Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

1959. Április io. péntek Zirlav Gyorsan múlik az idő, egyre közelebb kerülnek hozzánk a kulturális fesztiválok napjai. Már május közepén megkezdő­dik Szentendrén a megyei szín­játszó bemutató, amelyet még ugyanebben a hónapban fúvós­zenekarok találkozója, majd a népi táncosok nagyszabású be­mutatója követ. Június hónap­ban kerül sor a megyei dalos- találkozóra, szeptemberben rendezik meg a magyar nép­zene megyei ünnepét, vala­mint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok művészet' fesztiválját. Mi a céljuk ezeknek a fesz­tiváloknak? Az egyik legfon­tosabb: megszüntetni a kultúrcso- portok szétaprózódását, ami kétségtelenül a művé­szi eredmények csökkené­sét vonja maga után. Ezért is vonták be a megye kulturális vezetői a fesztiválok, előkészítő munkájába a KISZ, az FMSZ és a SZOT kulturális életének irányítóit is. Hogy az úttörőkkel eddig még nem si­került megtalálni ezt a jó kap­csolatot, abban nemcsak a mű­velődési osztály, de a megye* úttörő szervezet vezetősége is hibás. Pedig a ma iskolásaiból nőnek fel a jövő öntevékeny színjátszói, táncosai, dalosai. A fesztiválok megrendezésé­nek másik fontos célja, hogy megszüntessék az öntevékeny művészeti csoportok munkájá­nak kampányszerűségét. A cél, hogy ezek az együttesek ne csak a fesztiválok idejére állja­nak össze, hanem állan­dóan működjenek, legye­nek a községek vagy a vá­rosok kulturális életének állandó tényezői, a közízlés formálói, alakítói. A program igen gazdag, a cél nemes, éppen ezért nehezen tudjuk elképzelni, mi az oka annak, hogy hat járás és Ceg­léd városa mind ez ideig még nem jelezte: készül-e a megyei fesztiválokra és ha igen, mivel. Pedig igencsak sürget az idő. A fesztiválok szép eredmé­nyeket hoztak és ígérnek. A szentendrei járási szin- játszófesztivál például — amelyet április 18—19-én rendeznek meg —, a járás három községében jelent majd jelentős művészi él­ményt. Április 18-án Pomázon a pilis­szántói színjátszók mutatják be Török Tamás Esperanza cí­mű színművét. Másnap, ugyan­csak Pomázon, vendégszerepei­nek a pilisszentlászlói színját­szók Moldére Bandin György Április 12 — május 3. ÜNNEPI ZENEI NAPOK CEGLÉDEN Felavatták a kosdi kultúrotthont elszabadulásunk ünnepén avatták fel Kösd község 600 személyes új kultúrotthonát. A ^község lakosai jelentős társadalmi munkával segítették a kultúrház felépítését. P gaz- í ÚTKÖZBEN BwzUyetés dalosakkal dalosokcál vezető, vagy a gyártó üzem és az árhivatal olykor félévig el­nyúló egyezkedése az oka, hogy például a gyorsfőzőfazék oí­v.'-idóbetétjét nem árusítják még. Erről terelődött át a szó. az énekkarok „hiánycikkére”; a fiatalokra. Valóban, miért olyan kevés kórusainkban a fiatal? Maklárj József, a csepeliek karnagya az iskolai énekokta­tásban kereste a hibát. — Amióta a gimnáziumban nincs énekóra, észrevehetően kevesebb fiatal jelentkezik a kórusokba — mondta, azután töprengve folytatta. — Az is hiba, hogy a pedagógusok, kü­lönösen a nagycsaládosak, kénytelenek kiegészítő kereset után nézni és így fáradtan mennek be az iskolába taní­tani, munkájuk nem lesz, nem lehet olyan eredményes, mint­ha egész erejüket az iskolán belüli oktatásnak szentelnék. A velünk egy kupéban utazó egyik vezetőségi tag bólogatott, de hozzáfűzte a magáét: rém becsülik a fiatalok a jó dolgukat, mert min­dent csak úgy, „ingyen” kap- nak. Amikor én ifi voltam, törtem magam, hogy az ének­karba felvegyenek. Aztán ami­kor a híres Testvériségbe hív­tak énekelni, hát... Csak meg­húzódtam az első próbán, alig mertem hangot kiadni magam­ból..; Nem a félelem miatt... A megtiszteltetés öröme némí- tott el... Tehát az iskolai oktatás, a fiatalok túlhalmozása — és sze­rintem még valami az dk: a megváltozott viszonyok, ame­lyekkel számolnunk kell. R égen, az én inasidőmben, a harmincas években még örült az ifjúmunkás, ha heten- ként-kéth etenként egyszer el­jutott sovány zsebpénzéből a mozi legolcsóbb helyére. Szín­házra már csak nagyon- nagyon ritkán telt, hangver­senyre tatán soha, táncmulat­ság pedig alig akadt, a tánc­iskola, az össztánc viszonylag nagy pénzt vitt el. Maradt hát az énekkar. Ma pedig? A színház, a mozi, a hangverseny, a tánc könnyen elérhető. Mi sem természete­sebb, mint az, hogy a fiatalság minden új filmet megnéz. És ha egy olyan kisebb helyen, mint Dunakeszi, vagy Vác, egy héten csak két-három új fil­met vetítenek, a panaszok ára­data önti el az illetékeseket. És ezeken kívül: képzőmű­vész szakkör, színjátszó együt­tes. tánckar, rádió, televízió, motorkerékpár — azt hiszem, még soká tartana, míg végé­re járnék, hányféle szórakozá­si. művelődési és sportlehető­ség várja — szervezett lehető­ségek, ingyenes alkalmak — a fiatalságot, különösen az üze­Ne M i hát a teendő, hogy hozr zuk közelebb a fiatalokat a kórusmozgalomhoz? Talán úgy. hogy felülvizs­gálják a középiskolás tanter­vet, hátha mégiscsak ki le­hetne szorítani, ahol eddig hiányzott, az énekórát. És ta­lán úgy, hogy az üzemek, de a községi művelődési házak vezetői is áldoznának annyi időt, fáradságot, pénzt az énekkarok megszervezésére, fenntartására, szerepeltetésé­re. mint más művészeti cso­portok „üzemeltetésére”. És... amiről egy csepeli dalos beszélt a szereplés után a buszban: — Tudja, hogyan lehetne a kórusokat népszerűvé tenni, no és mellette persze a dalo­lást is? Ügy, hogy kijárnánk a gyár környékére, a községek­be, hangversenyezni. Esetleg a színjátszókkal együtt, fele­fele alapon. Jó. újszerű gondolat. Mert valóban, miért nem járhat­nák a vidéket jó kórusaink, széthintve a dal szeretetét, és ugyanakkor — itt találkozik a két dolog — a fiataloknak is megadnák az utazással, az ide­gen tájak megismerésével já­ró kaland jóleső izgalmát. _ Ez^ csak egy lehetőség. A többi? Bizonyára bujkál min­den kórusvezetőben, dalos­ban a gondolat: hogyan és miként tovább? Miképpen fiatalítsák a kórust? És ha nem is utazhatunk mindany- nyian együtt, segíthetnénk egymáson, a kórusmozga’mon* közös túra nélkül is. Vitáz­zunk, rendezzünk tapasztalat­cserét a lap lasábjain! AJ eredmény bizton nem marad­hat el. Garami László Cegléd városában az ünnepi zenei napok megrendezése már hagyománnyá patináso- dott. Idén ötödször kerül sor arra, hogy mint egy sereg­szemlén, felvonuljanak egyik oldalon a muzsika művelői, másik oldalon a zenebarátok és hangversenysorozatok ré­vén találkozzanak. Az idei ünnepi zenei napok alkalmával tíz nagy rendez­vényre kerül sor. A megnyitó napján a legfiatalabbak, a ze­nei óvoda növendékei szere­pelnek Dalos vasárnap dél­után címmel. Az utána követ­kező napokon sűrű egymás­utánban a ceglédi zeneiskola növendékeinek, majd a városi énekkarnak, azután a Pest megyei zeneiskolák növendé­keinek hangversenye követ­kezik. Április 23-án a ceglédi zeneiskola művésztanárai, 25-én a budapesti Bartók Béla szakiskola zenekara és szólistái, 28-án a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar ad koncertet. Május elsején ün- , népi díszhangverseny, május \ másodikén és harmadikén ! pedig Az új iskolaigazgató — • Borlói Rudolf kisoperája — \ zárja az ünnepi napok sorát. ! A program rendkívül gaz- ! dag. Egy megbúvó gondolat: í talán túlontúl gazdag is. Kér- ; dés. hogy elibírja-e a ceglédi: zenekedvelők erszénye és nem ; utolsósorban időbeosztása ezt * a „koncertáradatot"? Bízunk j benne, hogy igen, mert a Bács- ; kai József vezette zeneiskola \ (amely az ünnepi zenei napok j rendezője, a Zeneművészek < Szakszervezetének Pest me- j gyei elnöksége, a megyei ze- í nei bizottság és a ceglédi \ zenebaráti körök mellett) ép- ! pen a zenebaráti körök szer- ! vezésével gondoskodik közön- ! ségről is. Hogy ez így igaz. mintegy i bizonyítékképpen megemlít- : jük, hogy négy ilyen zeneba- i ráti kör rendez saját „telep- í helyén" ebben az időszakban ; külön hangversenyeket. A | Gépjavító Vállalat zenebará­tai pé'dául saját művelődési termükben Örökszép meló­diák címmel, fővárosi művé­szek közreműködésével ren­deznek koncertet; a Dózsa Népe Tsz ugyancsak saját kultúrtermében Tavaszi szél vizet áraszt címmel kap hang­versenyt; a Cifrakerti Állami Gazdaságban a gazdaság zene­baráti köre, a KPVDSZ kul­túrtermében pedig a Május 1 Ruhaüzem zenebarátai ren­deznek hangversenyt. Ez valami új, nagyszerű do­log. „ha a hegy nem megy Mohamedhez”-elvére támasz­kodva nemcsak a közönséget hozzák közelebb az ünnepi eenei napokon a muzsikához, hanem a muzsikát elviszik a V ' onaton, autóbuszban — ta­lán az út unalmát, a test j zsibbadt fáradtságát elűzendő I — könnyebben megnyílnak a í szívek — és a szájak. Ilyenkor í nemcsak a testek szorulnak \ ö:-szebb a szűkreszabott ülése­iken, hanem a lelkek is köze ilebb kerülnek egymáshoz, ! így volt ez április negyediké. ; nék reggelén is, amikor a Duna- íkeszi Vagongyár kórusával sza- j ladt a gyorsvonat Pécs felé, ! vagy másnap, amikor a Csepel ; Autógyár dalosait hozta a busz ; a szereplés után haza. ; Odafelé a dunakesziekkel. í visszafele az autógyáriakkal í utaztam és a jó ötórás utak ! alatt — éppen az előbb emlí- í tett könnyebben nyíló lelkek í révén — többet megtudtam a £ két együttesről, a kórusmozga- i lom emelőiről és akadályairól, ^ mint amit hosszú hetek tapasz, í talataival szerezhettem volna. £ Jegyezni nem tudtam, .a ce- ruzát kirázta volna a kezemből a döcögősek sorozata, a beszél­getés is sokkal gyorsabb ira- £ mű volt, semhogy a renyhébb £ kéz kövesse, mégis szinte min- £ den szó megmaradt bennem. £ így közel egy hét után is ^ rekonstruálni tudom a beszél- ^ getést. ^ Emlékszem, a hiánycikkek- ^ ről vitatkoztunk. Hogy egyre ^ kevesebbszer halljuk az üzle­tekben azt, hogy „nincs" és ha ^ halljuk is, legtöbbször a bolt­közönséghez. És nemcsak úgy,: bejelentés nélkül, hanem a! TIT segítségével ismertetik az ; előadott műveket és szerzőjü- ; két. j A műsorban talán csak egy i kifogásolni való akad: kár ; volt két koncertet egy ugyan- ; azon napra tenni, kár volt a ■ megyei zeneiskolák növendé- • keinek hangversenyéről el- > vonni embereket a MEDOSZ j művelődési házban rendezett j Ki mit szeret című műsorra, j Bár meglehet, ez utóbbit há- I rom termelőszövetkezet és a ] gépállomás zenebarátai rende- i zik, mégis akadhat és bizo- j nyosan akad olyan zenebarát I a közönség köréből, aki mind- i két koncerten szíves-örömest i részt venne. Ezt az apróságot beleszá- j mítva is: büszkén, igazi örömmel köszöntjük a vasár- • nap kezdődő ünnepi zenei na- ■ pokat, a rendezőknek és sze- \ replőknek sok sikert, a közön- ] ségnek jó szórakozást kívánva, i XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'S i DALOLO A kedvem széllel dalaié, hát dalolok ... Szemeden úszó kék hajók az alkonyok... Ringat a táj, andalító, elszunnyadok... A füttyös iák, hívogatok, mint a karod ... Csend harmatoz, megnyugtató: szelíd igen ... A szél tavat fodrozható l csókkal ízen, Szeretlek ... Kimondani jó, jó, mint a szád ... | A kedvem széllel daloló, akár a nád .. • Bella István \\\\\\\\\\\\\\\\\ : A XXI. kongresszus í anvaga az iskolákban : Ma délelőtt a megye vala- ; mennyi általános és középisko- ; Iájában megtárgyalják Hrus- ; csov elvtársnak a Szovjét- ; unió Kommunista Pártja XXI. : kongresszusán elhangzott be- : szódét. Az érdekes, vitával I egybekötött értekezleteken ; részt vesz a tanári testületek j valamennyi t.agja. .wwNwvwmc ; \ közönség kívánságára : megyénk négy mozijában so- : ronkívül bemutatják az Utolsó : felvonás című nagysikerű do- : kumentumfilmet, amely a ; Horthy-Magyarország össze- : omlását mutatja be. Április 9 ; —12 között Pilisvörösvárott, : 13—15 között Budaörsön, 16— í 18 között a ceglédi Szabadság ! Moziban és 20—22 között > Abonyban játsszák a filmet. kW\\WVVV\\\WW\V\WW\WV\V\\\\VWWWW« 2 | A sorompók felnyílnak 1 i ^ A minap egyik népfőiskolánk záróvizsgáján vettem £ \ részt. Ott mondta az ötvennégy esztendős Szilágyi Gábor $ í bácsi; á < y — Kora reggeltől délután ötig a szövetkezet földjén ^ ! dolgozni, hattól tizenegyig pedig tanulni az iskolában — | ; nem gyerekjáték. De az hajtott, hogy tudás nélkül az ént- ^ \ bér mitsem ér. ­Ez a két mondat jutott most eszembe, amikor a me- % ; gyei tanács művelődési osztályának nyári munkatervét | ; olvasom, illetve annak egyik érdekes pontját. Ez a pont $ ! feladatul tűzi ki, hogy ez év szeptemberében minden tér- | ! melőszövetkezeti községben megszervezzék a dolgozók ál- á f fi ! talános iskoláját azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik- p \ nek nincs meg a nyolc osztályos általános iskolai alap- p 5 műveltségük. f ^ Mintha csak Szilágyi bácsi szavait hallanám: „Öreg p í fejjel is szívesen tanulok... tudás nélkül az ember mit p '/f sem ér.” S ez nem csupán Szilágyi Gábor véleménye. | l Százak és ezrek vélekednek így, olyanok, akiket a múlt- p ^ bon kirekesztettek az iskolákból, akik csak három, négy, y de legfeljebb öt osztályt végezhettek. A maguk hibájá- | ^ bói? Semmiképp. A tanulás pénzkérdés volt a múltban, a $ % pénzzel pedig a szegény ember soha nem kötött tartós í í barátságot. De ha össze is tudta kaparni az irkák, köny- p J vek, ceruzák árát, akkor is kétszeresen megfontolta a dől- 2 i got. A üz-tizenkét éves gyerek — akár fiú, akár leány — | ^ már jelentős segítséget jelentett otthon a háznál, sőt nem p £ egy esetben már néhány pengőt is megkeresett kanászko- p \ dússal, libapásztorkodással vagy éppen a nagy tavaszi | í munkák idején. Ezért nem jutottak tovább az elemi iskola p í negyedik-ötödik osztályánál a falu szegényeinek gyerme- $ \ kei. A megyei tanács művelődési osztályának kezdeménye- ^ p zése tehát feltétlenül helyes. Egyesekben azonban felve- | p lődhet a kérdés: miért csak most, tizennégy esztendővel p \ a felszabadulás után< kerül erre sor. Nem lehetett volna | á már előbb7 . | y v A gyárakban, üzemekben nem újkeletű a dolog. Több, p p mint egy évtized telt el azóta, hogy megindították a dől- p p gőzök esti iskoláját. Többek között azért nyílt erre lehe- | p tőség, mert a szervezetten dolgozó munkásokat könnyebb p p összefogni. A szétaprózott kisparcellák népének meg- p p szervezése azonban szinte egyenlő volt a lehetetlennel. p p Most azonban megváltozott a helyzet. Megyénkben p p mintegy negyven község már a közös gazdálkodás útjára p p lépett. S ez megteremtette annak feltételét, hogy dolgozó p p parasztságunk előtt is szélesre táruljanak az iskolák ka- J p púi. Az ősszel egyelőre negyven községben. A sorompók p | felnyílnak.., p S ami ebben a dologban különös: nem a megyei ta- p p nács nyitotta fel ezeket a sorompókat, hanem maguk a p p dolgozó parasztok, akik az új, a közös útra léptek, a köny- p p nyebb munka, a magasabb műveltség útjára. S ez az út p p nyitva áll megyénk valamennyi községe előtt. Felemelő nap lesz majd az a szeptemberi, amikor a p p meglett férfiak és asszonyok először lépnek be hosszú p p évek után az iskola kapuján. Biztosak vagyunk benne, p p hogy ünneplő fekete ruhában, egy kissé megilletődve, ta- p p Ián szorongva ülnek a gyerekekre szabott padokban. S ez p p természetes. Deresedő fejjel, családapaként nem könnyű p p dolog már megférni a szűkre méretezett helyen, és áruk- p p kölni az órák előtt. De... immár harmadszor is csak Szi- P p lágyi bácsi szavait idézhetem: „Tudás nélkül az ember p p mit sem ér.” p Prukner Pál P FESZTIVÁLOK ELŐTT című vígjátékával. Ugyanezen a napon a pócsro egyeriek Leányfalun mutatják be Sós ttvörgy Pettyes című vígjáté­kéit, a szigetmonostoriak pedig Gárdonyi Géza Fehér Anna című színműv ét'Dunaboedánv- ban. A Gödöllőn megrendezésre kerülő megyei népi tánc­fesztivál előtt ünnepi hetet rendeznek. Május 17-én Pest megye legjobb ének­karainak részvételével da­lostalálkozó lesz. Május 19-én könyvnanpal egy­bekötött irodalmi estet rendez­nék. Húszadikán képzőművé­szeti és iparművészeti kiállítás nyílik. Huszonegyedikén opera- és balettest várja az érdeklődő­ket. Május 23-án magyarnóta- estre kerül a sor. A fesztivál napjának, 24-ének reggelén a részvevő tanccscportok zenés felvonulása nyitia meg a nagy nap eseménysorozatát. A munka megindult. Most az a fontos, hogy ez a pezsgő, lüktető élet ne csak egyes csoportok mun­káját jellemezze, hanem megyénk valamennyi mű­vészeti csoportjának életét. Még közel másf él hónap’ áll a színjátszók rendelkezésére, a táncosoknak, dalosoknak, zené­szeknek psdig még több. Hasz­nálják fel okosan ezt az idol. Nem osupán maguk látják majd hasznát, de az egész falu, mindenki, aki jó színdarabra, vidám táncra, nótaszóra, vagy éppen víg muzsikára vágyik. mefc vagy a nagyobb városok, községek fiataljait. Ma már a sóik közül csak egy lehetőség az énekkar — még­hozzá nem is a legcsábítóbb le­hetőség. És íme, az „eredmény"’: » pécsi dalostalálkozón részve­vő Általános Munkás Dalkör harmincöt tagja közül nyolc a fiatal, az Autótaxi Vállalat harminckilenc tagú kórusában hat fiatal énekel, a Testvé­riségben 43 tag közül tíz. a Dunakeszi Magyarságban hat- vanlháromból nyolc a harminc­öt éven aluli dalos. Elöregednek énekkaraink. A színpadra felsorakozó da­losok legtöbbjének ezüstösen csillog a baja a reflektorok fénykévéjében. De a hang... A hang bi­zony csillogóbb lenne, ha a fiatalok is énekelnének. D e az ifik beszervezése a kórusokba — nemcsak „öncél”. Éppen ezen az úton hallottam visszaemlékezéseket, hogyan tanultak, nevelődtek a mostani „öregek” a munkás­kórusok szigorú közösségében nemcsak jó dalosokká, de munkásmozgalmi harcosokká is. Az ilyen kisebb-nagyobb kollektíváikban mindig in­kább elérhető az ember, mint az üzem ezer munkása, elfoglalt dolgozója között. És talán egyik művészeti ág se épül annyira a közös munká­ra, egyik se példázza olyan tisztán az összefogás erejét, mint a dalkar. A kórusba nem sztárolni, nem feltűnési visz- ketegségtől hajtva jönnek az emberek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents