Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

"~&Cirlap 1959. FEBRUAR 10. KEDD Zeneiskola nyílt Gombán Február elsején az alig hat­ezer lelket számláló Gomba községben zeneiskola nyílt. Jelenleg 12 gyerek jár az órák­ra, de rövidesen ihászra emel­kedik a hallgatók száma. A gombai zeneiskola a monori zeneiskola fiókintézeteként működik, s hetenként két órát foglalkoznak a gyerekekkel. A vizsgát Monoron rendezik majd meg; TÁRSADALMI NAPKÖZI Őskori cápák Szibériában Szovjet kutatóik a szibériai Tura folyóban őskori cápákat találtak. Ez alátámasztja azt a felfogást, hogy az egész nyu­gat-szibériai alföld egykor az Uraiig terjedő hatalmas tenger volt. A kutatási eredmények nagy jelentőségűek vízierőmű­vek és folyami kikötőberende­zések építése szempontjából. Régi gond iskoláink túl­zsúfoltsága. Az iskolák min­den tanterme foglalt, nem­csak délelőtt, de délután is. S ehhez a gondhoz szorosan társul egy másik is: a fővá­roshoz közelfekvő községek­ben, vagy ott, ahol üzem van, mindkét szülő dolgozik. Mi legyen hát a gye­rekkel, aki délben kijön az iskolából, vagy mit csináljon az a gyerek egész délelőtt, aki csak délután megy iskolába? Ki felügyel rá, ki ellen­őrzi, hogy tanulással, hasz­nos szórakozással tölti-e ide­jét? Az iskolai napközi ottho­nok befogadóképessége igen korlátozott. Budaörsön pél­dául több száz jelentkező volt az iskolaév kezdetén, Herr Koch és az atomágyú P kát tett arra, miszerint ügyé­ben a nyugatnémet bíróság lenne illetékes, szerényen kö­vetelte, hogy hallgassák meg a volt náci dr. Wilhelm Grave nemzetközi jogi szakértőt. Herr Koch bizonyára mai napig sem érti, miért váltottak ki önérzetes szavai akkora felháborodást a hallgatóság körében?! Mint ahogy Herr Koch sok mindent nem ért. [gen: Koch úr bizonyára esztelen, elfajzott puhá- nyoknak bélyegezné azokat a németeket, akik megelégelték a náci világuralom eszméit, a „vaj helyett több ágyú!” jel­szavát, s akik elvetemültsé­gükben többre értékelik a bé­kés családi otthont egy fake­reszttel jelölt tömegsírnál. Akik Dortmundban tüntető felvonuláson tiltakoztak a ra­kétatámaszpont felállítása el­len vagy akik Hagemmann professzorral együtt felhívást intéztek a bonni kormányhoz. Felhívásukban azt követelve, hogy azonnal vonja vissza az atomfegyverkezésről szóló tör­vényt, járuljon hozzá a német békeszerződésről szóló tárgya­lásokhoz, Németország egyesí­téséhez, s lépjen ki a NATO- ból. De az is lehet, hogy Koch úr mindezekről keveset tud, hiszen hosszabb ideje kivon­ták a forgalomból. Sőt, az is lehet, hogy ha mindezeket tudná, megszakadna fajtiszta, porosz-junker szíve, s ször­nyet halna a szégyentől. Éppen ezért, kérem, mond­ják meg neki;; ? Nyiri Éva mégis csak nyolcvan gyere­ket tudtak felvenni. Nincs helyiség, nevelő, keret a nap­közik bővítésére. Érthető: egyetlen állam sem ké­pes arra, hogy egyik napról a másikra meg­oldjon ilyen nehéz prob­lémát. De ez nem jelenti azt, hogy ne törődjünk a fiatalokkal, hogy hagyjuk őket az utcán csavarogni, míg szüleik ha­zatérnek este a munkából; Ha napköziket pillanatnyi­lag még nem is tudunk álla­mi támogatással építeni, ak­kor is tennünk kell valamit, sürgősen, a fiatalok érdeké­ben. Ez a gondolat vezette Mar­jai Edét, a kistarcsai általá­nos iskola igazgatóját is. Szeptemberben százhúsz gye­rek jelentkezett napközibe, de mindössze negyven tanu­lónak tudtak helyet biztosí­tani. S mi legyen a többi nyolcvannal? Nem hagyta nyugodni a gondolat. Ha nem is egyik napról a másikra, de megszületett az elhatározás: mi lenne, ha addig, amíg a napközi dolga meg­nyugtatóan rendeződik, társadalmi napközit hoz­nának létre? A dolog roppant egyszerű. A társadalmi napközi az út­törő-otthonban lenne, aho) negyven gyerek kényelmesen elfér. A helyiség tehát ez­zel biztosított; Az ebédelte­tés megoldható úgy, hogy a gyerekek hideg élelmet hoz­nak magukkal reggel. Oda­haza is csak azt ennék a fű- tetlen lakásban. Hátra van még a felügyelet, de az is megoldható társadalmi ösz- szefogással. A pártszervezet, a nőtanács, a szülői munka­közösség, a helyi tanács és a tantestület tagjai váltva egy­mást, naponta egy-egy órás ügyeleti szolgálatot tartaná­nak a napköziben — társa­dalmi munkaként. Marjai Ede igazgató kez­deményezése — a becsületes és az ifjúságot szerető embe­rek összefogásával — köny- nyen megvalósítható. A helyi párt- és tömeg­szervezetek máris fel­ajánlották segítségüket. Hetenként, vagy kétheten­ként — a jelentkezőktől füg­gően — egy-egy órát szívesen vállal minden jóakarata fel­nőtt, hiszen a cél nem kisebb, mint a kistarcsai fiatalság ne­velése. A kezdeményezést igen je­lentősnek tarjuk, s reméljük, mire legközelebb Kistarcsára visz utunk, már nem csak terv lesz csupán. S mivel arány­lag könnyűszerrel és keret nélkül megvalósítható a tár­sadalmi napközi, bizonyosak vagyunk abban, hogy a példa másutt is követésre talál. Bí­zunk abban, hogy a közeljö­vőben számos községből ér­kezik majd hír arról, hogy újabb társadalmi napközik alakultak. (pruknsr) Nagyszerű kezdeményezés — gyenge megoldással EGY ESZTENDŐ nem hosz- szú idő, különösképpen egy művészegyüttes működésének mérlegelésekor nem az. Még­is megállapíthatjuk: ilyen röp­ke-rövid idő alatt sikerült a Pest megyei Petőfi Színpad együttesét jó művészkollektí­vává kovácsolni, a társulat mű­vészi hírnévre tett szert az egész megyében; műsorváiasz- tása jó, előadásainak színvona­la művészi. Mindezekhez még hozzáte­hetjük: nagyszerű kezdemé­nyezés. hogy a Petőfi Színpad olyan kisegyüttest hozott lét­re, amelyik tevékeny segítsé­get nyújt iskoláinknak, olyan műsort adva a tanulóknak, amelyik általános műveltségü­ket növeli és az iskolai tan­anyag megtanulását is előse­gíti. A gondolat megszületése óta már jó egynéhány ifjúsági elő­adást tartott a Petőfi Színpad gárdája, ezek az előadások azonban nem keltettek megye- szerte egyhangú elismerést. Az elégedetlenség okára talán legplasztikusabban a nagykő­rösi pedagógusok, sőt maguk a gyerekek mutattak rá azután, hogy megtekintették az alsó- és felsőtagozatnak bemutatott előadásokat. MINDENKI — felnőtt és fiatal — megegyezett abban, hogy rövid a műsor. Az elmúlt hét hétfőjén a felsőtagozatos tanulóknak szánt előadás be­vétele 2770 forint volt. Szerdán az alsótagozatba járó gyerekek által vásárolt jegyek árából 1988 forint gyűlt össze. Vajon ezért a pénzért — kérdik a né­zők — csak egy óra tíz percig tartó műsorra telik? A másik — és ez a lényege­sebb — hiba, amit az ifjúsági előadások rendezőinek szemé­re vetnek: rosszul állították össze a műsort. Például: az if­júság elé való-e éppen az a Csokonay-vers, amelyben a költő a csikóbőrös kulacshoz intéz szerelmi vallomást? Nem lett volna megfelelőbb Csoko- naytól — a sok közül egyet említünk — Szegény Zsuzsi a táborozáskor című verse? Vagy Bánk és Tiborc jelenetét látva és hallva, értik-e a gyerekek, miért haragos Bánk? (Egyéb­ként Katona nem is tananyag.) Kérdés, hogy Heltay A néma levente című darabjából vett jelenet gyerekék elé való-e? Félreértés ne essék! A gye- rekinézősereg és az őket kísérő pedagógusok igénylik az ifjú­sági részleg előadásait. Elisme­réssel beszélnék például arról, hogy a Ludas Matyi-részlet tetszett, jól adták elő. A gyere­kek ismerik, szeretik — és ép­pen ezért élvezték is az elő­adásnak ezt a részét. Jónak tartanál?, ha teljes egyfelvoná- sost mutatnának be, ha olyan színdarab részleteket tűznének műsorukra, amelyek megfelel­nének annak a pedagógiai elv­nek, hogy: részleteket csak akkor adjunk, ha az egész már ismert. És még egy: ne ígérjenek többet, mint amennyit adni tudnak. Ne ígérjenek jelenetet a Liliomfi-ból, ne harangozza­nak be verses záróképet, ha nincs jelenet és nincs zárókép. i ÚGY VÉLJÜK, helyes — és a Petőfi Színpadnak is hasz­nálunk vele — ha a kezdet kezdetén szóvátesszük mind­azt, ami gátolja, hogy a Petőfi Színpad Ifjúsági előadássoroza­ta teljes sikert arasson. Mert a kezdeményezés megérdemli, hogy támogassa minden iskola, mint ahogyan megérdemli azt is, hogy a Petőfi Színpad ve­zetői nagyobb gonddal, több gondossággal állítsák össze azt a műsort, amelyet a gyerme­kek — a legigényesebb közön­ség — elé visznek. — ami — Műsoros szülői értekezlet Örkényben Az Örkényi általános iskola nevelői eltértek az eddigi szo­kásoktól, s a félévi szülői ér­tekezletet a filmszínházban műsorral és vetítéssel tarkítva tartották meg. Mintegy 200 szülő előtt kezdődött meg a műsor, a kisiskolások verset mondtak, az úttörő művész- együttes Bartók-kórusa dalo­kat adott elő, és sikert aratott Ladányi László: Borka mégis tanul című vidám jelenete, amely a továbbtanulással fog­lalkozott. Ezután következett Marosy Elemér iskolaigazgató beszámolója és Eperjesi János tanár előadása A gyermek; a szülő, a tanulás címmel. Be­fejezésül két kisfilmet vetítet­tek le. D. A. Ezt Szabó Ernő mondotta. A könyvtáros csak néhány számot említett: — Tavaly 57 310 könyvet kölcsönöznünk, a könyvállo­mány ötszörösét, iközel kétezer beiratkozott olvasónak. De ha nem szól egy szót sem, akkor is látom: szeretik a körösiek a könyvet. Már a kora délutáni órákban vagy húszán tolongtak a kölcsönző- asztal előtt, fiatalok, idősebbek vegyest. Akadt közöttük peda­gógusnő, paraszt néniké, diák­fiú, konzervgyári munkás .., Es nem egy, de négy-öt köte­tet visznek. Klasszikusokat és moderneket. Prózát és lírát. Magyar szerzőktől és külföldi Íróktól. Hogyan is mondta Kiss Ist­ván? — Van nálunk kulturális igény! Igen, a pesti és kecskeméti színházlátogatóik, az értelmisé­gi klub látogatottsága. a könyvért tolongó emberek — ezt bizonyítják. Nagy, valóban nagy Kőrösön a kulturális igény, csak a ru­ha szűk.. i A varos néhány vezetője például azzal a gondolattal foglalkozik, hogy miként lehet­ne leállítani a kecskeméti, fő­városi színházak előadásaira folyó közönségszervezést. A tervezett intézkedés oka: a helyi művelődési ház színház- terme nem látogatott. Nem mond ez ellent a kul­turális igények növekedésé­nek? Nem. A körösiek nemcsak kultúra után vágyakoznak, ha­nem — eljutottak már addig, hogy kulturált körülmények között óhajtják a műveltséget, a szórakozást. Ezt pedig nem biztosítja a művelődési ház színházterme. Az ötödik-hato­dik sorból már alig-alig lát­szik, hogy mi történik a szín­padon (fel kellene emelni a -nézőteret), ezenfelül a fűtési viszonyok sem olyanok, hogy a színészek teljes átéléssel játszhatnának, illetőleg a né­zők minden figyelmüket a színpadra irányíthatnák. A kulturális igény nagyot' nőtt tíz-tizenkét esztendő lefor­gása alatt — a színházterem a maga korszerűtlenségében olyan maradt, mint évtizedek­kel ezelőtt volt. Ellentmondás — a mi fejlődő világunk egyik tipikusnak mondható ellentmondása. A megoldás módja viszont nem az, hegy a „kifelé” való szervezést leállítsák, hanem: akár állami, akár városi be­ruházással korszerűsíteni kel­lene a színháztermet, megszün­tetve így az igények és a lehe­tőségek közötti különbséget. Az bizonyos, hogy abból a hatvanezer forintból, amelyet a város tanácsa az idei költ­ségvetésben a nagyterem át­alakítására szánt, minderre nem telik. Talán az ötszörösé­ből, tízszereséből át lehetne aUtkítani a nézőteret, a szín­padot, de ezzel már elkéstek a körösiek: A terv: törvény, azon változtatni nemigen lehet. Lehet azonban társadalmi munlkát szervezni. Néhányezer lelket számláló községekben, falvakban építe­nek a lakosság összefogásával, társadalmi munkában sokszáz­ezer forint értékű iskolát, kul­túr otthont, Miért ne lehetne ebben a nagy városban annyi áldozatkész embert találni — esetleg az üzemek dolgozóinak felkérése révén —, hogy 'kibő­vítsék, átszabják a „kinőtt ru­hát’1? Mert hiába születne meg a rendelkezés: nem lehet a kecs­keméti színházba szervezni — amíg az emberek nem látnak és nem érzik a szó fizikai ér­telmében a színház melegét, nem töltik meg a nézőteret! És ugyanez a helyzet a könyvtárnál is. Ahol emberek tucatjai be­szélgetve várakoznak könyv­re, ott, abban a helyiségben nem lehet olvasótermet be­rendezni. Azaz, lehetni lehet — Nagykörösön például így van —, csak éppen nem ve­szik igénybe az emberek, üresen állnak az asztalok, hiá­ba várakoznak a székek. Egy régi sláger jut eszem­be: „Kicsi a hely, kicsi a pult, kicsi a szék ..Igen, de ez a verssor eszpresszóra vonatkozik, nem könyvtárra. Es jogos az aggodalom: a ki­csiny hely miatt nem ké­szül-e hiába a két új köny­vespolc? Mert a raktárba ugyan fél könyvállvány se fér, nemhogy kettő. Prokrustesről, a görög mi­tológia kegyetlen óriásáról ír­ták, hogy elragadta az or­szágúton haladó embereket, és ágyába kényszerítette őket. Ha a vándor nagyobbra nőtt, mint az a bizonyos prokrustes- ágy, az óriás megcsonkította, így tette számára „otthonos­sá” a fekvőhelyet. Bizonyos, hogy a nagykőrösi tanács nem akarja Prokrustes szerepét játszani a város la­kóinak kulturális igényeivel, a könyvtárral és a művelő­dési házzal szemben. De a* is bizonyos, hogy a szűk ruha gátolja a kulturális élet kite- rebélyesedését. Talán mégis lehetne változ­tatni azon a költségvetésen? Talán lehetne más, jobb otthont találni a könyvtár­nak? Talán lehetne társadalmi munkát szervezni? A helyi vezetők akik _ mint már sokszor tapasztal­tuk — szívükön és vállukon viselik a lakosság érdekeit, bizonyára meg tudják találni a kérdésekre a feleletet. Garami László Tepsivivő leányok (Somodi István rajza) SZŰK RUHÁBAN Kényelmetlen, ^németien dolog a szűk ruha. A serdülő j f iú vagy leány amúgy se tud ; mihez kezdeni hirtelen nőtt \ kezével, lábával, hát még, ha ' a kinőtt kabát, nadrág, blúz, [ akadályozza a szabad mozgás- • ban. \ Igaz, a bajon könnyű segi- ! teni. A szabó néhány forintért : átalakítja az öltönyt, kienged ! belőle, vagy betold egy da- : rabot, és a gond — nem gond i többé. ! De mit tegyen egy város, ; amelynek kulturális élete sza- ! bályszerűen kinőtte kereteit? ! A bővítés vagy betoldás eb- ! ben az esetben nem néhány, ! de néhány százezer forint- ! ba kerül. k ; Nagykőrösön fogamzqtt meg ; bennem ez a gondolat, amikor [ Kiss Istvánnal, a művelődési \ ház igazgatójával, Szabó Er- ! nővel, a népművelési felügye- \ lő vei és a könyvtár néhány \ dolgozójával beszélgettem. \ Büszke emberek mind vala- 5 hányán. ! Büszkén emlegetik, hogy vá- í rosuk — az egykori poros, j kultúrálatlan falu-város — \ mérföldlépő csizmáikkal sza- | lad előre a művelődés útján. $ — Tegnap hatvan ember, \ ma két tömött autóbusz, hol- $ nap is két busz megy Kecske- í métre, a színházba. És ez így ; folyik napiról napra. A nagy- í körösiek már úgy mennek $ Pestre, az Operába, vagy \ Kecskemétre a színházba, i mintha haza mennének. A z a nap is úgy indult, mint a többi: mérsékelten hi­deg, mérsékelten unalmas, szürke hétköznapnak. Alig for­dultak meg méhanyán a külö­nös jármű láttán: két amerikai traktor vontatott két atom­ágyút a neckarsulmi támasz­pontra. Ami ezután történt, olyan volt, mint egy rossz álom: mintha egy gépesített ámokíu- tó száguldott volna végig a csendes baden-württembergi utcákon, nyomában a pusztu­lással. * Egy meredek lejtőn a há- tulsó traktor fékje elromlott, s maga után vonva szörnyű terhét, legázolt egy jeep-et, be­leszaladt az első traktorba, s egy szembejövő autóbuszt be­lelökött az utána haladó autó­ba. Az összeütközésnél az egyik traktor kigyulladt, s egy katona a lángok áldozata lett. A keletkezett károkat félmillió márkára becsülik, M 'mdez Nyugat-Németország- bam történt, egy hétköz­napon, az Ur 1959. s az ame­rikai megszállás tizenötödik esztendejében. Esetleg úgy is mondhatnám: abban az eszten­dőben, amelyben a nyugat­német hatóságok „egészségi ál­lapotára való tekintettel“ sza­badon bocsátották Sepp Diet­rich háborús bűnöst, volt SS tábornokot. Mondhatnám, de nem mon­dom. Hiszen Nyugat-Német- crszágbam minden évre esik egy-két ilyen szabadonbocsá- tás. Mert meg kell adná, ebben az egyben a bonni hatóságok roppant következetesek. Nem ismernek kivételt: ha Speidelt,! Heusingert, Mannteuffelt, Kés- 5 selringet, Dönitzet, me© a töb-S bit lelhetett, éppen Dietrichet; ne lehetne? Sok különbség úgy! sincs közöttük. Az egyiknek! Lidice szárad a lelkén, a má-! síknak Oradour. Az egyik Vo-: ronyezst törölte le egy időre a: föld színiéről, a másik Co- í ventryből csinált 20 perc alatti lángtengertj Különben is: varjú varjúnak nem vájja ki a szemét. Ezt nem kívánhatják a nyugat­német rendőrhatóságoktól sem, amelynek 30 rendőrtisztvise­lőjéről épp a napokban derült ki; hogy csorbítatlan jogfoly­tonossággal került a rendőrség állományába a hírhedt 9. zász­lóaljból. Ez az 1939-ben alakí­tott, berlini zászlóalj ugyanis azzal írta be nevét a fasizmus lidérces korszakának történe­lemkönyvébe, hagy öt hónap alatt — rekord idő! — százezer lengyel, orosz és zsidó személyt gyilkolt meg. i L ehet-e csodálkozni ezek- után azon a nosztalgián, amely a lengyelországi tömeg­gyilkos Koch urat fogta el a nyugatnémet bíróság után? Tárgyalásának 59. napján ugyanis Herr Koch nemes egyszerűséggel és — feltehe­tően hiányos — jogi jártasság­gal kétségbevonta a lengyel bíróság illetékességét ügyé­ben. Jogtalannak és a nyugat­német alkotmány megsértésé­nek nevezte azt az — meglehe­tősen ritka — esetet, hogy az angol katonai hatóságok ki­adták őt a lengyel igazság­szolgáltatási szerveknek. Koch úr, miután homályos célzáso-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents