Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-15 / 112. szám
4 res? MU. WCirlao 1959. MÄJUS 15. PÉNTEK Dalosfesztivál Vácott Az idén kezdődött meg az is- \ kolás gyermekek bevonása a t művészi tömegmozgalomba. Már az első seregszemlén a minden kezdetnél felmerülő hibák és fogyatékosságok ellenére sokkal többet 'kaptunk, mint amennyit ilyen rövid idő után várhattunk. j Észak-Pest megye iskolái- \ nak 1200 dalosa vett részt a , vád fesztiválon. Már a tanács- i ház előtti közös éneklés, Kő- j halmi: Örvendj magyar né- ] pem és Farsang Árpád: Békét ] a világnak kórusa ízelítőt adott , a fiatal kórusok felkészültségé- , ről. . A váci művelődési ház zsúfo- 1 lásig megtelt termében négy 1 órán keresztül szereplő kóru- i sok, népi együttesek i nemcsak a zene iránti lelkesedést, daloló kedvet, hanem a komoly, lelkiis- ( meretes munka eredmé- 1 nyét is hozták. Ha végiggondolunk a hosszú \ műsoron és száimbavesszük él- j ményeinket, elsősorban a soly- ] mári, a bagi és budakeszi álta- ; lános iskolákról kell megemlékeznünk. Solymár község általános iskolája 90 tagú énekkart hozott a fesztiválra. Már a műsor ösz- szeállítása: Grafaócz: Együtt menetelünk. Vásárhelyi Zoltán ■ és Kodály: Gergely-járás kóru- ; sainak kiválasztása dicséretet érdemel. A Kelemen Istvánná vezette együttes kiegyenlített ‘ hangzása, a Gergely-járás nagy ‘ technikai tudást is igénylő 1 e’öadása példamutató volt. Meglepő és eredeti volt a 40 1 tagú bagi általános iskola ének- és zenekara. A zenekar ] (nagybőgő, hegedű, harmonika, ; pengető hangszerekből összeállítva) Kántor Géza karnagy stílusos hangszerelésében igen jó aláfestő muzsikát adott a kórus jól megválasztott számaihoz. A gazdag zenehagyományokkal rendelkező Bag kis együttese a Piros bagi főutcán című népdalt énekelte, majd a Szvesnyikov: Csalogányát, ukrán és szovjet dalokat. Az együtesben feltűnt Tóth Mária szép színű, értékes szoprán hangja: érdemes az egyéni továbbképzésre. Kántor Géza iz’éssel, dinamikai hatásokkal és kifejező előadásmóddal vezényelte műsorát, de vigyáznia kell az előadás folyamatosságára, hogy a vers egyes szakaszainál kórusa ne álljon le. A budakeszi 120 tagú kórust Vágvölgyi Judit vezette. Műsorösszeállítása igen jó volt: Bécsi mozgalmi dal, Kodály: Zöld erdőben, bolgár, ukrán dalok. Az együttes jó összefo- £ gása, a kitűnő ritmus a kar- ^ mestert dicséri. 2 / Festőién szép népviseletben ^ szerepelt az isaszegi általános ^ iskola népi tánccsoportja. ^ Ügyesen mozogtak, különösen ^ a fiúk. De í í az isaszegi táncok nem ^ gyermekek, hanem felnőt- £ tek műsorába valók. A £ harmonikakíséret sem sze- ^ rencsés. í Népi zenekart, vagy legalább- ^ is brácsát ajánlanánk. Jobban ^ sikerült a széki páros. Az ^ együttest Paliaga Júlia vezeti. | Az új szentendrei gimná- £ ziumban Kovács Lajos alaki- £ tott énekkart. (A példás kéz- ^ deményezést már két gimná- ^ zium követi, kórus szervezésé- ^ vei.) Kodály: Diák köszöntő- ^ jét, Járdányi Leányvásár kő- ^ rusát adták efő. Kovács Lajos ^ karnagyi képességeit már több- ^ szőr méltattuk, ezúttal azon- ^ ban nem értettünk egyet né- ^ hány tempóvétellel. Men- delssohn: Búcsú az erdőtől £ című kórusa túl gyors volt, és ^ így lírája, romantikus szép- ^ sége nem bontakozott ki. ^ Ugyanez volt a hibája az Ah ^ Szamara című szovjet dal- ^ nak is. á y A szentendrei általános is- £ kola 120 tagú énekkarát Máté ^ Sándor vezette. Bár az ének- ^ kar több éves sikeres múltra ^ tekinthet, a túl igényes műsor ^ meghaladja egy általános is- ^ ko’a kórusának erejét. Ko-^ dály: Túrót eszik a cigány cí- \ mű műve hivatásos énekkarok ^ számára is nehéz feladat. Jobb < volt Liszt: Ünnepi dala. Bartók: Bolyongása. Deákvár: Vác külső települése. Az ottani általános iskola, 40 tagú énekkara igen jól szerepelt, erőssége az egységes hangszín. Jól sikerült a Mozart-mű, Bárdos: Jázminbokorja azonban „csúszott“. Igen jó volt a váci Hámán Kató általános iskola. Bernát Kálmánná jó tempóban, biztos kézzel vezeti a 120 tagú együttest. Budaörs 120 tagú énekkarát pontos ritmus, stílusérzák és széles dinamikai skála jellemzi. Ezeket a jó tulajdonságokat Szakály Mátyás karnagy különösen Mozart: Már int a hajnal című kórusával juttatta érvényre. A fóti Gyermekváros általános iskolai énekkara mindössze egyéves. A vezénylő SzIrmák József azonban máris szép eredményt mutatott. Kézben tartja vegyeskarát. Pontos betanítás, árnyalt kidolgozás jellemezte az előadott, Juhász Frigyes és Pintér Lajos által írt kórusokat. Jól szerepelt az aszódi énekkar is. Előadásuk Bakonyi karnagy szép dallamkezdését, jó indítását dicséri. Azonban Szmetana Csillagokja túl erős volt és Karai Barrikádra című műve nem volt elég lendületes. A péceii énekkart Zalatnai Ernőné vezényelte. Karai Barrikádra című műve ezúttal lendületes és jó tempóvételű volt. A Brahms- dal azonban „elcsúszott“’. Nem akarunk ünneprontek lenni', de néhány fogyatékosságra felhívjuk a figyelmet. Bármilyen kitűnő egy-egy kórus. ugyanazt a dalt háromszor hallani, mint most három művel is előfordult, nem túlontúl szórakoztató. Hogy így történt, az a rendezés hibája. Hiányoljuk, hogy egyetlen bemutatót nem hallottunk. és ami mindezeknél súlyosabb fogyatékosság: a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára rendezett fesztiválon az alkalomhoz illő mozgalmi kórusmű alig szerepelt a műsoron. (Kotányi) ATTRAKCIÓK RANDEVÚJA A Fővárosi Nagycirkusz májusi műsoráról Új Robinsonok szigete Ötletesen kezdődik a cirkusz új műsora, de sajnos, éppen az ötletesség hiányzik a műsor további részéből, amelynek túlnyomó többségét szokvány artistaszámok és elkoptatott, százszor elsütött bohóetréfák alkotják. A műsor azért viseli az Attrakciók randevúja címet, mert szép számmal vesznek részt benne a külföldi vendégek is, s a siker elsősorban őket illeti. A műsor különlegességeként hirdetett Les Najarro francia artistacsoport valóban megér- damli a tapsot, a két lány s a száz kiló körüli mama szaltói, gyakorlatai valóban különlegességet jelentenek, s ugyanakkor közvetlen, kedves előadásmódjuk csak fokozza az amúgyis megérdemelt sikert. Leginkább most is az állatszámok tetszettek. Különösen tetszetős mutatványokat produkált vadállataival Francesco Kaiser. Sikere volt a két Kos- sányi futballozó kutyáinak is, melyek a közönség nagy nevetése közepette pukkasztották el egymás után a léggömböket, s végül is a mérkőzés a kékcsíkosok 2:1 arányú győzelmével végződött. Üde színfoltot jelent a megszokott artistaszámok között a 3 Alfa nyújtógyakorlata, a 3 Morles, a nyugatnémet zsonglőrök egy keréken, s különle- gessétg az 5 De-To-nak újszerű motoros levegőszáma. A bohócok közül kétségtelenül Moby, az osztrák zenebohóc vitte el a pálmát, aki nagyon sok ötlettel és színnel összeállított műsorát mindösz- sze egy pléhkofferbő! varázsolta elő. A magyar bohócok még a megszokott átlagot sem nyújtják ebben a műsorban. Számaikban nincs semmi új, az ezerszer eikoptatott tréfák alig-alig csiholnak nevetést. Gálfy János konferansza: a szokásos közepes. — m — Félreértés ne essék, ezúttal nem lakatlan szigetről lesz szó. Még csak nem is hajótöröttekről. Az Üj Robinsonok szigete itt van a Dunán. Szentendrénél kezdődik és Visegrádig nyúlik fel. Négy község épült a szigeten: Tahitótfalu, Kisoroszi, Pócs- megyer és Szigetmonostor. Több ezer ember lakja ezt a szigetet, amely megannyi veszedelmet megért már, elsősorban a Duna áradásait. Most újabb veszély fenyegeti. A tahi hidat lezárták a forgalom elől. Még a gyalogosok sem haladhatnak át rajta. Egyetlen lehetőség maradt csupán: a komp, amely nemcsak költséges, de körülményes is. hiszen gyakran hosszú félórák telnek el tétlen várakozással, amíg sor kerül az emberre. A forgalom pedig igen nagy, hiszen sok szigeti embert köt munkája valamelyik parihoz. Természetesen a szigeti emberek megértik, hogy a híd sürgős javításra szorul. Ezzel kapcsolatban legfeljebb annyit kérnek, ha lehet. gyorsítsák meg a híd helyreállítás1 't. Egy dolgot azonban sehogysem tudnak megérteni. Este 8-kor kikötnek a kompok és reggelig a sziget megszűnt létezni a külvilág számára. Ezt nem csupán a szigeti emberek mondják. Szenvedő részese volt e sorok írója is. A minap történt. Este fél kilenckor érkeztünk a kisoroszi komphoz, ahol igen udvariasan, de visszavonhatatlanul a tudomásunkra hozták, hogy reggelig pihen a komp, mert kikötötték. Próbáljuk meg talán Pócs- megyeren. Ott mindkét parton reflektor világít. Azaz... csak világított, mivel mindkét oldalon kiégett az égő. így sajnálkozva, de közölték velünk, hogy reggelig kénytelenek leszünk a szigeten maradni. (Szálloda természetesen nincs az egész szigeten.) Közel félórás bősz vita sem hozott eredményt. Ekkor — mintegy mentőangyal — a túlparton szirénázva állt meg egy mentőautó. A hajósok egy ideig ügyet sem vetettek rá, már vagy tíz perce sivított az autó szirénája. amikor végre megkönyörültek rajta a pócsrme- gyeri hajósok és — saját felelősségükre, mivel a reflektor nélküli kompozást a szabályzat szigorúan tiltja — átmentek a mentőért, amely Tahitótfaluba igyekezett. Ez volt a mi szerencsénk. Mivel a mentőnek vissza kellett mennie Szentendrére. így a hajósok ..szívességből” átvitték bennünket is. És ha nem jön a mentő? Éjszakázhatunk a gépkocsiban. Vajon mi a véleménye erről az illetékeseknek? Meddig lesz még Üj Robinsonok szigete a szentendrei sziget? (prukner) (Szöveg nélkül) Új módszer huligánok ellen Az athéni rendőrség kísérletképpen új módszert vezetett be az egyre több kárt és botrányt okozó huligánok ellen folytatott harcban. A különböző kihágások és kisebb bűncselekmények miatt előállított „aranyifjak“ haját teljesen kopaszra nyírják, csak fejük búbján marad meg tincs. A „divatos” frizuráin ifjak azután kettesével, két rendőr kíséretében „sétára“ indulnak a város főutcáin. Nyakukban jókora tábla hirdeti: „Szamár és huligán vagyok!” Magyar tudósok részvétele az UNESCO kiadásában megjelenő hatkötetes mű velődés tört énei munkáiban Magyar tudósokból bizott- Egyik száma ság alakult, amely az UNESCO kiadásában megjelenő, Az emberiség tudományos és kulturális fejlődésének története című. nagy terjedelmű művelődéstörténeti sorozat magyarországi munkáival foglalkozik. A bizottság az Akadémián ülést tartott, amelyen Molnár Erik akadémikus, a bizottság elnöke ismertette a munkák állását. A munka megkönnyítésére két folyóiratot indítottak. Az egyik, Párizsban megjelent Cahiers d’Histoire Modiale című folyóirat általában a művelődéstörténet tudományos problémáit vitatja meg. teljes egészében a szovjet tudomány eredményeit ismertette. A másik folyóiratot a Szovjetunió Tudományos Akadémiája jelentette meg 1957-ben Veszt- nyik Isztorii Mirovoj Kulturi címen. A kiadvány a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kulturális történetének ismertetésén kívül nagy helyet szentel a nyugati tudományos eredmények ismertetésének és bírálatának is. A szovjet tudósok a népek tudományos együttműködésének szellemében jelentős eredményekkel gazdagítják a tudománytörténetet a francia és a szovjet folyóiratban. Vonzások és választások tűben milyen hatásokat váltanak ki az elhangzott szavak, szapulták a másikat, mindennek elmondták, egymás ellen uszítottak, s egy- egy látogatás után a gyerekek ott álltak megzavarodott fejjel és semmit nem értve mentek vissza az intézetbe. A férfi közben hol fizetett, hol nem, ha csak tehette, ezzel is nehezítette az asszony sorsát, áld viszont az apa ellen piszkálta a gyerekeket, s minden alkalmat megragadott, hogy a legkisebb ügyből is bírósági ügyet csináljon a férfi ellen. A harc a gyerekekért még ma is folyik. A legnagyobb már férjhez ment. Szabadulni akart az áldatlan körülmények közül. A szülők belehajszolták — a viták, veszekedések segítségével — a házasságba, amely alig egy esztendő után teljes csődbe jutott. A másik lány jövőre érettségizik. Ügy látszik, az ő sorsa az, amit nem tud elrontani a szülők mindenbe beleturkáló keze. Távol van a szülői háztól, s egészséges ösztönétől vezetve, nem áll oda egyik oldalra sem, hanem igyekszik a maga kis nyugalmát, s főleg jövendőjét megmenteni a szülők háborúskodásától. A harc pillanatnyilag a fiúért, a legkisebb gyerekért folyik. Rosszul tanul, szakmát akar vele tanultatni az anyja. El is intézett mindent, a gyereket felvennék abba a gyárba ipari tanulónak, ahol az anyja dolgozik, de az apja nem adja beleegyezését. Az ügy aktái már tekintélyes csomagot nyomnak. Az embernek órákba telik, míg átrágja magát azokon. S mennyi, de mennyi rágalom a másikra, mennyi meggondolatlan, felelőtlen állítás, s mennyi hivatalos irat, bélyegző, iktatószám, hány hivatalnok hány napi munkája, pusztán azért, mert két ember nem nyughatik egymástól. S milyen nehéz sors három gyereknek, akik nem tehetnek arról, hogy szüleik nem tudnak megegyezni egymással. Az asszony jelenleg albérletben lakik, igen szűkös körülmények között egy kis szobában egy másik nővel. Oda nem viheti a gyereket. De vajon — mert arról beszélt —, ha nem sikerül az a terve, hogy másik albérletbe költöznek, mit kezd a gyerekkel? A férfi közben bizonyíthatatlan dolgok seregével vádolja. A járási tanácsok sora foglalkozott már az üggyel. Most a megyei tanácshoz kerül. S a hivatalos szervek meg is tesznek mindent, ami tőlük telik. De vajon véget vet- hetnek-e a gyerekek jövőjébe kerülő vádaskodásnak? Az asszony megtört és fáradt. Körömszakadtáig harcol a fiáért. Maga mellett akarja látni. — Legalább ez az egy gyerekem maradjon nekem. — És a gyerek? — Csak engem szeret. Az apjáról hallani sem akar. A fiú: — Anyámhoz akarok menni. — Nem szeretsz tanulni? — Szeretek. — Mégis megbuktál! Hallgat. Vajon megmagyarázhatja-e nekem tizennégy éves fejjel, hogy a bukásról lényegében nem ő tehet, hanem azok, akik felőrlik az idegeit, azok, akik mindig mást sugdosnak a fülébe, amikor otthon van, s szidják a másikat, akihez nekik már nincs a világon semmi közük, de a gyereknek akkor is anya vagy apa! Vajon meggondolja-e ez a két felnőtt, hogy mit vét a saját gyerekei ellen!? A kisebb lány i levele fekszik előttem: „... lehetetlen az igazat tudni...” A nagyobb lány sorsát már elrontották a szülők. Még akkor is ők, ha most azzal magyarázkodnak, hogy a lány annyira szerelmes volt, hogy semmi sem használt volna neki. A két kisebb sorsa még függőben van. Itt-ott már nyomai mutatkoznak a háborúságnak, de a felnőttek harca még — s ezt a „még”-et nagyon hangsúlyozom —■ nem juttatta kátyúba sorsukat. De ki tudja, mit hoz a holnap? Milyen újabb „érvvel” bukkan fel az egyik szülő, s a másik fejét követelve, magának akarja a gyereket. A furcsa többek között az, hogy az apa, aki nem hajlandó semmibe beleegyezni, ugyanakkor arra sem hajlandó, hogy magához vegye a gyereket. Igaz, hogy a gyerek sem akar nagyon menni. Mindkét fél persze a maga igazát bizonyítja. A hivatalos iratok azonban az alapvető kérdésekben rácáfolnak mindkét szülőre. Hol hát az igazság? Nem akarok az ítélet elé vágni, de úgy gondolom, leghelyesebb. ha a gyerek az intézetben marad. Mert ha az anyához kerül, ezzel úiabb, beláthatatlan bonyodalmak kezdődhetnek. Egy dolog már most is bizonyos: a szülök háborúsága siilyos kárt okoz a gyerekek lelki életében, megfertőzi gondolkodásmódjukat, cinikussá vagy keserűvé, kiábrándulttá neveli őket. Mennyire drága ár! És azok fizetnek, akik nem vétkesek. S a szülők tovább vívják elkeseredett küzdelmüket. Hogy miért, kiért, talán maguk sem tudják. Mert valami, valamikor megpattant bennük. Valami, amit szülői felelősségérzetnek, a fiatal lelkek jövendő felnőttekké, mégpedig boldog felnőttekké való nevelésének lehetne nevezni. Mészáros Ottó A történet annyira, de annyira kusza, bonyolult, s annyira szomorú, hogy akaratlanul is Goethe regényének címe jutott eszembe. Mert itt is vonzások csatáznak, s választani kell... Választani az anya vagy apa között... érzelmekre, érvekre, tényekre és mende-món- dákra tekintettel lenni, vagy nem lenni tekintettel. Nem könnyű dolog. A történet 1939-ben kezdődött, amikor W. János házasságot kötött M. Margittal. Szerelmi házasság volt, s három szép gyerek — két lány, egy fiú — pecsételte meg ezt a házasságot. De az 1950-es évek elején mind nehezebb helyzetbe került a család. Ma már nehéz eldönteni, hogy miért, miért nem, de a férj és feleség között mind élesebbek lettek a viták, mindinkább sűrűsödtek, s odáig fajultak, hogy a férfinek is ismerőse akadt, s az asszonynak is. Közben az asszonynak, aki akkor Szentendrén dolgozott, anyagi bonyodalmai is támadtak, nagyobb összegű pénzzel nem tudott elszámolni. Megindult ellene az eljárás, börtönbe került bün- te'ése letöltésére. A három gyerek állami gondozásba került. Megindult a gyermekeket nem kímélő harc a szülők között a gyermekekért. Tekintet nélkül arra, hogy a gyerekek lelküleHotechnikai tudományos tanácskozás A Hőtechnikai Kutató Intézet tízéves fennállása alkalmából csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kétnapos tudományos ülésszak kezdődött. A tanácskozáson a magyar szakembereken kívül részt vesznek a Német Demokratikus Köztársaság. Lengyelország, Csehszlovákia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság tudományos kutatói is.
