Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

* *•;

ityuittJíwtej't h\jíí(JeSfe4z

Csepeli volt az a három

Csepeli volt az a három,

Csepeli volt: proletár.

„Tudjátok-e — szólt a hóhér — Vörösökre, hogy mi vár?

Kellett nektek forradalom

és Tanácsköztársaság?

Éhenkórász rongyos népség, kellett nektek „új világ”?

Mi győztünk: a lázadókat hurkolt kötél lengeti..

— Csepeli volt az a három, hát így felelt meg neki:

„Megöltök minket: vége lesz minden reménynek s félelemnek.

De utódunkban újra új remények s félelmek születnek, a mi gyötrelmünk erjed benne múló mogorva hangulattá, a mi reményünk forr ki benne erős hitté és akarattá, a mi szándékunk robban benne megfontolt szép cselekedetbe, a mi küzdelmeink parazsa lobban fel benne győzelemre.

A földé vagyunk már; itt állunk, testünk fagyos szél járja át, de sejtjeinkben nemesítjük a jövő termőtalaját!”

Gyárfás Endre

ANDRAS ENDRE:

GYORSAN ÉRLELŐ MÁRCIUS

Borzáék

az előző este is ;i vacsora nélkül feküdtek le. ^ Azaz. a négyéves Jóska, meg § a háromesztendős Irmuska ^ valamit mégiscsak kapott. Híg $ és zsírtalan kukoricakását, § nem annyit, hogy jóllakjanak $ vele, csupán az ütött-kopott ^ zománctányér közepéig ért ^ föl az illatos eledel. A két ^ gyerek mohón kanalazta az ^ egy-tányérban gőzölgő koty- ^ valékot, s jussukat féltve, a ^ hokedli alatt figyelmeztetően ^ bele-belerúgtak egymás lábá- ^ ba. Különösen a fiú erősza- ^ koskodott. Irmuska keményen ^ viselte bátyja támadásait, tör- & lesztgetett is a maga móc

módján, vézna lábacskája eleve a néma

§ de

§ egyenlőtlenné tette ^ küzdelmet. Meg kell adni. ke- " ' kislány volt Könnyei

: meny

^ potyogtak, de sírás nem hagv- ^ ta el a száját. E szívóssá» mii.

! gött

szívósság mö- gyakori tapasztalat rej- § tezett. Megtanulta: amíg ő ^ sírásra vagy panaszra nyitja a ^ száját, Jósika három-négy ka- | nállal is megelőzi. Tűrt te- * hát a koraöreg gyermekek ^ bölcsességével.

Apjuk hanyatt feküdt a te- és a

szeme sarkából leste a fejle- ményeket. Ha csak egy ki- ^ csit erősebbnek érzi magát, ^ mindkét pulya fenekén elveri ^ a port. De a hetek óta húzódó ^ éhség lustává tette. Mikor ^ azonban megsokallta a mara- $ kodást, rájuk csattant:

^ — Nyughassatok, az istene| teket, mert hegyibe vágok! — | Tett is valamiféle mozdula- | tot. de aztán csak nagyot só- 5 hajtott és a falnak fordult. Fá- $ radt volt és reményét vesztett. | Reggel még szántásra fogta §be Zsoltárt, a valamikori vera úr

£ ^ Apjuk hanyatt feki

4ss*ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssú rítetlen

/

Vénasszonyok nyara

ki is hajtott

(Varsányi Imre fotója)

^ senylovat,

^ Csókadűlőbe, de az intéző | visszadirigálta:

§ — Nem szántunk. Sánd<

§ Majd ha magunknak lehet- ^ Borza úgy nézett a nála fej- ^ jel magasabb nagyúrra, mint * aki hall, de nem ért. Szemét

iorTi

az intézőn tartva, gépies .mozdulatokkal kapcsolta le Zsoltár istrángját a szekérről. Amaz anélkül, hogy felemelte volna a hangját, megismételte:

— Nem szántunk .,, Forradalom van.

— Forradalom van? Hát aztán?! .; .

Az intéző unta a diskurzust. Szeme összeszűkült, simára borotvált arcát lilába játszó pír borította el. Legszívesebben rávágott volna pálcájával a még mindig tibláboló cselédre, de türtőztette magát.

Borza szólalt meg először. Vállvonogatva. békítgetőír

—. Nekem sübick.

Ez már sok volt az Intéző idegeinek. Amit az előbb lenyelt, most kirobbant belőle:

— Subick, mi? Mert sültparaszt vagy! Mit neked forradalom. Munkát adunk nektek. zabáltatunk benneteket, ti meg suttyomban felforgatjátok az országot! Mitliii

Nem lehetett megállítani.

Mint amikor az ár átszakítja a gátat, ömlött, tajtékzott belőle a szitok. Sándor elhűlve nézte a tomboló hústomyot, aki, miközben kidülledt szemmel gyalázta a kommunistákat, rettentő dühét a szekéren töltötte ki. Lábának egyetlen rúgásával majd felfordította a keskeny fogatot, amelyen eke és az állat takarmánya volt.

— Te is kommunista vagy, látom a pofádon. De az isten iraalmazzon neked, ha a báró úrnak egyetlen hajaszála is meggörbül!... — Nádpálcájával ott hadonászott a kis ember orra előtt. Báró urat mondott, de tulajdonképpen a maga hajszálaira gondolt.

Borza hallgatott. Nem félt csupán kerekre tágult szemmel csodálkozott.

— Mi történhetett, kik azok a kommunisták?

Az intéző azonban nem

fsssssssssssfsfsfsssssssssssssssssssssssssssssssjsssssstsstsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssfssff/sssssssssssssnvssssssssssssssss"";.

beleizzadok, míg visszaérek vele. Ledöntöm a csomagtartóról a behemót zsákot a boltajtó elé; máris hallom:

— Azonnal harminc szál fehér dáliát!

— Jó... Igen — s porzik utánam az út.

Kihajtok a kertészetbe.

Visszafelé már alig érzem a lábam, szédülök... nem

bírom... ízetlen számba sós nyál gyűl Tegnap este üres

paprikáskrumpli volt... ma egy darab kenyeret reggeliztem.

Zárásig kiviszem a ravatalozóba a négy koszorút; kevés pénz csörög végre a zsebemben: néhány cserepesvirágot és csokrot hazaszállítok. Egy perc megállásom sincs, fáradtan taposom a pedált. Enni!... Enni! — egyre ez jár az eszemben. Utoljára egy sírcsokor a temetőbe, s rég elharangozzák delet, mikorra végzek. A vendéglő sarkán veszek két perecet, elmajszolom, míg áttámolygok a téren az üzletig. Ciróka épp húzza le a redőnyt.

— Egyedül vagy? — kérdem.

— Igen. Hál’ a papnak, elment a szipirtyó!

— Na ... akkor mehetünk végre haza.

— Jaj, nem’... még nem!...

Kézenfogva bevisz a boltba:

— ... Ezt még ki kell vinned. Emlékszel? A... tanyára. Jaj, pedig tudom, nagyon fáradt vagy már!

Kóválygó fejjel döccenek le a pult mellé egy székre.

— Jaj, Ciróka... Nem!... Nem viszem!... Nem bírom . ,.

— Elhiszem! Jaj, ne szamárkodj! Hiába... muszáj! Bajba kerülünk: te is, én is...

— Nem! ,

— A pénzre is szükséged van... Jól jön, amit kapsz!

— Mit akarsz?! Nem bírom!! Ne bánts! — kiáltom oda akaratlan, iszonyú konokul.

Szivébe mar a kegyetlen szó, megremeg, szeme sarkából könny fut az arcára. Váltamra teszi kezét, sirdogálva könyörög:

— Miért bán-tanálak? ... Mondd? ... H-hisz jót a-karok ne-ked! Mondd, se-gítsek?

A félhomályos boltban (a redőnyökön csak fénycsík verődik be), a falon fekete levelű művirág-koszorúk figyelnek mereven. Hej! Atkozott, dögszagú. fekete világ!

Összeszedve magam, felállók, arcához vonom szépen kezét, ujjai közé enyésznek le könnyei.

— Ne sírj, Ciróka — kérem öt szépen — ... Mosolyogj. No ... lásd. én is ...

Mosolygás helyett azonban valami fáradt, furcsa, torz vonás sikerül arcomra. Ajka még nem mozdul, de szeme, bár könnyesen csillanva, már picit vidámabban villan. A hangja azonban még meg-megremeg:

— Mondd, segítsek? ...

A kényszer, a féltés, a jótett öröme: ezek ösztönöztek és segítettek már utam elején is. Mert nagyon nehéz volt a kosár.

Az utcák üresek mindenfelé. A legnotóriusabb korzójáró és a legesler Isónak maradt egyházfi is hazaőgyelgett már ekkorra ebédelni Sehol senki Néhol a falhoz, másutt meg faderékhoz támaszkodom a biciklivel hogy megcseréljem karomon a terhet. Nagyon nehéz a kosár — három cserép

virág benne —, vesszője vörös csíkokat nyom csupasz karomra. Mellé: fogom a csokrot is, ötven szál piros szegfűből.

A városban némileg beárnyalták a fák az utat, de a szabad országúton tombol a nyár, vakmelegben fürdik az iromba bazalt. Vastag por paskolódik monoton a küllők közé; arcomra, orromba telepszik. Néha leszállók, tolom a biciklit; fájdalom és düh éget; izzadságom könnyel vegyül; homlokomat görcs szorítja; lábam, karom zsibbad.

Ha szél támad néha, a porbarótt keréknyomokkal figu- rázik, elsimítja azokat, belefúj; s le akar szakadni a virágokról a papír. Elörehajolva, fejemmel szorítom, nekigörbedt derékkal hajtok...

Vörös kőből Krisztus-kereszt.

Megérkeztem.

Jobbra letérek, a földúton már gyalog megyek néhány száz métert. El se lehet tévedni, a tanyaudvarról két hatalmas kutya rohan felém eszeveszetten, kisgyerek parancsolja hátra őket.

— Ez a H. Kovács-tanya? — kiáltom oda.

— Ez hát!

Befogom egy pillantással az egészet, míg közelebb érek: hatalmas tanyaház, rezgönyárfák vigyázzák körül, bő sugarú artézi kút vize távolabb összegyűlve csillan, halastó az. Partján nyárfák, óriási szomorúfűz az udvar közepén, alatta malomkőasztal. Csikók nyihognak a karámban.

Kérdem a gyereket:

— Ki van itthon?

— Én, meg a testvérem

Rosszat sejtek:

— Apádék?

— Elmentek— Hova?... Mikor?

— Délelőtt, de nem t’om hova.

— Mikor jönnek haza?

— Nem főm.

— Virágot hoztam nektek — mondom —, dehát hol lehetnek ilyenkor, úgy tudom, névnap van nálatok?

— Az hát. Mondta apám, hogy hoznak virágot, de... ki van fizetve!

— Az ára igen! De a szállítási díj... amiért kihoztam?

— Nem főm — rándítja meg a vállát.

Majd minden szava ez: „nem tudom". Ravaszul kitani- tották. A tanya kéménye füstöl, érzem, ezek itthon vannak, csak a gyereket küldik ki, hogy ne kelljen fizetniök... Újra jöjjek tíz kilométert?... így is alig lézengek.

Ácsorgók egy darabig, majd odaadom a virágokat:

— Nesze, vidd be!

Bemegy, a kutyák utánaiszkolnak.

hagyta sokáig töprengeni. Sürgette a választ, amely számára e megsűrűsödött pillanatban mindennél fontosabb volt:

— Kommunista vagy?!

— Nem tudom.. t

— Felelj, mi vagy!

— Szegényember vagyok.

— Na ugye. Tudtam. Tudtam. hogy nekem . nem mer*» hazudni..:

Már le is csillapodott, mint aki megbizonyosodott s meglepetés már nem érheti. Még egy utolsót fújtatott, aztán szelíd hangra váltott át:

— Rendben van. Elpártoltál kenyéradó gazdádtól. Ti hogy gondoljátok? Szocializáltok? Beültök a készbe? Ki fogja vezetni majd a gazdaságot»

— Nem tudom.

— No hát én megmondom! Ti! Egy darabig. Aztán éhen- pusztultok. mert annyit sem értetek hozzá, mint tyúk a» ábécéhez. Addig azonban még jó idő eltelik ... Vagy nem? .. i

Együtt mentek a cselédszállásig. Az intéző, míg beszélt, azon studírozott, hogy meg kellene valahogyan engesztelni ezt a barmot, mert sohasem lehet tudni, mikor piszkálják fel a városbeliek, talán éppen akkor, amikor a birtok dolgait veszik számba. Annyira azonban előrelátó volt, hogy emberét teljes bizonytalanságban hagyja a jövő felől.

— Tudod. fiam. nehéz időket élünk. Ha a báró úr nem gondolja meg magát, szélnek kell eresztenünk benneteket. Valószínű. ez így történik. Ha nincs biztonság, dolgozni sem lehet... Még ma beszélek az emberekkel. A további parancsig ne fogjatok semmihez.

Az intéző szavai telibe találtak. Borza, aki nyolcéves kora óta szolgált, el sem tudta képzelni, hogy mit csinálhat a maga fajta szegény ember, ha kéz- és láblógatásra van kárhoztatva. Eszébe jutott a család. Siralmas körülmények között élnek. Aztán — fűzte tovább gondolatait — e havi járandóságukat sem kap- $ ták meg. Pedig lassan már § itt van Szent György hava. § Nyugtalanította a dolog. Ki- § bökte:

3: — A kommenciónk,., A

$ méltóságos báró úr azt ígér- géplakatostól fcte

I

Az intéző közbevágott:

^ — Persze, a kommenció .. -.

^ Hát azt. Sándor, most nem ^ tudjuk még kiadni. Ha meg- ^ feszülünk sem. Én minden- ^ esetre szóváteszem. De azért ^ ne nagyon számítsatok rá.

| Elérték az uradalmi épület ^ előtti nyárfasort. Az intéző ^frissen. ruganyosán ugrott le 5 a szekérről. Szálfaegyenes S testtartással indult meg a ho- | mokúton. Néhány lépés után § megfordult, és hanyagul oda- § szólt a kalapját még mindig $ kezében tartó Borzának:

$ -- Azért, ha éppen kell va$ lami. estefelé küldd be hoz- ^ zánk a feleségedet.

| Idáig ért gondolataiban, ami^ kor halkan nyílott a szoba- ^ ajtó. Megérkezett Irma, üres ^ szakajtóval, kisírt szemmel. ^ A gyerekek már aludtak a ^spór tövében terpeszkedő, ki- ^ vénhedt szalmazsákon. Ruhá- fcsan. ahogy máskor is szoktak. ^ Irma elfújta a petrót, felső- 5 ruháját sebtiben lehányta ma- ^ gáról és Sándor mellé feküdt, § Amaz megfordult:

$ — Adott valamit?

§ Irma válasz helyett elsírta § magát

$ — Hát akkor mi az istennek

^ hívatott?

$ Takarítottam. Otthagyta őket $ a szolgáló.

$ — Hm. Ettél legalább?

$ — Adtak, de nem engedték

s megindulok ki- alig vánszorgok.

hogy kiMégegyszer végigmérem a tanyát,

felé. Fáradtságom szinte megkettőződik.

Eszembe jut a hosszú csizmás: arra volt gondjuk, birom-e, kihozom-e időre, de fizetni? Azt nem!

— Legalja-ember! — mormolom magamban. — Bár a koporsóleeresztő köteled hoztam volna.

Késő délután érek haza, karikás szemekkel, reszketve a éradtságtól.

... Történt valami?

Semmi — az égvilánon semmi csak egy vézna virágosfiú nem kapta meg a járandóságát.

^ elhozni. Azt mondta a nagysá- $ gos úr. hogy reggel vágj ne- $ kik fát. aztán majd megtrak- ^ tálnak. Én meg visszafeleltem. ^ hogy akkor engem se boldogít- vanak. Odalöktem a teli tá- § nyér babot az intéző úr elé: § egve meg ő ...

$ — Jól tetted. Rohadjanak

^ meg a dögök.

^ — Maidnem felnyársalt ér§ te. Büdös kommunista felfor- § gatónak. meg cemendének * mondott. Én meg vissza. Az

én becsületemben ne gázolj o*i senki.,.

Sokáig hallgattak. Mindkettőjüknek ugyanaz járt a fejében. Tenni kellene akármit, mert ez már tűrhetetlen. Irma délelőtt hallott valamit sus- torogni a cselédek között, de hogy miről beszélhettek, pontosan nem tudta kivennU Annyit értett meg csupán, nogy a városban nagy ribillió van. meg hogy elzavarják a* urakat.

— Szűzanyám, mi is lehet m ▼árosban?

Sándor összes tudománya az volt. amit az intézőtől hallott, Sokra nem ment vele, de feltámadt benne a kíváncsiság, Utána kellene járni. Döntött Is:

— Amint felébredsz, készítsd ki az ünneplőt. Bemegyek s városba.

— Minek?

— Bemegyek és kész. itt úgy sem maradhatunk . ■.

Harangoztak, amikorra • postapalota elé ért. Mindenütt embercsoportokba ütközött. Munkások, katonák tanakodtak egy-egy utcafordulóban, a nagyobb épületek előtt. Beállt közébük, minden szóra figyelt. Okosodni akart, Elolvasta a falragaszokat, még a nyomda nevét is. Másnap megint begyalogolt. Még nem pitymallott. amikor útnak indult. Egyetlen hírt, egyetlen eseményt sem akart elszalasztani. Harmadnap már ismerőse akadt. Az Egyletkert előtt találkozott össze vele. Olyan ötven körüli, csontos arcú, drótkeretes pápaszemet viselő férfi volt. Géplakatosnak mondta magát. Az szólította meg őt, amint az egyik hirdetmény előtt álldogált.

— No. öcsém, mit szól hozzá? Tetszik?

Nem tudott hamarjában mit felelni. Az állt a falragaszon, hogy minden munkásnak becsületbeli kötelessége támogatni a vöröshadsereget.

Ettől a naptól kezdve mindig megkereste a pápaszemest. Egy hétig napi negyven kilométert gyalogolt, hogy átitatódjék az új ismeretekkel. A mindent megtanult. amire szüksége voltj Mert hogy a politizálás élet- szükségletévé vált, azt már az első alkalommal érezte. Most már ő is bele mert szólni a beszélgetésekbe, ha valahol lehorgonyzóit.

A nyolcadik napon már ötödmagával ment. Vörös kokárdával. egyenesen a sorozóirodába. Nem behívóra, hanem önként. Valamennyien.

öreá utoljára került sor. Cselédtársai már felöltözve vártak az esketésre. amikor odalépett az orvos elé. Körülnézett, s nyomban megismerte Szamos Mihályt, a direktórium elnökét, akihez egy alkalommal új ismerőse elvitte. Az azonban nem vette mindjárt észre. Az egyik írnokkal beszélt éppen.

Az orvos sokáig mustrálgat- ta, kopogtatta a horpadt mellű emberkét, behunyt szemmel járatta néhány lépésnyit, majd fejcsóválva eltanácsolta:

— Rossz bőrben vagy. fiam. Menj szépen haza. erősödj meg. Esetleg négy-öt hét múltával újból megpróbálhatod...

Borza Sándorban megállt a lélegzet. Segélyt kérőén nézett a direktórium elnökére, aki az imént mosolygásával már jelezte, hogy felismert*, Várt, nem mozdult.

— Elmehetsz, fiam. nem vehetünk be! — hallotta Ismét az orvos hangját. — Nem vagy alkalmas.

Borza elszánta magát. Kettőt előrelépett, kihúzta magát az ősz orvos előtt és egyenesen a szemébe mondta— Én nem vagyok jó vöröskatonának? .,. Hát idefigyeljen az úr! Maga ehhez nem ért!. i.

Borza győzött.

Este. amikor hazaért, ese- !édgyülést talált az uradalmi épület élőt*. Ekkor azonban a báró úr és az intéző úr már árkon-bokren túl járt.