Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

Ywtf Na P LO lliili||ltl(lllii"iiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiimiiiiimiiuiiiiiimiHiii» $ RADNÓTI MIKLÓS: I nak 60. évfordu­lóját a KIOSZ gödöllői férfika­ra. Ebből az al­kalomból jubi­leumi ünnepsé­get és hangver­senyt rendeznek a Ganz Áram­mérő Gyár nagy­termében. Az ünnepi műsor ke­retében a ceglé­di, nagykőrösi, vecsési, budaör­si, isaszegi, csö­möri. nagytar- csai énekkarok, valamint a Ganz Árammérő Gyár női énekkara és a jubiláló KIOSZ férfikar ad hang­versenyt. Utána kerül sor a Gö­döllői Háziipari Szövetkezet di­vatbemutatójá­ra, majd éjfé­lig táncmulatsá­got rendeznek. *• Még egy ének­kari hangver­senyre szóló meg­hívó érkezett hoz­zánk a héten. A nemrég megala­kult biüi dalkör rendezi. A helyi rendező énekka­ron és a buda­örsi vegyeskóru­son kívül számos élvonalbeli mű­vész is fellép ezen a hangver­senyen. Többek között Eszenyei Irma és Hámory Imre, az Opera­ház énekesei, va­lamint dr. Vasa- di Balogh Lajos, az Operaház kar­mestere. •k A világ nagy múzeumai cím­mel rövidesen ér­dekes előadás-so­rozat indul a TIT és a váci művelődési ház rendezésében a Madách Imrekul- túrotthonban. A három részből álló előadássoro­zat keretében a hallgatók megis­merkedhetnek majd a drezdai képtár, a leningrá- di Ermitage és a moszkvai Állami Orosz Múzeum értékes anyagá­val, nemcsak szó­ban, de filmen is. k Tegnap este nagy sikerrel mu­tatták be a tápió- szecsői Damja­nich Művelődési Otthonban Dobo- zy Imre: Szélvi­har című drá­máját a köz­ség KlSZ-szerve- zetének színját­szói. k Uj járást „avat­tunk” csütörtöki lapszámunkban. A Műkedvelő .vagy profi című cikkben ugyanis a kartali járási művelődési ház színjátszóit em­legettük, pedig kartali jár.ás — nincsen. Az em­lített színjátszók, akik A párizsi vendéggel szere­peltek, a nagyká- tai kultúrotthon együttesének tag­jai. k Ma délután ér­dekes esemény színhelye lesz á nagykátai Bar­tók Béla Kultúr­otthon. Itt ren­dezik délután négy órai kezdet­tel a járási tánc- zene-fesztivált. k Az Üj Termés munkatársainak májusi értekezle­tét hétfőn délután 3 órakor tartjuk a szokott helyen. HUSZONNYOLC EV A költő születésének ötvenedik évfordulójára — az idei anyák napja alkalmából — közöljük Rad­nóti Miklós megrendítően szép anya-versét. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, — gyilkosod! öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, ném tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két haltftt. Mögöttem két halott, előttem a világ, oly mélyről nőttem én, mint a haramiák; oly árván nőttem én, a mélységből ide, a pendülő, kemény szabadság tágas és szeles tetőire. Milyen mély volt »'gyerekkorom, s milyen hűvös. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis utain, ha este lett s párnáimon vért láttam én, a gyermeket elrémitő, nagy, hófehér pehely helyett. Milyen mély volt gyerekkorom, s milyes magos az ifjúság! A két halál megérte-é? — kiáltottam a kép felé, mely ott sütött szobám falán. Huszonnyolc éves voltál akkor, a képen huszonöt talán, ünnepélyes ifjú nő, komolykodó, tűnődő: Huszonnyolc éves voltál akkor, most ugyanannyi lettem én, huszonnyolc éve,, hogy halott vagy. anyácska! véres szökevény! Anyácska, véres áldozat, a férfikorba nőttem én, erősen, tűz a nap, vakít, lepke kezeddel ints felém, hogy jól van így, hogy te tudod, s hogy nem hiába élek én, (1937.) Bemutatjuk a r, A váci fotoklub idei kiállí­tásának — amelyet a Duna­kanyar amatőr fotóművészei­nek képeiből rendezett meg —, sok a látogatója a városi művelődési házban. A klub célja: a terület fotósainak egy klubba való összehozása, hogy ezáltal elősegítse fejlődésüket. A magyar fotóművészek szö­Az esztergályos (Kuthi Albert, Vác, Gépipari Technikum Fotoköre), aranyéremmel jutalmazott. vetségének tagjaiból álló zsűri bírálta meg ez alkalommal 31 amatőr 184 képét és az anyag­ból 24 kiállító 99 képét fo­gadta el. A képanyag jobb, mint ami­lyent a múlt évi kiállításra beküldtek. Ez bíztató jel és azt mutatja, hogy a klub be­tölti hivatását, elősegíti tag­jainak fejlődését. A fekete-fehér képek cso­portjában a zsűri Kuthí Ber­talannak (Vác) ítélte oda az aranyérmet, jó komponáló készségről tanúskodó Az esz­tergályos és Körhinta című képéért. Mindkét felvétel jó a bíráló-bizottság a másik ezüstéremmel jutalmazott Dóm című művet. Bronzérmet nyert Amon Gyula (Váchartyán) Mindennapi kenyerünk című munkaképe, Román Zoltán (Visegrád) Odaát című felvé­tele és az érdekes grafikai hatású Magány című kép, ! Dóm (Pőlil Albert, Visegrád), ezüstéremmel díjazva J amely Szabó Tibor (Felsőgöd) 5 kezét dicséri. S A színes diapozitivek cso­portjában kiemelkedő kollek- | dójáért és Fagylaltos című ! képéért aranyérmet nyert i Kocsis Iván, a klub leglelke- J sebb aktívája. Szinghoffer ! Gézával együtt az ő érdeme 5 a kiállítás létrehozása. A zsűri ! ezüstérmet ebben a csoport- ! ban nem adott ki, bronzérme* ! nyert Ámon Gyula Tavasz Vác $ környékén, László Krisztina i Kukoricaérés és dr. Lévai \ György Itatás című képe. : A színes képek csoportjá- ! ban a zsűri-bizottság az arany- í és ezüstérmeket nem adta ki, 5 bronzéremmel jutalmazta Berty l Imre (Budapest) négy felvétel- i bői álló kollekcióját, amelyből 5 különösen szép a Bámészkodás ; című alkotás. ' A figyelemre méltó kiállítás május 17-én zárul. . Ujfalvi István- tudósító — Megértettem — mondta szomorúan Józsi bácsi. Azután átmentek az állat- j orvoshoz, aki igen megfelelő- j nek nyilvánította a kecskét. A nap már túllépett a dele- \ lön s az öreg csősz jól kimele- i gedett a tűző nyári napban. Hosszú volt az út hazáig. El­fáradt ő maga, eltikkadt a kecske is. Odakint), a boglyák mel­lett már várakoztak a nászra elővezetett kecskék. Volt ott három is. Józsi bácsinak fel­csillant a sieme. Na azért még nem esett ki a világ feneke — vigasztalta magát. Majd csak megleszünk valahogy. Kö­szöntötte az asszonyokat, el­beszélgetett velük egy kicsit, ahogy ülik, azután elvezették a kecskét az egyik nősténnyel arra a jeles helyre, amelyet Józsi bácsi gondoskodása erre a célra alkalmasnak tartott s amelyet a Samu is megszokott már. Máskor Samu vidáman ug­rált arrafelé s biztatás nélkül hozzálátott a feladatához. Most azonban még a húzás­nak sem akart engedni. A hoszú út, meg a törvény házá­ban szerzett tapasztalatok szemmel láthatóan elvették a kedvét, ami érthető is. Hiába noszogatták, hiába taszigálták, Józsi bácsi még az istent is emlegette buzdítás gyanánt, de nem használt. Végül fel­adta a reményt. Káromkodott egy előírásosat, azután ráhú­zott a botjával a kecske fa­rára s így szólt: — Egye le a fene a bőröd, Samu, te se akarsz már dol­gozni? Hát nem tudod, hog' a te 20 fillérjeid nélkül elsze­gényedik az állam?! — Hát az igaz, hogy jól be­vált a Samu — mondta ön­érzetesen. — Eddig nem volt rá panasz. — Az lehet, hogy a kecskére nincs, de magára van! — pat­togott a tisztviselő. — Micsoda? — Hát az, hogy először is nem jelentette, hogy tenyész­tési célra akarja tartani a kécskét. Másodszor az, hogy nem vizsgáltatta meg az állat­orvossal, harmadszor pedig az a panasz, hogy nem fizeti az apaállat-tartásból származó jövedelmi adót. Józsi bácsi komoran hallga­tott. Ennyi panaszt még őrá nem mondott senki. Sose volt még vele baja senkinek. Most meg milyen csávába került e rossz kecske miatt! — Nem gondoltam, hogy olyan híres állat lesz belőle, hogy még az állam is felfigyel rá — szólt végül. — Márpedig ez így van. — Mit csináljak, ha így van — törődött bele a kecske sor­sába a csősz. — Hát fizesse meg a bírsá­got, ami a kihágásért jár. Ez tíz pengő. Azután fizesse meg az engedélyt. Ez húsz pengő. De előbb vigye el az állator­voshoz a kecskét, mert hátha nem is alkalmas szaporítási célokra. Ez másik tíz pengő. Végül fizesse ki az aóhátralé- kot. Ezt majd felbecsüljük, de azt gondolom, hogy ez is ki­tesz tíz pengőt. Ez összesen ötven pengő. Azután fizesse ki egynegyed évre előre az adót. Ez is tíz pengő, összesen tehát fizessen hatvan pengőt, oszt rendben lessünk, és ezután ■minden fedeztetésből tegyen félre 20 fillért az adóba. Meg­értette? néznénék sűrűbben a körmük­re. Ügy belemerült ezekbe a társadalombölcseleti gondola­tokba. hogy alig vette észre, amikor a nevét szólították. Csaik a hajdú haragos szavára riadt fel, s tétován húzta mw Pa után az állatot, aki szintén rosszat sejtett. Zavartan ál­lottak hát mindketten a hiva­talos asztal előtt. — Kendet hívják Bene Jó­zsefnek? — kérdezte mérgesen az asztal mögött ülő úriember — Engem is annak hívnak —» válaszolta Józsi bácsi, mert más embert is szólítottak még rajta kívül ezen a néven a ha­tárban. — Magáé az a kecske? —* kérdezte a tisztviselő, hogy a személyazonosság körül ne lehessen félreértés. — Enyém — mondta rövi­den a lógercsősz. — Hát ide figyeljen — mond­ta a mogorva úriember, és Józsi bácsi figyelt. — Maga el­len feljelentés érkezett jogta­lan apaállattartásért. Igaz ez? — Hát hogy feljelentés ér­kezett, az körülbelül igaz, mert az úr mondja, de az már nem igaz, hogy ez az állat jogtalanul volna jiz enyém, mert magam neveltem. — Nem is arról van szó, ha­nem arról, hogy maga nem jelentette be. hogy tenyész­tési közcélokra akarja hasz­nosítani a kecskéjét. Ezt elis­meri? — Nem jelentettem, mert minek lettem volna olyan nagyra a tudományával. Nincs abban semmi. — Nem is volna semmi, ha a saját kecskéinek udvarol- tatna vele. De a maga bakja már a fél község gidáinalc az apja. nem volna kerek. Józsi bá­csi eddig nemigen törte ezen a fejét, mert attól eltekintve, hogy őt csősznek választották, nem sok érintkezése volt a hi­vatalos világgal, akkor is in­kább csaik a gazdakörrel. De hát most, amikor már tolla- sodni kezdett felfigyelt rá a hivatal s idézést küldött a bogárhátú csőszházba. Az volt az idézésbe írva, hogy állat­rendészeti kihágás miatt jelen­jen meg a községházán szom­baton délelőtt 9 órakor. A kecskéjét is vigye magával. A kisbíró hozta a papirost, és közölte a csősszel, hogy amennyiben nem jelenik meg pontosan, viselnie kell a tör­vényes következményeket. Bene Józsi bácsi újra meg- hányta-vetette a dolgot a ko­májával. Az azt mondta, hogy biztosan adózás végett kell be­mutatni a kecskét, mert ennek a 1kecskének más bűne nem lehet azon az egyen kívül, hogy adót nem fizet, s az urak sem szoktak egyéb okok miatt törődni a sze­gény ember jószágával. Vakaródzotf J6zsi bácsi, sehogy se volt elragadtatva az állam érdeklődésétől, de vé­gül csak beletörődött, hogy nincsen öröm üröm nélkül, s a megjelölt időben ott ácsor­góit a községháza előtt a kecs­kével. Várakozott vagy ‘két óra hosszat s közben azon tű­nődött, hogy milyen furcsa a világ. Mert azt sose kérdik a szegénytől, hogy van-e néki mit ennie. Azt se bánják, ha betévő falatja sincs. De ha mégis megszerzi magának, akr kor mindjárt kiveszi belőle a hivatal a marni porcióját. Pe­dig van elég gazdag a vilá­gon, nem ártana, ha azoknak akarja tovább ingyen enni a csősz répáját meg a láger füvét. — Na, komám, mán meg le­hetne kezdeni az ipart! — mondta egy szép nyáreleji napon a kertcsősz. — Hát majd hozzálátunk — egyezett bele Józsi bácsi. Hozzá is láfott. Először, óvatos ember lévén, kipró­bálta a bak hajlandóságát. Nem volt semmi hiba. Samu kitett magáért. A nőstény kecske is meg volt elégedve, mert vidám szökdeléssel, me- kegéssel hagyta el a lágert. Az asszony alig győzött futni utána. Most már nem volt más hátra, mint hogy a vén asszonyok távíróján hírül ad­ja az érdekelt gyepsori és cigány sori lakosoknak, hogy neki igen fajintos bakkecskéje van. aki ötven fillérért haj­lamos kis kecskék ügyében fáradozni. Ment minden, mint a kari­kacsapás. Az üzlet kitűnően bevált. Jöttek a nőstény kecs­kék, hozták az asszonyok a tiszteletdíjat, s mindenki meg volt elégedve, az asszo­nyok is. a nőstény kecslkék is, a bakkecske különösképpen, de leneslea’nkább maga Józsi bácsi. Gyűltek a rézkrajcárok, a nikkelnénzék. sőt még az ezüst pengők is, és Józsi bá­csi már számolgatni kezdte, hogy hány év múlva lesz olvan vagyonos ember, ami­lyen még egy lógercsősz sem volt — mióta világ a világ. A világ azonban úgy van menrsinálva. hogy abban ne csak bnkkecske. nőstény kecs­ke. ne '•sak nvepsoriak ci- pánns''-r<ik. mert csőszök le­gyenek hanem hivatal is szükséges bele, mert anélkül Kedves esemény színhelye lesz ma este a gödöl­lői Agráregyetem kultúrterme. A gödöllői általá­nos iskolások színjátszó cso­portja itt mutat­ja be a Jancsi és Juliska című me­seoperát. * Ez a vasárnap egyébként is az iskolai művésze­ti együttesek nagy napja lesz. Vácott, a városi művelődési ház­ban rendezik Észak-Pest me­gye ifjúsági mű­vészeti csoport­jainak találkozó­ját, amelyen énekkarok, népi tánccsoportok és zenekarok mu­tatják be tudásuk legjavát. ★ Nagykőrösön ma délelőtt tíz óra­kor kerül sor a Dél-Pest megyei művészeti együt­tesek fsztiváljá- ra. ★ Középiskoláink­ban megkezdő­dött a ballagás. Sok iskolában már a tegnapi nap folyamán megtartották. A szentendrei álla­mi általános gimnázium ne­gyedikes diákjai azonban csak kedden délután rendezik . balla­gási ünnepélyü­ket az iskolában. Kívánjuk, hogy ne csak keddi ünnepélyük, de az érettségi vizsgák is jól sikerülje­nek. •k Május 17-cn ün­nepli fennállási­ici fotókiállítást példája a mozgás fotoszerű ábrázolásának. Csemi Gábor (Vác) megérdemelten nyerte el a csoport egyik ezüstérmét, életvidám fiatalok játékát jó pillanatban elkapott Játék cí­mű felvételével és az igen ügyes Kirakat című képével. Pöhl Albert (Visegrád) jó ki­dolgozású képeiből emelte ki

Next

/
Thumbnails
Contents