Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

1959. JÚNIUS 20. SZOMBAT UEG*ti ^/Cirlap Nagy nyári idegenforgalom várható Ma már a kirándulók, a tu­risták is igyekszenek megrö­vidíteni az utazási időt. Ezt igazolja, hogy Csehszlovákiá­ból kéthetenként érkeznek előbb Budapestre, majd onnan Siófokra üdülők csehszlovák repülőgépen. A Magyar Légi- forgalmi Vállalat a nyáron Varsóból, Berlinből, Szófiából és Bukarestből hoz majd tu­ristákat a magyar tengerpart­ra, a siófoki repülőtérre. Akik már teljesítették a felajánlásukat Látogatás a Szentendrei Kocsigyárban Augusztusban ünnepli fenn­állásának tizedik évforduló­ját. Ezen a néven ismerik az egész megyében: Szentendrei Kocsigyár. Azt azonban ke­vesen tudják, hogy sokmin­dent gyártanak itt, éppen csak kocsikból a legkevesebbet. Hat-nyolc évvel ezelőtt éven­A kongresszusi verseny eddigi eredménye a vasúti Mázakban: 130000 tonna szén megtakarítása ra. Iigy nem hűl ki a tűztér és jobb hatásfokkal ég el a szén. A fűtöházak dolgozóinak jó munkája nyomán az idei évre vállalt 136 000 tonna szénből eddig 130 000 tonnát takarítot­tak meg. A kongresszusi verseny kez­detén a vasúti fűtőházakban sorra születtek a felajánlások: a mozdonyvezetők és a moz­donyfűtők szén megtakarítását ígérték. Az összesítés szerint a MÁV dolgozói ebben az esz­tendőben a tervezettnél 136 000 tonnával kevesebb szenet akar­nak felhasználni. Minden fűtőházban komp­lex-brigádok alakultak, ame­lyeknek a gazdasági és a mű­szaki vezetők is tagjai. Komp­lex-brigádok tájékoztatják a mozdonyvezetőket és mozdony­fűtőket a legkorszerűbb tüze­lési eljárásokról. Naponta figyelemmel kísérik a szénfel­használást, s különösen a kü­lönféle szenek keverését, hogy minél jobb legyen a mozdonyo­kon használt szén hatásfoka. A mozdonyszemélyzet legna­gyobb része, a szénmegtakarí- tás érdekében alkalmazza is a legkorszerűbb tüzelési eljárá­sokat, így például az egylapá- tos tüzelést. Ennek lényege, hogy a tűztér ajtajának nyitá­sa után mindig csak egy-égy lapát szenet dobnak a parázs­te 6000 parasztszekér hagyta el a gyár kapuját. Ma már egy darab sem készül belő­lük. Nincs szükség rájuk töb­bé: kiszorította a lőcsös sze­keret a technika fejlődése. Kinn, a kapu előtt ugyan so­rakozik néhány platóskocsi — ismertebb nevén: stráfsze- kér —, de ezek már utolsó da­rabjai az utolsó megrende­lésnek. Mindössze kétszázat készítenek belőle az idén; jö­vőre meg talán már ennyit sem. — Mi lesz a gyárral és a munkásokkal? — kérdem Má- tyus Ferenc főmérnököt. — Ma már nem ez a kér­dés. Inkább az: hogyan fej­lődjünk tovább? A jövőnket az döntötte el, amikor egy év­vel ezelőtt, addig nem gyár­Tetotol-talpíg felöltözhet — megkeresi három hét alatt... Szünidejüket töltő diákok, falusi fiatalok és KISZ- szervezetek részére kínál­kozik most kitűnő pénz- szerzési lehetőség. Három­heti — igaz, nem könnyű — munkával 2500—Í000 forin­tot megkereshetnek a fia­talok. A cséplőcsapatokról van szó. Megyénkben több mint fél­ezer cséplőgép kiszolgálá­sára keresnek dolgozni aka­ró és tudó fiatalokat a gép­állomások. A cséplőcsapatok egy részét már megszervez­ték, de akinek kedve van rá és néhány napon belül je- 1 valamelyik gép- még tud helyet lentkezik állomáson, találni. Közös érdek, hogy a le­aratott gabonát időben, gyorsan, szemveszteség nél­kül el lehessen csépelni. Különösebb szakértelmet nem kíván a cséplőgépek­nél végzendő munka, azt bárki könnyen elsajátíthat­ja. A fiataloknak alkalmuk nyílik így az egyik legne­hezebb, de legfontosabb me­zőgazdasági munka, a csép- lés megismerésére. Dicséretre méltó gyorsa­sággal néhány iskola és KISZ-szervezet a gépállo­másokkal karöltve már hoz­zálátott fiatalokból álló cséplőcsapatok szervezésé­hez. Akadnak azonban so­kan, akik nem tudnak er­ről a kitűnő nyári elfog­laltságot jelentő, jó kere­setet biztosító munkaalka­lomról. A lehetőség adva, a KISZ-szervezeteken, a fiatalokon és az iskolákon a sor, hogy éljenek vele. a maguk és az ország érdeké­ben. — cs — tott cikkek egész sorát kezd­tük készíteni. A többi között csővázas iskolapadokat, rönk­lehúzó csörlőket, építőipari kéziszerszámokat, mezőgaz­dasági gépalkatrészeket. Az utóbbiakra különösen rákap­csoltunk a kongresszusi mun­kaverseny megindulása óta. — S hogy ájlnak a kong­resszus tiszteleijére tett fel­ajánlásukkal? — Örömmel mondhatom, hogy teljesítettjük — veszi át a szót Müller László terv­osztályvezető. T* A szocialista mezőgazdaság. támogatására például vállaltuk, hogy — kizárólag megtakarított anyag­ból — 4000 darab meleg­ágyi ablakkeretet készítünk terven felül ebben az év­ben. Mintegy 100—120 köbméter irhport fenyő- anyag megtakarításáról van szó! A vállajlásunka-t túl­teljesítettük: Imájus végéig 4400 ablakkeretet adtunk át az újonnan alakult termelő- szövetkezeteknek . — Vállaltuk [továbbá, hogy 150 000 forint értékű kombájn­alkatrészt készítünk terven felül. Ezt a vállalásunkat annak idején összeegyeztet­tük az EMAG-gyáréval. Idő­közben kiderült, hogy az EMAG többet tesz mint amennyit ígért, s így menet­közben újabb igényekkel je­lentkezett; ezeket mi min­den esetben kielégítettük. Ilyenformán ezt a vállalá­sunkat is túlteljesítettük. Május végéig elkészítettünk 220 darab koijnbájn-motolláí, nagy mennyiségű vezetőülést, zsákolóülést, napernyőt, ke­rékagyat és ezekhez külön­böző pótalkatrészeket. Száz- ötvenezer forint helyett ösz- szesen 376 000 forint értékben! — Végeredményben elmond­hatjuk, hogy a Szentendrei Kocsigyár dolgozói eleget tet­tek Ígéretüknek. A többi már nem rajtunk,) hanem az EMAG-on múlik. Nevezetesen az, hogy olyan ütemben sze­relje össze a mezőgazdasági gépeket, hogy jazok már az idei mezőgazdasági évben le­vegyék a nehezebb munka terhét a parasztság vállairol. Egy kávéfőzőgép fejfájára Alábbi soraimat vésem a három hete megnyílt da hasi cukrászdában nyugvó csil- logó-villogó krémkávéfőző- gép fejfájára. „Itt nyugszik ez a remek alkotás, mely a budapesti ÍVIOFÉM-nek köszönheti megszületését. Élete rövid volt, de dús az emberek bosszantásában. Felállítot­ták. s mint vadonatúj kávé­főző-géphez illik, főzte is a linóm, illatos, ízes kávét — öt napig. Akkor megunta a dicsőséget, abbahagyta. Bár­mennyire is noszogatta a kezelőnő, s nézték sóváran a vendégek, nem adott többé egy cseppet sem. Akkor ki­jött a MOFÉM szerelője, s újabb tevékenységre ser­kentette az elalélt kávéfő­zőt. Működőit is mindaddig, míg a szerelő ki nem tette a lábát, s fel nem szállt a vonatra. Abban a pillanat­ban azonban beszüntette működését. Az esetet nyom­ban jelezték a vállalatnak, de hiaba. A szerelő többé nem mutatkozott. A csil- logó-villogó masina ott nyugszik gőz nélkül, kávé nélkül. ízes itala helyett mérget nyel, aki kávéra vá­gyik!” Utó-(sirfel)irat: Ha a MOFÉM mégis kijönne, nézze meg: a jobb sorsra érdemes kávéfőző-gép hátha csak tetszhalott?... M. O. Olvasóink közül sokan is­merik Szatmári bácsit, a Nagykőrösi Dohányzócikk és Faárugyár egyik művezetőjét, a remekebbnél remekebb gyö­kérpipák magyar mesterét. Többször írtunk már lelkes és odaadó munkájáról, szor­galmáról, törekvéseiről és azokról az eredményekről, amelyeket vezetése alatt el­értek a pipagyártó részleg dol­gozói. A közelmúltban hosszú ideig valamennyi látogatásunk al­kalmával szomorúnak találtuk az öreget. Nem is kérdezget­tük rossz kedvének okát, enél- kül is jól tudtuk, hogy nem kis gondokkal birkózik. Leg­utóbb azonban ismét derűsen fogadott bennünket. — Most már megint szapo­rodnak a megrendelések — újságolta nem kis örömmel, aztán kérdezés nélkül elmond­ta, ami azelőtt aggasztotta: — Egy csomó külföldi pipát hoztak he az országba, sem­mivel se jobbakat a miénknél, de sokkal drágábban. Ezért nem kellettek a mi gyártmá­nyaink. Dobozt húz elő, benne a szóbanforgó külföldi minták. — Valamennyit meg tudjuk mi is csinálni, sokkal olcsób­ban — magyarázta. Valóban., egyik mintán sincs semmi különleges. Nekünk például mindegyiknél jobban tetszettek Szatmári bácsi mo­delljei. No, de hát most már elmúlt A pipák mestere ismét jókedvű a baj, a behozott pipáik las­san elfogynak és ismét keletje lesz a hazai, úgyis mondhat­nánk, a nagykőrösi „füstmasi- náknak”. — Ismét jelentkezett PécSj Győr, Szombathely, Nagykani­zsa, Miskolc, meg a többi ügy­felünk is — mesélte az öreg. Sajátrajzolta térképet terí­tett az asztalra és mutatta a bekarikázott helységneveket; Közben elmondta hogy ismét 17 kereskedelmi vállalattal állnak kapcsolatban az ország legkülönbözőbb részein. — Magam jártam végig va­lamennyit, hogy megmutassam nekik legújabb mintáinkat, Hiába, csak így lehet keresked­ni — mondta. Amíg azon töprengtünk, ho­gyan birjá ez az idős ember a szakmájával járó strapát, már­is más újdonsággal traktált bennünket. — No, dehát ne csak itt néz­zenek körül, a nagyobb meg­mutatni való odaát van. Oda is el kell menniök — invitált bennünket. Ö is velünk jött a bútorgyár­tó részlegbe. Lelkesen magya­rázta: havonta 50 garnitúra festett hálót készítenek, az új üzerpygs^ben egyre több fér nyezett garnitúra készül. Úgy éreztük, mintha a bútorgyártó részleg művezetője kalauzolt volna bennünket. Hát ilyen ember ő. Mindegy neki, hogy a pipa, vagy a bú­tor révén, csak a fa magyar művészeinek hírneve gyara­podjék. — f — A „Nagymaros“ és a „Zebegény“ próbaútja és névadója a Dunakanyarban ^ Csütörtökön, akora délelőtti ^ órákban két fellobogózott, ta- ^ karos kis motorhajó indult § el a Dunán, a pesti oldal ^ egyik kis hajóállomásáról föl- ^ felé és fürgén hasította a ^ napsütötte hullámokat. Osak- ^ hamar elsiklott a hidak ívei | alatt, maga mögött hagyta a ^szigetet és rövidesen kiért a | „szabad vizekre”. A Róinai- | part ilyenkor, hétköznapok | délelőttjein elég néptelen, Scsak a napfény és a víz leg- § makacsabb és legráórősebb ^ szerelmesei heve,résznek a ^ buja pázsiton, de a vakító fe- ^ hér, karcsúi, 'hajótestekre fel- ^ figyeltek és vidáman integet- tek utánuk. Az első hajónak ^ csak néhány lengerészsapkás ^ utasa volt, a második födött & fedélzetét azonban vidám tár- s saság töltötte meg: a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat vezetői — csaknem valamennyi admirális! egyen­ruhában: Berényi István, igaz­gató, Kerekes Imrőné pénz­ügyi előadó, mint „snájdig” sorhajókapitány és figyelmes háziasszony. Pálinkás Tibor főkönyvelő, Gyurcsics János, a forgalmi osztály vezetője, Jordán Richárd főmérnök és Pontyios Dezső, a szakszerve­zeti bizottság titkára. A ven­dégek közt a megyei tanács végrehajtó bizottságát dr. La­katos Imre elnökhelyettes, dr. Farkas Mihály titkár. Mátyás Boldizsár, a tervosztály veze­tője és Komor Béla, a keres­kedelmi osztály vezetője kép­viselte. A kishajózási vállalat két vadonatúj hajócskája tartotta első próbaútját, amely egy­szersmind névadó ünnep is volt. A kormánykerekeknél két kipróbált, regi hajóvezető, Janovszky Miklós és Kurz- bacher Mihály állott. Az ün­nepélyes aktus? a hagyomá­nyos szokások szerint a pró­baút végcéljánál, a Váccal szemben levő Pokolsziget csárdájának kikötőjében folyt le, ahová a hajók ügyes ma­nőverezéssel futottak be. Út­közben azonban kikötöttek Lupa-szigetén, majd Horány Gyöngyénél is. Mindenütt nagy ovációval fogadták a csinos hajócskákat és különö­sen az keltett a partokon nagy örömet, hogy néhány napon belül ezek a hajók is megkezdik szolgálatukat a partok között és részt vesz­nek az átkelő forgalom lebo­nyolításában. '■ Útközben Berényi István igazgató elmondotta, hogy az új hajók egyenként 50 utas ' szállítására alkalmasak, az égjük a visegrádi hajóépítő­ben készült, a másikat a Ba­jai Hajóépítő! Vállalat épí­tette. A Pest megyei Kishajó­zási Vállalat körülbelül egy­millió 450 ezer forintot fize­tett a két hajóért, amelyeket négyhengeres dieselmotorok hajtanak óránként tizenhárom kilométeres sebességgel. A hajóteil hengerelt acéllemez­ből készült. Építésüket még a múlt évben megkezdték és ■nrég fejezték be. — Vállalatunknak — mon- ,:a az igazgató — erre az re' kétmillió; forintos beru­házási kerete van, ebből a A „Zebegény” névadója dr. Lakatos Imre vb-elnökhclye. pénzből nyolc kikötőpontont építtetünk, nyolc bejáró vas- hidat, két új, 35—40 tonnáé kompot és két kisebb benzin- motoros hajót. Ezeket az ú; beszerzéseket azoknál az át- kelőállomásokiriál használjuk fel, amelyeknek elavult be­rendezése felújításra szorul Ezen a két új hajón kívül í vállalatnak 26 régi hajója van, még a háború előtti kor­szakból valók, de a legtöbb már nem elégíti ki az igé­nyeket, így a következő évek alatt fokozatosan valameny- nyit kicseréljük modern ha­jókkal. A vendégutasok végiggyö­nyörködték a Dunakanyar fe.v- tői látnivalóit és megállapí­tották, hogy ezek az új ha­jók is elősegítik a Duna­kanyar idegenforgalmának nö­velése érdekében megindított széleskörű kezdeményezést. Kerekes Imréné pezsgővel kereszteli meg a „Nagymarost” Két óra felé kötöttek ki a hajók a Pokolsziget partján, ; ahol megtartották a névadó . ünnepséget. Az egyik hajó keresztanyja Kerekes Imréné . volt, a másik keresztapja dr. Lakatos Imre vb-elnökhelyet- tes. Mindkét hajó oldalán ! egy-egy üveg pezsgő csattant Síét. Az egyik hajó a „Nagy- ’ maros”, a másik pedig a „Ze- i begény” nevet kapta és ezzel . az aktussal mindkettő polgár­jogot nyert a Dunakanyar vi­zein. A keresztelés után a Kishajózási Vállalat nagy­szerű halpaprikással vendé­gelte meg a sikeres próbaút részvevőit, akik visszafelé is igen vidám hangulatban tet­ték meg az utat és este tíz órakor érkeztek meg a buda­pesti partokra. m. 1. 180 mezőgazda a termelőszö A Földművelésügyi Minisz­térium vezetői péntekén meg­beszélésre hívták össze azo­kat az elméleti és gyakorlati ’ mezőgazdasági szakembereket, akik a tavaszi időszakban kü­lönösen eredményesen segí­tették az újonnan alakult termelőszövetkezetek gazda- sági és szervezeti megszilár-lj dítását. A megbeszélésen meg- $ jelent mintegy 180 elméleti $ és gyakorlati szakembert a $ minisztérium nevében Szőke 5 Mátyás földművelésügyi mi- $ niszterhelyettes üdvözölte, $ majd Márczis Antal szövet- $ kezet.politikai főosztályvezető- $ helyettes és Bajcsy Ede, a $ növénytermelési főigazgatóság $ főigazgató-helyettese tájékoz- $ tatta őket a termelőszövetke- $ zetek helyzetéről, a nyári idő- ; szak legfontosabb tennivalói- $ ról. Előadásaikban kifejtették, $ hogy a termelőszövetkezetek- ! ben még sohasem végezték el; olyan szervezetten és kiválj minőségben a tavaszi mun-! kákát, nem készültek fel! olyan alaposan a nagy nyári j mezőgazdasági munkákra, mint! az idén. A terméskilátások ! mindenütt igen biztatóak. Or- 1 szágosan jellemző, hogy a ta- ! vasszal készített tervek reá- i lisnak bizonyultak, — a régi i és az új termelőszövetkeze- : tekben egyaránt, a tervezett- i nél magasabb lesz a tagság i jövedelme. A vitában felszólaló szak-: emberek egyöntetűen állást i " ~ ’i Ötszáz éves a tatai Cifra-malom Tatán ma is működik az i úgynevezett Cifra-malom, ame- j lyet még Mátyás király építte- ; tett 1459-ben a tatai nagy tó martján. Akkor ez volt az or­szág egyik legnagyobb és leg­szebb vízimalma. Faragott osz­lopfői ma is legszebb díszei az épületnek. A malom bérlője a török időkben is mentességet élvezett, nem fizetett dézsmát vagy más szolgáltatást. A tö­rök uralom idején az ország­ban egyedül itt készült finom­ízt, amelyet Cifra-lisztnek neveztek. sági szakember vet kezetekért foglaltak amellett: helyes, ha mindazok, akik a tavasszal segítették az új közös gazda­ságokat a kezdeti lépések megtételében, most a legfon­tosabb, legtöbb tapasztalatot igénylő munkák idején sem hagyják magukra őket.

Next

/
Thumbnails
Contents