Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

1959. jtOTUS 20. SZOMBAT MfT MFC yi/Orlap Új úton a let kési Bástya Tsz Az Ipoly völgye festői vi­dékén terül el a letkési Bástya Tsz gazdasága. Kiváló minő­ségű földjei, készen kapott egykori uradalmi épületei, va­lamint a nógrádi iparvidék és a főváros közelsége miatt szin­te tálcán kínálkozott a közös gazdaság felvirágoztatása. Ám ennek ellenére a tagság nem élt a lehetőségekkel, a szö­vetkezet megalakulásától egé­szen a múlt év végéig képte­len volt említésre méltó eredményt felmutatni. * Ha néhány szóban össze akarjuk foglalni, hogy az el- : múlt években mi jellemezte ezt a gazdaságot, akkor a kö­vetkezőket mondhatjuk: szét­húzás, civakodás. herdálás, az egyéni érdekek előtérbe helye­zése a közös vagyon rovására, a földek és az állatállomány el­hanyagoltsága, a hozamok ala­csony volta. Az említett állapotok okai között első helyen kell meg­említeni az akkori és azóta el­halt elnök súlyos betegségét, aki emiatt képtelen volt ke­zében tartani és megfelelően irányítani a közös gazdaságot. A másik — és az előbbinél is lényegesebb — ok persze az volt, hogy a tagság ezt a kö­rülményt — ahelyett, hogy vállvetve úrrá lett volna a helyzetén — a munkafegyelem NYOLC HÓNAP ALATT 78 MILLIÓ NÉZŐ Az ország mozijaiban 1958. szeptember 1-töl 1959. április 30-ig 93 filmet mutattak be, köztük 13 magyar alkotást. Nyolc hónap alatt az állami mozikban 78 millió 669 ezer néző fordult meg. A társadal­mi kezelésben levő mozik láto­gatottsága több mint 10 mil­lió volt. A szeptemberben megjelent Sóbálvány című filmet április 30-ig 1 231 000-ren látták, a novemberben bemutatott Édes Anna című filmalkotás látoga­tóinak száma ugyanennyi volt. A karácsonykor műsorra tű­zött Szent Péter esernyője másfél millió nézőt vonzott. Nagy sikert aratott a Csen­des Don című film-trilógia. Látogatóinak száma április 30-ig 2 634 000 volt. A február 19-én bemutatott A félkegyel- mű-t félmillió néző tekintette meg. lazítására, a közös vagyon té­kozlására használta fel. Ma, ha valaki ellátogatna ebbe a termelőszövetkezetbe, meglepődve, de ugyanakkor jóleső érzéssel tapasztalná, hogy nyoma sincs már itt az akkori állapotoknak. A tagság egységes, a mun­kafegyelem szilárd és ' en­nek következtében a földek gondozottak, a terméskilátás kitűnő, az ál­lattenyésztés hozama állandóan emelkedik. Mi történt a letkési Bástyá­ban? Minek, vagy kinek tu­lajdonítható ez a kedvező fordulat? Ennek kibogozása céljából utaztam Letkésre, de mondhatom, könnyű dolgom volt, mert alig váltottam né­hány szót az emberekkel, máris megtudtam, hogy a kö­zös gazdaság talpraállítását új elnökük, az alig 27 éves Gláser László lelkes, odaadó munká­jának tulajdonítják, no meg persze annak is, hogy amikor megválasztották, elgondolásai­val valamennyien egyetértet­tek és a munkában egy ember­ként követték. Kicsoda is hát Gláser Lász­ló, honnét jött és mit csinált? Nagybörzsönyi parasztszülők fia. Debrecenben mezőgazda- sági akadémiát végzett, majd ezt követően szülőfaluja agro- riómusa, később pedig Letkés, Tölgyes, Nagybörzsöny mező­gazdasági felügyelője lett. Is­merte jól a Bástya Tsz problé­máit, szerette volna a szövet­kezetét talpraállítani, ezért, amikor a tagokkal folytatott beszélgetése közben elnökké való megválasztása szóba ke­rült, egy pillanatig sem této­vázott — elvállalta a megbíza­tást. Pedig nem várt rá irigylés­re méltó feladat. A szövetkezet élére kerül­ve, első teendője az erők számba vétele volt, az, hogy elsősorban kiknek a támogatására számíthat mun­kájában. Mindenekelőtt Kolozs Jánossal, a tsz pártszervezeté­nek titkárával és a szövetke­zet többi kommunistáival vette fel a kapcsolatot. Taggyűlésen tárgyalták meg a tsz helyzetét és a feladatokat. Az itt el­hangzott javaslatok megvitatá­sára közgyűlésre hívták össze a tsz-tagokat. melyen az elnök a legfontosabb tennivalókról beszélt. Kijelentette, hogy az eredményes munka érdekében elengedhetetlenül szükséges­nek tartja a rendszeres köz­gyűlések megtartását, hogy együttesen határozzanak min­den kérdésben, de ennek* csak akkor lesz értelme, ha a közö­sen hozott határozatok végre­hajtásáért mindenki teljes oda­adással dolgozik. Ezen a közgyűlésen határoz­ták el a munkafegyelem meg­sértőinek felelősségrevonását. a növényápolás időszakára a kapások területének a tagok közötti felosztását és a mun- * kájukat hanyagul végző állat- gondozók leváltását, illetve ki­cserélését. Az eredmény mind­járt az első hetekben megmu­tatkozott: a soron következő munká­kat kellő időben és jó mi­nőségben végeztek el, s ennek következményeként az idén már jól karbantartott föl­dekkel, gondozott és kitűnő termést ígérő növényekkel di­csekedhetnek. Gyökeres változás követke­zett be az állattenyésztésben is, amit — a többi között — a tejhozam állandó növekedése, a közel ötkilós gyapjúnyírási átlag elérése bizonyít. Szarvas- marhából a tavalyi 16 darab­bal szemben, eddig negyvenet állítottak be hizlalásra, s ma már odáig fejlődtek, hogy ha­vonként és rendszeresen min­den munkaegység után tizenöt forint előleget osztanak ki a tagok között. Az aránylag rövid idő alatt élért sikerek láttán a szövet­kezetben olyan közhangulat alakult ki, melyben szinte tel­jesen lehetetlenné vált a ha­nyag és felületes munka, vagy a közös vagyon herdálása,' de ha akadna mégis, aki meg­feledkezik magáról, azt maguk a tsz tagjai figyelmeztetik kö­telességére. Az említett eredmények mel­lett örvendetes tény még az is, hogy a tagok a tanya környé­ken sem tűrik a rendet­lenséget. Ha esik az eső, s a határból beszorulnak, az udvar tiszto­gatásával, a székház környé­kének csinosításával foglalkoz­nak. Ennek következtében mindenütt tisztaság és kelle­mes látvány fogadja a látoga­tót, aki azzal a határozott meggyőződéssel távozhat el, hogy a letkési Bástya Tsz va­lóban új útra, a közös gazda­ság felvirágoztatásához vez.ető útra lépett. Ari Kálmán Épílkezés helikopterrel Leningrád közelében, Pus­kin városában nagyarányú munka folyik a háború során súlyosan megsérült egykori cári palota helyreállítására. Az építők folyamatosan kicse­rélik a nagyon megsérült szerkezeti alkatrészeket, új­jáépítik a palotát. Rendkí­vül nagy munkát jelent a pa­lota 900 négyzetméter alap- területű nagyterme tetőszer­kezetének cseréje. Az építke­zés vezetősége daru helyett helikoptert alkalmazott az egyenként 2,6 tonna súlyú szerkezeti gerendák leszere­lésére. A JAK—24 típusú he­likopter két óra alatt 32 régi gerendát emelt ki és helye­zett el a tárolóhelyen. Az épí­tők a helikopterrel negyvenöt napos munkát takarítottak meg. ___________ N yolcszázéves harci szekercét találtak Az esztergomi Dunakanyar egyik sóderbányájában 800 éves harci szekercét, csontból faragott nyílhegyet és több, vasból készült használati tár­gyat találtak. A tervek sze­rint a leletek helyén a Nem­zeti Múzeum régészeinek ve­zetésével az ősszel ásatásokat kezdenek. Új színfolt a megyében A megye egyik legfiatalabb üdülőhelyén, Dunafüreden kü­lönösen a hét végén éled fel a környék. Benépesednek a kis telkek és szorgalmas ke­zek csinosítják, a nyárra ké­szítik elő a „birtokot”. Dunafüred új köntöséhez akart méltó lenni a gát tö­vében meghúzódó halászcsár­da is. A tavaly még ütött-ko­pott falai megfiatalodtak* megszépült kerthelyisége, ab­lakaira függöny került. Meg­szépült a szálloda is: új be­rendezést vásároltak, piros paplan, puha ágyak várják a pihenésre vágyókat. A több százezer forintos beruházás­ból tellett a konyhára is, amelyben halkülönlegessé­gek, köztük a híres dunafü- redi halpörkölt is készül. megszépült kerthelyiségben vidámabban szól a nóta G, F. Egyszerű, de ötletes újítás! KÖNNYEBB ÉS OLCSÓBB LESZ A TRAKTOROK JAVÍTÁSA Eddig az Örkényi gépészkép­ző szakiskola műhelyében is, csakúgy, mint a legtöbb gép­állomáson és állami gazdaság­ban, a javításra kerülő több tízmázsás traktorokat fáradsá­gos munkával szerelték szét. Ahol darut, vagy csigasort használhattak, ott még köny- nyebben ment a munka, de ahol ez hiányzott, emberi erő­vel kellett mozgatni a súlyos alkatrészeket. Dobos Sándor, a szakiskola egyik oktatója megoldotta a problémát. Olyan praktikus szerelőállványt készített, ami­nek a segítségével két munkás könnyűszerrel daru és csigasor nélkül teljesen szétszedhet egy trak­tort. Minthogy különböző trak­tortípusokról van szó, az újító egyelőre a Zetor 25 és a Szov­jetunióból éppen most érkező MTZ—L5 Belorusz traktdrtí- pushoz készített szerelőáll­ványt. A napokban mi is megtekin­tettük Örkényben ezt az egy­szerű és ugyanakkor rendkívül ötletes újítást. Elbeszélgettünk az újítóval (természetesen az érdekelt bennünket legjobban, hogyan született meg az ötlet és mi a jelentősége az újítás­nak.) Dobos Sándor elmondot­ta, hogy már három évvel ez­előtt foglalkozott hasonló el­gondolással. 1956-ban egy há­romtagú brigáddal el is készí­tette a Zetor állványt (a je­lenlegi újításnak az ősét), amely az akkori mezőgazdasá­gi kiállításon nagy elismerés­ben részesült. Minthogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ezen belül a nagyarányú gépesítés ismét napirendre került, újból felvetődött a probléma, ho­gyan lehetne könnyebbé és egyszerűbbé tenni a külföld­ről behozott traktorok javí­tását. Az iskola vezetői első­sorban a Belorusz traktorokra gondoltak, hiszen ezekből a traktorokból az idén 2000 darab, jövőre pedig újabb 4000 darab érkezik az ország­ba. A négyhengeres diesel­üzemű univerzális traktor 32 mázsa, szétszerelése, illetőleg javítása — megfelelő berende­zések nélkül bizony nagy fel­adatot ró a javítóműhelyre. Dobos Sándor a pártkongresz- szus tiszteletére vállalta, hogy június 30-ra elkészíti az MTZ—L5 típusú traktorok­hoz a szerelőállványt. Azóta határidő előtt, június 10-én már az új állványon szerelték szét az iskola új Belorusz­traktorát. A szellemes konst­rukcióról nemcsak a hazai, de már az iskolában járt szovjet szakemberek is elismerően nyi­latkoztak. Mi az újítás lényege? A sze­relőállvány hegesztéssel ké­szült, hatlábas vasbak. Tete­jén négy darab sínen futó emelőkocsi foglal helyet. A szétszerelésre kerülő traktor rámegy az állványra, majd az emelőkocsik segítségével csavar meghajtással a kívánt magasságra lehet emelni. Ez­után már csak a kerekeket kell leszerelni, s a három fő részből álló traktortörzset nyu­godtan szét vagy össze lehet húzni. Ezt a munkát korábban téglákon, tusikőkon végezték, s bizony a hat-nyolc mázsás al­katrészek nemegyszer balese­tet is okoztak. A szerelőállvá- nyon — kisegítő személyzet nélkül — a legkomplikáltabb szerelést is pontosan el lehet végezni. A korábbi Zetor-áll- vány még nem volt alkalmas a motortest felemelésére, az új szerelőállvánnyal már tetszés szerint fel lehet emelni az egyes motorrészeket. A számításokat, hogy meny­nyivel könnyíti meg a munkát és hány órára csökkenti a szerelési időt, most végzik. S éppen ezért most még nem lehet kiszámítani, mit jelent az újítás bevezetése az ország­ban. Mindenesetre annyi már nőst is megállapítható, hogy az újítás nagy jelentőségű: Nfagy előnye a szerelőáll­ványnak, hogy a gépállomások szerelőműhelyeiben is köny- íyen elkészíthető. Munkaidő, myag és rezsiköltséggel együtt eb. 1200 forintba, kerül. Azok a traktorszerelők, akik jelenleg a gépészképző-iskolá- 3an ismerkednek a Belorusz faktorokkal, elragadtatással nyilatkoztak Dobos Sándor íjításáról. Hasznos lenne, ha i gépállomások és az állami gazdaságok országos főigázga- ósága is felfigyelne erre az íjításra és gondoskodna ar- 'ól, hogy minél több szerelő- nűhelvben alkalmazzák. — sp — Pártszervezeteink a művelődésért A művelődéspolitika irányí­tása minden időszakban más­más feladatot jelölt meg a pártszervezetek számára. Az ellenforradalom után az ál­talános iskolákban kellett egészséges légkört teremteni. Később sor került a szentend­rei járásban is a népművelési munka megjavítására. Azóta, kivált egy esztendeje, sok eredményt értünk el. A fejlődés egyik kiinduló pontja volt a szentendrei kulturális hetek 1958. évi megrendezé­se. Ezt öntevékeny színjátszó és népi tánccsoportok megala­kulása, a könyvtári munka és az ismeretterjesztés fellendülé­se követte. Míg régen csupán négy színjátszó csoport volt, ad­dig ina 13 működik a járásban. Közöttük olyan, mint a sziget- monostori, amely Gárdonyi Gáza, Fehér Anna című darab­ját, vagy a pócsmegyeri, amely Sós György, Pettyes című szín­művét adta elő. A kulturális munka javulását idézte elő a járási színjátszó fesztivál, ahol az említetteken kívül a pilis- szántóiak Moliére, Dandin György darabját mutatták be. Tavaly a járásban összesen három tánccsoport volt (Cso- bánkán, Dunabogdányban és Pócsmegyeren), jelenleg nyolc működik. Természetesen ezek csak számok, amelyek önma­gukban is beszélnek, mégsem árulnak el mindent. Hozzá­tehetjük ehhez, hogy a tánco­sok művészi színvonalában óriás' a fejlődés. Ezt bizonyí­totta a Tahitótfalun megren­dez?" iárási népi tánc-, ze­nei- és szavaló-fesztivál, ahol kb. 150 szereplővel rendelkező nyolc csoport tizennégy féle táncával aratott nagy sikert. Ha a továbbiakban még téma- választásuk is gondosabb lesz, s a táncszámok kidolgozásához több szakmai tanácsot is megszívlelnek — még nagyobb elismerésre számíthatnak. A néhány év előttihez ké­pest a változást, a fejlődést, a könyvtári munkában, az is­meretterjesztő előadások szín­vonalában, látogatottságában is lemérhetjük. A járás könyv­állománya hét és félezer kötet. Negyedévenként körülbelül öt­ezer könyvet kölcsönzünk ki. Tavaly például, több mint ti­zennyolcezer könyv forgott közkézen. 1958-ban 37 isme­retterjesztő előadást rendez­tünk, másfélezer látogatóval, de 1959 első felében 213 elő­adáson már eddig hétezren je­lentek meg. A számok azt igazolják: a já­rás lakosságában megvan a művelődés igénye. Ezek után bárki joggal teszi fel a kérdést: hogyan sikerült rövid idő alatt ilyen eredményt elérni? Elsősorban kell megemlíteni a Központi Bizottság művelő­déspolitikáról szóló határoza­tát, amelynek végrehajtásá­hoz a járási pártbizottság ide­iében hozzákezdett. Először taggyűléseken vitattuk meg, később a járási ta­nács dolgozói számára tar­tottunk előadásokat, s a pártszervezeti titkárokkal tanácskoztunk: milyen feladataink vannak? A pártpropagandistákat két­napos tanfolyamon készí' et­tük fel. Ebben az időben több téves nézettel kellett szembeszáll- nunk. Többen hangoztatták: a szentendrei járásban nincs szükség kulturális életre, mert aki szórakozni, művelőd­ni kíván, úgyis a budapesti lehetőségeket használja ki. Ebben van némi igazság, mért például az üzemi dolgozók kö­zött havonta több száz színház­jegyet adnak el a fővárosi szín­házakba. Régebben a járási pártbizottságon is voltak, akik így gondolkodtak, elfogadták ezt a nézetet. Rájöttünk azon­ban. hogy az ilyen vélemény- nyel csak magunkat áltatjuk, ezzel kívánjuk magyarázni hi­báinkat, takargatni a hiányo­kat. Amikor megvizsgáltuk, ta­pasztaltuk, hogy a munkások­ban megvan az igény, hogy üzemükben is rendszeres le­gyen a kultúrmunka. Mint az előbbiekben vázolt eredmé­nyek tanúskodnak: jórészt si­került a helyes álláspontot ki­alakítanunk. Bár a járási szervek mun­kája fontos és eredményes volt, mégis a népművelési munkában döntő változást a községi, üzemi párt-alapszer- vezetek tevékenysége ered­ményezte. Az alapszerveze­tek vezetőségei az utóbbi idő­ben már nemcsak szemlélői voltak a jó, vagy kevésbé jó kultúrmunkának, hanem se­gítői, Irányítói is. A határozott és következe­tes vezetésre jellemző pél­dául a Pomázi Posztógyár pártszervezetének munkája. Itt nem elégedtek meg csu­pán színjátszó-gárdájuk és tánccsoportjuk sikeres sze­replésével, Szélesebb tervet dolgoztak ki. Közösen tekin­tették meg például a Parla­mentet, majd közös filmláto­gatást szerveztek. A Pomázi Munkatherápiás Intézet is hasonlóképpen dolgozik. A pártszervezet tanácsát követve a szakszervezet több ismeretterjesztő elő­adást tartott a csillagá­szatról, az űrhajózásról. A dolgozók az előadás után is napokig foglalkoztak a hal­lottakkal. Meg lehet még említeni a Szentendrei Vá­rosi Pártbizottság, a budaka­lászi, a dunabogdányi párt- szervezetek irányító és ellen­őrző munkáját. A pártszervezetek kulturá­lis tevékenysége azért is jár­hatott eredménnyel, mert mind a párttag, mind a pár- tonkívüli pedagógusok, ér­telmiségiek segítségét igény­be vették. A tanácsok is fele­lősnek érezték magukat a já­rás kulturális életének ki­bontakozásáért és sokat fog­lalkoztak tanácsüléseiken is ezzel a problémával* Emlí­tésre méltó a szigetmonostori példa. A tanács mindent elkö­vetett, hogy községi műve­lődési otthont hozhassanak létre. Mióta elérték céljukat, a lakosság jobbnál-jobb mű­sorokat élvez. A budakalászi és a visegrádi tanács tagsága a könyvtár fejlesztésére rend­szeres anyagi támogatást sza­vazott meg. A járás pedagógusai közül tizennégyen jelentkeztek szín játszócsoport-vezető kép­zésre. Olyan lelkes emberek irányítják és végzik ezt a munkát, mint Jászai elvtárs. a járási felügyelő. Székelv elvtárs Szentendrén. Pál­mai, Tahitótfalun. Ács elv­társnő Csobánkán* Bár sok eredményről szá­moltam be, ez nem jelenti azt, hogy csupán sikereink vannak. A Budakalászi Tex­tilgyárban például gyenge a kultúráiét, pedig járásunk legnagyobb üzeme és korsze­rű művelődési otthonnal ren­delkezik. Nem használják ki kultúrotthonukat, nem tö­rődnek a dolgozók művelő­dési igényeivel. Más hibákról is szólhat­nánk, amelyeknek kijavítá­sát mi a következőképpen képzeljük: Pártvezetőségeink tárgyal­ják meg ahányszor csak szük­séges szervezetünk művelő­déspolitikai helyzetét. Tapasz­talataikat tárják a taggyűlés elé. A jelenleginél még job­ban támaszkodjunk a fa­lusi értelmiségre, fő­ként a pedagógusokra. Nagy gondot kell fordíta­ni a továbbiakban például á művelődési otthonok kihasz­nálására. Tervszerűbb mun­kát kell kialakítani s a téli programra jókor felkészülni. A téli tervet — az összhang érdekében — a TIT-tel, a könyvtárosokkal, s valameny- nyi pártszervezettel közösen j szükséges elkészíteni: A propagandamunkában is i sok a javítani való. Helyes i lenne például, ha népszerű- i sítenének olyan darabokat, i mint a Pettyes, vagy Kere- i keskút; Vagyis: ne csupán i a közönség ízlésére bízzuk a i kultúrmunkát, hanem irá- ! nvítsuk. fejlesszük ízlését ! Növel iiik a dolgozók műve- j lődési vágyát, kultúrigényét. | Holló András Szentendre .Tárád ä Pártbizottság :

Next

/
Thumbnails
Contents