Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-28 / 98. szám
4 ““ü/Ch'lap 1959. Április 2r. kedd — Nem kell már moziba menni, itthon is nézhetem a filmet — mondta Pál Józsi bácsi. egyeni gazda lesz, addig ő az istennek se lép be. — Szerencsére mégis másként történt — mondja az öreg kissé elpirulva. — De elhihe- tik — emelte fel a hangját —, hiszik el, hogy televíziós rádiót vettem, mondják meg. hogy jöjjenek el hozzám, aztán győződjenek meg a saját szemükkel. Súlyán Pál Pál Jóska bácsi televíziós rádiója Autóinvázió a „rejtelmes“ Dunakanyarban Jól sikerült a vasárnapi rejtvénytúra A hírt az asszonyok vitték szét s fél óra múlva már az egész falu arról beszélt, hogy Pál Jóska bácsi, a taksonyi Élőre Tsz nyugdíjas növény- termesztője televíziós rádiót vásárolt : — Ez csak olyan asszony- pletyka — cáfolták nyomban az idősebb gazdák, mert azt még ők sem felejtették el, hogy Jóska bácsi egyéni korában bizony anyagilag nem állt valami jól. — No, talán majd éppen most tudná magát ekkora kiadásba verni, amikor még a isz-ből is nyugdíjazták — épéskedtek mások. Másnap azonban már olyanok is akadtak, akik nemcsak a készüléket, de a műsort is látták. így tovább már nem férhetett kétség a hírhez, csupán azt találgatták még, vajon miből Vásárolhatta az öreg a több mint ötezer forintos készüléket. A napokban mi is ellátogattunk Jóska bácsi taksonyi lakásába, a Dózsa György út 34-be. — Jöjjenek csak beljebb — tessékelt bennünket az öreg barátságosan az első szobába. >— Nem kell már a moziba menni, itthon is láthatom a filmeket — mutatott a vadonatúj készülékre. Az ismerkedés gyorsan ment, a szó önkéntelenül is a múltra terelődött, — Össze sem lehet hasonlítani az én mostani életemet a régivel — idézte fel az öreg a 20-as évek emlékeit. — Tudják, az én életem olyan volt, hogy mindig más parancsolt. 11 éves koromtól kezdve sum- más voltam, a nővéreim is summás kenyéren éltek ... Bizony, nem úgy volt ám akkor, mint most, jaj volt a szegénynek. Mezőkövesdről, a szülőfalumból és környékéről 10—12 ezren vándoroltak ki Amerikába. Én itthon maradtam, hol itt dolgoz'am, hol ott, mikor milyen munkát kaptam. És Pál József, akárcsak sok százezer agrárproletár társa, végigszenvedte, gürcölte a Horthy-korszak megpróbáltatásokkal teli két és fél évtizedét. Nem volt se hétköznapja, se vasárnapja. Éjjel egykor kelt, késő este tért nyugovóra. Hiába küszködött, mindig a más földjét túrta. A felszabadulás után került Taksonyba, itt kapott 7 hold földet és házat. Ekkor lett életében először a maga gazdája, de igazán ezután sem boldogult. Vagy rossz volt a termés vagy nem tudta rendesen megművelni a földjét. Termelőszövetkezetbe eleinte nem akart menni, azt mondta amíg a községben „Csécsén egy utca folyik vé- .gig, mint Buda és Pest között egy Duna — így kezdődik egy nagy magyar író (1879—1942) önéletrajza. — Háza, amelyben annyi éven át írta remek regényeit, színdarabjait, ez a kedves, szélesen elterülő, nagy kertben épült vidéki ház itt van nem messzire Budapesttől.” Ezt a házat kellett megtalálnak a vasárnapi Dunakanyar autós rejtvénytúra részvevőinek. De nemcsak ez az egy kérdés, hanem még több nehéz feladat várt megoldásra. A részvevők ilyen „körülírva" kapták meg az útirányt, azokat a helységeket, amelyeket fel kellett keresniük... rás, Szentendre, Leányfalu, Visegrád, Esztergom, Dorog, Pilisszentkereszt — ezeket a helységeket kellett többek között érinteniük az autósoknak. Persze, nemcsak érinteni kellett, hanem az ellenőrző lapot igazoltatni is. Egy óra tájba:-! érkeztek meg az „első fecskék’“ a végcélhoz, Dobogókőre. Itt szorgalmasan tárgyalgatták a verseny eseményeit. Néhányan bevallották, nem tudták megfejteni a kérdést, fel kellett bontaniuk a választadó borítékot, amiért hibapont járt. Hogy ki lesz a győztes? Az, aki valamennyi feladatot időre végrehajtotta, betartotta az óraátlagot s jelentkezett az ellenőrző állomásoknál. A sorrendet a befutott jelentések alapján e hét elején állítja ösz- sze a Magyar Népköztársaság Automobil Klubja. Szöveg: Reitíer László Kép: Gábor Viktor nem bántam meg. Amióta bent vagyok, minden évben gyarapodtam. A két fiamnak már vettem rádiót, pedig 1956-ban a földrengés is kárt okozott a házamban. Meg aztán arra is büszke vagyok, hogy harmadéves kukoricám most fogyott el a napokban. a tavalyi meg még mind megvan. Két sertést vágtam az idén. Bizony, nem lógott a sonka a padláson s múltban! Jóska bácsi még jól bírja magát, hisz a megpróbálta1 á- sok megedzették. Ennek eile nére 1958-ban nyugdíjba ment, — Azért a 118 munkaegységem tavaly is megvolt. Bizony — folytatta tovább —, akik akkor kívül maradiak, most egy kicsit irigykednek rám. A múltkor is azt mondja az egyik: „Hogy van az, hogy én már 75 éves vagyok, aztán még mindig dolgozom a földdel, maga meg fiatalabb létére már nyugdíjat húz?’* Pál Jóska bácsi nem cserélne az egyéniekkel. Inkább azt mondja, ha újból születne, akkor is a tsz-ben kezdené Igaz, ő mindig megállta a helyét a .közösben, s elsősorban ennek köszönhető, hogy most életének olyan derűs napjai következnek, amiről azelőtt parasztember nem álmodhatott. Amint kivettük a szavaiból, most újabb vásárláson töri a fejét. Búcsúzáskor env- nyit mondott még: — Azoknak meg, akik nem Szervezett szátaimsadás, szakmai bemutatók a baromfitenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetekben Ülést tartott az Országos Baromfi- és Kisállattenyésztési Tanács Vasárnap reggel már jóval nyolc óra előtt gyülekeztek a Margitszigeten az autósok. Három kategóriába sorolták a gépkocsikat. Az A-csoportban P—70-es, a B-csoportban Wartburg és Skoda 440-es, míg a C-csoportban Skoda 445-ös, Moszkvics, Opel és Mercedes autókat láttunk a legnagyobb számban. Nevezett két ceglédi is, valamint Kamarás Gyula színész. így hát nem is csoda, ha ezen a napon igen megnöve- kedett a forgalom a szépséges Dunakanyarban. A Lajos-forKezdődik a verseny. Simon Miklós átadja a borítékot az első indulónak, Bokor Andrásnak. Hétfőn Anghv Csaba egyete. mi tanár elnökletével, a SZÖVOSZ székházában tartotta 1959. évi első ülését az Országos Baromfi- és Kisállatte- nyésztási Tanács, amelynek egyik legfontosabb feladata a nagyüzemi baromfitenyésztés kialakulásának segítése. _ A Földművelésügyi és az Élelmezésügyi .Minisztériummal együttműködve szakmai ta- n ácsközásokat. bemutatókat rendeznek a baromfitenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetekben. Kialakítják a szakmai tanácsadás rendszerét és állandó, módszeres segítséget nyújtanak a közös gazdaságoknak, hogy korszerű, magas jövedelmezőségű üzemággá fejleszthessék tenyészetüket. Szakelőadásokkal és bemutatókon ismertetik meg a tenyésztőkkel a legújabb baromfitenyésztési eszközöket. A tanácstagok ezután megvitatták a prémesállat — nyérc, nutria — tenyésztésével és felvásárlásával kapcsolatos problémákat. A tanács egyöntetű állásfoglalása szerint a hazai prémesállattenyésztést szövetkezeti alapon kell megszervezni, s szervezetileg a Sző- i vetkezetek Országos Szövetségéhez tartozzék. A nutriatenyésztés fejlesztésére a tanács a kormányszervek elé terjesztendő határozati javaslatot fogadott el. Ebben,, öt éven belül 6000-esre fejlesztendő központi nutria-farm létesítését javasolják. A tervezet szerint a beruházások eredményeként az ötödik évben a hazai tenyésztők mintegy 20 ezer kifogástalan minőségű nutnabort értékesítenek. A megalakuló kiállattenyésztő szövetkezetek szervezed felépítésével kapcsolatban a tanács úgy határozott, hogy munkabizottságot nevez ki működési irányelveik, a’ap- szabály-min tájuk kidolgozására. Önkiszolgáló könyvesbolt nyílik Monoron Pest megyében jelentősen növekszik az irodalomkedvelők tábora. Az igények jobb kielégítésére a földművesszövetkezetek monori járási központjának könyvesboltját önkiszolgáló üzletté alakítják át Ez lesz az első ilyen könyvesbolt a megyében Leányfalu, Móricz Zsigmond-ház, háromnegyed 10. Az első érkező, Tanai József átadja ellenőrző lapját Csendes Sándor versenybírónak. # iHf I. Trolibuszon ülök. Ülök, s minthogy az induló állomáson szálltam fel s hely bőven van. Ám a következő megállónál szokatlanul sokan várakoznak. Pillanatok alatt megtelnek az ülőhelyék. Az élelmesebbek egymással versengve foglalják el a pámás székeiket, jobbára kisportolt külsejű férfiak, harmincig bezárólag. A jelenség megszokott, különösebben nem foglalkoztat. S ekkor egy őszhajú, egyszerű öltözetű asszony sodródik mellém. Nyomban felkínálom helyemet, de ő kissé még zihálva, és anyáskodva visz- szautasíi: — Köszönöm, angyalkám, a következő megállóban 'eszállók ... Bólintok, s visszacsúszom az ülésre. A troli megáll, ő azonban, mielőtt lelépne, visszafordul és bizalmas szemhunya- rítást küldve felém, elismerőleg megjegyzi: — Látszik magán, hogy iga- zi úriember!... Kínosan elmosolyodom. Nincs idő. nincs értelme elhárítani ezt az enyhén szólva kétes értékű bdkot. Szinte magamba roskadva utazom tnCeiwzajefyty'zde-U vább. Nincs kétségem az iránt, hogy a megjegyzést a trolibusz fele utasa hallotta. Dicsőségem glóriáját páncélnak érzem komor homlokomon. Felkelnék helyemről, le is szállnék de még messze vagyok a célomtól. Szorongva remélem, hogy a kegyes ég hátralevő utam során megkímél attól, hogy egy arra rászoruló utas érdékében ismét figyelmes legyek... Pedig tudnom kellene: a néni nem sértő szándékkal vétette el a titulust. Mindegy, megtörtént. Most már konok és dühös elhatározással várom az újabb nénikét, akinek ismét felkínálhatom ülőhelyemet ... Feltéve, ha figyelmetlenségemért nem fizet ki azzal: — Meglátszik magán, hogy „igazi” úriember! 11. Egy megálló csupán a Nemzeti, de a villamosok egymástól akadályoztatva lassan haladnak céljük felé. Hatan- nyolcan lehetünk az utolsó kocsi hátsó peronján, most az egyszer a nők vannak több. ségben. Csigatempóban érünk a Bástya Mozi elé. Innen kezdve a József körút irányába vagy kétszáz méter hosszúságban alapozzák az új vágányokat. Kocsink megáll, mintha tűnődne, hogy érdemes-e tovább mennie. Aztán pár métert előregördülve végképp megállapodik. A jelzőlámpa pirosat . mutat: hosz- szú gépkocsisor vonul az útkereszteződésben. Peron-társaim láthatólag türelmetlenek, magamnak is sietős a dolgom. — Nem megálló! — jelzi a kalauz inkább kötelességsze- rűen. semmint figyelmeztetőül s elfordul. Egy avászruhás nő óvatosan leereszkedik a lépcsőre. Lehet vagy negyvenéves, s ahogy mondani szokták, jóltáplált. Lelépne, de vizsla tekintete felfedezi a távolban álldogáló rendőrt. Az felénk se néz. A hölgy habozik: lépjen-e. maradjon-e? Nem tud dönteni. Lépésre emelinti formás lábát, aztán visszahúzza. Háromszor ismétlődik meg a jelenet, s mi még mindig állunk. Már csak az arcát figyelem. Egy kicsit riadt, az eltervezett vállalkozás véghezvitele Izgalomban tartja. Talán biztatást vár mögéje sorakozó asszonytársaitól... Igen. egészen bizonyos, hogy már csak ez hiányzik a tett elkövetéséhez: A szándék, a „bűn” elkövetésére már nem. Két perce állunk. Úgy tűnik, hogy soha nem szákad vége a keresztirányú forgalomnak. A „jóltáplált” még egyszer kő: ül. néz. eztán szemét egy pillanatra behunyva, remegő, lábbal az úttestre szökken. Túl jutott a válságon ... Túl jutott és esküdni mernék rá hogy második vállalkozása már nem őrli fel idegerejét. Ezeket gondolom s ezalatt nő útitársaim — azok is. akik ez idő alatt jöttek ki a peronra — szinte rajvonalban követik a „Törvényszegőt”. Csak a bátorító példa hiányzott. Egyedül érkezem be a megállóba. A törvénytisztelő. Tudom. elkéstem a találkáról, de egy kissé mintha mégis büszke lennék rá. hogy az imért ... gyáva voltam. (andrás) Hatalmas kocsipark Dohogókön. Képünk a ..legfrissebb" autókat ábrázolja, amelyek leghamarabb értek a célhoz. Az autóbuszok kirándulókat szállítottak. F v I h A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ igazgatósága közli, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a Budape ti Ipari Vásár megnyitásától (május 15—31-ig) ..ATTRAKCIÓK ISA A REVI JA* című látványos, nemzetközi műsorából naponta két előadást tart. A hétköznap délutáni előadásra az ipari vásárra érkező ifjúsági csoportok részére kedvezményes tanuló-jegyet biztosítunk. Tekintettel a már beérkezett igényekre, felkérjük az oktatási osztályt, valamint az iskolák igazgatóságát, hogy igénylésüket a legrövidebb időn belül posta útján a Magyar Cirkusz és Varieté szervezési osztályára (Bp. VI., Népköztársa'ág útja 61. Telefon: 225—643) adják meg. * «
