Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-15 / 87. szám

1959. Április 15. szerda irlap EPIZÓDOK A SZOVJET ISKOLÁK ÉLEIÉBŐL \ Egy külföldi ország varázsa mindig lenyűgöz. Különösen akkor, ha az ember első íz­ben lépi át hazája határait. Mint Végvári Gyula, a gö­döllői járás tanulmányi fel­ügyelője. Néhány héttel ez­előtt a magyar pedagógus-kül­döttség' tagjaként utazott a Szovjetunióba. — Eddig csak tanulmá­nyaimból ismertem a szovjet emberek hatalmas országát, s amit ez az utazás nyújtott, sokkal több volt, mint amit vártam — kezdi visszaemlé­kezését arról az események­ben gazdag három hétről, amit Kijevben és Moszkvában töl­tött. — Nem is tudom, ho­gyan rendszerezzem mindazt, amit láttam, tapasztaltam. Még túlságosan frissek az emlékek. így inkább csak mozaikokból tudom ösz- szerakni a három hét él­ményeit. És kezdi is nyomban apró epizódokkal, amelyek nyo­mán azonban mind teljeseb­bé válik az a kép, amely mindig csak gazdagodik, va­lahányszor a Szovjetunióra kerül a szó. — Kijevben meglátogattuk az egyik általános iskola ki­lencedik osztályos tanulóit. Éppen matematika óra volt. A padokban egy fiú, egy leány. Oroszul, sajnos, nem értek, de a diákok által a táblára fel­írt trigonometriai képletek azt bizonyítják, hogy alaposan fel­készültek az órára. Pedig vá­ratlanul érkeztünk. Szinte kivétel nélkül va­lamennyi diák nagy aktivi­tással vett részt az órán, unatkozó. mással foglal­kozó diákot egyet sem láttam. A fiúk és a lányok egyaránt iskolai egyenruhában jár­nak. Lófarkas frizurát, nylon- harisnyát egyetlen lány sem visel — tiltja az iskolai rend­tartás. Egyszerűek és mégis csinosak. — Az egyik moszkvai -iskolá­ba is váratlanul érkeztünk. Amikor megindultunk az álta­lunk kiválasztott osztály felé, hogy megtekintsük egyik órá­jukat, éppen szünetre csen­gettek. Óvatosan félrehúzód­tunk a folyosón, nehogy az osztályokból kirohanó gyere­kek elsodorjanak. S ekkor ért az egyik legnagyóbb meg­lepetés. A gyerekek rendben, fegyelmezetlen jöttek ki az osztályokból és mentek a „zsibongóba”, ahol beszélgetve, sétálva, tanulva vagy éppen tíz­óraizva töltötték a szü­netet. A „zsibongó“ egyébként egy hatalmas előtér, amelyet vi­rágsorok osztanak folyosókra. A virágokat maguk a diákok gondozzák. Amikor megtud­ták. hogy magyarok vagyunk, körénk sereglettek, s inind- egyikük valamiféle emlék­tárgyat akart adni nekünk. Ki könyvet, ki bélyeget vagy ép­pen egy ceruzá-t. Sőt. az egyik ötödikes — más ajándéktárgya nem lévén — nyolcvanöt ko­pejkát nyomott a markomba emlékül. A gödöllői járás több isko­lájában már ez évben is folyik a politechnikai oktatás. Ért­hető tehát, ha Végvári Gyula különös érdeklődéssel figyelte, hogyan zajlik a gyakorlati ok­tatás a szovjet iskolákban. — Abban a moszkvai isko­lában, ahol mi jártunk, az Ötödiktől felfelé min­den osztály részt vesz a politechnikai oktatásban. Az iskola modernül felszerelt igyakorlószobákkal rendelke­zik. Van itt szerelő-, asztalos-, lakatosműhely, minden gye­rek számára külön munka­asztallal. satuval, szerszámok­kal. Ezt az iskolát a ZISZ- autógyár patronálja. Ez a pal- ronázs-mozgalom nem csupán annyiból áll, hogy segítettek az iskolaműhelyek berendezé­sében vagy éppen szakelőadó­kat küldenek. A diákok he­tenként egy napot a gyárban töltenek — munkával. Aki közülük megkedveli az autószerelő szakmát, az iskola befejezése után a gyárban dolgozhat to­vább. A felvételnél előnyben részesí­tik az iskola tanulóit. De nem csupán modern, városi iskolában jártak-—a Szovjetunióban, a .{»agyar pe­dagógusok., Ellátogattak Ma­kova falucska kolhozának is­kolájába is. S amit ott láttak, szintén megnyerte tetszésüket. — A falucska iskolája mindössze kéttantermes. Az egyikben az I—IV., a másik­ban a II—III. osztályt tanít­ják összevonva. A kolhoz te­rületén még négy ilyen iskola van, a kolhoz központjában pedig a felsőosztályú tagozat. ^rssssssssssrsssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssjxrssss^ X TAVASZÍGÉRET 1 S .................................. I Cho­A parkban már labdáznak gyerekek, s a rozsdás hinta egyre nyekereg. A bokrok vállán szőke fény szalad, tavaszt ígér e kéklő pillanat. Az utak fáit nyesi fürge kéz, a járda szélén motor útra kész. Uj lüktetés és új remény fogad, tavaszt ígér ma minden gondolat. Vasútra megyek a fénylő téren át, veszek a sarkon pár szál ibolyát. Illata lágy, s egészen elragad, tavaszba visz, miként a gyorsvonat. Móritz Valéria ^//////ZW/AW/WW//////////////A'//////'////////////////////////////////AW>y///^ AZ ESŐCSINÁLÓ Kalló Viktor: A Köztársaság téri emlékmű terve t ; nichard Nash amerikai < xl drámaíró müvét tűzie \ műsorára a Néphadsereg ■ Színháza. Címe sokat sejtet: ■ „Az esőcsináló ...” Mi rejtez- j kedik a cím mögött? ; Megoldatlan egyenletek. ■ Az esőcsináló (egy kedves, > bohém szélhámos, aki melles­1 leg szeretné varázsálmait be- \ váltani) érkezik Curryék \ farmjára, Curryék — esővá­■ rák, esőtesők. Az aszály pusz- j títja állataikat, gyötri az em- \ bereket és forró vágyakat '■ébreszt a farmerlányban, ! Lizzieben. Lizzie is esőre vár, \ férfire, férjre. Dk: házasuló \ csak nem akar feltűnni az ■ esővárók házatáján, hiába ■ próbálkozik az apa és a két í fivér enyhíteni az öregedő 'f lány kínjain. '■ Végül az esőcsináló hozza \ meg mindazt, amire a család £ áhítozik: esőt és férjjelöltet. ■ A mű mottója az esőcsináló 'f jeligéje: „Hinni kell valami­■ ben” és amit nagyon-nagyon, % teljes szívvel hiszünk, valóra t válik. J A tétel nem új, hiszen Eric 2 Knight, a korán elhunyt an- 'f (tol író nagyszerű Sam Small £ történeteinek egyikében e £ mindent megmozgató hit ere- ^ jével teszi meg■ repülő em- (■ bérré hősét. Es ez — hogy egy {ember minden segédeszköz, £ motor vagy szárny nélkül re- £ Pül, áradóbb.fantáziát tételez pel, mint ami egy csúf . leány í megszépüléséhez vagy az eső- í csináláshoz szükségeltetik. £ De távol legyen tőlünk, hogy párhuzamot vonjunk a i két mű és hősei között vagy Í szembeállítsuk őket egyrnas- sál. Ugyanígy hiábavalóság í lenne a szerzőket ugyanazon i mérce alá kényszeríteni. Csu- \ pán a két mű tanulságát * vagy ha jobban tetszik, esz­mei mondanivalóját vetjük ; össze. $ Knight azt mondja: ha bíz- í nak benned embertársaid, szárnyaid nőnek; ha nem, Í meglevő szárnyaid is hiába- i valóak. y Nash: hinni kell és minden £ rendbejön (esetleg küzdelem ^ nélkül is helyreáll a dolgok ',f rendje). Íme a két hasonló mag. Az i egyikből igazság sarjad ki, a p másik csalafintán hazugságot \ hajt. Mert — kérdezzük — mi í történnék, ha fináléként nem ff indulna meg a termékenyítő ^ zápor? És hihető-e, hogy a $ sheriff helyettese egyik pilla- ff natról a másikra fülig bele- f szeret a csúnyácska leányba, * csak azért, mert az esőcsináló fyis szemet vetett reá? ff Ha valamiféle bűvész v sze- ff műnk előtt varázsolja is a fa- ; karikát vassá, tudjuk, hogy csupán szemfényvesztés tör- $ tént. Jó tudni, hogy itt, a ff színpadon sem történik más. y 'f De akadnak ügyes és ke- ^ vésbé ügyes bűvészek a szem­fényvesztők között. Nos. Nash ff nem éppen ügyetlen a szak- imájában. csak éppen nehezen Í talál bele a kerékvágásba, f, Ezt a nehézkességet, próbál- ff kozó tapogatódzást érezzük az ff első felvonás során, amikor ff mindenki mindent elmesél. A ff legifjabb Curry. Jim, elmond- ff ja, hogyan találkozott össze a % nagy ,.Ö”-vel, azzal a lány- % nyal, aki...: Lizzie elmeséli, ff hogyan fúlt kudarcba férjfogó ff kísérlete Ned bácsinál: File, a ff sheriff helyettese elbeszéli, ff hogyan ért keserves véget ku- ff tyája. mosómedvéje ... ff Csak a felvonás végén, az ff esőcsináló megérkeztével oldó- Í dik fel a szinvadra és néző- Í térrP egyaránt rátelen^d^rí * szürke unalom és lesz gördü­lékenyebb, izgalmasabb „ tör" ténet. És hogy ez így van, nem­csak az író érdeme. A ren­dező, Kazimir Károly, aki nem sokat segítktt (és segít­hetett) a darab elején, kihasz­nálja a legrejtettebb lehető­ségeket is, hogy tüzet csihol­jon mindenből, ami eredetileg légfeljebb szikrapattintásra volt alkalmas. Ilyen színészekkel tálán nem is volt nehéz dolga. A főszereplő, Bulla EIma, olyan Lizziet alkot, aki nem egyszerűen kész, befejezett pil­langóként búink elő bábjából, hanem előttünk, a nyílt szí­nen alakul át. Az ő alakítása teszi hihetővé a hihetetlent: a csúnya leány kivirulását. Bi- licsi Tivadar Curry papája ment minden harsányságtól. A kiváló komikus színész képes arra. hogy minden ikülsődleges eszközt, hatást félrevetve meg­rajzolja azt a családfőt, aki­nek ugyan a hatalom már ki­csúszott a kezéből, de a leg­kritikusabb pillanatokban olyan eréllyel védje igazát, amivel meghökkenti, maga alá gyűri mindazokat, akik eddig a kormányrudat tartották. Zách János, az idősebb fiú, a voltaképpeni ház ura szere­pében nagyot mutat. Ö a szá­mok embere, de csakis a szá­moké. aki érző lélek ugyan, de érzelmeit a számok próbájá­nak veti alá. és mindig ez utóbbi próba eredménye a döntő. Az az érzésünk, hogy a darabban voltaképpen ő a győztes, az ő számításának kellene beválnia. Az író azon­ban nagy úr, megvétózhatja a papírforma szerinti ered­ményt, és akkor esetleg kieső fut be győztesként. De — és itt a bibi — a hirtelen fordu­lat megbénítja nemcsak, a hőst. de a hőst formáló szí­nészt is. Ezért tűnik el a darab végére (ha nem is fizi­kailag, de mint cselekvő sze­mély) Zách János. És végül az esőcsinálóról, a másik hősről... Páger Antal új arcával jelentkezik itt, nem is egy, hanem számtalanul sok arccal: kóklerkedő komédiás­ként. megértő barátként, lán­goló szerelmesként, bölcsei- kedő filozófusként. Igen, a szerep kínálja a lehetőségeket, de hisszük, hogy többet, sok színűbbet ebből a szerepből ki­hozni már nem lenne lehet­séges. Minden különcsége, vál­tozékonysága ellenére is ez a figura a leghitelesebb. Talán azért, mert Páger megmutatja: hogyan fér meg egymás mel­lett jó barátságban a jó és a rossz, hogyan igyékszik segí­teni a körözött szélhámos — ha kára nem származik belőle — az elesetteknek. Sőt, még az is kérdéses, hogy a szélhá­mos — valóban szélhámos-e? ■ Nem néha, gyakran az az ér­zésünk. hogy Starbuck, ez a kedélyes kis csirkefogó volta­képpen nem pénzre vadászik, hanem ki akarja kényszeríteni a sorstól, hogy azt tegye, amit előírt neki: essen ha esőt kí­ván. záporozzon, ha záport kért és támadjon vízözön, ha így óhajtja. É* a buktató: a sors az író kezében végül en­gedelmeskedik Starbucknek — de erről Páger már nem tehet, a sors sem — legfeljebb maga a szerző. igaz, éppen ez a deus ex x machina old meg a végén mindent. Az esővárók termé­kenyítő záporhoz jutnak, a leány férjet talál, az esőcsi­náló végre csodát tett, és a közönség — az első felvonást leszámítva — nem szórakozik éppen rosszul. Garami László § A szimfonikus zene $ gyöngyszemeiből | ^ címmel nyolc hangversenyből | álló hanglemezbemutató kez- | dödött a gödöllői Petőfi kul­5 túrotthon klubtermében. A ^ hangversenyek műsorán Bach, ^ Händel, Mozart, Beethoven, $ Csajkovszkij, Wagner, Cho- | pin, Dvorák és a szimfonikus ^ zene többi nagy mestereinek ^ művei szerepelnek. A mikro- $ barázdás hanglemezekről be- i mutatott zeneműveket dr. i Albert Lóránt ismerteti. A 6 hangversenyek minden ked­5 den este hat órakor kezdőd­s nek. Legközelebb április 21-en s SBach—Weiner: C-dur toccata s {és fuga, valamint Bruckner s {IV. Esz-dur szimfóniája kerül í í bemutatásra. A hatezer holdas kolhoz el­nöke mesélte, hogy most kezdték el a felsős diákok szállójának épít­kezését, hogy többet ne kelljen a környező fa­lucskákból — két-három kilométer — a diákoknak bejárnia. Ezt az építkezést, amely ki­lenc és félmillió rubelt tesz ki, a kolhoz saját erejéből vál­lalta, minden állami támoga­tás nélkül. Hívtak is nyom­ban, jöjjünk majd el egy esz­tendő múlva: akkor már mű­ködik. Végvári Gyula öt apró epi­zódot ragadott ki csupán a szovjet iskolák életéből, de úgy hisszük, ezek is beszéde­sen bizonyítják: a Szovjet­unióban a legfontosabb fel­adatok közé tartozik az isko­lák ügye, — P — ISMERJÜK MEG MEGYÉNKET! A Duna Velencéje < i A mai templom a XVIII. ] század elején épült a légi, gó- j tikus templom helyén, rész- ! ben az ősi falakra, s mellé í 1770 táján a papiak, majd a! ma is fennálló iskolaépület. A : templom érdekessége, hogy: minden szobra egyetlen fa- \ tönkből készült, művészi fara- í gással, : Nógrádverőcétől nyugatra — Kismaros felé — áll sziklás, erdős hegyek tövében a gyö-1 nyörű, barokk Migazzi-kas- j tély. Mária Terézia idejében, \ 1768-ban építette Migazzi váci i püspök, s egyben bécsi her- i cegprímás. A kastély kedvenc : tartózkodási helye volt a kor i magyar és külföldi egyház- i főinek, világi hatalmasságai-: nak, vadaskertjét, amelynek falai itt-ott még láthatók az erdők sűrűjében, patakok mentén — egész Európában emlegették. A község jellegzetességei, amelyek miatt úgy emlegetik, mint a Duna Velencéjét — a parti házak tövében emelt bástyák. Amikor 1838-ban a nagy árvíz volt. a Duna sor közel 3 napig vízben állott és teljesen összeomlott tizenegy ház. Ebből okulva emelték azután a házak elé a bástyá­kat, kijáratot hagyva rajta a vízhez. Nógrádverőcén élt a század- forduló színészvilágának ki­tűnő ismerője, a jó tollú Rozsnyay Kálmán. Prielle Kornélia férje. Talán vannak még, akik emlékeznek utolsó pompás könyvére: „öreg diák élő emlékei”. Ma a Kossuth- díjas Gorka Géza dolgozik itt, világhírűvé lett kerámiái be­cses értékek minden nagy nemzetközi kiálV+áson. Mives Ottó tották őket és tankcsapdákat ásattak velük, a patak mel­lett, mintegy 3—4 méter mé­lyen egy nagy, uszályszerű alkotmány maradványaiba üt­között az ásó. Betemetődött azóta s nem tudni, hogy o.uád vagy római alkotmány volt-e. Érdemes volna kiderí­teni. Azt is mondják, hogy párja a burguesal szemben, a cölöpöktől mintegy 40—50 mé­ternyire a Duna medrében fekszik. Nógrádveröfe egyébként 1280-ban már a váci püspök birtoka volt, 1332-ben a vati­káni tizedjegyzékben szerepel mint mezőváros, színmagyar lakossággal. Ekkor már állott csúcsíves temploma, amely­nek 16 táblás szárn.vasoltára országos hírű volt. Valószínű­leg 1687-ben semmisülhetett meg. amikor a török ellen ví­vott felszabadító harcok fo­lyamán maga a templom is rombadőlt. Nógrádverőce egyébként a Jagelló I. Ulászló, Hunyadi János és Mátyás ide­jében élte fénykorát. A falu neve akkor Ippidus volt a fel­jegyzésekben. Istvánffy Mik­lós Verutzia néven említi és azt írja, hogy csata volt itt, a falu mellett. 1597-ben, a török ellen. A lakosság egy része a XVIII, század elején települt be Württemberg vidékéről. De már mint ezt egyébként a ma is meglevő családnevek bizo­nyítják. teljesen elmagvaroso- dott úgy, hogy a német szót alig-alig értik a faluban. parancsára építtette az erődök egész sorát Pannónia keleti vé­delmi vonalán. Az épület — valószínűleg egy harci cselek­mény során — tűzvész marta­léka lett. Megtalálták az épület kútját, az élelemvermeket, to­vábbá egy kézimalom kövét és téglaalapzatát. Találtak fegy­vereket, csatokat, bronzmé- csest, filigrándíszes aranyesün- gőt, borostyánkődarabokat. ,Az egyik sarokban egy középkor­ból származó remetelak ma­radványai kerültek elő, a fal­ból pedig cserépfazékban ezer­nél több magyar ezüst dénár és tallér. Valaki még a török elől rejthette a titokzatos ro­mok közé. . ; A nógrádverőcei burgus ko­moly események színhelye volt 375 tavaszán, amikor Flavius Valér,tiniánus ' megtorló had­járatát vezette a quádök ellen. A romok tehát nem kőhíd parti maradványai, mint egye­sek feltételezték, 1934 őszén ugyanis rendkívüli alacsony volt a vízállás, majd 1948—49 telén is, akkor mutatkozott meg a 375-ben vert pontonhíd 79 darab megkövesedett tölgy- facöveke, amelyek a középré­szen kifeszített köteleket vol­tak hivatva tartani, a tutajo­kat az ár ellen megerősíteni. A cölöpökről helyszínrajz és fényképfelvételek is készültek. A falubeliek azt beszélik, hogy amikor a németek 1944 őszén a Dunától mintegy másfél kilométerre, a Csalom- irtás nevű határrészre kihaj­Az also téglagyár felé menet Nógrádverőcéről, a 3—4 méter magas Keresztdombot találja az utas. Duna felöli oldalából régóta kilátszott néhány fara­gott' kőtömb, s évszázadokon keresztül foglalkoztatta az ide­valósiak fantáziáját., milyen romok lehetnek ott. míg végül 1934-ben megoldódott a titok. Akkor kezdtek útépítési mun­kálatokba a Keresztdomb tá­ján, hogy az országutat kiegye­nesítsék, ekkor hívta fel az il­letékesek figyelmét Horváth János nagymarosi tanár arra, milyen pótol hatat ián veszteség lenne, ha a falakat lebontanák és köveit felhasználnák az út— szabályozásban. A Műemlékek Országos Bizottsága tényleg közbelépett, hogy vizsgálják meg a romokat, majd a Tudo­mányos Akadémia anyagi tá­mogatásával megindultak az ásatások. Kitűnt, hogy a romok római eredetűek, s a környéken elő­került edény- és csontleietek­ből az is kiderült, hogy a ró­mai teiep valószínűleg egy kő- korszakbeli halásztanya fölé épült. A Keresztdomb alól feltárt romok tanúsága szerint az épü­let őrtornya (burgus) mintegy két emelet magas lehetett. A bejárat az első emeleten volt, felhúzható létrával. A cserép- maradványokból az erőd építő­jét is sikerült megállapítani: „Frigeridus Dux’’ bélyeg voll olvasható rajtuk, Frigeridus pedig Flavius Valentinianus tómai császár (i. u. 360—74)

Next

/
Thumbnails
Contents