Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-14 / 38. szám
it ELY 1959. FEBRUÁR 14. SZOMBAT ü/Cirlap 3 A péceli Zöldmező Termelőszövetkezet tagjai bebizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét Nagy szakértelem és nagy szorgalom jellemzi a péceli Zöldmező Termelőszövetkezet tagságát. A szakértelem elsősorban abból adódik, hogy 1957-ben kizárólag mezőgazdasági szakemberek alakították a szövetkezetét; egyetemet, vagy különböző szakiskolákat végzett gazdászök. Bár néhányan közülük már megváltak a szövetkezettől s helyükre egyéni parasztok, vagy földnélküliek kerültek, de akik itt maradtak,- ma is ragaszkodnak a szövetkezethez. Pedig ugyancsak hívták már őket termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Ök azonban nem mennek. Itt, a tsznben — ahol alkalom bőven van erre — akarják megmutatni, hogy helytállnak a mezőgazdasági munkában is, nem félnek a kapa- és kgsza- ry éltől. A megalakuláskor ugyanis olyan szóbeszéd terjedt el a községben: „na, majd meglátjuk, hogyan fér meg ennyi dudás egy csárdában." Nos, az első gazdasági év alaposan rácáfolt a kétkedők számításaira. Bebizonyosodott, (hogy nem parancsolgatni, hanem dolgozni jöttek a szakemberek a szövetkezetbe. Hadd mondjunk el egy kis epizódot arról, mennyire magukénak érzik a közöst. Az elmúlt héten sürgetett már az idő a melegágyak készítésére, a trágyahord'á&ra. Igen ám, de napközben nem tudták tanyájukat megközelítem, mert nappal az éjszakai fagy kiengedett, csúszóssá vált az út. „Sebaj — mondották a, termelő- szövetkezet tagjai —, ha nappal nem lehet hordani, hordjuk éjjel." így is történt Lehet, (hogy haragudtak a község lakói, amiért éjszakai nyugalmukban zavarta őket a traktor pufogása, de néhány éjszaka kiszállították a trágyát a melegágyakhoz. Úgy gondoljuk, a. tagság szorgalmának bizonyítására ennyi is elég. A hozzáértésnek és a szorgalomnak az eredménye, (hogy a megye legjobb szövetkezetei között emlegetik a páceli Zöldmező Tsz-t. Igaz, a termelőszö- yetkezet tagjai sokkal inkább Örülnek annak, h-cgy a község jól -gazdálkodó egyéni parasztjai nem találnak semmi kivetni valót gazdálkodásukban. Mert nem titkolják elhatározásukat. Be akarják bizonyítani az egyénieknek, hogy nagyüzemiig többet, jobbat lehet termelni és ami a legfontosabb, gondtalanaibbul élni. Nos, ami az utóbbiakat illeti, bizony nincs könnyű dolguk a szövetkezeti tagoknak, mert ugyancsak jól gazdálkodó egyéni parasztok élnek Pécelen. Értik a módiát, hogyan lehet kis területen is nagy jövedelemihez jutni. Évtizedek óta termelik a paradicsomot, az uborkát és nemcsak a belföldi, hanem külföldi piacokra is- Az export áruért pedig mindig jó pénzt kapnak. Ami a jövedelmet illeti, arra a szövetkezeti tagok sem panaszkodnak. Az elmúlt évben 53 forintot ért a munkaegység, s mivel mindenki dolgozik — az elnök is — négyszáznál is több munkaegység jut egy-egy tagra. Könnyű kiszámítani, (hogy egy-egy tag 20 ezer forintnál is többet vitt haza. Mégsem erről beszélnek, inkább arról, (hogy egy esztendő alatt törzs tenyészetté fejlesztették tehenészetüket. Tehenenként 5008 liter tejet fejtek. A növendékeket mintaszerűen nevelik. 345 hold földjükből 112 holdon pillangós növényeket termelnek, s a ta- karmánytermelés mellett magfogással is foglalkoznak. „Ha az egyénieknek kifizetődik a paradicsom, nálunk, a nagyüzemben még eredményesebben termelhetjük" — mondják a szövetkezeti tagok. — Az idén 25 holdon termelnek paradicsomot, s gondosan fel is készülnek rá. A szövetkezetek is felkarolják tehát a hagyományos paradicsom termelési kultúrát. Elismerés illeti a szövetkezeti tagokat eredményeikért, s azokért az elgondolásokért, amelyek a szövetkezeti gazdálkodás további fellendítését célozzák. A nagyobb arányú fejlődés elé azonban gátat emel az, hogy nincsenek megfelelő gazdasági épületeik, villanyuk stb. Ezek nélkül pedig a tovább fejlődés szinte lehetetlen. De aggodalomra nincs ok. Már a 3004-es kormányhatározat jelentős segítséget adott a szövetkezeteknek az állattenyésztés fejlesztéséhez, a fokozott gépi munka és műtrágya hasz- nála-tlhicz. A nemrég megjelent 300411-es kormányhatározat azonban lehetővé teszi, hogy a közel jövőben megteremtsék a fejlődésükhöz szükséges minden feltételt. Szinte naponta érkeznek szívesen látott vendégek a termelőszövetkezetbe a járástól, a megyétől. Hosszas tárgyalásokat folytatnak a tanyaközpont kialakításának terveire és a villamosításra vonatkozóan. A péceli Zöldmező tagjai számára rövid idő alatt kézzelfoghatóvá válnak a párt Központi Bizottságának határozatában, és a 3004/1-es kormányhatározatban megjelölt irányelvek. Az 1959-ben építendő 100 kilométer bosszú bekötő- útból 3 kilométer nékik épül. Az 500 kilométer hosszú távvezetékből és a 270 transzformátorból nekik is jut. 72 férőhelyes, ma gtárpadlásos szarvasmarhaistállót, két, 150 köbméteres silót is építenek abból a téglából, cserépből, amit a szövetkezetek gazdasági megsegítésére irányzott elő az állam. Gyorsan és idejében érkezik a segítség Pécelre; jó helyre adja a párt és az állam. A hozzáértő és szorgalmas tsz- tagsiág bizonyára jól kamatoztatja. Mihók Sándor A /o eredmények titka: a vállalati fegyelem megszilárdulása Ezen "a héten kezdtek munkához a megyei tanács pénzügyi osztályának dolgozói és a Pénzügyminisztérium revizorai, hogy felülvizsgálják helyiipari vállalataink mérlegeit. Most derül ki véglegesen, mit is eredményezett a tavalyi év munkája. Ahol rendesen, szorgalmasan dolgoztak, jól gazdálkodtak, ott nincs mitől tartani. A Váci Húsipari Vállalatnál például, amely pedig 1957 első felében még nagyon rosszul dolgozott, joggal várnak egy hónap körüli nyereségrészesedést. Bízhatnak ebben, hiszen több millió forintos többlet- nyereségről tudnak számot adni. Hasonló a helyzet a Nagykőrösi Faáru- és DoEGYPERCES INTERJÚ A HIBRIDKUKORICÁRÓL Még e héten megkezdődik megyénkben a hibridkukorica- vetőmag cseréje és kiosztása. Sok szó esik manapság a hibridkukoricáról. Többen kérdezték, milyen előnyei vannak és hol, mennyiért lehet azt beszerezni. A kérdésre Prezenszki KELENDŐ A SZÓDAVÍZ Karacz Tibor, a Ceglédberceli Földművesszövetkezet szíkvízüzemének vezetője 1952 tavasza óta készíti a szódavizet. Ceglédbercelen elég rossz a víz, nagyon sokan kizárólag szódavizet isznak. így aztán a napi átlag- fogyasztás négyszáz liter körül van. Ifjabb Méhész Ferencné mindennapos vásárló a szíkvízüzemben, most is három nagy üveget visz Gábor, a megyei tanács fő- mezőgazdásza adott választ: — A hibridkukorica legnagyobb előnye az, hogy azonos feltételek között 15—25 százalékkal több termést ad, mint a szokvány vetőmagok — magyarázta Prezenszki elvtárs. — További előnyei, hogy rendkívül erős gyökérzete és szára miatt nem dől meg, a kártevőkkel szembeni ellenálló- képessége igen nagy. Nem lebecsülendő az a tulajdonsága sem, hogy jól tűri az aszályt, s a csövet még zöld száron, zöld levelek között érleli be. — A hibridkukorica-vetőmag cseréje már megílcezdő- dött. A földművesszövetkezetek terményraktáraiban és a Tef-ményforgalmi Vállalat telepein lehet a vetőmagot beszerezniV — Egy kát. holdra 12—14 kiló vetőmag szükséges. Egy kilogramm martonvásári 5-ös hibridkukoricáért 2 kilogramm, az óvári 5-ös hibridkukoricáért 1.50 kilogramm sztíkvány- kukorieát kell cserébe adni. Megyénkben legajánlatosabb a martonvásári 5-ös hibridet vetni, a tapasztalatok szerint ez vált be leginkább. Tavaly például a váckisújfalui egyéni gazdák ebből a fajtából holdanként 45 mázsa csöveskulto- ricát termeltek. Az a gazda, aki nem ellensége a saját zsebének, a több kukoricának, hibrid- vetőmagot vet — fejezte be válaszát Prezenszki elvtárs. (csá) hányzócikkgyártó Vállalatnál. A dolgozók jó munkájuk után itt is egy hónap törüli nyereségrészesedést várhatnak. Harminc helyiipari vállalatunk közül huszonhat teljesítette, illetve túlteljesítette 1958. évi tervét. A többletnyereséggel rendelkező vállalatok általában 10—25 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedésre számíthatnak. A jó eredmények titka a terv-, pénzügyi, az anyaggazdálkodási és munkafegyelem javulásában keresendő. A Váci Húsipari Vállalat példája bizonyítja legékesebben, hogy a szilárd vállalati fegyelem megteremtése a jó eredmények titka. A keménykezű, átgondolt vezetés, a dolgozók egységes fellépése vetett gátat itt a korábbi pazarlásnak, a laza gazdálkodásnak, a munkafegyelem úton-útfélen történő megsértésének. Az egyre biztosabb kezű vezetés, a fegyelmezett munkások érdeme, hogy 1958-ban 528 és félmilliós termelési értéket produkáltak helyiipari vállalataink. Nekik köszönhető, hogy az élelmiszeripar 104,3, ezen be-, lül á sütőipar 99, a húsipar 110,5, a szeszipar pedig 117,3 százalékos eredményt ért el. A munkafegyelem további szi- lárdulása eredményezte, hogy a kézműipart, a faipart és az építőanyagipart kivéve a többi iparágban is túlteljesítették a terveket. Az építőanyagipar sem a rossz munka miatt maradt el, hanem azért, mert nem kapott elég megrendelést az égetett mészre. A sütőipar elmaradása a kenyérfogyasztás csökkenéséből adódik, ami viszont az önellátók számának növekedésével magyarázható. Nagymértékben javult a gazdálkodási fegyelem a Szentendrei Kéziszerszámgyárban, a Ceglédi Szeszipari Vállalatnál, a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál és a Ceglédi Gépüzem és Vasöntőben, a Váci Autó- és Motorjavítóban, a Zsámbéki Gombgyárban és még jóné- hány helyiipári vállalatunknál. Akadtak azonban pazarló vállalatok is. így például a Váci Vegyesipari Vállalat és a Monori Kézműipari Vállalat, ahol a gondatlanság, a helytelen tárolás, a rossz minőségű munkák miatt jelentős károk keletkeztek. Ezért jutott mindkettő a felszámolás sorsára. Népgazdaságunk nem tűr* heti az ilyenfajta „gazdálkodást”. Nem engedhetjük meg, hogy ilyen vállalatokat csak azért tartsunk üzemben, hogy valamit csináljanak* Ebből csak kára származik az országnak, amire semmi szükség nincs. Helyi iparunk megszabadult az ilyenfajta visszahúzó vállalatoktól, amelyek csak rontották az eredményeket* Bár a megszűnt vállalatok miatt csökkent a terv, mégis eredményesebb lehet a munka, ha továbbra is megtartják és tovább fejlesztik az eddig kialakult gazdálkodási fegyelmet. Az idén helyi iparunk jobban figyelembe veszi a lakosság szükségleteit* Ezért kapott a tavalyinál 11 millió forinttal többet a faipar, a tőzegipar és a vasipar. Ebből az összegből növelik a bútorok és egyéb, fontos cikkek termelését. Valamennyi helyiipari vállalatunk megkapta már lebontott tervét. Most alakítják ki az új termelői árakat a kiadott rendelkezések alapján. Ebben a munkában is érződik már a magabiztosság, a megfontoltság és a pontosság. Ez azonban nem azt Jelenti, hogy most már minden a legnagyobb rendben megy és már nincs is mit tenni, Egyes helyeken például gyorsítáni kellene ezt a munkát, hogy ne szenvedjen hiányt a tervteljesítés* összességében azonban elmondhatjuk, hogy helyiipari vállalataink jelenlegi fejlettsége biztosíték arra, hogy teljesíteni tudják feladataikat, sőt tovább tudják növelni az eddigi sikereket. — farkas — io\oio.\ Leningrádi mérnökök a beszéd és zenei hang rögzítésére új elektroakusztikai berendezést készítettek. A hangot a gép azáltal adja vissza, hogy az elektród mentén ionizált levegőrészecskék rezegni kezdenek. ÁSSAD BALÁZS... sógorasszony, de bizony hiába várt. Nem adtok! Sajnáljátok! Majd én se sajnálom az álom- l\essegetőt tőletek — vélte a sógor és minden keserűségét ebbe a mondatba sűrítette: , •— Ebből a disznóból még ma idegen is eszik! Jz öreg Pálinkás úgy érezni te, megüti a guta. A fél csizmáját már levetette, úgy sántikált végig a szobán. Felrántotta az ajtót, de már csak a sógor hátának rikácsolhatta: — Ebből? He! Ebből senkinek nem adok! Lámpát gyújtott. Mégegy- szer megnézte, jó helyen van-e a besózott hús, sonka, szalonna. Ott volt az mind az ágy alatt. Az ő ágya alatt s hogy még biztonságosabb legyen, betaszította a teknőket egészen a falig. Soltáig buzogott benne a sértés, majd szétvetette az indulat árja a mellét s hozzá még a bal lábáról vem akart lejönni a keményszárú csizma. Az asszony nyitotta rá az ajtót. — Itt vannak a maskarások! Pokolba veliük! Ezek se tudnak otthon maradni. Mit háborgatják még ilyenkor is. Tavaly is eljöttek, mindig disznóvágáskor jönnek és addig táncolnak, amíg valami kerül a tarisznyájukba. Tavaly se adott semmit, idén sem ad. Neki ugyan körültáncolhatják fél lábon a világot, akkor se vet egy darab húst se. — Zavard ki valamennyit... Már késő volt. a z asszony mögül két z*. maskarába öltözött férfi bújt elő. Az egyik cite- rát tartott a hóna alatt, a másik a szoba közepére perdült és meghajolt az öreg Pálinkás előtt. — Csak egy táncot! Az öreg már talpon volt. Aztán meggondolta. Hadd táncoljanak. Megtáncoltatja kedvére, aztán elkergeti őket. Jó hecc lesz. Beszél majd róla megint az egész falu, mint tavaly. Majd ő mulat a maskarásokon, a falun. Megint elhíresztelheti a rokonság, hogy az öreg Pálinkás ingyen táncoltatta a maskarásokat. Egy tánc? Az kevés. Kettőt, hármat rendelt, , mintha kocsmában a prímásnak parancsolna vereshasúért. Pusztuljanak itt valamennyien. Leült. — Ntt... lássuk! Megszólalt a citera és a táncos maskara vörös mellényben, bő nadrágban, rettenetes nagy cipőben táncolni kezdett. Közben énekelt hozzá: Ássad Balázs. Húzzad Dénes. Ássad Balázs ... Mindig csak ezt a két strófát ismételte és a nyelvét öltögette a szamarat ábrázoló maszka mögül. Nyújtogasd csak, vélte az öreg Pálinkás és még tetszett is neki, hogy most jól megfizet valamennyi gúnyolódásért, ami egész életében érte a fukarságáért. Néha még maga is dúdolta a dalocskát: Ássad Balázs, Húzzad Dénes... a táncos nagyokat ugrott, A majd meg lehuppant a földre, mintha szellemet kergetne, amelyik ott lapul az ágy alatt. De bizony ott nem volt síeltem, csak a két teknő, tele hússal, szalonnával. A ci- terás is gyakran kacsingatott az ágy alá, ami csak jobban tetszett az öregnek. Úgy érezte, hájjal11kenegetik az oldalát és nevethetnékje támadt. Ezek most azt hiszik, kapnak a disznóból. hogy esznek belőle. Hát egy falatot se ... egy falatot.., Hanem minél jobban figyelte a zenét, annál gyakrabban ütötte a fülét valami különös zaj. Mintha messziről, a föld gyomra korogna. Amikor lobban figyelni kezdett, eléugrott a táncos maskara, meglegyin- tette a lajbija ujjával s vitte magával a tekintetét, a gondolatát. Egyszer aztán megállt a táncos. A nóta is elhallgatott. A maskara levette zsíros kalapját. meghajtotta magát és markát az öreg elé tartotta. Az kivette a szájából a hosszúszá rú pipát, megfordította és a szárával nagyot húzott a kinyújtott kézre. — Ez a tiétek, más nincs.*. Es kikergette őket a házból, a znap este elégedetten bújt A az ágyba az öreg Pálinkás. Most visszavágott a sógorának is, aki azt merészelte mondani, hogy idegen eszik még ma a disznóból. Abból bU Zony egy falatot sem kap ma senki. A falu is megtudhatja, hogy nem lehet az öreg Pálinkással végnélkül gúnyolódni. Arra ébredt, hogy szél sival- kodvk végig a szobán. Hiába húzta magára a dunnát, a szél a fejét mardosta. — Asszony, becsuktad az ajtót? — Be. — Olyan hideg van. Az asszony felkelt, hogy megnézze az ajtót. Csukva volt. Az ablakot is sorra rázta, egyik sem szeleit. A lábán mégis érezte a hideg fuvallatot. Lámpát gyújtott, azt is csaknem elfújta a szél. Nézelődött. hajlongott, míg egyszer a szája elé kapta a nagykendó sarkát. — Szent isten! Az öreg is felugrott az ágyból és odanézett, ahová az asszony bámult eszelős tekintettel. Az ágy alól hiányzott a két teknő a hússal, sonkával, szalonnával. A falon nagy lyuk tátongott. Akkora, amekkorán éppen kifért a teknő. Onnan sistergett befelé a hideg szél. S mintha csak az is gúnyolódna az öreggel, dalocskát fütyült a tátongó, fekete gödrön át a szobába: Ássad Balázs, Húzzad Dénes... i\f aradi ember volt az öreg ifi Pálinkás, különösen fukarságában maradi. Az új esztendő is csak annyiban hozott nála változást, hogy a bádogra festett, kiszolgált kalendáriumban előbbre rakta a számokat és az most már az 1932-es esztendő január 1-ét mutatta. Máskülönben minden maradt a régiben. Újra disznóöléshez készülődtek, mint tavaly ilyenkor és a felesége pörkölte a hurkapálcák végeit. Szép hízót vágtak. A tömzsi ember láb alatt volt mindenkinek, mert mindent akart látni. Hová viszik, ki viszi, miért viszi? Nehogy egy szál hurka, egy kiló hús félre menjen. A rokonságot meghívta ugyan segíteni, de tudtukra adta, hogy kóstolóra ne is számítsanak. Amit esznek, csak az az övék. Estefelé, amikor a böllér már besózta a húst, a szalonnát, elszámolt vele és a rokonoknak is megköszönte a segítséget. Azzal betette a szobaajtót maga mögött. A böllér elpakolt, a rokonok elszéledtek, csak a hosz- szú sógor maradt még egy keveset. Sűrűn pislogott a kamra felé, hátha megkínálják egy pohár vinkóval, vagy kóstolót kötnek kockás kendőbe és a hóna alá nyomja a
