Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-17 / 64. szám

1959. MÁRCIUS 17. KEDD hírlap Félig sikerült riport a Csepel Autógyárból Nagyszerű munikamozgalcm indult meg a Csepel Autógyár­ban pártunk Központi Bi­zottságának március 6-i ha­tározata nyomán. Azért láto­gattam el tegnap az üzembe, hogy megtudjam, milyen célki­tűzéseket állítottak maguk elé a lehetőségek alapos felmérése nyomán. A gyári pártbizottság admi­nisztrációs irodájában moso­lyogva fogadott az adminiszt­rátor elvtársnő. Amikor So­mod! elvtárs, megbízott pb-tit- , kár holléte iránt érdeklődtem, kedvesen újságolta: — Az üzemben van, értekdeten.-- Hol? ■— Nem tudom. Több helyre is elmegy. — Miről tárgyal? — érdek­lődtem tovább. — Nem tudom — válaszolta huncut mosollyal. Nem hagytam magam: — Ki \'an bent? — kérdez­tem tovább? — Szatmári elvtárs, a szer­vező titkár — hangzott a vá­lasz. — Akkor vele beszélek — álltam elő a kívánsággal. — Nem lehet, tárgyal, tessék Várni, amíg vége lesz — mond­ta és székkel kínált. Mit tehettem? Mélyet sóhaj­tottam és helyet foglaltam. Ha várni kell, hát várok. Máskor is történt már ilyesmi, tollra- való várakozás közben. Eltelt öt perc, tíz. tizenöt, még mindig nem nyílt az ajtó. Közben sűrűn csengett a te­lefon. — Igen, meglesz. Majd szó­lunk neki — kapták a vá­laszt a hívó felek. Két munkaruhás dolgozó lépett a szobába: — Itt van Szatmári elvtárs? — kérdezték a párnázott ajtó­ra mutatva. — Igen. de várni kell, mert az elvtárs (mármint én) előbb .jött. — Rendben van, de mi nem érünk rá. Vár bennünket a munka — mondták és minden formaságot mellőzve, lenyom­ták a kilincset és mentek is befelé. Kovács Zsiigmond és Fehér István dolgozók is munkaru­hában jöttek be. Persze, hogy nekik is sietős volt a dolguk, mert várta őket a munka. Az­tán mások jöttek és elmentek, de a tárgyalásnak nem akart vége lenni. Nem futotta tovább a türe­lemből. Felmentem az igazga­tóságra. — Miért ez a nagy sürgölő­dés? — kérdeztem Regős elv­társtól,- A kongresszusi mnnkavemnyre készülünk — válaszolta moso­lyogva. Papírt és ceruzát kotortam elő, várta a további felvilá­gosítást, de megállított. — Ne fáradjon. Egyelőre nem mondhatok semmit. _ ??? — Csak annyit, hogy a múlt szombati pártbizottsági ülé­sünkön jelentőségteljes dolgok­ról tárgyaltunk. De amíg a hol­nap kezdődő termelési tanács­kozásokon el nem fogadják javaslatainkat a dolgozók, ad­dig egy szót sem szólunk a mi javaslatainkról — fűzte hozzá magyarázatképpen. Mit tehettem, elköszöntem tőle. — Megpróbálom a tervosz­tályon — ötlött fel bennem a gondolat. De ott sem volt nagyabb sze­rencsém. Homoródi Andorné elvtárső, az osztály vezetője Pajor Vilmos értékesítési osz­tályvezetővel és Berts Géza motor-előadóval tárgyalt. Mi­ről másról? A titokban tartott tervekről. — A kongresszusi felajánlá­sok lehetőségeit vizsgáljuk — válaszolták érdeklődésemre. — Mégis, mit lehet és mit akarná tenni? — tettem fel a puhatolózó kér­dést. — Több traktormotort aka­runk adni a mezőgazdaságnak, több kombájnt az aratáshoz, több szivattyúmotort az öntö­zéshez, több autóbuszmotort és egyéb tartozékokat a közleke­dés megjavítása érdekében. — De mennyit? — kérdez­tem óvatosan. — Jöjjön el az elvtárs a hé­ten csütörtökön sorra kerülő megyei pártaktívára, ott min­dent megtudhat. Jól hegyez­ze ki addigra a ceruzáját — válaszolta a már ismert mo­sollyal- Homoródiné elvtársnő. Nem maradt más hátra, tő­lük is elköszöntem. Vissza­mentem a pártbizottságra. A megbeszélés még mindig tar­tott. Nem adtam fel a reményt. Átmentem a motorgyárba. Ta­lán ott nagyobb szerencsém lesz. — Majd a pártaktíván min­dent elmondunk — szafkította félbe kérdezősködésemet Ko­pácsi elvtárs. Mégis szerencsém volt. Itt találkoztam össze véletlenül Somodi elvtárssal, a pártbizott­ság titkárával. Persze, tőle is hiába kérdezősködtem. Csak annyit mondott: — A sorrakerülő termelési tanácskozáson sok értékes javaslat várható a dolgozóktól. Ezeken a megbeszéléseken dől majd el, hogy mit vállalunk a kong­resszusi munkaversenyben. Amíg a dolgozók megbeszélései le nem zajlanak, nem mondha­tunk semmi konkrétumot. Együtt jöttünk ki az épület­ből a műhelyen keresztül. Rend és tisztaság mindenütt. Üröm nézni, milyen szorgal­masan dolgoznak az emberek. A főtengelyt megmunkáló gépekül ez érve, a garmadában álló nyersdarabokra mutatva megjegyezte Somodi elvtárs: — Sohsem volt még ilyen előretartásunk. Lehet dolgozni, van mit csinálni. Elbúcsúztunk. Sietett egy másik tanácskozásra. Ö is az­zal biztatott, hogy a megyei pártaktíva csütörtöki tanács­kozásán megtudom mit vállalná a Csepel Autógyár dolgozói a kongresszusi munkaverseny­ben. E félig sikerült riport után mit tehet az újságíró? Elnézést kér az olvasótól és megígéri, hogy ha tudomást szerez róla, megírja azt is, amit most még nem tudott megírni. Farkas István IMI MOTOR címmel üzemi lap jelenik meg az Ipari Műszergyárban Március 21-én, a Tanács­köztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján Imi Motor cím­mel sokszorosított üzemi la­pot jelentet meg az Ikladi Ipari Műszergyár párt- és szakszervezete. Ez a kisalakú, négyoldalas újság a gyár dol­gozóinak lapja lesz, minden­napi munkájukhoz, fejlődé­sükhöz ad segítséget. Az első szám vezércikke méltatja március 21 jelentő­ségét. hírt ad a gyár munka- védelmi helyzetéről, a nyere­ségrészesedésről és a gyár leg­fontosabb feladait ismerteti. Az új üzemi lapot 16 fős szerkesztő bizottság szerkeszti. Négy rovatot szerveztek, amelyek átfogják a gyár dol­gozóinak egész üzembeli éle­tét. A kereskedelmi és vendéglátóiban | tanulók versenye A Belkereskedelmi Minisz­térium oktatási osztálya a leg­jobb kereskedelmi és vendég­látóipari tanulók részvételével versenyt rendezett. Hétfőn délután a harmadéves pincér- tanulók mérték össze tudásu­kat a Duna-szálló egyik föld­szinti különtermében.-'A vizs­gatételek között sok ,.fogas” kérdés volt. Az ifjú szakem­berek menyegzői asztalt terí­tettek, hidegtál-bemutatókat rendeztek, s válaszolniok kel­lett például arra: mennyi a bor szesztartalma, mi a kü­lönbség a halászlé és a halle­ves között. A bíráló bizottság véleménye szerint a fiatalok § nagy hozzáértésről tettek tanú- i ságot. Kedden a kereskedelmi § és szakácstanulóknak rendez- ^ nek hasonló versenyt és az | ©gyes szakágak első helye- ^ zettjeit szerdán kitüntetik. TALAJJAVÍTÓ GYÁR Épül az ország első talajjavító gyára a Heves megyei Fel­1'k^nánU nn A liololmoc m nh V plí t ÖV pllPD német községben. A hatalmas mészkőhegyek tövében épülő üzem májusban kezdi meg működését. Itt őrlik porrá a közelben található bányamészkővet, amely 80 százalékban kalciumkarbonátot tartalmaz s ezért a sava­nyú és szikes földek kiváló javító anyaga. Képünk a 28 méter magas örlőművet mutatja be. amelynek gépei na­ponta ezer tonna talajjavító anyagot „termelnek” \\.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXX>XX\XVXXXXXXXXXXXXXXVXNXXXXXXXXV'.XX'XXXXXXXXXVXXXXVXY>» Primőrárut termel a tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet Régimódi kerekes kút körül foglalatoskodik néhány em­ber a tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet udvarán. Kezükben hosszú cső, s azon fáradoznak, hogy elvezessék a vizet a kúttól a régi ser- tésfiaztaíóig, amely az udvar túlsó végében van. A tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet tízéves múltra tekint vissza, de eb­ben az esztendőben egészen más irányban fejlesztik gaz­daságukat, más célokat tűz­nek ki, mint a korábbi Idők­ben. Eddig főleg a tagság szükségletére termeltek, s a munkaegység után termény­ben fizettek. Ennek megfele­lően az utóbbi időkig meg­lehetősen külterjes jellegű volt gazdálkodósuk. Az el­múlt évben új termelési ág­gal kísérleteztek, s az idén már hasznosítva a tapaszta­latokat, fokozott erővel tér­nek rá az árutermelés útjá­ra. Mert az új termelési ág nem más, mint rántanivaló csibe nevelése mélyalmos eljárással, nagy tételekben, piacra, pri­mőráruként. Két régi épületet rendeztek be erre a célra. Vastag al­mot raktak lótrágyából, amely nagy meleget ad. A mennye­zetről pedig hosszú vezeté­ken infravörös lámpák lóg­nak le közvetlen a csibék fölé. A lámpák is melegíte­nek, emellett pótolják a nap­fényt is. Ilyen körülmények között nevelnek négyezer da­rab csibét. Ez a szállítmány január 28-án érkezett meg. A naposcsibéket ellátták bő­ven húsliszttel, kevert kuko­ricadarával, de főleg csibe­táppal, s 30—32 fokos mele­get biztosítottak részükre. A bőséges élelmezés, az egyen­letes meleg, s a gondos ke­zelés meghozta gyümölcsét. A hatodik hetükben járó csibék átlagsúlya 40 deka. de a próbamérésnél kiderült, hogy köaülük nagyon sok el­éri már a 45—46 dekát is. Még két hét, s elérik a 60 de- kás átlagsúlyt, s az egész ál­lományt átadják a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat­nak. A termelőszövetkezet így viszonylag rövid idő alatt jut jelentős jövedelemhez, mert kilogrammonként 30 fo­rintot kapnak. Mi sem ter­mészetesebb, mint az, hogy a sikeres próbálkozást bővített arányokban folytatják. Még ezen a héten újabb hétezer darab naposcsibe mélyalmos nevelését kezdik meg. Az eddigi tapasztalatok ar­ra ösztönzik a termelőszövet­kezet vezetőit, hogy a mély­almos nevelést kiterjesszék a napos kacsákra is. Erre még ebben a hónapban sor is kerül. Úgy tervezik, hogy a kacsákat 9 heti nevelés után kétkilós átlagsúlyban, mint pecsenyekacsát értéke­sítik. Ebben az évben 35 ezer rántanivaló. 60 dekás csibét és 5 ezer darab kétkilós pe­csenyekacsát akarnak nevel­ni és értékesíteni. A baromfinevelés mellett fokozottabb gondot fordíta­nak más munkákra is. Melegágyi salátával is foglalkoznak. Húsvétra 25 ezer fej salátát visznek a budapesti piacra. Tavasz nyíltával kilenc holdon kez­dik a kertészkedést. Fejlesz­tik a 20 fejőstehénből álló szarvasmarhaállománvukat is. A több, mint kétszáz hold szántójukon megtermelik a tagság kenyérszükségletét, s az állatállománynak szüksé­ges takarmányt. Már ebben az évben tovább fokozzák a piacra termelést. Nagy mennyiségű gyümölcsöt, sző­lőt, tejet, hízott sertést, ba­romfit és hízómarhát adnak el. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet törekvése rend­kívül figyelemre méltó. Pe- suth Ambrus, tsz-elnök és Hegedűs János agronómus elsők között ismerték fel a de­cemberi párthatározatnak és a 3004-es kormányhatározat­nak azt a gondolatát, hogy a termelőszövetkezetek tagsága az eddigieknél fokozottabban foglalkozzon árutermeléssel. — Éppen nekünk, a fővá­roshoz és az ipari teleoülé- sekhez közel levő termelőszö­vetkezeteknek kell erre gon­dolni — fogalmazza meg vé­leményét Pesuth Ambrus. Valóban, a városok, az ipa­ri teleDek közelében levő termelőszövetkezeteknek kell ellátni ezt a funkciót, s rá­juk vár az a feladat is, hogy nagy mennyiségű, jó minő­ségű korai áruval segítsék kiszorítani a városi piacok­ról a spekulánsokat, kupece- ket, hogy tisztességes áron kerüljön » a munkás asztalára az ennivaló. A termelőszövet­kezeti tagoknak érezniük kell ezért a felelősséget Emellett maguknak is így tudnak nagyobb jövedelmet biztosítani Tökölön is, más­hol is, mert a magasabb jö­vedelem az okosabb gazdál­kodásból és a tagok szorgal­mából, két kezük munkájából születik mindenütt. Tenkely Miklós fosztanám. Mert ez visz előre. Aki lemarad, aki keresztben áll a.z úton... Elhallgat — Az? — ...az... az úgy jár. mint Erzsi. Maga marad. Mert min­denki maga kovácsolja a sor­sát. — Fáj? — Igen. Sajnálom, hogy így lett. Szomorú. Az. S többet itt roáir nem is lehet tenni. A porta nagy. de rendben tartott. Pedig sok a dolog. Balog Sándor dolgozik is kora hajnaltól késő estig. Zárkózott ember, bizalmat­lan. Még ha a jószágról, erről- arról van szó. mond vala­mit, de mikor magúikról fag­gatom, úgy kell kirángatni szájából a mondatokat. Pedig nem restellni való. Legalábbis az ő számára nem. Balog Sándor „benősült”. Katona Terus nagygazda lányt vette tíz esztendeje feleségül, aki tíz hold földet, lábasjószá- got, házat hozott magával. Meg mérhetetlen gőgöt. Balog Sándor csak a két kezét. Nem szívesen látott vő volt a Ka­tona-családban, de akkor már „új szelek fújdogáltak”. hát belementek a házasságba. A baj mélyről indult. Hihe­tetlen mélyről. Balogné két­szer elvetette a gyerekét. Hogy ne arra menjen a va­gyon. Hanem majd a testvé­rekre. Mert azok „magukhoz valóan” házasodtak. Balog Sándor már ezen meg­ütközött. De csak módjával tette szóvá. Tűrő természet, ha csak lehet, kerüli a háború­ságot. Talán ez is a baja. — Dekát ez válóok, tudja-e? — Tudom! — Hát akkor? — Nem kezdek én újat. Tíz év után. így is jól van. Min­denkinek megvan a maga ke­resztje. — Jó magának így? — Van, akinek rosszabb — kerüli ki a kérdést. — Igaz-e, hogy az asszony két hétig nem engedte be a házba, az istállóban aludt? Lehajtja a fejét, tiltakozna tán, de látja, hogy úgysem tá­gítok. — hát mondja: — Igaz. — Mikor volt? — Az ősszel. — Miért? — A tsz-be akartam menni. Beleszakadok a murákéba. Tíz hold föld — sok az. Kitör belőle minden keserű­ség: — Napszámos koromban nem dolgoztam ennyit. Sem­mi segítség. Csak egyedül. A földön, itthon, minden reám vár. — És az asszony? — Megfőz, meg az aprójószá­got abajgatja. A többi a ma­ga dolga — mondja. — S maga? — Hát — széttárja a kezét —, csinálom. Csinálni kell. — És mit mondott az asz- szony, akkor? — Az őszön? Hát... elke­rítette. Hogy én mivel ren­delkezzek! Ne az övével. Mert itt minden az övé! Még azt is magának dukálja, amit én sze­reztem a tíz esztendő alatt. — Dehát miért hagyja? Hát maga a férfi! Maga az ura! ‘ Topog a lábával, trágyát rugdos arrébb — mert az is­tálló ajtajában beszélünk — s elszótlanodik. Nem is lehet többet kivenni belőle. Gazdag lány, szegény legény. De sokszor megírt, megrítt tör­ténet. Mi eltöröltük mindezt De a fejekben még ott kísért, az akaratban még ott bénít, s birkózik a gőg és az esettség, a görcsösen védett vagyon gá­zol össze sorsokat, szerelmeket, életet. A vagyon. Amit Ba­log János nem vett számításba, amikor mátkát választott. 0 A HÉV-től igencsak gyalo­golni kell, míg az ember az István telepi házak közé be­ér. Ezt az utat teszi meg mindennap Dorner Antal oda- vissza. Munkába menet-jövet. Pesten dolgozik, mióta levál­tották. Azóta laknak itt, Ist­ván telepen is. Addig föld­művesszövetkezeti igazgató volt az egyik községben. A felesége nem dolgozott. Most dolgozik. Mert kell a pénz. Két gyerek van, s Dorner most csak kétharmadát kere­si, mint annak előtte. S itt, valahol itt van a há­borúság oka. — A felesége? — Délutános. Váltva va­gyunk. így mindig van va­laki a gyerekekkel. — Elégedett? — Nehéz kérdés. Ha ma­gamra hallgatnék, azt mon­danám: igen. A szakmámban dolgosom, lakatos vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Csak az asszony... Elhallgat, hogy nem szólok, rászánja magát, s tovább mondja: — Nem hagy nyugtot, hogy ezt kellett megérnie. Az is­ién tudja, honnét káprázott meg ennyire. Nem lehet vele bírni. Hiába magyarázom ne­ki, hogy én ezt szívesebben csinálom, mint az ügyvezeiős- ködést, nem hallgat. Tetszett neki nagyon... no, de mindegy. — Mi tetszett? Igazgatöné- nek lenni? — Az, az, jó mondja. Hogy köszönt neki mindenki a fa­luban. Hogy odajárt a tani- tó, a tanácselnök, benézett az orvos... Most meg — ezen lovagol — a kutya se veszi észre, hogy létezünk. — Elment szó nélkül dol­gozni? — Hát szó nélkül nem ép­pen. Mondta a magáét, de­hát szerencsés természetem van, nehéz kihozni a sodrom­ból. — Pénz? — Ketten jóval többet ke­resünk, mint akkor. Nem ezen vm a baj. Az urizáláson. Ha akkor bement a boltba, ak­kor körülötte sereglettek, mert az ügyvezető felesége volt. Most meg ö is olyan vá­sárló, mint a többi. Hogy ak­kor, ha műsor volt, az első sorban ült, most meg ahol helyet kap. Ilyesmi bántja. — Beszélt vele? — Persze, hogy beszéltem. Nekem nem hiányzik egy cseppet sem. Megmondom őszintén: akkor is szégyell­tem. De neki az tetszett. Pe­dig parasztlány, nem tu­dom honnét szorult bele ez a fene nagy urizálás. — És... tovább? — Majdcsak megunja. Az idő majd elboronálja. Aztán rájön, hogy így is lehet ak­kora becsülete az embernek, ha nem nagyobb... — És maga? A leváltás? — Nem bánom. Tényleg rosszul dolgoztam. Tudja, az embernek nincs kedve... Bezzeg — csillan a szeme —. jöjjön be a gyárba, ég a mun­ka. Megy, mint a karikacsa­pás. Nekem ez a jó... * Űj konfliktusok. Sok lassan-lassan megoldódik, s akad ímelyekból egyéni tragédiák lesznek. Mert rögös az út előre De a seb begyógyul. Elbukni csak az bvlkik el, aki nem aha: ilőremenni. Aki nem látja meg. hogy az új, a több soka: követel. Igaz, hogy sokkal-sokkal többet ad érte cserébe boldog felszabadult életet. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents