Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-13 / 110. szám
1959. MÄJUS 13. SZERDA nsi »ICC ü&irlap 5 Néhány megjegyzés a Csipkerózsika előadása után Néhány hete találkoztam dr. Tumsn Károlyiéval, a nagy- kátai járás színjátszó referensével. Melegen érdeklődött a szecsői öntevékeny színjátszás iránt, és kedélyesen megjegyezte: „Önök nagyon termékenyek”. Én akkor ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, de néhány nap óta — az úttörők Csipkerózsika című mesejátékának bemutatója után — sokat foglalkozom ezzel a gondolattal. Visszaemlékeztem erre a találó megjegyzésre, azért, mert a színpadon a jövő reménységeit, a népi együttes és a község színjátszóinak palántáit láttam remekelni. Öröm és megnyugvás, hogy biztosítottnak láthatom a további „termékenységét”, mert iskolánk kineveli az utánpótlást. De, hogy a felvetett gondolatmenettől ne térjek el — a Csipkerózsika jellemzésére még visszatérek — nézzük, van-e alapja egy kívülről jött megjegyzésnek? Teszem ezt azért — minden öntömjénezés és elfogultság nélkül, hiszen kollektív munka eredményéről lesz szó —, hogy a többi község népművelési munkásai leszűrjék belőle a tanulságot, és a területükön lakó — ugyanazon húsból és vérből gyúrt — emberekből alakítsanak öntevékeny művészeti csoportokat. Ne maradjanak adósai társadalmunknak. (hiszen a művészeti munka révén közelebb kerülnek az emberi lelkek egymáshoz. ból megalakított utánpótlási csoportnak volt a bemutatója. Tersánszky: Harmadik fiú mesejátékát játszották egy helyi gyűjtésű népi játékkal, a Szüreti szerenáddal kiegészítve. Januárban egy nagyszabású népviseleti bált rendeztünk, rengeteg népszokást felelevenítő műsorral. Februárban öt ízben mutattuk be a Dankó Pista című daljátékot, tapasztalt színjátszókkal és énekesekkel. Március 21-én, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett ünnepélyen a színjátszó fesztivál helyi bemutatóját tartottuk. Azután a Csipkerózsika című mesejátékban gyönyörködött a falu, és néhány nap múlva már a Szélvihart mutatták be a KISZ színjátszói. Mivel a félévi visszapillantás lezárult, így szenteljünk néhány sort a Csipkerózsika értékelésének. Hetven szereplővel _ két nagy balett és egy népi tánc betéttel — hozta színre a Tá- piószecsői Állami Általános Iskola a mesejátékot. A színvonalas előadás félévi gondos előkészítő munka eredménye. A gyermekektől várható jó játék mellett gyönyörű kiállítással tetézték a, sikert, amelyet a négy szecsői táblás ház és három vidéki előadás is igazol. A mese fonalát szövő próza, ének és tánc egységbe fogja a mondanivalót, és diadalra viszi a szerelmes kertészfiú vágyait. Minden szereplő megtalálta helyét még a tömegjelenetekben is, bár ezeknek a jeleneteknek a kibontakozását gátolta a kicsiny vidéki színpad. Ez az előadás is a jó kollektív munkából született. de nem mulaszthatom el Törhetném csizmasarkkal össze, de lélek, hogy eleven rögbe hasít sebet a durva láb. Inkább tavasz melege jöjjön, és öntse szét a fagyos földön _ természetét: a sugarát. A föld, páncélba börtönözve, léptemre retten, rezzen össze, mint úri szóra a paraszt. S én ballagok. Reng minden ablak, nyög a jég, nyög a hó, nyög a parlag, s a szétmálló, avas haraszt. Ha kell, hát törni-zúzni jöttem! De őrangyalként jár mögöttem és csillapít a türelem: meleget hozz. ne csizmasarkat, olvaszd s ne törd jegét a fagynak, úgy győzhetsz konok teleken! A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ ALVÓ APAM Visszatekintve az elmúlt fél évre, kulturális mérlegünk serpenyője tetézve húzódik le. Novemberben önálló műsoros estünk volt. Decemberben a tavaly végzett n.yolcadikosokA III a lányosztályban Heves Margit tanárnő éppen összefoglaló biológiai órát tart. Szabados Irén felel az emberi szemről. A felelések után magyarázat következik. A tanárnő a szemléltető eszközön magyarázza el a lányoknak a hallószervet. A konyhában Kovács Miklósné főSzakács vezetésével készül az ebéd. Több mint 180 diák eszi a konyha íőztjét, igen kedvezményes áron. A Baranyi Ferenc: TÉLI DŰLŐN Ballagok hóbefútta dűlőn, a hideget fogammal szűröm, ízlelgetem: tömény-e még? Csökönyös, néma pusztaságban, márványfehér, szobor-tanyákban oldódik vajon már a jég? ; 5' ; 11 színjátszóegyüttes | mutatkozik be | • $ i 16-án, szombaton, a Pest me- í i gyed színjátszók II. találkozója s [ alkalmával a szentendrei járás ^ ; különböző községeiben, poniázon ^ !a Posztógyár kultúrtermében a í nagyCíiátai járási művelődési ház s j csoportja a Párizsi vendég-et, a ^ J Budakalászi Textilművek műve- ^ ! lődési otthonában a váci művelő- i ; dési ház színjátszói a Zeng az s J erdő-t, a duna-bogdányi művelő- § 5 dési házban a dunakeszi Ma- ^ ! gyarság Kultúrotthon csoportja a ^ S Szélvihar-t, a tahitótfalui mű- ^ [ velödési otthonban az ürömi ^ 5 együttes a Nyolc hold föld-et, a j pócsmegyeri művelődési házban § j a nagykőrösiek a Szélvihar-t, a ^ i szigetmonostort művelődési ház- ^ Jban a helybeliek a Fehér Arrná-t, ^ i utána ugyanott a pócamegyeriek ^ { a pettyes-t mutatják be. ^ i Leányfalun ugyanezen a napon ^ . a Csepel Autógyár, a pilisi mű- ^ j velödési otthon és földniüvesszö- ^ ! vetkezet, a tápiószecsőd és a bu- S | dakeszi művelődési ház szinját- ^szói egyfelvonásosokat adnak elő. $ ^ A szentendrei József Attila mű- ^ 5 velödési otthonban vasárnap, 17-én i J délelőtt 10 órától délután 6 6rá;g § ! vznvmai bemutatók követik egy- ^ > mást, S megemlíteni Farkas Gyula ^ énektanórt, aki éjt nappallá té- ^ ve dolgozott az előadás sikere $ érdekében. Hiányos kottáméi- ^ lékletéhez hangulatos zenét ^ komponált, ezenfelül az ősz- ^ szeÄ díszlet, jelmez elkészítése ^ az ő szorgalmát tükrözi. Kö- ^ szonettel tartozunk fáradhatni- ^ lan munkájáért, s kérjük, to- ^ vábbra is serénykedjen, hogy ^ a népi együttes utánpótlása ^ biztosítva legyen. 5 Bizonyára többen azt g0ndol- ^ jak, hogy a fárasztó, de szép^ munka után . beáll a pangás $ időszaka. Ezért megemlóke- ^ zem a helyi földművesszövet- ^ kezet előkészületéről. A föld- J művesszövetkezet színjátszói ^ három hét múlva mutatják be^ Csiky Gergely A nagymama $ című zenés vígjátékét. Fellé- ^ pésüket érdeklődéssel várja az 5 egész falu. 5 Ofella Sándor : tudósító s \'S'"SSS/SS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS,ss/s/ss/ss. \ Megbuktattál, és elvetted bizalmam, ! megteheted, mert tanár a ■ neved, ! de hogyha belőlem is az lesz, í hidd el, barátom, nem így nevelek! * i A Pest megyei Hírlap május ! 4-j számában olvastam a fent j idézett kis verset. Tanár va- • gyök, az irodalom világában ! élek. Tudom, hogy egy alko- i tás .nemegyszer akkor válik «érdekessé, ha erős bírálat éri. ! E néhány sor azonban nem az [érdekességgel akarja jutalmaz- | n,i Bokros János különös epig- ! rammáját, csak néhány, olva- : sás közben jött gondolatomat > jegyzem le. ! Négy éve tanítok és nagyon ! szeretem hivatásomat. Ha egy J tanév lezárul, órák hosszat el- [ ülök az osztályozó napló mel- 5 lett, mielőtt beírom a végleges | jegyet. Valósággal fáj, ha egy ; tanulómat el kell buktatnom, ! mindig úgy érzem ilyenkor, j hogy egy kicsit vereséget szen- ! vedtem én is. Hiába akar- | tam segíteni, hiába korrepetál- $ tam a diákkal, ha végül mégis j meg kell buktatnom. Persze, J nemcsak a tanárnak kell akar- i nia! ! Buktatni nem jó. nem szere- ; tem csinálni, és mégis, meg ! kell néha tennem. Olykor ez | az utolsó figyelmeztetés: ta- ■ nulj fiam, mert végzetesen ; hiányos a tudásod! Ez legtöbb- í szőr segít, a diák pótolja a hiáGondolatok egy epigrammáról nyokat, és újult öntudattal tanul tovább, van már mire építenie. _ Ezért nem értettem meg Bokros János versét. Különös a , hanghordozása, érthetetlen az, hogy tanárát feltétlenül ellenségnek tartja. Nem tudom, ki volt az a kartárs. aki Bokros Jánost vagy epigrammájának hősét megbuktatta, azt sem tudom, miért. Szeretném azt hinni azonban, hogy a tanárnak feltétlenül oka volt rá. Olyan ez a vers, mintha egy régen elmúlt világban íródott volna, akkor, amikor Petőfit gyűlölködő tanára -keserítette, vagy amikor József Attilát érettségi elnöke olyan szándékkal kezdte feleltetni, hogy „kitol” vele. mert verseket ír! Szeretném azt hinni, hogy egy kezem is elég az olyan tanárok összeszámlálására, akik azért tanítanak, mert szeretnek buktatni. Az ilyen torz lelkű emberek aligha választják a tanári pályát, mert nem pálya az a számukra. Ha Boíkros Jánosból tgnár lesz, bizonyára másképpen gondolkodik majd. Tanár és diák nem lehet ellenség, mert akkor mindkettő céltalanul dolgozik. A sebész sem azért vág a betegbe, hogy fájdalmat okozzon neki, hanem hogy meggyógyítsa! Dr. Kovács József gimnáziumi tanár Ráckeve Sikeres iskolai hangverseny Gödöllőn ; A gödöllői általános leónyis- 5 kola az Agrártudományi. Egye- ä tem kultúrtermében rendezte 5 immár hagyományossá vált ta- | vaszi hangversenyét. Az elő- 5 adás — amelyre az iskola ta- J nulói elsőosztályostól nyolcadi- ; kosig Brózik Tibor énektanár 5 irányítása mellett már hóna- [ pok óta oly .sok szeretettel és ^ igyekezettel készültek — a ze- J ne, a tavasz és az anyák napja ^ jegyében zajlott le. $ A tanulók zenei oktatásában $ nagy szerepe van ennek az év- $ ről évre megrendezett hang- ^ versenynek, amelynek műsorá- $ ban szerepel egy-egy meseopera is. Tavaly például Poldini Vadrózsája került színre, az idén pedig Poldini Vasorrú boszorkány című egyfelvonásos operáját mutatták be. A műsor első részében vers, tánc és énekszámok szerepeltek. Említésre méltó az iskola 92 tagú kitűnő énekkaraj amelyről már több megyei és járási kultúrversenyen is a legnagyobb elismerés hangján szóltak. A kórus Kodály Zoltán és Farkas Ferenc műveket adott elő. Minden dicséretet megérdemel az iskola tánccsoportja, amely az Állami Népi Együttes műsorából átvett háromugrós s leánytánccal szerepelt nagy si- ; kerrel. Nagy tapsot arattak a ! gödöllői balettiskola növendé- ! kei is, akik minden évben a 5 liangverseny keretében mutat- J koznak be. ! A műsor második részében : került sor Poldini Vasorrú bo S szorkány című egyfelvonásos 5 operájának a bemutatására; ; Poldini operája — amelyre a ! választás talán éppen dalla- ! mossága miatt esett — igen | nagy sikert aratott mind a fel- t nőttek, mind a termet megtöl- $ tő nagyszámú gyereksereg kö- $ rében. Kár, hogy az opera ba~ $ lettbetétjeként Schubert: Há- $ romi a kislányának zenei rész- 5 létéi szerepeltek. $ A főszereplők — a szép han- $ gú Tóth Évi, a kisfiúsán bájos $ Tóth Katalin és az igen tehet- $ séges Lakatos Ildikó — dere- $ kásán megállták helyüket. Jó ^teljesítményt nyújtott a ne- $ gyedik osztályos Torma Gabi, $ aki egymaga kísérte végig zon- ^goráfi áz egész operát. Az egyszerű, de mutatós díszleteket >! Horváth Béla rajztanár útmu- ^ tatása mellett az iskola ta- ^ nulói: Lakatos Ildikó, Szigeti ^ Klára, Medgyesi Éva és Jám- ^ bor Edit festette. •; Utolsónak, de nem utolsósor- ^ ban szólni kell a darab rende- J zőjéről, Brózik Tiborról, aki ^ nagy szeretettel, szakértelem- ^ mel, a gyermekek lelkivilágá- ^ nak ismeretében tanította be ^ az operát a nyolc-tízéves sze- ^ replőknek. Méltán érdemelte ^ ki a szülők és a tantestület ^ minden elismerését. Locsmándi Katalin $ tudósító csökkent az italforgal-: műnk.. Az idei télutó nagy váltó- i zásokat hozott egy sereg i község életében. Egyre-; másra kerültek fel a táb- i Iák a falvak határán fel- i állított oszlopokra: „Tér- i melőszövetkezeti község”, i így volt ez a váci járásban: Rád községben is. Magam \ is sokat tartózkodtam ab- í ban az időben Rádon, hogy; szemtanúja és híradója legyek a nagy vállalkozásnak. Komáromi József tanítóval, a szövetkezeti mozgalom lelkes agitátorával jártam házról-házra, és az egyik helyen — a belépési nyilatkozat aláírása után — szó esett arról is, hogy itt az idő: meg lehet alakítani majd a termelőszövetkezet, azaz most már az egész község dalárdáját. Az új belépő, akinek nyilatkozatán talán még meg sem száradt a tinta, csak ennyit szólt: „De ugye, tanító úr, akkor engem is megtanít a kottaolvasásra?” Apróságok... De egymátsra rakva őket, mint az építőköveket, olyan tornyot emelhetünk belőlük, hogy magassága vetekszik a televíziós nagyadóval, jelentősége pedig bátran mérhető az új vasmű termelő munkájához. Talán ezek azok a bizonyos cseppek, amelyekből megismerni a tengert... Garami László APRÓSÁGOK ................................................ — javarészt munltás- vagy parasztgyerek —•, akinek állandó operabérlete van? A napokban Mikebudán jártam. Senki se gondolja, hogy Mikebuda igazi község, egy hosszú és több apró utcával, szó sincs róla. A tulajdonképpeni falu: néhány épület, egy iskola, egy kultúrotthon, egy tanácsház, egészségház, tanítói lakás. És a többi? Amerre a szem ellát — tanyavilág. Ami megkapott — a nagy dolog — lám, az iskola, a kul- túrház eljött a tanyák népéhez. Az apróság, amire az iskolaigazgató figyelmeztetett: „Nézze csak, minden gyerek, kivétel nélkül, cipőt hord, pedig valamikor még a havat is mezítláb taposták a tanyasiak.” Azután előfordul az is, hogy a jó gyarapodását a rossz csökkentésével vétetik észre. Szigetmonostoron, ebben a Szentendre-szigeti eldugott falucskában társadalmi munkában művelődési házat építettek nemrégiben. Az avatás óta eltelt négy hónap alatt ideszokott a község apraja-nagyja, de nemcsak ideszokott, hanem ... De megállapítás helyett inkább a falu egyik italbolti alkalmazottját idézném: „Amióta ez a kul- túrház megvan, vagy felére a z „uborkaszezon” már fi. rég a múlté. A szenzációkat mi, újságírók nem keressük, hanem válogatunk közöttük: melyik a leg- érdekeseb, azt írjuk meg. Sztálinváros, Komló, televíziós nagyadó, atomreaktor, dieselesítés, a Csepel Autógyár új prototípusai... Az első épülettömb átadása, a századik ... Az első nyersvas csapolása az új kohóból ... A kétmilliomodik rádióelőfizető ünneplése... Kifogyhatatlan a sor. A gigantikus müvek árnyékában meghúzódó eredményeket gyakran észre sem vesszük, vagy ha igen, akkor legfeljebb csak észrevesszük őket, de a jegyzetfüzetbe már nem kerülnek, az újságba még úgysem. Apróság — véljük —, nem érdemes vele foglalkozni. Már azért sem, hiszen minden egyes ilyen apróság olyan természetesnek tűnik. Hogy Kartal községben tavaly 42 színházi előadást tartottak? Nos, ez igazán nem szenzáció. Még az sem, hogy a vidéki színházakon kívül fővárosi művészek is ellátogattak ide, az aszódi járás nagynak egyáltalában nem mondható településére. Vagy kinek tűnne fel az, hogy egy kicsiny alföldi város, Nagykörös gimnáziumában kétszáz olyan diák tanul NAGYKÁTA BÜSZKESÉGE i A korszerű, impozáns nagyhutai gimnáziumot joggal nevezhetjük a kátaiak büszkeségének. Az iskolában Rada Aladár igazgatóhelyettes kalauzolt végig bennünket.
