Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

1959. JCNIKS 23. KEDD innrer K^Círlap Ä megszabadított búzamezők között, az elvonult áradás árnyékában Szombatról vasárnapra vir_ radó éjjel megszűnt az árvíz­veszedelem a Duna Pest me­gyei partjai mentén is. A víz­állás — a hivatalos szövege­zés szerint 15 óra és 17 óra között „tetőzött” 653 centi- méteres szinten, ahogyan azt a Vigadó térnél levő hivata­los vízszinmérce mutatta. Az esti órákban már megkezdő­dött az apadás. Eleinte persze alig észrevehetően, de reggel­re 'a víz már csak 641 centi­méter volt és ettől kezdve óránként körülbelül két centi­méterrel apadt tovább A pes­tiek megnyugodva vették tu­domásul a vízszinmérce jelzé­sét, a helyzet különösebb iz- ■g aim at nem is okozott a fővá­rosi pártok körül, hiszen a Duna csak imitt-amott lepte el az első rakodópartot, leg­feljebb néhány horgász meg­szokott helyét foglalta el. An­nál nagyobb volt az izgalom ott, ahol az árvízvédelmet irá­nyították, a Vízügyi Igazgató­ság főhadiszállásán, a Pest megyei Tanács építési és víz­ügyi osztályán, valamint a leginkább veszélyeztetett pon­tokon, köztük elsősorban a Tököl közelében levő IV/2. számú gátőrháznál, amelyre a tököli nyári gát védelme há­rult. Itt és a Duna Pest me­gyei partvidékének még né­hány leginkább veszélyeztetett pontján egy kerek héten át valóságos hadiállapot uralko­dott: elrendelték a legszigo­rúbb készültséget, kirendelték a polgári közerőt és éjjel-nap­pal a legszigorúbb őrizet alatt tartották a veszedelmesen duz­zadó Dunát. Á feszültség szombaton este már feloldódott, de a készültsé­get azért egyelőre fenntartják. Ezen a küzdőtéren igen fontos az óvatosság, hiszen a Duna nagyon szeszélyes ellenfél, mindig tartogathat meglepe­tést ........ í ■­r^-^fc-éiiékes tapasztalatot szereztünk ezzel az áradással — mondja Benkovits Ferenc, a Vízügyi Igazgatóság árvíz- védelmi' szakcsoportjának fő­mérnöke. A gondosan meg­szervezett védekezésnek és az előrejelzés pontosságának első­sorban azt köszönhetjük, hogy áz _ áradás az elsőrendű véd­vonalakat' alig érintette. A Budapest fölötti szakaszokon mégis elsőfokú készültséget kellett elrendelnünk és bizto­sítanunk kellett elsősorban a leginkább veszélyeztetett ár­védelmi szakaszok, nevezete­senSzéntendre-sziget és Szent­endre város, valamint a pilis­marót! és a felsőgödi szaka­szok védelmét. A veszedelmet az okozta, hogy Ausztria te­rületén hatalmas esőzések vol­tak, amelyeknek mértéke egyes helyeken elérte a napi 214 milliméteres csapadék- ipannyiséget. Ez a hatalmas víztömeg néhány óra alatt zú­dult le és óriási áradást oko­zott. Szerencsére az előrejel-, zés igen jól működött, ideié- $ ben fölkészülhettünk a véde-; kezesre és megtehettük a; szükséges intézkedéseket szó- ; ros együttműködésben a Pesf 5 megyei Tanács szerveivel. AJ megyei tanács azonnal ér lesi- ; tette az érdekelt községeket, J hogy készül jenek fel a vár- J ható árhullám fogadására és J rendeljék ki a közerőt. A községi tanácsok nem min- ^ denütt oldották meg kielégítő $ módon feladatukat, nehézsé- J gek jelentkeztek néhol a köz- J erő kirendelése és igénybevé- J tele körül, több helyen a leg- í inkább érdekelt mezőgazdasági $ lakosság vonakodott részt ven- J ni a töltéserősítő munkálatok-J ban és közömbösen eltűrte, J hogy ezt a munkát olyanok vé- J gezzók e] — vasutasok, nyugdí- J jasofc, távolabbi területek lakói J —, akiknek földjét, házát lé- J nyegesfisi kisebb mértékben ve- J szélyeztette a víz. Komolyabb ! fennakadás azért sehol sem! volt, sikerült idejében rendibe-! hozni a leggyengébb nyári gá-; taka-t Tököl és Ráckeve kö-> zelében. Ennek köszönhetjük,! hogv számottevő nagyságú el- ! .öntött terület, helyi vízkár! úgyszólván nincs a megye te- ■ rületén. Varga Imre, a Pest megyei 1 Tanács építési osztályának fő­mérnöké, aki a vízügyeket in­tézi, elmondotta, hogy az idejé­ben végrehajtott Intézkedések­kel 5800 katasztrális hold ter­mését sikerült megmenteni. A megmentett aranysárga bú­zatáblák között suhan autónk Csepel-szigetén az árvízvéde­lem egyik diadalmas csatájá­nak színhelye, a tököli gátőr­ház felé. Útközben elmondja még Varga főmérnök, hoay feltétlenül le kell vonni az idei áradás alkalmával szer­zett tapasztalatok tanulságait. A helyi tanácsokra hárul a fe­lelősségteljes feladat, hogy sürgősen szervezzék meg az úgynevezett nyári gáttársulato- kat. A nyári gátak, amelyek a mezőgazdasági művelés alatt álló hatalmas árterületek vé­delmére hivatottak, sok he­lyen nagyon elhanyagoltak. Bozót borítja őket, tele vannak féreglyukakkal, néhol beom­lottak. A most igénybe vett közerő a vízügyi igazgatóság helyszínre vezényelt szakmér­nökeinek és technikusainak irányításával a veszélyeztetett helyeken a legsürgősebb javí­tási munkálatokat végezte el. Kiirtották a nyári töltések bo- zóíjait, pótolták a folytonossá­gi hiányokat és betömték a ví­zipockok üregeit. De ezt a munkát nem szabad az utolsó pillanatra halasztani, előre gon­doskodni kell a töltések rend- behozásáról. A tököli IV/2. számú gátőrház egy héten át a védelem itteni főhadiszállása volt. Tábori &§y&kat állították fel egyik szobájában, a négytagú vezér­kar szállásán. Itt pihenhettek néhány órát a vízimérnökök és technikusok, akik éjjel-nappal ellenőrizték és irányították a közeli töltésen folyó munkát. Ebben a munkában nyolcvan-, kilencven főnyi közerő vett részt, valamint 2—3 J fogat, amellyel a töltéserősítéshez .szükséges földanyagot fuva­rozták. — Hét és fél kilométer az a töltésszakasz, amelynek rend­behozásáról kellett Itt gondos­kodnunk — mondja a kis kü­lönítmény vezetője, — 1600 ka­tasztrális hold föld gyönyörű búzatermését mentettük meg. A legmagasabb vízállás pilla­natában a töltés csak 20 centi­méterre emelkedett a vízszint fölé, ami komoly figyelmezte­tés. A biztonságos hónapokban kell_ gondoskodni ezeknek a töltéseknek a magasításáról, mert a Duna gyakran lénye­gesen magasabbra is felduz­zad. A gátőrház közelében van a „front“. Gyönyörű, vadregé­nyes a kép. Szinte festő ecset­je után kiált. Előterében aranyló kalásztenger, mögötte sűrű, árnyékos fűzfák. Szakál­las törzsük között csillan át a száguldó víz, amely itt leha­rapott egy kis darabot a szi­getből, de nem nyelte el csak körülölelte és külön szigetet alakított belőle. Rajta épség­ben maradt krumplibokrok lát­hatók. Itt a buktató: egy kővel ki­rakott keresztgát, amely fölött most valósággal átugrik a ro­hanó, tajtékzó Duna-víz, hogy valamivel lejjebb visszatérjen ismét az anyamederbe. A vedosereg — bronzarcú parasztok — már nyugodtan pihen a parti fűzfák hűvösé­ben. A veszedelem elmúlt, szemlátomást apad már a víz, szelídül a folyása. Pipázgatva, cigarettázva és mosolygó szem­mel gyönyörködnek a meg­mentett búzatáblákban de posztjukat egyelőre nem hagy­hatják el. Ügyelni kell éjjel­nappal, még egy darabig. Kissé távolabb — náddal, sással benőtt árok fölött — zsilipet találunk. Ez is fölfog­ta a vizet, nem engedett át a termőföldekre egyetlen cseppet sem. Most egy menyecske ha- lászgat róla. — Fogott-e valamit? — kér­dezi az egyik „közerő”. — Csak a botot — évődik a menyecske —, úgy látszik, minden halat elhajtott innen a Duna. Lassan alkonyodik, nek az árnyékok, nagy csön­desség borul a megbékélt csa­tatérre. Csak a Duna nyargaló vize pöröl a világgal, amint átbukik a gáton. Magyar László Építők napja Nagykőrösön Technikai okokból egy héttel később ünnepelték Cegléd és Nagykőrös dolgozói az építők napját. A nagykőrösi sporttelepre több száz ceglédi dolgozó kü­lön autóbuszon érkezett. Eljött az ünnepségre Szilágyi Sándor elvtárs, az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezete megyebizottságának elnöke is. Ünnepi beszédet mondott Juricza Lajos elvtárs, a megyebizottság politikai munkatársa. Beszédében megemlékezett a kilencedik építők napjáról. Ebben az évben ünnepük az építők az államosítás tizedik évfordulóját. Fölelevenítette a múltat, amikor állandó bi­zonytalanságban éltek az épí­tőmunkások. Sohasem tudták, melyik nap válnak munkanél­külivé. Beszéde végén beszélt az építőmunkások békevágyá­ról, azokról, akik a második vi­lágháború romjait eltüntették és még szebbet varázsoltak a romok helyén. A beszéd után sportműsor következett. Először a ceglédi építők tornászcsapatának be­mutatója szerepelt a műsoron, Füle Judit válogatottal, az olimpiai keret tagjával az élen. A közönség nagy megelégedé­sére mutatta be az olimpiai megnő- kötelező gyakorlatokat. Később a&étika, kézilabda, kerékpár- verseny és labdarúgó mérkő­zésre került sor a Ceglédi Épí­tők és a Nagykőrösi Ládagyár csapatai között. M. J. ELSŐ NAP A GYÁRBAN Új szálló nyílt Visegrádion A megyei hatóságokat egy­re komolyabban foglalkoztat­ja a Dunakanyar szálloda problémája, melynek kielé­gítő megoldásán múlik, hogy ez a festői vidék alkalmas lesz-e a folyton fokozódó- üdü­lési igények.. kielégítésére. Yi- segrádon az idén — mint is­meretes — két új diákszálló nyílt meg, mintegy 100 fekvő­hellyel. , Ezeken kívül eddig csupán a Horány Gyöngye szolgálja 41 néhány vendég­szobájával az idegenforgalmi érdekeket. Most sikerült Vi- segrádon egy új szálló megnyi­tásával tovább enyhíteni a szálloda-hiányt. A Dunakanyar Intéző Bi­zottsága ps a megyei tanács végrehajtó bizottsága meg­egyezett a Gheorghiu Dej Ha­jógyár vezetőségével, amely szálló céljaira átengedte a vendéglátóipari vállalatnak azt a kezelésében tartott épü­letet, amely igen jó helyen, a visegrádi hajóállomással szem­ben fekszik. Az épületet már be is rendezték szálloda cél­jaira. Tizenhat szép szoba van benne, 60 ággyal. A jövő év­ben újabb 8 szobával bővül a szálloda. Ezek a szobák már a kényesebb igényű külföl­di vendégek elszállásolására te alkalmasak lesznek. Az alábbiak ellenére el­mondhatjuk, hogy jó híre van Vácott a Kötöttáru- gyárnak. A munka nem ne­héz, a kereset elég jó, nem csoda tehát, hogy sokan sze­retnének oda bejutni. Si­mon Józsefnénak éppen a napokban sikerült. Simonná mindössze két éve váci lakos. Soha nem dolgozott még gyárban, ez az első munlcahelye. Sok iz­galommal, kíváncsian várta a pénteki napot, első mun­kanapját. Kora reggel, hét órakor jelentkezett a gyár portáján. Leendő osztályvezetője még nem ért be. A személyzeti előadó viszont — akit már ismert — Pesten volt, hiva­talos ügyben. Az első tó- tumfaiktum, akivel találko­zott — természetesen — a portás volt. Neki kellett vol­na Simonnét a munkaügyi előadóhoz kísérni. Sajnos, a portás nem ezt tette, hanem ..öntevékenyen” egyenesen felvezette munkahelyére, a varrodába. Itt közvetlen fő­nöke. Bíróné fogadta. Rög­tön gép mellé ültette s meg­bízta zippzárvarrással. A nap folyamán néhányszor megnézte, hogyan boldogul, megengedte, hogy segítsen szomszédjának a tréningru­háik „spickelésében”, aztán sorsára hagyta. A kétórai műszakváltás­kor találkoztam Simonnéval. Ott állt a hatalmas műhely közepén, s tanácstalanul ke­reste a kijáratot. Társai sie­tősen rajzoltak el mellette, ügyet sem vetettek rá. Éppen kapóra jött az újságíró — aki maga is először járt az üzem­ben — hogy kivezesse az ud­varra. Rövid beszélgetésünk során meghökkentő dolgok derül­tek ki. Reggel munkábaállí- tották anélkül, hogy megmu­tatták volna neki a gyárat, amelyben ezentúl napjainak felét tölti, ahol a kenyerét keresi majd. Gép mellé ültet­ték anélkül, hogy bemutatták volna a munkaügyi előadó­nak, hogy kioktatták volna a munkavédelmi tudnivalókra, az esetleges balesetek meg­előzésére. Senki sem akadt a munkatársai között, aki meg­mutatta volna neki, hol van az öltöző, a WC, vagy hol le­het vizet inni. Amikor mindezt szóvátet- tem, az első észrevétel ez volt: fölösleges körülvezetni a gyáron az új dolgozót, hi­szen úgysem mászkálhat egyik üzemrészből a másik­ba; mindenki csak ott tartóz­kodhat, ahol dolgozik. Ez igaz, de ennek ellenére, nem lehetne — a többi Pest me­gyei gyárak, üzemek példájá­ra — úgynevezett sétacédu­lával végigvezetni az új dol­gozót a gyáron? Hadd ismer­je meg az egész munkafolya­matot, ne csak a zippzár- varrást? Hadd lássá meg — legalább egyszer —, hogyan lesz a pamutfonalból kész tréningruha?! Volt olyan álláspont is, hogy azért van valakinek szája, hogy megkérdezze, amit nem tud. Ez is igaz. De az is, hogy a legelemibb do­log egy új embert megismer­tetni a környezetével, mun­katársaival. Bemutatni nekik s néhány barátságos szóval feloldani a feszélyezettséget, ami ilyenkor mindenkiben jelentkezik. Elmagyarázni, merre van az étkezde, a kul­túrterem, hol lehet kezet mosni és hová teheti le az utcai ruháját. Nem utolsósorban pedig: nem lehetett volna elejét venni a portás bácsi „önte­vékenységének”, s Simonnét annak rendje és módja sze­rint ismertetni meg munka­körével, ahogyan azt írott és Íratlan törvényeink szabá­lyozzák?! Ny. É. ííbIIIíIIÍm veszik tudomásul, hogy: nem csináltak semmit... HIBÁS, s tanácsrendsze­rünk alapjaival szembenálló ez a nézet, még akkor is, ha egyes elvtársak igyekeznek valamiféle magyarázatot ki­eszelni, s menteni, mosdatni a „gyereket”. Érdekes azt is megjegyezni, hogy ilyen, néze­tekkel kizárólag a községekben találkozunk, a járási és megyei állandó bizottságok jól dolgoz­nak, betöltik feladatukat. Ok­ként persze említeni lehet itt azt, hogy a községekben levő állandó bizottságok tagjainak képzettsége természetszerűleg a legtöbb esetben alacsonyabb, mint a felsőbb tanácsoknál, de ez még nem kielégítő magya­rázat. A helytálló magyará­zat az — mert ezt bizonyítják a tapasztalatok —, hogy a he­lyi tanácsok állandó bizottsá­gainak tagjai korántsem visel­tetnek olyan felelősségérzettel és olyan igényességgel munká­juk, megbízatásuk iránt, mint a felsőbb tanácsok állandó bi­zottságainak tagjai. Az igénytelenség és a fele­lősségérzet hiánya az, ami el­sősorban akadályozza az állan­dó bizottságok eredményes munkáját. Ezen persze nehezen lehet egycsapásra segíteni. De igen sokat jelentene, ha a ta­nácsokon belül működő kom­munista frakciók napirendre tűznék az állandó bizottságok munkáját, s foglalkoznának ez­zel a községi pártszervezetek is. A kommunisták segítsége hatalmas lendítőerőt jelent eb­ben a munkában, s biztosítja a holtpontról való elmozdulást. De tovább lehet és kell ennél is lépni, s a tanács egészének kell jobban és főként alapo­sabban foglalkoznia ezzel a kérdéssel, elejét véve annak a fordított helyzetnek, hogy az állandó bizottságok a tanács­elnök irányítása alatt dolgoz­nak, attól kapna-k feladatokat, s ha egyáltalán beszámolnak — akkor neki számolnak be végzett munkájukról. A TANÁCSOK és állan_ dó bizottságaik is államhatalmj feladatokat töltenek be, s ép­pen ezért helytelen, ha állam­igazgatási feladatokat akarnak végezni, vagy legalább is úgy dolgoznak, mintha ők lenné­nek az apparátusnak aláren­delve, s nem éppen fordítva. Az állandó bizottságoknak el­sősorban nem az a feladata, hogy a legkisebb részletkérdés­sel is foglalkozzék — hiszen erre ott van a helységtől füg­gően megfelelő számban az apparátus — hanem az, hogy a nagy összefüggéseket ku­tassa fel egyes területeken. A könnyebbség kedvéért: a ke­reskedelmi állandó bizottság­nak elsősorban nem az a feliadata, hogy végignézze, tiszták-e a polcok az üzletek­ben, van-e az eladókon kö­peny, hanem az. hogy például felmérje, hogyan lehetne kor­szerűbb formájú kereskede­lemmel beruházás nélkül megjavítani, meggyorsítani a falu ellátását, az igények ki­elégítését. A tanácsrendszer bebizonyí­totta a múlt közigazgatásával szemben döntő fölényét. Ered­ményes munkát végeztek az állandó bizottságok is. Van te­hát éppen elég tapasztalat ah­hoz. hogy megjamtsuk ott a munkát, ahol erre szükség van. Éppen ezért fordítsanak na­gyobb gondot erre a kérdésre a 'járási tanácsoknál és a megyei tanácsnál is. Mészáros Ottó Négyezer vizsgázó zeneiskoláinkban A Pest megyei állami mun­kaközösségi zeneiskolákban és a művelődési otthonok tanfo­lyamain ez idén 4000 növen­dék vizsgázik. A megyében az elmúlt öt évben 13-ról 50-re emelkedett a zeneiskolák és 4000-re a növendékek száma. Több városban és nagyobb községben zenebarát kör mű­ködik, s az évad folyamán ezek a körök több száz hangver­senyt, valamint zenei ismeret- terjesztő előadást rendeztek. Ki hol éri, a földről, létráról és i fa tetején szedik a cseresz­nyét. AZZAL A céllal mentem ki Tápiószelére, hogy cikket vagy riportot írok a tanács ál­landó bizottságainak munká­járól. De amikor a tanácsel­nökkel, Nagy Jánossal erről beszélgettünk, kiderült: nem lesz semmi a cikkből. Az ál­landó bizottságok közül egye­dül a pénzügyi állandó bizott­ság az, amely tényleges és ész­revehető tevékenységet fejt ki. Egy-két állandó bizottság még akad, amelyik olykor-olykor összeül, de ennél többet azután nem is tesz. Sajnos, nem egyedülálló je­lenség ez, másutt is találkoz­tam már vele. Szó sincs arról, hogy jellemzővé akarnám ten­ni. de fel kell figyelnünk ar­ra, hogy az ősszel választott ta­nácsok egy részében még aka­dozik a munka, a tagok akti­vitása hiányzik, s lényegében nem, vagy csak alig tesznek eleget vállalt kötelezettségük­nek, s így a bizalom, mely őket érte, az eddig mutatóitok alap­ján nagyon is előlegezett volt. Az állandó bizottságok a ta­nácsnak, mint államhatalmi szervnek, igen fontos testületéi. Az állandó bizottságokon mú­lik elsősorban, hogyan silcerül a tanács egészét a maguk szak­területéről tájékoztatni, ho­gyan dolgozik a szakapparátus, hogyan hajtja végre a szakap­parátus a tanács határozatait. 3 nem egy esetben az a fonák helyzet áll elő, hogy az a ta­nácstag kéri számon az egyik állandó bizottság mulasztását, aki a másikban ugyanúgy nem dolgozott. Vajon mi >az oka annak, hogy egyes helyeken éppen az állan­dó bizottsági munka akadozik? röbbféle okot lehetne erre nagyarázatkémt felsorolni. Az állandó bizottsági munka aka­dozásának igazi oka abban /an, hogy magúk a tanácstagok is annak végrehajtó bizottságai is csak formálisnak, demok­ratikus „cikornyának” tekin­tik az állandó bizottságot, s ihelyett, hogy minden erővel segítenék, támogatnák, csak nézik, hogy dolgoznak-e vagy nem dolgoznak, s amikor a számonkérésre kerül a sor, ükkor megbocsátó mosollyal Kihasználatlan lehetőség Cseresznyeszüreí Vácott Beérett a pirosló cseresznye. Feketerigók, meg más mada­rak korülrajzzák az édes gyümölcsöt hozó fát, és kedvük sze­rint lakmároznak rajta. Nehogy a madársereg elrontsa a gyomrát és csőre nyomát minden szemen otthagyja, Hajdú. István mozgósította egész családját, rokonságát, talán még a szomszédjait is, hogy minél gyorsabban leszüretelje a váci Sánc dűlőben levő gyümölcsös kertje 25 gyümölcstől terhes cseresznyefáját. Elfáradt már a szüretelésben a kis Évi, most pihenés közben kóstolgatja a termést. (Gábor Viktor felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents