Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

1959. MÁJUS 13. SZERDA

JflTTi

'C/Clrlap

Miért húiódoznak a

Alkotmány Tsz fiataljai az állatgondozástól?

Szép meg jó kondícióban levő állatállománya van a vác- hartyáni Alkotmány Termelőszövetkezetnek. Vezetők, tagok egyaránt joggal büszkélkednek vele, mert többségét nem vásárlás útján, hanem a saját, legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkező egyedeikből maguk tenyésztették ki. A látogató, ha végigmegy az istállókon. az ott tapasztalt példás rendről és a gondozott állatokról csak elismerően szólhat, s ha nem beszélgetne el az emberekkel az állattenyésztés problémáiról, abban, a hitben távozhatna, hogy ebben a termelőszövetkezetben minden a legnagyobb rendben van.

Sajnos, nem egészen így áll a dolog. Az első, ami a látogatás során mindjárt szembetűnik. hogy az állatgondozók kivétel nélkül valamennyien férfiak, a másik pedig, hogy többségük jóval túl van ötvenedik életévén, más szóval: fiatalt csak elvétve lehet közöttük látni. A tehenészetben és a juhászaiban például hét gondozó — három tehenész, két bornyász és két juhász — dolgozik, akik közül mindössze kettő fiatal. Közülük is az egyik — név szerint ifjabb Csernák Lajos — még csak tavaly végezte el az általános iskola VIII. osztályát. Itt kénytelen lenni, mivelhogy kilenc testvére közül ő a legidősebb, s a család rá van utalva keresetére. Ám — mint mondja — mihelyt az utána következő gyerekek keresőképesek lesznek, ő is otthagyja a borjúkat, más munkakört választ magának. Pásztor József, a másik fiatal pedig csak azért tart ki a tehenészetben, mert ősszel amúgy is bevonul katonának, tényleges idejét tölteni.

— Vajon miért nem kedvelik a fiatalok az állatgondozást? — kérdezzük Herembai Mi- hálytól, a termelőszövetkezet elnökétől, aki 16 éves korától kezdve a környékbeli' uradalmakban maga is tehenész, volt, s ennélfogva az elnöki tisztségen kívül mint egykori fejősnek. ez a probléma kétszeres okból is szívügye.

— Valóban gondot okoz nekünk a megbízható állatgondozói utánpótlás biztosítása — mondja az elnök —, mert nem mindegy az. hogy kikre bízzuk a közös állatállomány ápolását. Ez a munkaterület, természeténél fogva hivatásérzetet, hozzáértést igényel. Épp ezért azt szeretnénk, hogy olyanok vállalnák el. akik kedvelik az állatokat. Ez persze egyelőre csak

kívánság a részünkről, mert kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, akit rá tudunk beszélni a gondozói teendők ellátására. Az idős állatgondozókkal általában nincs probléma, többségük alapító tag, szeretik a szövetkezetét és munkájukat lelkiismeretesen végzik. A baj ott van. hogy erre a meglehetősen nehéz munkára már öregek, a fiatalabbak pedig vonakodnak tőle.;;

— Dehát mi az oka ennek a húzódozásnak?

— Szerintem többféle oka van. Az egyik mindenekelőtt az állandó és mindennapos elfoglaltságot jelentő munkakör jellegében keresendő. A mai fiatalok — ellentétben a régiekkel — már nem nyugodnak bele az örökös, szünet nélküli munkába, vágynak a kikapcsolódás, a szórakozás után, amit az állatgondozói munkakör jelenleg még nem tesz lehetővé. A másik, s szerintem nem lebecsülendő ok, hogy a fiatalok többségének érdeklődése ma már inkább a gépekre, a modern technika vívmányaira irányul, amivel az állattenyésztés napjainkban még nem rendelkezik. Úgy gondolom, mihelvt gépesíteni tudjuk az állattenyésztés munkáját, a takarmányozást, az itatást, a trágyahordást és nem utolsósorban magát a fe- jést, akikor a fiatalok nagyobb kedvvel lépnek erre a pályára. Különben most éppen ebédszünet van, ott állnak a fiatalok egy csomóban az udvaron, hallgassa meg az ő véleményüket is!..:

Kimegyünk közéjük. A kérdésen nem lepődnek meg. Bátran, őszintén válaszolnak. Együd Károly. Somogyi András már dolgoztak a tehenészetben. Együd most a kovácsműhelyben, Somogyi pedig a mezei brigádban dolgozik.

— Miért hagyták ott a tehenészetet?

— A műhelyt jobban szeretem — feleli Együd.

— Mert- ott sohsem volt szabad időm — válaszolja Somogyi;

— És ha gépesítenék az istállót, oszt több szabad idejük lenne, akkor visszamenné- nek-e?

— Én nem — mondja Együd —„ mert kovács akarok lenni.

— Én visszamennék — feleli Somogyi —, de csak akkor, ha több fiatal is dolgozna ott, és nem egyedül lennék az öregek között.

Pásztor József — aki 21 éves és jelenleg is a tehenészetben dolgozik — ezt mondja:

— Én szeretem a munkámat, csak az a baj, hegy nagyon le vagyok kötve, se vasárnapom, se hétköznapom. Vasárnap délután, miközben én etetek, trágyát hordok, a többiek ünneplő ruhába öltözve korzóznak az utcán, vagy a moziban ülnek. Én meg csak akkor tudok elmenni, ha apám helyettesít, de tőle sem kívánhatom, hogy a hétköznapi munka után feláldozza miattam a vasárnapját. Amondó vagyok, hogy öregeknek való munka ez ... nekik már úgyis mindegy, hol töltik el a vasárnapot.

íme. ezeket mondják a fiatalok. Véleményük megegyezik azzal, amit az elnök mondott. Igényük a szabad időre, a szórakozásra teljesen indokolt és jogos is, viszont a tsz vezetőinek az irányú törekvése is érthető, hogy több fiatalt kívánnak bevonni az- állattenyésztés munkájába. A mostani probléma jelentős részét természetesen megoldja majd a gépesítés, melynek követ-; keztében a munka könnyebbé, s a fiatalok számára vonzóbbá válik, ugyanakkor a nők bekapcsolódását is lehetővé teszi az állattenyésztésbe. Ám, addig is, amíg ez bekövetkezik, több megértéssel — ahol lehetőség van rá — a váltott műszak bevezetésével vagy munkaszüneti napokon '[ az állattenyésztésben dolgozó j fiatalok szabad idejének bizío- [ sításával lehet és kívánatos is ezen az átmeneti problémán segíteni.

Ari Kálmán

Mester és tanítvány-mozgalom | a mezőgazdaságban

A szakember utánpótlás ^ megoldására sajátos módszert^ dolgoztak ki az állami gaz- ^ daságokban. Elhatározták, $ hogy az idén végző egyete- ^ misták és főiskolások számá- ^ ra lehetővé teszik, hogy or- ^ szágoshírű, nagytekintélyű ! szakemberek mellett töltsék el ^ a gyakornok-idejüket. Az Ál- ! lami Gazdaságok Főigazgató- ^ sága 150, több évtizedes gya- $ korlattal jelentkező vezető ! szakembert kért fel erre a ! nevelőmunkára, s névsorukat § eljuttatta az agrár-felsőokta-í; tási intézményekbe.

Mivel az új továbbképzési § lehetőség nagyon megnyerte a $ fiatalok tetszését, az állami ^ gazdaságok vezető szakembe- ^ rei elhatározták, hogy hasonló^ módszerrel oldják meg az ifjú $

szakmunkások továbbképzését £ . s

IS. s

Az új nevelési módszert ^ kezdeményező Állami Gazda- ^ ságok Főigazgatósága a ked- ^ vező tapasztalatok alapján a ^ társadalmi szervekhez for-1 dúlt, hogy segítsék ország-v szerte a mester- és tanítványmozgalom kibontakozását.

Ládahegyek a parton

Néhány hét múlva Tahitótfalu környékéről megkezdik a földieper szállítását. Az elmúlt években gyakran okozott gondot a göngyöleghiány. A jelek szerint ilyen hiba az idén nem lesz. A földművesszövetkezet rendelésére több százezer gyümölcsrekcsz érkezett uszályokon Tahiba, amelyek kirakodását már befejezték. A Duna partján tornyosuló ládahegyek igazolják, hogy a szövetkezet alaposan felkészült a felvásárlási idényre

(Csekő felvétele)

Kisiparosok a termelőszövetkezetben

Amikor a sződligeti Ezerjó Tsz külső gazdaságát, meg a présház alatti több százéves pincéket végignéztük, még mindig csak annyit tudtunk a jólműködő ötvenkéttagú szöÁllami kölcsöntakarmány a szerződött sertéshízlaló tsz-eknek

Az ország jobb sertéshúsellátása érdekében növelni kell, különösen a termelőszövetkezetekben, a hízóba állított sertések számát.

A kormány úgy döntött, hogy azok az új és területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetek, amelyek az állammal július 15-ig sertéshizlalásra szerződést kötnek — a szerződésben biztosított előnyökön kívül — sertésenként egy mázsa kölcsöntakarmányt kapnak. A közös sertéstenyésztés mielőbbi kialakítása érdekében azok a termelőszövetkezetek, amelyek a fenti időpontig kocasüldőt állítanak tenyésztésbe, sertésenként két mázsa kölcsöntakarmányt kapnak. Indokolt esetben — a tanácsi mezőgazdasági szervek véleménye alapján — kölcsöntakarmányt lehet adni azoknak a termelőszövetkezeteknek is, amelyek ennek az akciónak beindítása előtt kötöttek sertéshizlalási szerződést.

A kölcsöntakarmány 50 százalékát a termelőszövetkezetek az ez évi árpatermésből legkésőbb augusztus 31-ig, míg a hátralevő részt vagy árpában vagy legkésőbb november 15-ig kukoricában kötelesek visszatéríteni. A sertéshizlalási szerződést a megyei állatforgalmi vállalatok kötik és a szerződés alapján a kölcsöntakarmányt a megyei terményforgalmi vállalatok utalják ki.

vetkezetről, hogy leginkább gyümölcs- és szőlőtermeléssel foglalkozik.

— No, azért csinálunk egyebet is — büszkélkedett Király Feri' bácsi, a tsz elnökhelyettese. — Nézzék csak meg azokat a műhelyeket — mutatott az udvar, túlsó részében levő épületek felé, ahonnét gépzúgás és üllőcsengés hallatszott —, ott dolgoznak a mi volt kisiparosaink.

így fedeztük fel a szövetkezet kis ipartelepét: a fúr- nérüzemet, a kádárműhelyt és az univerzális gépjavításra is berendezkedett kovácsrészleget.

Vastag fatörzsek sorakoztak a furnérüzem előtt. Odebenn Baksa János szorgoskodott a gép körül. Éppen új méretre állította a lemezhasítót. Amikor beléptünk, néhány percre abbahagyta a munkát, s elmondotta, hogy a kisüzem az elmúlt év júliusában kezdte meg működését, azóta irányítja itt a termelést. Korábban a gép egy magánkisiparosé volt, de az átadta a szövetkezetnek. A nyersanyagot a környék egyéni gazdáitól

szerzik, zömmel olyan fákat, amelyeket különben már tüze- lésre használnának. Értékes félkészanyagot állítanak elő, egymillimétertől négymilliméteres lemezekig. Baksa János jól érti már ezt a munkát hisz azelőtt hosszú ideig dolgozott a szakmában. Általában négy-öt fővel dolgozik a kisüzem, Csordás Sándor alig egy hónapja került ide. Mészáros Ferenc a fuvarosoktól jött át kisegítőként, Dián Mihályné pedig a növénytermesztőktől került a gép mellé, mert nem bírta a nehéz munkát. Itt most, mint ollozó és elszedő dolgozik.

— Mindenkit a megfelelő helyre igyekszünk beosztani — mondotta Baksa János —, hiszen csak így tudunk eredményesen dolgozni.

Az eredmény pedig nem is akármilyen. Ez a kis műhely, amellett, hogy a szövetkezet szükségleteit is ellátja, havi 25 ezer forint tiszta jövedelemmel gyarapítja a közös pénztárt.

VfSSSSSSSS//S/S/SSSS/'S/SS/S/SS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/S/SSSSSSfSSS/SSS/SSSSSSSSSSj'SSSSSSSSSrfS.'S/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSS/////SSSSSSSfSSSSSSSSSSSS/S/SSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSfSS/S

A kollektív vezetés megsokszorozza az erőket

A

z ellenforradalom előtti években a demokratikus centralizmus egyik fontos elvi tételét — a kollektív vezetést — számtalanszor megsértettük a burjánzó személyi kultusz, másfelől a revizionista nézetek miatt. Ma már világos, hogy mindkettő súlyosan ártott a párt eszmei, politikai és szervezeti egységének. Ekkor tanultuk meg. hogy minden párttag kötelessége őrködni a kollektív vezetés betartásán.

Sikerült elérnünk, hogy ma már a legtöbb alapszervezetben tiszteletben tartják a tagság jogait. Ezzel párhuzamosan erősítik a pártfegyelmet, és a feladatokat is együttes erővel oldják meg. A vezetőségek támaszkodnak a tagságra és azok javaslatait figyelembe véve irányítják a szervezeteket. Fokozatosan javult a párt- határozatok végrehajtása és azok ellenőrzése is.

Mégis, ha a pártmunka gyakorlatát vizsgáljuk, többször találkozunk olyan visszatérő hibákkal, amelyek a párt- demokrácia, a demokratikus centralizmus lenini elveit sértik. Amikor az ellenforradalom után a Központi Bizottság és a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedései nyomán helyreállott a rend, megindult a termelés, gyakran találkoztunk alapszervezeteinkben olyan esetekkel, hogy a párttagok a pártra váró politikai. gazdasági feladatok sürgős végrehajtása helyett azon vitatkoztak: — ki a jobb kommunista, ki a megbízhatóbb, ki ismerte fel előbb az ellenforradalom jellegét stb. Ezzel a párt forradalmi egységét veszélyeztették.

E

gyes esetekben még ma is előfordul, hogy a párttagság jogait figyelmen kívül hagyva, néhány elvtárs a pártvezetőség és a taggyűlés véleményének megkérdezése nélkül dönt fontos kérdésekben. Amikor ezért felelősségre vonják őket. azt felelik, hogy a vezetőség tagjai, a párttagság képzetlen és úgy sem tudnának beleszólni az ügyek intézésébe. Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a legfőbb hiba bennük van, nem pedig a „képzetlen” vezetőségben és a „passzív” párttagságban. Hiszen nyilvánvaló, hogy abban, a pártszervezetben, ahol a párt vezetői mellőzik a vezetőség és a tagság együttes segítését, ott a párttagok előbb- utóbb passzívakká válnak és a pártélet elsekélyesedik.

Jó példa erre szigetcsépi alapszervezetünk élete. Kovács Mihály elvtárs, a párt- szervezet volt titkára — aki egyébként 1944 óta párttag —, állandóan panaszkodott a vezetőség tagjaira. Azt mondotta: azok nem dolgoznak... a párttagság passzív .; és a tömegszervezetekre sem tud támaszkodni ... a pedagógusoknál sincs minden rendben. Ezért aztán az MSZMP nem is ért el Szigetcsépen jelentősebb eredményt. A tanácsválasztások idején hosz- szas biztatás után az alapszervi vezetőség mégis meghívta egy közös megbeszélésre a párttagságot, a pár- tonkívülieket, köztük pedagógusokat is. Ezen az értekezleten a párttagság őszintén elmondotta, hogy hiányzik az emberekbe vetett bizalom, ezért nem fejlődik a politikai élet, ezért sorvad a párt szervezeti, élete.

Azóta Szigetcsépen új párttitkárt választottak, aki jól megállja a helyét. Rendszeresen megtartja a vezetőségi üléseket, taggyűléseket. A tagság pedig szívesen segíti a munkájában. A pártnapokra gyakran összejönnek a falu dolgozói, hogy hallják a pártvezetőség tájékoztatóját akár bel-, akár külpolitikai kérdésekről.

, icséret illeti a szigetcsépi elvtársakat, hogy felismerték a pártszervezet titkárának szektás nézetét, amely- lyel alapjaiban gátolta a kollektív munka kibontakozását, a párt ideológiai és szervezeti egységének megerősödését.

Hasonlóan érdemes megemlíteni a szigetújfalui alapszervezet példáját is. Ebben a községben megrekedt a pártszervezet tevékenysége és a párt alapszervezete nem tuD!

dott tekintélyt szerezni magának. A pártszervezet titkára mindig arra hivatkozott, hogy ez nagyon nehéz község, mert itt több nemzetiségű lakosság él... a párttagságnak egyedül kell mindent elvégeznie .:: a pártonkívüliek nem támogatják őket. Amikor a járási pártbizottság felfigyelt a szigetújfalui helyzetre, figyelmeztette a vezetőséget. Ezután a pártvezetőség napirendre tűzte ezt a problémát. Minden párttagot megbíztak valamilyen feladattal és a tömegszervezeteket is bevonták a munkába.

Azóta a vezetőség munkaterv szerint dolgozik, s kibontakozott a politikai élet, senkit nem zavar a lakosság soknemzetiségű összetétele. A munka meg javulásának eredményét politikai és kulturális megmozdulásaikon mérhetjük le. A párttagságot baráti szálak fűzik a pártonkívüliekhez. Még a munkáskórusban is sokan vesznek részt. Színjátszó csoportjuk taglétszáma mintegy száz fő. Tavasszal társadalmi munkában néhány nan alatt több mint egy kilométer betonjárdát építettek. A szigetújfalui elvtársak egyszer s mindenkorra megtanulták, hogy a pártszervezet csak akkor dolgozhat eredményesen, ha bízik a pártonkívüliek segíteni akarásában. /

TTan még olyan alapszerve- zet a ráckevei járásban, amely nem jól dolgozik, ahol a vezetők a tagságra panaszkodnak, egymást okolják a pártmunka gyengeségéért. A

Kiskunsági Állami Gazdaság-j ban például azt hangoztat-j ják: a párttagság felelőtlensé-1 ge miatt nem tudnak tag- j gyűlést összehívni. A vezető-j ség öt elvtársat terjesztett fel! kizárásra azzal az indokkal, ! hogy nem végeznek pártmun-! kát. Amikor a járási pártbi-l zottság megvizsgálta a hely-; zetet, kiderült, hogy hónapo-! kig nem tartanak vezetőségi ! ülést. A párttagoknak nincs | pártmegbizatásuk. A peregi ; üzemegységben pedig még; taggyűléseket sem tartanak. |

Hogyan jutottak el a kis- j kunsági elvtársak idáig? Ta-! Ián nincsenek vezetésre ké- 5 pes elvtársak ebben a gazda-j Ságban? De igen, vannak. Hi-> szén ezt éveken keresztül ko-j rábbi munkájukkal már bebi-j zonyították. Az a hiba, hogy ; megfeledkeztek arról: a kol-! lektív vezetést nem pótolhat-; ja egy személy erőfeszítése,; aki szubjektív érzéseitől be-; folyásolva ítéli meg a hely-! zetet, szabja meg a feladató-j kát. A közelmúltban a kis-! kunsági elvtársak már kaptak | figyelmeztetést gyenge mun-! kéjükért, a kollektív vezetés j elvének megsértéséért.

T ehetne még több példát i is felsorolni alapszerve-! zeteink életéből, de a már! említettek is világosan mu-! tátják: milyen feladataink!

vannak a pártélet lenini nor-! máinak, elsősorban a demok-! ratikus centralizmus elvének! betartásában, a kollektív ve-! zetés megvalósításában.

Végrh Kálmán ^ Ráckeve !

A kádárműhelyben

Bordás Ignác fogadott, nemrégen még ő is önálló kisiparos volt.

! — ügy láttam, jobb lesz ne! kém a közösben. Gondoltam : egyet, aztán beléptem a szö- ivetkezetbe — mondotta. És ! hogy ezt nem bánta meg, az a [további beszélgetésből is kide- ; rült. Tavaly már május else- 1 jén kezdte meg itt a munkát, ! behozta a saját felszerelését, a ! fűrészgépet, a motort és a ké- ! ziszerszámokat is. Az elmúlt ! évben a jövedelem 40 százalé- I ka az övé volt. most már ő is ; munkaegységre dolgozik.

I Amint szavaiból kivettük, na- ; gyón elégedett, jobban érzi itt i magát, mint amikor önálló ; volt. Ha sok a munka, egy-két ; kisegítőt is kap. Ottjártunk- ;ban, éppen káposztás hordó- ; kát készített. A fuvarosoktól ; Kutalics István segített neki; ;Ez a műhey is vállal külső «készítést, sőt még épületmun! kákát is.

'

; Kiss Kálmán kovácsmester

>

! a fiával együtt lépett be a ter- ; melőszövetkezetbe február vé- |gén, Ök ketten végzik itt a ; kovács, lakatos és gépjavító ! munkákat. Mint mondták, ők jsem panaszkodhatnak, jól ér- I zik itt magukat., Nemcsak a j szövetkezetnek, hanem az ; egyéni gazdáknak is dolgoz- I nak.

íme, ezek hát az Ezerjó Tsz i melléküzemágai és amint a i vezetők hangsúlyozták, ezeknek a műhelyeknek is nagy részük van abban, hogy a tagok minden hónapban készpénzben kapják meg keresetük 40 százalékát.

— súlyán —*