Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! M S Z'M P PEST MEG Y E I BIZ Ö T T S Á G A É S M E G Y E l T A N Á C S L A*P J A III. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM ARA 60 FlI I.KI! 1939. MÁRCIUS 15. VASÁRNAP A SZOT határozata a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának tiszteletére indított szocialista munkaversenyről A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1959. március 14-én ülést tartott és megvitatta az 1958-as gazdasági év tapaszta­latait. a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek alakulását. Alapul - véve a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának március 6-án ho­zót* határozatát, megjelölte a szakszervezetek tennivalóit az 1959. évi népgazdasági tervek teljesítésében. A szakszervezetek megjavult munkája a dolgozók megnöve­kedett bizalma, az anyagi és az erkölcsi megbecsülés helyes formáinak bevezetése hozzájá­rult ahhoz, hogy a szocialista munkaversenyt megszabadít­suk a korábbi bürokratikus torzulásoktól. Az üzemek egész sora példamutatóan dolgozik a helyi sajátosságokat szem előtt tartva politikai felvilágosító munkával, szakoktatással, üzemszervezési problémák megoldásával és az újítómoz­galom helyes irányításával so­kat tett a tervek teljesítéséért. Életünk minden területén el­ért fejlődés bizonyítja, hogy a dolgozók hajlandók és képesek Öntu'clatósán vállálni szocialis­ta építésünk meggyorsítását. A Szakszervezetek Országos Tanácsa ezért teljes mértékben egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt 1959. március 6-i határozatával és helyesli a Budapesti Pártbizottság felhí­vását. amelyben a párt kong­resszusa tiszteletére szocialis­ta munkaverseny indítását kezdeményezi. Felhívja az or­szág dolgozóit, a szakszerveze­teket, bizalmiakat, szb-elnökö- ket, vezetőket, minden szak- szervezeti aktivistát, szervez­zék a kongresszusi munka ver­senyt. A kongresszusi verseny ál­talános céljai népgazdasági szmten a következők: 1959. év véfiére nébáuv font0sl mutatóban énük el az 1969-ra tervezett szintet. 2. 1959 végére növeljük 8,3 százalékkal a nemzeti jövedel­met. Az ipar össz-termelési tervét az év végéig 4 százalékkal tel­jesítsük túl. Emeljük a termelékenységet a tervezettnél 2 százalékkal jobban, az önköltségcsökken­tési tervet pedig 1 százalékkal teljesítsük túl. Ennek előmozdítására cél­szerűbben és koncentráltabban használjuk fel mindenütt a be­ruházási összegeket. A felsorolt feladatok tel­jesítése esetén az élet­színvonal is a tervezettnél gyorsabb ütemben emelkedik. 1959-ben a tervezettnél előbb megvalósított intézkedésekkel is el kell érni az 1960-ra elő­irányzott színvonalat. A mun­kások és alkalmazottak reáljö­vedelmét 1959-ben 5—6 szá­zalékkal emeljük. A népgazdaság fejleszté­sének, gazdasági építő munkánk meggyorsításának az ipar technikai színvonalának emelése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a technológiai folyamatok tökéletesítése, a termelékenység emelése a fel­tétele. A szocialista viszonyok kö­zött a termelékenység növelé­sét alapvetően a technikai színvonal fejlesztésével és nem 3. a munkaintenzitás fokozásával kell elérni. Ezért még széle­sebb körben keli kibontakozr (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár elvtárs fogadta az új román nagykövetet Kádár János, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság első titkára, államminiszter, szom­baton bemutatkozó látogatá­son fogadta Vasile Pog'acea- nut, a Román Népköztársa­ság új magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét. Díszünnepség 1848. március 15 emlékére A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága szombaton este a Néphadse­reg Központi Tiszti Házában ünnepséget rendezett 1848. március 15-e emlékére. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja. Komócsin ^oltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Benke Valérig művelődésügyi mi­niszter, Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsá­gának elnöke, Szabó Pál Kos- suth-díjas író, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­Ünnepélyesen kiosztották az 1959. évi Kossuth-díjakat. Szombaton délben az Or­szágház kupolacsarnokában átnyújtották az 1959. évi Kossuth-dijakat. I. A kormány a tudományok, találmányok, újítások, termelő- munka módszerének alapvető tökéletesítése terén elért ered­ményeiért a Kossuth-díj II. fokozatá­val és a velejáró 35 000 fo­rintos pénzjutalommal tün­tette ki: Beke Ferencet, a fértődi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetőjét, dr. Cholnoky Lásztó egyetemi tanárt, a ké­miai tudományok doktorát, Hatvány Lajos irodalomtörté­nészt és kritikust, Hevesi Gyu­la akadémikust, a Magyar Tu­dományos Akadémia titkárát, Kocsis Pál tudományos kuta­tót, Lakatos Albertet, a győri ■SSmSS/SSSSSfSSffS/SSSSS/SS/SffSSS/SSfSSSSSS*S*fArSSSS/SWSSWfS/**SS*SSSSSSSSS/SSSfS/SS/SSSrSSSSSJSSJSSSS//S/SS/SSf/SSSSSSSSSSSSSSA Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár igazgatóját, Szende Béla, Halmágyi Tibor, Hofgard Ká­roly és Tófalvi Gyula mérnö­köket, Szigeti György akadé­mikust, dr. Bodó Zalán és dr. Szép István kutatóintézeti osz­tályvezetőket. A Kossuth-díj III. fokoza­tával és a velejáró 20 000 forintos pénzjutalommal tüntette ki: Bodó Elemér vájárt, Buzási Jánost, a Várpalotai Szénbá- ^ nyászati Tröszt Ferencbánya £ üzemének főmérnökét, Farkas $ Józsefet, a besnyői Saliai Ter­— Mai foglalkozásunk tárgya: az úttörő szabályzat 4. pontjának megbeszélése. Részvevői a pándi általános iskola 4255. számú Gábor Áron úttörőcsapat III. sz. Hóvirág őrsének pajtásai (Foto: Gábor Viktor) fj nyok doktorát, Ignácz Pált, a ff, Villamosenergetikai Kutató In­ti tézet igazgatóját, Kiss Lászlót, ^ a nyirtasi általános iskola ta­nítóját, dr. Seindner Mihályt, a műszaki tudományok dokto­rát, dr. Sós József egyetemi ta­rsi'4’ a Budapesti Orvostudo- ^ mányi Egyetem Kórélettani in- í! tézetének igazgatóját, Takács jí Antalt, a L.jin Kohászati Mű- ívek főolvasztérát. | II. ^ A kormány a művészet és irodalom terén kifejtett mun- í kásságáért z f. a Kossutíwlíj II. fokozatá­éi val és a velejáró 35 000 fo- ; rintos pénzjutalommal tüntette ki: ;• Dobozy Imre hót, Olcsai Kiss Zoltán — brászművészt és Körner József építőművészt, Somogyi Erzsi színművészt. A Kossuth-díj III. fakoza- '• tavai és a velejáró 20 000 f forintos pénzjutalommal ^ tüntette ki: ^ id. Szabó István népművészt. ^ A kitüntettek nevében Szi- i geti György akadémikus mon- /j dott köszönetét. Gondolatok 1959 március 15-én nak alelnöke, Harmati Sán­dor. a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, Nagy Richárd és Várnai Fe­renc, a KISZ Központi Bi­zottságának titkárai, Borbély Sándor, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, dr- Bognár József egyetemi ta­nár. A nézőtéren a társadalmi és politikai élet számos ki­válósága foglalt helyet. A Himnusz hangjai után dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Nagy Richárd, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára mondott beszédet. : Ezután Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség második felé­ben a KISZ VIT-díjas Köz­ponti Művészegyüttese adott ünnepi műsort. ti ajnalodik. Valami furcsa Jtl lói. Arra) or dúlok,... Kint y zaj támad a 'könyvespolc, fs* ó- már világos az .'**,*■• A fénycsík beoson a szobába, könnyű, puha mozduluu simogatja meg a kis Petöfi-makettet, meglibbenti a nutp- tár lapjait. 1959. március 15. Hajnal van. A könyvespolc Petöfi-kötetéből most huppant a földre maga János vitéz. Megigazítja magán a zsinóros atillát, a csákót és indul. Kissé rekedt a hangom, amikor utánaszólok: János vitéz! Aztán hangosabban és melegeb­ben: Jancsi! Visszafordul és susogva mondja: Ne kiabál­jon már, felébrednek a gyerekek. Mindjárt visszajövök, csak járok egyet. Dolgom van. Iluskám is alszik még. Hová lesz a séta? — kérdezem. A Petőfi-szoborhoz — mondja ő, még mindig súgva. — Viszek már egy szál ^ virágot én is. Március idusa van. Bennem meg felbuzog az újságíró-vér. „Interjú János vitézzel”. Nagyszerű alkalom, hát marasztalom. Beszélgessünk, korán van még. János szabódik. Időben ott akar lenni, meg fél is. Később nagy a forgalom. — Maga fél? Egy igazi népi hős, aki úgy elbánt az erdőben a zsiványokkal? „A föltámadó nap legelső sugara — Lesütött a ház­nak füstölgő romjára ...” ■— szavalom lelkesen, de Jancsi csak leint. — A bátor nem az, aki a félelmet hírből se ismeri. Az igazi bátor ember az, aki legyőzi a félelmét. Meg aztán — köztünk legyen mondva — a haramiákkal könnyebb volt elbánni, mint a kincsvággyal, a szerzés ördögével. Vettem volna sok földet? Hajtottam volna látástól vakulásig a cselédjeimet? Harácsolta»} volna én is tíz körömmel? Megtagadtam volna önmagam. Látja, milyen nehéz előrelépnie annak] akit fog a föld, a vagyon. És milyen könnyebbséget érez az, aki aztán a közösbe lép. Maga írta, nem? A tündérvilágot sohasem érem el, ha a kapzsiság elhatalmasodik bennem. Gondolkodva nézett maga elé. Gyorsan rácsaptam a következő kérdéssel. — Nem csábította egy kissé a trón? Szép volt a fran­cia királylány? János vitéz nevetett. — Világ életemben köztársaságpárti voltam. Az én időmben persze még szilárdan álltak a trónok a császá­rok, cárok meg a szultánok alatt. Hamiskásan nézett rám. — Azóta történt egy-két változás• Nem nyugdíjas mesterség az uralkodás. A lány szép volt persze, engem azonban nem vonzott a karrier. Huszárból — király... Cipőtisztítóból milliomos... Ostobaság! Verekedni a gyengék érdekében, felszabadítani az elnyomottakat, ez a férfihez méltó feladat. Látja, ami most történik a világ­ban, az az igazi mese. Kérdően néztem rá. — Afrika mozdul, a szabadság csókja ébreszti a fekete Csipkerózsikát, lehull róla az évezredes álom• Költő kéne hozzá. Kár, hogy nincs Petőfijük — szólt sajnálkozva. Gyorsan másra tereltem a szót. Hiszen jogos a szem­rehányás, de mégis... És hogy volt igazában a világ vé­gén, nem szédült ott az óriás vállán? — Nincs világvége — mondta János egyszerűen. — Nem mondom, az űrrakétában könnyebb lett volna az utazás — tette hozzá nevetve. Elkomolyodott. — Irigyelem magukat. Most kéne élni, fiatalnak lenni. Nincs szükségük griff-madárra, ha vihar van, fölébe szállnak• — Szerencse, hogy felébredt — vágok közbe —. kü­lönben a kísértetek széttéphették volna. Hanem a boszor­kákkal jól elbántak! A gyerekek is hurráznak, amikor azt a részt olvassuk, hogy „a sötétség országa kiderült végképpen”. Kukorica Jancsi szomorúan legyintett. — Sajnos, én is azt hittem, hogy egyszerre végeztem a boszorkányországgal. Milyen könnyű is lenne: elégetni a söprűket és kész. Hagytunk maguknak épp elég ho­mályt, vakhitet, babonát, rossz szokást, ósdi nézetet. Hát nem szégyen, ami Petőfivel esett meg, hogy a képviselő- választásnál ellene lehetett fordítani a szegénynépet? Nem volt szörnyűség, hogy gyűlöletet tudtak szítani any- nyi éven át a szomszéd, testvéri népek között? Hám püs­pöktől Mindszentyig nem volt elég? Háborúkban legyil­kolni annyi ártatlan milliót? Vagy az ellenforradalom? Es még hozzá Petőfi és a 48-as gondolatok megcsúfolásá­val csinálták a gazok ... Minden kornak megvannak a maguk kísérteiéi, boszor­kányai, azokkal a kor embereinek kell elbánni, és bizony óriások kellenek hozzá. Hallgattunk. Láttam, menni akar­— És Tündérország, az örök szerelem országa? Mond­jon már arról is valamit! — Oda csak az jut — nézett rám komolyan —, aki nem fél a medvétől, oroszlántól, de még a sárkánytól sem. Bátorság, okosság, kitartás kell, temérdek erőfeszítés. De megéri. Maguk már sok alcadályon túl vannak, a kapu­ban állnak, hát csak gyűrkőzzenek meg, a sárkány még hátra van! Láttam, türelmetlen, nem is tartóztattam tovább. Kértem, vigyen egy szál virágot az én nevemben is... A szél meglebbenti a függönyt. A hajnali napsugár kíváncsian áll meg a kis Petőfi-fejen. A költő mintha­mosolyogna- A naptárra néz. 1959. március 15-ét írunk. Szántó Miklós ^ 'ísssrffswsw/s//rsms/sf/rm/swfssM/ffsmw/SM//yw/w/wfws/sss/fs/&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents