Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

Bemutatjuk Baranyi Ferencet

Baranyi Ferenc neve nem ismeretlen már az újságolvasók előtt. Verseit rendszeresen közlik napilapjaink, műfordításaival az ii-odalmi folyóiratokban szerzett elismerést. Annakidején. 1955-ben a Pest megyei Népújság fedezte fel, de írásai azóta megyénk határain is túljutottak. Bár önálló ver- seskötete még nem jelent meg, eddigi munkája alapján máris elmondhatjuk, hogy a szárnyát bontogató költő a legfiatalabb köLtónemzedélk egyik tehetséges, sokat ígérő tagja.

Baranyi költészetének legjellemzőbb vonása az egyszerűség. Amíg a mostani legfiata- laibbakat főképpen a bonyolult kifejezés — s ez nagyon sokszor az értelmetlenség határain is túljut —, a szokatlan formák keresése ragadja meg, addig Baranyi Ferenc verseit nemes egyszerűség, egészséges szerénység hatja át. Versei egészséges, lírai beállítottságot tükröznek.

Baranyi már eljutott ahhoz a pontitoz, amikor a költő érzi, hogy a vers még nem költészet. Ezt fejezi ki a Rab című versében is, melyben ezt írja:

99 ' erseim búsak, mind-mind enyhe soha). Szomorkás hangú csöndes éndalok,

De lelkem mélyén kínoz már az óhaj, Szeretnék adni emberit, nagyot.”

Természetesen a fiatal költő Zsengéiben még érezhető a világirodalom, a példaképek hatása, hisz kezdetben ő is a nagy mesterek útján haladt, főképpen Lermontov hatott

rá. Legújabb költeményeiben azonban már az önálló, a kiforrott költő beszél. (Hajsza, Bolond a szél.) Hangja halk és kissé mélabús, de emlékei és élményei a munkásosztályhoz, a néphez kötik.

99 ™ ért munkában és munkás emberek közt Az ember új szívet, lelket szerez,

Emberteremtő volt köztük az élet:

Nehéz volt, szép volt és becsületes."

( (Hálaadás)

Mondanivalójában Baranyi zetet tükröz. Verseit az élet- és osztozik költőink legjavával, az emberszeretet fűti át: lírája már határozott világáé-.

99*-* ívtárs, nehéz szülője lenni soknak S nevelni gonddal emberezreket,

Te sem lehetsz ijesztő, morcos apjuk: Úgy szeresd őket, hogy szeressenek.”

Baranyi Ferenc témaválasztásában és feldolgozásában megvan az arányosság. A húsz egynéhány éves fiatalember szívesen énekel szerelemről, szerelmi lírájából a mély, tisiata szerelem őszinte érzése sugárzik (Mulasztás).

Figyelemre méltóak Baranyi Ferenc műfordításai. Mint az Eötvös Lóránd Tudományegyé- tem másodéves olasz—magyar iszákos hallgatója, rendszeresen foglalkozik műfordításokkal. Főképpen az olasz, francia, angol és orosz költők verseit for(Ne hidd)

dítja magyarra. Ezek a fordítások a Nagyvilág, Filológiai Közlöny, a Magyar Ifjúság és a Lettüre Italiane című lapokban jelentek meg.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jó néhány műfordítót nevel, de tehetség dolgában — a tanszék vezetői szerint is — Baranyi valamennyit felülmúlja. Fordításainak jellemzője a szülte teljes filológiai hűség, az oldott költőiség, a könnyű rímelés és a nagyfokú zeneiség.

99 r- m z út mentén a hervadó sövénynek Látod kacagni fürtös, rőt bogyóját Felszántott rétről jászlához tér meg lassan a jószág Egy zörrenés a sövény lombharasztján: az úton koldus vánszorog tova.

S nótára gyújt a réten egy parasztlány: »Hej, Galagonya!..

(Pascoli: Októberest)

. Monor fiatal és tehetséges költője, mint a fentiek is bizonyítják, sokat ígér. — éppen

ezért mi — akárcsak olvasóink — sokat várunk tőle.

(S. P.)

Remsey Iván: A vén bohém

Filmhíreti

| ELKÉSZÜLT az első koreai 1 filmvígjáték. Menyeink és véli jeink címmel.

| LENGYELORSZÁGBAN a | napokban kerül bemutatásra A | | két rivális című új szovjet | | film. Témája szerelmi drá- jj Ima. Rendezője: Rosztovszkij. j | A főszerepet Trihonov ala- | | kítja. ,

1 LENGYEL—CSEHSZLOVÁK 1 | koprodukciós film készült Te- I I lefonáljatok a feleségemért} | címmel. A színes filmvíg- § | játék egy cseh íróról szól, I | akit Lengyelországban várat- | | lan bonyodalmak érnek. A fii- | I met Mach rendezi. Boguslav | | Lambach operatőr a tenger- | | parti Sopotban igen szép I 1 felvételeket készített. A film | | főszereplője Barbara Poloms- ] 1 ka és J. Bek.

| AZ AMERIKAI United } 1 Artists A dicsőség ösvényén | | című filmjének vetítését Svájc- 1 | ban betiltották. Az intézkedést § | azzal indokolják, hogy a film | | vetítése veszélyeztetné a f | svájci—francia jóviszonyt. A | | film ugyanis a francia hadsc- | 5 regre sérelmes részeket tar-1 | talmaz és már Brüsszelben is | la francia.kolónia viharos tűn- | | tetősét váltotta ki.

| FILM KÉSZÜL a Iondom I | Royal Biliéiről. Gyártója Path 1 ICinner. Legszebb jelenetei az | | Ondine, a Tűzmadár és - I I Hattyúk; tavából készülnek. § | ROSAURA REVUELTAS, a 1 I Föld sója című film mexikói § | színésznője jelenleg — haladó 1 1 gondolkodása miatt — csu- | | pán statisztaként szerepelhet | | az egyik színházban.

| JIRI TRNKA a közeljövőbe»* | | fejezi be Shakespeare „Szent- 1 | ivánéji álom” című színművé- | | nek színes, szélesvásznú báb- | | filmváltozatát. Tmka már ké< J | éve dolgozik a filmen. A H» ! | mutatóra előreláthatóan á ji>- f | vő évi cannes-i film verse- | | nyen kerül sor.

| JORIS YVENS filmrendező I | befejezte a pekingi filmstúdió-1 | ban a Kora tavasz című film- | I jét. A színes dokumentumfilm § | a kínai nép munkájáról és | I életéről szól.

mm rím maii

MULATSÁGOS, SZÍNES OLASZ JÁTÉKFILM

I

schiába, a gyönyörű olasz fürdőhelyre a világ minden részéből érkeznek vendégek. Egyik kúráltatja magát, másik szórakozni, pihenni, tanulni akar; művészi ihletet vagy férjet kérés, meg akarja

csalni a férjét vagy éppen tetten érni. A társaság vidám, tarka, érdekes — s történetük elégséges ahhoz, hogy a filmírók épkézláb, mulatságos filmet kerekítsenek belőle.

Különböző emberek, különBaranyi Ferenc:

A HOLD

Hajdanában a sárga Hold szemérmetes leányka volt. Elérhetetlen messzeségben bujt a felhőkbe nagy szerényen.

De áttépve a szűzi szférát feltörtek férfias rakéták.

S a hold megejtve jár az égen, szerény szemérme álszemérem.

Bizony, nem az már. aki volt. Ha jaj, bukott kislány a hold!...

HAJSZA

Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy Az esztelen futással az ember néha fölhagy s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még?

Birod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb, meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék, § odavet egy megállást s elégülten tovább lép.

Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi?

Elég neked, hogy olykor megállók megpihenni?

Elég neked, hogy néha. elfáradván az litban. azért esek karodba, hogy magamat kifújjam s utána futni kezdjek más nők, más vágy nyomán, megújuló erővel, erőddel s — ostobán?

Meddig bírod, ó meddig? Két éve, hogy követsz már, | két éve. hogy kifulladt szerelmem néha megvár, mégis rohansz utánam. Rohansz, szíved dobog, mert jól tudod: időnkint úgyis megfordulok ...

Mi lenne, hogyha egyszer megállanál örökre?

Mi lenne, ha mögöttem belevesznél a ködbe

s nem érezném nyomomban holtbiztos követésed * |

s eltűnnék egymagámban süllyesztőjén a térnek? J

Biztos vagyok felőled, amíg rohansz utánam,

de ha megállnál egyszer, megbénulna a lábam,

akkor tudnám valóban: nélküled mitsem érek,

ha végképp nem lehetne nyomomban tudni Téged...

Futunk. Konok futással. Én előtted — Te hátul.

Te kétségbeesetten — én esztelen, gáládul.

Sokan futnak előttem. Előtted én futok.

Ó irgalmazz magadnak! Állj meg! S megfordulok. §

böző sorsok. Nem a jellemek mélységét, a cselekedetek indí- tóokát kutatják az írók — nem ez a céljuk. Nem is illenek egy ilyen vidám, tarka üdülői képhez. Csupán a felszínre bukkant embereket mutatják, a maguk apró örömével vagy bánatával, látszólag ■mnden különösebb célzatosság nélkül, mégis kerek egésszé állnak össze a mozaikszerű történetek, talán éppen azért, mert amit az í“ók ellestek és íilmre vittek, az maiga az élet. Nálunk is megtörténhetett volna, hogy három életvidám fiatalember kevés pénzzel jól kívánja eltölteni nyári szabadságát. S a mi fiataljainkat sem féltenénk akkor, ha úgy járnának, mint filmbeli társaik: váratlanul pénz nélkül maradnak, de az üdülésről akkor sem mondanak le.

Aki elhatározza, hogy megnézi ezt az új olasz játékfilmet, ne várjon tehát túl sokat. A film csupán szórakoztatni

akar, de azt remekül teszi. Erről nem csupán a szipoi-kázóan ötletes forgatókönyv gondoskodik, de a kitűnő, népes színészgárda is.

Occhipinti mérnököt a neves olasz filmszínész, Vittorio de Sica alakítja sok humorral, kedvességgel. A feleségét játszó Nadia Gray-ben csinos, tehetséges fiatal színésznőt ismertünk meg. Jó a „skót" francia férjet alakító Bernhard Dheran és a boldogtalan asz- szony szerepében Myriam Bru is. Paolo Stoppá, a kitűnő olás* jellemszínész, akit már számos filmből ismerünk, ezúttal is remek. Bájos Caterina szerepében Isabelle Corey, valamint jó játékával kitűnik az egv- másratalált ifjú párt alakító Susanne Kramer és Antonio Cifariello.

Külön említést érdemelnek Otelló Martelli, a kitűnő operatőr csodálatosan szép, színes tájfelvételei.

(prukner)

■«iiiiiiiiiiHiHiitiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiimMiiiiHUHiiiiiiiiiiiMiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiixiuiMiiiiiiiiiiiiuiiuniiimiiitiniiiK iimiiimuiUiiuiiuimtiiiitiiuiiiiiiiiüniiniiiiHinHUiiiiituuituiiuiiiiiiiuuiiiuuiimiimiit

LÖVET EMIL.

A malom meg a mennyország

1 Egy egész esztendeig

| sem szolgáltam Tárnái úr- I női, igaz, hogy nem voltam I született molnár. Nem, mert i apám engem is makacsul kőtö- 1 rónék akart nevelni, mint 'két | bátyámat, és azért sem, mert \nem úgy voltam buta, mint | a többi lisztes. Egészen addig, 1 amíg a malomba kerültem, I meg voltam győződve, hogy | egyáltalán nem is vagyok bu- 1 fa, de az öreg Szekeres már | az első napokban belémszapul- I ta, hogy kevesebb az eszem, | mint amennyit az arcomról le- | olvashatni.

1 O egyébként született mol- ! nár volt, ami még nem za- | vart volna, és sokáig csak az 1 volt a baj. hogy engem szünte- | lenül köszörült és parancsolga- | főtt. Nem tudott igazán jól l káromkodni, s ha dühös volt, | jobbára azt mondta: „Kutya | legyek, ha a Tárnái nem volt \ részeg, amikor téged fölfoga- | dott”.

% Később, ha nagyritkán véletlenül leejtettem egy zsákot í a váltamról, s a fele liszt a lá- I da mellé folyt, már én magam | eldaráltam az öreg mondőká- 1 ját:

! — Te is de hülye mónár let! tél sógor, azt a hétszázát!

1 Erre ő szó nélkül hozzám | jött, és sietve eltakarítottuk a 1 nyomokat. Amikor aztán meg- | nyugodott, megerősítette, hogy 1 bizony hülye molnár lettem.

| Igazában nem haragudott | rám, csak amolyan öreg mol- ! nár szokásból piszkálgatott, s | talán még maga sem hitte el, | amit mondott. Ezt pedig ak- ' kor tudtam meg, amikor az

öreg Tárnái egyszer nagyon mérgesen jött be a malomba, és valami olyasféléről beszélt, hogy a hibbant Szekeres, s főleg én, az új ember vagyok az oka annak, hogy mindenki panaszkodik a lisztre, még ebből a rossz korpából is úgy telelopkodjuk magunkat, hogy az egész famíliát ebből hizlaljuk. Valahogy így mondhatta, egyszuszra és ordíbálva.

Én akkoriban még nagyon alázatos voltam, s hiába volt Tárnáinak három malma, nem jutott eszembe, hogy most pedig vitatkozni kéne.

— Nem úgy van az, Tárnái úr! Miért miiiket hibáztat, amikor úgyis tudja, hogy a gépei rosszak. A múltkor maga mondta, hogy nem baj, ha kevesebb korpát őriünk, a liszttel úgyis jobban kijövünk. A Sándort meo egyáltalán ne pocskondiázza, mert ha itthagyja, még egy ilyen molnárt egyhamar nem talál

Ezt Szekeres bácsi mondta, ö is egyszuszra, de nem ar- dibálva

Na, uramisten _ aondol.

tani —, még ezt az embert kívántam mindig a másvilágra. Hej, de megbecsülöm ezután, öreg. öreg, meglásd, nem lesz velem bajod soha.

így és ehhez hasonlóan lelkendeztem magamban még akkor is, amikor Tárnái urat kikisérte a hirtelen megjavult öregem. Ügy sugárzott az arcom, mint az olyan embernek. akire ráfogják, hogy bolond, mert valami miatt nagyon jó kedve kerekedett.

Amikor aztán elkezdtem söpörni, mégiscsak elment a kedvem. Persze, hogy a malmos miatt. Azt mondja énnekem, hogy lopom a lisztjét, meg jobb lenne engem elzavarni még a malom tájáról is. Hát miért?

’Iszen rendesen dolgoztam mindmáig. Máma a Szekeres is megmondta. Meg hogy lopom a lisztjét... Egyszer vittem talán egy marék korpát, nem is tudom, hogy miért, hiszen elszórtam már az udvarban.

Aztán a bosszúság is elszabadult tőlem, mert visszajött- Székeres bácsi.

— Hát Sándor, az Etel asz- szony már megint nem bír magával. Hallod-e, neked kellene segíteni rajtuk meg rajtunk is. Most, hogy elmentek már a gólyáik, a Tárnái folyton ideges lesz, mert az Etel asszony, ha egyszer megindul, biztos nem hagyja nyugodni.

Ahogy ezt Bandi bácsi elmondta, tüstént megvilágosodott előttem minden. Kiabálhatsz ezután, kopasz Tárnái, tudom én, mi a te bajod!

Nevethetnékem támadt,

ahogy eszembe jutott a malmosék gyógyíthatatlannak látszó szerencsétlensége. Hogy is nem jöttem rá tegnap este. Hiszen mindenki ezzel van tele az egész faluban. A kőtörők, ha meglátták Tárnáit, haho- tázva mondogatták:

— Szegény Tatnai, ennek se lesz örököse addig, míg valamely yérbő falusi legény meg nem szánja az epe- dezö asszonyt, s el nem kíséri legalább egyszer, csak egyetlen egyszer a menny or» szagba.

Valahonnan a mélyből buzogó, bohákás vágy ágaskodott bennem, és azt mondtam az öregnek;

— Bandi bácsi, segítek én az Etel asszony baján, de nehogy elkiabálja ám a faluban!

A született molnár nem szólt semmit, csak cinkosan elmosolyodott. A szeme mintha azt mondta volna: jól van, Sándor, de azért kíváncsi vagyok, hogy mit csinálsz.

Egy ideig megkapaszkodtam kétkedő mosolyában, aztán az ormótlan falapáttal a válaszra szánt szavakat is elkevertem a liszt közé.

Elképzeltem Etel asszonyt, amint bejön a malómba, most már valamivel kedvesebben rámmosolyog, mint azelőtt, és azt mondja:

— Sándor, akkor legyen szives, mérjen ki nekem háromszor egy kiló darát.

Vagy azt, hogy:

— Sándor, mielőtt elmegy, vág nekem egy kis fát, ugye?

Sok, nagyon sok fát ősz- szevágtam én Etel asszonynak. Meg a disznókat is én etettem majdnem minden este. Kijött velem az ólakhoz, s miután felhajtotta a hidastáblát, én a bádoggal bélelt favályúba öntöttem a moslékot.

f

így ment ez napról napra, aztán éppen a Tárnái kitörése előtti estén váratlan esemény történt. Aznap nagyon sokan jöttek a malomba, és fekete este lett. amire végeztünk. Fáradtan hazafelé indultam, amikor jött az Etel asszony, és elhívott disznókat etetni Megfogtam a két nagybetű vödröt, s a hízók óljához indultam,