Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

SEREGSZEMLE

KEREKESKUT

ÚJ MAGYAR DRÁMA A PETŐFI SZÍNPAD MÍÍSO RÁN

jelentős alkotássá emeli művét. Mégis idézem az egyik község tanácselnökének véleményét: „Annyit segített nekünk ez a dráma, mint húsz népnevelői”

Nem hibátlan alkotás Gerencsér drámája, mégis az idézett tanácselnök véleményét valljuk mi is.

Olyan művet alkotott, amelynek igazsága mindenki számára világos és érthető: a magyar falu fel- emelkedésének útja a szövetkezet. Emberibb, boldogabb életet kínál.

Hogy mégsem olyan köny- nyű rálépni erre az útra, példázza a Kerekeskút is. Szécsi Ignác és a szécsiignácok válaszút elé kerültek. S ha világos is a cél — a döntés nehéz, nagyon nehéz. Az évtizedes megszokás, visszahúz, belső harcra kényszerít. S Gerencsér Miklós remekül ábrázolja ezt a belső, nagy csatát

Szécsi Ignác megtisztulva, győztesként kerül ki ebből a harcból. Győztesen, mert a döntés nehéz óráiban is mellette áll a család, segítik a barátok, s mert végül maga is belátja, hogy a néhány napos kis unoka már más életre született, mint ő.

A fiatal író érdeme, hogy hiteles paraszti figurát teremtett Szécsi Ignácból. Nyakas, könnyen haragra lobbanó, de becsületes ember. Ugyanakkor erős akaratú, aki ha sokára is, de belátja és elismeri a mások igazát. ízesen, egyszerűen beszél és cselekszik,

ezért hisszük minden szavát, tettét. Nincs felesleges mondata, cselekedete az egész három felvonáson át. Amikor megjelenik, élettel telik meg a színpad, s a néző akaratlanul is részesévé válik életének. Sebes sodrású dráma Szécsi Ignác élete, tele buktatókkal, ballépésekkel, s csak a harmadik felvonás végén oldódik fel, válik valósággá az, amire a néző közel három órán keresztül szorongva várt: belátja tévedését, elhamarkodott cselekedeteit.

A főhősön kívül még két, élettel teli, vérbő figurára tellett a fiatal író erejéből. Az egyik Pista, a kisebbik Szécsi- fiú, a másik szerelme: Kati, Bucsi Kálmán, a fogatosbrigád vezetőjének leánya. Kedves, üde színfoltot jelentenek az erőteljesen megrajzolt Szécsi Ignác mellett. Szerelmes évő- désük, kevés szóval is sokat sejtető játékosságuk a felszabadult, boldog ifjúságot példázza.

Sajnos, kevésbé sikerült a dráma mindvégig pozitív hősének, Kontra Gáspár párttitkárnak alakja. Erőtlen, aki leginkább csak hangzatosán megírt vezércikkekben beszél, s ezért szava idegenül cseng az egyszerű paraszti környezetben. Hasonlóképpen vérszegény S ácsi Ignác felesége, Ágnes asszony alakja is. Néha úgy tűnik, mintha az író csak főhősének figuráját, jellemét dolgozta volna ki aprólékos gonddal, nagy-nagy figyelemmel, a darab többi alakját pedig csak vázlatosan rajzolta meg. Kár, mert így, ez a nagyszerű mondanivalójú dráma, ha nem is sokat, de veszít értékéből.

A Petőfi Színpad művészei tudásuk legjavát nyújtják ebben az új magyar drámában. Ha a látottak alapján valamiféle rangsort akarnánk felállítani. kétségtelen a Szécsi Ignácot alakító Károlyi Vilmosé a legfőbb érdem.

Nem játssza, de mindvégig éli szerepét.

Tehetséges színész a fiatal Garamszegi Márta, Kati alakítója. Annyi pajkosság és csintalan jókedv szorult belé, amennyi csak egy egészséges, boldog mai leányban lehet. Maradéktalanul adja azt, amit szerepe megkíván. Jó alakítást nyújt Pista szerepében a rádióból jól ismert Galgóczi Imre is. Sikeresen formálja meg a régi és az új, apja és szerelme között vívódó kisebbik Szécsi-fiút. A párttitkárt alakító — bármennyire is tehetséges — Végh József ezúttal sehogy sem boldogul gyengén megírt szerepével.

Csak az elismerés hangján szólhatunk a színészgárda többi tagjának — Antal Ila, id. Tóvári Pál, Vásárhelyi András, Kállay Kató, Galambos Gabi és Borzi Károly játékáról. — A rendező: Földeák Róbert jój kézben tartotta a színészeket. Kár, hogy nem kísérelte meg, hogy a szerzővel együtt élőbbé, mi több, egyszerűbbé tegye néhány szereplő szövegét.

A hibák azonban mit sem vonnak le a Kerekeskút kétségtelen erényeiből. S ez a dicséret nem csupán a fiatal szerzőnek szól, hanem a Petőfi Színpad vezetőinek, művészeinek is. Egyre inkább azt nyújtják megyénk közönségének, amire hivatott színházunk, a megyei Petőfi Színpad: igaz művészetet.

Prukner Pál

'S/S/SSSSSS/SSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSt

Pontosan fél ötkor a rendező intésére a függönyzsinórt kezelő pedellus fürgén dologhoz látott. A nehéz bársonyfüggöny felgördült, a szónok pedig hatalmas lélegzetet véve, kilépett a színre. Középen leterített asztal és szék állott. Pártfogónk ésméltatónk azonban ügyet sem vetett reájuk, hátratett kézzel megállt a színpad szélénél, s belekezdett mondókájába.

A verskedvelő közönség szívélyes üdvözlésével kezdte. Utána rátért az általa képviselt irodalmi társaság már rég elhunyt névadójának élettörténetére. Negyedórái buzgó bizonygatás után kiderült, hogy az élők sorából oly rég eltávozott költő gyermekkori jópajtása volt illusztris szónokunknak, sőt, a gimnáziumot is együtt járták hajdan, és ami még ennél is több, évfolyamtársak voltak a teológián.

A szárnyaló prédikáció a harmincadik percben kedélyes, meleghangú elbeszéléssé transzponálódott, amely, mint megáradt folyam, hömpölygőit tovább. Mi pedig, szegény fiatal költők, élünkön

a rendezővel és a három előadóművésszel, egyre türelmetlenebb pillantásokkal nézegettük a színfalak mögött a már szinte vágtató óramutatókat.

A negyvenedik percben szó esett a papi szeminárium életéről, majd, a teológia harmadik esztendejének utolsó napjai elevenedtek fel a béketűrő és mellesleg verskedvelő hallgatóság előtt.

Aztán következtek a nagy iskolai szünetek gazdag, kiapadhatatlan élményei. Csínytevések, udvarlások, utazások, mulatozások és a többi. Ki is tudná valamennyit felsorolni! De még hátra volt a negyedik tanév. És az ötödik esztendőre csak a hatvanhatodik percben került sor.

— Képzelje el a kedves közönség — csapott hirtelen a lelkesedés tenori magaslatába az író-püspök —, hogy az én költőbarátom micsoda versekben áradozott a szerelemről... I

Kétségbeesésünk a színfalak mögött már szinte mérhetetlenné dagadt. Szerzői sikerünk várt babérjait hervadozni láttuk, még mielőtt zölDÉLUTÁN

galmazott tábori püspök, aki megnyitó beszédében majd ismerteti költői munkásságunkat.

Húsz perc késéssel végre megérkezett. Egy szürketaxiból kászálódott elő. Sűrű bocsánatkérések közepette karolt szeretett rendezőnkbe, aztán hajrá, fel a lépcsőkön.

Mi, ifjú titánok lelkesen szorongattuk az idős író kezét.

Előre is hálaszózatokat zen- gedeztünk a fülébe ama nagy kegyért, hogy az általa képviselt irodalmi társaság nevében üdvözli a közönséget, s rávilágít költői pályafutásunkra. Közben a nézőtér ünneplés csöndjébe a türelmet- lenkedők mocorgásának egyre hangosodó zaja keveredett. Ezt érthetőnek találtuk, hiszen már négy óra huszonöt percet mutatott a terem villanyórája.

No de a mi derék pártfogónk nem azért volt író és püspök egyszemélyben, hogy e csekélyke bajon ne segítsen. Máris jelezte a rendezőnek, hogy hajlandó elkezdeni a megnyitóbeszédet.

. g

; Múlt és jelen (Katona József, ?

: Váci Fotoklub), elismerő ok- í í levéllel kitüntetve a váci ff fotókiállításon

'/""'"sss/s/sssssssssss/s/ss/srss/s/ssss/ss.

\ SZERZŐI

! Sok-sok esztendeje történt...

! A gimnázium dísztermében j fiatal költők szerzői délután- \ jára gyülekezett a közönség.

! Velem együtt hat „ifjú titán”

\ neve szerepelt a műsoron. A ! kezdés időpontját négy órára ; tűzte ki a rendezőség, gondol- j ván, hogy ekkorra már min- : denki túl van az ünnepi \ ebéden. Nem is volt ekörül | semmi hiba. Jöttek szép \ számmal verskedvelő bará- I taink a szélrózsa minden irá- | nyából, hogy szinte öröm : volt nézni a függöny mögül,

\ amint sűrű egymásutánban \ foglalták el az ülőhelyeket.

| Négy óra után két perccel | megérkezett a három előadó- \ művész is. Örömünk teljes \ volt. Most már szinte biztos- \ nak látszott a siker. Elfeled- \ ve a versírás fáradalmait,

S mind a hárman vidám izga- \ tottsággal dörzsölgettük a S kezünket. Fel és alá járkál- j tunk a színfalak mögött. Vár- i tűk, mikor nyílik a kisajtó, i hogy a rendező karján belép- ! jen végre közénk az ünnepi : szónok. Sz. Lajos író, nyuFiatal drámaíró avatása : mindig jelentős esemény. Ezúttal ez talán még fokozottabb : mértékben érvényes, mert nem i csupán új szerzőről, hanem i mai témájú darabról is szól- ! hatunk. Gerencsér Miklós : Kerekeskút című háromfelvo- i násos drámája napjaink egyik i nagy problémájára keresi a : feleletet:

: milyen belső és külső változások hatására álakul \ át a néhány hold földjéhez

■ szinte görcsösen ragaszkodó ember a közös utat választó szövetkezeti taggá?

\ Hogyan jut el a hétholdas Szé- : esi Ignác a termelőszövetkeze- jtig?

: Gerencsér jól ismeri a pa- : raszti ember gondolatvilágát í — erre a következtetésre ju- í tunk, ha főhőse jellemét, fi- j guráját vizsgáljuk. Szécsi Ig- ! nác tizenöt esztendeig gür- ; colt azért, hogy tanyát építésen, megvesse lábát az addig j műveletlen szikes földön. Em- : bertelen küzdelmet vív e ti- ! zenöt esztendő alatt földdel,

(családdal, önmagával. Fél kar- í ját veszti, végül győzedelmes- ' kedik: áll a ház, életet adó j vizet szállít a kerekeskút. Hi- \ szí, most már egyenesbe ke- • rült az élete, s ha neki kevés > öröm is jutott az elmúlt év- \ tizedek alatt, munkája még- | sem volt hiábavaló: két fiá- \ nak s az unokáknak megtérül \ majd minden fáradtsága, szén- \ védésé.

! Hiszi, mert nem lát túl a ta* j nya kerítésén, mert a házért, a \ kútért vívott elkeseredett küz- ^ delmében kirekesztette a vilá- ^ got a tanya udvarából. Pedig \ odakinn ugyancsak változik az ^ élet. Sorra olvadnak össze a £ vékony nadrágszíj-parcellák, maguk mögött hagyják a ta- | nyát az emberek, hogy a fa- ff luban alakítsák újjá, szebbé az 'f életüket. A két Szécsi-íiú már ff a szövetkezetben dolgozik, s '<f ott vannak szinte kivétel nél- 'f kül az egykori cimborák, kozmák is. Csak Szécsi Ignáe 'f hiányzik még.

ff Mi az, ami Szécsi Ignácot visszahúzza, távol tart ja a közösségtől? Ezt a kérdést boncolgatja megrázó erővel, igaz ff művészettel Gerencsér Miklós. ff A tanya, amelyre fiatalságát, ff egészségét áldozta? A föld, ff amely most egyedül az övé és ff senki másé? Vélt szabadságit ff félti föladni? Vagy csupán ff nyakassága tartja még vissza ff a nagy elhatározástól? Egyik ff is, másik is. Gerencsérnek si- ^ kerül emberközelbe hoznia hő- ff sét: vele együtt keseregnek, ^ hevülnefc, vívódnafe és töpren- í genek a nézők is, s ez az, ami

ahogyan felhasználhatta, értékesíthette volna. Ha nem lettünk volna tanúi sok esetben, hogy mennyire gondosan foglalkozik Dékány Sándor, az osztály előadója, a színját szók műsorpolitkájával, akkor azt mondanék: a szín iát szó-mozgalom lebecsülése, hegy itt és így rendezték meg ezt a találkozót. így azonban csak annyit állapítunk meg, hogy Dékány elvtárs valószí nűleg nem ismerte fel az esemény jelentőségét, vagy rie»n értékelte annyinak, amennyi.

Nem lennénk azonban igazságosak, ha elhallgatnánk, hogy ezt a lehetőséget a színjátszók, rendezők, művelődési ház igazgatók egy része sem értékelte. Akadt egy csoport, amelynek tagjai szereplésük után azonnal hazafelé fordították szekerük rúdját, vagyis pontosabban gépkocsi-, juk orrát. Akadtak olyanok, akik bemutatkozásuk után inkább a város nevezetességeit, mint az utánuk következő csoportok művészetét csodálták meg. A jelenség oka ugyanaz, mint az előbbié: nem szervezték meg eléggé alaposan a találkozót, nem ismertették megfelelőért célkitűzéseit.

Ahogyan mondani szokás: saját kárán tanul az ember. Bízunk abban, hogy a következő ilyen színjátszó találkozó alkalmával olyan csoportokat láthatunk, amelyek továbbfejlesztik Szentendrén mutatott erényeiket, és a legkiválóbbak jó példáján már az egész megye öntevékeny művészei okulhatnak.

velésére, gyönyörködtetésére is vállalkozhat.

Ai együttesek kialakulása

természetesen nem egyenlő azzal, hogy a csoportok minden egyes tagja egyenlő képességekkel rendelkezik. A látottak, hallottak szerint egy bizonyos színvonalat az összeforrott gárda minden tagja elérhet és el is ér. De éppen az ilyen csoportokban akadnak olyanok, akik felülnőnek az általános, jó színjátszói szinten. A nagykátai művelődési ház Párizsi vendégjének Thusnelda grófnője (Juhász Marica), a nagykőrösi Szélvihar Csendes Imréje (Király Béla), a váci Zeng az erdő özvegy Ballánéja (Kocsány Gyuláné) — csupán háromról szóivá a kiemelkedő tehetsegek közül — mintegy megtestesült bizonyítékai: milyen magas művészi rangra emelheti a jó kollektíva, a céltudatos munka, az állandó gyakorlat az egyént.

Talán ezek a legfontosabbak És a következtetés: érdemes minden évben megrendezni a fesztivált, érdemes esztendőnként célt tűzni színjátszóink elé, és érdemes lett volna a féléves munka tanulságait, tapasztalatait közkinccsé tenni a Fest megyei színjátszók második találkozójának lehetőségeivel élve.

Közelebbről: a találkozó

nagy - hibája, hogy éppen Szentendrén rendezték meg A szentendrei művelődési ház nem adott keretet egy ilyen nagy jelentőségű eseménynek, de nemcsak keretet nem adott. \ hanem megfelelő színpadot!

sem a szereplőknek, megfele- ! lő nézőtérét sem a közönség- f nek. És ha már a közönségnélí tartunk: érdemes lett volna \ anyagi áldozatot nem kímélve; meghívni a tíz együttes bemu- í tatójára a megye valamennyi i színjátszó csoportjának veze- í tőit, művelődési házainak í

igazgatóit, hogy a találkozón, \ mint eleven példán, demonst-! rálhassák a bíráló bizottság ! tagjai: mit hogyan kell esi- í nálni, illetőleg mit nem sza- j bad tenni rendezőnek, színját- : szónak. Akadt volna elsősor- í ban jó példa, de tanulságos ! hiba is. A pilisiek rossz mű- í sorválasztása, a tápiószecsőiek i Tavaszi mámorának elnyújtott! ritmusa, a Párizsi vendég sze-! reposztásának egyes tévedései ! minden szónál jobban igazol- í ták volna azokat a téziseket,! amelyeket a színjátszók, ren- : dezők elméletileg tanultak, de: a gyakorlatban esetleg még: nem ismertek fel. , j

A találkozó megrendelésének

az volt a legnagyobb hibája, j hogy nem vált a tapasztalat- ' csere gazdag forrásává. Az már eltörpült emellett, hogy a bejárat elé nem állítottak senkit, aki megakadályozta volna az előadást zavaró ki-be mászkál ást, aki eltanácsolta volna a szereplőket közbeszólásokkal zavaró gyerekeket stb. Hangsúlyozzuk, ez a kisebb dolog. A nagyobb, hogy ezt, az egy évben egyszer (vagy talán még ritkábban) adódó lehetőséget a művelődési osztály nem használta fel úgy, j

vwwwwwxvwwwvwwvvvvwwvwvwvvvv^ !

Bokros János:

VÉSIK A KÖVET

Szeptember-végi napsütésben ragyog az ég, a tinta-kék, követ vés amott öt-hat ember, megállás nélkül, mint a gép.

Acél az izmuk, bronz a testük, s gyémánt bennük az akarat, melytől legendák formálódnak a csillogó vésők alatt.

Lelket adnak a durVa kőnek, s szinte már élővé teszik, mert legszebb vágyát^és szerelmét vési beléje mindegyik.

S esténként, mikor ólom-pillák lecsukják elfáradt szemük, felcsendülnek mesék, legendák, ahol ház épül, mindenütt,

Igazi, monstre szeregszemle ▼olt.

A Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulója tiszteletére rendezett színjátszó fesztivál az öntevékeny együttesek színe-javát hozta tázba, és serkentette céltudatos, eredményes munkára. A helyi bemutatók sora után a kiforrottabb együttesek a járási fesztiválokon mutatkoztak be a zsűri-bizottságok előtt, majd egy héttel ezelőtt sor került a megye színjátszóinak második találkozójára.

A seregszemlére ez a kétnapos előadássorozat tette fel a koronát.

Tíz együttes mutatta be tudását, műsorát szombaton a Szentendre környéki községekben, majd vasárnap Szentendrén.

Ez a bemutató sorozat tükrözte öntevékeny színjátszómozgalmunk helyzetét, eredményeit éppen úgy, mint gyengeségeit.

Még a bevezetőhöz tartozik, hogy kijelentsük: az erények túlsúlya kétségtelen tény.

Ai első említésre méltó tapasztalat:

a műsorválasztás — hála az együttesek, kultúrotthonok vezetőinek, a megyei tanács népművelési osztálya elvi irányításának — kifogástalan. Nemcsak a szentendrei találkozón, hanem a helyi bemutatókon is olyan darabokat láthatott a közönség, amelyek — akár a múltból, akár a jelenből merítették témájukat — a mához szólnak hangos szóval, a ma emberét nevelik.

A másik, első pillantásra észrevehető eredmény: az öntevékeny együttesek egy része *— és nem is kicsiny hányada — valóban együttessé nőtt. Mit jelent ez? Azt, hogy összeforrott, nagy feladatok ellátására alkamas kollektívák kovácso- lódtak össze szakképzett irányítás alatt, amelyek nem egy- egy darab előadására állnak egybe, hogy utána szétszéledjenek, hanem kialakult az a mag, ami köré csoportosulhatnak és csoportosulnak is a fiatalok, a kezdők, a műveltségre szomjas emberek.

Még egy dolog, ami ezzel szorosan összefügg: azok a csoportok szerepeltek kiemelkedően, azok váltak a legerősebbekké, amelyeknek élén szakképzett rendező vezető áll, A megyei tanács által rendezett színjátszó-rendező tanfolyamnak, stúdiónak most jelentkezett a kézzelfogható, szemmel mérhető hatása. A csepeliek tiszta, kiforrott Három kívánsága, a nagykőrösiek és a dunakesziek forró levegőjű Szélvihara, a ürömiek Nyolc hold födje — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — bizonyítja: nem volt kárbaveszett az az idő, amelyet tanulással töltöttek a színjátszók és vezetőik, és nem lehetetlenség műkedvelőkből olyan gárdát létrehozni, amely az önművelésen túl igényes közönség szórakoztatására, ne