Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
1959. MÁJUS 24. VASÁRNAP XtECYEr^/f • t ersaß 3 Ember a tervek mögött Az Országos Találmányi Hivatal felhívása Az Országos Találmányi Hivatal a jövőben fokozott mértékben segíteni kívánja az értékes találmányok megvalósítását. Ezért felhívja a feltalálókat, hogy a műszaki fejlesztést, a termelékenység emelését, a jobb minőséget és a gazdaságosabb gyártást szolgáló szabadalmaztatott, de eddig még nem hasznosított találmányukat jelentsék be az Országos Találmányi Hivatalnál A találmányok beküldői tüntessék fel nevüket, a találmány tárgyát, a szabadalmaztatás időpontját és jelöljék meg. hogy a múltban melyik vállalat vagy intézmény foglalkozott a talál iránnyal. Az Országos Találmány; Hivatal a most megjelent újítási rendelet által nyújtott lehetőségeket fel. használva, igyekszik a találmányokat minél előbb hasznosítani. A gyümölcs- és zöldségtermelés évről évre nagyobb szerepet kap földművesszövetkezeteink tevékenységében, s így érthető, hogy a termelés feltételei, módszerei is mindinkább az érdeklődés homlokterébe kerülnek. A megyei szakcsoportok munkájában erősen megmutatkozott, hogy ahol a földművesszövetkezetek agronómusai a mezőgazdaság ilyen ágához is értenék, ilyen irányú tapasztalatokkal is rendelkeznek, ott a jó eredmények nem maradnak el A MÉSZÖV, amely megyei szinten végső soron összefogja a földművesszövetkezetek ilyen irányú tevékenységét is. most érdekes kezdeményezést indított el: lépjünk túl a megye határán. nézzük meg, mit tanulhatunk a többi megye szakembereitől. S hogy a kezdeményezésből rövidesen valóság is lesz, azt legjobban az bizonyítja, hogy június elseje és negyediké között már sor kerül az első tapasztalatcserére, amelyen négy megye — Győr, Veszprém, Szolnok és I*est — zöldségtermesztésének Irányítói s a földművesszövetkeztek, valamint a MÉK agronómusai vesznek részt, A tapasztalatcsere részvevő) nemcsak egymás közötti beszélgetések segítségével tehetnek szert hasznos tapasztalatokra. hanem dús és igen változatos programot is összeállítottak részükre. A részvevők kezdő programként előadást hallgatnak a hajtatásos zöldségtermelésről, az üveg alatti termelésről, valamint a palántanevelésről, amelyről a Nagytétényi Kertészeti Kutatóintézet tudo— Nem lennénk őszinték, íha azt mondanánk, hogy nekünk már nincsenek gondjaink. De nem lennénk Igazságosak, ha nem ismernénk eh hogy mennyivel jobb, könnyebb lett az életünk. A bérek például 22 százalékkal magasabbak, mint az ellen- forradalom előtt voltak. Még nincs három hónapja, hogy dolgozóink megkapták a 17 napi keresetüknek megfelelő összegű nyereségrészesedést. Nem is volt talán soha olyan bizakodó légkör, olyan munkakedv nálunk, mint az utóbbi években. Éppen 33 hónapja, hogy egyetlen napra, egyetlen órára sem maradtunk el a tervteljesítéssel. Tudja, milyen nagy szó ez egy ekkora gyárban, amely ráadásul annyi külső üzemmel kooperál?! Somodi elvtárs feleletet vár s én — megvallom — közben mányos munkatársai állították össze az anyagot. Az előadás után meglátogatják a XX. kerületi Beloiannisz és Március 15 Termelőszövetkezetet, * helyszínen tanulmányozzák a melegágyak és üvegházak építésének, illetve felhasználásának kérdéseit. A program során ellátogatnak a soroksári kísérleti gazdaságba, ahol az öntözéses zöldségtermesztésről tart elő - adást számukra az Ági áregyetem egyik docense, majd gyakorlati bemutató következik Meglátogatják a részvevők a Taksonyi Állami Gazdaságot, ahol a zöldségtermesztés gépesítését tanulmányozzák, s sor kerül a szántóföldi nagyüzemi zöldségtermesztés tanulmányozására is, Nagykőrösön. A dús program már papiron is sokkal bíztat. A zöldségtermesztés legkülönbözőbb területeit tanulmányozzák a tapasztalatcsere részvevői, s minden alap megvan arra. hogy a tapasztalatcsere eredményeként mind a négy megye szakemberei igen hasznos ismeretekre, gyakorlati és elméleti tapasztalatokra tesznek szert. Szombaton délelőtt a moszkvai gyorsvonattal az IBUSZ szervezésében elindultak az első magyar társasutazás részvevői a Kínai Népköztársaságba. A Nyugati-pályaudvaron a 21 tagú csoport búcsúztatására megjelent Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, aki búcsúszavaiban többek másra gondolok. Arra, hogy mióta a világ világ: jobban megy a munka ott, ahol nemcsak anyagilag becsülik még a dolgozókat, de törődnek is velük. A jólétükkel, kisebb-nagyobb gondjaikkal, igényeikkel. Márpedig a Csepel Autógyárban ezekkel is törődnek. A pártbizottság javaslatára valamennyi gyáregység étkezdéjét másodosztályú étteremmé alakítják át; ízléses berendezéssel, pincér felszolgálókkal, a 3 forintos menün kívül étlapról rendelhető étel- választékkal — és olcsó árakkal! Rövidesen elkészül az üzem saját erőműve. Többször előfordult ugyanis, hegy a munkások nem tudtak rendesen tisztálkodni, mert nem volt melegvíz. A pártbizottság és a műszaki vezetők kezdeményezésére éoülő törpe erőmű függetleníti az üzemet a fővárosi hálózattól s biztosítja maid a zavartalan melegvízellátást. Sorolhatnám tovább a példákat: azt. hogy a nyereségből szociális és jutalmazási célokra tartalékolt 1 millió forintból hamarosan külföldi üdülésre mennek a gyár legjobb dolgozói; hogy az üzemi étkezdéből olcsó és ízletes vacsorát vásárolhatnak a munkás- asszonyok ; hogy rövidesen alpakka étkészletet vesznek az éttermekbe, a mostani aluminium villák, kanalak helyett. Van egy ötletük, aminek neve még nincs, de a sikeréhez nem fér kétség: bevásárló részleget létesítenek a rí ni gozó vők gondjainak megkönnyítésére. Hoigy milyen lesz? A rminká.-nsszonv például reggel megrendeli az otthoni vacsoráihoz szükséges élelmiszereket, s munka után átveszi a megtisztított, felszeletelt. hesózott halat, a feltett zöldborsót, g feldarabolt csirkét vagy a tisztított újburgonyát! Apróságok? Első pilfántáisra — igen. Általában nem ilyesmiken fordul meg a világ sora. De egyebek között az ilyen „apróságok“ teszik szebbé, kényelmesebbé — tehát emberhez méltóbbá — az életet. Mert ahol a munkásokról gondoskodnak, jobban megy a munka. Bizonyítják ezt a termelési eredmények, s az a lendület, amely a kongresszusi. munkaverseny során bontakozott ki a Csepel Autógyárban. Somodi Gyula párttitkár között elmondotta, hogy az idén még két társasutazást szerveznek Kínába. Ez az első lépés, hogy a magyar dolgozók közelebbről is megismerjék a kínai népet. A búcsúztatáson részt vettek az IBUSZ és az idegenforgalmi szervek vezetői és tagjai, valamint a budapesti kínai nagykövetség több tagja. erről is szívesen — és tájé- kozottan — beszél. — A napokban vitatta meg a végrehajtó bizottság a gyár első negyedévi mérlegbeszámolóját — mondotta. — Mint ismeretes, dolgozóink a párt felhívására vállalták, hogy 28 millió forinttal, azaz 4,1 %-kal túlteljesítik a gyár évi tervét. Ebből a felajánlásból az első negyedévre 1 514 000 forint esett. Mint a mérlegbeszámolóból kiderült, a gyár dolgozói felajánlásukat 24 darab négy- hengeres motorral és 1 375 000 forint értékű alkatrésszel túlteljesítették. — Azt kérdezi, hogyan? Erre hadd válaszoljanak például a hajtóműgyáriak. Mit mond a hajtóműgyárban a párttitkár? — Verseny terveinket, felajánlásainkat a dolgozókkal megbeszélve tettük. Már a termelési értekezleten tíz brigád alakult, s azóta még tizenöt. Ugyanott új mozgalom született: „Naponta egy selejtdarabbal kevesebbet — minden alkatrészből.r‘ jelszóval. így új anyag igénylése nélkül, időnként egy-egy kormánnyal többet tudunk előállítani. A gyáregységben a munkaversenynek három formája bontakozott ki: a gyáregységek, a brigádok közötti és az egyéni verseny. A versenyt rendszeres időközökben értékeljük és a győzteseket jutalmazzuk. Az eredményről mindig írásban értesítjük a dolgozókat. Egymás után sorolják a versenyfeltételeket, a verseny módszereit, a brigádok feladatait... a gondjaikat: ha kevesebb selejtanyagot kapnának a győriektől, ha nem kellene a másik gyár technológiai hibáitól félni, akadálytalanul folyna a verseny. De már intézkedtek is... Novak Béla, a hajtóműgyár vezetője mondja; — Olyan célokat tűztünk magunk elé, amelyeket becsületes munkával és kitartással, nagyobb erőfeszítések nélkül elérhetünk. A dolgozók megértették, hogy a párt nem megfeszített, túlhajszolt munkát, lehetetlennel határos vállalásokat kér tőlünk, hanem azt, hogy gondosabban, alaposabban, kevesebb selejttel dolgozzunk. Azt kéri, hogy teljesítsük már ebben az évben az 1960-as terv főbb mutatóit. Megmagyaráztuk: ha négy százalékkal többet termelünk, alapot teremtünk ahhoz, hogy a kormány 5—6 százalékkal emeltei az életszínvonalat. Ez a titka a munkaverseny eddigi sikereinek. És nem utolsósorban a pártszervezetnek az a mindenre kiterjedő gondoskodása, amellyel napról napra igyekszik könnyíteni a dolgozók életét, Nyíri Éva A MÉSZÖV érdekes kezdeményezése: Négy megye zöldségtermelő szakembereinek taps sztalatcseréje Elindultak az első magyar társasutazás részvevői a Kínai Népköztársaságba •jréssel, meg villával eszik A az óraláncos ember. Ez a művelet ugyan itt, a ceglédi nagyvendéglőben mindennapos látvány, mivelhogy az ebédre előfizető irodaiak és más városi halandók is ekép- pen csinálják. Ámde a különbség abban van, hogy az óraláncos ember foglalkozására nézve nem hivatalbéli, hanem pásztorféle, amiből viszont az következik, hogy nem a bel-, hanem a külterületen lakik. Mindezt elárulja öltözéke is, amely így hirte- lenében ránézve csizmából, bricsesznadrágból, fehér ingből, mellényből, kabátból és egy fényes, nikkelezett óraláncból tevődik össze. Ezen utóbbi alkalmatosságról ezüstből meg rézből készült pénzérmék csüngenek alá, amelyek minden mozdulatnál csengve koccannak össze. Cimborája is van az óra- láncos embernek, akinek öltözéke — az óralánctól eltekintve — nagyjából hasonlatos az övéhez. A cimbora, látván a pusztai étkezési módnak késsel és villával c/lz éra láncos ember való megcsúfolását, gúnyolódó hangon ezt mondja: — Úgy játszod magad István, mintha világéletedben abrosszal terített asztalnál ettél volna. — István — akinek most már legalább a keresztnevét tudjuk — villájával komótos mozdulattal nyúl egy darab paprikás hús után, eltünteti azt bozontos bajusza alatt és a megjegyzésre csak ezután reagál: — Ettem én már az Országházban is! A miniszter- elnök is ott volt. Jobbra ült tőlem az ötödik széken. A zsebébe nyúl, amelyből egy piros kazettát húz elő. Kinyitja. — Ehun-e. Kitüntetés. Ezt akkor adták. A malacszaporulatért. Láttad volna csak azt az asztalt, ott az Országházban. Micsoda egy asztal volt az! Ez itt semmi ahhoz képest. S fitymálva mutat körül a vendéglőben. — Én még itt is most vagyok először — mondja a cimbora, miközben a késsel megpróbál egy uborkát kettévágni. — De lehet, hogy utoljára is. Szédülök én a fehér asztalnál. Árokparthoz szoktam én. Meg a küszöbhöz. Ott ettem mindig. Bográcsból. Lebbencset, meg tarhonyát. Vagy kézből kenyeret. És — ha volt — szalonnát mellé. De szalonna ritkán volt. Meg ha volt is egy kevés, kellett a lebbencs meg a tarhonya alá. Legtöbbször csak vereshagymát ettem kenyérrel. Hagyma az volt elég, loptunk az uraságéból. De a szalonnát elzárták elölünk a magtárba. Egyszer ugyan kommenció-mé- réskor, amikor bent voltam a zsákot tartani, amíg az intéző a mázsát nézte, egy darab szalonnát a zsebembe csúsztattam. Kicsi volt. Akkora, amennyit az oldalszalonnából ki szoktak hasítani, Az ipari vásár Pest megyei színfoltjai Sok nézője akad az ipari vásáron a Prés- és Kovácsoltáru- gyár diese'fnotorjainak, de legtöbben a képein látható B—1 jelű, 12 lóerős dieselmotcr használhatósága iránt érdeklődnek. A gyár tanácsadó szakembere azonnal kész a válasszal: ez a motor csépléshez, kerti traktor hajtásához, bányamozdonyhoz és más célokra is kiválóan felhasználható. A Forte Fotokémiai Ipar ötletes és érdekes kiállítása a vegyipar pavilonjában A Ganz Árammérőgyár egyfázisú fogyasztásmérő hitelesítő berendezése Sokan látogatják meg városnézés közben a „Pettyes csárdát’“, a csemői Rákóczi Tsz borkimérését (Fényképezte: Gábor Viktor) hogy a madzagot legyen hová fűzni. De azzal is pórul jár- j tam, mert kukacos volt. Amaz úgy tesz, mint aki oda se figyel. Az ő gondolatai még mindig az országházi díszebédnél kalandoznak: — Tudod mi jutott eszembe azon a nagy ebéden? Az uraság uzsonnája. Harminchat nyarán. Azt mondják, nyolcezer pengőjébe került. Nagy pénz volt. Nyolcvan tehenet adtak akkor azért a pénzért. Nekem meg még egy kecském se volt. A cimbora kenyeret szel, de csak a bélit. Avval lehet szépen kitörölni a tányért. — Jó volt ez a paprikás hús — mondja. — Erre inni kéne. Aztán koccintanak, mivelhogy a sors most úgy hozta magával. Hogy miért, azt nem tudjuk, nem is keressük. Lehet, hogy eladtak valamit, s most az áldomást isszák Ráérnek. Még csak délután van, s a busz a pusztára majd csak estefelé indul... Ari Kálmán
