Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

Bemutatjuk Baranyi Ferencet Baranyi Ferenc neve nem ismeretlen már az újságolva­sók előtt. Verseit rendszeresen közlik napilapjaink, műfordí­tásaival az ii-odalmi folyóira­tokban szerzett elismerést. An­nakidején. 1955-ben a Pest me­gyei Népújság fedezte fel, de írásai azóta megyénk határain is túljutottak. Bár önálló ver- seskötete még nem jelent meg, eddigi munkája alapján máris elmondhatjuk, hogy a szárnyát bontogató költő a legfiatalabb köLtónemzedélk egyik tehetsé­ges, sokat ígérő tagja. Baranyi költészetének legjel­lemzőbb vonása az egyszerű­ség. Amíg a mostani legfiata- laibbakat főképpen a bonyolult kifejezés — s ez nagyon sok­szor az értelmetlenség határain is túljut —, a szokatlan for­mák keresése ragadja meg, ad­dig Baranyi Ferenc verseit ne­mes egyszerűség, egészséges szerénység hatja át. Versei egészséges, lírai beállítottságot tükröznek. Baranyi már eljutott ahhoz a pontitoz, amikor a költő érzi, hogy a vers még nem költészet. Ezt fejezi ki a Rab című ver­sében is, melyben ezt írja: 99 ' erseim búsak, mind-mind enyhe soha). Szomorkás hangú csöndes éndalok, De lelkem mélyén kínoz már az óhaj, Szeretnék adni emberit, nagyot.” Természetesen a fiatal költő Zsengéiben még érezhető a vi­lágirodalom, a példaképek ha­tása, hisz kezdetben ő is a nagy mesterek útján haladt, főképpen Lermontov hatott rá. Legújabb költeményeiben azonban már az önálló, a ki­forrott költő beszél. (Hajsza, Bolond a szél.) Hangja halk és kissé mélabús, de emlékei és élményei a munkásosztályhoz, a néphez kötik. 99 ™ ért munkában és munkás emberek közt Az ember új szívet, lelket szerez, Emberteremtő volt köztük az élet: Nehéz volt, szép volt és becsületes." ( (Hálaadás) Mondanivalójában Baranyi zetet tükröz. Verseit az élet- és osztozik költőink legjavával, az emberszeretet fűti át: lírája már határozott világáé-. 99*-* ívtárs, nehéz szülője lenni soknak S nevelni gonddal emberezreket, Te sem lehetsz ijesztő, morcos apjuk: Úgy szeresd őket, hogy szeressenek.” Baranyi Ferenc témaválasz­tásában és feldolgozásában megvan az arányosság. A húsz egynéhány éves fiatalember szívesen énekel szerelemről, szerelmi lírájából a mély, tisiata szerelem őszinte érzése sugárzik (Mulasztás). Figyelemre méltóak Baranyi Ferenc műfordításai. Mint az Eötvös Lóránd Tudományegyé- tem másodéves olasz—magyar iszákos hallgatója, rendszeresen foglalkozik műfordításokkal. Főképpen az olasz, francia, an­gol és orosz költők verseit for­(Ne hidd) dítja magyarra. Ezek a fordí­tások a Nagyvilág, Filológiai Közlöny, a Magyar Ifjúság és a Lettüre Italiane című lapok­ban jelentek meg. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem jó néhány mű­fordítót nevel, de tehetség dol­gában — a tanszék vezetői sze­rint is — Baranyi valamennyit felülmúlja. Fordításainak jel­lemzője a szülte teljes filoló­giai hűség, az oldott költőiség, a könnyű rímelés és a nagy­fokú zeneiség. 99 r- m z út mentén a hervadó sövénynek Látod kacagni fürtös, rőt bogyóját Felszántott rétről jászlához tér meg lassan a jószág Egy zörrenés a sövény lombharasztján: az úton koldus vánszorog tova. S nótára gyújt a réten egy parasztlány: »Hej, Galagonya!.. (Pascoli: Októberest) . Monor fiatal és tehetséges költője, mint a fentiek is bizo­nyítják, sokat ígér. — éppen ezért mi — akárcsak olvasó­ink — sokat várunk tőle. (S. P.) Remsey Iván: A vén bohém Filmhíreti | ELKÉSZÜLT az első koreai 1 filmvígjáték. Menyeink és vé­li jeink címmel. | LENGYELORSZÁGBAN a | napokban kerül bemutatásra A | | két rivális című új szovjet | | film. Témája szerelmi drá- jj Ima. Rendezője: Rosztovszkij. j | A főszerepet Trihonov ala- | | kítja. , 1 LENGYEL—CSEHSZLOVÁK 1 | koprodukciós film készült Te- I I lefonáljatok a feleségemért} | címmel. A színes filmvíg- § | játék egy cseh íróról szól, I | akit Lengyelországban várat- | | lan bonyodalmak érnek. A fii- | I met Mach rendezi. Boguslav | | Lambach operatőr a tenger- | | parti Sopotban igen szép I 1 felvételeket készített. A film | | főszereplője Barbara Poloms- ] 1 ka és J. Bek. | AZ AMERIKAI United } 1 Artists A dicsőség ösvényén | | című filmjének vetítését Svájc- 1 | ban betiltották. Az intézkedést § | azzal indokolják, hogy a film | | vetítése veszélyeztetné a f | svájci—francia jóviszonyt. A | | film ugyanis a francia hadsc- | 5 regre sérelmes részeket tar-1 | talmaz és már Brüsszelben is | la francia.kolónia viharos tűn- | | tetősét váltotta ki. | FILM KÉSZÜL a Iondom I | Royal Biliéiről. Gyártója Path 1 ICinner. Legszebb jelenetei az | | Ondine, a Tűzmadár és - I I Hattyúk; tavából készülnek. § | ROSAURA REVUELTAS, a 1 I Föld sója című film mexikói § | színésznője jelenleg — haladó 1 1 gondolkodása miatt — csu- | | pán statisztaként szerepelhet | | az egyik színházban. | JIRI TRNKA a közeljövőbe»* | | fejezi be Shakespeare „Szent- 1 | ivánéji álom” című színművé- | | nek színes, szélesvásznú báb- | | filmváltozatát. Tmka már ké< J | éve dolgozik a filmen. A H» ! | mutatóra előreláthatóan á ji>- f | vő évi cannes-i film verse- | | nyen kerül sor. | JORIS YVENS filmrendező I | befejezte a pekingi filmstúdió-1 | ban a Kora tavasz című film- | I jét. A színes dokumentumfilm § | a kínai nép munkájáról és | I életéről szól. mm rím maii MULATSÁGOS, SZÍNES OLASZ JÁTÉKFILM I schiába, a gyönyörű olasz fürdőhelyre a világ min­den részéből érkeznek vendé­gek. Egyik kúráltatja magát, másik szórakozni, pihenni, ta­nulni akar; művészi ihletet vagy férjet kérés, meg akarja csalni a férjét vagy éppen tet­ten érni. A társaság vidám, tarka, érdekes — s történetük elégséges ahhoz, hogy a film­írók épkézláb, mulatságos fil­met kerekítsenek belőle. Különböző emberek, külön­Baranyi Ferenc: A HOLD Hajdanában a sárga Hold szemérmetes leányka volt. Elérhetetlen messzeségben bujt a felhőkbe nagy szerényen. De áttépve a szűzi szférát feltörtek férfias rakéták. S a hold megejtve jár az égen, szerény szemérme álszemérem. Bizony, nem az már. aki volt. Ha jaj, bukott kislány a hold!... HAJSZA Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy Az esztelen futással az ember néha fölhagy s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még? Birod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb, meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék, § odavet egy megállást s elégülten tovább lép. Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi? Elég neked, hogy olykor megállók megpihenni? Elég neked, hogy néha. elfáradván az litban. azért esek karodba, hogy magamat kifújjam s utána futni kezdjek más nők, más vágy nyomán, megújuló erővel, erőddel s — ostobán? Meddig bírod, ó meddig? Két éve, hogy követsz már, | két éve. hogy kifulladt szerelmem néha megvár, mégis rohansz utánam. Rohansz, szíved dobog, mert jól tudod: időnkint úgyis megfordulok ... Mi lenne, hogyha egyszer megállanál örökre? Mi lenne, ha mögöttem belevesznél a ködbe s nem érezném nyomomban holtbiztos követésed * | s eltűnnék egymagámban süllyesztőjén a térnek? J Biztos vagyok felőled, amíg rohansz utánam, de ha megállnál egyszer, megbénulna a lábam, akkor tudnám valóban: nélküled mitsem érek, ha végképp nem lehetne nyomomban tudni Téged... Futunk. Konok futással. Én előtted — Te hátul. Te kétségbeesetten — én esztelen, gáládul. Sokan futnak előttem. Előtted én futok. Ó irgalmazz magadnak! Állj meg! S megfordulok. § böző sorsok. Nem a jellemek mélységét, a cselekedetek indí- tóokát kutatják az írók — nem ez a céljuk. Nem is ille­nek egy ilyen vidám, tarka üdülői képhez. Csupán a fel­színre bukkant embereket mu­tatják, a maguk apró örömé­vel vagy bánatával, látszólag ■mnden különösebb célzatosság nélkül, mégis kerek egésszé állnak össze a mozaikszerű tör­ténetek, talán éppen azért, mert amit az í“ók ellestek és íilmre vittek, az maiga az élet. Nálunk is megtörténhetett vol­na, hogy három életvidám fia­talember kevés pénzzel jól kí­vánja eltölteni nyári szabadsá­gát. S a mi fiataljainkat sem féltenénk akkor, ha úgy járná­nak, mint filmbeli társaik: vá­ratlanul pénz nélkül marad­nak, de az üdülésről akkor sem mondanak le. Aki elhatározza, hogy meg­nézi ezt az új olasz játékfilmet, ne várjon tehát túl sokat. A film csupán szórakoztatni akar, de azt remekül teszi. Er­ről nem csupán a szipoi-kázóan ötletes forgatókönyv gondosko­dik, de a kitűnő, népes színész­gárda is. Occhipinti mérnököt a neves olasz filmszínész, Vittorio de Sica alakítja sok humorral, kedvességgel. A feleségét ját­szó Nadia Gray-ben csinos, te­hetséges fiatal színésznőt is­mertünk meg. Jó a „skót" francia férjet alakító Bernhard Dheran és a boldogtalan asz- szony szerepében Myriam Bru is. Paolo Stoppá, a kitűnő olás* jellemszínész, akit már számos filmből ismerünk, ezúttal is re­mek. Bájos Caterina szerepé­ben Isabelle Corey, valamint jó játékával kitűnik az egv- másratalált ifjú párt alakító Susanne Kramer és Antonio Cifariello. Külön említést érdemelnek Otelló Martelli, a kitűnő opera­tőr csodálatosan szép, színes tájfelvételei. (prukner) ■«iiiiiiiiiiHiHiitiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiimMiiiiHUHiiiiiiiiiiiMiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiixiuiMiiiiiiiiiiiiuiiuniiimiiitiniiiK iimiiimuiUiiuiiuimtiiiitiiuiiiiiiiiüniiniiiiHinHUiiiiituuituiiuiiiiiiiuuiiiuuiimiimiit LÖVET EMIL. A malom meg a mennyország 1 Egy egész esztendeig | sem szolgáltam Tárnái úr- I női, igaz, hogy nem voltam I született molnár. Nem, mert i apám engem is makacsul kőtö- 1 rónék akart nevelni, mint 'két | bátyámat, és azért sem, mert \nem úgy voltam buta, mint | a többi lisztes. Egészen addig, 1 amíg a malomba kerültem, I meg voltam győződve, hogy | egyáltalán nem is vagyok bu- 1 fa, de az öreg Szekeres már | az első napokban belémszapul- I ta, hogy kevesebb az eszem, | mint amennyit az arcomról le- | olvashatni. 1 O egyébként született mol- ! nár volt, ami még nem za- | vart volna, és sokáig csak az 1 volt a baj. hogy engem szünte- | lenül köszörült és parancsolga- | főtt. Nem tudott igazán jól l káromkodni, s ha dühös volt, | jobbára azt mondta: „Kutya | legyek, ha a Tárnái nem volt \ részeg, amikor téged fölfoga- | dott”. % Később, ha nagyritkán vé­letlenül leejtettem egy zsákot í a váltamról, s a fele liszt a lá- I da mellé folyt, már én magam | eldaráltam az öreg mondőká- 1 ját: ! — Te is de hülye mónár let­! tél sógor, azt a hétszázát! 1 Erre ő szó nélkül hozzám | jött, és sietve eltakarítottuk a 1 nyomokat. Amikor aztán meg- | nyugodott, megerősítette, hogy 1 bizony hülye molnár lettem. | Igazában nem haragudott | rám, csak amolyan öreg mol- ! nár szokásból piszkálgatott, s | talán még maga sem hitte el, | amit mondott. Ezt pedig ak- ' kor tudtam meg, amikor az öreg Tárnái egyszer nagyon mérgesen jött be a malomba, és valami olyasféléről beszélt, hogy a hibbant Szekeres, s fő­leg én, az új ember vagyok az oka annak, hogy mindenki pa­naszkodik a lisztre, még eb­ből a rossz korpából is úgy telelopkodjuk magunkat, hogy az egész famíliát ebből hizlal­juk. Valahogy így mondhatta, egyszuszra és ordíbálva. Én akkoriban még nagyon alázatos voltam, s hiába volt Tárnáinak három malma, nem jutott eszembe, hogy most pedig vitatkozni kéne. — Nem úgy van az, Tárnái úr! Miért miiiket hibáztat, amikor úgyis tudja, hogy a gé­pei rosszak. A múltkor maga mondta, hogy nem baj, ha ke­vesebb korpát őriünk, a liszt­tel úgyis jobban kijövünk. A Sándort meo egyáltalán ne pocskondiázza, mert ha itt­hagyja, még egy ilyen molnárt egyhamar nem talál Ezt Szekeres bácsi mond­ta, ö is egyszuszra, de nem ar- dibálva Na, uramisten _ aondol. tani —, még ezt az embert kí­vántam mindig a másvilágra. Hej, de megbecsülöm ezután, öreg. öreg, meglásd, nem lesz velem bajod soha. így és ehhez hasonlóan lel­kendeztem magamban még ak­kor is, amikor Tárnái urat kikisérte a hirtelen megja­vult öregem. Ügy sugárzott az arcom, mint az olyan em­bernek. akire ráfogják, hogy bolond, mert valami miatt nagyon jó kedve kerekedett. Amikor aztán elkezdtem sö­pörni, mégiscsak elment a ked­vem. Persze, hogy a malmos miatt. Azt mondja énnekem, hogy lopom a lisztjét, meg jobb lenne engem elzavarni még a malom tájáról is. Hát miért? ’Iszen rendesen dolgoztam mindmáig. Máma a Szekeres is megmondta. Meg hogy lo­pom a lisztjét... Egyszer vit­tem talán egy marék korpát, nem is tudom, hogy miért, hiszen elszórtam már az ud­varban. Aztán a bosszúság is elsza­badult tőlem, mert visszajött- Székeres bácsi. — Hát Sándor, az Etel asz- szony már megint nem bír ma­gával. Hallod-e, neked kelle­ne segíteni rajtuk meg rajtunk is. Most, hogy elmentek már a gólyáik, a Tárnái folyton ide­ges lesz, mert az Etel asszony, ha egyszer megindul, biztos nem hagyja nyugodni. Ahogy ezt Bandi bácsi el­mondta, tüstént megvilágoso­dott előttem minden. Kiabál­hatsz ezután, kopasz Tárnái, tudom én, mi a te bajod! Nevethetnékem támadt, ahogy eszembe jutott a mal­mosék gyógyíthatatlannak lát­szó szerencsétlensége. Hogy is nem jöttem rá tegnap este. Hi­szen mindenki ezzel van tele az egész faluban. A kőtörők, ha meglátták Tárnáit, haho- tázva mondogatták: — Szegény Tatnai, ennek se lesz örököse addig, míg valamely yérbő falusi le­gény meg nem szánja az epe- dezö asszonyt, s el nem kísé­ri legalább egyszer, csak egyetlen egyszer a menny or» szagba. Valahonnan a mélyből bu­zogó, bohákás vágy ágasko­dott bennem, és azt mondtam az öregnek; — Bandi bácsi, segítek én az Etel asszony baján, de ne­hogy elkiabálja ám a faluban! A született molnár nem szólt semmit, csak cinkosan elmosolyodott. A szeme mint­ha azt mondta volna: jól van, Sándor, de azért kíváncsi va­gyok, hogy mit csinálsz. Egy ideig megkapaszkod­tam kétkedő mosolyában, az­tán az ormótlan falapáttal a válaszra szánt szavakat is el­kevertem a liszt közé. Elképzeltem Etel asszonyt, amint bejön a malómba, most már valamivel kedvesebben rámmosolyog, mint azelőtt, és azt mondja: — Sándor, akkor legyen szi­ves, mérjen ki nekem három­szor egy kiló darát. Vagy azt, hogy: — Sándor, mielőtt elmegy, vág nekem egy kis fát, ugye? Sok, nagyon sok fát ősz- szevágtam én Etel asszony­nak. Meg a disznókat is én etettem majdnem minden es­te. Kijött velem az ólakhoz, s miután felhajtotta a hidas­táblát, én a bádoggal bélelt favályúba öntöttem a moslé­kot. f így ment ez napról napra, aztán éppen a Tárnái kitörése előtti estén váratlan esemény történt. Aznap nagyon sokan jöttek a malomba, és fekete este lett. amire végeztünk. Fá­radtan hazafelé indultam, ami­kor jött az Etel asszony, és elhívott disznókat etetni Meg­fogtam a két nagybetű vödröt, s a hízók óljához indultam,

Next

/
Thumbnails
Contents