Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

“"kJC írlap 1959. MÁRCIUS 28. SZOMBAT őgjp cl Lzdzczi'ck közli L Gödöllő, Fürdő utca 5. Nem összkomfortos családi ház, nem is a község középpontjá­ban fekszik, Dobos János szerszámkészítő mégis elége­dett a kétszoba-konyhás la­kással. S ha a ház kívülről nem is tartozik az építészeti csodák közé, belülről mégis meleg, barátságos családi ott­hon. Kényelmet és pihenést kínál a négytagú családnak, de a vendégnek is, alti várva vagy váratlan ideérkezik. Egy munkáscsalád otthona. A vendégszoba nem nagy. Egy szekrény, egy asztal, két csőbútor-fotel, egy világvevő lemezjátszós rádió és sző­nyeg az, ami helyet kapott itt. Mégsem rideg \^gy ko­mor. Inkább barátságosan in­vitál újabb látogatásra. A házigazda, Dobos János, negyvenhat éves. Közel har­minc esztendővel ezelőtt lépett először a Ganz Árammérő- gyárba. Akkor még nőtlen volt és a fővárosban lakott. Már akkor szerszámkészílő- ként dolgozott a gyárban, igaz, nem sokáig. Negyvenen dol­goztak a műhelyben, de 1933 tavaszán harminchatod magá­val elbocsátották. Az a négy szerencsés, aki maradt, fele órabért kapott és csak heti három napot dolgozott. Dobos János 1935-ben ke­rült vissza a gyárba. Azóta megszakítás nélkül itt mun­kálkodik. Jövőre ünnepli en­nek huszonötödik évforduló­ját Most egymással szemben ülünk az asztalnál. Az életéről vall, a családjáról, s arról: mit csi­nál esténként, amikor haza­jön a gyárból. Az „esténként” szó nem té­vedés. Napi tizenegy-tizenkét órát dolgozik a gyárban. Nem muszájból és nem is csak a nagyobb fizetségért. Mint a gyári újítási bizottság egyik tagja, a benyújtott újítások prototípusát készíti el a napi nyolc órás munka után. — Ez a három-négy óra a legszebb — meséli jókedvűen és hiába kínálom cigarettával, csak udvariasan köszöni, mi­vel nyolc éve leszokott a do­hányzásról. — Szívesen for­málom anyaggá az emberek megálmodott terveit. Ezért is Vállaltam. Szeretek kísérle­tezni, szeretem az újat, ami előrevisz — Hát ez nem könnyű — állapítom meg. — Délutánon­ként nem esne jól a pihenés, a szórakozás? Dobos János nevet. — Egészséges vagyok és amit kedvvel csinál az ember, az csak hasznára válik. Kissé elkedvefenít a vá­lasz. Aki ennyit dolgozik, an­nak aligha van kedve estén­ként az olvasásra, szórako­zásra, még a családdal sem törődhet sokat... Gondoltam én. De még nem ismertem eléggé Dobos Jánost. Újra csak nevet, derűsen, felszabadultan. — Azért ne gondolja, hogy itthonülő vagy inkább itthon csalt alvó ember vagyok. He­tenként legalább egyszer el­járunk moziba. Ha olyan a film, hogy vihetjük a gyere­keket, jönnek ők is. Ha nem, ketten megyünk a feleségem­mel. A tizenkétéves Györgyi lányom már vigj'áz a négy­éves Zsuzsikára. És nyomban sorolja, milyen filmeket láttak legutóbb. A Felfelé a lejtőn című magyar filmet az egész család együtt nézte meg. Valamennyiük Kö­zött a legjobban talán éppen Zsuzsika szórakozott, aki szinte az élső perctől az utol­sóig végigkacagta a film sok mulatságos jelenetét. A fél­kegyelmű című szovjet filmet már csak a feleségével látta. A nagyobbik kislány ugyanis csak egyszer egy hónapban mehet moziba szülői kíséret­tel — így írja elő az iskolai rendtartás. Havonta tehát íiyolc órái tölt Dobos János moziban. De vajon a színház érdekli-e? Er­re is nvomban válaszol. — Általában havonta egy­szer járunk színházba. Szom­baton este. Máskor ugyanis £ gyerekek miatt nem lehet, öt­hat órám .-'em hagyhatom ma­gukra őket. Meg aztán ar-a is gondolunk ilyenkor, hog? Györgyinek másnap reggel is­kolába kell mennie. Az pedig nem használna neki, hogy éj­félig virrasztana kistestvére fölött, amíg mi — szórakozunk. Egyszer egy hónapban azonban felvisszük őket a pesti roko­nokhoz, ott nyugodtan elalhat- nak. és mi is tiszta szívvel ül­hetünk a színházban, mert tud­juk: jó helyen vannak a gyere­kek. Mennyi féltés és szeretet csendül ki ezekből a szavak­ból! Dobos János rajongásig szereti a családját. Ahogyan ő fogalmazza: még az életét is szívesen adná értük! Inkább kevesebbet járnak szórakozni, csakhogy pihentnek, nyugodt- nak tudják a gyerekeket. Pe­dig nagyon szereti a színhá­zat, elsősorban az operettet. Az idén eddig háromszor vol­tak a fővárosban. A Majd a papa című zenés komédiát, az ö meg én című esztrádműsort és az Ujjé a ligetben című jég- revüt látták. Ez utóbbit az egész család. És a zsebében van már az április 7-re szóló színházjegy iá a Három tavasz című új magyar operetthez. Hogy Dobos János mennyire szereti az operettet, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a fél­száz hanglemez — többségük­ben mikről emez —, ami ott sorakozik a rádió alatt. S ez nyomban feleletet ad arra is, mit csinál akkor, amikor nem mennek sehová. A rádió köré telepedik a család és lemezeket hallgatnak. Zsuzska még táncol is hozzá. Más estéken a könyv Dobos János esti szórakoztatója. Mintegy nyolcvan kötet sora­kozik a polcokon. Többségük­ben történelmi regények és if­júsági könyvek. Ezek a ked­vencei. Utoljára Kosztolányi Édes Annáját és Gárdonyi Eg­ri csillagok című könyvét ol­vasta. Havonta egyszer családi ös? szejövetelt rendeznek itt, a gö­döllői lakásban, vagy Budapes­ten, valamelyik rokonnál. Ilyenkor tizenöt-tizennyolcán is összejönnek, barátok, roko nők. Egy-egy pohár bor mel­lett beszélgetnek, a sógor mag­netofonjára veszik fel a népes család tagjainak hangját, hős1’ aztán nagy derültség közepet­te visszahallgassák. Meghittek és vidámak ezek az esztendők óta szabályosan megismétlődő összejövetelek. Együtt a csa­lád, amelynek közösségéből Dobos János soha semmiért nem szakadna el. Most, hogy beköszöntött a tavasz, a vasárnapok családi kirándulásokkal telnek majd. Györgyi és Zsuzsika nagyon szereti a természetet, s mit meg nem tenne egy jó apa, hogy gyermekei kedvébe jár­jon! Azaz, bocsánat! Dobos Já­nos őszinte rajongással, de okosan szereti a gyermekeit. Mindent megad nekik, de csak azt, ami a hasznukra válik. Nem tömi őket oktalanul édes­séggel, nem vesz nekik felesle­gesen játékot — pedig a havi három-három és í él ezer forint­ból telne rá —, nem teljesíti minden kívánságukat, ha nem szolgáltak rá —, mégis szere­tik gyermekei. Éppen ezért. Mert ő is okosan szereti őket. Portrénak készült e rövid kis írás. Egy munikásemtoer portréjának. Nem finom, gon­dosan vezetett ecsettel rajzol­tam meg otthoni életét, de hi­szem, hogy így hitelesebb a kép. A hitelesség pedig a szépség­nél is döntőbb tényező. Prukner Pál ÚJ ÖRÖM- ÚJ GOND Mint egy várkastély, 0iyan. Oszlopos bejárat, klasszi­kus homlokzat, huszonkét szo­ba vagy éppen terem. Ez: a jászkarajenőiek új művelődési háza, vagy ha job­ban tetszik, a rossz import­szóösszetétel. kultúrfkombi- nátja. Áll a vár, de még nem ké­szült el teljesen. Kívül ma kezdték vakolni. Belül már lerakták a parket­tát a nagyterembe. — Micsoda nagyterem! 650 néző fér be­lé. körerkélyes, kazettás meny- nvezetű! — És a válaszfalak már jelzik, hol lesz a televí­ziós szoba, a szakkörök ottho­Egy kulturális munkaterv margójára A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának elnöksége az elmúlt napokban vitatta meg többek között a szak- szervezetek ez évi kulturá­lis munkatervét megyénk legnagyobb üzemében, a Cse­pel Autógyárban. Már ma­ga az a tény, hogy nem a megyénél tartották ezt a nagy fontosságú értekezletet, hanem a kulturális munka helyén, a gyárban — igen jó dolog. A vezetők közelebb kerültek az élethez, az embe­rekhez. Sőt, mint jelen esetben történt, az értekezlet előtt végigjárták az egész gyárat a részvevők. Nemcsak az autógyártás hosszú és bo­nyolult folyamatával ismer­kedtek ezalatt, de elbeszél­gettek a munkásokkal is, többek között kulturális igé­nyeikről. Ez a módszer fel­tétlenül követésre méltó do­log. Két dologban azonban el kell marasztalnunk a szak- szervezetek megyei elnök­ségének tagjait. Az, hogy az értekezlet délelőttjén vé­gigjárták a gyárat, s elbe­szélgettek a munkásokkal, nem tükröződött a munka- terv vitájában. Pedig éppen az lehetett volna a gyárláto­gatás célja, hogy a frissen szerzett tapasztalatokat azon­nal hasznosítsák is. Sajnos, ez nem történt meg. A má­sik nem dicséretre méltó dolog, hogy elkésve tartot­ták meg ezt a megbeszé­lést. Három hónap eltelt már ebből az esztendőből, amelynek csak most tár­gyalták meg kulturális műn- katervét. Akaratlanul is fel­vetődik a kérdés: eddig mi­lyen kulturális munkát ve­zetett, irányított a szakszer­vezet a gyárakban és az üzemekben? Milyen terv alap­ján? Mégis, hasznos volt ez az értekezlet. S ez elsősorban a sikeresen összeállított mun­katerv következménye. Nyu­godtan elmondhatjuk, hogy ez a tervjavaslat valóban felöleli az üzemekben vég­zendő kulturális munka va­lamennyi területét. Külön pozitívuma a tervnek, hogy a két legfontosabb feladatot, a könyvtármunkát és az is­meretterjesztést igen alapo­san és elemző módon tár­gyalja, és tesz javaslatokat azok megjavítására. Célul tű­zi ki többek között, hogy a szervezett dolgozók har­minchat százaléka állandó látogatója legyen a könyvtá­raknak. Érdekes pontja a munkatervnek az is, hogy ahol a művészeti csoportok csak látszólagos eredmé­nyekre törekednek, és nem önmaguk, valamint dolgozó­társaik művelésére töreked­nek, ott inkább szüntessék meg azokat, és az így felsza­badult pénzösszeget a könyv­tár fejlesztésére, illetve az ismeretterjesztés fokozására fordítsák. A munkatervet elfogadta az elnökség. A cél most már az, hogy a sok ötlet és jó kezdeményezés ne írott ma- laszt maradjon csupán. A munkaterv csak akkor válik majd eleven valósággá, ha valamennyi pontját maradék­talanul megvalósítják. Ez nem a mi , kívánságunk, ha­béin a gyárak és üzemek dolgozóié, akik nemcsak sze­retik, de igénylik is a kultú­rát. — P — Országos rádióamatőr-kiállítást rendeznek Budapesten A magyar rádióamatőrök az idén ismét több nemzetközi versenyen vesznek részt. Az elmúlt hetekben bonyolítot­ták le az Olaszország ren­dezésében kiírt nemzetközi rö­vidhullámú amatőrverseny el­ső fordulóját. A magyar rész­vevők közül a HG5-ÖS állo­más érte el a legjobb ered­ményt. Április 12 és 15 kö­zött ultrarövid és rövidhullá­mú versenyen vetélkednek a részvevők. Ezt követően ped'g országos konferenciát rendez­nek, ahol az elmúlt év eredményeit értékelik. Május 24-én lesz az ukrán—magyar ultrarövid hullámú verseny, amelyet a 144 és 420-as me­gacikluson bonyolítanak le. na, a ping-pong-terem a tán­cosok próba-helyisége. Ha elkészül, két és félmilliót ér. Forintban. És mindehhez alig-alig (ter­mészetesen viszonylag alig- alig) járult hozzá „külső” vagy „felső” szerv. Társadalmi munka, bontási anyag, köz­ségfejlesztési járulék — eb­ből állt össze, ebből épült fel a jászkarajenői művelődés há­za és vára. Felépült, most már bátran írhatom róla, és olyan szép­re, hogy még a szomszéd me­gyéből Is csodájára jártak. Tiszaikécskén Hajdú László mondja: — Elmentünk megnézni, ho­gyan hozták össze a dolgot. Most majd mi is megpróbál­juk. Talán leszünk olyan ügyesek, mint Fehér Balázs. Fehér Balázs... Ö, a tanács vb-titkára kalauzolt végig a születőiéiben levő kultúrott­hon ban. Dicsérte az építőket, a társadalmi munkásokat, az épületet. Csak Tiszakécskén tudtam meg hogy a jászkarajenői Templom téren ékeskedő, ma­gasodó épület viszont őt di­cséri. Az ö agyában született meg a gondolat, az ő keze rajzolta papírra a tervet (pedig nem mérnök, „csak“ épületlakatos), ő szervezett, ő agitált, ő ki­lincselt — hogy a végén a mű­velődési ház utolsó kilincse is helyére kerüljön. Mikor? Talán augusztus huszad fká­ra. A nagyterem mar eioi>b. eset­leg május elsejére megnyílhat. Az egész épületet azonban csak a nyár végére fejezik be. Akkorra, amikor az egész község, mint egy nagy család megkezdi a közös munkát. igen ám, de mivel kezdjen a kultúrház? Azaz. a kezdés már meglen­ne. ígéretet kapott a köz­ség. hogy a Néphadsereg Mű­vészegyüttese adja a nagyte­remben a megnyitó műsort De a folytatás? Fehér Balázs meséli, hogy az építési terv már jó előre el­készült. Nem is lehet más­képpen alapokat ásni, falakat húzni. De nem ugyanilyen eonddal kell jó előre megter­vezni a művelődési programot is? A lassan-lassan kaput nyitó művelődési ház programter­vezete azonban még sehol sincs. Tervek akadnak. A szolnoki, kecskeméti, Pest megyei színház szervezői már megfordultak néhányszor a tanács-házán. A titkár elé terítették a szerződési blan­kettát, és kapacitálták, íria alá. Nos. hát melyikkel kössenek szerződést? Mert színházi előadásokat szeretnének, két-háromheten- ként egyet-egyet. Igény van rá, bizonyítja maga Fehér Balázs: — Ide jár majd hozzánk jTiszajenő és Tiszavárkony 5 egész lakossága. Tízezer em- (bért kell ellátnunk kultúrá­ival, színielőadással. Most Szol- i nokra járunk, hatvan-hetven i forint egy-egy személynek az ^ út. És mégis, kétszer egy hó- ^ napban is megtelik az ötven- Í ötös Ikarus-kocsi. 5 — És itt, helyben, lesz-e ér­deklődés? — firtatjuk. Mert t lám, Nagykőrösön van mű- Í velődési ház, az emberek Í mégis inkább vállalnak költ- i séget, fáradtságot, kényelmet- $ lenséget, és buszba zsúfolódva ^utaznak Budapestre, Kecske- ^ métre, „nagyszínházba”. I Nos, ilyen aggodalom-felhők i itt nem homályosítják a bi- 5 zakodás egét. 5 Hmondják az idevalók, hogy $ tavaly a Nagymama előadá- J sához szabadtári színpadot épí- í tettek, ezerszámra kelt el a Jjegy. És amíg a régi. rozoga, ; színházteremnek nem nevez- J hető színházteremben tartot­tak előadásokat, attól retteg- ; tok. hogy az ablakokba és más, 5 megragadható helyekre ka­paszkodó közönségre szakad | az épület. $ De a színházi előadás még ! nem minden. 5 Milyen tartalommal töltik ki az új, széles kereteket, ame­lyeket az új művelődési ház kínál? Ez a kérdés, amelyre nem kapok feleletet. Nem tud vá­laszolni a vb-titkár, sem a művelődési tanács elnöke, Tóth István pedagógus. Most derül iki, hogy a kul­túrotthon felépítésével a ki­sebbik gondot tették le a vál­lukról, a nagyobbat meg ép­pen nyakukba vették. Milyen sok kívánságot, mi­lyen nagy igényeket kell kl- elégíteniök! Ha nem az egyes embereket, az egyéni igényeket, hanem csak a közösségek vágyait kell teljesíteniük — ez egymagában is renseteg!­A nőtanács, a KlSZ-szer- vezetek, a hét termelőszövet­kezet és a többi, az intézmé­nyek. a rétegek igényei, ké­rései, sőt, követelései bom­bázzák majd a művelődési há­zat, illetőleg vezetőségét. És nem közömbös, hogy ezeket a kívánságokat, igé­nyeket hogyan teljesítik. Igaza van Fehér Balázs­nak: — Ilyen -kultúrházban csak jót és még jobbat szabad adni! És igaza van Tóth István­nak. aki a legfontosabb ten­nivalókat két pontban hatá­rozza meg: — Először kultúrotthon-igaz- gatóságot kell alakítani, olyan munkaközösséget, amelyben helyet kap minden szerv kép­viselőjét de hozzáértő, kultu­rált megbízottja. Másodszor: már az indítás előtt jó propa­ganda kell, és ami a legjobb propaganda: kiváló program. És a harmadik alapfeltétel: — A párt és a tánács adja meg a kultúrigazgatóság mű­ködéséhez a legjobb alapot: a bizalmat! Ezt is Tóth István mondot­ta. Én még megtoldanám ennyi­vel: A párt és a tanács teremt«« meg a lehetőségét annak,, hogy megszülessen a kultúr- otthont igazgató munkaközös­ség. A vb-titkár már jegyez- gette, kiket kellene meghív­ni arra a tanácskozásra, amelyen megválasztják a ve­zetőséget, nagy vonalakban lefektetik a programot, meg­határozzák a művelődési ház politikáját, feladatait. cél­jait. Szerepel ezen a listán a megyei tanács v. b. művelődé­si osztálya, a járási népműve­lési felügyelő, a járási műve­lődési ház igazgatója, művé­szeti vezetője, a sajtó, a helyi pártszervezet vezetősége, a ter­melőszövetkezetek, társadalmi' szervek egy-egy tagja, a peda­gógusok (közülük pillanatnyi­lak csak három-négy dolgo­zik a népművelés dolgában, hol a többi harminc?!) és mindazok, akik előbbre vi­hetnék a nagy ügyet... Hót miért ne tűzhetné sürgősen napirendre a községi párt- vezetőség. hogy hogyan te­lítsék pezsgő élettel az új művelődési házat? Ezután kellene a vb-titkár által ter­vezett nagyobb, szélesebb körű tanácskozást összehívni. Tudom, van gond, munka elegendő enélkül is. Egy fia­tal termelőszövetkezeti község vezetésével, irányításával sok gond jár. Sok gond és sok öröm. De ezekbe a gondokba szervesen beletartozik az im­már termelőszövetkezeti ta­gokká lett parasztok műve­lésének, nevelésének, szóra­koztatásának gondja is. Mint ahogyan az örömök kö­zött is elsőként említik a jászkarajenőiek: — Termelőszövetkezeti köz­ség lettünk... és miénk az egész megye legszebb műve­lődési háza!... Garami László cAz vilii plrőitofúj z volt az első húsvét, amelyik­re emlékszem. Na­gyon vártam, mert első elemista voltam és mert az egy hét szabadság mindennél többet jelentett. Talán nem is lett volna semmi baj, ha nagyanya a tíz darab igazi falusi tojás mel­lé nem küld olyan ké­peslapot, amelyiken éppen bújnak <ki a tojásból a sárga kis- csibék. 1943-at ír­tunk akikor, nagy sze­me volt a tojásnak, meg egyéb falusi jó­nak a szegény pestiek asztalán. Kis bariká­dot épített anyám a konyhaasztalon, mögéje rejtette a drága kincseket, hogy le ne guruljon, el ne törjön egy sem. Ott segédkeztem én is. és i egyre-másra kérdez- j gettem a hallatlan ; butaságokat. i ! — Anyuka, ugye a ‘ nyuszi hoz még tojá­sokat, mert ez még elég kevés? — Igen. — Ezeket ugye nem a nyuszi hozta, hanem a nagymama küldte ? — Ugye, az ilyen tojásokból lesznek a kiscsirkék ? — Minden tojás­ból egy-egy kiscsirke lesz? Ezekben is benne vannak a csi- bék ? Hogyan jön­nek ki a tojásból? Ugye. összetörik a héját és kibújnak? Anyám oda se fi­gyelt már, csak ismé­telgette a szűkszavú válaszokat: igen, igen, igen. a kertbe szaladt, za mert csöngettek, vagy a pincébe ment fáért, de elég sokáig tartott, amíg kinn volt. Hanem ez az Idő éppen elég volt ahhoz, hogy utána nézzek a csibék dol­gának, mert mint kö­vek közé zárt városi gyerek, rettenetesen vonzódtam a pely­hes. csipogó, eleven kis jószágokhoz. Óva­tosan kivettem egy tojást a barikád mögül és megkér­deztem. — Pipike, benne vagy? Nem felelt. Kopog­tattam a tojás olda­lát, nem válaszolt. Kérlelni kezdtem. — Gyere, Pipi, majd segítek. Kinyi­tom a tojást, csak gyere már. Kinyitottam azt is, meg még utána vagy ötöt. Fehér is volt, sárga is volt, ragadt is, nyúlt is, csurgóit lefelé a konyhaasztal­ról. hanem csibe csak nem bújt elő. Helyet­te anyám nyitotta be a 'konyhaajtót. — összetörted, te gazember, a drága tojásokat? Mit csi­náljak. jaj mit csi­náljak veled? Tessék-lássék ütött a fenekemre néhá­nyat, sarokba állí­tott és sírt. — Honnan vegyek most másikat, kitől kérjek, ki tudna ad­ni? Senki. sszesöpörte a konyhaasztalon úszkáló tojások sár­gáját, berakta egy lábasba, aztán oda­jött és kihúzott a sa­rokból. — Gyere ki, most már mindegy. Most már úgy sem hoz semmit a nyuszi. Nem is hozott. Ezek a tojások let­tek volna húsvéti ajándékaim. Nem let­tek ezek már sem (li­mesek, se pirosak. Spenót volt az ünnepi vacsora tükörtojás­nak szégyenkeztek mellette a majdnem húsvéti pirostojások. Béta Vilma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents