk a bölcs megalkuvás. Hidd: építő e rombolás. Ne küzdj hát! Tető alá hadd jusson már a ház! H. Becz Imre: Tört szombatesti sorok ... de jó volna kint ülni a kapuk előtt — A kapuk előtt: mikor körte-illatú az este!.,. — de jó volna öregembernek lenni, és nem érezni, nem várni semmit, csak ülni — csak hallgatni: — a csendbe’! — — nem cigarettázni? — eltiltotta az orvos! — — nem olvasni! — gyenge a szemem — nem írni! hisz reszketnek az ujjak, s szétszalad minden, ha csak emlékezem — és bent se várna a konyha-asztalon se sör — se pálinka — se bor, hisz olyan sokat ittam bánatomban negyven, vagy ötven éve: — valamikor! — — de jó volna, ha nem fájna semmi, — — semmi: se a kisfiam — se Csőre — se Anna! s a gond! — a szégyen ! ! — és a szerelem ! !! már mások húsz éves húsába harapna! — — de jó is volna öregembernek lenni! — de jó volna csillagokat bámulni a pápaszem alól! s ha eszembe jutna is még két szép barna szem: már nem sírnám el magam, mint — valamikor... ' — De nem! marjon csak belém hetvenszer a kin, ezek az én leggyönyörűbb éveim! A csupa vér, A csupa kín, A csupa könny, : de: csupa arany! hát vesszek is el, ha már megadom magam! és ne találjak a harcaimban véget, s míg más majd munkája után pihenni ül: aszálynak érezzem csak az öregséget, és tehernek csak, ahogy rámnehezül! Falu Tamás: Szürkület Elcsöndesült a nap már, A kertben ülni jó. A holdsarló még halvány, Búcsút zeng egy rigó. A sóhaj, mely itt száll át. Egy tűnő fellegé, Szívem most küldi álmát Egy másik szív felé. # “ ÜRÜLAS hák? A pazar lakás? Mellette olyan kopott asszony lett volna, mint a többiek. Külvárosi, szülésbe, munkába belefáradt asszony. Végre visszaindultak. Egy pillanatra a függöny szélébe kapaszkodott: a férfiak asztala üres volt. Nem bánta, hogy Matild minden szavát hallja, az éppen arra siető pincértől megkérdezte: — Azok a... azok a férfiak ... elmentek? — El — húzta meg a vállát a pincér, s szemtelenül rájuk vigyorgott: — oda az üzlet... Matild sem hagyta nyugton: — Miért kérdezted? Ismerted őket? Vagy csak egy kis külön üzlet? Mellékjövedelem? ... Hárman voltak. Hová tettük volna a harmadikat? Nem állta már Matild fecsegését, ráförmedt: — Hallgass már, mert meg- bolondítasz! — Mi a fene? — húzta föl a szemöldökét Matild. — Esztendeje még azt sem tudtad, hogy..: A mondat végét elharapta. Mégsem kell Kéklyvel ujjat húzni. Biztos össze-vissza ha- zudozna neki. Gitta nem figyelt oda, nem vette észre a befejezetlen mondatot. A három férfin járt az esze. Biztos, biztos Laci volt. Miért nem állt fel előbb! Matild az oka mindennek! m Kékly reggel felszaladt hozzá. s rábízott egy levelet, hogy vigye el az egyik bedolgozójához^ Gitta egy pillanatig té- ivázött. Egy éve nem járt járhatna kedvében, hiszen Kékly a társaság feje, nem árt, ha vele is jóban vannak, mert tudják, hogy Pista sok mindent megtesz, ha ő úgy kívánja. Három férfi jött be, de mire jobban megnézte volna őket, már leültek. Egyikőjük szakasztott olyan volt hátulról, mint Laci. Hirtelen olyan izgalom fogta el, hogy majdnem felpattant az asztaltól. Aztán lehiggadt. Ugyan, képzelődöm, hiszen délelőtt láttam ... most is... az lehetetlen ... De minél tovább nézte a férfi hátát, annál jobban megerősödött benne a feltevés: ő az .:. Már bánta, hogy Matilddal jött, hiszen, ha nem lenne itt, akkor most nyugodtan elmehetne az asztalukhoz... de ez a nő eljártatná a csőrét, Pista pedig nagyon féltékeny. Hirtelen eszébe jutott egy ötlet, s máris húzkodta magával Matildot. — De hiszen ..; — Hallgass már, tudod, hogy nem szeretek eavedül menni... Elmentek a férfiak asztala mellett. Nem mert hátranézni. Majd visszafelé. Húzta az időt, Matild kétszer is szólt neki, hogy ne fé- sülködjön már annyit, de érezte, hogy remegnek a lábai, s a torka is összeszárad. Mi köze ahhoz a férfihez? Majdnem menyasszonya lett. Na és? Még jó, hogy nem így történt. Akkor hol lenne a mai, gondtalan élet? A ru-fc A fiú egy lépést még tovább lépett, aztán, mint aki csak most érti mag, hogy neki szóltak, hátrafordult. A szeme oly sötét lett, mint a szurok, meghúzta a vállát, s belépett a forgóajtóba. Gitta moccanatlanul állt. Nem értette. Nem Laci volt? Biztos benne. Megismerte. Hát akkor? Egy éve nem látták egymást. Akkor jött el hazulról, szökött Laci elől, a zúgó szövőgép mellől, paprikás- krumpliszagú házból, mert élni, szórakozni akart. S Kéklyvel lehetett ii. © Gitta estéje üres volt, Kékly telefonált, hogy dolgozik, a többiek sem érnek rá, csináljon, amit akar. Nem akart otthon üldögélni, Kezébe vett egy könyvet, de nem érdekelte, visszalökte az állványra. Matilddal beszélt, az is unatkozott, így megegyeztek abban, hogy elmennek valahová, zenét hallgatni, meg vacsorázni. Matild unalmas barát. Másról sem beszél, mint arról, hogy mennyire más lett volna, ha... s ezt már vagy szá- zadszor hallja .:. a ha mögött 1945 van. Magában kárörömmel gondolt arra, hogy úgy történt, ahogy történt, s a mél- tóságos úr lánya most vele ül egy asztalnál. Sőt! Lesi, hogyan ! o ^ Délben akart csak felkelni, ^ de Matild telefonált még reg- ^ gél — a legjobb álmából csen- ^ gette fel —, hogy nagyon cuki ^dolgok jöttek a Nagyáruházba, ^okvetlenül menjen el, nézzen § körül, biztosan talál olyat, ^amiért érdemes volt elmen- ^ nie. Matild különben Balogh- ^ nak, az építészmérnöknek a ^ szeretője, s Gitta eléggé utálta, ^ mert mit lehet egy kopaszodó, ^szivarozó férfin szeretni? ^ Kékly, az más! Fess, jópofa, s ^ nem sajnálja a pénzt sem tőle. ^ Nem egyformán ad, mint Ba- ^ logh, hanem össze-vissza. Két- ^ szer, háromszor is annyit, mint ^ amaz. Igaz, hogy Kékly ma- ^ szék, van pénze elég. $ Bámulta a nyüzsgő embere- | két, s hideg flegmával vette ^ tudomásul, amikor egy-egy 5 férfi szeme megállapodott raj- ^ ta. A feltűnő eleganciával öl- | főzött nő valóban kirítt az áru- ^ ház forgatagából, hiszen ide j nem öltöznek ünneplőbe az $ emberek. 5 Végre sorra került, be is $ csomagoltatta, amit akart, s $ amikor a pénztár felé tartott, J hirtelen észrevette Lacit. Egy $ pillanatra megtorpant, való- 5 ban ő-e az, majd nem törődve | a szembejövők méltatlankodá- | sával, a fiú felé törtetett. Vég- ^ re odaért, játékosan meghúzta | a kabátja ujját, s odaszólt: ! — Nini:. s kit látnak sze5 meim? Ladányi Mihály: Fák a nyárban A fák a nyárban boldogan remegnek, kamasz szelek ölelik válluk át. Szeret minden, magam csak én kerengek zengő' színek közt, mint halálravált. A szád, mely hajdan tüzek kútja volt, lebeg a fényben, mint a délibáb. Elúszik már fanyar huszonkét évem, s te menekülsz, de kergetlek tovább. Hiába lettél asszony, kit a vágy már úgy ölel át, mint magot a föld, szerelmedet nem fojtja meg az ágy, mert ott leszek én álmaid fölött. S ha hajnalban társad, a jó fiú még álmosan magához ránt s ölel, keserű kín lesz néked az a csók, hideg maradsz és rám emlékezel. Minden kínomért szenvedj meg, fehér párnádra hulljon pillád harmata. Tanuld meg jól: az eskü mit sem ér, ha nem a szív mondatta azt maga. Gyötrődj, mint én e nyárban és kerengj zengő színek közt, mint halálravált, s egy nyári este hozzám menekülve csókold kezem és öleld térdem át. denikinek elveszik a vagyonát... a gyerekeidet meg elviszik Szibériába ... Philippe erre azt mondta, hogy marhaság, mert ő találkozott Németországban oroszokkal és nagyon szerették a gyerekeket. Kenyeret és csokoládét adtak nekik... Érdekes __Akkor az oros zok szövetségeseink voltak. A nácik ellen... Most o nácik a barátaink az oroszok ellen? Hogy összeveszett Phil a fűszeressel! Kedden volt? Nem, szerdán ... Vagy mégis kedden. Akkor volt az a nagy eső., Phil megszidott, mert otthon hagytam a kabátot és fáztam. „Nem gondolsz a fiúra?” Mintha lehetne gondolni másra is... A fűszeres azt mondta, hogy az amerikaiak technikai fölénye elrettenti az ellenséget. Mindig ilyen nagyképűen beszél. Űk megvédenék minket, ha Ikell. Phil, aki borzasztóan szeret vitatkozni, azt kérdezte: „és tőlük ki véd meg minket?” Milyen. arcot vágott a fűszeres! Nevetni kellett. A v,acsora!... > Sietve öl- tözködött. A kabát nem ér össze rajta, de júniusban már nincs olyan hűvös. A kulcsot az ablakpárkányra tette, hogy Phil megtalálja. Óvatos, kissé elnehezült léptekkel megindult a brightoni műúton. A fényes kirakatok, a $ forgalom, s a langyos, esősza- \ gú júniusi délután kissé fel- ^ frissítette. ... Többet kellene sétál-1 nőm. Maholnap teljesen el-1 lustulok. Máris úgy tipegek, Is mint ez az öregasszony itt...| — Jó napot, Mrs Bush! őrii- % lök, hogy látom.... — A baba? — Köszönöm, jól viselke- ^ dik... Fiút, igen... Robert- \ nek fogják hívni... Még há-1 rom hónap... 1 Villanásszerűen még látta ^ Mrs Bush rémült arcát. Egy pillanatra szemébe vá- \ gott a szélvédő üvegről visz- ^ szarvért napsugár. Éles csikorgást hallott, aztán \ mindennek vége lett. A' járdán két holttest fe- ^ küdt. Hazel keze védő moz- ^ dulattal kulcsolódott a ha- ^ > sára. k Járókelők siettek oda felhá- borodottan. Egy szemüveges ^ férfi öklét rázva furakodott | előre. Feltépte a sofőrfülke § ajtaját és beordított: Meg- \ őrült? Mit csinált?! í Nem kapott választ. A so- ^ főr bambán könyökölt a void- ^ von. A szemét bántotta a nap, § hunyorgott. Részeg volt. k A szemüveges megtorpant. ^ A sofőrön egyenruha volt. $ Az VS Army egyenruhája. ________ S a fiát karácsonyra . . . Drága kis buta Phil, elfelejtette, hogy a gyerek karácsonykor csak háromhónapos lesz! Hátrasimította a szemébe hullt hajtincset, s kinézett az ablakon... Innen ellátni messzire, egészen az Irgalmas Szív Kórházig... Tizenöt évvel ezelőtt itt még magas, szürke bérházak emelltedtek. Apa azt mondja, hogy az ő fiatal korában nem szürkék voltak, hanem sárgák. Aztán belepte őket a füst, meg a korom... /összerezzent. Hol vannak már azok a házak? Mit számít, hogy sárgák voltak-e vagy szürkék, ha negyvenkettőben lebombázták a németek ... Szörnyű volt a háború... Londonban még mindig vannak eltakarítatlan romok. Némelyik egészen ki- zöldült, még kis fa is nőtt a tetején... Ha megint háború lenne és Philippet behívnák, nem engedné... egyszerűen nem engedné. Elbújtatná a pincében, vagy máshová és ha agyonvernék, akkor sem árulná el, hogy hol van ... Dehát miért kell az embereknek há- borúzniok? Rendben van, ne szeressék egymást. De attól még élhetnek békességben! Bekapcsolta a rádiót. Recsegő fűrészelés hallatszott. Elcsavarta. Monoton keleti zene, aztán két sípolás és egyszerre angol beszéd ütötte meg a fülét. Közelebb hajolt. Bratislava. Furcsa vá- i rosnév. Megpróbált visszaem-: lékezni, hátha felrémlik vala- $ mi diákkorából, de nem.. -. § „Itt a bratislavai rádió, j Angol nyelvű adásunk követ- $ kezik. Hallgassák meg mun-\ katársunk e heti kommentár-\ ját a nemzetközi helyzetről.” $ Vigye el az ördög a nemzet- \ köti helyzetet! Akárhogy csü-: rik, csavarják, mindig csak; o hábonílioz lyukadnak ki. Azt \ írja az Evening Post, hogy az \ oroszok meg akarják támadni$ a szabad világot... „A francia kofmány betű- \ tóttá az oradouri náci vereng- $ 2és tizenötödik évfordulójára \ tervezett emlékünnepséget. A \ betiltás Speidel volt náci tá- \ homoknak, a NATO-csapatok \ parancsnokának kifejezett ké- \ résére történt...” ^ Hazel sohasem felejti el azt i a júniusi vasárnapot. Apa az- \ zal jött haza a horgászásból, \ hogy a hitleristák legyilkolták \ egy francia városka egész la- $ kosságát, az összes kisgyereke- i két, s felgyújtották a várost. 5 Azt mondta anyának, hogy \ egész biztosan nincs isten, \ mert ha lenne, nem tűrné ... 5 Anya könyörgött, hogy ne \ mondjon ilyet és sírt. Hazel is $ sírt. Sajnálta a gyerekeket, \ meg félt is. \ * 1 ... A fűszeres azt mondja, \ adjunk hálát az égnek, hogy 1 nálunk amerikaiak vannak és \ nem oroszok, mert azok min- \ H azel Martin csalódottan csukta be a hűtőszekrényt: egészen üres volt: Pedig úgy emlékezett, maradt valamennyi a tegnapi sültből. Ügy látszik, Philippe reggel megette. Drága Philippe ... Hazel elmosolyodott. Férjét látta, amint cipöhúzás közben sietősen bekap egy-egy falatot. Biztosan hidegen ette, kenyér nélkül. Hányszor mondta pedig neki, hogy ne egye a zsíros húst kenyér nélkül! Dehát beszélhet az ember annak a konok fejének.;. Hazel titokban büszke volt Philippe konok fejére. Mi is történt volna, ha nem konok? Talán sosem lett volna a felesége ... Milyen buta is volt, hogy nem akart esztergályoshoz menni... „Elvégre az én apám tisztviselő” ... Szép kis tisztviselő szegény apa, azzal az irattárosi állásával! Még Philippe is többet tkeres nála... A vasaló megsütötte a kezét, sziszegve kapott a füléhez: a pokolba! Még az kell, hogy jól megégesse, aztán majd meglátsszon a gyereken... Mrs. Bush mesélte, hogy várandós korában véletlenül ollóba ült, s a gyereke ti ugyanolyan forradás lett, mint neki... Valami vacsorát kell vásárolnia, ■ha már Philippe megette a sülthúst... Majd vesz egy negyed font májat, azt mondják, az sok vért csinál... Furcsa, ma még nem is jelentkezett az urji, pedig tegnap milyen virgonc volt! ... Philippe azt szokta mondani, hogy egész biztosan fiú lesz, mert caulsdeni embernek csakis fia lehet!... Ez biztosan olyan babona, mint a tarka ló. Csak ne ragaszkodna Philippe annyira a Robert névhez. Hát nem- ’soickal szebb az ő neve?. Becézni is lehet: Phil..', igaz, á Róbertét iá lehet Robby... Kicsi Rob. G ondosan elrakta a vasalt ruhákat, aztán ha meglesz a gyerek, kiürít majd egy polcot a kisingeknek, tipegőknek. A kék kabátot csak vasárnap adja rá ... Philippe ugyan azzal húzza, hogy akkor lesz az kész, amikor a To werben Cola-bárt rendeznek be a raboknak, de majd azért is megmutatja neki! Jó, hogy kék pamutot választott, az legalább kislánynak is jól áll... Mert hátha lánya is lehet egy caulsdeni embernek... Ha odatolja a karosszéket az ablakhoz, még köthet is egy ideig villany nélkül. Philippe azt mondta, takarékoskodniuk kell, hogy kifizethessék a részletet ... Még öt hónap; és akkor egészen övéké lesz a bútor ... Csak addig ne történjen valami baj ... hogy ki tudják fizetni... Szép tesz a kis kabát ... Akármit is mond Philippe, jó, hogy megtanult kötni. Hobby lesz a legelegánsabb kisfiú Purleyben.' Philippe megígérte, hogy sajátkezűleg készített hintalóval lepi meg 'VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ'SSSSSSS;
