Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
SOKAT OLVASNAK, SZÍNHÁZBA JÁRNAK A BUDAKALÁSZI TEXTILESEK ^Sssssssssssssssssssssssssssss-Sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ 1 SZENTENDREI SOROK •fc Egy éve nincs kultúrfele- !Ő6 a Budakalászi Textilgyárijain! — hangzott el két héttel ezelőtt a szakszervezetek megyei tanácsának ülésén. Ez az egyetlen mondat hívta fel a figyelmünket arra, hogy mielőbb ellátogassunk a gyárba és személyesen győződjünk meg arról, hogy csak kultúrfelélős vagy a kultúra is hiányzik a gyárból. Már elöljáróban elmondhatjuk, hogy kellemes csalódás ért bennünket. Az üzemben — bizonyos értelemben — pezseg a kulturális élet, sőt mi több, Van már kultúiéelelős is; Farkas Emőné, a befűző üzem művezetője tölti be ezt a tisztet. A napokban érkezett visz- sza a kultúrvezető i tanfolyamról, s ma már szíwel-lélekkel végzi ezt, a „második műszakos“ feladatát. Mert továbbra is mint művezető dolgozik a gyárban. A kultúra szolgálatát társadalmi munkaként örömmel vállalta. Pedig nem kis feladatot jelent ez a második műszak! Irányítani a könyvtár munkáját, a közönségszervezést, közönséget hozni az ismeretterjesztő előadásokra, ellenőrizni a tánczenekar munkáját, beszélni a dolgozókkal, megismerni a kulturális igényeiket, hogy azok figyelembe vételével vezethesse, dolgozzék tovább. De beszéljenek helyettünk inkább az eredmények. A könyvtár A gyár több mint háromezer kötetes könyvtárral rendelkezik. A magyar és világirodalom klasszikusai mellett megtalálhatók itt a közelmúltban megjelent regények, politikai és műszaki könyvek is. A választék tehát elég bőséges. Az üíem évente négyezer forintot fordít könyvvásárlásra. A szak- saervezet ezt az összeget még ötszáz forinttal megtoldja. Ha húsz forintos könyvárakat veszünk alapul — s ez reális — ez évente kétszáznegyven- kétszázötven új könyvet jelent. Vagyis az évente megjelenő könyvek jelentős része megszerezhető ezért a pénzért. S ez nagyon jó dolog, mint ahogyan jó dolog az is, hogy háromszáz állandó olvasója van a könyvtárnak. Azaz, a dolgozók mintegy fele rendszeresen olvas. Mindez elsősorban a könyvtáros, Rab Edit jó munkáját dicséri. A gyár dolgozói szeretik könyvtárosukat, mert nem csupán adminisztrál — könyvet kölcsönöz és visszavesz —, de szívesen ad tanácsot bárkinek: mit olvasson, milyen könyvek jelentek meg legutóbt es így tovább. S ez is jó. Az ilyen eleven kapcsolat mindig gyümölcsöző. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a heti három kölcsönzési napon igen sokan megfordulnak a könyvtárban. S a kölcsönzők soha nem távoznak üres kézzel. Előfordul ugyan, hogy a kért könyvet nem mindenki találja meg. mert az éppen kézben van, de nevét előjegyzilk. s amíg a könyv visszakerül a könyvtárba, Rab Edit biztosan talál számára valami mást. A közönségszervezés tartanak, mindkettő a dolgozó nők egészségügyi problémáival foglalkozik majd. A szakszervezet vezetősége azonban bízik abban, hogy növekszik majd az igény az ismeretterjesztő előadások iránt. Ezt elsősorban azzal kívánják elősegíteni, hogy a közeljövőben kérdőíveket bocsátanak ki, amelyen minden dolgozó megírhatja; miről szeretne a második negyedévben előadást hallani. Tervezik azt is, hogy ankétot rendeznek majd a Tegnap című új magyar filmről, amelyre meghívnák a film alkotói* és színészeit. A gyár szakszervezeti bizottságának mindössze huszonkétezer forint áll rendelkezésére kulturális célokra. Ebből mintegy tízezer forint a könyvtáros fizetése. De még így is több, mint tizenegyezer forint megmarad, ebből az összegből mégis csak ezerhatszáz forintot fordítanak egy esztendőben ismeretterjesztésre. Ez pedig kevés. Higgyék el: a gyár szakszervezeti vezetői: ha két vagy háromszor ennyit fordítanának ismeretterjesztésre, megterülne, a dolgozók tudásának, műveltségének gyarapodásában. Ez pedig feltétlenül visszahat majd az emberek mindennapi életére, munkájá- ra. Prukner Pál — Havonta mintegy ötszáz színház- és operajegy talál gazdára a gyárban, több ezer foriot értékben _ számol be nem kis büszkeséggel Ágos-1 ton Mihály, a gyár szakszerve-1 zeti bizottságának elnöke. Szavakba,n talán ki sem fe- § jezhető, milyen jelentős dolog ^ ez. Félezer textilgyári mun- ^ kás tölti egy estéjét színház-^ ban, operában egyetlen hónap ^ alatt! Színházba járnak, mert ^ megnőttek igényeik, szeretik a ^ kultúrát és megvan az anyagi | lehetőségük is erre. De emlí- ^ tést kell tenni arról, hogy ^ olyan közönségszervezője van ^ a gyárnak Hoffmann Anna sze- ^ mélyében, aki szívügyének te-fc kinti azt, hogy munkástársai minél gyakrabban járjanak színházba. Ezért széles aktívahálózatot szervezett a különböző üzemrészeikben. így érte el azt, hogy mindegyik üzemből minden kívánság az aktívák útján nyomban eljut hozzá, s máris intézkedhet a kért jegy megszerzése érdekében. És beszélni kell arról is, hogy a gyár szakszervezeti bizottsága rendszeresen megjutalmazza a legjobban dolgozó § közönségszervező aktívákat.^ Legutóbb Kovács Istvánná kapott jutalmat jó munkájáért. Munka után (a dunakeszi Magyarság Művelődési Ház fotókörének felvételeiből) Ódon és új város — A házak vakolata még friss, Nemrég Hivatlan vendég; Ide-oda szálldosó golyó Mart a falakba, Mert két vitatkozó A maga igazát akarta — Kétféle jog Egymásra csapott, Szorongatta egymás izmos torkát A Hamisság S a védekező Igazság. Cirádás ablakok megül Leste a városka népe: A küzdelem merre dűl S hullott az Igazság vére — Itt csak cseppekben — Kis város — Nem úgy, Mint Pesten. Itt hamarabb el is feledték, Csak ha nagyon faggat, Akkor hall róla a vendég, Inkább borral kínálják: tessék! Az arcokon szívesség S a szemekben zavar — Mindenki hamar Feledni akar. Miként futó, rossz álom, Mit az ember reggelre elfeled S csak magát szidja, Mert este sokat evett S azért nyomta meg a üdére — Olyan ott az emlék — Nem rideg érc. A mozdulat Amely hirtelen abbamaradt. Folytatólag lendül: Ház lesz Értelmetlen téglakupacokból. Magányos cserepekből S habarcs alatt Eltűnik a lövedékek nyoma. Mintha nem szálldostak volna itt sóba. A férfi jár-s-kél, A gyerek futkároz s nevet S az asszony dagaszt Kerek kenyeret Hallgatag ezüstök, Kinccsel-teli üstök, Ráby kádjai Felett. A város lélegzik, él £s lapul a mély: Ezüstök és aranyak: Most mind kacat A föld És törvényeink alatt: Ezüstök, aranyak — Aludj Ráby, Kincsedre borulva. Feletted ezer kéz rak s motoz. Csodát látnál, Ha jöhetnél újra. tJj iskola villog, Mint ékszer-doboz. Darázs Endre DRDAS IVÁN: I |A speciális ellenőr kocsi a föagronómus előtt is nagyobb tekintélyt adott a fiatalembernek, aki kilépett belőle. Az ellenőr kicsit túlságosan nagyhajú, kicsit túlságosan szúknadrágú, de azért a vártnál rckonszenwsebb, harmincöt év körüli, jólfésült ember volt. Kordbársony kabátot viselt és ragyogó, fényes félcipőt. Szüntelenül mosolygott, a nagy emberek leereszkedésével, akkor is, amikor semmi oka nem volt rá. Jóindulatú érdeklődéssel figyelte mindazt, amit a körülötte nyüzsgő agronómusdk és brigádvezetők jónak láttak megmutatni. Aß: agrárember általában sokat tart magáról és szereti a tájékozatlan városiakat elámítani. Az igazi gazda talán még az ökörről is bebizonyítja, hogy bika és a szegény városi, főleg pesti, előbb-utóbb elhiszi. Az ellenőr pedig igazi pestinek látszott. Különösen a birkák érdekelték. Jó magyarázóra akadt. Eszes Imre bácsi, a főbacsó, ízes beszédű bihari ember volt. Fél évszázadot töltött a birkák mellett, de amióta a családjáról tudott, mást sem ismert közöttük, mint juhászt, legalább három-négy nemzedékre visszamenőleg. Kisujjában több tudományt őrzött, mint egy körzeti álEgy irányba futnak a szálak (Rötzer Henrik felvétele) latorvos, legalábbis ami a birkákat illeti. Most az előkelő hallgatótól nekibuzdulva, csak úgy öntötte magából a legkülönbözőbb birkabetegségek és gyógyeljárások receptjét. Hosszú bajuszát so- dorgatva, egyre világosabbá tette előttünk, hogy a rü- hösség csak hagyján, ahhoz elég a tetocid, de ott van még a lépfene, a májmétely, a büdös sántaság, hogy a szőrféregről, kergeségről és a seregnyi legeltetési bajforrásról ne is beszéljünk, aminek ha egyáltalán van gyárban vásárolható, szép latin nevű orvossága, ő, Imre bácsi nem nagyon hisz benne. Látott már az ellenőr elvtárs agyműtétet, birkánál? Nos, ha tegnap jön, láthatott volna. Saját kezével végezte, meg ezzel a csontnyelű bicskával, ni. Megértettük, hogy ez olyan falka, ahol a birkák sohasem betegeskednék. Kergeség hónapok óta nem volt, elhullás még kevésbé. A gyapjú szép, hosszú szálú, biztosan lesz öt kiló a nyírási átlag. — És tessék csak megnézni, akkora ez mind, mint valami borjú! Az ellenőr bólintott és szakszerűnek vélt érdeklődéssel tapogatta a szolgálatkész pulik által pillanatok alatt tömegbe terelt ürük gyapjúját. Tegnap óta minden juhász káromkodva válogatta falkájából a legszebb, leg- mutatósabb példányokat, míg végre ezt az ötszáz szemre való jószágot sikerült összeszedni. Elődünktől maradt örökségünket. a többi két és félezer satnya, kaholós, rüAz ismeretterjesztés Ez az, ami jelen pillanatban nég a leggyengébb a gyárban: Ebben az évben mindössze két előadást tartottak. Az elsőn) ímelyen az új nyugdíjtörvény- íyel kapcsolatos kérdésekre idtak feleletet, huszonhatan elentek meg. A másik előadás- -a, amelyen a dolgozó nő egészségvédelméről és szépség- ápolásáról volt szó, pedig nindössze csak tizenkilencen voltaik kíváncsiak — egy olyan ’várban, amelyben a dolgozók többsége leány és fiatalasz- szony! Ez bizony nem nagy eredmény. Ebben a negyedévben még rét ismeretterjesztő előadást lenőr az ellenőr. Ahogy a parancsot teljesíteni kell, az ellenőrt ingerelni legalább is nem célszerű. Mert amelyik azért jön, hogy valóban segítsen a munkában, azt áldja az ég. De milyen kevés volt az utolsó hat 'között az ilyen! Jöttek, kocsikázták, -megszerkesztették végnélküli jegyzőkönyvüket. Érthető, hogy senki nem lelkesedett túlságosan a beharangozott „speciálisért'’. Mégis, megtettünk minden telhetőt. Talán régi gazdái korában sem volt olyan tisztán kastélykert, mint az ellenőrzés napján. A majorudvaron henger döngölte szét a megkeményedett sárkoloncókat. A parkban külön gyerekosztagok söpörték kupacba, és égették el az évek óta összegyűlt szemetet, falevelet. A kastéllyal átellenes domboldalon a gazdaság egyetlen szép ürüfalká- ja legelészett. Mosolygott a szeme, aki látta. Székerek; mezőgazdasági gépek rendbehozva, lószerszámok megkenve, talán még az örökké kócos pulikutyák szőre is megfésülve várta a magas látogatót, amikor az kllenőr gépkocsija besuhant a kapun. — Nagykutya! — súgta a fülembe az egyik brigádvezető. A pompás, újdonatúj, csillogó gépkocsi valóban annak mutatta. Láttam, hogy a gépA föagronómus dühösen csapta le a telefonkagylót. ' — Ismét egy ellenőr! — káromkodott. — Újtelekről már elment, holnapra itt lesz. — Milyen ellenőrzés? — kérdeztem. — Speciális! A központ spe- ! ciális ellenőrt küld. Azt | szeretném tudni, hogy képzelik ezek odafent? Tíz nap alatt hatan jártak itt. Nem vagyaik én bűvész, hogy akkor is rendbe hozhatok egy gazdaságot, ha még körülnézni sem engednek. Most pedig jön ez a „speciális”! — Tulajdonképpen ki az ördög az? — Mit tudom én! Újtelekről azt telefonálták, hogy egész nap mosolyog, aztán este kitálal minden apróságot, amit napközben összeírt. Ha legalább értene a mezőgazdasághoz! De nem ért! összeté\ i>eszti a szimmentáli tehenet a i borzderessel! A föagronómus haragja tel- \ jesen érthető volt. Rábíztak ; egy gazdaságot, amit az elődje j vétkesen elhanyagolt és két \ hónap alatt csodát vártak tő- \ le. Már az első hónap végén : jöttek az olyasfajta levelek, : hogy „Személyében teszem fe- I Velőssé!”, „Egyénileg felel az • intézkedés végrehajtásáért!” | Nem csoda, ha ez a nagy, nyu- ioodt ember kijött néha a bé- j ketűrésből. i De parancs az parancs, el-
