Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-15 / 87. szám

fl« «Bf. l'/f ir/fip 1959. Április 15. szerda A realitások nyomában Walter Lippman cikksorozata a New York Herald Tribune hasábjain állam léte elismerésének szükségességére és arra, hogy a német kérdés csakis a német államok vezetőinek egymás közötti megegye­zés útján oldható meg. „Nékem egyénileg nem tetszik a jelenlegi helyzet — írja Lippman. — Ahhoz a kisebb­séghez tartozom, amely rég­óta vallja, hogy a német nem­zeti érzések nem tudnak bele­nyugodni Németország ketté- osztottságába és hogy egy napon a nyugatnémetek vala­hogyan megállapodásra jut­nak majd a keletnémetekkel és a Szovjetunióval hazájuk újraegyesítésének kérdésében. A legtöbb, amit a most küszö­bönálló tanácskozásoktól vár­hatunk, nem megoldás, ha­nem modus vivendi. Szerintem a helyzetet úgy, ahogyan most van és amelyen nem tudunk változtatni, el kell ismernünk. Ha mindkét német államot le­gális viszonyba tudjuk egy­mással hozni, akkor fenn fog állni az a lehetőség, hogy a német egység megteremtésére irányuló mozgalom, amely minden bizonnyal erősödni fog, nem titokban, összeesküvéssze- rűen jelentkezik majd. hanem nyíltan és láthatóan.’’ Lippman végül Nyugat-Ber- lin kérdésével foglalkozik; amelyet a német kettéosz- tottság következményének tart. Mint írja, ahogyan el kell ismerni a két német állam létét, ugyanúgy el kell ismerni azt is, hogy Berlin megol­dandó probléma, amely­nek rendezése lehetséges. „Szilárd meggyőződésem, Nyugat-Berlin jövőjét ne-m lehet azzal biztosítani, hogy egyhelyben topogunk, hanem csakis azzal, ha Nyugat-Ber­lin számára új státusban tu­dunk megállapodni. Ha Hrus­csov ma azt mondja nekünk, hogy Berlin jelenlegi státusa már régóta túlhaladott, ak­kor helytelenül teszi a Nyu­gat, ha úgy fogja ezt fel, mintha minden változtatás a státuson vereséget és kapi­tulációt jelentene számára. A jelenlegi státus quo a mai szempontunkból nézve sem kielégítő. A HruscsovmaSk adandó helyes válasz tehát az lenne, ha készen állnánk egy Nyugat-Berlinről szóló charta vagy új státus meg­tárgyalására. Berlinnek új stá­tusra van szüksége, mert a fennálló megállapodások olyan emberektől származnak, akik maguk is átmeneti jellegünk­nek tekintették ezéket az egyezményeket. Senki sem tervezte azókat hosszabb idő­tartamra. Senki sem indult ki két német állam későbbi lét­rehozásából. Űj státusra van tehát szükség, amelyen belül az ENSZ-et kellene megbízni a Berlin jövője feletti őrkö­déssel és ennek az állapotnak a német újraegyesítésig fenn kellene maradnia. Ügy hi­szem, hogy ez a megállapodás Nyugat-Berlin számára is el­fogadható lenne.” Lippman cikksorozatából a nyugatnémet lapok csak rö­vid kivonatokat közöltek, az amerikai publicista megállapí­tásai azonban a világsajtó­ban kétségkívül nagy vissz­hangot keltettek. Májastól rendszeres az IBUSZ hétvégi üdülővonat forgalom Az IBUSZ tavaly 460 hétvégi különvonatot indított. A vona­tok zömét a nyári idényben fő­leg a Balatonhoz irányították. Az idén az elmúlt évihez vi­szonyítva még nagyobb forga­lomra készül fel az IBUSZ, il­letve a MÁV. Májustól rendszeresen indít­ják a hétvégi vonatokat az or­szág különböző városaiba. A Balatonhoz május 24-én indul az első üdülővonat. A prog­ram szerint április 26-án Sal­gótarjánba indul különvonat, majd május 2-án Pécsre viszik az utasokat, május 3-án Győr­be, május 10-én Debrecenbe és Miskolcra, május 17-én Sze­gedre és Esztergomba, május 24-én Miskolcra és Balatonfü- redre az évadnyitó vitorlás­versenyre, május 31-én Sió­fokra, Fonyódra, Balatonalmá­diba, Balatonfüredre, Zebe- génybe, Kismaros-Királyrétre, Agárdra, Gyöngyös—Mátrafü- redre és Tóvároskertre. Jelentkezni az IBUSZ-iro- dákban lehet minden hétfőtől csütörtök délig. Nagyarányú csalást lepleztek le a ceglédi FÜSZÉRT-nél Az iratok már a bíróságon vannak Hosszas nyomozás előzte meg a vádirat elkészítését Cegléden a FÜSZÉRT-ügyben, amely­nek kilenc vádlottja van és immáron a második nagyará­nyú .csalás az utóbbi hetekben, amely tetemes kárt okoz a népgazdaságnak. A vádlottak — Kovács Lajos, Vörös Béla, Bede István, Csipkó Rudolf, Erdélyi Károly, Székely László, Farkas Ferenc, Raffay Károly, Herceg Benő — a bűncselek­mények egész sorozatát követ­ték eL : Többek között 100 kilo­gramm zsírt nem vettek nyilvántartásba, hanem át­adták Bede Istvánnak, a földniiivesszövetkezet 9. számú boltja vezetőjének eladásra. A pénzt egymás között elosztották. Más alkalommal kitűnt, hogy fagylalttölcsérből fölösleg mutatkozik (!). Ezt is értékesí­tették, s a pénzt saját céljukra fordították. Gyümölcsízzel is panamáztak és a göngyöleggel sem tudtak elszámolni. Még vérlázítóbb, amit száz­ötven kiló kristalycukonal cselekedtek; felhasználták, mintha a sajátjuk lett volna. Nem is beszélve arról, hogy másfél kiló mazsolát ellenszol­gáltatás nélkül elfogyasztottak. Ezenkívül citromot is hoztak forga­lomba, amelynek ellen­értékéért sört, virslit és zsemlét vásároltak. Vörös Béla, a FÜSZÉRT raktárá­ból 85 kiló lisztet, 20 kiló metélttésztát vitt el. S még hosszan lehetne sorol­ni a vádiratban rögzített bűn- cselekményeket, amelyekre a nyomozás derített fényt és a közeli bírósági tárgyalás tesz véglegesen pontot. Zsadon Miklós KÖNYVVÁSÁR Nemcsak ruhát, s konyhai dolgokat vásárolt Ruska János- né ííaljasról, amikor fent járt a fővárosban, hanem be­néztek a könyvesboltba is. Ruskáné éppen Földes Péter­nek a Tanácsköztársaságról szóló regényével ismerkedik. Míg a mama válogat, addig a gyerekek is találnak maguknak való meséskönyveket. (Szurok János felv.) DOKTOR UR, KEKEM... a beteget betegállományba, csak megvizsgáljuk s elküld­jük az illetékes körzeti orvos­hoz, akinek erre joga van. Éppen a gyógyszeres asztma­cigaretta használatát beszéli meg az egyik beteggel, amikor élesen megcsörren a telefon, s olyan hangosan, hogy még én is hallom az asztal túlsó vé­gén, kérik, jöjjön azonnal a motorgyárba. Az egyik dolgo­zó a gép mellett összeesett. Nem kell sok készülődés, váll­ra kerül a kabát, kézbe a mű- szertáska s máris siet, viszi a segítséget. A beteget jól isme­ri. Az 50 éves Both Antal az, aki — sajnos — cukorbajos. Valami hiba történhetett a diétával — állapítja meg a prognózist —, s a megfelelő in-, jekció beadása után a beteg magához tér s máris szedelöz- ködik. Ez egy pár nap beteg- állományt jelent, ami látha­tóan nincs ínyére, mert az utóbbi időben megjárta a kór­házat is. E rövid intermezzo után — újra a rendelőben — máris adja ki Zentai György törzs­lapját aki áthelyezéssel lépet ki az üzemből. 1949 óta működik az üze­mi rendelő — tájékoztat köz­ben az őszhajú, s mégis na­gyon fiatal főorvos. — Azóta nagy munkát végeztünlk a dol­gozók nyilvántartása érdeké­ben is. Megvan a teljes kar­tontárunk. minden egyes em­berről egészségügyi törzslapot vezetünk, ami óriási segítség munSkánik- ban. Erre minden lényeges adatot, betegséget, kezelést rávezetünk. Ha a dolgozó ki­lép, viszi önmagával, ezzel megkönnyíti más üzemorvosi rendelők munkáját. Termé­szetesen az új dolgozóktól ezt mi is megköveteljük, ha azon­ban olyan helyről jött, ahol ez nincs, itt vesszük nyilván­tartásba. De nincs idő a sok beszél­getésre, mert máris jön egy öreg bácsika, akit mint jó is­merőst köszöntenek. Búcsúz- kodik, ma volt itt utoljára, már csak az igazolást kéri. Nyugdíjba megy. Helyét a fiai vették át, valamennyien itt tanultak és dolgoznák ai autógyárban. Az üzemorvos adta ki a bal­eseti igazolást annak a mun• kásnőnek. akinek a marógép megsértette a kisujját, annyira, hogy a körmöt is le kellett venni. Rövid vizsgálat, meg­állapítja, hogy már munka­képes, s azt is, hogy jogosult a baleseti segély felvételére, ami igen jól kiegészíti a táp­pénzes fizetést. Múlnak az órák. A sor nem fogy az ajtó előtt, komoly és kevésbé komoly panaszok váltják egymást. Fehér köpe­nyes asszonyka szalad át a széles aszfaltúton. pedig ugyancsak csapkod az eső. Kéri, csináljanak valamit a fülével, úgy eldugult, alig hall. Máris leültetik, gumikö­peny kerül eléje, s egy irgal­matlan nagy, injekcióstűhöz hasonló szerszámmal, langyos vízzel kimossák a fülét. Egy pár fejrázás s az asszonyka úgy köszön el: nahát, egészen újjászülettem! Sajnos, Puszta Lajos nem ússza meg ilyen könnyen. Jobb szeme csúnyán bedagadt, piros, könnyezik. Vagy bele­pislogott a hegesztőknél az Ív­fénybe, vagy valami beleke­ták a bablevesbe főzni. Szi­gorúan ki kellett dobni az egé­szet. Ennek köszönhető, hogy a legmelegebb nyári napokon is kifogástalan minőségű étel kerül a tányérokba. Ugyan­csak ügyelünk a védőételek ki­adására és minőségére Munkánk másik ága az üzemhigiénia, a betegségmeg­előzés. Bizonyos időközönként végigjárjuk a műhelyeket, az üzemmegbízottal és a szak- szervezeti bizalmival megvizs- gáljuk, van-e olyan jelen­ség, amely káros az ott dolgozók egészségére. A gyár­vezetőség javaslataimat igyek­szik is keresztülvinni. Félévenként általános szűrővizsgálatokat tartunk, rák, tüdő, trachoma s egyéb betegségek szempont­jából. Ezek a vizsgálatok na­gyon hasznosaik, így állan­dóan ellenőrizhetjük dolgo­zóink egészségügyi állapotát. Főorvos úr délelőtt valami olyasmit is mondott, hogy nemcsak a testi, de más ba­jokkal is felkeresik. Mik azok? — Nagyon sókfélék. Bánat, családi problémák és így to­vább. Például többször jön­nek asszonyok, beszéljek a férjükkel, tegyünk valamit az iszákosság ellen. Bár a része­geskedés — hál’ istennek — nem jellemzője a mi dolgo­zóinknak. de akadni azért akad. Eddig három embert sikerült elvonókúrára ikülde- nem — eredménnyel. Emberek, betegségek, prob­lémák jönnek-mennók, vált­ják egymást a fehérfalú ren­delőben. S az üzemorvosok se­gítőtársaikkal egyetemben azon dolgoznak, hogy minden bajra megtalálják a gyógyírt, minél több dolgozót segítsenek a gyógyulás útidra. Komáromi Magda rült. De Horváth doktor nem állapítja meg. mi is a baj, mert a páciens állhatatosan összezárja szemét, ha közele­dik feléje. így nincs más hátra, beutalja a csepeli kór­ház szemészetére, ahol speciá­lis műszere kikel akadályozzák meg, hogy szemét lezárja. Eljött a három óra. Az utolsó kézmosás s most már eléggé fáradtan, de változatlan derűvel sorolja az üzemorvosi teendőket a nő­vérekkel egyetértésben. — Persze, a mi munkánk nemcsak ennyiből áll, amit itt látott — kezdi. — Ez csak egy ága. Na. nézzük meg egy dolgozó viszonylatában. Ta­lán ott kezdeném, ha új dol­gozó lép az üzembe, tetőtől talpig alaposan megvizsgál­juk, kiállítjuk egészségügyi törzslapját. Ha visszajött a szakrendelésekről — röntgen, laboratórium —. annak ada­tait is rávezetjük. Aztán a munkaügyi osztály megmond­ja, milyen munkakörben al­kalmazzák, akkor mi megvizs­gáljuk, alkalmas-e arra. Ha nem, igyekszünk más, meg­felelő munkakört találni szá­mára. Emberünk már itt van. Naponta lejár az étkez­débe ebédelni, vagy a büfébe tízóraizni. Ekkor. is vigyá­zunk rá. a többiekkel együtt. Minden reggel megnézzük az előkészített nyersanyagokat, s ha valamit nem találunk meg­felelőnek, nem engedjük meg az étel elkészítését. — Volt már ilyen eset — kérdem. — Igen. Egy alkalommal a kényszervágott s nem egészen kifogástalan állat húsát akar­Furcsa dolog, de majd min­denki így kezdi mondókáját, : ha fájdalmával, betegségével \felkeresi az orvosi rendelőt. Ez alól nem kivétel a Csepel I Autógyár üzemi rendelője '■sem. Aki hosszabb-rövidebb j várakozás után belül kerül az \ajtón s megáll dr. Horváth \István előtt, máris rákezdi: \ Doktor úr kérem... \ S reggel héttől délután h&ro- \ mig nincs vége a sornak. Na­■ ponta 70—80 ember mondja el, j mi a baja. Ezt a nagy munkát ■ egy ember nem is bírná. Há- ; rom orvos és három nővér \ dolgozik, hogy a betegek meg- I elégedetten távozzanak, min- \ denki megkapja a receptet, in- ; jekciót, orvosi ellátást. \ Amikor bekopogtattam a | rendelő ajtaján, a hideg, esős i tavaszi napon, már javában ; folyt a munka. A váróterem- j ben türelmetlenül topognak a \ betegek, egyik pádról a másik- • ra ülnek, mert régi tapaszta- \ lat, hogy az orvos előszobájá- j ban a percek is óráknak tűn- \ nek, míg a nővér kiszól: j : kérem a következőt! ! ! A következő éppen jóképű, ! kerekarcú ember, Illés László ! újítási előadó. Csak mintha \ szégyenlős lenne: suttog. De \ perceken belül kiderül, nem a ; bátorsággal, a hanggal van a \ baj. Megfázott s most nem tud í beszélni. Itt nincs sok teendő: \ Horváth főorvos írja a recep- } tét s közben szorgalmasan ma­gyarázza, hogy miképp kell a í kamillás gőzölést és a cseppe­nhet felváltva alkalmazni. % — Ez a csalóka tavasz! Ez £ aztán ad nekünk munkát — mondja a doktor, amikor a % majosházi Pirót Benőnek f nyújtja át a beteglapot: men­tjén a körzeti orvoshoz, írják % ki betegállományba s otthon í kúrálja influenzáját az orvost- Ságokkal. t — Mi ugyanis nem vehetjük Walter Lippman, az Egyesült Államok ismert publicistája ez év elején nyugat-európai kör­utat tett abból a célból, hogy a helyszínen tájékozódjék az időszerű politikai kérdések­kel, elsősorban a berlini és a német kérdéssel kapcsolatos véleményekről. Lippman Lon­donban, Párizsban, Bonnban, Nyugat-Berlinben és Rómá­ban vezető politikusokkal be­szélgetett. majd ezeket ösz- szevetette a washingtoni né­zetekkel, s most benyomá­sairól cikksorozatban számol be a New York Herald Tribu­ne hasábjain. A négy részből álló cikkso­rozat beszédes bizonyítéka an­nak, hogy a nyugati világban *— az Egyesült Államokban is ■— reálisabb gondolkozás van kialakulóban, amely kezdi felismerni, hogy az előtérben álló német és berlini kérdéssel kapcsola­tos nyugati politikában a tényekből kell kiindulni. Figyelemre méltó, hogy Lipp­man nyíltan és leplezetlenül kimond olyan dolgokat, ame­lyek mindeddig a nyugati po­litika féltve őrzött tabui vol­tak. Ilyen például az a meg­állapítása, hogy a Németor­szágra vonatkozó eddigi nyu­gati politika csődöt mondott, ezt a politikát nem lehet to­vább folytatni, s a nyugati po­litikának soha nem volt célja a német újraegyesítés és ma sem az. „A német kérdéssel kapcso­latos nyugati politika úgy, ahogyan azt tíz év előtt hiva­talosan meghirdették — nem felel meg többé a legfonto­sabb nyugat-európai kormá­nyok tényleges várakozásai­nak és gyakorlati reményei­nek sem — írja Lippman. — E kormányok nem mondják ki. de arra a meggyőződésre jutottak, hogy a két német állam úgynevezett. szabadság­ban történő újraegyesítése — ami a kelet-németországi kom­munista rendszer felszámolását jelenti — nem valósítható meg. Mi több, mindenki, aki vala­mennyire is tájékozott, elismeri ezt a tényt, de senki sem hajlandó erről nyíltan beszél­ni. Nyugat-Európában. első­sorban pedig Nyugat-Német- országban kényszerítő belpoli- r/ tiikai okok forognak fenn, $ amelyek visszatartják az ál- j lamférfiakat ezen alapvető té- í nyék nyílt elismerésétől. $ Az utóbbi időben sök szó esett Macmillanről és a küszö- bönálló angliai választások- % Tói. A nyugati politika szem-í pontjából nézve az 1961. évii nyugat-németországi választá- í sak talán még lényegesebbek. Mert hiszen, ha ismertté vá- lik, hogy Németország újra- egyesítését távoleső időre el- í halasztották — és ez a kérdés i ma már gyakorlatilag csupán í elmosódott. távoli ideál — ak- í kor fennáll az a lehetőség, í hogy dr. Adenauert olyan í koalíció győzi le. amelynek \ személyiségei a német újra- i egyesítést mindenek fölé he-í lyezik. Ez pedig az egész nyu- í gat-európai magatartás meg- i változásával járna. Ez német í ‘—szovjet tanácskozásaikat és { megállapodásokat eredményez- i hetne a NATO és az európai í közös piac számlájára. Ez a i nyugat-európai kormányok í nyomasztó álma és kényszerí- \ tő erő arra, hogy ne ismer• í jék el a fennálló tényeket.” \ Nyugaton már hosszabb idő \ óta felmerültek olyan jelen- £ ségek, amelyek a német ketté. $ osztottság fenntartására irá- í nyúlnak, „a NATO stratégiai í struktúrája a szövetséges had- \ erők nyugatnémet területen j történő felállításán nyugszik ! — írja. — Ténylegesen nincs í olyan út. amelynek segítsé-! gével ezt a katonai struktúrát! az újraegyesített Németország t ban valamilyen formában is \ fenn lehetne tartani. Mint-1 hogy a nyugati szövetségesek \ a NATO-pajzsot pótolhatat- \ lannak tartják, minden olyan : megoldás ellen fel kell lép- \ niök — s a gyakorlatban ezt \ is teszik —; amely a nyugat-: németországi katonai struktú­ra leépítésével járna.” Lippman ezt követően vilá­gosan rámutat a két német

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents