Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

1959. FEBRUAR 10. KEDD pest HEGYEI 1C írlap Találjanak egymásra II. Talán ott kellene kezdeni a hibák javítását, hogy meg­vizsgálná a pártszervezet: jár­nak-e a KISZ-be a kommu­nisták gyermekei. S ha igen, azok hogyan viselkednek ott; A másik fontos segítés: a KISZ-be küldött fiatalok vé­gezzék el pártmegbizatásukat és időnként adjanak számot munkájukról. Az sem árta­na, ha üzemi pártszervezetek­től kémének segítséget: adná­nak át néhány fiatalt a köz­ségi szervezetbe! Meggyőzést igényelne a helyi termelőszövetkezet megszilárdítása is. A pártszer­vezetnek van kapcsolata a szö­vetkezettel. A kapcsolat azon­ban csak abból áll, hogy oly­kor néhány vezetőségi tag meglátogatja a tagságot, is­merkedik problémáikkal. Igaz, tudják, nogyan zárták a múlt gazdasági évet. Azt is tudják, hogy miért nem fejlődik a gaz­daság itt, Budapest közelében ügy, ahogy azt el lehetne vár­ni. De, a bajok megszünteté­sében már nem nyújtanak se­gítséget. Nem mozgósították a párttagságot a fegyelem meg­szilárdítására. Nem foglalkoz­tak a termelőszövetkezet ügyé­vel taggyűlésen, sőt pártveze­tőségi ülésen sem. Nem keres­ték a módját, hogyan értessék meg az ott dolgozó asszonyok­kal: ha vállalták a termelőszö­vetkezeti tagságot, tekintsék azt fő foglalkozásuknak. Ne fél napokat dolgozzanak, ha­nem úgy, mint valaha, amikor egyénileg gazdálkodtak. A tsz megszilárdítását szol­gálná az Is, ha az egyénileg dolgozó paraszt párttagokkal többet törődnének. Báthori Imre például ma is jóban van a szövetkezetiekkel. Fia itt ta­nulja a kovácsmesterséget. Ne­velt leánya most kérte a tsz-be a belépését. Báthori Imre naponta benéz az irodába. Ta­pogatózik. Készül. Meg is mondja, hogy ő majd belép. Se ezt a készülődési időt le­rövidíthetnék a pártvezetőség tagjai, ha felelnének Báthori Imre és a többi gazdálkodó kérdéseire, kételyeire. Meg­mondhatnák nekik: ne saj­nálják azt. hogy megtrágyáz­ták a földet és feljavították a talajt. Hiszen ha bemennek a szövetkezetbe, nekik is terem az a föld! A föld után pedig a Központi Bizottság határozata szerint f oldj áradókot kell kap­ni ok. Az is segítené a fejlődést, ha a nemzetiségieket, a német- aj'kúakat összehívnák és meg­kérdeznék őket: mi a véle- ményük a párt politikájáról. ^ Miért nem jönnek ők is a tsz- ^ be? Vitatkoznának velük. . ^ A párttagság azonban még ^ egymás között sem vitat meg ^ elvi, politikai kérdéseket. Tud- ^ ja a pártvezetőség, hogy még ^ kommunisták között is akad, $ aki lenézi a németajkúakat, mégsem igyekszik ezeket meg- ^ győzni hibás álláspontjukról. ^ Nem keresték meg azokat a ^ kommunistákat sem, akik au ^ év elején hittanra íratták be ^ gyermekeiket. Lehetne még néhány elvi és s módszerbeli fogyatékosságot ^ említeni, elemezni. Bármely!- i két említjük azonban, vala- ^ mennyinek egy a forrása: 5; lines kollektiv vezetés Nemcsali azért, mert a párt-^ titkár, Tóth Pál elvtárs hosz-^ szú ideje szanatóriumban fék- ^ szik. Régebben is így volt. Jó| lenne most azt írni, hogy en- nek tapasztalatlanság, gyakor- j; latlanság az oka. Egyszerűbb^ lenne a megoldás is. Itt azon- ^ ban nem erről van szó. A párt- ^ vezetőség tagjai érzik ennek ^ a kollektív vezetésnek a hiá-^ nyát, emlegetik is, de amikor^ meg kellene valósítani, ke- ^ meny falba ütköznek. Ez a kemény fal nem más, mint az örökös személyi prob- ^ lémákon való töprengés. Egy- ^ mósközt és értekezleteken örö- ^ kösen visszatérő téma. Melyi- ^ küknek valódibb vagy értéke-^ sebb az illegalitásban végzett^ munkája? Miért egyik és mi-^ ért nem a másik elvtársat tün-^ tették -ki azzal, hogy a járásig vasy megyei értekezlet elnök- ^ •égében foglalt helyet? Ki mi->> ért kap ennyi és nem több nyugdíjat?! S ha az egyik téma forrása kiapad, nem kell soká várni, hogy új bukkanjon elő. A legnagyobb baj az, hogy eközben szem elől tévesztik a fő feladatokat, személyes sé­relmük orvoslása végett. Nem gondolnak arra ezek az elv­társak, hogy a párt számára valamennyien értékesek. Sokra becsülik őket munkásmozgalmi múltjuk miatt is, de ma már sokkal inkább az esik latba: hogyan végzik jelenleg nevelő- munkájukat? Hiába régi munkásmozgalmi elvtárs valaki, ha a pártmeg- bizatást úgy utasítja vissza, mint tette ezt az egyik párt­tag. „Mit képzel a Tóth, engem csak úgy le lehet akasztani a szögről?!“ Az ilyen nézetet, pártszerűtlen magatartást min­denhogyan vissza kell utasí­tani. Párt munkát mindenki nek végeznie kell képessége, ereje szerint. Méghozzá nem is Tóth elvtárs kedvéért, hanem a pártért. De ezt idős elvtár­saknak kellene megmagyaráz­ni? Néha, sajnos, igen. Mert a teherviselés nem egyenlő. Sok a félreértés a pártmegbi- zatások körül. Egyesek szerint Tóth elvtárs mindent maga akar végezni. Mások szerint viszont azért hárul egy-egy elvtársra annyi, mert sokan nem vállalnak feladatokat, vagy ha el is vállalnak, nem hajtják azokat végre. Mindkettőben sok az igaz­ság. Hányszor fordult elő. hogy a pártvezetőségen belül hiába osztották szét' a reszor­tokat, néhányan kivonták ma­gukat a munkából. így ahe­lyett is annak kellett dolgoz­nia, akinek már úgyis mee- volt a maga munkája. Ez anv- nyira szokássá vált, hogy le­egyszerűsítették az egészet- mindent néhány elvtárs vál­lalt magára. így ellenőrizni sem kellett a feladatok vég­rehajtását, hanem közös meg­állapodás nélkül, egyszemélyi vezetéssel oldottak meg min­dent. Ezért jogos azután az » szemrehányás, hogy sok olyan dologról, ami a párttagságra tartozna vagy legalábbis az egész vezetőségre —, nem tud­nak az elvtársak. A szemé­lyekről szóló véleményezések soha nem kerülnek a vezető­ség elé. Egy, legjobb esetben két. elvtárs készíti azokat és továbbítja a felsőbb szervek­hez. Az alapszervezethez érke­zett levelek sorsáról sem tud a vezetőség valamennyi tagja Nem mehetne ez másképp a budaörsi pártszervezetnél? De igen. A budörsi párttagok sok nehéz feladatot oldottak már meg. És sok jószándék, akarat van bennük. Mi kell akkor hát, hogy a hibákat kijavít­sák? Mindenekelőtt az, hogy bíz- zanak egymásban. Olyannyira becsüljék meg elvtársaikat, amennyire csak megérdemlik Nézzenek önmagukba, merjék nyíltan beismerni saját hibá­jukat is, beszéljék meg kom­munista módra. Dolgozzanak ki közös tervet, hogyan halad­janak előre, öregbítsék eddig* sikereiket. Vonjanak be fiata­lokat a munkába. Egyesítsék az idősebb elvtársak gazdag tapasztalatát a fiatalos erők­kel. Párosítsák az ifjúság len­dületét, lelkesedését a veterá­nok évtizedek alatt felhalmo­zódott bölcsességével. Sági Agnes Előadás-sorozat a szövetkezeti kérdésekről A Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kö­zös rendezésében szövetke­zeti kérdéseket tárgyaló elő­adás-sorozat indul a Kossuth Klubban. Az első elődáson, február 10-én, délután 6 óra­kor Kovács Rudolf, a SZÖVOSZ elnökhelyettese A lenini szövetkezeti terv cím­mel beszél. A további elő­adások a falusi szövetkezeti kereskedelem, az egyszerűbb szövetkezeti formák, valamint a szövetkezeti felvásárlási és értékesítési rendszer problé­máival foglalkoznak. Az elő­adások célja, hogy az érdek­lődő városi értelmiség ma­gasszínvonalú tájékoztatást kapjon a magyar földműves­szövetkezetek helyzetéről, fej­lesztésük terveiről és lehető­ségeiről. Fejlődik a püspökhatvani tejszövstkezet A múlt év nyarán alakult meg Püspökhatvan községben a tejszövetkezet hatvan taggal, azzal a céllal, hogy a gazdák ezután maguk intézzék a tej begyűjtését, kezelését és érté­kesítését. A tejszövetkezetnek ma már százhúsz főt számláló tagsága van, s kétszeresére nö­vekedett az általuk begyűjtött tej mennyisége is. Míg fél év­vel ezelőtt havi 11 000 liter te­jet gyűjtöttek be, jelenleg havi 22 000 liter tejet visznek a gaz­dák csarnokukba. Az egyre fejlődő tejszövet­kezet előtt nagy jövő áll. A szö­vetkezet a jövőben fölözéssel is foglalkozik majd, a fölözött te­jet pedig az állat tenyésztésben hasznosítják. Ha tásta lan i tották a háborúból visszamaradt bombát Lapunk január 31-i számá­ban: Arra várnak, hogy rob­banjon? címmel, képpel il­lusztrálva hírt adtunk arról, hogy a Taksonyi Állami Gaz­daság szigethalmi üzemegysé­gében egy épület falába fú­ródva, a háborúból visszama­radt bombát találtak. A hely­színen úgy értesültünk, hogy bár többször jelentették, a bombát ennek ellenére nem hatástalanították. * A napokban levelet kaptunk az illetékes tűzszerész-alaku­lat parancsnokától, amelyben értesít bennünket, hogy hozzá­juk nem jelentették az esetet, mert ha jelentették volna, nyilvántartó könyvükben sze­repelne. Ennek ellenére már elszállították a veszedelmes háborús emléket. Tűzszerészeink igyekeznek gyorsan eltávolítani a talált lőszereket. De hogy időben megtehessék a szükséges in­tézkedéseket, szükségük van a lakosság és a helyi szervek támogatására. Ha a talált lőszer vagy rob­banóanyag magánszemély tu­lajdonát képező területen van, a tulajdonos köteles a rendőr­ségen vagy a tanácsnál jelen­teni azt. Amíg a tűzszerész­járőr meg nem érkezik, a rendőrség által közölt módon köteles a talált robbanóanya­got bekeríteni vagy Őrizni. Állami vállalatok, tsz-ek és egyéb szervek területén talált robbanóanyagok őrzéséről az illető vállalat vagy szerv ve­zetője köteles gondoskodni. A közterületen levő robbanó­anyagokat a rendőrség őrzi. Hogy a jövőben a fentihez hasonló eset elő ne fordulhas­son, kérünk mindenkit, saját érdekében, ellenőrizhető beje­lentésekkel segítse a tűzszeré­szek nem éppen veszélytelen munkáját, hogy még véletle­nül se tehessenek kárt a há­ború eme késői maradványai. A íHepdusaítés k&ttsépei „Gondolni kell rá, hogy a fasizmus nemcsak a régi, a népek előtt már levitézlett formákban, hanem új formákban is feléledhet” — mondja az SZKP XXI. kongresszusának határozata. Az alábbi cikk az amerikaiak által kitartott, régi­vágású Franco-fasizmus képéhez ád kicsiny, de jellemző ada­lékot. A guadarramai hegyek közt egy sziklaiennsikról roppant méretű kereszt tör a spanyol égbe. A kőből és acélból épí­tett kereszt magassága mint­egy 170 méter, benne lift is működik. A hatalmas jel föld alatti kripta fölött emelkedik, előtte, a bérc lábánál pompás új épülettömb: a bencés-rend kolostora. Hogyan épült mindez? A szükséges és különleges közle­kedési utakról nem is szólva, elég munka volt kitermelni a sziklahegy gyomrából a 800 000 tonna ikövet is. De az építtető Franco tábornoknak 1941-ben az ilyesmi csekélység volt. Nem voltak ugyan rabszolgái, mint az ókori fáraóknak, de ami neki a rabszolgákkal egyenértékű volt, a politikai foglyok, rendelkezésére állot­tak. Ezek dolgoztak az építke­zésen, míg a szabotázs és a munka lassúsága 1949-ben arra nem bírta Francót, hogy 7 00 fizetett munkást fogadjon. Diego Mendez főépítész most már jó munkát akart kapni: napi 2 dollárt fizetett a mun­kásoknak fejenként, kétannyit, amennyit másutt kereshettek volna. Végül elkészült a hatalmas építmény az Elesettek völgyé­ben, emlékmű a polgárháború áldozatává lett egymillió spa­nyolnak és mauzóleum. ahová majd Francót és azokat teme­tik. akik Franco ügyéért hal­tak meg. Alabástrom-szobrok, bronz­ajtók, a kórusra középkori stílusban készült művészi pa­dok dicsérik a szentélyben a seregnyi művész kezét. A fő­kapu egymaga 62 000 dollárba került. 1956-ban készült el tel­jesen a mű, de Franco gondjai ekkor kezdődtek csak igazán. A kormány azt állította, hogy a 12 millió dollárnyi költséget túlnyomó részben adakozásból teremtették elő. A spanyolok viszont másképp tudták. A kereskedők elmon­dották, hogy a kormány pénz­gyűjtői lelövéssel fenyegették őket. Egyesek azért elégedet­lenkedtek, mert a nagy mű közelében húzódó veszélyes út­szakasz rendbehozatalára a kormánynak nem volt ereje, évente tucatnyi motoros veszti el ott emiatt életét. Ám nem ez volt Franco leg­nagyobb gondja, inkább az a vita, amely a szentély és a mauzóleum rendeltetése felöl utólag kialakult. Franco szer­vezete, a fasiszta Falange, semmiképp nem akart bele­egyezni abba, hogy a polgár- háborúban elesett köztársasá­giak is ott nyugodjanak. így inkább hallgattak az egész do­logról, míg a közelmúlt heteik­ben a főépítésznek eszébe nem jutott, hogy művét átalakítsa. A káprázatos föld alatti szen­tély ismét a közvélemény fi­gyelmének tárgya lett és ki­tudódott. hogy abban bizony senki mást el nem temetnek, mint Francót magát, ha az ideje eljön. Az égbenyúló kereszt így azonosul a spanyol nép súlyos keresztjével. Egy ország, amely 1953 óta 340 millió dollár se­gélyt kapott, de amelyben 100 ember közül 17 még Írástudat­lan, amelyben 908 lakosra jut egy orvos és ahol a megmű­velt földok alia több mint ne­gyedrészén a földtulajdonosok 77 százaléka 'kénytelen osz­tozni, ebben az országban 12 millió dollárt költöttek a nép- nyúzók dicsőítésére és a főhó­hér felmagasztalására. G. Gy. A korszerű bányaépítés magyarországi tapasztalatairól is beszámolnak a jövő évi világkongresszuson A nemzetközi bányaépítési konferencia varsói ülésén, amelyen Magyarországot Aj- tay Zoltán, a Bányászati Ku­tató Intézet Kossuth-díjas igazgatója képviselte, elha­tározták, hogy 1960-ban meg­rendezik a bányaépítés vi­lágkongresszusát. valamennyi bányaiparral rendelkező ország részvételével. A kongresszus színhelyének kijelölésénél Pá­rizst, Moszkvát és Peteinget veszik figyelembe. A kijelö­lésről később döntenek. A varsói ülés úgy határo­zott, hogy a kongresszus hat témakörben tárgyalja meg a korszerű bánya felépítésének és szervezetének kérdéseit. Ezeknek a témáknak hazai vonatkozását a magyar szak­emberek is kidolgozzák és be­illesztik a kongresszusi beszá­molóba. Szegkovácsok ..................................................................................................................... i iitiimimuiit' | j KORABELI feljegyzé- § -ni sekből tudjuk, hogy a kó- ^ borló cigánytörzsek tagjai l/cö- ^ zött már a középkor elején is \ voltak vaskováesek. így az- ^ tán évszázadokon keresztül ^ öröklődött nemzedékről nem- ^zedékre, szállt apáról fiúra az ^ ősi mesterség. Ha az öregek ^ már kidőltek a munlkából, a | fiatalok álltak a vasat formáló üllők mellé. S Nálunk a dunántúli falvak­ig ban és Buda környékén élnek \ ma is a cigány kovácsok kései \ unokái: a szegkovácsok. Cso- % bánkán, Permázon és Piliscsa- $ bán valóságos dinasztiák ala- \ kultak így ki. \ A szegkovács-mesterség nem !$ tartozik a legkönnyebb szak- ^ mák Icözé. Komoly fizikai erőt, § kitartást és nagy gyakorlatot ^ igénylő munka ez. A szegko- ^ vácsnak meg kell ismerkednie ^ a vas titkaival, mesterien kell ^ forgatni a kalapácsot, s el kell ^ lesnie a műhelytitkokat. A ^ szegkovács hajnali háromkor ^ már talpon van, s mire a nav § magasabbra kapaszkodik, be- i fe~ezi a munkát. Főleg nyáron \ van ez így, hiszen az izzó vas \ mellett duplájára szökik a hn- \séa. i Mit csinál a szegkovacs? ^ Tucatnyi fajta sínszeget, kü- ^ lönféle ács'kavcsnkat. saját ré.- ^ szere szerszámokat. A mester- \ ség aváról-fiúra száll. A na- ^ gyobbacska gyerekek már ott * forgolódnak az üllők körül, lesik, kutatják, hogyan szelí­díti apjuk lkarcsú szöggé a pi­rosló vasdarabot. Fél évtized is beletelik, amíg ők is meg­tanulnak bánni a makacs anyaggal. Ilyenkor aztán a gyerekek is kapnak üllőt, s ők is hozzákezdenek a nehéz mun­kához. Tíz-tizenöt évi gyakor­lat kell ahhoz, hogy igazi mes­terré váljanak. aZELÖTT nagyon keserves volt a szegkovácsok élete, egyedül dolgoztak, s hiába verték napfelkelttől késő estig a vasat, alig tudták megke­resni a betevő falatot. Nem­hogy lakásra, de még ruház­kodásra sem gondolhattak, hisz a család nyomorát súlyos­bította a sók gyerek. A szegkovács gyalog vitte Pestre az elkészült szegeket, ha aztán el tudta adni. háti batyujában kokszot, hulladék­vasat kellett visszacipelni. Ez már a múlté, a Buda kör­nyéki szegkovácsok is össze­fogtak, s már közösen dolgoz­nak. A piliscsabai szepkovács- szövetkezet a Horváth-. Ba­logh- és Czidó-nemzetség le- származottaiból alakult 1949- ben. Kezdetben még legtöbb­jük a környékbeli tanyákon egyedül dolgozott, most már közös műhelyben végzik a munkát. Bentlaknak a község­ben, csinos otthonokban, ren­desen öltözködnék, rendszere­sen járnak moziba, színházba. A szövetkezet eddig még csak­nem minden évben nyereség­gel zárt. 1956-ban például 8900 forint nyereségrészesedést osz­tottak ki a tagoknak. Csobánkán 1957. március elején alakult a szegkovács szövetkezet. Itt 17 szegkovács kezdte meg a munkát, s közel ötezer forintot adtak ősszé a közös alapra. Műhelyt épí­tettek, s ezt rövid idő alatt valóságos kis üzemmé fej­lesztették. A felszabadulás előtt földbe vájt lyukakban dolgoztak itt a szegkovácsok, a tüzet ócska bőrfújtatóval élesztgették. Most 21 üllő sorakozik a műhelyben, 13 tűzhelyen izzik a koksz, s a fújtatást is villanymotor végzi. Nem kell már háton hordani az anyagot, teher­autó fuvarozza el a kész árut, s hozza a feldolgozásra váró hulladékvasakat. Ebben a szövetkezetben két „dinasztia’’ dolgozik, a Hor- váthok közül kilencen, az Oláh-családból hatan verik A Horváth Sándor, a Csobánkai Szegkovács Ktsz egyik dolgozója sínszeget kovácsol a vasat. Az elnök, Horváth János a legszorgalmasabb szegkovácsok közé tartozik. Egyébként ebben a szövet­kezetben is hasonló a mun­kamegosztás: hajnali kettő­kor kelnek és délre végez­nek a munkával. Még soha annyi szöget nem készítet­tek, mint mióta szövetke­zetben dolgoznak. A jó mun­kának persze megvan a gyümölcse: átlagosan 2500— 3000 forint körül mozog ke­resetük. Előfordult már olyan eset is, hogy az ügyesebbek négyezer forintot vittek ha­za. HOGY A SZEGKOVA­CSŐK munkakörülmé­nye megváltozott, úgy lett egyre_ könnyebb az életük is. Azelőtt a csobánkai szegko­vácsok düledezö putrikban laktak, a dögtér mellett. Ma már új telepen, rendes csa­ládi házakban élnek. Nem egy szegkovácsnak több öl­töny ruhája is van, a nők csinosan, városi ízlés szerint öltözködnek. A régi cigány­népviseletet lassan már az idősebb asszonyok is elhagy­ják. A gyerekek között sincs már írástudatlan. Valameny- nyien iskolába járnak. Az évszázadokon át üldö­zött cigányok ma élő leszár­mazottai nem megvetett tag­jai már társadalmunknak, ők is ugyanolyan megbecsülés­ben részesülnek, mint a fe- hérbőrüek. Mert a mi rend­szerünk nem ismer faji meg­különböztetést, az emberek értékét egyedül a munkájuk határozza meg. Súlyán Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents