Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-10 / 83. szám
PM* ftf it k/Cíi’Iíw 1959. ÁPRILIS 10. PÉNTEK Bőven van é pítoanyag és tüzelő Húsz százalékkal bővült a tüzelőutalvány-akció — Fát is lehet utalványra kapni — Újra kapható a közkedvelt német brikett Az építőanyag- és tüzelőellátás helyzetéről kértünk felvilágosítást 1-pacs László elvtárstól, a Pest megyei TÜZIÍP Vállalat igazgatójától. Arra a kérdésünkre, hogy mi « helyzet az építőanyagellátás terén, Ipacs elvíárs a következőket válaszolta: — A termelői árrendezés nyújtotta előnyök az építkezési kedv fokozódását ígérik. Számos építőanyag — köztük az ajtó, ablak, mész, cement- és mozaiklap — ára olcsóbb lett Egy kétszobás családi ház építkezésénél például az összes építőanyagok árának egy százalékát lehet megtakarítani. — A Pest megyei TÜZÉP Vállalat telepei felkészültek a fokozott igények kielégítésére. Az idén sokkal jobb az épitőanyagellátás, mint az előző években. Nemcsak a felsorolt építőanyagokból rendelkezünk komoly készletekkel, hanem még régi hiánycikkünkből, a telőfedő-palából is minden igényt ki tudunk elégíteni. Cserépből is jóval többet kaptunk — bár még nem elegendőt —, mint az előző években, — A lakosság szükségletei mellett elsődlegességet kívánunk biztosítani a termelőszövetkezeteknek. Ezúton szeretném felhívni az építkezni kívánó szövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy építőanyagra vonatkozó igényeiket minél előbb jelentsék be vállalatunknál. Sőt, a termelőszövetkezeti dolgozók tüzelőigényeinek kielégítésére hajlandók vagyunk vagontételben jó minőségű szénféleségeket biztosítani. — Milyen lesz az idén a tüzelőellátás, s milyen a választék? — tettük fel a következő kérdést. — A tüzelőellátás az elmúlt évekéhez viszonyítva mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg sokat javult. A választék nagyobb,' mint tavaly volt, s a kedvezményeket is kibővítették. Tavaly például hiánycikk volt a brikett, az idén nagy mennyiséget kaptunk belőle. Két éven át nem lehetett kapni a közkedvelt német brikettet, most ebből is komoly készlettel rendelkezünk. A szénfronton is javult a helyzet: jó minőségű, magas fűtőértékű szénféleségekben válogathat a lakosság. — Nem elég azonban a gazdag választék és a bőséges készlet a tüzelővásárlások zavartalanságához. Az is szükséges, hogy már nyáron gondoljunk a télre! A SZOT- utalvánnyal rendelkező dolgozóktól azt kérjük, hogy tartsák be az utalványokon feltüntetett beváltási határidőt. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy nyáron senki sem törődött a tüzelővel, ősszel viszont tömegesen jelentkeztek a lejárt utalványokkal, pedig akkor már nem tudtuk zavartalanul kielégíteni az igényeket, s a választék sem volt olyan nagy, mint télen. — Említette, hogy bővült a kedvezményes tüzelőakció Milyen értelemben? — Míg 1958-ban Pest megyében 53 000 darab tüzelőutalványt osztottak ki. ebben az évben ez a szám 70 000— 75 000-re emelkedik, Ez országos viszonylatban mintegy húszszázalékos emelkedést jelent! Továbbá: még tavaly is sok panasz merült fel amiatt, hogy a fafűtéses kályhákhoz nem adtak tűzifa-utalványt. Ezt a panaszt az idén a Belkereskedelmi Minisztérium orvosolta: azok a dolgozók, akik megfelelően igazolják, hogy fafűtéses kályhájuk Van, 15 mázsa fát vásárolhatnak. 718,50 forintos utalvány ellenében. Végül, a tüzelőakció kibővítése lehetővé teszi, hogy — figyelembe véve a szociális helyzetét — egy dolgozó két utalványt is kaphat. — Befejezésül egy problémánkról szeretnék beszélni: ez a földművesszövetkezet tüzelőárusításának kérdése. Évek óta sok panasz érkezik hozzánk amiatt, hogy az fmsz egyes TÜZÉP-telepein nyáron sem kapható tüzelő. A lakosok így ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az őszi hónapokban — torlódás következtében vagy egyéb okokból — nem tudják majd beszerezni a tüzelőjüket. Helyesnek tartanám, ha a lakosság ilyen értelmű panaszát a földművesszövetkezetek illetékesei orvosolnák, s már most megrendelnék a szükséges tüzelőmennyiséget, hogy az utalványok beváltása és az egyéni szükségletek kielégítése a nyárt hónapok alatt is egyenletes, folyamatos legyen. Magunk részéről gazdag választékkal és bőséges készletünkkel ehhez minden segítséget megadunk — mondotta befejezésül Ipacs László igazgató. Nyíri Éva 16 előadás a szegedi szabadtéri színpadon A július 25-től augusztus 16-ig megrendezésre kerülő szegedi szabadtéri játékokon összesen 16 előadás kerül közönség elé. Elkel: Hunyadi László operája (nyitó darab), Kacsóh: János vitéz daljáté- ka; a Moszkvai Sztanisz- lavszkij Ba'ett fellépése, az Állami Hangverseny Zenekar koncertje, az Állami Népi Együttes műsora és a szegedi szabadtéri színjátszás ha gyemányainak megfelelően nagy szabadtéri drámai mű, Kos Károly: Buday Nagy Antal című monumentális drá mája A JÓ MUNKÁÉRT Egészségvédelemre kész! A monori Munkásőr utcai iskola EVK-tanfolyamának növendékei a napokban adtak számot tanulásuk eredményeiről. A vizsgakérdésekre adott ügyes és helyes válaszok, a mesterséges légzés természet beni bemutatása, mind arra mutattak, hogy az ifjú egész ságőrök jól elsajátították a tanfolyam anyagát. Dicséret illeti ezért mindannyiukat, valamint Sárközi Ferenc védőnőt, a tanfolyam vezetőjét. Az iskolában az ifjúsági vöröskereszt-szervezetnek közel 50 tagja van. A ráckevei malom dolgozói elmúlt évi jó munkájuk eredményeként átlagosan 20 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. Ezenfelül a kiváló dolgozóknak 2600 forint pénzjutalmat osztottak szét. Felvételünkön Ternesz Géza igazgató a munkahelyen adja át Szekeres Jánosaink a pénzjutalmat. (Gábor felv.) Rövidesen átadják rendeltetésének az új ráckevei tűzoltó- szertári. A korszerűen felszerelt épületre 160 ezer forintot költött az állam. ^///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////, Száztizenkát erdőtűz két hónap alatt vábbra is kritikus a helyzet. A budai hegyekben eddig 30 tűzeset történt és a többi kirándulóhelyeken, így a Mátrában, a Bükkben, a Mecsekben, a Bakonyban, a Börzsönyben is több tüzet okozott az erdőjárók hanyagsága. Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság az illetékes szervekkel együttműködve a kirándulóhelyeken tűzfigyelő szolgálatot szervezett; őrök figyelik az egyes erdőrészeket. Korábban helytelenül jelent meg a figyelmeztetés, hogy az erdőben rakott tüzet gondosan el kell földelni, ugyanis a fennálló rendelkezések értelmében az erdőben tüzet rakni tilos, illetve tűzrakásra csak az illetékes erdőgazdaság adhat engedélyt olyan nagy tisztáson, ahol a fák legalább 100 méterre esnek. A tavaszi időszakban évről évre megnövekszik az erdőtüzek száma s a tűzesetek mintegy 90 százalékát a gondatlanul eldobott égő cigaretta és gyufa, valamint az erdőben rakott tüzek okozzák. Az idei tél különösen száraz volt. s az elmúlt hetekben az avar annyira megszikkadt, hogy már szinte papír szárazságú volt. Ennek következtében a turisták és kirándulók gondatlansága különösen sok tűzesetet okozott. Míg januárban egyáltalán nem volt erdőtűz, februárban és márciusban 112 tűzesetről érkezett jelentés és az ezekből eredő kár meghaladja a félmillió forintot. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság fokozott óvatosságra hívja fel a turLSfákát és a kirándulókat, mert május közepéig, amíg az aljnövényzet ki nem zöldül, to\\VVV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\N\\NW^^^^\\\^^^^ Sok szó esett és esik napjainkban a huligán-kérdésről. A kötekedő, a társadalom törvényeit. szokásait tiszteletben nem tartó botrányhősök száma egyre csökken. Az erkölcsi megvetés és a törvényes büntetés együttes hatása segíti ezt elő. De ugyanakkor akadnak — szerencsére nem nagy számmal — olyanok, akik most kezdik ilyen útjukat, akik a „nagy vagányokban” látják mintaképeiket. Még nem „kész” huligánok. Huligán-jelöltek. Milyenek közelről? Huligán jelűitek A pedagógusnak nem köny- nyű a dolga. Sokszor nemcsak azt kell megtennie, amit feladata megszab, hanem azt is, amit a szülők nem tesznek meg. Helyettük is kell igen sokszor nevelnie, kordában tartania a gyereket. Hát még akkor, ha a gyerek a szülők tudtával viselkedik úgy, ahogy viselkedik. A tornyos frizurájú, cső- nadrágos fiú harmadik gimnazista. Elégséges tanuló. Minden vizsgán éppen hogy „átcsúszik”. Pedig jófejű gyerek, csak éppen nem arra használja az eszét, amire kellene. A szülők imádják a gyereket, mindent megengednek neki. Például olyasmit (ne álljon meg az ember esze!), hogy elmennek moziba, amikor „kisfiúk” a lányismerősét felhívja a lakásra. „Hogy ns zavarjuk őket. Hiszen olyan helyes gyerekek.” (Bizony, ezt szó szerint így mondta a mama!) A fiú most itt ül előttem, zavarban van. pedig „nem szívbajos” gyerek. Sőt! Legutóbb útszéli hangon támadt neki egyik tanárának. Elégtelenre felelt. Nem tudott egy szót sem. De hogy elégtelent kapjon? Az esetért igazgatói megrovást kapott, a szülők pedig azt a figyelmeztetést, hogy a legkisebb szabálysértésért az elkövetkezendőkben már eltanácsolják a gyereket. — Szereted a nyílt beszédet? Meghúzza a vállát. Hallgat. — Miért szeretnél mindenáron „nagyfiú” lenni? — Nem szeretnék én — morogja az orra alatt, — Akkor miért viselkedsz így? — Mérges voltam! — Tizenhét éves korodban mérges? A tanároddal szemben. Nem gondolod, hogy kicsit furcsa? — Hát.. — Tudtál felelni? — Nem. — Hát akkor? — Csak úgy. — Mindig ilyen szűkszavú vagy? * — Hát mit beszéljék? — A szüleid mit szóltak? — Semmit. — Egy pofont se kaptál apádtól ? — Ugyan! Ügy mondja, mintha ez a világ leglehetetlenebb dolga lenne. Pedig néha talán nem is ártana. & Egyszerű parasztgyerekek a K. fiúk. Csak éppen szüleik becsületessége, szorgalma helyett fene nagy virtus szorult beléjük. Nem lehet nagyobb legény náluk sehol sem, ahová csak a lábukat beteszik. Nemegyszer volt dolguk a rendőrséggel. De nem okultak belőle. Legutóbb már bíróság elé kerültek. S nem is akármiért. Ott. a bírósági tárgyalás szünetében beszéltem velük. Nem valami épületes beszélgetés volt, — Megbánták? Bizalmatlanul méregetnek, egyiknek sincs ínyére a szó, végül az idősebb válaszol: — A fene gondolta, hogy ide kerülök. — S ha nem kerül ide, akkor lehet? — Lehet? Ki tudta, hogy ilyen kényes az a lány! A lány, akiről szó van, s aki miatt a két fiú a bíróság elé került, tizenhat esztendős. Bálban volt, ott táncolt mindkét fiúval, de amikor azok arra ajánlkoztak, hogy hazakísérik. elutasította őket. De hát a gőg nem hagyta annyiban. s a két fiú, tudva, hogy merre tart haza a lány, elbújt a dűlőút bokrai között. S amikor a kislány gyanútlanul hazafelé tartott, nekiug- rottak. Már a ruhát húzkodták róla lefelé, amikor a véletlenül arra vetődő erdőkerülő megugrasztotta őket. A bíró előtt is vonogatták a vállukat, nem értették, vary nem akarták érteni, hogy amit tettek: bűn! Csak heccet, virtust láttak benne. Hogy a falubeli legények beszélnek erről. Hogy most egy-két hasonszőrű szemében „még belevalóbbak” lesznek. — És, ha most lecsukják magúkat? — Annak is vége lesz. — Aztán kezdik elölről? Nagyon nyílt színvallás lenne, inkább hallgatnak. A szülők ott sírnak mellettük, az ősz parasztember azt sem tudja. hová pillantson, úgy ég arcán a szégyen. A fiai helyett. P. Jóskának neve van! Meg kemény ökle. A nagy darab, bozoníoshajú, forradásos képű huszonnégy éves fiú valóban atléta termet. Feszülő izmai majd szétreccsentik az inget, s ezzel a hatalmas erővel mégsem mozgat meg semmit. Hacsak. a kocsmaasztalt nem. Lusta ember. Olykor el-el- megy napszámba, ide, oda, de nem marad seholsem sokáig. A kocsmát azt szereti. Onnét csak zárórakor lehet elhessegetni. S nem is kerül sokba neki, mert mások fizetnek. Igaz, hogy sokszor nem a legszívesebben, dehát... Jóskának ugyanis van egy „jó” szokása. Oda-odalép az iddogálókhoz, s „szerényen” megkérd*: nem fizetne egy fröccsöt? Az áldozat persze hogy fizet. Fgy ember próbálta csak meg, hogy nem fizetett. Csúnyán megverte. Családi örökség ez, mert apja csendőr volt, valahol Nyugaton pusztult el, ő az anyjával itt maradt, s a szerencsétlen asszony tettegve dolgozik, tartja a mélák, rabiátus fiút. Már kétszer ült súlyos t estisért ésért. Biztos, ami biztos, megkértem az őrsön egy rendőrt, jöjjön már velem. Csak legyen ott. Nehogy a fenegyerek „valamit“ csináljon. Islza a sört, a hab megragad a szája szélén. Apró, vizenyős szemével a semmibe réved- Várja, mit akarok tőle. — Mennyit ült? — Egyszer nyolc hónapot egyszer meg tizenötöt. — Hosszú volta — Eltelt. — Dolgozik valahol? — Szoktam. — Össze-vissza? Miért nem egy helyen — állandóan? Ránt egyet a vállán, saája sarkába löki a cigarettát, úgy mordul vissza; — Azt nem Hogy nekem parancsoljanakI — Gondolja, hogy így meglehet élni? — Valahogy mindig van. — Mi szeretne lenni? A kifejezéstelen szemekben egy pillanatra felvillan valami, még a cigarettát is kiveszi a szájából, annyira izgalomba jön, s kiböki: — Birkózó! — Az nem szakma. Nem munka. Nálunk nincs proli sport! Látszik, hogy az utolsó mondatot nemigen érti, elhallgat. Csend van. Aztán megint megszólal: — Pedig azt hittem, hogy maga segít. Maga biztos ismer olyanokat. Bevihetett volna ... A munkakönyvben már alig van hely. „Hozzájárulással... áthelj ezéssel..; önkényesen kilépett... fegyelmileg elbocsátva ...” — ezek a bejegyzések Nem volt egyetlen munkahelyen sem tovább, mint egy hónapot. Mindig tovább- állt. Hol a munka volt sok, hol a fizetés kevés. Pedig volt olyan helye, ahol hétforintos órabért fizettek neki. Pedig csak betanított munkás. Utolsó munkahelyéről azért bocsátották ’el, mert ittasan ment be, botrányt rendezett, s amikor csitítani akarták, nekiment az embereknek. Ilyen múlttal nem könnyű a felvételt kérni, a munkaügyi osztály vezetője csóválja is a fejét, engem nyaggat, míg a fiatal férfi kinn vár. Már annyi alkalma lett volna... miért pont itt javulna meg?... De hátha mégis ... ? Nem könnyű kérdések, nem lehet egyikre sem biztonsággal felelni. — Itt mennyi ideig akar maradni? Nem érti, hogy miért én kérdezem, miért nem a munkaügyis, azért csak kelletlenül válaszol: — Remélem, megragadok — De itt dolgozni kell ám! — Tudom. Mindenhol kell. — Miért hagyta ott minden munkahelyét? — Hosszú mese lenne az! Nem érdekes! Majdcsak kifogom egyszer, s akkor ottmaradok. — Tehát itt sem akar megmelegedni? — Azt először is meg kell látni ... aztán, hogy mennyi a pénz... hogyan van a munka ... sok mindentől függ az... — Szeret dolgozni? — Muszáj! Ki szeret? Látszik, hogy az egész dolog nemigen érdekli. Szívesebben üldögélne a napon, süttetné a hasát a nappal, dehát „sajnos, dolgozni kell”, mert mégiscsak a piacról él az ember. •k • Válogatott figurák. Fiataljaink között szerencsére mind kevesebb ilyen akad. De: még akad. S sekünk éppen itt van feladatunk. A társadalom erkölcsi erejével, megfejelő neveléssel, s ha kell, a törvények szigorával a huligán-jelöltekből — embert kell faragnunk. Megértetni — ilyen vagy amolyan eszközökkel —, hogy a huligán idegen a mi társadalmunktól, s a becsületes emberek megvetését, s utálatát ..érdemli'’ csak ki. Hogy hulioánsággal nem lehet az életet megalapozni, csak becsületes munkával, a törvények tiszteletbentartá- sával. Mészáros Ottó
