Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-10 / 83. szám
1959. Április io. péntek Zirlav Gyorsan múlik az idő, egyre közelebb kerülnek hozzánk a kulturális fesztiválok napjai. Már május közepén megkezdődik Szentendrén a megyei színjátszó bemutató, amelyet még ugyanebben a hónapban fúvószenekarok találkozója, majd a népi táncosok nagyszabású bemutatója követ. Június hónapban kerül sor a megyei dalos- találkozóra, szeptemberben rendezik meg a magyar népzene megyei ünnepét, valamint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok művészet' fesztiválját. Mi a céljuk ezeknek a fesztiváloknak? Az egyik legfontosabb: megszüntetni a kultúrcso- portok szétaprózódását, ami kétségtelenül a művészi eredmények csökkenését vonja maga után. Ezért is vonták be a megye kulturális vezetői a fesztiválok, előkészítő munkájába a KISZ, az FMSZ és a SZOT kulturális életének irányítóit is. Hogy az úttörőkkel eddig még nem sikerült megtalálni ezt a jó kapcsolatot, abban nemcsak a művelődési osztály, de a megye* úttörő szervezet vezetősége is hibás. Pedig a ma iskolásaiból nőnek fel a jövő öntevékeny színjátszói, táncosai, dalosai. A fesztiválok megrendezésének másik fontos célja, hogy megszüntessék az öntevékeny művészeti csoportok munkájának kampányszerűségét. A cél, hogy ezek az együttesek ne csak a fesztiválok idejére álljanak össze, hanem állandóan működjenek, legyenek a községek vagy a városok kulturális életének állandó tényezői, a közízlés formálói, alakítói. A program igen gazdag, a cél nemes, éppen ezért nehezen tudjuk elképzelni, mi az oka annak, hogy hat járás és Cegléd városa mind ez ideig még nem jelezte: készül-e a megyei fesztiválokra és ha igen, mivel. Pedig igencsak sürget az idő. A fesztiválok szép eredményeket hoztak és ígérnek. A szentendrei járási szin- játszófesztivál például — amelyet április 18—19-én rendeznek meg —, a járás három községében jelent majd jelentős művészi élményt. Április 18-án Pomázon a pilisszántói színjátszók mutatják be Török Tamás Esperanza című színművét. Másnap, ugyancsak Pomázon, vendégszerepeinek a pilisszentlászlói színjátszók Moldére Bandin György Április 12 — május 3. ÜNNEPI ZENEI NAPOK CEGLÉDEN Felavatták a kosdi kultúrotthont elszabadulásunk ünnepén avatták fel Kösd község 600 személyes új kultúrotthonát. A ^község lakosai jelentős társadalmi munkával segítették a kultúrház felépítését. P gaz- í ÚTKÖZBEN BwzUyetés dalosakkal dalosokcál vezető, vagy a gyártó üzem és az árhivatal olykor félévig elnyúló egyezkedése az oka, hogy például a gyorsfőzőfazék oív.'-idóbetétjét nem árusítják még. Erről terelődött át a szó. az énekkarok „hiánycikkére”; a fiatalokra. Valóban, miért olyan kevés kórusainkban a fiatal? Maklárj József, a csepeliek karnagya az iskolai énekoktatásban kereste a hibát. — Amióta a gimnáziumban nincs énekóra, észrevehetően kevesebb fiatal jelentkezik a kórusokba — mondta, azután töprengve folytatta. — Az is hiba, hogy a pedagógusok, különösen a nagycsaládosak, kénytelenek kiegészítő kereset után nézni és így fáradtan mennek be az iskolába tanítani, munkájuk nem lesz, nem lehet olyan eredményes, mintha egész erejüket az iskolán belüli oktatásnak szentelnék. A velünk egy kupéban utazó egyik vezetőségi tag bólogatott, de hozzáfűzte a magáét: rém becsülik a fiatalok a jó dolgukat, mert mindent csak úgy, „ingyen” kap- nak. Amikor én ifi voltam, törtem magam, hogy az énekkarba felvegyenek. Aztán amikor a híres Testvériségbe hívtak énekelni, hát... Csak meghúzódtam az első próbán, alig mertem hangot kiadni magamból..; Nem a félelem miatt... A megtiszteltetés öröme némí- tott el... Tehát az iskolai oktatás, a fiatalok túlhalmozása — és szerintem még valami az dk: a megváltozott viszonyok, amelyekkel számolnunk kell. R égen, az én inasidőmben, a harmincas években még örült az ifjúmunkás, ha heten- ként-kéth etenként egyszer eljutott sovány zsebpénzéből a mozi legolcsóbb helyére. Színházra már csak nagyon- nagyon ritkán telt, hangversenyre tatán soha, táncmulatság pedig alig akadt, a tánciskola, az össztánc viszonylag nagy pénzt vitt el. Maradt hát az énekkar. Ma pedig? A színház, a mozi, a hangverseny, a tánc könnyen elérhető. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a fiatalság minden új filmet megnéz. És ha egy olyan kisebb helyen, mint Dunakeszi, vagy Vác, egy héten csak két-három új filmet vetítenek, a panaszok áradata önti el az illetékeseket. És ezeken kívül: képzőművész szakkör, színjátszó együttes. tánckar, rádió, televízió, motorkerékpár — azt hiszem, még soká tartana, míg végére járnék, hányféle szórakozási. művelődési és sportlehetőség várja — szervezett lehetőségek, ingyenes alkalmak — a fiatalságot, különösen az üzeNe M i hát a teendő, hogy hozr zuk közelebb a fiatalokat a kórusmozgalomhoz? Talán úgy. hogy felülvizsgálják a középiskolás tantervet, hátha mégiscsak ki lehetne szorítani, ahol eddig hiányzott, az énekórát. És talán úgy, hogy az üzemek, de a községi művelődési házak vezetői is áldoznának annyi időt, fáradságot, pénzt az énekkarok megszervezésére, fenntartására, szerepeltetésére. mint más művészeti csoportok „üzemeltetésére”. És... amiről egy csepeli dalos beszélt a szereplés után a buszban: — Tudja, hogyan lehetne a kórusokat népszerűvé tenni, no és mellette persze a dalolást is? Ügy, hogy kijárnánk a gyár környékére, a községekbe, hangversenyezni. Esetleg a színjátszókkal együtt, felefele alapon. Jó. újszerű gondolat. Mert valóban, miért nem járhatnák a vidéket jó kórusaink, széthintve a dal szeretetét, és ugyanakkor — itt találkozik a két dolog — a fiataloknak is megadnák az utazással, az idegen tájak megismerésével járó kaland jóleső izgalmát. _ Ez^ csak egy lehetőség. A többi? Bizonyára bujkál minden kórusvezetőben, dalosban a gondolat: hogyan és miként tovább? Miképpen fiatalítsák a kórust? És ha nem is utazhatunk mindany- nyian együtt, segíthetnénk egymáson, a kórusmozga’mon* közös túra nélkül is. Vitázzunk, rendezzünk tapasztalatcserét a lap lasábjain! AJ eredmény bizton nem maradhat el. Garami László Cegléd városában az ünnepi zenei napok megrendezése már hagyománnyá patináso- dott. Idén ötödször kerül sor arra, hogy mint egy seregszemlén, felvonuljanak egyik oldalon a muzsika művelői, másik oldalon a zenebarátok és hangversenysorozatok révén találkozzanak. Az idei ünnepi zenei napok alkalmával tíz nagy rendezvényre kerül sor. A megnyitó napján a legfiatalabbak, a zenei óvoda növendékei szerepelnek Dalos vasárnap délután címmel. Az utána következő napokon sűrű egymásutánban a ceglédi zeneiskola növendékeinek, majd a városi énekkarnak, azután a Pest megyei zeneiskolák növendékeinek hangversenye következik. Április 23-án a ceglédi zeneiskola művésztanárai, 25-én a budapesti Bartók Béla szakiskola zenekara és szólistái, 28-án a Magyar Állami Hangversenyzenekar ad koncertet. Május elsején ün- , népi díszhangverseny, május \ másodikén és harmadikén ! pedig Az új iskolaigazgató — • Borlói Rudolf kisoperája — \ zárja az ünnepi napok sorát. ! A program rendkívül gaz- ! dag. Egy megbúvó gondolat: í talán túlontúl gazdag is. Kér- ; dés. hogy elibírja-e a ceglédi: zenekedvelők erszénye és nem ; utolsósorban időbeosztása ezt * a „koncertáradatot"? Bízunk j benne, hogy igen, mert a Bács- ; kai József vezette zeneiskola \ (amely az ünnepi zenei napok j rendezője, a Zeneművészek < Szakszervezetének Pest me- j gyei elnöksége, a megyei ze- í nei bizottság és a ceglédi \ zenebaráti körök mellett) ép- ! pen a zenebaráti körök szer- ! vezésével gondoskodik közön- ! ségről is. Hogy ez így igaz. mintegy i bizonyítékképpen megemlít- : jük, hogy négy ilyen zeneba- i ráti kör rendez saját „telep- í helyén" ebben az időszakban ; külön hangversenyeket. A | Gépjavító Vállalat zenebarátai pé'dául saját művelődési termükben Örökszép melódiák címmel, fővárosi művészek közreműködésével rendeznek koncertet; a Dózsa Népe Tsz ugyancsak saját kultúrtermében Tavaszi szél vizet áraszt címmel kap hangversenyt; a Cifrakerti Állami Gazdaságban a gazdaság zenebaráti köre, a KPVDSZ kultúrtermében pedig a Május 1 Ruhaüzem zenebarátai rendeznek hangversenyt. Ez valami új, nagyszerű dolog. „ha a hegy nem megy Mohamedhez”-elvére támaszkodva nemcsak a közönséget hozzák közelebb az ünnepi eenei napokon a muzsikához, hanem a muzsikát elviszik a V ' onaton, autóbuszban — talán az út unalmát, a test j zsibbadt fáradtságát elűzendő I — könnyebben megnyílnak a í szívek — és a szájak. Ilyenkor í nemcsak a testek szorulnak \ ö:-szebb a szűkreszabott üléseiken, hanem a lelkek is köze ilebb kerülnek egymáshoz, ! így volt ez április negyediké. ; nék reggelén is, amikor a Duna- íkeszi Vagongyár kórusával sza- j ladt a gyorsvonat Pécs felé, ! vagy másnap, amikor a Csepel ; Autógyár dalosait hozta a busz ; a szereplés után haza. ; Odafelé a dunakesziekkel. í visszafele az autógyáriakkal í utaztam és a jó ötórás utak ! alatt — éppen az előbb emlí- í tett könnyebben nyíló lelkek í révén — többet megtudtam a £ két együttesről, a kórusmozga- i lom emelőiről és akadályairól, ^ mint amit hosszú hetek tapasz, í talataival szerezhettem volna. £ Jegyezni nem tudtam, .a ce- ruzát kirázta volna a kezemből a döcögősek sorozata, a beszélgetés is sokkal gyorsabb ira- £ mű volt, semhogy a renyhébb £ kéz kövesse, mégis szinte min- £ den szó megmaradt bennem. £ így közel egy hét után is ^ rekonstruálni tudom a beszél- ^ getést. ^ Emlékszem, a hiánycikkek- ^ ről vitatkoztunk. Hogy egyre ^ kevesebbszer halljuk az üzletekben azt, hogy „nincs" és ha ^ halljuk is, legtöbbször a boltközönséghez. És nemcsak úgy,: bejelentés nélkül, hanem a! TIT segítségével ismertetik az ; előadott műveket és szerzőjü- ; két. j A műsorban talán csak egy i kifogásolni való akad: kár ; volt két koncertet egy ugyan- ; azon napra tenni, kár volt a ■ megyei zeneiskolák növendé- • keinek hangversenyéről el- > vonni embereket a MEDOSZ j művelődési házban rendezett j Ki mit szeret című műsorra, j Bár meglehet, ez utóbbit há- I rom termelőszövetkezet és a ] gépállomás zenebarátai rende- i zik, mégis akadhat és bizo- j nyosan akad olyan zenebarát I a közönség köréből, aki mind- i két koncerten szíves-örömest i részt venne. Ezt az apróságot beleszá- j mítva is: büszkén, igazi örömmel köszöntjük a vasár- • nap kezdődő ünnepi zenei na- ■ pokat, a rendezőknek és sze- \ replőknek sok sikert, a közön- ] ségnek jó szórakozást kívánva, i XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'S i DALOLO A kedvem széllel dalaié, hát dalolok ... Szemeden úszó kék hajók az alkonyok... Ringat a táj, andalító, elszunnyadok... A füttyös iák, hívogatok, mint a karod ... Csend harmatoz, megnyugtató: szelíd igen ... A szél tavat fodrozható l csókkal ízen, Szeretlek ... Kimondani jó, jó, mint a szád ... | A kedvem széllel daloló, akár a nád .. • Bella István \\\\\\\\\\\\\\\\\ : A XXI. kongresszus í anvaga az iskolákban : Ma délelőtt a megye vala- ; mennyi általános és középisko- ; Iájában megtárgyalják Hrus- ; csov elvtársnak a Szovjét- ; unió Kommunista Pártja XXI. : kongresszusán elhangzott be- : szódét. Az érdekes, vitával I egybekötött értekezleteken ; részt vesz a tanári testületek j valamennyi t.agja. .wwNwvwmc ; \ közönség kívánságára : megyénk négy mozijában so- : ronkívül bemutatják az Utolsó : felvonás című nagysikerű do- : kumentumfilmet, amely a ; Horthy-Magyarország össze- : omlását mutatja be. Április 9 ; —12 között Pilisvörösvárott, : 13—15 között Budaörsön, 16— í 18 között a ceglédi Szabadság ! Moziban és 20—22 között > Abonyban játsszák a filmet. kW\\WVVV\\\WW\V\WW\WV\V\\\\VWWWW« 2 | A sorompók felnyílnak 1 i ^ A minap egyik népfőiskolánk záróvizsgáján vettem £ \ részt. Ott mondta az ötvennégy esztendős Szilágyi Gábor $ í bácsi; á < y — Kora reggeltől délután ötig a szövetkezet földjén ^ ! dolgozni, hattól tizenegyig pedig tanulni az iskolában — | ; nem gyerekjáték. De az hajtott, hogy tudás nélkül az ént- ^ \ bér mitsem ér. Ez a két mondat jutott most eszembe, amikor a me- % ; gyei tanács művelődési osztályának nyári munkatervét | ; olvasom, illetve annak egyik érdekes pontját. Ez a pont $ ! feladatul tűzi ki, hogy ez év szeptemberében minden tér- | ! melőszövetkezeti községben megszervezzék a dolgozók ál- á f fi ! talános iskoláját azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik- p \ nek nincs meg a nyolc osztályos általános iskolai alap- p 5 műveltségük. f ^ Mintha csak Szilágyi bácsi szavait hallanám: „Öreg p í fejjel is szívesen tanulok... tudás nélkül az ember mit p '/f sem ér.” S ez nem csupán Szilágyi Gábor véleménye. | l Százak és ezrek vélekednek így, olyanok, akiket a múlt- p ^ bon kirekesztettek az iskolákból, akik csak három, négy, y de legfeljebb öt osztályt végezhettek. A maguk hibájá- | ^ bói? Semmiképp. A tanulás pénzkérdés volt a múltban, a $ % pénzzel pedig a szegény ember soha nem kötött tartós í í barátságot. De ha össze is tudta kaparni az irkák, köny- p J vek, ceruzák árát, akkor is kétszeresen megfontolta a dől- 2 i got. A üz-tizenkét éves gyerek — akár fiú, akár leány — | ^ már jelentős segítséget jelentett otthon a háznál, sőt nem p £ egy esetben már néhány pengőt is megkeresett kanászko- p \ dússal, libapásztorkodással vagy éppen a nagy tavaszi | í munkák idején. Ezért nem jutottak tovább az elemi iskola p í negyedik-ötödik osztályánál a falu szegényeinek gyerme- $ \ kei. A megyei tanács művelődési osztályának kezdeménye- ^ p zése tehát feltétlenül helyes. Egyesekben azonban felve- | p lődhet a kérdés: miért csak most, tizennégy esztendővel p \ a felszabadulás után< kerül erre sor. Nem lehetett volna | á már előbb7 . | y v A gyárakban, üzemekben nem újkeletű a dolog. Több, p p mint egy évtized telt el azóta, hogy megindították a dől- p p gőzök esti iskoláját. Többek között azért nyílt erre lehe- | p tőség, mert a szervezetten dolgozó munkásokat könnyebb p p összefogni. A szétaprózott kisparcellák népének meg- p p szervezése azonban szinte egyenlő volt a lehetetlennel. p p Most azonban megváltozott a helyzet. Megyénkben p p mintegy negyven község már a közös gazdálkodás útjára p p lépett. S ez megteremtette annak feltételét, hogy dolgozó p p parasztságunk előtt is szélesre táruljanak az iskolák ka- J p púi. Az ősszel egyelőre negyven községben. A sorompók p | felnyílnak.., p S ami ebben a dologban különös: nem a megyei ta- p p nács nyitotta fel ezeket a sorompókat, hanem maguk a p p dolgozó parasztok, akik az új, a közös útra léptek, a köny- p p nyebb munka, a magasabb műveltség útjára. S ez az út p p nyitva áll megyénk valamennyi községe előtt. Felemelő nap lesz majd az a szeptemberi, amikor a p p meglett férfiak és asszonyok először lépnek be hosszú p p évek után az iskola kapuján. Biztosak vagyunk benne, p p hogy ünneplő fekete ruhában, egy kissé megilletődve, ta- p p Ián szorongva ülnek a gyerekekre szabott padokban. S ez p p természetes. Deresedő fejjel, családapaként nem könnyű p p dolog már megférni a szűkre méretezett helyen, és áruk- p p kölni az órák előtt. De... immár harmadszor is csak Szi- P p lágyi bácsi szavait idézhetem: „Tudás nélkül az ember p p mit sem ér.” p Prukner Pál P FESZTIVÁLOK ELŐTT című vígjátékával. Ugyanezen a napon a pócsro egyeriek Leányfalun mutatják be Sós ttvörgy Pettyes című vígjátékéit, a szigetmonostoriak pedig Gárdonyi Géza Fehér Anna című színműv ét'Dunaboedánv- ban. A Gödöllőn megrendezésre kerülő megyei népi táncfesztivál előtt ünnepi hetet rendeznek. Május 17-én Pest megye legjobb énekkarainak részvételével dalostalálkozó lesz. Május 19-én könyvnanpal egybekötött irodalmi estet rendeznék. Húszadikán képzőművészeti és iparművészeti kiállítás nyílik. Huszonegyedikén opera- és balettest várja az érdeklődőket. Május 23-án magyarnóta- estre kerül a sor. A fesztivál napjának, 24-ének reggelén a részvevő tanccscportok zenés felvonulása nyitia meg a nagy nap eseménysorozatát. A munka megindult. Most az a fontos, hogy ez a pezsgő, lüktető élet ne csak egyes csoportok munkáját jellemezze, hanem megyénk valamennyi művészeti csoportjának életét. Még közel másf él hónap’ áll a színjátszók rendelkezésére, a táncosoknak, dalosoknak, zenészeknek psdig még több. Használják fel okosan ezt az idol. Nem osupán maguk látják majd hasznát, de az egész falu, mindenki, aki jó színdarabra, vidám táncra, nótaszóra, vagy éppen víg muzsikára vágyik. mefc vagy a nagyobb városok, községek fiataljait. Ma már a sóik közül csak egy lehetőség az énekkar — méghozzá nem is a legcsábítóbb lehetőség. És íme, az „eredmény"’: » pécsi dalostalálkozón részvevő Általános Munkás Dalkör harmincöt tagja közül nyolc a fiatal, az Autótaxi Vállalat harminckilenc tagú kórusában hat fiatal énekel, a Testvériségben 43 tag közül tíz. a Dunakeszi Magyarságban hat- vanlháromból nyolc a harmincöt éven aluli dalos. Elöregednek énekkaraink. A színpadra felsorakozó dalosok legtöbbjének ezüstösen csillog a baja a reflektorok fénykévéjében. De a hang... A hang bizony csillogóbb lenne, ha a fiatalok is énekelnének. D e az ifik beszervezése a kórusokba — nemcsak „öncél”. Éppen ezen az úton hallottam visszaemlékezéseket, hogyan tanultak, nevelődtek a mostani „öregek” a munkáskórusok szigorú közösségében nemcsak jó dalosokká, de munkásmozgalmi harcosokká is. Az ilyen kisebb-nagyobb kollektíváikban mindig inkább elérhető az ember, mint az üzem ezer munkása, elfoglalt dolgozója között. És talán egyik művészeti ág se épül annyira a közös munkára, egyik se példázza olyan tisztán az összefogás erejét, mint a dalkar. A kórusba nem sztárolni, nem feltűnési visz- ketegségtől hajtva jönnek az emberek.