Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

1959. ÁPRILIS 12. VASÁRNAP

"hírlap

Két és fél

gyümölcse

A kistarcsai Fésűsfonó Üzem szakszervezeti életének kialakításában nagy szerepe van az üzem pártszervezetének. Amikor a kommunisták pártmegbízatásáról döntöttek, a vezetőség aktív és a mozgalmi munkában tapasztalt elvtársakat küldött a szakszervezetbe. A felelősséggel végzett kiválasztás hasznosnak bizonyult. A szakszervezet jól fogja össze tagságát. A párt- szervezet azonban nemcsak így segíti e legnagyobb tömegszervezetet, hanem mindenekelőtt úgy, hogy aktivistái ellenőrzésével, a szakszervezeti munka eredményeinek értékelésével is állandóan szemmeltartja: betölti-e az

valódi szerepét, kellően érvényesül-e benne az üzemi demokrácia.

Most, a szakszervezeti választások előkészítésének időszakában jó alkalom nyílt arra, hogy a pártszervezet ismét bebizonyítsa: teljes felelősséget érez a választás sikeréért. Amikor az üzemi bizottság elkészítette munkatervét, amelyben fő feladatként szerepel a választás, a pártvezetőség több tagja aktív segítséget adott a munkához.

Ismeretes, hogy az üzemi bizottság, valamint az üzemi tanács megválasztásának első lépése a szakszervezeti bizalmiak megválasztása, s vele együtt a küldöttek delegálása is. Ez az aktus a fésűsfonóban meg is történt. A pártvezetőség e munkához a maga sorából adott elvtársakat, akik egyes üzemrészekben előadókként vezették le a választó^ és jelölőgyűléseket. Kintjártamkor alkalmam volt meggyőződni róla, hogy a bizalmiak. valamint a jelöltek megválasztása az üzemi demokrácia követelményeinek megfelelően ment végbe s a gyűléseken a szakszervezeti tagság majdnem teljes számban vett részt. Ez utóbbi kö- • 4#.,.mutat; a, hogy. a dolgozók mem formális akciónak* .fgkiíjtn?’’íi jVálhsztást, Mi sem jellemzi ézt jobban, mint az, hogy a jelölőgyűlések több helyen előzetes szándék nélkül is szinte termelési tanácskozássá alakultak át. S hogy ez így történt, azt mutatja: a pártszervezet politikai munkája nem szűkíti le a választást egyetlen aktusra

(habár nagyon fontos eseménynek tartja). Ellenkezőleg. Akkor és azzal járul hozzá a választás rangjának elismeréséhez, ha összeköti azt a termelés üzem előtt álló problémáival.

Az Üzemi bizottság és a párt- vezetőség megválasztotta azt a három szakszervezeti aktivistát is, aki a dolgozókkal történő beszélgetések alapján az üzemi bizottság megválasztásakor javaslatot tesz majd e vezető szerv tagjaira. A pártszervezet és az ü. b. jó kapcsolatát, valamint a párt- szervezet iránti bizalmat fejezi ki az a tény, hogy a háromtagú jelölő bizottságba két kommunista került. i Fabók János, az üzemi párt- szervezet titkára, a pártaktí- vistáknak adott útmutatásában nyomatékosan hangsúlyozta: meg kell értetni minden szervezett dolgozóval, hogy a választás akkor lesz sikeres, ha a dolgozók o legáldozatkészebb. szakmailag és politikailag a legrátermettebb szakszervezeti tagokat, egyszóval azokat a dolgozókat küldik vezető szervükbe, akik a tagság teljes bizalmát élvezik. Ez a biztosítéka annak, hogy a választott szerv majd odaadó támogatást kap választóitól.

S ha már a bizalomnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a kommunisták tekintélye nemcsak az üzemi bizottságban van meg. hanem elevenen ható erő a szakszervezeti tagságban is. Beszédes bizonyíték erre a nemrég lezajlott bizalmi választások eredménye. A bizalmihálózat valamennyi kommunista bizalmiját mindenütt egyhangúan, jó munkájuk nyílt elismerésével erősítették meg tisztségében.

A bizalom két és fél esztendő jó munkájának értékes gyümölcse. Ez lelkesíti a kis- tarcsai Fésűsfonó Üzem kommunistáit arra, hogy a jövőben is kiérdemeljék és tovább gyarapítsák ezt az erkölcsi tőkéjüket.

Egy hét csupán és új vezetősége lesz az üzemnek. " Remélhetőleg a dolgozók most is jól választanak. S hogy így választanak, abban a párt- szervezet kommunistáinak is része van.

A. E.

ÜJ ELET KÖLTÖZIK

Kormányrendelet társadalmi tanulmányi ösztöndíj létesítéséről

a régi falak közé. Újjáépítik a piliscsabai romos iskolát.

kétszáz évesnél régibb épület falai jó állapotban vannak. A helyreállítás munkáira a községfejlesztési alapból biztosítanak pénzt, de a lakosság is felajánlott társadalmi munkát.

A Magyar Közlöny vasárnapi száma közli a forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletét társadalmi tanulmányi ösztöndíj létesítéséről. Társadalmi ösztöndíjban lehet részesíteni azokat, akik — nappali tagozaton, egyetemi, főiskolai, akadémiai, tanítóképző—óvónőképző intézeti, vagy középiskolai tanulmányokat kívánnak folytatni.

Ösztöndíj egyetemi végzettség megszerzésének elősegítésére csak annak adományozható, aki a 30. életévét még nem haladta meg és az érettségi (képesítő) vizsgán legalább közepes tanulmányi eredményt ért el; középiskolai végzettség megszerzéséhez pedig annak, aki a 18. életévét nem haladta meg és az általános iskola VIII. osztályát legalább közepes tanulmányi átlageredménnyel végezte el.

ösztöndíj az igazgatói alap, a nyereségrészesedés, a vállalatfejlesztési alap, a községfejlesztési hozzájárulás, a tanácsi vállalatok nyereségbefizetéseiből képezett tanácsi érdekeltség, illetőleg a termelőszövetkezeti szociális és kulturális alap — társadalmi szervezeteknél pedig a saját bevételi források — terhére adományozható.

Ösztöndíjat a tanácsok, az állami vállalatok és gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, a szövetkezeti szervek, a társadalmi szervezetek, valamint az előbb felsorolt pénzügyi forrással rendelkező, állami költség- vetésből gazdálkodó szervek adományozhatnak, elsősorban munkás, vagy dolgozó paraszt szülők politikailag és erkölcsileg kifogástalan magatar tású gyermekei részére.

Az ösztöndíj havi összege egyetemi hallgatók részére legalább 400 és legfeljebb 650 forint, középiskolai tanulóik részére 200—350 forint. Az ösztöndíjban részesülő >; egyetemi hallgatót a törVényes rendelkezéseknek megfelelő családi pótlék is megilleti.

Az adományozó és az ösztöndíjas írásbeli szerződést kötnek. A szerződésben az adományozó kötelezi magát az ösztöndíj folyósítására, kötelessége továbbá figyelemmel kísérni és támogatni az

ösztöndíjas tanulmányi munkáját, erkölcsi-politikai fejlődését. Az ösztöndíjas kötelezi magát arra, hogy tanulmányi és vizsga-kötelezettségeinek idejében, legjobb tudása szerint eleget tesz és erköl- csileg-politikailag kifogástalan magatartást tanúsít.

Egyetemi, valamint technikumi tanulmányok folytatására adott ösztöndíj esetén az adományozó a szerződésben tartozik kikötni, gimnáziumi tanulmányok esetén pedig kikötheti, hogy az ösztöndíjas tanulmányainak befejezése után valamelyik községben, városban, járásban, megyében, vagy meghatározott üzemben, a végzettségének megfelelő munkakörben meghatározott ideig tartó munkaviszonyt köteles létesíteni. Ilyen munkaviszonyra legfeljebb annyi éven át kő telezhető, ahány évnek megfelelő ösztöndíjat kapott.

Több balesetet okoztak a vontatóvezetők

Márciusban Dankó Pál vontató- vezető az Albertival Gépállomás tulajdonát képező, levizsgázatlan vontatóval ittas állapotban Albert- irsa belterületén az átokba borult.

Bicsák Emil, a Pest piegyei Növényvédő Állomás állományában üzemeltetett Zetor-vontatóval figyelmetlen vezetés miatt Vác határában az árokba zuhant és súlyosan megsérült.

Kapás Árpád vontatóvezető a Budapesti Gépállomás tulajdonát képező pótkocsis vontatóval Solymár belterületén az árokba borult.

Ifj. Pula Imre törökbálinti lakos, rakodómunkás, április 2-án a helybeli állami gazdaság tulajdonát képező pótkocsis vontatót á' kö2ség belterületén vezetőigazolvány nélkül vezette és a kanyarban felborult. A vontató Pula Imrét maga alá temette. A helyszínen meghalt.

A fentiekből levonható a tanulság. Az állami gazdaságok és gépállomások, valamint vontatókat üzemeltető vállalatok vezetőinek és műszaki dolgozóinak feltétlenül kötelessége állandóan ellenőrizni járműveik műszaki állapotát As dolgozóik munkafegyelmét, hogy így biztosítsák: a vontatóvezetők csak műszakilag megfelelő járművel vegyenek részt a közúti közlekedésben. vezetés közben szeszesitalt ne fogyasszanak és járműveiket ne engedjék jogtalanul igénybe venni.

Egy üdülőhely-jelölt

Dobogok« nevét. mindenki ismeri, de fogadni mernék, legfeljebb csak a turisták ha tudják, ez a varázsos. szép hegyi kiránduló- és üdülőhely hová tartozik. A Pilis hegységhez természetesen — földrajzilag. Ám minden földrajzi hely valahová államigazgatási szempontból is tartozik, ezzel azonban vajmi kevesen törődnek az üdülők közül, s ha nem gyalogosan közelítik meg a magaslati üdülőt, hanem modern természetjárókhoz méltó gyorsasággal, autóbuszon robognak feléje, senki se veheti rossz néven tőlük, ha nem figyelnek az állomásokat szorgalmasan kiáltó kalauz szavára, még akkor sem. mikor Pilisszentkereszt nevét kiáltja. A községét, amelynek határa magába öleli, üdülőházaival és turistaszállásaival együtt a Dobogókő néven ismeretes hegyet

Pilisszentkereszt község tanácsa és lakói viszont nagyon is tudják, hogy az apró házaikra árnyat vető hegy tetején a szép kilátást, erdők ózonját és a lejtőn való sétá- lást kedvelők százszámra keresnek felüdülést. Hogyne tudnák, amikor a faluból éppen Dobogókőn, az üdülők meg a turistaházak körül mindenféle munkát végezve keresik néhányan a mindennapit, amit lenn a faluban nehezebb megtalálni. A természet, ez a furcsa adakozó, amely vagyont érő szépséggel dúsan ellátta Pilisszentkereszt környékét. hétköznapi javait, amelynek megmunkálásából kenyér terem, csak szűkmar- kúan osztogatta, megművelhető föld olyan kevés a határban. Mindössze 700 valahány hold szántható földhöz éppen 1620 lélek, azaz ugyanannyi ételt követelő száj számiáltatott meg a község területén néhány hete a próbanépszámlálás alkalmával. Ennyi föld persze hogy nem hoz elegendő kenyeret ilyen sok embernek. A pilisszentkereszti lakosok, tehát eiiátpak dolgozni, mindenfelé, még -au fővárosba is harmincötén utaznak naponta. A többi falubelinek leginkább az erdőgazdaság nyújt megélhetést, mások meg a Pomázi Gyógyterápiás Állami Gazdaságban dolgoznak, ahol egészséges munkaerőkre is jócskán van szükség. Megint mások a Perbáli Állami Gazdaságba járnak a községből, úgyszólván egyetlen lakosa sincs, aki csupán odahaza — mondjuk a saját földjén gazdálkodva — megélhetne. Akkora darab földje nincsen senkinek sem egész Pilisszentke- reszten. Még á községbeli 12 iparos legtöbbje is javarészt a környező községekben vállal munkát, otthon legfeljebb ha a pék talál elegendő tennivalót.

Ebhői is nyilvánvaló tehát

hogy a falu pénztárának bevétele más hasonlóan sűrűn lakott községhez mérten, lényegesen kisebb. Márpedig Pilisszentkereszt is fejlődni akar, szépülni, modernizálódni. S mert ott tornyosul felette a kirándulók és téli-nyári üdülők, sőt a sielők közkedvelt Dobogókője, természetesen annak szeretné hasznát látni. Ezért kérte nemrég a tanács, nyilvánítsák üdülőhellyé a községet. Még egy szakszervezeti üdülő is áll a falu házai között, tehát maga a község Is joggal tartja magát üdülőhelynek. Kérelmét éppen mostanában visszaküldték, mindenféle adatot kér az illetékes hatóság. Például az ég- hailatviszonyok pontos ismertetését. vajon minősíthető-e klimatikus gvósvhelvnek Pilisszentkereszt? Mintha bizony Dobogókő üdítő levegője nem adna felfrissülést a városi füsttől, portól fáradt tüdőknek. Csakhogy a község né- hánv száz méterrel alacsonyabban fekszik, de a hegyek, erdők koszorúja lenyúlik esészen a házak szomszédságába. Az üdülőhelyi címhez és ranghoz szükséges egvéb kellékeket is igazolnia kell még a tanácsnak. Remélik azonban, minden kérdésre megfele’ő választ adhatnak és rövidesen, talán még az idén teljesül óhajuk.

Szokoly Endre

JÓKEDV, SZORGALOM, BIZAKODÁS

Látogatás Verseg termelőszövetkezeti községben

A községről a Pesti Hírlap 1937-es kiadású egykötetes lexikonában mindössze a következő rövid szöveg olvasható: „Verseg, n■ k. Pest-Pi- lis-Solt-Kiskun vm,. Aszódi }., 2464 l, v. á., Aszód, posta, táv., tel.”

Egy lexikontól természetesen nem kívánható, hogy ennél részletesebb legyen, ezért — no, meg a történelmi hűség kedvéért — az idézett szöveget még azzal egészítem ki, hogy akkor a község lakói a határból csak elenyészően kevés földet mondhattak magukénak, s emiatt legtöbbjük a Valkó-, a Deutsch-, a Zoltán-, valatnint a Kövéruradalmakba járva, napszámosként keresték meg a szűkös mindennapira valót. Nem sokban volt különb soruk azonban azoknak a kisgazdáknak sem, akik néhány hold földet bírtak ugyan, de a nagybirtok árnyéka, az embertelen robot, az adó, a végrehajtótól való örökös rettegés őrölte, emésztette őket.

Noha a felszabadulást követő földreform jelentősen megjavította a vérségiéit élet- körülményeit is.

a végleges megoldást,

az igazán emberhez méltó életet, a nehéz fizikai munka alóli felszabadulást mégsem hozta meg, mert ezt egyedül a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság képes biztosítani.

Ezt felismerve, Verseg népe ez év februárjának végén a termelőszövetkezeti gazdálkodás útját választotta. Er- idő tájban magam is jártam

a községben és bármerre tekintettem, mindenütt tettvágytól kivirult arcokat, élénken vitatkozó csoportokat láttam: forrt, kavargóit, készült a falu népe az új életre, amelyet maga választott, de amelyről még nem tudta bizonyosan, hogy valójában, a gyakorlatban milyen is lesz

Most, ezen a szeszélyes április eleji napon ismét Verse- gen vagyok. Nyoma sincs az egy hónap előtti izgalomnak, az emberek nyugodtak, magabiztosak, s ha mégis izgalomról lehet beszélni, az kizárólag a tervzegetés, a munka izgalma. De nézzük sorjába. A tanácsházán ülök Tóth Lajos vb-elnök, Bézi Elek községi párttitkár, Csitári János, a Micsurin Tsz és Szi- ráki József, a Törekvő Tsz elnökének társaságában. Szi- ráki a fordulat előtt az akkor még 28 tagot számláló Törekvőnek is elnöke volt, míg viszont Csitári, az egykori hétholdas gazda, a teljesen új belépőkből alakult Micsurin Tsz újdonsült elnöke. Kérdésemre, hogy mi újság az egyhónapos termelőszövetkezeti községben, őszülő halántékára mutatva tréfásan válaszol:

— Idehallgasson, elvtárs! Mikor elnök lettem, akkor is kopaszodtam, de azt mondtam: mire úgy-ahogy nadrágba rázom a szövetkezetét, nem marad egy hajam szála sem. S íme, a szövetkezet ügye már rendben van, s egyetlen szál hajam sem hiányzik.

Aztán komolyra fordítva a szót, így folytatja:

— Még ki sem ittuk az avató ünnepség alkalmából tele töltött poharakat, máris

munkához láttunk,

mert az emberek itt voltak a nyakunkon és sürgettek bennünket, hogy mi lesz, hogyan csináljuk, mert szántani, meg vetni akarnak. Az egy pillanatig sem volt vitás, hogy azonnal közös munkába kezdünk, ezért első dolgunk a határ felosztása, a brigádok megalakítása, s a tavaszi vetésterv elkészítése volt. Mindezt villámgyorsan kellett csinálni, mert a tagok sürgetésétől szóhoz sem tudtunk jutni. Amint az embereket beosztottuk, s a brigádvezetőket megválasztották, máris mentek a kijelölt területre és munkához láttak.

Már most, a tavaszi munka kezdetén ügyeltek arra, hogy a vetésre kerülő növényféleségekből — a lehetőségekhez mérten — minél nagyobb táblákat alakítsanak ki. Ennek megfelelően a Micsurinban például árpából 100, borsóból 59, répából 20 holdat vetettek egy táblába, ugyanakkor a Törekvőben egy tagba árpából 250, cukorrépából 100, borsóból 130 hold került. A táblákba vetett, s már kikelt növények szívet-lelket gyönyörködtető látványt nyújtanak, a vérségiek csak most látják, hogy a mezsgyék megszüntetése — a gépi művelés megkönnyítésén túlmenően — a szemnek is kellemes, lelkesítő képet mutat. Általános vélemény a faluban, hogy a vérségi határ még

soha nem volt ilyen szép, gondozott, mint most, s már türelmetlenül várják az őszt, amikor a kenyérgabona vetésével a végleges táblás művelést kialakíthatják.

A szántással, vetéssel egyidejűleg végezték

a közösbe hozott jószágok,

gazdasági felszerelések számbavételét és felértékelését is. Ezt a munkát mindkét szövetkezetben a tagok által választott bizottságok bonyolították le. A számbavétel során a Törekvő Tsz-be — a többi között

— nyolcvan lovat, majdnem ugyanennyi szekeret, 32 vetőgépet, 8 tehenet, 15 növendékmarhát, 170 birkát hoztak be a tagok, míg a Micsurin Tsz-be 68 ló, s ugyancsak temérdek egyéb gazdasági felszerelés került. Az már most világos, hogy a lovak számát — a gépesítés fejlődésével arányosan

— csökkenteni kell, míg a közös szarvasmarhaállomány elenyészően kevés, mert a tehenek zömét a tagok a háztáji gazdaságokban hagyták. A Micsurin Tsz vezetősége a közös állatállomány átmeneti elhelyezésére tervet dolgozott ki: számbavette, hogy a tagok közül kik rendelkeznek nagyobb méretű istállókkal, s addig is, amíg megfelelő korszerű férőhelyet építenek, a közös állat- állományt ezeknél a tagoknál helyezik el.

Ma reggel egy hirtelen jött eső bekergette a földeken szorgoskodó embereket, most azonban, hogy ismét kitisztult, s a szél felszántotta a határt, nincs akadálya a munka folytatásának.

Az emberek mozgósítására a községi tanács hangszóróját használják lel, a mikrofonba Sziráki elvtárs, a Törekvő elnöke mondja be a székháziroda előtti gyülekezésre vonatkozó felhívást. Alig telik el egy negyedóra, máris kapákkal, sorhúzókkal, palántázó fákkal felszerelt jókedvű asszonyok lepik el az utcákat, s az iroda felé síelnek, ahol már

várják őket a brigádvezetők.

Köztük megy Latorcainé, Kovácsáé, Tóthné, Var géné lányostól. Az iroda előtt egy fiatal, szapora beszédű barna asz• szony frissen sült pogácsával kínálja sorban a gyülekezőket.

Érdeklődésemre, hogy miiként szoknak bele aj új életbe, szinte kivétel nélkül ugyanezt válaszolják:

— Máris jól érezzük magunkat, megírhatja, nem mumus a szövetkezet, mint ahogy egyesek híresztelték, többen vagyunk, jobban telik az idő is...

Kovács Jánosné, a fiatalabbak „Mari nénije'’ elmondja, hogy ő belépésének első napjától ott van minden munkában: faros volt a vetőgépnél, részt vett a földieper palántázásban, borsót kapált, most pedig a dinnyeföldre indul... Munkakönyvé még senkinek sincs, ki ki egy irkába jegyzi be, milcor, hol és mennyit teljesített, de nem akad egyetlen asszony sem, aki ne tudná, hány munkaegységet szerzett eddig.

Eél óra alatt együtt a tagság, s indulnak ki a területre.

— Most még egyelőre gyalog — szól vissza az egyik fiatal- asszony —. de jövőre már a so- j ját Zetorunkkal járunk a távo- \ labbi részekre.

S olyan bizakodóan szalad a \ többiek után, mint aki tudja;: ecryedül az ő munkájukon mi- í lik, hogy ez igy legyen. \

Ari Kálmán '