Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

SEREGSZEMLÉN I. RÉSZ Kevesebb — több telt Ilulalmas érdeklődés nyilvánul meg a Műcsarnok összes termeiben március 27- én megnyílt VII. magyar kép­zőművészeti kiállítás Uránt. 1955 óta ez az első igazi nem­zeti kiállításunk, amely ez­res tömegeket vonz. 1955-től minden esztendőben megren­dezték ezt a nagy jelentőségű képzőművészeti seregszemlét. Az ellenforradalmi esemé­nyek után, 1957 tavaszán mu­tatkozhattak be képzőművé­szeink a tavaszi tárlaton, amely azonban helytelen mű­vészeti törekvésekről, eszmei zűrzavarról és a realizmus háttérbekerüléséről számolha­tott csak be. A most megnyílt új kiállítás minden vonalon előremutató minőségi fejlődést árul el. Örömmel tapasztaljuk, hogy az egész népünk életében létrejött számottevő átalaku­lás nem maradt hatás nél­kül képzőművészeinkre sem: megihlette őket mai életünk számos problémája, különösen a Tanácsköztársaság izgalmas eseményei. Ez a megfelelő té­maválasztás biztosítja elsősor­ban a kiállítás sikerét. A tizenhárom tagból álló zsűriben részt vett három. 1919-es veterán is, a neves művészek és művészettörté­nész 'kritikusok mellett. A beérkezett 3500 festmény, szo­bor, grafika és gobelin közül mintegy 600 műalkotást válo­gattak ki a'tárlatra. Ezzel a kiállítással voltakép­pen az első magyar proletár- hatalomnak kívántak művé­szeink áldozni. Mintegy más­fél esztendeig készültek fel a nagy seregszemlére. A kiállí­tás középpontjában a Tanács- köztársaság képzőművészeti pályázat állt. Anyagi támo­gatást 100 művész kapott ál­lamunktól, hogy elkel seit nyugodt anyagi körülmé­nyek között valósíthassa meg. Ez év januárjától kezdve kon­zultációs bizottságok (neves művészek és művészeti írók) keresték fel az alkotókat, és javaslataikkal. tanácsaikkal segítették őket a munkák jó megoldásához. Országos kiállításunkra töb­ben más témájú műveket: táj­képet. csendéletet, portrét stb. küldték be, amelyek a tárlat összképét gazdagították. Az egészséges fejlődést mu­tatja, hogy idős mestereink mellett a fiatalok mind erő­sebb tért hódítottak, bebizo­nyítva eszmei és technikai felkészültségüket Különösen biztató jelenség témaválasz­tásuk szilárdsága: legtöbben megtalálták egyéni művészi nyelvezetüket a mű formai kibontásánál is. Jelentős előrelépést jelent a művek közérthetőségére való törekvés. Tapasztaljuk, hogy mind nagyobb és nagyobb az igény és az érdeklődés a kö­zönség részéről a képzőművé­szet iránt. Számos üzem ha­tározta el, hogy csoportosan Szőnyi István; Zebegényi táj. rehozta. De ugyanakkor ké­rést is címez le­velezőnk a me­gyei tanács vég­rehajtó bizottsá­gához. Idézzük: „Amikor a színé­szek autója a művelődési ház előtt megállt, azt hittük, hogy a Váci Sütőipari Vállalat kenyér­szállító kocsija ér­kezett meg, mert az is éppen úgy ablaktalan, akár­csak ez a kocsi, hogy a por a ke­nyeret ne lepje be. Kérjük a Pest megyei Ta­nácsot, adjon en­nek a lelkes cso­portnak ember­hez méltó szállí­tóeszközt. hogy a művészek még jobban dolgoz­hassanak." ★ Hétfőn, április hatodikán ismét megtartotta az Vj Termés szerzői gárdája szokásos havi baráti talál­kozóját. A meg­beszélésen Rossi Károly értékelte az Uj Termés márciusi számait. Az áprilisban megjelenő szá­mokról a követ­kező hónapi ösz- szejövetelen Or­das Iván mond bírálatot. * Hétezer láto­gató tekintette meg a napokban zárult tanácsköz­társasági kiállí­tást Vácott, Néhány szám Kartalról, Sinkó István írja: „Az idei év első ne­gyedében tizen­három színielő­adást tartottak községünkben, ezeket 3427 em­ber nézte meg. A 14 ismeretterjesz­tő előadásnak 1138 hallgatója volt. Megfordult nálunk többek kö­zött a Pest me­gyei Petőfi Szín­pad, az aszódi művelődési ház színjátszó gárdá­ja. az ikladi szín­játszó csoport, az aszódi honvédel­mi sportszövetség színjátszó együt­tese.” ★ Növendékhang­versenyt rendez csütörtökön. 16-án a váci munka- közösségi zeneis­kola a városi mű­velődési házban. A hangversenyt a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának negyvenedik év­fordulója alkal­mából adják. * E héten csak egy oldalnyi ter­jedelemben jele­nik meg az Üj Termés. Oka: la­punk mai, csök­kentett terjedel­me. Az e héten elmaradt egy ol­dalért április ne­gyedikén másfél- szeres terjedelmű irodalmi mellék­letünkkel már elő­re kárpótoltuk ol­vasóinkat. az iskola igazgatója nem az előadás előtt, csak a vita után él, máris más­ként startolt volna a to­vábbképzés. A hiba másik oka: egyesek felkészületlenül jöttek el a konferenciára, mivel az üzle­tekben nem kapták meg a XXI. kongresszusról kiadott brosúrát. Az egyik felszólaló el is mondta, hogy nem ol­vasta el Hiuscsov elvtárs elő­adói beszédét. így természete­sen nehéz aktivan részt venni az előadást követő vitában. A gyengén sikerült konfe­rencia fő oka mégis az elő­adásban keresendő: nem adott alapot a vitára, nem keltett gondolatokat a hallgatókban, nem ha­gyott nyitva kérdéseket. Az előadó a rendelkezésére álló egy órába igyekezett be­lezsúfolni a szovjet hétéves népgazdasági terv fő felada­tait és célkitűzéseit, a két rendszer közötti gazdasági ver­seny és a szocializmusból a kommunizmusba való átme­net minden kérdését. így csu­pán tartalmi ismertetőt adott, ahelyett, hegy néhány kérdést kiragadva, elemző módon tár­gyalta volna azokat. Sőt, mi több, két olyan fontos do’got — pedagógusokról lévén szó —, mint a kommunista neve­lés és a szovjet iskolareform kérdései, csak a brosúra alap­ján ismertette. Kevesebb több lett volna. Ezek után érthető, ha az elő­adást követő vitát háromne­gyedrészben csupán szép sza­vak töltötték ki. A konferen­cia legértékesebb része két­ségtelenül az iskola igazgató­jának gondolatokat ébresztő, alapos és megfontolt hozzá­szólása volt. A mintegy har­minc főnyi tantestület csak akkor kezdett parázs vitába, amikor a konferencia'anyagá­tól lényegében független kér­désre, a fizikai és szellemi munka közti különbség meg­szüntetésére kereste a választ. Ez beszédesen bizonyítja azt. ^ hogy az iskola tanári testüle- ^ táben él a vitakészség, csupán ^alap kell a teremtő gondolá­itok megindítására. Az előadás Í sajnos, ezzel adós maradt. y Í Mi lett volna tehát a teendő? Í Két-hároim fontos és a pe- i dagógusokat érintő kér­dést kiragadni a gazdag témakörből és úgy be­szélni róluk, hogy az szo­rosan összefüggjön sze­mélyes munkájukkal. Az egyik ilyen — szinte ké­zenfekvő — kérdés: az ifjúság kommunista nevelése. Ka efö­lött nem siklik át az előadó, máris kész a nagy vita. Mert ugyan melyik pedagógus nem vitázik szívesen mindennapi munkájáról, elsősorban a ne­velés kérdéseiről? Ez szemé­lyes tapasztalatom. Eddig va­lahányszor tanárokkal kerül­tem össze — a budaörsi iskola tanáraival is —, mindig órá­kon keresztül vitáztunk a ne­velés elvi és gyakorlati kérdé­seiről, a legtöbb esetben az ő kezdeményezésükre. A másik ilyen kérdés, amely nagy érdeklődésre tarthatott volna számot: a szovjet iskola- reform. Az előadó azonban két-három perc alatt átsiklott ezen is. Ha ez egy gyári vagy termelőszövetkezeti értekezle­ten történik, biztos, hogy nem teszem szóvá. De tanári érte­kezleten nem beszélni róla részletesen: több, mint hiba. Pedig a szovjet iskolareform már eddig is számos vitára adott-okot, csakúgy, mint pél­dául a magyar felsőoktatási rendszer most folyó megrefor­málása. Egy.-két hozzászóló érintett is olyan kényes kér­dést, mint például az iskola- köteles kor egy évvel terve­zett felemelése. Igen hasznos lett volna, ha mások is el­mondják ezzel kapcsolatos vé­leményüket vagy alaposabban elemzik s mindinkább terebélye­sedő politechnikai oktatás számos, még megoldásra váró kérdését. Az ősszel már ebben az iskolában Is bevezetik a gyakorlati ok­tatást — nem lett volna., tehát meddő beszélni er­ről, sőt! »' A budaörsi iskolában rende­zett konferencia ezúttal nem hozott sikert. Úgy vélem azon­ban, nem haszontalan dolog szóvátenni az itt tapasztalta­kat, annál is inkább, mert egy hónap múlva tárgyalják Hruscsov elvtárs beszédének második részét. Remélem, alkotóbb módon! Prukner Pál •\xxxxxxxxxxx>xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv-xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx< Aprilis tizenhe- tedike piros betű­vel kerül be az Uj Termés nap­tárába. Ekkor ren­dezzük meg — a megyei tanács v. b. művelődési osz­tályával és a gö­döllői agráregye­temmel közösen -— első szerzői es­tünket. Az agrar- egyetem színház- termében Bárá­ny i Ferenc, Bok­ros János, Fri- deczki Frigyes, Gyárfás Endre, Győri D. Balázs és Lelkes Miklós verseit szavalják és felolvassák Ko- i csis János és Or- | das Iván egy-egy ' elbeszélését. ★ Ma. vasárnap \ este bizonyára i megtölti a közön- i ség a kicsiny szi- : getmonostori mű- I velődési házat. A : színjátszók — í mint ahogyan Já- ; szai Béla írja — ; a Fehér Anna cí- \ mű színművet ad- \ ják elő. Az elő- \ adás érdekessége, : hogy a szereplő- j két a húsz esz- ! téridővel ezelőtt : ismert műkedve- í lökből verbuvál- ' ták. ★ * „Hálásan kö- \ szönjük a Petőfi ! Színpad előadá- í sát” — kezdi le- j veiét Varga Ist- £ ván Vómosmiko- { Iáról. Majd a me- gyei tanácsnak is é megköszöni, hciev az együttest lét­Napló $ Diákkoromban nem egyszer Í megfigyeltem, mit csinálnak ^ diáktársaim egy-egy nem ép- ^ pen érdekes óra alatt. Nos, az <! így nyert kép fölöttébb érde- ^ kés volt. Egyik közülük raj- ^ zolt, másik a következő óra ^ házi feladatát írta, megint má- ^ sok valami izgalmas kaland­regényt olvastak vagy éppen ^ egymás között vitatták meg az elmúlt délután legfrissebb ^ csinyjeit. ^ E régi kép emléke elevene- ^ dett fel bennem a minap, £ amikor a budaörsi általános ^ iskola tanári testületének to- ^ vábbképzésén vettem részt. Az ^ előadó — az iskola igazgató- í helyettese — Hruscsov e’.v- \ társnak az SZKP XXI. korg- ^ resszusán elhangzott előadói £ beszédét ismertette, s ezalatt j a padokban ülő ^ tanári kar egy része — szégyen ide, szégyen oda ^ — mással foglalkozott. El­^ sősorban a negyedévi je- á lentések elkészítésével. y Sokáig töprengtem az elő- ^ adás alatt, vajon mi az oka fennek. Az iskola pedagógusait ^ talán nem érdekli a XXI. ^kongresszus anyaga? Ezt elve- ^ tettem nyomban. Aki igaz ^emberré akar ja nevelni ifjúsá- | gunkat, annak feltétlenül is- ^ mernie kell a szovjet hétéves ^ terv legfőbb célkitűzéseit* hi- ^ szén ezek a holnap feladatai álesznek számunkra is. y A hiba még az előadás á megtartása előtt kezdődött, | amikor az iskola igazgatója jóvátette, hogy aki eddig á nem készítette el a negyedévi ^ jelentést, az másnap délelőtt á — amely még szintén taní- |tési szünnap — köteles be­öltözni azt az iskolába. Ezért Ö kezdték pótolni egyesek mu­lasztásukat már az előadás Ö megkezdésekor és fo'ytatták Ö lázas buzgalommal a vita ^ ideje alatt is. Ö Ha ezzel — a kétségtele- * nül fontos — bejelentéssel na melletti Zebegény Ihlette meg szebbnél szebb alkotások­ra. A visszahúzódó, szelíd pasztellszínekkel való meste­ri kifejezőképesség jellemzi műveit Lírai érzelmeit tük­rözi a Műcsarnok első ter­mében kiállított finom kékek és meleg sárgák árnyalataira felépített, tompa fényekkel át­sugárzott Zebegényi táj című festménye. Zebegény vonzó­erejét nemcsak a Duna ter­mészeti szépsége, hariem a táj különös megvilágítása adja meg: ez művészi témákban egyik leggazdagabb része ha­zánknak. és nagy vonzóerőt gyakorol ma is festőinkre. A Tükör előtt és Vetkőző nő című olajfestményei lírai-kolo- risztikus bensőségükkel ra­gadnak meg. Halk, kifinomult előadásmódom képalakításá­ban nagy szerepet enged a fénynek, amely feloldja a tár­gyakat, és csupán Színekkel formál lágyan, szinte sejtelme­sen. Vájná Éva látogatja meg a kiállítást, és i az érdeklődés napról napra emelkedik. Meg kell jegyez­nünk. hogy dolgozó töme­geink azonban nemcsak kiál­lításokon, hanem saját ott­honukban, maguk körül is kí­vánják a képzőművészeti al­kotásokat élvezni. Ennek e” óhajnjak megvalósítását bizo­nyítja, hogy csak az elmúlt évben a képzőművészeti alap főleg munkásoknak és bá­nyászoknak tízmillió forint értékű képzőművészeti mű­vet adott el. A kiállítás nemcsak a fő­városi, hanem a vidéki művé­szek alkotásairól is híven be­számol. Cikkünkben szeret­nénk röviden megemlékezni a Pest megyében élő, illetve az év számottevő részében itt dolgozó művészeinknek a ki­állításon való részvételéről. Barcsay Jenő Kossuth-dí- jas festőművészünk, a képző­művészeti főiskola kiváló pe- ;:dago^üsa Rzá«i szerint -4íz művével szerepel: hat olaj­festménnyel és négy rajzá­val. A művész hosszú évtize­dek óta tagja a szentendrei művésztelepnek, festőink leg- f első sorából való, kiváló mes- % tere a rajznak is. Világhír- ^ nevét művészeti anatómiája ^ alapozta meg; a hatalmas kö- £ tét pontos és művészien meg- ^ formált anatómiai rajzai sze- ^ rint tanítanak ma Anglia, ^ Észak-Amerika, Franciaország ^ és India művészeti akadó- ^ miéin. ^ Négy ceruzarajza rendkívül í vonzó ülő női alakot ábrá- % zol, ezek a finoman, de mégis ^ erőteljesen megfogalmazott figurák. Első pillantásra ész- revehetjük a művész biztos ^ szerkesztőkészségét, a mozdu- ^ lat határozottságát és a dra- ^ péria-ruha lágy vonalai mö- £ gött meghúzódó test szilárd ^ felépítését. Barcsay mester művészeté- ^ Ihez tartozik a nagyvonalúság, ^ a monumentális stílus megér- ^ zése. Ezt bizonyítja komoly ^ érdeklődése a freskó és mo- ^ zaik iránt. Az új arányok úi ^ lehetőségei közel állanak mű- ^ vészi koncepciójához. Kis fres- '/, kó-terve támaszkodó, meren- ^ gő asszonyt ábrázol. A mű ^ egyben szép drapéria-tanul- ^ mány is, amelyet a művész ^ kedvelt barna színeinek kü- ^ lönböző árnyalatai motivál- í nak. \ ..Festőállvány” című kis 'j méretű festményén a fáradt- ^ szürke háttérből rajzolódik elő í erős kontúrokkal a festőáll- ^ vány. rajta a festésre váró; üres vászon. A kép erejét tu- £ lajdonképpen a lényeget ki- í emelő festés adja meg, amely ^ a forma és a szerkezet harmó- \ niájára épül fel. Mint kis gyöngyszem ragyog J ki a kiállítás együtteséből a ; mester többi alkotása: a Kül- ; városi táj, a Lépcsőfel járat, a \ Csendélet sárga korsóval és a : Beszélgetők. Szórn i István Kossuth-dí í 4 jas művészünk szintén * ; Képzőművészeti Főiskola pro- j fesszora. Már ifjúságától fog- : va tavasztól késő őszig a Du- j Bokáig süppedek... Bokáig süppedek szavakban: mint forgács eszterga körül csigázik, pördül, hull halomba, sistereg mind, de mind kihűl. Salakhegyek se tornyosulnak nyomasztóbb szürkén parttalan, koraszülöttet elvetélők se kínlódnak ily hasztalan. Meddőhányás.... és mindahány volt ó hogy hazudta a szenet, csillagot szórt, míg fel nem dobta az eszmélődő döbbenet. Frideczky Frigyes | A kopaszok A múltkor azt mondtad, barátom, felém kacsintva egy nagyot, hogy az igazak megőszülnek, ám huncutok a — kopaszok. í, | Bocsáss meg, jó öreg tudósom, ennek az egynek nem hiszek, mert ha gazember lettél volna, nem kopaszodtál volna meg! Bokros János ^ TAVASZ ELÉ \ I Varjúszámy kékes seprűje seper Fekete-fehér foltos táj felett. Lefetyelik a pocsolyák vizét, Mint kóbor kutyák — a szomjas szelek- • í S pörgetik a sok-sok pici rügyorsót És zöld kabátba bújik a határ. Tavasz elé a télből tempósan ballagunk. Placcsog és szörcsöl alattunk a sár. i Hóvirág nyitja hunyorgó szemét. Nemsokára — érzem — a tavasz eljő — Fent az égen erősebb lesz a kék, És selyemszállá sodródik a felhő... • « y Lelkes Miklós <

Next

/
Thumbnails
Contents