Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

4

‘"ü/Cirlap

1959. FEBRUÁR 14. SZOMBAT

FÉLÉV UTÁN (3)

Közömbösség, következetlenség, felelőtlen ígérgetés és tanulságaik

A közömbösség; má& szó_

val: alhogy lesz úgy lesz. Mit érdekel engem az élet, a társadalom gondja-foaja. Élek, megvan a mindennapim, a többi nem érdekel. Súlyos hiba ez akkor is, ha független emberről van szó, aki látszólag csak önmagának tartozik felelősséggel cselekedeteiért. (Azért látszólag, mert az ember társas lény, ha akarja,' ha nem, reája is vonatkoznak a társadalom törvényei, az együttélés szabályai.) Ám sokkal súlyosabb a dialog, ha a szülő viseltetik közömbösen az élet dolgai, családi élete iránt. Egyszer szóltunk már rpl® röviden, sorozatunk első részében, amikor azt vetettük egyes szülők szemére, hogy nem segítik gyermeküket.

Egy nyolcadik osztályos leány írja dolgozatában: „Hazamentem, anya mosott, nagyon fáradt volt, nem is kérdezte a bizonyítványt.'’ Egy ötödikes fiú így vall énről: „Nem szólt semmit édesanyám, pedig kettes tanuló voltam!" „Megbuktam, édesapám csak jót nevetett rajta. Ezzel el is volt intézve a dolog“ — emlékezik vissza írásában egy másik ötödikes. Vagy: „Apám a mai napig sem látta a bizonyítványomat. Nem is kérte.”

Az idézetteknél még sokkal több példát mondhatnánk el ezzel kapcsolatban. Szülőkről, akik egyszerűen nem törődnek gyermekükkel, nem érdekli őket, hogy mit csináltak egy fél év alatt, s ezekután joggal feltételezhetjük,’hogy nem'törődnek majd az elkövetkező Időben sem velük. De akkor ki nevelje őket? Az iskola? Az úttörő szervezet? Igen, de ez még nem elég. Nincs légüres tér. Ha a szülő lemond gyermeke neveléséről, az utca, a rosse barátok „nevelik” Hiába próbálom visszafojtani a gondolatot, nem sikerül, így hát kimondom: Számot tarthat-e a világ legszebb' címére, az édesanya, édesapa címre az ilyen szülő?

Bizonyítékként még egy példát, amit egy nyolcadikos leány dolgozatában olvastam. ,,Szüleim az iskolába nem járnak be. Hiába kérem őket, hogy jöjjenek, ők csak nem jönnek, édesapámat hiába kérdezem, hogy mit tegyek az iskola befejezése után, segítsen pályát választani, még a mai napig sem mondott semmit. Eddig az életet csak játéknak vettem, de most, amikor az iskola padjait elhagyom, és én is kilépek az életbe, akikor jut eszembe, hogy az nem is játék. Ha még egyszer elölről kezdhetném az iskolát, bizony nagyon jól tanulnék." • \

Mi tette ezt az apát ennyire közömbössé? Olyan nehéz lenne az élet ma, hogy fásiulttá teszi az embereket? Nem igaz. Ez a család nem küzdhet nagyobb anyagi pröblémakkkal. Négyen vannak, kétszobás lakásuk van. Két keresetből kell eltartaniuk két gyereket. Akkor pedig?

De nemcsak a közömbösség az, ami megzavarja a gyermek lelki egyensúlyát. Károsan hat a gyerekre a szülők következetlensége is. Például: „Szüleim szigorúan megdorgáltak a két hármas miatt. Este azonban már azt mondták, hogy legalább ilyen bizonyítványt kapjak jövőre is.” Vajon ezután mit £on- doljon a gyerek? Rossz volt az a két hármas a bizonyítványban, vagy mégiscsak jó volt, ha az ilyen bizonyítvány megfelel jövőre is? Vagy: „Amikor apuka meglátta a bizonyítványt, így szólt: szombaton nem engedlek el a bálba. Másnap mégis kaptam tíz forintot, hogy elme- hessek.” Ezekután mi lehet a gyerek véleménye? Valami ilyesféle: legfeljebb megszidnak megint, azt pedig könnyen kibírom. Nem törekszik tehát arra, hogy szorgalmasabban tanuljon.

Felelőtlenség. Külön keii szólni róla, elsősorban, mint a?. ígérgetés velejárójáról. Talán egy fél esztendő alatt nem hangzott el annyi ígéret, mint ezúttal egyetlen napon: „Ha év végére négyes leszek, elmehetek Romániá- ba” — írja az egyik fiú. — Egy lány dolgozatában olvastuk: „Ha nem bukók meg, anyukám megígérte, hogy a nyáron elvisz Csehszlovákiába.” Szinte felsorolni is nehéz lenne az ígéretek láncát. Futball-labda, korcsolya, karóra, aranylánc, töltőtoll, kerékpár, fényképezőgép, tangóharmonika, arany pecsétgyűrű és így tovább. Vajon jól meggondolták-e a szülők, hogy mit Ígértek? Tudják-e majd teljesíteni, ha reá kerül a sor?

Ez az egyik dolog. A másik: „Iparkodom a karóráért” — fejezi be a dolgozatát az egyik leány. — Tehát nem azért tanul a gyerek, hogy emberebb ember legyen belőle, hogy művelt legyen és az iskola elvégzése után megtalálja helyét a társadalomban, hanem — a karóráért. Ez a leány így értelmezte szülei ígéretét és gyerekről lévén szó, ezt nem is vethetjük a szemére.

Egy, ugyancsak ötödikes kislány fogalmazta ezt meg: „Édesanyám megígérte, ha év végére kijavítom a négyest, kapok egy korcsolyát. Elhatároztam, hogy kijavítom, hogy édesanyám beválthassa Ígéretét.” A gyerek azért akarja kijavítani bizonyítványát, hogy az édesanyja beválthassa az ígéretét. Nem ő, hanem az édesanyja!

Valami baj van a gyer_ mekneveléssel az utóbbi időben — hangoztatják igen sokan. Hát ha hiba van, akkor nézzünk önmagunkba. Mert elsősorban bennünk, szülőkben van a hiba. Aj egyik: önállóság címén — mivel csak így lehet boldogulni a mai világban, hangoztatjuk — mindent rábízunk a gyerekre. Az önállóságra nevelés valóban fontos dolog, de.az önállóság kifejlődését nem gátolja a fokozottabb ellenőrzés. Sőt, csak így terelődik helyes irányba gyermekünk önállósága.

— A másik: túl gyakran idegesek, indulatosak vagyunk. Ilyenkor aztán gyerek legyen a talpán, aki megáll előttünk, mert máris csattan a pofon vagy a nadrágszíj. Pedig a dolog nyitja: megelőzni a bajt. amikor még könnyű szerrel lehet segíteni, nem pedig akkor, amikor az már esőstől szakad a nyakunkba. Ha megnézzük a félévi bukási statisztikát, igen elszomorító képet kapunk. A diákok hat-hét, néhol még nagyobb százaléka megbukott. S ez nemcsak a gyerek hibája. És semmiképpen nem a pedagógusoké! A hibásak mi, szülők vagyunk. Hol késik a megérdemelt büntetés már az első rossz osztályzatnál? A bukott tanulóknál! Kinek nem segítenek- odahaza a szülei? A bukott diákoknak! Kitől nem kérik - esténként számon a leckét? A bukott gyerektől! Kinek a szülei nem járnak be érdeklődni az iskolába, még a szülői értekezletekre sem? A bukott fiúé és lányé! És folytathatnánk a felsorolást. Ha a gyerek nem érzi állandóan maga mögött a számonkérő édesanyát vagy édesapát, köny- nyen eltompul benne a felelősségérzet. Ilyenek voltunk mi magunk is. Ha a szánkózás és tanulás között lehetett választani, bizonyos, hogy az elsőre szavaztunk — ha lehetett. De nem lehetett! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi nem szánkóztunk Dehogynem. Ám csak akkor, amikor már elkészültünk a leckénkkel. S ez nagy különbség.

A harmadik: túl sokat megengedünk gyermekeinknek, szinte kényeztetjük őket. Félreértés ne essék, nem ételre, ruhára és más létszükségleti dologra gondolok, hanem a játékra, a szórakozási lehetőségekre. Nekem egész gyermekkoromban tizedannyi játékom nem volt, mint amennyit a fiam öt év alatt kapott. Régen egy töltőtoll szinte az elérhetetlen gyér*

mekkívánságok közé tartozott. Ma pedig már az első osztályos kezében is megtaláljuk. Én kimondhatatlanul boldog voltam, ha tizenhat esztendő« koromban végre elengedtek bálozni. Ma már az óvodás gyerekeknek is megengedik. Én tizenkét, iskolában eltöltött, évem alatt kitűnő bizonyítványom ellenére sem értem el, hogy futball-labdám legyen, pedig ez volt vágyaim netovábbja. Ma már hétéves fiú is igazi focit rúgdal. Mindez beszédesen bizonyítja, mennyivel jobban élünk ma, mint éltünk a múltban, s ez nagyon jó dolog, de az már korántsem az, hogy ilyen ütemben kényeztetjük gyermekünket, mert lassan odáig érünk, hogy semmi vágya, kívánsága nem lesz, és természetesnek tartja a „terülj- terülj-asztalkám”-at.

Folytathatnánk tovább

ezt a sort is. Ezúttal azonban az a célunk, hogy felrázzuk az édesanyákat és édesapákat, hogy elgondolkoztassuk őket. Ha pedig már töprengünk, akkor a legjobb úton haladunk. Aki gondolkodik, az nem nyugsz!k addig, amíg véget nem vet a fejlődést, előrehaladást gátló hibáknak.

Ha ezt sikerült elérnie e sorok írójának, akkor nem végzett rossz munkát.

(Vége)

Prukner Pál

TANÁCSKOZIK A TISZTIKAR

Tanácskozik a tisztikar — vagy húsz ember.

Nem ütközet, hadgyakorlat tervét l\ányják-vetik, hiszen nem is katonák ezek a „tisztek”. A megye népművelés felügyelői értekeznek itt, a megyei tanácsiház szűk szobácskájábán. És mégis, nem véletlen, hogy tiszteiknek titulálom őket. ök Pest megye tizenegy járásának, négy városának kultúrforradalmi vezérkara.

A tisztek tanácskozása reggel kilenc órakor kezdődött, és délután egy órakor úgy kellett belefojtani a szót az emberekbe. Nem mintha feleslegesen beszéltek volna, nem. Panasznapot sem tartottak, mert tudnivaló, hogy panaszból igazán kifogyhatatlan az emberfia. De annyi minden, öröm és gond, eredmény és hiba sűrűsödik össze az úgynevezett kul- túrfronton, hogy annak tálalására valóban kevés az a négv röpke-rövid órácska.

Igen kevés a négy óra, ha szorgos hónapok és esztendők fáradsággal gyűjtött tapasztalatait kell elmondani. És a tanácskozás részvevői — né- hányuk fiatal, . néhánynak már deres a feje — bizony sokmindent felszedtek tarisznyájukba, ahogyan faluról községre, művelődési házról kultúrotthonra jártak.

Pedig — és ezzel kell kezdenem ezt a riportszerű beszámolót — ®zek az emberek valamennyien pedagógusok — csak féllábbal népművelési felügyelők. Úgynevezett félfüggetlenített funkcionáriusok ők, akik idejük egy részét áldozKECSKEMAMA ÉS GIDÁJA

(Rötzer Henrik felvétele)

hatják csak a művelődés ügyének, más részében pedig tanítanak vagy szakfelügyelői tisztüket látják eh Nem visszás helyzet? Bármelyik járás: kultúr- otthomink vagy városi művelődési házunk, sőt néhány községi kultúrházunk is függetlenített vezetővel rendelkezik. És azok az emberek, akik nem egy kultúrtház, hanem az egész járás művelődésének ütőerén tartják kezüket — csak félfüggetlenítettek!

És így is: mennyit látnak, mennyit tapasztalnak, mennyit segítenek. (Csak zárójelben: persze nem nyolc óra munkaidő alatt.)

De azért... Érdemes lenne elgondolkozniok a minisztériumbeli elvtársaknak azon, hogy mennyivel többet tehetnének, segíthetnének a népművelési felügyelők, ha nem félfüggetlenített, hanem teljes emberek rajta tarthatnák szemüket községeink kulturális életén.

Lapozgatok a jegyzettömbömben. Tíz cikkre, húsz cikkre, ötvem cikkre valót hallottam itt. Kincsesbánya ez az értekezlet. Legalábbis az újságírónak az. Életrevaló javaslatok, újságiba kívánkozó eredmények, sürgős orvoslásra váró hibák kerülnek egymás után terítékre.

És „ahol a legnagyobb a baj, ott a legközelebb a segítség”*

Például:

Ketten-ihárman elmondják, milyen szépen javult az öntevékeny színjátszó csoportok műsorpolitikája. így igaz. De már szólnak mások:

— Annál rosszabb darabokat választanak azonban a különböző társadalmi szervek színjátszói!

És csokorba kötve a „konkrétumok“;

A Nagykőrösi Konzervgyár színjátszói úgy vélik, hogy nem kell a közönségnek politikus darab; a dunabogdányi nő- tanács színjátszód többszöri figyelmeztetés ellenére hitvány fércművet tanultak be; egyik színjátszó csoportunk ugyanezt tette, és amikor a megyei tanács v. b. művelődési osztálya — helyesen — nem engedélyezte az előadást, akkor egyik képviselőnk lépett közbe: „Hagyják bemutatni a darabot, mert különben a színjátszóknak kedvét szegik ..."

És az orvosság? Király Zoltán, a budai járás népművelési felügyelője mondja a receptet:

— Foglalkozni kell ezekkel a társadalmi szervezetekkel! Én például részt veszek a járási nőtanács, a KISZ és a többi szerv értekezletein, így megismerkedhetcri a községi vezetőkkel, beszélgetek velük, tanácsot adok nekik, ők meg a kérdések özönével árasztanak el. És jó ez így, mert a mi járásunkban nincs hiba a társadalmi szervezetek színjátszóinak műsorpolitikájával sem.

A SZARAZFOLDON IS VAN

APÁLY ÉS DAGÁLY

erőt gyakorol a földi tárgyakra és ezek valódi súlyát kilónként mintegy tíz grammal megváltoztatja. Az az érdekes, hogy ez a súly különbözet csak akkor áll elő, ha rugós mérleggel történik a mérés. Éppen ebből a súlynövekedésből állapítják meg a kutatók) hogy a föld mélyében van-é‘ nagyobb só- vagy érctömeg. Azt is megmérték már, hogy egy ember testsúlya néhány ezred- grammal kevesebb, ha a Hold éppen a feje felett van. A magyarázat az, hogy ilyenkor ellenkező irányban hat a Hold vonzóereje, mint a Földé.

Mindenki tudja, hogy a Fö'd területén mékkora a vizek és szárazföldek kiterjedése. A tudósok már megállapították, hogy a tizenegymillió négyzet- kilométernél nagyobb szárazföldnek meg kell éreznie a Hold vonzási hatását. Ahol tehát a Hold a Föld valamelyik pontjára merőlegesen áll, ott

a Földnek is ki kell dudarod- via, akár csak a tengernek, amit a parti lakók jól ismernek az apály és dagály váltakozásából. Az az érdekes, hogy ahol a földkéreg kidudorodik, ennek az emelkedésnek a forgás következtében egy nap alatt körül kell járnia az egész Földet. Ki hinné el, hogy a földkéreg-dagály — amikor a Hold legközelebb van ehhez a földponthoz — 30 centimétert is kitesz?

Az egyik tudós kimutatta, hogy a talaj 33—58 centiméternyit mozog fel és le. Van olyan nagyváros, amelynek egyik utcáján megmérték a napi dagály és apály közötti mintegy huszonöt centis talajszint különbséget.

I I őst már szinte a világ min- den részén folynak ilyen megfigyelések és mérések. Egyik legérdekesebb esetet a svéd Botteni öböl mentén jegyezték fel. Umea kis kikötőváros. Maga a kikötő húsz kilométernyire fekszik a várostól a tenger felé. Viszont húsz kilométerrel a szárazföld felé ott vannak a régi Umea üres, elhagyott házai. Alig ötven éve még idáig ért a tenger s virágzó élet folyt a városban. De még harminc éve is a tengerparton feküdt ez a város és a Föld életében aránylag rövid idő alatt is sok kilométerrel került beljebb a parttól. Az ok: állandóan emelkedik a Föld felszíne. Hasonló megfigyelést tettek magában Stockholmban és Upsalában is. Egyre inkább épülnek a tenger felé ezek a városok, mert a víz elhagyja őket.

A Föld más ítészén viszont süllyedéseket észleltek. így például az Északi-tenger partjai százévenként harmincegy centivel süllyedtek. Van hely, ahol öt, másutt tizenöt centis az emelkedés. Olyan városokban, ahol a talaj nyugtalan, komoly gondjaik vannak az építészeknek. Világhírű építészeti remekműveket és műemlékeket kell megóvni, hogy a talajingadozások kárt ne tehessenek bennük.

A szakemberek sok érdekes, ■rí- izgalmas tényt tudnak a Föld életéről, de az egyszerű emberek közül csak kevesen vanafhk, akik közel kerülnek ezekhez a titkokhoz. Ma már a kisiskolások is tanulják, hogy milyen messze van tőlünk a Hold és ennek tömege valamivel több, mint századrészét teszi a Földének. És annak ellenére, hogy ilyen „aprócska” a mi lakóvilágunkhoz ; képest, mégis nagy hatással í van a Földre. Az óceánok ha- í talmas víztömegeit minden hat ; órában méterekkel emeli és ; süllyeszti, a víz szintjét teükint- ; ve. De nemcsak a vízre, hanem magára a földkéregre is I hatással van a Hold vonzóere- • je. A tudósok ezt finom és ér- ; zékeny műszerekkel már meg- l állapították.

! Pontosan rneg tudják mérni ; a nehézségi erők hatását és j változásait. így számítják ki \ a talaj mélyének összetételét \ és a súlykülönbséget is, ame- j lyet a Hold vonzása okoz.

! Azt is tudja mindenki, hogy ! ri a Föld mélyében óriási ! mennyiségű sótömeg rejtőzik, ! Azt viszont nem sokan hallot- ' iák, hogy ez a sótömeg vonzóigaz, ez az orvosság — félorvosság. Mert éppen az állaim törvényhozói, a párt- és állami vezetők feladata lenne, hogy községükben vagy falujukban ellenőrizzék: mit csinálnak a színjátszók? Azt tanulják, játsszák-e, ami a nézők épülésére szolgál? És ha nem, ők legyenek az el- * sók' akik tiltakoznak a darab ellen, nem várva meg a művelődési osztály tiltó határozatát.

És éppen ezért nagyon Igaza van Gajdos Gyulának, a nagykátai járás népművelési ügyvezetőjének, aki saját tapasztalata nyomán javasolta:

— Tájékoztassuk a községek vezetőit a népművelés feladatairól, minél előbb és minél részletesebben, annál jobb!

A sok egyéb közül a m&.

sik igen fontos kérdés, amit a „tisztikar” megvitatott: hogyan dolgozzanak a művelődési házak, különösen a nagy, függetlenített vezetővel és személyzettel rendelkező járási és városi kultúrotthonok.

Hogyan került erről szó? Igen, igen, a ceglédi városi művelődési házról...

— ... befelé fordul... —

mondták róla, joggal. És sorjázták a példákat, miért. Nem akartam akkor, ott megtoldani azzal, hogy felvessem: vajon kiment-e a ceglédi művelődési ház vezetője a Dózsa Népe Termelőszövetkezetbe, hogy segítse a kulturális bizottság megalakítását?

És sorra kerültek a többjeik is, jó néhányrn. Miért nem törődnek a járási és városi kultúrotthonok járásuk és városuk többi kultúrházával, művészeti csoportjaival? Miért hanyagolják el — például Nagykátán — az ismeretterjesztést? Mit tesznek a termelőszövetkezetek fejlődése, a iaigság. .művelése,, szakértelmének növelése érdekében?

Fogas kérdések, nem

ennyi, de még több, amelyekre nem itt, a tanácskozáson, hanem odakinn, a megyében kell megkeresnünk a feleletet

És az volt a jó, az igazán jó ezen a megbeszélésen, hogy ezek az elfoglalt, gyakran egyéb gondokkal küszködő emberek — nagy szavak nélkül — erre is vállalkoztak^ Igaz, hozzá kell tennem, ez a vállalkozás, ez a nekibuzdulás és lendület csak úgy lesz eredményes, ha a népművelési felügyelők nem maradnak egymagákban, ha a közséígi kultúrotthon igazgatók, népművelési ügyvezetők és nem utolsósorban a párttitkárok és tanácselnökök segítik őket. így szinte bizonyos, hogy a tisztek tanácskozását győzelem követi majd.

Garami László

'ssssssss/ssssssssf/fsss/ssfss,rsssssyssss/sjí