Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

1959. ÁPRILIS 28. KEDD ZfCirUtp BIZAKODÁS, MUNKAKEDV, SZÉP EREDMÉNYEK A gödöllői járás felső csücs­kében fekszik Dány, a járás egyik félreeső települése. Előt­te öt-hat kilométernyire Pusz­taszentkirályt kiált a kalauz, amikor nagy porfelhőbe bur­kolózva megáll a busz. Puszta szentkirály Dányhoz tartozik. Oda járnak iskolába a gyerekek, s ott találják a pusztaiak a kultúrát, a mozit, könyvtárat, s időnként egy- egy színházi előadást. A puszta a háború előtt a koronauradalmakhoz tarto­zott. Az itt élő emberek cse­lédek voltak. Aztán pedig kisgazdák, piert a földosztás gazdákká tette őket. A cse­lédsors Összekovácsolta őket, ismerik egymás minden gond­ját, baját, vágyát, tervét, csa­lódását, reményét. Ez az össze­tartozás, az összeszokás arra ösztönözte őket már 1950-ben, hogy termelőszövetkezetet ala- _ kítsanak. Jól dolgoztaik, szépen haladtak. Rendben is volt minden addig, amíg erős termelőszövetkeze­tüket össze nem házasították a falubeli gyengébbel. Ezt pana­szolják most. Okkal és joggal, mert eladósodva kerültek ki ebből a félresikerült frigyből. Ók még 1956 őszén kiléptek, amikor 1957 őszén felszámolt a falubeli tsz, rájuk is adósság jutott. Az idő múlása aztán egyre inkább megszilárdította a pusz­taiak közös utáni vágyát. Az idén tavasszal újra összeáll­tak. A 15 család 150 hold földdel rendelkezik, meg az épületek­kel. Jószágállományuk mind­össze egy pár ló. öt tehén, négy pár tinó, három borjú meg egy üsző. Sertés, baromfi még egy se. A tavaszi munkát időben el­végezték, egy percet sem vesztegettek tétovázásra. Kiss László elnökük, volt dányi ta­nácselnök. boldogan számol be az első sikerekről. Földben a zab. a kukorica, a burgonya, a mák.. Hagymá­juk arasznyi, már másodszor kapálják. A napokban kiül­tetik a dohánypalántákat, majd pedig a paradicsomot. Kerté­szetük melegágyaiban ezrével a palánta, a dohányból még eladásra is kerül sok ezer szál. A nagy munka közben pedig terveznek. Hízómarhára szer­ződnek, hússertést vesznek: Vásárolnak egy pár erős. mun­kabíró lovat. Elkezdik a meg­levő kacsatelepen a kacsane­velést. Bővítik kertészetüket, növelik a szerződéses terme­lést. A tervek szerint az ősz­re egy munkaegység 42—43 forintot ér majd náluk. Megfordult fejükben az a gondolat Is, hogy bolt kellene a pusztára, hiszen messze kör­nyéken nincs üzlet, s a kör­nyező tanyákon is lakik vagy 120—150 család. Szakmunkást és segédmunkást adnának, még boltkezelőt is. Csak az anyagot kérnék a földműves- szövetkezettől. Gondolatuk életrevaló, megvalósítható. S még egy nagyon biztató je­lenséggel találkoztunk itt. a pusztai emberek között. Na­gyon szeretik és nagyon magu­kénak érzik pusztájukat. Sze­retnék minél szebbé, minél barátságosabbá tenni, hogy el­tűnjön uradalmi major jelle­ge Fásítanak, szépítenek. Az iroda előtt nagyocska fe­nyőfák zöldellnek. Egész kis fenyves lesz belőlük. Az épü­letek körül és az utak men­tén pedig az elmúlt hetekben több mint 150 ezüstjuhart és akácot ültettek. A következő napokban is parkíroznak, vi­rágágyakat készítenek, tiszto­gatnak. El is határozták, hogy tisztaságban meg növényápo­lásiban ki is hívják versenyre a falubeli Magvető Termelő­szövetkezetet. amely a régi tsz helyén alakult. Hivatalosan még nem történt meg a ver­senykihívás, de ahogy mond­ták. már ezt a cikket is an­nak vehetik. . Győzelmükben bíznak. Ügy, mint más tervük sikerében, mert szeretnek és tudnak dolgozni. S bíznak egymásban, az összefogás ere­jében. Tenkely Miklós Senki sem „bukott" meg a földniővesszövetkezeti felvásárlók vizsgáján Háromtagú vizsgáztató bízott- [ ság előtt számoltak be a na- | pókban a földművesszövetke­zeti felvásárlók arról, hogy a téli időszakot hogyan hasz­nálták fel tudásuk gyarapítá­sára. Mert hogy mi mindent kell tudnia egy felvásárlónak, arról teljességében csak az alkothat fogalmat, aki végig­hallgatta a vizsgát, a vizsgáz­tató bizottság tagjainak több mint száz kérdését és persze az ezekre adott válaszokat is. Valódi vizsgahangulat uralkodott a JÁSZÖV tanács- tei’mében, s ezt le lehetett mérni azon is,’ hogy a tágra nyitott ablakon csak nehezen tódult ki a dohányzás „mel­lékterméke”, a bodor füst­felhő. Idősebbek és fiatalab­bak, férfiak és nők vártak | szorongva sorukra, mert bi- [ zony egyikőjük sem úszta i meg öt-hat kérdésen alul. Két családi házat sorsolnak az áprilisi tárgynyeremény húzáson A sorsolások májusi menetrendje Soron kívül kapják a faanyagaim ÉRDÉRT- és a TÜZEP-telepeken a termelőszövetkezetek Az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő Válla­lat tervet dolgozott ki a ter­melőszövetkezetek faigényei­nek kielégítésére. A faanyag­ellátást saját telepeiken és a TÜZÉP-telepeken úgy kíván­ják megszervezni, hogy rend­kívüli fakitermelésre ne le­gyen szükség. A telephelyeken a termelőszövetkezetek ügyé­vel külön szakember foglalko­zik, s a faanyagot soronkívül adják ki a közös gazdaságok­nak. A szövetkezeti építkezé­sekhez igényelt faanyagnál messzemenően figyelembe ve­szik a méretre és a minőségre vonatkozó igényeiket. Az ÉR­DÉRT Vállalat telepei kapcso­latot építenek ki a községi ta­nácsokkal, és a termelőszövet­kezetekkel. A lottó legközelebbi — má­jus 1-i — jutalomsorsolásán összesen 517 értékes nyere­ményt húznak ki. Ebből negy­vennyolc olyan, amelyet régeb­ben már sorsoltak, de gazdá­juk nem jelentkezett. Köztük egy kétszobás családi ház is van. így a főnyeremények szá­ma ezúttal nem négy, hanem öt lesz. A legszerencsésebbek jutal­ma: kétszobás, hallos, garde- robos- és garzon öröklakás a Múzeum körúti lottó-házban, két szobás bárhol felépíthető családi, ház és-Skoda-Spariak személygépkocsi. Ugyancsak az értékesebb nyeremények közé tartozik 23 külföldi társasuta­zásra szóló utalvány is. A következő hónapban öt lottósorsolást rendez a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság, négyet vidéken, egyet pedig a fővárosban. Május 1-én, pénteken Buda­pesten a fővárosi tanács műve­lődési termében tartják meg a 18. játékhét nyerőszámainak és az áprilisi tárgyjutalmaknak a sorsolását. Május 8-án Dombó- várott, 15-én Hajdúböször­ményben, 22-én Nagybátony- ban, 29-én pedig Celldömölkön sorsolják a lottót. Siska István felsőpakonyi felvásárló első kérdésnek pél­dául ezt kapta: — Mi a felvásárló teendője a termelőtől való átvételnél? A válasz határozott és sok­oldalú, látszik, hogy gyakor­latban is jó néhányszor vé­gigcsinálta már és érti a dol­gát. Sikari Lénárdnak, a Sári Földművesszövetkezet felvá­sárlójának többek között arra a kérdésre kellett válaszolnia, miért köt az állam szerződést a termelőkkel, s miután erre megválaszolt, jött egy újabb, ami amolyan „beugrató" kérdésnek számít:, . . — Károsodik-e a földtnű­vesszövetkezet, ha a termelő­szövetkezet önállóan értéke­síti terményeit? Mindkettőre jól megvála­szolt, a harmadikba azonban „beletört” a bicskája, ugyaniá nem tudta, hogy mit nevez­nek a kereskedelemben „ön­álló bonyolítás”-nak. Persze, komolyabb következménye azért nincs ennek, mert Gálfy Lajos, a MÉK revizora, a vizsgáztató bizottság elnöke tüzetesen megmagyarázza. így lett a vizsgából tapasztalat- csere, s a hazatérő felvásárlók •nagyobb tapasztalattal és több tudással távoztak, mint ami­kor idejöttek. —■ Mi volt a tanfolyam célja? — érdeklődtünk a vizsga végén Fekete Dezsőné- től, a vizsgáztató bizottság egyik tagjától. —• December óta tanulnak a felvásárlók, s hetente egy­szer megbeszélést tartottunk az anyagból, ami a felvásárlók tevékenységével kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. El akarjuk érni, hogy a felvá­sárlók jól megismerjék „szak­májukat”, s a termelőszövet­kezetek, valamint az egyéni parasztok teljes megelégedé­sére történjen a felvásárlás —i válaszolta. Még egy kérdés: — Milyen felkészülésről ad­tak számot a hallgatók? — A huszonnyolc hallgató­ból 23-an jelentek meg, s mi lepődtünk meg legjobban a felvásárlók jó szakismeretén és a kérdésekre adott vála­szokon. Nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel. A dabasi járás földműves­szövetkezeti vásárlóinak vizs­gája tehát „szerencsésen” le­zajlott, senki sem „bukott” meg, s mindenki kézbe kapta a tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítványt. A nagy „vizs­ga” azonban csak most követ­kezik, amikor megkezdődik a felvásárlás, s a mindennapi munkában kell számot adni felkészültségükről. Reméljük* ebben is helytállnak. — ms — KIRÁNDULÁS EGERBE Sokan a Buda környéki fia­talok közül is inkább csak a történelemkönyvekből. Gárdo­nyi Géza felejthetetlen regé­nyéből ismerik a törököknek annyi bosszúságot okozó, nagy­múltú Egert, vasárnap aztán csaknem kilencvexten szemé­lyesen is megismerkedhettek üobó István régi városával. Az élménydús kirándulást a budai járás KISZ-bizottsága rendezte, a részvevők a kör­nyék üzemeiből és községeiből jelentkeztek. Legtöbben a Diúsdi Csapágygyárból, a Pré­selt Acél- és Kovácsoltáru- gyárból és Törökbálintról jöt­tek, de szép számmal képvisel­A fiatalok egyik csoportja Eger legmagasabb pontjáról, a líceum toronyteraszáról figyeli a város nevezetességeit »\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\^^^ í ; gyök? Ezt mondtad nekem? Nekeeemmm ... — S már ütött is. A fiú sem hagyta magát, visszaütött, még pedig igen szerencsésen, mert a másik úgy elnyekkent, hogy pár pil­lanatig levegőt sem kapott. A fiú már ugrott, volna is kifelé, de a földrekerült kö- tözködő egyik, szintén nem szín józan komája utána ug­rott, s úgy szúrta hasba B.-t, hogy alig tudták a szerencsét­len fiú életét megmenteni. A késelőt persze letartóztat­ták. Rosszképű alak. olyan, akire az ember azt mondja: rá. nézésre öt év ..: — Először van börtönben? —• Másodszor. — Először miért volt? — Lopásért. Nyolc hónapot. — Tudja, hogu maidnem meghalt a fiú? — Tudom. — Megbánta? Nem erre válaszol. Arra, ami sokkal jobban izgatja: — Elkapnak érte. Most nem úszom meg könnyen ... A virtuskodó legény — aki különben azóta olyan, mintha kicserélték volna, a kocsma tá­jára sem megy — íme majd­nem a másvilágra juttatott egy ártatlan, talpig becsületes fiút. aki a menyasszonya mellől ug­rott be egy pohár borra, s bőr- főnbe a komáját. Utóbbiért azonban nem kár ... m látom az magam be­Ha nem magam Iratokat, s ha nem szélek a szereplőkkel, akkor azt mondom, hogy Háry Já- hos. vagy legalábbis Münchau- Jen báró találta ki a dolgot. De mivel magam bizonyosod­tam meg. hát igaz. A nyolctagú társaság pely- hedző állú legényekből ver­buválódott. Jó időben a régi homokbánya gödreiben kupo­rodtak össze, télvíz. idején meg valamelyikük istállójában, nyári konyhájában, mikor hol. Ilyen istállóbeli eszmecsere folyt azon a februári estén is. amikor megszületett a „nagy terv”. Szemrevaló, nagyon szép teremtés volt a fiatalasz- szony. aki szóba került, a fér­je katona, egy esztendeje van még hátra. A legények persze nem a legépületesebben tár­gyalták a dolgot, s hogy, hogy nem, addig vitték, hogy meg kellene ijeszteni a menyecskét. Meg is beszélték, hogy még az este nyélbeütiik a dolgot. A két legnagyobb hősködő rögtön vállalkozott is. hogy no, majd ők ... Ketten velük mentek volna, hogy „ellenőriz­zék” a dolgot (micsoda szer­vezés!), de végül is mind a hatan a két fiúval tartottak. Tudták, hogy az öregék nin­csenek otthon, a szomszéd fa­luban vannak valamelyik ko­mánál disznótoron, s a me­nyecske egyedül van a házban* A házzal szemben levő üres telken el is bújt a hat fiú, a másik kettő meg nekiindult. Este tíz felé mór néptelen az utca. különben sem a falu kö­zepe. így hát nem sokat tana­kodtak, hanem átmásztak a kerítésen, s uccu befelé. A szoros értelmében betör­ték a bejáró ajtót, s nagy hanggal nyitottak be a fiata­lok szobájába — ismerték a házat, a férj öccse valamikor a pajtásuk volt —, ahol a zajra persze felugrott a me­nyecske, s amikor meglátta a két fiút, álmélkodva kérdezte, hogy mit akarnak. Persze, azok nem szót váltogatni jöt­tek, hanem szemtelenkedni kezdtek az asszonnyal, aki nem volt rest. s akkora si­koltozást csapott, hogy a szom­szédok pillanatok alatt kiug­ráltak. s ki lajbiban. ki meg gatyásán rohant átal hozzájuk. Mire a két legény észbe ka­pott volna, már ott szorongott a szomszédok gyűrűjében, s csak az mentette meg őket a csúnya veréstől, hogy az ud­varon didergető volt a februá­ri hideg. A botránynak per­sze híre szaladt, s már a rendőrség is tudta, amikor másnap a fiatalasszony meg­jelent, hogy a feljelentést- meg­tegye. Az eljárás megindult, bírósági ügy lesz a nagy virtus vége. A két legény már szánja, bánja a dolgot, meg főleg a szégyent, hiszen kicsi a falu, mindenki ismeri őket, dehát visszacsinálni már nem lehet. Szívják a cigarettát, össze- összepislantanak, s kérdezés közben is egymást lökdösik, hogy a másik válaszoljon, ne ő. Virtus. Míg a múltban látástól vakulásig dolgozott a pa- f rasztfiatal és nem maradt más vissza, minthogy „két deci % fröccsel" becsülje magát, addig ma megváltozott minden. Míg í, a múltban, ha többet dolgozott, a gazdáé, a földesúré volt a % többlet, addig ma az övé, a saját boldogulását szolgálja. Ért- Jí hető tehát, ha a múltban bicskázásokban, fokosok csatájában, | söntések mellett feszültek az izmok, ma viszont földeken traktor nyergében, az üzemekben több, jobb munkáért dolg> nah a kezek, a sportpályákon nemes vetélkedés indul és a vir- í tusnak, az erőmegmutatásnak a fentiekben elmondott példáit ‘j csakis úgy ítélhetjük meg, mint a múlt visszajáró kísérteiéit, í amelyeket nem elég letörni, megakadályozni, hanem nevelés- $ sei, felvilágosítással megfelelő irányba; a munka, a sport, az í alkotás területére kell terelni a fiatalokat. ... . .... í 1 Mészáros Otto 1 Az egykori harcok színhelyén most békés kirándulók is­merkednek Dobó István várával. » ■— Hogy jutott eszükbe ez az £ egész dolog? j — Nem, nekünk jutott £ eszünkbe. C. Jóskának. — Maguk meg kaptak rajta! % — Hát viccnek szintűik ... í — Jó kis vicc, mondhatom. Hát mégis, mit gondoltak, hogy '/, éjnek idején csak úgy be lehet % törni valahová ... — Nem volt az betörés! % — Hát? Hogy mentek be? $ — Benyomtuk az ajtót. Nem $ volt az bezárva, csak riglizve. % — Megbánták? » ^ *— Meg hát. Apám úgy meg- £ vert... ^ — Hát maga — fordulok a /, másikhoz. í Bólint. 2 T- Engem is. f — S mit szól majd az asz- $ szony térje, meg a komájuk, az % Öccse? % — Megüzenték, hogy a Iá- ? búnkat be ne tegyük ... ^ • Hát igen. A férjéknek meg- ^ volt az eszük. Nem csaptak ^ önbíráskodást, majd elintézi a ^ bíróság, a magánlaksértésért, a í botrányokozásért meglesz a ? kellő jutalma a két hősnek. ^ Akiknek nem volt meg a ma- í gukhoz való eszük. Akik „csak £ viccelni akartak” ... ^ \ tették magukat a kisebb fal­\ vak is. ■ Ragyogó napsütésben gör- : dűlt ki Pestről a kirándulókat i szállító két hatalmas farmoto- : ros autóbusz, s Aszódtól kezd- i ve virágzó gyümölcsligetek : között és zöld erdők mellett í kapaszkodott az északi felvi­dék egyre emelkedő lankáira. : Útközben a fiatalok énekeltek, | beszélgettek, ismerkedtek egy­mással. Gyöngyösön rövid vá­rosnézésre álltak le a kocsik és mire a nap félmagasra ka­paszkodott, befutottak Egerbe, a Dobó térre. Tömérdek látnivaló, sok-sok műemlék, szebbnél-szebb épí­tészeti remekmű kötötte le a fiatalok figyelmét. Az egyik csoport a székesegyházat nézte meg, mások a pedagógiai fő­iskola régi épületrészével, a líceummal ismerkedtek, de legtöbben egyenesen a várba indultak. 1552 őszén több mint 100 ezer török rohanta meg az északi bányavárosoknak ezt az egyik legfontosabb kapuját. Európa akkori leghatalmasabb hadseregével szállt szembe Dobó István maroknyi csapata, s az egriek állták az ostromot, Ali basa kénytelen volt meg­futamodni ... Ma is állnak még a falak, megvannak a földalatti folyosók és sok-Sok qreklye idézi a hősi múltat. Kirándulóinkra talán ez a régi vármaradvány gyakorolta a legnagyobb hatást. Persze, a karcsú mecsetbe is sokan fel­másztak. Sőt, a kíváncsiabbak még a város környékét is be­járták. Délután borkóstolás követ­kezett, s a legnagyobb elisme­rést a „bikavér” aratta. Már alkonyodott, 'amikor a város főterén újból összetalálkoztak a csoportokra szakadt fiatalok, akik aztán sok-sok élménnyel és a bikavértől még vidámabb hangulatban elindultak haza­felé. S. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents