Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

1959. FEBRUÁR 10. KEDD rtrt merzt k&irlap Nem ellenükre, hanem velük egyetértésben A párt Központi Bizottságának legutóbbi határozata a mező- gazdaság gyorsabb ütemű szo­cialista átszervezését tűzte ki célul Ekörül most alsó és fel­ső szinten, falun és városon egyaránt folyik a vita. Szükséges-e a gyorsabb ütem? Szükséges! Nem azért, mert a párt határozata ezt írja elő, hanem mert a gyorsabb ütemet az élet, korunik diktál­ja. A párt határozata éppen az adott helyzet értékelésén alap­szik. A mezőgazdaság továbbfej­lesztésének szükségességét a dolgozó parasztok is érzik és tudják. A vita csak azon. fo­lyik, hogy milyen irányban ha­ladjon a továbbfejlődés, mi­lyen legyen a forma és hogyan történjék az átszervezés. Az egész világ halad előre. A mezőgazdasági termelést nagy arányokban növelik a szocialista országokban. Nö­vekszik a termelés egyes kapi­talista országokban is, éppen; a gépesítés, a korszerű nagyüze­mi gazdálkodás következtében. A nagyüzem elől md sem tér­hetünk ki. A lenini elvek sze­rint nálunk a mezőgazdaság átalakítása szocialista alapon történik, nem a dolgozó pa­rasztság ellenére, elszegónyesí- tésével, hanem önként társul­va, gazdaságaikat összesítve, eddigi életnívójukat megtart­va, sőt tovább növelve terem­tik meg a nagyüzemet. A vita akörül folyik, hogy mikor történjen az átállás. Az egyénileg dolgozó parasztok halogatják, szeretnék az átszer­vezés idejét elodázni. A mun­kásosztály viszont gyorsítani szeretné az ütemet. Miért szükségszerű a gye«­sabb ütem? j* Mezőgazdaságunk termelése viszonylag elmarad a többi szocialista országé mögött. La­kosságunk igénye, az élelmi­szerszükséglet, a mezőgazda­sági termékek iránti kereslet gyorsabban nő, mint a kispar- céltlás gazdálkodáson alapuló mezőgazdaság termelésének emelkedése. Olyan gazdálko­dási formát kell tehát kialakí­tanunk, amely biztosítja e szükségletek teljes kielégítését és tartalékok képzését. Nemcsak a városi lakosság, hanem a dolgozó parasztság igényei is növekednek. Nem­csak jobban akarnak táplál­kozni, szebben öltözködni és kultúrigényeiket magasabb szinten kielégíteni, hanem több háztartási cikkre, iparcikkre, szórakozásra tartanak igényt. Ennek kielégítését a város csak ügy tudja biztosítani, ha ese­tébe megfelelő mezőgazdasági termékeket kap. Ez is sürgeti az átszervezés meggyorsítását. Másrészt szerte a világon, gépesítik a mezőgazdaságot. A gépesítést csak nagyüzemi ke­retek között tudjuk megvaló­sítani. Nem lehet sokáig az a kettősség, amely ma még fenn­áll; fcisparcéllá'kon, j ármos te­henekkel, igavonó állatokkal munkálni a parasztok földjé­nek nagy részét. Ugyanakkor a világűrben már űrrakéták száguldanak, a technika mér­hetetlenül nagyot fejlődött, a gyárak tömegével ontják a me­zőgazdaság új termelési eszkö­zeit, a traktorokat, a kombáj­nokat, vetőgépeket, betakarí­tó eszközöket és vontató-, szál­lítókocsikat. A mezőgazdaság kinőtte ruháját. Ügy van vele, mint a kamasz fiú, aki azon vette magát észre, hogy isko­lásruhája szűkké vált. Rövid az ujja, s nadrágjának szára. A kisparcellás mezőgazdaság is szűk már, mert rajta mo­dern, vetésforgós gazdálkodást nem lehet alkalmazni és nem érvényesülnek az agrotechni­kai és zootechnikai lehetősé­gek. A műtrágyát ma már fu­tószalagon gyártjuk, de futó­szalagon gyártjuk a gépeket, a mezőgazdasági felszereléseket, s iparcikkeket. A kisparcellás gazdálkodás régimódi, kézi­erős termelési módja már nem elégíti ki az igényeket. Mond­hatnánk úgy, hogy futószala­gon, nagyüzemi módra kell a mezőgazdasági terményt, ter­méket előállítani ahhoz, hogy a megnövekedett igényeket vá­roson és falun egyaránt kielé­gítsük. Sürgeti a mezőgazdaság szo- fcialista átszervezését társa­dalmunk szocialista átalakítá­sa. is, amely csak a mezőgaz­daság átállításával válik tel- j jessé. Csak így tudjuk végleg j_ a különbséget megszüntetni. n ami még társadalmunk egyes rétegei között fennáll. A dol- b gozó paraszt számára is a sza­- badabb, kulturáltabb emberi á életet biztosítani. A mi megyénkben is meg_ z van a szövetkezetek megerő­i. sítése mellett a továbbfejlesz­tés lehetősége. j. Miért léphetünk gyorsabban a előre? Megyénkben jól mű- s ködő termelőszövetkezetek mu- _ tátják a példát. A ceglédi Dó­- zsa Népe Termelőszövetkezet- bőségesen ellátja tagjait me- i zőgazdasági termékkel, s ugyanakkor árugabonát és kü- ., lönböző mezőgazdasági ter- t mékek tömegét viszi piacra. i Gazdálkodása a nagyüzemi ve- tésforgón alapul, a modem gé- . pékét, technikai felszerelést ki i tudja használni. A tagok fi­- zikai munkája csökken és egy- i, re inkább technikai, szellemi „ munkát végeznek. Aki gépeket _ kezel, zootechnikai eljárás sze- r rint gondozza az állatokat, tu- i dományosan műveli földjét, az . egyre inkább több szellemi . munkát fejt ki és a fizikai . munkát helyette a gépeli vég­zik. Amikor a fejlesztésről be- . szélünk, sokan hivatkoznak megyénk sajátos viszonyaira, a kertkultúrára, a homoki , gazdálkodásra. Éppen e sajá­tos viszonyokon belül van ’ meg a mód a továbbfejlesz- , tésre. A szőlőtelepítést, modern gyümölcsösök kialakítását, a kertkultúra ápolását (zöldség-, gyümölcstermelés) nagyüzem­ben lehet igazán megvalósí­tani. Néhány gyümölcsfa, né­hány száz öl szőlő művelése, ’ a kártékony élősdiek elleni védekezés (permetezés) gépek­kel lehetetlen. Gépekkel csak nagyüzemben lehet mindezt ' megvalósítani. Ugyanakkor*- amikor a fel­tételek sok helyen már meg­értek, egész sor jelenség vi­szont akadályozza a gyorsabb ütemet. Melyek ezek? Elsősorban a régi és az új harca. Nehéz a társadalmi át­alakulás, a régi görcsösen ra­gaszkodik létéhez. Ez mindig így volt a történelem folya­mán. A régihez való ragasz­kodás, az újtól való félelem ma is él az emberekben. Ré­gebben, például a gépesítés kezdeti korában egyes elmara­dott munkások összetörték a gépeket. Az öregebbek még emlékeznek rá: amikor az Al­földön megjelentek a cséplő­gépek, többet összetörtek kö­zülük vagy amikor a magyar vidékeken először pöfögtek a mozdonyok, a lakosság messze elkerülte azokat, pedig a vo­natok a kultúrát, a fejlődést, a jobb életet vitték a fal­vakba. De azért, mert ilyen jelen­ségek abban az időben előfor­dultak, az új mégis előretört; S ma már mindenki áldásnak tartja a vonatot, a cséplőgé­pet, a gépeket és nem is tud­nánk meglenni nélkülük. Az új tehát sok esetben az aka­rat ellenére, a régihez való ragaszkodással szemben jön létre, s ezért szorgalmaznunk keil az újnak az előretörését, segíteni, hogy az megerősöd­jön és véglegesen győzzön. A szövetkezetek is minden ne­hézség ellenére egyre inkább erősödnek és gazdagodnak. A régihez való ragaszkodás ma is megvan. Sokan azt mondják; „nagyapámnak jó volt, nekem is!“ „Saját par­cellámon én vagyok az úr!” „Jó, jó, jobb életet ajánlotok, de milyen lesz az?“ „A bizony­talant cseréljem fel a meglevő biztossal?” Ilyen, s ehhez ha­sonló nézetek az újtól való fé­lelmet leplezik s ezen túlme­nően a parasztok lelkivilága is a fejlődés ellen hat. Látnunk kell, hogy sok dolgozó paraszt­nak egész életmunkája, gür­cölése, álma van azokban a parcellákban, amelyeket a szö­vetkezetbe visz. Sokan foguk­hoz verték a garast, megvon­ták szájuktól a falatot, nem jártak rendes ruhában, csak­hogy egy kis földet tudjanak szerezni. Érthető tehát földhöz való ragaszkodásuk. S amikor ilyen élet van mögöttük, ak­kor egyszer csak jön az agi­tátor s azt mondja: add fel az egyéni gazdaságod, lépj a kö­zösbe! Nem könnyű dolog ez. ■ Még lehet érteni a dolgozó parasztok vívódását, tépelődé- sét, határozatlanságát. De ép­pen nekünk, kommunistáknak, funkcionáriusoknak a felada­tunk, hogy segítsük őket: éh­ből a vívódásból újjászületve, magabízó, a jövőért dolgozó, hittel teli emberek kerülje­nek ki . Helytelen nézetek is gátol­ják a gyorsabb előrejutást. Megyénk több községében ta­lálkoztunk olyan vélemény­nyel, hogy amíg az egyéniek­nek ilyen magas jövedelmük lesz, addig nem lépnek be a termelőszövetkezetekbe, tehát nincs más megoldás, mint al­kalmazzuk a megszorításokat, vagy ahogyan az egyik funk­cionárius mondotta: húzzuk meg a „srcfot“. Máshol azt mondják: „nálunk kedvezőtle­nek a tapasztalatok, gyengék a termelőszövetkezetek, nem vonzóak, ezért szó sem lehet a tsz szervezéséről". „A szerve­zés a tsz-vezetők és tagok dol­ga“ — mondják megint mások. Az ilyen nézetek helytele­nek, ellentétesek a párt határo­zatával, leszerelőleg hatnak és megbénítják a szövetkezeti mozgalom érdekében kifejten­dő agitációt. Ezen túlmenően nem is igazak. Számos példa — a már említett ceglédi Dó­zsa (Népe, a taksonyi Előre, a nagykátai Március 15 termelő- szövetkezetben és máshol — mutatja, hogy a tagok évi jö­vedelme meghaladja az egyéni parasztokét. Ha magas az egyé­niek jövedelme, a jól gazdál­kodó szövetkezetben, a nagy­üzem keretében még több lesz. Nincs tehát szükség a ..sróf” meghúzására, ehelyett az ér­vek felsorakoztatására kell tö­rekednünk. Akadnak itt-ott gyenge tsz-ek, de nem ez a döntő, hanem általában a szo­cialista nagyüzem vonzóereje, amely az egész megyében hat. Kétségtelen, hogy nem köny- nyű a termelőszövetkezeti mozgalom szervezése. De még­is élőbbre kell menni! A szer­vezést sok minden gátolja. Gá­tolják a régi hibák, amelyeket a múltban elkövettünk, a saját parcellához való ragaszkodás és a már említett maradi né­zetek. Egy azonban bizonyos: iga­zunk van. Igaza van a pártnak még akkor is. ha ezt pillanat­nyilag nem mindenki látja. Mi nem azért akarunk gyorsab­ban előbbre haladni a mező- gazdaság átszervezésében, mert valami dogmának vagyunk hí­vei, vagy mert ki akarjuk pi­pálni füzetünkből ezt a fel­adatot, hanem mert ezt dol­gozó parasztságunk jövője kö­veteli meg. őszintén meg­mondjuk: mezőgazdaságunk nem maradhat így. A dolgo­zó parasztok érdeke, gyerme­keik jövője, a holnapi falu kö­veteli meg, hogy a szétapró­zott kisparaszti gazdaságokat szövetkezetekbe egyesítsük. A dolgozó parasztok, akik majd a termelőszövetkezetekben dol­goznak. látni fogják, hogy a pártnak, a kommunistáknak volt igazuk, mert a szövetke­zetekben könnyebb lett az éle­tük. kevesebb munkával sok­kal kulturáltabb életet terem­tettek maguknak, mint egyé­ni korukban volt. erősítéséből az üzemi munká­sok, az értelmiségiek egyaránt vegyék ki részüket. Az agitá- cióra használjuk fel a terme­lőszövetkezetek eredményeit, a tömegszervezetek kisgyűléseit, a tanácsüléseket, a kisgyűié- seket, a háziagitációt, a tsz- látoga tás okát és az agitáció más, helyileg kialakult for­máit. Milyen legyen az agitáció? Ne sablonos. Mindenütt más és más. Találjuk meg a mód­ját. hogy a helyi szokásoknak megfelelően, a legalkalmasabb ténnyel érveljünk. Van, ahol a tsz fölényéről kell vitatkoz­ni, van. ahol az egyéni gazda­ságok stabilitásának hitét kell megingatni az emberekben, van ahol a tsz-ekre szórt rá­galmakat kell szétverni. Más­hol viszont a termelőszövetke­zetek iránt megmutatkozó bi­zalmat kell tovább növelni. A lényeg az, hogy mindenütt igyekezzünk őszintén választ adni a felvetődő kérdésekre. Megyénkben is megértek a feltételei a szervezői munká­nak. Vannak jól működő, el­ismert. gazdag termelőszövet­kezeteink. Vannak jó népneve­lők. olyanok, akik ismerik a falut, akik bátran és őszintén fel merik vetni a párt helyes agrárpolitikáját, akiket sze­retnek a faluban, s .akiknek a szava igen sokat ér. Megvan a párt iránti bizalom. A dolgozó parasztok maguk is érzik, hogy az egyéni gazdálkodási forma már elavult. Lehetőség van, hogy a közös gazdaságokban a nagyüzemi módszereket ki­alakítsák. A 3004/1-es számú lendelet pontjaira gondolunk. KEZEK ERDEJE Az elmúlt évben nem egy­szer olvashattunk híradást: itt vagy ott felépült a kul- túrház, bővült az iskola, új betonjárda készült el, a hoz­zá felhasznált társadalmi munka értéke ennyi és eny- nyi ezer forint volt. FaJvainkban mind többen és többen megértik, hogy a gyorsabb előrehaladás egyik feltétele az, hogy a falu la­kosai nemcsak követelések­ben, kívánságokban fognak össze, hanem abban Is, ha a megvalósításról esik szó. Mert ugyan könnyebb arra várni, hogy majd az állam megcsinál mindent, de azt sem nehéz belátni, hogy egy­szerre nem juthat pénz és erő minden terv megvalósí­tására. Ennek a felismerésnek kö­szönhető, hogy például az el­múlt esztendőben Gyónón a felajánlott 32 000 forint érté­kű társadalmi munka végül 40 000 forintot tett ki, azaz a „tervet“ túlteljesítették a gyóniak. Lelhetne a példákat folytatni tovább az elmúlt év eredményeiről. De itt van­nak ennek az esztendőnek a kilátásai is. Ccsán eddig 75 000 forint értékű társadal­mi munkára történt felaján­lás, nyilván a munkák meg­kezdéséig ez a szám még emelkedik. Örkényben a köz­ség lakossága elvállalta az építendő strandfürdő föld­munkálatainak társadalmi úton való elvégzését. Lehetne a példák seregéi folytatni, De nem kell, hi­szen majdnem mindenütt aa a helyzet, hogy amikor társa­dalmi munka felajánlására kerül a sor, kezek erdeje emelkedik a levegőbe, s csata győzzék jegyezni az illetéke­sek, hogy ki mire vállalkozik, Éri persze támadás is a tár* sadalmi munkát. Van, akik­nek fáj, hogy a társadalmi munka eredményeként az ut­ca lakóinak betonjárdája lesz, az artézi kút csővezeté­ke elér a sarokig, nem kell bcgyalogolni a falu közepébe vízért, s így tovább. Hadd fájjon! Mozgalom ez, az évtizedes tespedtség, a .semmi nem történt” légkörből szabaduló falu mozgalma azért, hogy több legyen, jobb legyen hol­napra. Az igények mindenütt hatalmasat nőttek, s ez a növekedés ma sem torpant meg, hanem fokozódik. As igényeket egyik napról a má­sikra kielégíteni nem lehet, de lehet gyorsítani a megva­lósítás menetét. S ezért nagy jelentőségű ez a mozgalom, mert segítségével a beruhá­zásra szánt összegből másfél­szer annyit lehet megvalósí­tani, mint amit terveztek, mert pluszként ott van a tár­sadalmi munka, az egyet akaró emberek gyümölcsöző összefogása. M. O. Gyorsabban menjünk előrel Ezt mondja a párt határozata. A gyorsaság nem azt jelenti, hogy a régi hibákat megismé­teljük. Szó sincs róla! Arról van szó, hogy a feltételek érle­lődnek. s ezért okosan, szívó­san, a határozat szellemében vitatkozzunk és következete­sen valósítsuk meg a Köz­ponti Bizottságnak a párt agrárpolitikájával kapcsolatos egyes kérdésekről, a tsz-moz- galom továbbfejlesztéséről szó­ló határozatát. Gáli Sándor EGYPERCES INTERJÚ a csibenevelési szerződésekről A földmű vessző vetkezetek még ezen a héten megkezdik a csibenevelési szerződések köté­sét Tudomásunk szerint ked­vezőbb feltételekkel és széle­sebb körben, mint 1958-ban. Az akcióról Lajkó Károly elvtárs, a MÉK főosztályvezetője tájé­koztatta szerkesztőségünket. — Február második felében ■már lehet csibenevelési szerző­dést kötni a földművesszövet­kezetekkel — mondta Lajkó elvtárs. — A feltételek minden eddiginél előnyösebbek lesz- I nek. A mezőgazdaság 8zociaUsta átalakítását természetesen csak az egyéni parasztokkal együtt oldhatjuk meg. Nem ellenük­re, hanem velük egyetértésben, nem kívülről, hanem belülről, nem erőszakosan, hanem a meggyőzés, az egyetértés esz­közével. Az önkéntesség be­tartása nem azt jelenti, hogy most már az ösztönösségre bíz­zuk a dolgot: egyszer majd rájönnek a dolgozó parasztok arra, hogy jobb a nagyüzem és akkor majd belépnek. Nem! Mi magyarázzuk: minél előbb lépnek rá a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára, annál ha­marabb tudjuk megteremteni az egész nép számára a szo­cialista életkörülményeket. A mezőgazdaság átalakítása nemcsak a dolgozó parasztság, hanem az egész nép ügye. Ezért a szövetkezeti mozgalom Munkában a szövetkezeti daráló — A szerződés megkötésekor a tenyésztő hitelbe kapja a csibéket. Négy hónapon belül 100 csibe után 25 kiló rántani- való csirkét kell átadni a fel- vásárlási szerveknek. Ekkor vonják le a hitelbe adott csi­bék árát. Az átadásra kerülő csirkék legkisebb súlya május­ban 60, júniusban 70, júliusban 80 deka lehet. A tenyésztő má­jusban 28, júniusban 26, július­ban 24 forintot kap a csirke kilójáért. Ha valaki saját csir­kéjére köt nevelési szerződést, kilónként 10 forint előleget is kaphat. — Előnye a csibenevelési ak­ciónak, hegy magasabbak az átvételi árak, s már 60 dekás csirkét is átveszünk — fejezte be tájékoztatását Lajkó elv­társ (csá) Küzdelem a rák ellen lószérummal Dr. Gordon Murray kanadai orvos egy ortopódsebészeti ta­lálkozón érdekes kísérletekről számolt be. Elmondotta, hogy egyes betegeket, akik már a rákos megbetegedés vég­ső szakaszában voltak, három évig is életben tud­tak tartani olyan lovak véréből készült szérummal, amelyeket rákos daganatokkal fertőztek meg. Mint mondotta, egyelőre még bizonyításra szorul, vajon való­ban a szérumnak köszönhető-e a betegek állapotának javu­lása, vagy valamely eddig is­meretlen tényezőnek. A kísérleteknél egyfajta em­beri rákos daganatot telepítet­tek a ló bőre alá; ehhez több font súlyú rákos daganatot használtak fel. E művelet hó­napokig tartott. A lovaknál nem fejlődik ki a rák, hanem olyan ellen­anyag termelődik, amely .szétrombolja a rákos sejte­ket és felszívódásukat eredményezi. A rákos sejtek szétrombolásá- hoz szükséges ellenanyag meg­található a ló vérében. A vér­nek ezt a kivonatát oltották be a rák végső stádiumában levő betegekbe. Játékhét-jelölés nélküli lottószelvények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az esetleges szel­vényhiány elkerülésére a lottó 7. játékhetére a fővárosi ki­rendeltségek útján 8 200 001-től 8 300 000-ig terjedő sorszámú, játékhét benyomása nélküli szelvényeket hoz forgalomba; Ezek a szelvények azonban ki­zárólag a 7. játékhétre érvé­nyesek, __________ J ól dolgoznak a törteli asszonyok Törteién a szövetkezeti nő- bizottság a községi nőtanáccsal közösen kézimunka szakkört szervezett. A szakköri foglal­kozásra hetenként egyszer jön­nek össze az asszonyok. Ezen­kívül tervbe vették, hogy a szülői munkaközösséggel együttműködve megszervezik a szülők iskoláját is. A2 asszonyok részt vesznek más munkában is. Február első napjaiban például a községi tanáccsal karöltve gazdagyű­lést rendeztek. A hibridkuko­rica előnyeivel és a nagyüzemi gazdálkodás problémáival fog­lalkozó előadást jól sikerült filmvetítés követte. Tíz pótkocsit helyezett üzembe a MA VAUT a Pest környéki autóbuszforgalom javítására A MÁVAUT az utóbbi na­pokban további tíz pótkocsit helyezett üzemibe, amelyek az alsónémedi. a tápiósülyi, a szentendrei, a váci és a monori vonalakon közlekednék. A Bu­dapest környéki autóbuszvo­nalakon ezzel is sikerült to­vább enyhíteni a túlzsúfolt­ságot. Márciusban előrelát­hatólag újabb tíz Ikarus 66-os autóbusz közlekedik majd a Pest környéki vonala­kon. A szigctszentmiklósi szövetke­zeti daráló kezelője, Síró József „eteti” a gépet..« ... és szaporán telnek a zsá kok. Naponta 50—60 mázs; szemestakarmányt daráltatnal itt a gazdák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents