Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-23 / 145. szám
#• rst MLCÍ i/ChJai) 1959. JŰNIUS 23. KEDD ÜRES FALAK KÖZÖ TT Ha felül az ember a HÉV-re, félóra alatt kiér Budakalász- ra. A felső állomásnál rögtön megtalálja a Budakalászi Textilműveket. És ha végigmegy a textilművek kerítése mellett, már be is léphet a megye egyik legszebb művelődési házának kapuján. Bemegy a kapun azzal a jóleső érzéssel, ami eltölti az embert. ha belép egy szép, modern és napfényes épületbe. És kijön keserű szájízzel, hogy ez a szép épület miért áll kihasználatlanul. Selmeci Ottó gondnok — míg megmutatja a nagytermet, a színpadot, az olvasótermet, a vetítőkamrát — elmondja, hogy az ellenforradalom óta jóformán nincs itt semmilyen élet. Néha egy-egy ünnepélyt, ülést tartanak, a helyi és a környékbeli fiatalság bejárt táncolni vasárnaponként, de ezt — szerencsére — beszüntették. — Beszüntették, ezzel egyetértünk az üzem és az SZB vezetőségével. mert a környékbeli fiatalságot főleg a környékbeli vagányok képviselték, akik mindenáron azt akarták bemutatni, hogyan kell ízlés-, telenül, botránytól hangosan; szórakozni. Ezek azonban < csak a vasárnap esték. Miért > áll hétközben is üresen ez az! épület? Miért üres a textilmű- ] veik művelődési háza, amikor ! az üzemben legalább ezerhat-! száz ember dolgozik és az ötj és félezer lakosú falunak! egyáltalán mines kultúrhelyi- j sége? \ Ágoston Mihály a textil-! művek szakszervezeti bízott-! ságának titkára megpróbál vá- ! laszolni. I — Az emberek kétharmada) húsz különböző helyről jár j be dolgozni. Rájuk eleve nem : számíthatunk. Műszek végén: rohannak a HÉV-hez, vagy a; buszhoz, hogy mielőbb hazaér-) jenek. Az ittlakók? Egy ré-) szűk kétlaki, elmennek a | kertjükbe vagy a földjükre ka- ) pálni. a fiatalság pedig Pestre) jár szórakozni. Teliát szétfutnsk az embe-! réS?—ezért ■ - -'művé- j szeti csoportokat összehozni. ! Pedig nemrég még lehetett.! Egészen 1957 elejéig. Az em-! berek akkor is rohantak a ] buszhoz, a kertjükbe vagy! Pestre — és mégis működött! egy tánccsoport, egy férfi, egy) női és egy vegyeskar, egyj nagyzenekar és egy tánczene-1 kar. Igaz, akkor még füg,get-j lenített igazgató vezette a j kultúrházat és a csoportokat j az üzem anyagilag is támogat- j ta. | Aztán beszüntették a füg-) getlenített igazgatói státuszt, | levettek a kulturális alapból* — és a csoportok szép lassan, felbomlottak. Nem is tudták) már őket összetartani. Vagy! nem is akarták? Pedig a szét-! bomlást meg lehetett volna! állítani. És meg is kellett vol-: na. A textilművek nem olyan ! szegény, hogy ne tudna megfi- : zetni egy művészeti csoport ve- j zetőt. És a csoport tagjai is] szívesen dolgoztak volna to-! vább, ha jobban törődnek ve- ! lük. Ha hónuk alá nyúl az \ üzem vezetősége, vagy a nyolc- \ van tagú KISZ-szervezet. * Csobánczi István községi i vb-titkár foglalkozik a falu kulturális ügyeivel, de ... A faluban van egy másodhetes filmeket játszó mozi. Havonta, kéthetente ismeret- terjesztő előadásokat tartanak az iskolában, a párthelyiségben vagy az orvosi rendelőben, ahol épp hely van — aztán semmi. — Nincs kultúrházunik — mondja kedvetlenül. — így nem is tudjuk ideszoktatni a fiatalokat. Pedig nagyon szeretnénk. Sokan a pedagógusok közül — különösen Molnár Gusztáv, vagy a népművelési állandó bizottság elnöke, Csermely Zoltán — szívesen foglalkoznának a fiatalokkal. De nem lehet. Nincs hol. Pest meg itt van egy félórányira. — Nem tudnák megszerezni a textilművek kultúr'há- zát? — Másfél millióért átadnák a községnek, de ... — tárja szét a karját — egész évben nincs annyi a kölségveté- sünk. SZERZŐI EST ÉRDLIGETEN — Nem is használják? — Néha. Vb-ülést vagy iskolai ünnepélyt tartunk ott, ha megfizetjük a terembért. — Mennyi a terembér? — Nem sok, 100—200 forint. — És a textilművek nem kezdeményez, nem segít semmit? Nagy üzem, jelentős tényező lehetne a falu társadalmi és kulturális életében. — Nem. Pedig Pesten is az üzemek viszik a dolgokat. A beszéd hevében pongyolán buggyan ki a mondat, de a kérdés lényegét ennél tömörebben nem is lehetne megfogalmazni. ,Az üzemek viszik a dolgokat”. Nem jótékonykodnak, hanem szervezettségük súlyával harcolnak minden olyan eredményért, amely szebbé teszi az életet. Még akkor is, ha ez nem vág a „termelési profiljukba”. Ha lenne Budakalásznak művelődési otthona, a falu ügye lenne, hogyan teremti meg a saját kulturális életét, így azonban gyámkodni kell felette, hétköznapi nyelven szólva: patronálni, és erre a Befejezésül még csak annyit: az előadás előtt beszéltem néhány aggályoskodóval, akik szerint valami könnyebb zenei műsorral kellett volna megnyitni a szabadtéri színpadot. Ez az aggály azonban elmúlt, amikor fél kilenckor az előadás „telt ház” előtt kezdődött meg. Aki meghallgatta az érdi szerzői estet, nem bánta meg. Észre lehetett ezt venni a tapsokból. S aki meghallgatta, tekintsen az érdiek' felé elismerően — és várakozóan. Mert mint Garaguly Ferenc községi vb-elnök mondotta záróbeszédében, itt nem lehet megállni, ez csak egy indulási pont, amelynek folytatása kell, hogy következzék. Bízunk benne és várjuk. Bokros János IDŐS BÁCSI szíve is. Nehéz elfelejteni az első ismerkedés megkapó perceit. A nagy, kerekre tágult gyermekszemeket, a rózsás arcokat, s azt a rózsaszálat, amit Orbán Annuska hozott ma reggel az igazgató néninek. Egy rózsaszál... Annuska már hetek óta ápolgat- ta, öntözgette nagy-nagy szeretettel azt a rózsatövet. hogy viruló virágát ma reggel leszakítsa és letegye az igazgató néni asztalára. Aki majd második édesanyja lesz szeptembertőlkezdve. Belepirult, amikor átadta, s csak annyit tudott mondani: Szeretettel hoztam... Ez a két szó azonban minden rsssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. A MAGYAR NÉP TÖRTÉNETE — KÉPEKBEN hosszú ígérgetésnél többet mondott Bernáth Ká- rolyné számára. Nemcsak Annuska szeretetét tolmácsolta, hanem mind a hetvenöt kis első osztályosét, aki az ászfői kezdve itt, a solymári iskolában ismerkedik majd a tudománnyal. Akiknek ez az iskola lesz nyolc hosszú esztendeig második otthonuk. Egy rózsaszál... Apró, de kézzelfogható jele a szeretetnek. Az iskola szeretetének, a tanítók ■megbecsülésének. És jelképe annak is, hogy az igazgató és a tanító nénik leányukká, fiukká fogadták a hetvenöt solymári kisdiákot. Prukner Pál (Takács Zoltán rajza) Nem bemutatni, csupán felsorolni szeretnénk néhány érdekes művet, amely megtalálható ezen a témájában és anyagában igen gazdag kiállíCEGLÉD ELÓTT az iskolában próbálnak. Hanem azért is, mert az énekkar tagjai mind Zalatnayné régi tanítványaiból tevődnék össze. Nem szép ez a megvalósult gondolat? A nevelő, az iskola elvégzése után is kézben tartja, összefogja a régi tanítványait, és Iközös erővel csinálnak valami szépet, kedveset és nemeset. A harminc-harmincöt lány, a régi tanítványok, úgy járnak a próbákra, mint egy nagy család tagjai. Hazajönnek a gimnáziumból, a gyárból. az irodából és hetenként egyszer összeülnek próbálni. Igaz, most már háromszor. Közeleg a ceglédi fesztivál és ők szeretnének minél jobban szerepelni. A munkabeosztásuk miatt nem tudnak egyszerre mind megjelenni, de az ottlevák a hiányzók helyett is énekelnek. Ezt most egész komolyan írom, mert a lányok nagyon-nagyon megszerették ezt a második foglalkozásukat és második családjukat. A fiatalok énekkara — alcarom címnek írni, mikor az esti próbán látom, hogy a legidősebb „tag" sem több huszonkét évesnél. Jókedvű zsibongással várják, hogy ne zavarjam tovább a karmesterüket, mert ők azért jöttek ide. hogy dolgozzanak. Még leírom a számaikat, aztán elkezdődik a próba. ZalatVégre témánál vagyunk! Gyerünk vissza az iskolába, hátha felvették már azt a negyedik számot. Szerencsém van. Az iskola kapuján épp most gördül ki a rádiós kocsi. Végre megszűnt a „konkurrencia”. Z alatnayné olyan, amilyennek a felettesei leírták. Kedves és meglepően szerény, amikor az eredményeiről beszél. A tavalyi váci fesztiválról, a pesti, kistarcsai, gödöllői és a sok otthoni szereplésről. És arról, hogyan sikerült a közeli katonai alakulat ifjú honvédéit az énekkarba „beszervezni”. Igaz, a fiúlc most egy időre visszamentek, így a jól ösz- szehangolt vegyeskar helyett csak a női kar vesz részt a ceglédi dalosfesztiválon. Amit legjobban szeret: a zene. a két énekkar — és a kislányai. A hetedikes Márta mindketten „komoly” tagjai az iskolai énekkarnak. A mama a hatodik osztály főnöke, a többiben pedig az énekkart tanítja. T alán sokat is beszélek az iskoláról, az iskolai énekkarról, de ez is hozzátartozik Zalatnayné lelkes, szeretetteljes és nagyon komolyan vett munkájához. Nemcsak a kép teljessége kedvéért. Nemcsak azért, mert 1f ényszerszünet. Imi aka- rö.’c a ceglédi fesztiválra készülő péceli énekkarról, de várni kell, mert a legilletékesebbel nem tudok beszélni. Za- latnay Érnőné, az énekkar vezetője most éppen zenepedagó- gusi minőségben működik. A nagyteremben az iskola énekkarát vezényli — rádiófelvételre. Az udvaron ott áll a rádiós kocsi, bent a gyerekeik énekelnek. Hirtelen leállnak. Valami apró hiba történt, újra kell a felvételt kezdeni. Itt most tényleg nem zavarhatok. Mit csinálják? Lehoczky Endre igazgatót és Monori Sándor igazgatóhelyettest már kifaggattam Zalatnaynéról — és bent még csak a második számnál tartanak. Mikor kerül sor a negyedikre? De nem kell kétségbe esnem, mert Karsay Zsigmond, a művelődési ház festőművészigazgatója elvisz megmutatni a „birodalmát”. Szép, nagy épület, a volt Pekáry-kastély, jöröm benne festeni, táncolni, . énekelni, színielőadást rendez- : • I TIT, i Közben Karsay Zsigmond : dióhéjban ismerteti a község :énekkari múltját. Már a har- \mincas évek elején megalakult •az első péceli kórus. A jelenle- !gi énekkart Zalatnayné szer- ! vezte újjá. nayné kedvesen, türelemmel javítja a hibákat, mert ott, Cegléden, nagyon-nagyon szeretnének kitenni magukért. A volt tanítványok és Zalatnayné három kartársnője — ők is szivvel-lélekkel hagyták magukat „beszervezni” — felszabadultan, nagy odaadással éneklik Kodály: Hajnövesztőjét, Raics István: Tartsd híven a zászlót című indulóját, és Novikov népdalfeldolgozását: A volgai leánykesergőt. Szombaton felülnek a buszra és elindulnak Ceglédre. Már most bizsergeti őket az út, a szereplés, az előre várható élmények. Van, aki tanulmányutat, gazdag tapasztalatcserét vár az úttól. Másak úgy fogják fel. mint egy kedélyes kirándulást. De abban mindannyian megegyeznek, hogy igazi dalostalálkozót akarnak Cegléden. Olyan valamit, amit psak ezzel az egy szóival lehet pontosan kifejezni: dalostalálkozó. jl/1 i is ezt várjuk. Igazi da- lostalálkozót, ahol , ók is és a többiek is — a megye minden pontjáról összesereg- lett énekkarok — ezt kapják: olyan szép élményt, amely tovább hajtja őket az egyre magasabb eredményekig. (—i —0 § Kossuth megérkezik a pozsonyi országgyűlésről J (Tyro’sr rézmetszete) 5 ^ táson. Ismeretlen XVI. szá- ^ zadbeli festő olajképe Mátyás ^ királyról. Bécsi fametszet — | az egyetlen hiteles Dózsa-áb- | rázol ás — Dózsa György ke- ^ gyetlen kivégzéséről. D. ^ Richter festménye II. Rákó- ^ czi Ferencről. XVII. század- § beli festő Zrínyi Ilona képe. ^ Barabás Miklós litográfiáján ^ Petőfit, mint nemzetőrt láthatjuk. $ Számos Pest megyei vonatkozású képpel is találkozha- § tunk ezen a kiállításon. Tüb- ^ bek között: Vác látképe a ku- $ ruckorban, Kossuth ceglédi § toborzóbeszéde — korabeli ^ vízfestmény, a tápióbicskei ^ csata fametszete é; így tovább. ^ Kár, hogy ez az érdekes ki- ^ állítás nem egy hónappal ez- ^ előtt nyílt meg, amikor még az ) iskolások csoportosan is meg- 5 tekinthették volna. A napokban nyílt meg a | Nemzeti Múzeumiban a Magyar ; Történelmi Képcsarnok em- : lékkiállítása, amely Mátyás 5 király korától 1919-ig a ma- ! gyár nép történetének hala- j dó hagyományait festmények- | ben, grafikákban és fényképek- k ben idézi fel. Az első nap, hogy nem csöngettek az iskolában. Az első reggel, hogy Palika, Marika. Jancsi és Kati először lépte át a solymári iskola kapuját. Még táska nélkül, könyvvek nélkül, de már telve kíváncsisággal, megany- nyi izgalommal. Milyen' is az a sokat emlegetett iskola? Csakugyan olyan félelmetes? A tanterem ajtajáig még igen. De abban a pillanatban, hogy a tanító nénik és az igazgató néni oly kedvesen mosolygott Palikára, Marikára, Jancsira és Katira, menten eloszlott a félelem és a bátortalanság. Bernáth Károly- né, az igazgató mosolyog. Nemcsak a szeme, a EGY RÓZSASZÁL... amilyen őszintén írta is azokat. Kedves humorával, költészetének emberségével méltán nyerte meg a hallgatóság tetszését. A műsor utolsó számaként Fekete Lajos költő, a helyi művelődési tanács elnöke szavalta el három versét — nagy sikerrel. Versei is olyan energikusak, mint amilyen energikusan ő maga dolgozott ennek a szép estének a létrejöttéért. Szándékosan hagytam a végére a zene képviselőit, a két énekművészt: Kürthy Évát és Fadgyas Imrét. Szándékosan, mert külön ki kell emelni őket színvonalas szereplésükért. A meg-megújuló szúnyogroham, a rozoga zongora, s más egyéb zavaró körülmény ellenére is szépen énekeltek. Megérdemelten kaptak vastapsot. I m re I Aki kint a szabadban, festői ! környezetben szereti hallani a ! szép verset és muzsikát, saj- i nálhatja, hogy szombaton nem 1 volt az érdligeti költői esten, | amely egyúttal az új szabad- I téri színpad avatása volt. Azok ; a versek, novellák, amelyek i ezen az esten elhangzottak, ! szinte kivétel nélkül a mi ! problémáinkról szóltak: bána- 1 iáinkról, örömeinkről, hétköz- i napjaink gondjáról-bajáról, : egyszóval a máról. Csuka Zol- | tán, Fodor József, Dobozy Im- | re, Simon István és Fekete La- j jós művei szerepeltek a műso- | ron. ] Csuka Zoltán mindjárt első- ; ként cáfolta meg azt a hiedelmet, miszerint a költők nem tudják hűen tolmácsolni a verseiket. Jobban szavalt, mint sok előadóművész. S úgy gondolom, sikeréhez ez is hozzájárult. Előadás tekintetében már; nem volt ilyen szerencsés Fo-i dór József. Költeményei — bár i nem vonom kétségbe az író) személyes jelenlétének vará-] zsát — a saját előadásában j kissé vesztettek hatásukból. : A két költő után Dobozy lm- j re olvasta fel egyik novelláját.] Dobozyt úgy ismeri az olva- ] sóközönség, mint a falu leg- ] égetőbb problémáinak igen j alapos ismerőjét. Sokat jár vi-: dókre, sokat forog a parasztok ; között, de még itt, Pesten is az ; ő modorukat, városhoz való vi- ] szonyulásukat figyeli meg. Hogyan viselkedik egy ] idős, kérgeskezű psrasztasz- ] szony a pesti eszpresszóban, : hogyan igyekszik őt a már ki- : művelt fia „eszpresszói illem- ; re” tanítani, s a végén hogyan nyeri meg az öreg nénike kedves modorával, közvetlenségével az egész társaságot olyany- nyira, hogy mikor elmegy, vele együtt eltűnik a jókedv, mint az utolsó őszi napsugár. — Néhány sorban így lehetne összefoglalni Dobozy Imre felolvasott elbeszélésének tartalmát. Szép volt, kedves volt és főképp igaz. Dobozy Imre mellett a legnagyobb sikert az esten szereplő legfiatalabb költő; Simon István aratta. Négy versét olvasta fel, olyan őszintén, mint \NvX.^X\N^XXXXXN*VXV^XXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXN3 Nélküled Nélküled múlt cl ifjúságom, J A tiéd pedig nélkülem. Minket sirat a szél az ágon, $ S A hulló lomb nekünk üzen. % ! Ha felriasztanak zúgó hangokj Förgeteges vad éjszakán, Az ifjúságom hangját hallod: > i Kiáltoz a tied után. FALU TAMÁS 1 községen belül a textilművek a leghivatottabb. A- texiilmű- vek vezetői azonban erről megfeledkeznek. Beérik azzal, hogy a gyár dolgozói részére havonta ismeretterjesztő előadásokat rendeznek, a kétezer kötetes üzemi könyvtárat háromszázan látogatják, a kulturális bizottság társaskirándulásokat szervezett és szervez az ország legszebb helyeire, a dolgozók m'ntegy egy- harmada pedig rendszeresen látogatja az operát, és az ösz- szes pesti színházakat. Mindez azonban igen kevés. A kiút: az üzem és a falu összefogása. Ilyen lehetőséget bűn elszalasztani. Ha összefogna a párt, a KISZ, a nőtanács és a szakszervezet, az igazgatóság és a községi tanács; ha az emberek félretennék az érdektelenséget és azt a hamis elvet, hogy Pest közelsége akadályozza a kulturális élet kibontakozását; akkor nem állna ez a szép épület kihasználatlanul. Akkor az életet, a régi pezsgő, vidám és forrongó életet visszhangoznák az üres falak. Murányi József
