Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-19 / 66. szám

SS59. MÁRCIUS 19. CSÜTÖRTÖK UEGVEt ^/Cirlap 2,5 százalékos önköltségcsökkentés ” 3millió forint megtakarítás Több és jobb árut adnak exportra a Budakalászi Textilművek dolgozói Lelkes közösség a Budaka­lászi Textilművek munkás- és műszaki gárdája. Nem egysze­rű szójáték ez, hanem reális valóság. Milyen könnyű leírni e pár elismerő szót. De nem Volt könnyű az út a gyárban, amíg idáig eljutottak. Évek ke­mény munkája alakította ki az üzemi törzsgárdát, amelyre mindenkor bizton lehet számí­tani. A bizalom szülte ezt a lég­kört. Bíznak a do%ozók ügyünk egészének igazában, bíznak a gyár gazdasági, mű­szaki vezetőiben. Ez a bizalom kölcsönös, egymás őszinte meg­becsülésén alapszik. * Az űj légkör kialakulásával egy időben az üzem termelési eredményei is megjavultak. Ennek egyik legfontosabb bi­zonyítéka, hogy a dolgozók a tervek teljesítése mellett a párt és a kormány takarékossági felhívását követve, már tavaly több, mint fél­millió forinttal túlteljesí­tették eredetileg kétmillió 200 ezer forintos takaré­kossági tervüket. Az eredeti tervnek körülbelül egyharmadát maguk a dolgo­zók állították össze okos, meg­fontolt javaslataikkal. Már dolgoznak az idei taka­rékossági tervjavaslaton. A ta­valyihoz hasonlóan az idén is a dolgozókkal együtt készítik el a terveket. Ez a biztosítéka annak, hogy az idén még foko­zottabban javulnak az üzen» eredményei. A szövőnők, az orsózónők, a gyár minden dolgozója, KesseJ- ring Ferencné. Branczeisz Já- nosné és a többiek valameny- nyien megértették, hogy hozzá­juk is szól a párt Központi Bi­zottságának március 6-i hatá­rozata. Ez a határozat a szo­cializmus építésének’ meggyor­sítására, több, jobb és olcsóbb áru termelésére, életünk to­vábbi javításának gyorsabb megalapozására hívja fel a fi­gyelmet. Megértették ezt és a munkaverseny egyre szélesebb méreteket ölt az üzemben. A gyár vezetői felmérték az üzemben rejlő lehetősé geket, hogy reális, megva­lósítható feladatokat állít­hassanak a munkaverseny elé. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a mennyiségi terv öt százalékos emelésére van mód az üzemben. Az így nyert több­lettermékeket exportra viszik. A gyár termékeit dicséri az a tény, hogy az Amerikai Egye­sült Államokba első ízben je­lentős mennyiségű textilfélesé­geket exportálnak. E cikkek népszerűségére jellemző, hogy első negyedévi megrendelései­ket a második negyedévre 1s megújították az amerikaiak. A terv mennyiségi túlteljesí­tését nem a munkatempó foko­zásával kívánják elérni, hanem a termelékenység öt százalékos emelése révén. Ezt a gépesítés fokozásával, a műszaki színvo­nal javításával érik el. Negyven új csehszlovák szövőgépet és 14 automata szövőgépet terveznek mun­kába állítani. Az új gépek beállításával pá­rosul a szervezés megjavítása és egyes munkafolyamatok tö­kéletesítése. Ilyen lesz például a fehérítés folyamatossá tétele. Ezáltal csökken a gyártási idő és a fehérítéshez használatos vegyszerekből is kevesebbre lesz szükség. A gyár adottságai, az önkölt­ség 2,5 százalékos csökkentését teszik lehetővé. Ez a kis szám önmagában még nem sokat mond. De ha figyelembe vesz- szük, hogy a 2,5 százalékos csökkenés körülbelül hárommillió fo­rint megtakarítását jelenti, azonnal szembetűnő e célkitű­zés óriási haszna. Miközben ezeket a lehetősé­geket latolgatják a Budakalá­szi Textilművekben, egy pilla­natra sem feledkeznek meg a minőség állandó javításáról. Nemcsak felvilágosító munkát végeznek ennek érdekében, ha­nem a bérezésnél is előnyben részesítik az elsőosztályú ter­méket készítő dolgozókat. Már­cius 9-én minőségi bérezést vezettek be a szövődében. En­nek értelmében átlagosan 18 százalckkat többet fizetnek az első osz­tályú munkákért. Aki viszont figyelmetlenségből harmadosztályú textíliát csi­nál, annak két százalékkal csökken a bére. Igazságos ez a megoldás, a dolgozók is a nnák tartják. Csak azt kérik a vállalat veze­tőségétől, hogy biztosítsák az első osztályú termékek gyártá­sához szükséges feltételeket. Biztosítsák a jobb előkészítő munkát és a megfelelő anya­got. Az előkészítő dolgozói a mai termelési tanácskozáson mond­ják majd el, hogy mit tesz­nek az első feltétel biztosítá­sáért. A második feltétel meg­teremtését az üzem vezetői vál­lalták. Most már semmi komo­lyabb akadálya sem lehet an­nak, hogy a ma délutáni ter­melési értekezleten, a feltárt lehetőség alapján a Budakalá­szi Textilművek dolgozói és műszakjai is elkezdjék célkitű­zéseik megvalósítását. (farkas) Vándortéglagyárak, vályogvető-gépek A Szolnok megyei új ter­melőszövetkezetek építkezé­seinek megkönnyítésére széles­körű mozgalom bontakozott ki a megyében. A téglagyárak vállalták, hogy hétmillió tég­lát gyártanak tértén felül. A Jászberényi Aprítógépgyárban olyan téglaipari gépek gyár­tását tervezik, amelyek a hely­színen segítik a szövetkezeti gazdaságok építkezéseit. Sor kerül többek között úgyneve­zett vándoi'téglagyárak építé- sére. amelyek minden olvan helyen üzemeltethetők, ahol tégla készítésére alkalmas agyag található. ‘A gyár mű­szaki kollektívája már dol­gozik a vályogvetés gépesítésén is. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy sikerrel old­ják meg a feladatot. A ké­szülő géptípus óránként ezer vályogot készít. A termelőszö­vetkezetek építkezéseit messze­menően támogatják az épí­tőipari szakszervezetek is. Nyugdíjas kőművesekből, ácsokból és egyéb szakmunká­sokból két brigádot alakítot­tak, Bőséges árukészlet várja a húsvéti vásárlókat A kereskedelem valameny- nyi ága felkészült a húsvéti ünnepekre. Az élelmiszer-, az édesség-, a ruházati és az iparcikk-kereskedelem bősé­ges áruválasztékkal várja a vásárlókat. Sok ízléses új játék kerül forgalomba, s a műanyag­játékok választóivá is növeke­dett. Az idei újdonság a lab­dázó fóka és’ az olcsó mű­anyagnyuszi. Bővült az édességek válasz­téka is. Az üreges csokoládé- figurákból az ipar csaknem 7 vagonnal, a likőrkrém-to jós­ból pedig egy vagonnal hoz forgalomba. A konfekciókereskedelem a tavalyinál lényegesen több újvónalú férfi- és női ruhát kínál eladásra. A cipőkeres­kedelem újdonsága a hegyes- orrú szandál. A méteráru­kereskedelem műszálas szö­veteket és banlon-anyagokat. hoz forgalomba. tejfeldolgozás a péceli Zöldmező Tsz-ben Április 1-én megnyílik az új visegrádi diákszálló A Pest megyei Idegenforgal­mi Hivatal — mint ismeretes — még a múlt évben elhatá­rozta, hogy Visegrád idegen- forgalmának föllendítése érde­kében korszerű átvonuló szál­lást rendez be olyan kirándu­lók számára, akik több napot kívánnak eltölteni ezen a gyö­nyörű fekvésű, vadregényes üdülőhelyen. Sikerült megsze- ^ reznie a Csemégekereskedelmi ^ Vállalat visegrádi üdülőházát, ^ amelyben néhány hónappal ez- ^ előtt meg is kezdték a szűk- ^ séges átalakítási munkálato- ^ kát. Az épületet mái- teljesen ^ rendbehozták, kiegészítették ^ fölszerelését és az új szállást ^ április elsején át is adják ren- % deltetésének. A .diákszálló;’ — $ ahogyan az átvonulószállást $ nevezik, bár ez az elnevezés $ félreértésre ad alkalmat, mert ^ nemcsak, a kiránduló diákok, $ hanem minden más kiránduló ^ is kaphat szállást benne — a $ patak partján, szép, két holdas ^ park és gyümölcsös közepén ^ fekszik, a Széchenyi utca 7. ^ szám alatt, ötven férőhely van ^ benne teljesen fölszerelt ^ ágyakkal. Van vízvezetéke, § villanyvilágítás, a vendégek ^ tehát igen kellemesen tölthe- ^ tik el benne az időt. Már megállapították a szál- | lásdíjaí is. Igénybevételéért | naponta 8 forintot kell fizetni > a 2—2 forint üdülőhelyi hozzá- § járuláson kívül. Az érdeklődés $ igen nagy, május utolsó hetére, $ júniusra és júliusra már úgy'- § szólván valamennyi helynek § van igénylője. Az épület rend- ^ behozása és felszerelése kü- $ lönben — amihez a Pest me- $ gyei Tanács hathatós segítsé- ^ get nyújtott — nyolcvanezer | forintba került . A visegrádi diákszállón kí­vül a Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal Leányfalun ha­sonló rendeltetéssel hűszágyas átvonuló szállást rendez be, Vácott pedig egy nagyobb diákszállást. Mind a két ide­genforgalmi intézmény még ebben a szezonban megnyílik. A péceli Zöldmező Termelőszövetkezet tehenészete na­ponta jelentős mennyiségű tejet ad. A napi tejmennyiség egy része közvetlenül eladásra kerül, a többit pedig a termelőszövetkezet házi tejfeldolgozójában kezelik. Az itt előállított túrót és tejfelt szívesen vásárolják a község lakosai WERMACHT és BUNDESWEHR K ét ismerős fogalom, mely a világon mindenütt, min­den becsületes emberben iszo­nyatot és gyűlöletet kelt. Mert mindkét fogalom háborút, gyilkolást, pusztítást jelent. A Nyugatra szökött magyar hazaárulók — régiek és újak, akkor a Wehrmachtban. ma a Bur.deswehrben látják álmaik valóraváltóját. Akkor ... 1944. március 19- én, tizenöt esztendeje, amikor Magyarország még látszat füg­getlenségét is elvesztette, s megszállt terület, a német bi­rodalom egyik gyarmata lett. S az akkori gyilkosok, nép- nyúzók jó része, az akkori hazaárulóik legtöbbje oltal­mat és nyugalmat talált azok­nál. akiket szolgált. Oltalmat ahol a revansra vágyó politi­kusok és politikus-katonák új háború tervét forralják. S a boszorkánykonyha körül ott nyüzsög’ a kipróbált sakálhad, a hazaárulóik minden rangú- rendű képviselője, akik kon­cot, részt remélnek az új háborúból. Hogy milyen áron? Hiszen az nem számít. Nem számított a második világhá­borúban sem. amikör több mint hatszázezer magyar éle­tével fizettünk országvesztő uraink politikájáért, s nem számított az első világháború­ban sem, amikor ismét a né­met imperializmus szekerét tolták hazaáruló uraink. E gymás után rendezik ,.ba­ráti” összejöveteleiket a volt Wehrmacht tagjai, volt Gestapo- és SS-legények Nyu- gat-Németörszágban. Nem egy közülük az új nyugatnémet, hadsereg, a Bundeswehr tag­jaként jelenik meg ezeken a találkozókon. S túl azon, hogy volt gazdáikat. Hitlert és társait dicsérik, előre is néznek: a „keleti határok rendezését” hajtogatják, a „német élettér bővítéséről” be­szélnek. S találkozóik Mett ott nyújtogatja keselyűnya­kát az amerikai gazda, fel­rémlik a rakétafegyverek és atomágyúk sora. Milyen intő, figyelmeztető jelkép. Volt gyilkosok szö­vetsége a háborúra spekuláló halál-politikusokkal. Mert a fasiszta fenevadat saját bar­langjában ölte meg a Szov­jetunió vöröshadserege, de akadnak, akik fel akarják tá­masztani. Vannak, akik feledni felednek, de tanulni a vere­ségekből nem tanulnak soha. Akik nem akarják megérteni, hogy még egyszer nem lehet aakdálytalanul a népek nyaká­ra szabadítani az emberiség történelmének legvadabb fe­nevadját. akik nem akarják meglátni, hogy a „keleti ha­tárok” rendezése lehetetlen­ség. mert a keleti határokon népek, nemzetek acélökle pi-, hen, s könyörtelenül lesújt azokra, akik visszafelé akar­ják forgatni a történelmet, akik újabb 1944. március 19-ét és hasonló dátumokat akarnak naptáraikba felje­gyezni. Sakálok hada kórusban üvölt, s kipróbált gyilkosok­ból verbuválódik új Wehr­macht. s gazda is akad. akik oltalmazó szárnyakkal védik a fenevadíiókát. De új a helyzet, mások a szereplők a történelem szíhpadának má­sik oldalán. Nem hazaáruló urak, nem népvesztő politi­kusok várják diadalkapukkal a megszálló csapatokat, ha­nem modern, hatalmas fegy­verekkel rendelkező hadse­regek. megtalált hazáját for­rón szerető dolgozó nép. mely­nek tagjai egytől egyig tanul­tak a történelemből, tanultak a német militarizmus történe­téből és soha nem engedik azt újra játszani. És nem utolsó­sorban él és virágzik a Német Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió hosszú évek óta harcol a német kérdés rendezéséért. A volt gyilko­soknak persze nincs ínyére ilyesfajta megoldás. A népek azonban ma már 'szemben áll­nak a gyilkosakkal, nem hagy­ják vágóhídra hajtani magu­kat, nem szegődnek ország- vésztő, hazaáruló politikusok mellé. Szemben állnak a há­borús politikával, s azokkal, akik ezt a politikát képviselik. Mert tudják, hogy hívják azt Wehrmachtnak vagy Bundes- wehrnek, a lényeg egy: a né­pek leigázása, pusztítás és ha­lál. S tudja ezt a fekete év­fordulóra emlékező magyar nemzet is, Tudja és soha nem feledi. Éberen figyel a Nyugat­ra, és soha. soha többé nem en­gedi magyar földre lépni a német militarizmus minden szépet legázoló katonacsizmáit. Nincs hiány műtrágyában, védőszerekben és kerti magvakban Ráckeve. Szigetbecse, Lórév, Makád boltjaiba megérkeztek a növényvédőszerek, műtrá­gyák és tavaszi vetőmagvak. Az elmúlt évinél egyharmad- dal több védekezőszert, össze­sen csaknem 500 mázsát kap­tak a szövetkezetek, ezenkívül csaknem 2000 mázsa műtrá­gyát, szuperfoszfátot, kálisót és pétisót. A termelőszövet­kezetek eddig mintegy 300 mázsa műtrágyát vittek el a boltokból. A közkedvelt tasakolt zöld­ség- és virágmagvakat a szö­vetkezeti boltok csaknem mind eladták. Az igényeket mind nö­vényvédőszerekből. mind mű­trágyából és kerti magvakból ki tudják elégíteni. Egyedül pétisóból mutatkozik némi hiány. W////////////////////////////Z/////Z////////////////^^^^ EZERNYI EMLEK zom. S bizonyításul mutat­ja az újságot, amely ott fekszik a kis asztalon. A Nép- szabadság mellett német, fran­cia lapok. Ezeket is rendszere­sen olvassa. De mikor olvashatott a búj- kálások. üldöztetések idején? Mindig, szünet nélkül tanult, vallja Lendvay elvtárs. Hat elemit végzett. De Marxot, En- gelst, Rousseaut és Voltairet anyanyelvukön olvasta. Estéit, éjszakáit töltötte a könyvek társaságában. S bár hatvanhét éves, a piros, kék ceruza min­dig készenlétben áll ma is az asztalon. — A mai fiatalok — mondja Lendvay elvtárs — gyakran úgy tűnik, robogó vonatra ug­ranak fel. De azt nem tudják, honnan indult a gyors és sok­szor talán azt sem, milyen úton robog majd végig. Pedig nem elég a rohanó jelen tör­ténelmét, marxi tanait ismer­ni, hiszen alap nélkül nem szi­lárd az épület... Meg kellene a fiataloknak is ismerni Marx eredeti munkáit, de még az idealizmussal is foglalkozniok kellene, hogv teljes szívvel harcolhassanak... M ert a könyvek sok minden­re megtanítanak és sok nehéz harcon átsegítenek, Lend,vay elvtárs minden pénzét könyvre költötte. Ezek­ből tanulta meg szeretni a pár­tot és harcolni a munkásosz­tály hatalmáért. Az édesanyja is, aki szervezett munkásasz- szony volt, erre tanította. És ezt a tanítást soha nem feled­te. Lendvay elvtárs tizenegy éves korától dolgozott és alig érte el a kamaszkort, amikor már részt vett a sztrájkokban. S ott a könyvek között me­sélni kezdett nekem az életé­ről. Olykor megállt és kétked­ve nézett rám. Mert félt, hát­ha nem értem meg, nem érzem meg szavaiból, milyen is volt a múlt. A fiatalok talán nem is érthetik neg igazán, milyen volt éipő nélkül hóban járni vagy hideg szobában kuporog­ni és várni, hátha hamarább ér haza a testvér és akkor an­nak a kabátjában egy kicsit kimenni az utcára. Mert csak egy kabátjuk volt... Hogy érthetnék meg úgy igazán a múltat a mai fiatalok, akik sza­badon választanak pályát és válogatnak az állásokban, mi­lyen nyomorúságos lehetett a gyárkapuk előtt ácsorgó százak csoportja, akik lesték: hátha a százak közül „ő“ is az öt kö­zött lesz, akiket felvesznek alkalmi munkára... S hogyan oszlottak szét a csalódottak, pedig egyik sem hitte igazán, hogy akár ma, holnap vagy holnapután rá is sor kerülhet... Lendvay elvtárs sztrájkokat idéz, szervezkedések emléke kél életre. Egész világ tárul ki szavai nyomán. Ő ötvennégy éve kapcsolódott a mozgalom­ba. Volt Bécsben és Párizsban. Bejárta Svájcot, eljutott Tan­gerig. Volt Kopenhágában és Oránban. Látta a Louvret és a British-múzeumot. Eredetiben csodálhatta Tintoretto 'képeit... S-tagja volt a Német Kommu­nista Pártnak... Két évet ra­boskodott Teresienstadtban.. ■ 1918-ban részt vett a katona- és munkástanácsok alakításában. Az őszirózsás forradalomban is ott volt. Szervezte ő is a pár­tot. Szolgált a vörös hadsereg­ben. Csúcsáig vezette csapatát. A cseh fronton is parancsnok volt. És később kinevezték a 69. dandár parancsnokává.., Ezernyi emlék! E 's ma is dolgozik. A helyi pártszervezet tömegszer­vezője. Segíti az új nemzedé­ket. Tapasztalatával, tudásával. Egy gazdag élet egész kincses­tárával. S mindehhez volt és van ereje, ideje is. S. Á, mi igaz, az igaz... A leg­utóbbi konferenciára nem készültem. Nem volt időm, és nehéz bevallanom, de kedvem se hozzá. A konferencián csend­ben ültem, másokat hallgat­tatni. Utána megfogadtam, hogy máskor nem megyek készület­lenül __De azzal rrientegettem mag am: az élet úgy sem áll meg. A munka sem akad el. És kevés, hiába, nagyon kévés az időm ... ... A minap Lendvay József elvtársnál jártam Vecsésen. Könyvtárszobájában térdelt és ezernégyszáz könyve között vá­logatott. Kiállításra készíti őket» Egyet-egyet a kezembe adott: — Ezt nézze elvtársnő, ezt! És már halomba gyűltek előttem, mellettem a könyvek. Körülbástyáztak a régi köte­tek. Úgy olvastam volna belő­lük! Úgy kínálták magukat! Forgattam a lapokat. A sze­mem itta a sorúkat, de így, ez az össze-vissza lapozgatás csak a tudásszomjat ébresztette fel bennem. Mit nézzek előbb? Az 1848-as kiadású Német Enciklopédiát, Marx gazdasági tanát, amelyet f 1919-ben adtak ki? Vandervel­de könyvét, Bacsó Béláét, az SZDP első kiskátéját 1889-ből, Libknechtet, 1898—1905 egybe­kötött újságokat? Müncheni, moszkvai, New York-i, lipcsei kiadásokat... Német, francia, magyar könyveket... Marxis­tákat és utópistákat? s Lendvay elvtárs mind ol­vasta volna őket? Felelet nélkül is tudom. Piros, kék ce­ruzás aláhúzások, margójegy­zetek árulkodnak: a könyvek, nem díszpéldányok. Nem üres szenvedély-gyűjtötte könyvtár ez. S a politikai kötetek mel­lett ott van szépirodalmi gyűj­teménye is. Külön a magyar, szovjet, angol, francia írók mű­vei. Régiek és újak. Mert Lendvay elvtárs ma is minden szépet megvesz. Olvas, tanul — Nekünk tanulnunk kellett — mondja. — Világosságot gyújtanunk az agyakban. Ér* vélni kellett az idealista ideo­lógia ellen. Hogyan tehettük volna, ha nem ismerjük azt az ideológiát, ami ellen hadakoz­tunk. Nekünk meg kellett ma­gyarázni, miért hiszünk az esz­mékben. mi lelkesít minket. — Ma sem tudnék addig reg­gelizni — folytatja —■, az újságot át nem lapo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents