Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-26 / 121. szám

PEVt M t i. * teCiriaP 1959. MÁJUS 36. KEDD ÜNNEP UTÁN színhelye volt a gödöllői Palota-kert. Az alkalomra képes­lapot adott ki a gödöllői ünnepi napok rendező bizottsága. AZ ELSŐ NAP A HÉTBŐL len sötétbőrű olasz, görög, hamita vagy mór sem álmélkodnék. Odaillik. Ferenczy Károly angolosan szikár alakjára, villogó evikkerére még em­lékeznek a vén szentendrei házak. Pá­rizsból jött, olyan hirtelen elhatározás­sal, mint ahogyan később Nagybányá­ról ment át az izvorai erdészlakba, ko­csiderék könyvvel. festőállványával. Amikor hazautazott Párizsból, még lelkesedett a naturalizmusért, s csak évek múlva jött rá, hogy az ő palettá­járól mégis más színek kívánkoznak vászonra. Furcsa ember volt. Kevésbeszécüű. magányos, érzékeny. A főiskolán, ahol tanított, vékonypénzű diákjainak soha nem kellett ösztöndíjat kérniök tőle. Mindig megtudta — már a hiányzó drágább festékekről is — kinek kell nagyon. Erős ember volt. Artistaképeihez olasz akrobatákat fogadott modellnek. Egyik ülés után megkérte a mozgé­kony Luigit, mutasson valamit tudo­mányából. Az felszökkent, kezére állt. körüljárta a szobát. Ferenczy erre ing­ujjra vetkőzött, utána csinálta. Igaz ember volt. 1917-ben Nagybá­nyára is sűrűn küldték a katonai be­hívókat. Tanítványait — akikkel ed­di a a legtartózkodóbban viselkedett — mind azzal bocsátotta útnak: ..Viaúáz- zanak martukra, ahonii lehet. Majd ... ha vége lesz, együtt dolgozunk is­mét”. t Legtöbben hazajöttek. Csak öt vitte 5 el közben a fehérvérűség. Ábrányi Emil dédunokája, a mély- \ hangú Lívia osztálytársam volt. Éne- \ kesnö akart lenni. Könyvespolc fedte \ minden szobájuk falát és soha nem \ némult el náluk a zongora. Ábrányi \ arcképét olajjal festette meg egykori \ barátja. Amikor én láttam, már na- $ gyón meg sötétedett. Csak a körvonalak ^ látszottak, a váll hajlása, egy puha \ ránc a kabáton és a tekintete. Festett, $ barna szeméből szelíd figyelem, biz- § tatás áradt a család minden tagjára — $ zenészekre, költőkre, jövendő éneke- \ sekre. 5 5 Szentendre maga is akvarell. ^ Derűs színei vízzel oldott kéket, zöl- \ det kívánnak. Hogy a papír récéiben $ megbújhasson a levegő is, ne csak a § festékszemcsékben. A Szentendrén élő \ festők hagyományos kiállításán tizenegy ^ művész mutatja be alkotásait — leg- 5 többjük akvarell. \ A képek: sűrűlombú fa, fodros víz- í tükör, bólogató füzek. Olvasó öregasz- 5 szony, aki szikár 'kontyba szorítia gyé- ^ rülő ősz haját, s orrán megbillen a í drótkeretes pápaszem. Hosszúlábú ka- \ maszlány, aki összekapja szoknyáját. \ nehogy nyakába fújja a szél. S a má- ^ sík. aki ázott ruhában, kifordított ernyő ^ alatt vacog az esőben egy kapunál... ^ Sok apró, emberi mozzanat. Kár, ^ hogy az olvasó, öreg naras^tasszonyon ^ kívül n Szentendrén élő festőművészek- i nek alig témájuk a ma. . ^ A kulturális naDok Szentendre | csöndes háromszázhatvanöt napjából § szakítanak ki egy hetet. Viczián Erzsébet N csoportjukban van néhány KISZ-fiatal, a kiszeseknél hiányzik egypár szereplő, te­hát a művelődési ház csoport­ja leáll, hogy június végére meg legyen a KISZ bemutató­ja. Aztán kezdik el a saját produkciójukat próbálni. Az ilyesfajta önzetlen se­gítségről szívesen ír az e mber. Mert ez azt jelenti, hogy Üröm két és félezer lakosa majd­nem mindig kap egy-egy szép előadást. És a törzsgárda tag­jai rengeteg tapasztalatot tu­dást adnak át alkalmi part­nereiknek. És ha figyelembe vesszük, hogy Szandi István rendező a különböző munka­helyek és váltott műszak miatt csak 15 emberrel rendszeresen foglalkozni, na­gyon szép eredménynek szá­mít. hogy ezekkel az alkalmi fellépésekkel megkétszerező­dik az ürömi színjátszók szá­ma. Persze, ezek csak a szín­játszók. Mert őszre újra meg­szervezik a tánccsoportjukat, újra fellép az énekkar azon a kis színpadon, amit mind­nyájan annyira szeretnek. Ünnep utáni elégedett csen­det vártam Ürömben. De té­vedtem. Ök most kezdenek csak igazán belelendülni a munkába, tervezgetésbe. Most, hogy túl vannak a nehezén, hogy van jogcímük, tekinté­lyük arra, hogy nagy fába vágják a fejszéjüket. Mert augusztus 20-a után jön szep­tember 9-e, Bulgária felszaba­dulásának évfordulója. Több éves hagyomány, hogy ezt Ürömben megünnepük. Most egy eredeti, modern, bolgár drámával. Aztán jön az ősz, a tél. Az ismeretterjesztési programon kívül sok munka vár a szín­játszókra. De az ismeretter­jesztésen belül is: versekkel, jelenetekkel illusztrálják az irodalmi előadásokat. És sze­retnének egy szép színjátszó klubot berendezni, ahol pró­bán kívül is összejöhetnének. Megyek a buszhoz, kikísér­nek. A postánál áll Szovics Imre pék, az egyik legjobb, legtehetségesebb színjátszó. Éppen Gulyás Béláékkal, a postamester házaspárral, az együttes törzstagjaival beszél­get. Nagy ovációval fogadják az igazgatót, meg a rendezőt, ök is leparoláznak minden­kivel.------ Na. mi van, Imrus? Nem vagy fáradt? — Fáradt? A szerepléstől? Nem vagyok még olyan öreg. Jövőre is eljátszom a maga­mét! Mindnyájan jót nevetnek. Aztán Gulyásné megkérdezi; — Tényleg, mit játszunk jövőre? j I Be'8Uil 1,11,1 £ í,t£ ^ rok közt eltűnik a falu. $ azon sajnálkozom, hogy nem § tudtam az együttes többi tag- $ iával találkozni. De nem is $ bánom. Mert a megyei döntő J értékelésénél nemcsak egyes ^ szereplőket dicsértek meg, ^hanem az ürömiek összjáté- $ kát, együttesét. Nemcsak ^ Szandi István rendezőt, Szo- §vics Imrét, Király Zoltánnét, ^ hanem az egész csoportot. Azo- ^ kát az embereket, akik jó já- I tékukkal ünnepet teremtettek ^maguknak, és ünnep után kéz- ^ beveszik a vakolókanalat, söp- I rűt, kőfaragó kalapácsot, 5 hogy szorgalmasan dolgozza- $ nak tovább, a következő, ma­4 guk teremtette ünnepig. 5 S Murányi József i Falu Tamás:­^ KÉZFOGÁS í Odafenn sűrű füst lebeg, ^ E föstfelhő egy özemé, ^ Búzaföldek illata száll $ A füstoniíj nagy gyár felé, j A füst és illat egyesül. 5 A hullámzó élet felett. : Gyárnak és földnek szelleme s Itt lenn is így fogjon kezet. kör ifjú tagjai ismerkednek a hangszerükkel. A falu csen­des, csak a klimpirozás és egy- egy teherautó, busz távoli hangja verődik be az ablakon. Hogyan jutottak el idáig? — akarom kérdezni, de meggen- do'om magam. Nagyon Izgat,, hogy ezek a komoly, minden eredményért keményen meg­dolgozó emberek, hogyan ér­tékelik jelentős sikerüket. Ké­nyelmes alkalmat találtak arra, hogy lepihenjenek a babérok­ra? Vagy úgy fogadják, mint egy hallgatólagos kötelezvényt, amely a lelkiismeretükre apel­lálva további munkára, további sikerekre hajtja és ösztön?.' őket? — Mire készülnek — kér­dezem inkább és várom a csalódott arcokat. Mert tudom, mindenki elvárja, hogy legalább megemlítsék, ha elért valamilyen jelentő­sebb eredményt. De ők, úgy látszik, nem így gondolkod­nak, mert Király Zoltán a legtermészetesebb hangon mondja: — Offenbach nagyoperettjé­re, az Egy marék boldogság­ra. — Persze, előfordulhat, hogy nem tudjuk összehozni — vág bele Szandi István —, de alt­kor előveszünk három jó egy- , felvonásost és azokat fogjuk i bemutatni. i Nem szeretnénk — fogjuk, j — Mikorra tervezik a be- ; mutatót? ; — Augusztus 20-ra. I Az előbbi határozottságot és i ezt a hosszú terminust kissé [ellentétesnek találom. Meg is imondom, és várom, hogy az [„objektív nehézségekre’’ hi­vatkozzanak. Hogy jönnek a : nyári munkált és — habár a ; tsz-ből még nem verbuváltak ; tagokat a csoportnak — ez mé- ; gis felbolygathatja az egész • falu életét. Hogy a különbö'"* [ helyeken három műszakban • dolgozó szereplőket nagyon n«- ! héz összeszedni. Hogy ez az [ időszak különben is üborka- i szezon. Nem lehet, nem is ér- jdemes komolyabb munkát vé- : gezni. : Szeretném, ha helyeselné­lek. Ha azt mdndanák: „iga- : za van, elvtárs, nagyon ne- j héz így nyáron akármihez [ hozzákezdeni”. De ők csak i összemosolyognak. Aztán egy- i mást segítve elmondják a i „nagy” nehézséget. i I A művelődési ház színjátszói : ' ' nemcsak I a művelődési háznak játsza- I nak. Ha a nőtanács, a vörös- i kereszt, a KISZ rendez vala- : milyen ünnepélyt — tekintet ! nélkül, hogy van-e közük ah- i hoz az intézményhez — ők ! szívesen elmennek vendégsze- i repelni. A Nyolc hold föld > után a KISZ-szervezet készül ! egy háromfelvonásosra. Az ő ; I Tizenhatodikén Tahitotfa- ; 1 luban, 17­i én Szentendrén mutatták be ISásdi Sándor Nyolc hold föld­ijét. Ünnep volt az ürömi iszínjátszóknak ez a két nap. 1 Nemcsak a játékért, hanem. 5 mert ismét a legjobbak közé Jverekedték fel magukat a szín­játszó fesztivál megyei döntő­jében. Akár tavaly a Tacskó­ival. J Amikor hazatértek, maguk- jkal vitték az izgalmat, a fá- 1 radságot, az élményeket és a {siker jóleső tudatát. Aztán ké­szükbe vették a péklapátot, a j/akolókana’at. a postabélyeg­zőt vagy a kőfaragó kalapácsot ^— kinek mi a foglalkozása — Jés újra visszazökkentek életük ^megszokott • kerékvágásába. ^ De az ünnep, második fog­lalkozásuk ünnepe, nem múlt 5 el nyomtalanul. Í Hétfőn kora délután már Í nyitva az ürömi művelődési $ház ajtaja. Az egyik terem­ében Király Zoltán ü!, az igaz. é'gató és javában magyaráz é Szandi Istvánnak, a színját­szók rendezőjének. A szom­széd helységből áthallatszik S a zongoraszó, a zeneszak­A tánccsopcrt kit tagja pártatlan közönség előtt talán még soha nem sze­repeltek, pedig ez fontos feltétele to­vábbi fejlődésüknek. A fesz­tivál sikerrel zárult: a tánco­sok gazdag tapasztalatokkal, a közönség elégedetten távozott. Ez pedig azt bizonyítja, szük­ség van a megyei fesztiválra jövőre és az azután következő években is. Prukner Pál •.fSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSí MEGYEI NÉPITÁNC-FESZTIVÁL nagy összeszokottságról tett tanúbizonyságot. S ez a népi- tánc-mozgalom erőteljes fejlő­dését, életképességét igazolja. Természetesen ezzel nem akar­juk azt mondani, hogy már minden rendben van. Az egyik hiba, amely egyúttal figyel­meztetőül is szolgál: kevés üzemi együttest lát­tunk ezen a találkozón. Pontosabban mindössze hármat: a Pomázi Posztó, a Csepel Autógyár és a Kistarcsai Fésűsfonó tánc­csoportját. Megyénk leg­nagyobb ipari városa, Vác — hét nagy gyára van — egyetlen együttessel sem képviseltette magát. Még a Csepel Autógyár erejé­ből is csupán egy leánycso­portra tellett. Vajon miért? ügy gondoljuk, nem lenne haszontalan foglalkozni ezzel a kérdéssel. A fesztivál műsorát nyolc meghívott tánccsoport szerep­lése tette még gazdagabbá és változatosabbá. Elsősorban a debreceni Építők szakszerveze­tének központi együttese, a Szolnoki Fűtőház népitánc- csoportja és a Ganz—MÁVAG központi együttese aratott fer­geteges sikert a vendégek kö­zül, de nagy taps jutalmazta a Kisterenyei Földművesszövet­kezet, a Lőrinci Hengermű, az egri I. számú iskolaszövetkezet és a Kisújszállási Földműves­szövetkezet táncosainak bemu­tatóját is. Hasznos volt meg­hívni ezeket a régóta működő tánccsoportokat, mert sokat ta­nulhattak tőlük táncosaink. Csak az elismeréssel szólha­tunk a műsorválasztásról is. Az együttesek több mint fele helyi gyűjtésű tánccal, népi játékkal jelentkezett, ellentétben az előző esz­tendők műsorával, amikor csak elvétve találkoz­tunk olyan tánccsoporttal, amely saját falujának táncait; gyűjtötte össze és örökítette meg. A Gyóni Földművesszö­vetkezet táncosai a gyóni marsch-sal, a tápiószecsői mű­velődési otthon csoportja tá­piószecsői szüreti játékkal, a Kistarcsai Fésűsfonó együttese tárcsái leánytánccsl, a sziget­újfalui nemzeti tánccsoport helyi gyűjtésű német táncok­kal mutatkozott be. A fesztivál tanulságaként csak annyit, hogy érdemes volt megrendezni ezt a megyei találkozót. Részint azért, mert képet kaptunk megyei együtte­seink eddigi munkájáról, az elmúlt esztendő alatt elért eredményeiről, de azért is, mert tánccsoport- ; jaink ilyen nagyszámú és : k \ VV WXXWX WXV \ X WXXXfcXX wvw wwxw Szentendre, május 24. Barcsay Jenő már nem emlék­szik rám. Nem is emlékezhet. Mint ahogyan elmosódott benne azoknak az embereknek arca, akik képeit vásárol­ták meg, úgy az enyém is. Hiszen én a gondolataiból, érzéseiből kaptam vala­mit — véletlenül — egy szentendrei délutánon. Kedvetlenül kopogott az eső az ab­lakon, s összezárt bennünket két órára. Vendég voltam a művésztelepen, ő fo­gadott be, mint akinek legtöbb helye van. Egy régi vásznát javítgatta. Fű­zöldet kevert éppen kékből és sár­gából, amikor váratlanul megszólalt. Csöndesen, kicsit magának mondta: „Sietni kell. Múlik az idő ...” Nem volt ebben a két mondatban lemondás, de hirtelen fellobbant tettvágy sem. Megállapította csak, mint a főiskolán egy-egy vonal félrefutását a növendé­kek festőállványai előtt. Felbukkan bennem minduntalan ez a délután, most, a szentendrei kulturá­lis napok nyitó-vasárnapján. Mintha az egész városkát — a hegyre kapasz­kodó szűk utcákat is, a reájuk könyöklő házakkal együtt — megtöltötte volna valami sietség. Hogy hosszú idő után emléket állítsanak híres fiaiknak, s ké- zenfogják, elvezessék mindenkihez a művészeteket is. Két fehér márványtábla. Ma leplezték le őket. Ábrányi Emil és Fe- renczy Károly nevét vésték rájuk. Mindketten hosszú ideig éltek ebben a dunaparti városkában, amelyet, ha tenyerére venné az egyszeri óriás és le­tenne a Földközi-tenger partján, egyet­Gödöllő, Palota-kert. Amíg Horthy Miklós volt itt az úr, sokan soha, egyetlen percre sem tehették be a lábukat ebbe a csodálatosan szép parkba. Most pedig ... Talán még soha nem volt tanúja ekkora vigas­ságnak a Palota-ikert, mint ezen a vasárnapon. A számok beszélnek; mintegy tízezer néző, hu­szonnyolc tánccsoport, több, mint négyszáz tán­cos, ötven tánc- és népi já­ték. Valahogyan így festene a Sta­tisztikai Hivatal jelentése a II. Pest megyei népitánc-feszti- válról. Illetve még egy jellem­ző adat: tíz nap alatt korsze­rűen felszerelt szabadtéri szín­padot varázsoltak a parkba, amelyen közel tíz órán át tán­coltak a lábak. Az elmúlt héten még sokan kételkedtek a fesztivál sikeré­ben. Egyhetes ünnepi program után túlzsúfolt a vasárnapi műsor — hangoztatták. — Sok lesz a jóból. És mondogatták: nagyítóval kell majd keresni a nézőket. Ezúttal azonban alaposan tévedtek a kétkedők. Délelöttől estig mintegy tíz­ezren jöttek el, hogy gyö­nyörködjenek a nagysza­bású táncos bemutató mű­sorában. Gödöllőn, ahol egyesek szerint érdektelenek, közömbösek az emberek. A népi táncosok fesztiválja azonban rácáfolt erre is. A plakát megyei fesztivált hirdetett, a program azonban többet nyújtott ennél. Nem csupán azért, mert a húsz me­gyei együttesen kívül nyolc vendégcsoport is szerepelt, de azért is, mert megyei együt­teseink a vártnál gazdagabb, változatosabb és színvonala­sabb táncokkal, népi játékok­kal mutatkoztak be a közönség előtt. Ez talán a legnagyobb eredménye ennek a fesztivál­nak! Azt bizonyítja, hogy együtteseink már időben el­kezdték a készülődést. A húsz. szereplő csoport kö­zül nehéz lenne kiemelni akár egyiket, akár másikat. Első­sorban azért, mert , a nagynevű együttesek — az Abonyi Földművesszö­vetkezet, a Gödöllői Ag­ráregyetem, a Csepel Autógyár csoportja — mellé igen sok, eddig ke­vésbé ismert tánckar is felzárkózott. A Farmosi Földművesszövet­kezet, a tápiószecsői művelő­dési otthon, a szigetújialui* német nemzetiségi tánccsoport, vagy a péceli művelődési ház és a honvédség közös együtte­se méltó vetélytársa volt ezen , a találkozón az abonyiaknak és ; a gödöllőieknek. S ez igen jó ; dolog. Elmondhatjuk, hogy ma ; már nem csupán két-három; kiváló népitónc-együttessel j rendelkezünk, de ha kell, ti- \ zet-tizenkettőt is kiállíthatunk \ bárhol a megye képviseleté-; ben. A megyei tánccsoportok; többsége gondos felkészülésről, < s sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* j Az Égig érő fá-ból televízió A szobi általános iskola ta- ; nulói szombaton és vasárnap \ nagy sikerrel adták elő az ; Égig érő fa című háromfelvo- \ násos mesejátékot. Nagysze- ; rű munkát végzett a tantestü- í let egésze. A szerepek' betaní- ; tása, a rendezés és díszletezés ; nagy feladat elé állította őket, j mégis szinte kifogástalanul; oldották meg ezt a feladatot.; A kis szereplők közül nerrtegy ; remekeit, mint például a! Sandri bojtárt alakító Vojteek \ Sanyi, Hugo szerepében Kli- ; nyec Laci, és a többiek: Sza- ; lai Kati. Matkovszki Anikó, j Domamczki Attila, Törnek | Pista, Barcsi Mari. A közön- ; ség megérdemelt nagy taps­sal jutalmazta játékukat. Az előadás nemcsak szép volt, de hasznos is, mert a bevételt te­levízió vásárlására fordítják a pajtások. Taliga Lajos tudósító Huszonnyolc tánccsoport­TÍZEZER NÉZŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents