Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
A tavasz festője =*- Ez az ő ideje! — int kifelesége az ablakon, a rügyeiket bontó fákra mutatva. — Ilyenkor lát hozzá a munkához. Kisvártatva (hozzáfűzi még: — Igen, a tavaszi szántástól metszet) minden sivársága, reménytelensége, nyomora. A „nem politizáló“ művész, íme, harcosan politizált: a maga kifejezési eszközével ítéletet mondott, olyannyira, mint akár egy sztrájkra szólító röplap. olvadáskor festi, rajzolja a kopogtató, dörömbölő, kapu törő tavaszt. Nézem a művész új alkotásait. Eleven élet mindahány, a Magvető (tucatnyi variációban), a Kukoricahántó (rengeteg vázlatban, tanulmányban), a Kaszás (hány Kaszás és valamennyi más és más) — és ugyanakkor csupa szimbólum valamennyi: a munkás, teremtő élet, a felszabadult ember szimbólumai. És ami nemcsak szimbólum, hanem maga a megváltozott élet: az Olvasók, vagy más címmel Este a tanyán. A könyv fölé hajlik a kis család, a két gyermek, a szülők, az öregek; és a mama olvassa — talán kissé bizonytalanul, akadozva — a szöveget; mesét vagy regényt, verset vagy útleírást — ki tudja? Annyi bizonyos: a mi karunk, csakis a ml korunk az, amelyik a tanyára eljuttatta a könyvet, a lélek világosságát. Ez is a tavasz költészete, rézbe metszett lírája. Egymás mellett szemlélge- tem a két remekművet, az 1931-es linómetszetet és az 1959-es Olvasóikat. Valóban: két világ. Az újon mintha ugyanazt az asszonyt látnám, ugyanazzal a két gyermekkel. De a remény- j telenség tompa kábulata he- 1j lyén az Olvasók arcán az érte- 1j lem fénylik sugarasain. Pedig gondok közepette — 1j és nyomják Pirk Jánost is gondok — nehezebb meglátni a ^ szépet, az újat, a bimbózó ta- íj vaszt. A szobában három ágy, 1j három gyerek fekszik bennük, íj betegen. É, van más gond is, művé- 1j szí gond. ^ — Modell... Modell kéne — 1j mondja Pirk János. — Nem le- 1j hét komolyat alkotni modell 1j nélkül..! íj Talán... Talán ha nem is tud 1j egész esztendőre tavaszt vará-^ zsolni a Málna utca 4 számú ^ ház köré a Képzőművészeti 1j Alap vagy a Képző- és Iparmű- íj vészek Szövetségének Pest me- 1j gyei csoportja, de azt megold- íj hatnák, hogy nemcsak Pirk 1j Jánosnak, han&m a Szentend- 1j rén és környékén élő és alkotó 1j valamennyi képzőművésznek ^ közös modellje legyen. 1. y Modell, a gyerekeknek jó ^ egészség és napsugaras gaz- £ dag tavasz — ez a „mesebeli“ ^ három kívánság, amelynek tel- 2 jesülése örömet, boldogságot hozna a szentendrei szerény ^ kis ház szerény lakójának ... ^ És hozna sok-sok kiváló í Pirk-műalkotást a szépre vá- gyakozó embereknek. í | Falu Tamás: MONOR Szegény asszony (Linómetszet, 1931) a cséplésig dolgozik legszívesebben, miint a szántóvetők. Nehéz is lenne itt, a szentendrei dombhátak, leveleket, virágokat hányó fák és bokrok közül megszökni a tavasz elől. Betolakszik az mindenhogyan. Pirk János kis házába, kertjébe. Ha ablakot nyitnak, beóvakodik a szellő, ha nem nyitnak ablakot, benevet a napsugár. Csábítja, ingerli, vonzza a művészt a természet nagy-nagy nyújtózása, az a varázs, amely rabul ejti a szerelmes ifjakat és a nap meleg cirógatására áhítozó öregeket egyaránt. — Ú, én már dolgoztam Is kinn. Néhány vázlatot csináltam... — mondja Mumkácsy- díjas művészünk és pillanatok alatt a képek, rajzók, vázlatok garmadáját önti elém. — Az utolsó hófoltok .. .■ —> mutatja. — Tavaszi fák..? Ezek is tavaszi fák.;. Ezek is.„ Ezek is ;.« És vázlatok a Kukoricahántás című nagy kompozícióhoz, köztük egy finomrajzú linómetszet: Szegény asszony. Kezébe veszd, nézegeti, méregeti: — Szegény asszony... Ezt a címet adtam neki... De adhattam volna egyszerűen azt is. hogy: Horthy-korszak ... Az apró, alig arasznyi papírlapon valóban ott jajgat a 31-es évek (ekkor készült a És előkerül egy vázlat, a Kaszás. Készült: 1942-ben. Csak néhány odavetett vonal, mégis csupa mozgás, eleven erő, dinamika. Ez a múltban a jövő, a nyomás alatt feszülő erő szimbóluma, talán a szegényember tavaszának korai érzete a művészben. Felesége mondja, mialatt a művész újabb köteg rajz után kutat a másik szobában— Hiányzik neki Nagybánya ...Ott, ahol a síkság ölelkezett a hegyvidékkel, ott találta meg az ő igazi modelljeit, a bányászokat, a parasztokat, akik ismerték, szerették, szívesen ültek néki.. A bányászok és parasztok.. s Valamikor szokás volt, hogy a trónörököst miniatűrben meg- festtették a királyi szülők, önmagukat falnyi nagy, monumentális képekben, palásttal, koronával, jogarral, az uralkodás szerszámaival — az utódot azonban csak tenyérnyi vagy még annál is kisebb méretben örökítették meg. És lám, egy festő, megbízás nélkül, az elnyomatás éveiben nekilátott sorra, egyre- másra alkotta műveit a „trónörökösökről", az egyedül uralkodásra méltó osztály tagjairól, a munkásakról, parasztokról. ■ Mint ahogyan most, ma, hó'Msmzm? - mmm mim wsmmM üt múlt el boldog ifjúságom, A régi, kedves Monoron. Szép volt az élet, mint egy álom, És sohasem volt monoton. Kék ég derült mindig felettem, Az út sosem volt meredek. Itt élt mindenki, kit szerettem, S kiket örökké szeretek. Monor... Monor... két o van benne. Mint két ablak egy ház falán, Beléjük nézek emlékezve, Ök elfeledtek már talán. Bemásznék rajtuk, mint egy gyermek, Csábítanak az ablakok, De az évek vasráccsá lettek, Rajtuk már át nem juthatok. ssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssss* TAVASZ Kint a földeken ott dünnyög a traktor — Téli álmából felébredt a bogár. Náthás az eresz — zsebkendője nincsen: Orrából a lé buzgón csordogál. Szántani készül az egész falu. Hasonlít most a nyüzsgő hangyabolyra. — Az eldöcögő szekérhad után A homlokát az út is ráncba vonja. Tán arra gondol: Milyen lesz a termés? Vagy másra gondol? Az is meglehet. HaHgatem a határ nagy tenyeréből Madárként felröppenő éneket. Lelkes Miklós VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs KÖVEK KÖZÖTT Ha rámköszön a társtalan magány, Olt ballagok a vén hegy oldalán, hol a bokor csak gyönge, csenevész, és szerte lomha kőnyáj heverész. Köröttem néhány szikla, hallgatag, Hogy tépi őket szél, eső, s a fagy! És ők csak tűrnek véges-végtelen. Ki tudja meddig? El se képzelem! Csőrét a múlás rajtuk élezi, setét szárnyát felettük lengeti. -rr De kik viselnek tisztes zöld talárt, pár ezredév azoknak mégsem árt. S ha űz a gond borongás alkonyon, lehajtom rájuk forró homlokom. Oly nyugtatok e bölcs, mohos kövek. Nincs ily megértő szíve senkinek! Rakovszky József ANDRÁS ENDRE: H A D I C S E L Pista — szólította le egykori isíkalatársát. Amaz feljebb tolta fején bőrsapkáját. — Sürgős? — Az. Nagyon... — S a keszeg asszonyka elpirult. — Jó. Ha sürgős, kisérj el. Nekem is nagyon sietős... De az asszony nem mozdult, — Hallom, hogy holnaptól kezdve kihirdetitek a belépőket ... — Így határoztunk. — Mindenkit? — Mindenkit. Erre megindultak, a többiek után. Biczóné egészen a kőkeresztig kísérte Csuport. Még ott is hosszan tanakodtak, mígnem elváltak. Másnap déltájban Biczó János, a községi tanács érdemes hivatalsegéde, nagy ügy- buzgalommal segédkezett az adófelügyelőneik, amikor Bak- sáné. az adminisztrátor betoppant a szobába. — János bácsi, ugorjon át az Üj Kalászba. De legénye- sen. mert az elnök még a déli harangszó előtt beolvastatja az új tagokat!... Hozza el a tegnapi névsort is. Ha bárki más tolmácsolja Biczó Jánosnak a megbízást, az öreg katonás igyékezettel tesz eleget e fontos feladatnák. De az. hogy a parancs Bak sánc közvetítésével jutott el hozzá, eleve megrontotta a kedvét. Nem szerette a nagyszájú menyecskét, aki csupán hivatalszolgai állásként kezelte az ő pozícióját. Ez utóbbi jelentőségét hangsúlyozandó, komótosan leemelte orráról csontkeretes pápaszemét s szavait egyenesen az adófel- ügvelőhöz intézte. — Jaj, hogy nem tudnak élni nélkülem! Láthatnák pedig, hogy milljom ügyiratom van... — Nem baj. János bácsi — nyugtatta nagy komolyan az adó gondnoka — menjen csak szépen. Majd elboldogulok velülk, amíg odalesz. Tíz perc múlva a tanácselnök asztalán hevert a terjedelmes lista. Az öreg lógó orral álldogált az ajtóban, mivel azt remélte, hogy mehet 'közben elsőként értesülhet majd az új belépőkről. Nem számolt vele, hogy a szervező brigád óvatos vezetője ko- pertában küldi el a közlésig bizalmasan kezelendő névjegyzéket. Csalódásánál csak izgatottsága volt nagyobb. Egyik lábáról a másikra állt, mint a kisgyerék, ha rájön a szükség. — Mink benne vagyunk-e? — kérdezte, amikor türelme végképp elfogyott. Az elnök úgy tett, mintha csak most vette volna észre, hogy Biczó bent maradt a szobában. Felpillantott az öregre, aztán szórakozottságot mímelve, ismét elmerült a nevek tanulmányozásában, Fülöp Lajos. Katona Sándor, Jovanovics Károly... — mondta félhangosan s elégedetten mosolygott, — Hát Biczó Jánosné?... — próbálkozott újra a hivatalsegéd. — Biczóné ... Biczóné ... Várjon csak. Ez nem az. Biczó Jánosné nincs a nyilvántartásban .. Ügy látszik, nem ért velünk egyet... — Már hogyne értene... — nyögte János bácsi. Választ azonban nem kapott. Kitámolygott az ajtón, mint a>kit fejbevágtak. Délután még kétszer fordult. A második listán a módosabb * gazdák neve mellett vagy huszonöt két-, három-, négyholdas paraszté is szerepelt. — Biczóné benn van-e? — kérdezte a hivatalsegéd aznap már harmadszor. Az öreg sápadt volt. szeme karikás a kiállott izgalmaktól. A tanácselnök letette a papírt. Megköszörülte torkát, felkelt foteljéből. Le s fel sétált, majd hirtelen megállt Biczó előtt. — Baj lesz János bácsi, baj lesz. A maga felesége miatt csúfság éri községünket.. ■. Mondja csak: miért ellenzi, hogy az asszony belépjen?!... — Hogy én... már megbocsásson elnök elvtárs, hisz éppen én vágyók azon.. . — Lári-fári! Már a verebek is azt csiripelik, hogy ötször is hazaszáladgál naponta, nehogy az asszony kötélnek álljon, No de mindegy. Nem lép be. nem lép be. Megleszünk maguk nélkül is... Visszaül foteljébe, kezébe vette az új névsort, jelezve, hogy az ügyet lezárta. Egy hét óta gyűltek már az új belépők. Bicr‘ nnjd minden alkalommal vikAsett hivatalából. Baksáné Pun- két ízben figyelmeztette: — Nem elég, hogy akadályozza a szövetkezeti mozgalmat. még a munkáját is hanyagolja ... Pedig ... a maga helyére százan is pályáznak! ... — Lehullatott asztaláról egy ivet. és utánahajolva vihogott. János bácsi máskor vissza- felevolqetett volna. hogy „maga csak egy közönséges írnok semmi köze az én pozíciómhoz” de most meghunyászkodva hallgatott. Tőle szokatlan fürgeséggel elvégez$ \ A hirtelen támadt szél fe- 1j hér porfelhőt kavart fel a 1j parókiát ölelő útról. A ikör- 1j nyékbeli gyerekek, akik ed- 1j dig a pap kecskéjét bököd- 1j ték a szakadozott dróthálón 1j áí, hirtelen abbahagyták a já- 1j tékot és mint a felriasztott ve- % rébhad, hersegve vetették bele $ magukat a tölcsér es kavar gás- $ ba. Kis híja. hogy az agitá- 1j torokat szállító teherautó rá- jutk nem szaladt. Az óvatosan íj haladó pilóta azonban az utol0 só pillanatban visszafogta a íj megtömött járművet. El is cifrázta. legutoljára talán a ka- 1j tonaságnál mondta ilyen íze- $ sen és kacskaringósan. Bizo- $ nyos, hogy a főtisztelendő úr ^ fülét is befogja, ha hallja egy- ^ háza szentjeinek buzgó lajst- 1j romozását. 1j Biczóné már vagy egy órá- 1j ja kint állt a kiskapuban. A 1j szervezőket várta. Nyugtain- íj nul aludt, százszor is végig- 1j gondolta a haditervét; hogy íj csinálja, mint csinálja, bevá- | lik-e majd a csel? Most, hogy 1j meglátta embereit, gyorsan 1 magára kapta újdonatúj tali vaszi kabátját, sínszög haját í izgatottan citromsárga gyap2 júkendője alá igazította, és | sietősen megindult az Üj Ka- j lősz irodája felé. Mire oda- 1 ért, az agitátorok éppen el- | igazításra gyülekeztek a kul- p túrteremben. íj Szépen sütött a nap. megállt 1j hát a széles diófa alatt, hogy 1, ott várja be Csupor Pistát, £ az elnököt. Várt türelmesen, íj testvérek között is jó három | fertály órát. Végre kivágódott 1 a kopott számyasajtó, amey f lyen mint a tettrekész méh- 1j raj. kiözönlött a sokaság. ■— Beszédem volna veled, Kaszás (Tusrajz, 1942)
