Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-10 / 8. szám
« 4 ™&Ctrlao 1959. JANUÁR 10. SZOMBAT EREDMÉNYES VAKÁCIÓ Néhány nap óta újra hangos a nagykőrösi Arany János gimnázium. Véget ért a karácsonyi vakáció, amely a tanárok és a diákok számára egyaránt nem kellemes és szórakoztató időtöltés, hanem a hasznos és eredményes munka ideje is volt. Mint arról az ünnepek előtt már hírt adtunk, tanárok és diákok számos érdekes tervvel készülték erre a vakációra. S az aránylag rövid két hét alatt végre is hajtották a tervek nagy részét. Sítábor a Börzsönyben Molnár Ferenc testnevelő tanár vezetésével mintegy tizenöttagú diákcsoport indult kilencnapos sítáborba a börzsönyi Nagy-Hideghegyre. Igaz, az ünnepek előtt még több mint huszonöt jelentkező volt, néhányan azonban visz- szariadtak az indulás pillanatában a szokatlan, langyos téli időtől. Ügy sem’lehet majd síelni — mondták, s maradtak. Ezúttal azonban'azoknak lett igazuk, akik mégis nekivágtak az útnak. Az indulás- órájában Nagykörösön esett. Mire Vácra értek, havazott s a Nagy-Hideghegyen pedig már közel tízcentis hótakaró fogadta őket. mely nem olvadt el egész ott-tartózkodásunk alatt. A táborozás idején a legeredményesebben a három Vargha-testvér szerepelt. A negyedikes Lajos, aki a tavalyi országos középiskolai bajnokságon harmadik helyezést ért el, a harmadikos Endre, aki ugyancsak ott, az első helyen végzett, s a kis Kati. aki ufíyan még csak az ősz óta a gimnázium tanulója, de a síelés terén már a legjobb fülversenyzőkkel is felveszi a versenyt, A táborozás sikeréhez hozzájárult a megyei KlSZ-bi- zottság és a helyi MHS-szer- vezet is, hiszen sílécekkel és bakancsokkal segítették elő a táborozás eredményességét. Eredményes tanácskozás Amíg a diákok a Börzsöny hegyeit járták, addig a tanárok sem tétlenkedtek Nagykőrösön. Tanácskozásra gyűltek össze, hogy megtárgyalják; hogyan lehetne még eredméÖröm a munka az új műhelyben. Kálmán József és Stilling Ferenc elsőosztályos tanuló a fúrógépnél. nyesebbé tenni az iskolában a politechnikai oktatást, azaz hogyan lehetne azt kiterjeszteni az iskola valamennyi tanulójára. E fontos tanácskozásra meghívták Kovács Sándort. a- Nagykőrösi Konzervgyár igazgatóját is. Tervük, mint arról már hírt adtunk lapunk hasábjain: mindennap az iskola másik-másik osztálya menne fizikai munkára a konzervgyárba, illetve tavasszal az állami gazdaságba és a termelőszövetkezetekbe. Kovács Sándor, a konzervgyár igazgatója támogatta a tanárok tervét, s nyomban javaslatokkal is élt, hogy milyen munkakörökben tudnák foglalkoztatni a diákokat. Elképzelése — s hozzátehetjük, helyes elképzelése — az volt, hogy ne egy munkahelyen foglalkoztassanak egyszerre egy osztályt, hanem kisebb csoportokra osszák be a diákokat a különböző üzemrészekbe. így a fiúk dolgozhatnának a lakatosműhelyben. a festő részlegben, a konzervdobozokat előállító üzemrészben, az asztalosműhelyben. A lányok számára is számos érdekes munkaterület akadna a gyárban, így a fehérnemű javító részlegben. a laboratóriumban, az üzemi konyhán, azok a lányok pedig, akik a pedagógusi pályára készülnek, az üzemi óvodában tevékenykednének. S hogy szava ne csupán szó maradjon, meghívta a gimnázium tanári karát egésznapos látogatásra a gyárba, hogy személyesen győződjenek meg arról, hol dolgoznak maid diákjaik. A terv, hogy az egész iskolát bevonják a politechnikai oktatásba, már elkészült. Csak a minisztérium jóváhagyása szükséges, s akkor már a második félévben valóra válthatják elképzeléseiket, A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára A gimnázium irodalmi, történelmi és foto-szakkörének tagjai arra használták fel a karácsonyi szünidő egy részét. hogy adatokat, dokumentumokat gyűjtsenek a Tanácsköztársaság napjairól. Erről beszélt Szabó Győző negyedik osztályos diák. az irodalmi szakkör titkára. — Azt a szép, s korántsem könnyű feladatokat tűzte ki szakkörünk, hogy a tagok, hazatérve szülőfalujukba, vagy akár itt. Nagykőrösön, gyűjtsék össze adatszerűén, hogyan zajlott le a Tanácsköztársaság, s aztán tanulmány formájában próbálják majd meg feldolgozni. Az adatgyűjtés már megkezdődött. Bugyi Zoltán negyedik osztályos tanuló például eddig mintegy huszonöt olyan régi elvtársat kutatott fel, akik akár mint vöröskatonák, akár mint a direktórium tagjai részt vettek a Tanácsköztársaság harcaiban. Igaz. neki aránylag könnyű dolga volt, hiszen apja is vöröskatona volt 1919- ben. s így nagy segítséget nyújt fiának a régi harcostársak felkutatásában. De a többiek is lelkesen dolgoznak. Újjászületett a politechnikai műhely Igaz, hogy a politechnikai Oktatás már szeptemberben megkezdődött a gimnáziumban. de elég mostoha körülmények között. Elsősorban megfelelő munkaasztalok hiányoztak. December közepére a helyi ktsz végre elkészítette a megrendelt munkapadokat, asztalokat. A karácsonyi szünidő alatt azután Páhán István fizikatanár vezetésével néhány diák berendezte az újjáalakított iskolaműhelyt. Satukat, fúrógépeket szereltek fel. s ma már valóban öröm itt a munka. Nem volt hát eredménytelen a nagykőrösi Arany János gimnázium tanárainak és diákjainak ez a karácsonyi vakáció. Remekül szórakoztak, kipihenhették magukat, de ugyanakkor hasznos munkát is végeztek — elsősorban a maguk hasznára. Prukner Pál „MACSKÁK” Hogyan kerül a csizma az mondottakat. T. községben egyik napról a másikra igen jó barátja lett a tanácstitkárnak T. Gyula. Kísérgette, dicsérte a munkáját, szinte azt sem tudta, hogyan járjon kedvében, A járási tanácshoz ugyanakkor több, névtelen bejelentés érkezett a tanácstitkár ellen, melyeket alaposan megvizsgáltak, s melyekről kiderült, hogy egy szó sem igaz az egészből. De mivel továbbra U jöttek a bejelentések, kutatni kezdték, vajon honnan származnak? S végül is T. Gyulánál lyukadtak ki. No persze, nagy' volt a faluban a csodálkozás. Szerencsénkre, kevés a mae*- ka-természetű ember, de mégis szót kell ejteni róluk, mert sokat ártanak. Sokat ártanak azzal, hogy mind a közélek mind a magánélet vizeit ösz- szezavarják. alaptalan rágalmakkal, vádaskodásokkal becsületes emberek ellen igyekeznek hangulatot teremteni« s ugyanakkor: a nyilvánosság előtt úgy viselkednek, mint akik az i'letővel a legmélyebben elégedettek. Ravaszság ez vagy iellemte- lenség? Mindkettőből va» benne valami. Senki ember nvúl csak ilyen eszközökhöz, akit az irígvsér. a mások sikerei iránti féltékenység fűt. S mive! neki nem teRk többre, mert észből, akaratból kevesebb akad. hát told hozzá rosszindulatból, ravaszságból v.éomufatásból. Né tűrlek maguk körül a vezetők a híze'kedőket. bárhogy „dorombolnak” is körfi- ’ötíük... Vadszámlálág az erilőklicn Az állami gazdaságok 800 ezer holdas vadgazdálkodási területén vadszámlálást tartottak. A felmérés igen szép eredményt mutat. Az őzeknél 800. a Fiyulaknál 61 000. a fácánoknál több mtftt' 20 000 a szaporulat. A szarvasok száma hatvannal növekedett és viszonylag szépen gyarapodott a túzokállomány is. A „magyar struccból”, amelynek vadászatára oly szívesen jönnek külföldről is, félszázzal van több. mint egy évvel ezelőtt. mHmiitiittiiimtHiiiiiiirHiiiiiiiiiiiiHtiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiHiiiiiiiiiiiiiiitirtiiiiiiiitiiiitiniifniiitiniiimiiiiiHiiufiiiiniiiiHtmiiHiitMitiiiiiiiiHiiiiintiiiiiiniiiiiiiiiiinifiitiiiiiiiiiitHiiimiiiiiiiifiMiniimiiiiniiiiiiiiitiiitiiiiifiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiHiiiiitiiiiiiiíiiiiiiiniMintniiiiiniiiiiviiiiiUHmMn aiiitiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiitiiiiiiittiiiiiiiiiiitfiiiniHitiit« asztalra — azaz, hogyan kerül a ház körül tekergő, éjszakákat megrontó háziállat neve egy cikk fölé, címként? Bevallom, azért, mert a macskáról azt mondják, hogy alattomos, ravasz, álnok, de ugyanakkor hízelkedő, doromboló. Két arca van, Janus-jellemű állat. S vajon nem találunk mindennapi életünkben ilyen Janus-jellemű embereket, akik szemben mások, mint a hátunk mögött? Az egyik középüzemben történt, hogy a főkönyvelő körül kialakult a hízelkedők, a dicséreteket zengők egy csoportja. De a főkönyvelőt leváltották. A hízelkedők abban a pillanatban szembefordultak vele. ott szidták, ahol csak lehetőség nyílt rá, s csak akkor akadtak fenn. amikor kiderült, hogy a leváltás jogtalan volt. s a főkönyvelőt visszahelyezték. De nemcsak ezzel az egy példával lehetne illusztrálni, hogy akadnak még macska-természetű emberek, akik előtt mindenki csak addig szent, amíg „fenn” van, de ahogy alább kerül, abban a pillanatban mocskolni valóvá válik. Lebet olyan példát is hozni, amely más oldalról bizonyítja az elFelhívás az általános iskolai kísérleti tankönyvek bírálatára Az 1958—1959-es oktatási év kezdetén több új, kísérleti tankönyv jelent meg, amelyeket az általános iskolák felső tagozatú osztályaiban használnak. A Művelődésügyi Minisztérium ezek végleges elfogadása előtt kikéri a pedagógusok véleményét, s figyelembe veszi javaslataikat. Ezért a minisztérium felhív minden általános iskolai pedagógust, tanulmányi felügyelőt, igazgatót, gyűjtsék, majd közöljék az alábbi tankönyvekkel kapcsolatos tapasztalataikat: V. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi olvasókönyv, orosz könyv, számtan és mértan, földrajz, növény- és állattan, VI. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi olvasókönyv, történelem, számtan és mértan, földrajz, VII. osztályos történelem és földrajz és VIII. osztályos földrajz. Fontos, hogy a bírálók ne- csak általánosságban foglalkozzanak egy-egy tankönyvvel, hanem mutassanak rá azok hibáira, vitás részeire és tegyenek javaslatokat kijavításukra. A bírálatnál vegyék figyelembe, hogy megfelelnek-e a tankönyvek az általános iskola céljának, feladatainak, a tantervi tananyagnak, valamint a tantervi utasításban foglalt nevelési és módszertani elveknek. —r> A pedagógusok - a-tanév utolsó negyedében szaktárgyi munkaközösségek összejövetelein vitatják majd meg a kísérleti tankönyvekre vonatkozó tapasztalataikat, észrevételeiket, hogy kialakíthassák a munkaközösségek kollektív véleményét, javaslatait. Garami László: POFON Ma már tudom: amikor átfurakodott az élet kapuján, egy szemvillanásnyi időre megnyomódott a koponyája. De fejében azok a sejtek szorosan egymáshoz tapadva maradtak azután is. Nem akartak maguk közé beengedni semmit: az egyszeregyet meg különösen nem. Így kerültem össze öcsivel. ő elsős volt, én negyedikes. És felcsaptam házitanítónak, azzal, ha öcsi átmegy, öt pengőt kapok, ha nem. hát semmit. Anyám ráállt az alkura, csak öcsi anyját Okosította ki: — Te Margit, aztán vigyázz, hogy ezek tanuljanak, ne a napot lopják, a pénzt meg az én kezembe fizesdl Ha jaj! Én vesződjek, gürcöljek, csak úgy, hiába. Mert szűkiben állottunk rni a pénznek, jól jött a kormányzó képe ezüstbe verve, de hogy abból nékem nem jut egy fagylalt ára sem, azt már jó előre sejtettem Mit tehettem volna? Vállaltam a tanítást és napról napra felbaktattam a hegyre, könyveimmel a hónom alatt, hogy Öcsi fejébe beleverjem a tudományt. Mert a hegyen laktak Margit néniék, közvetlenül a kereszt alatt, ahonnan egy szerelemre derült kispap vetette magát egykor a mélybe. A kereszttől végig lehetett látni az egész városon, még a félnapi járásra levő halastavak ts felvillogtak. Mintha eou eltört tükör cserepein csúszkálna a napsugár. De öcsi fejébe nem jutott egy parányi világosság sem. Nehezen értett meg valamit is ez a gyerek! Pedig, ha már elvállaltam, igyekeztem. Ha enyém lesz a pénz, ha nem. Ember a béréért még ígv meg nem dolgozott. Mintha vaksötét erdőt ni- lágítottam volna meg egyetlen szál pislogó gyufával. Elölről kellett kezdenem vele mindent. Az „i” betűvel és az egymea- eggyel. De ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobb: öcsi nem figyelt az istennek se rám. Hol a madarakat követte röptűkben a szemével, hol kenyérmorzsával játszott, hol egy hangyát csípett fel, és azt hajkurászta az asztalon. Én meg izzadtam vele, mint az ezeregyéjszaka Szindbádja nyakába csimpaszkodó vénemberrel. Istenem, mennyire gyűlöltük egymást! Gyűlöltem, mert miatta maradtam ki minden jóból: játékból, kirándulásból; miatta láttam ritkán a napot; miatta ismételgettem százszor is az unalomtól rekedten: — Tizennyolcból úgy veszünk el kilencet, hogy előbb elveszünk nyolcat, aztán a tízből levonják az egyet... Érted? Dehogy értette. És ezért engem gyűlölt. Mert olyan magától értetődő természetességgel hatoltam be oda. ahova ő nem tudott követni És mert megfosztottam madaraitól, kenyérmorzsáitól, hangyáitól. Azt hiszem, ha nem lett volna olyan vézna, tehetetlen görcs, nekemtámad és örökre megszabadul tőlem. De így ... csalc bosszantott fáradhatatlanul. Még ha értett is valamit- rámondta: — Nem tudom. Sohasem voltam véie tisztában: hányadán is állunk Mert ha Margit néni ott volt mellettünk, Öcsi nem mert kukoricázni. Olyankor egy óra alatt többre mentünk, mint máskor napok alatt. Még az a szerencse, hogy ez iskolaév vége fele az anyja állandóan körülöttünk sürgö-tt- forgott. Így mégis jutottunk valamire, és öcsi megkapta a bizonyítványt. Nem buktatták el, négyese volt számtanból. Éppen hogy átment. És az öt pengőből kaptam anyámtól öt-ven fillért. Egész esztendei munkámért. Bár, azt hiszem, öcsit az én közbejöttöm nélkül is átengedték volna, A tanítója örült, hogy megszabadult tőle. Ha másként nem, hát ezen az áron. Hanem én erősen megfogadtam: ha idejönne Margit néni és házitanítónak szerződtetne, én inkább elbujdosok, de nem csinálom. Meg is mondtam az anyámnak, hogy hasítson fát a hátamon, odatartom, de öcsi fejébe nem töltöm a tudományt. Azt hiszem, Öcsi is ilyenformán beszélt odahaza, mert Margit néni nem jelentkezett. Hál’ istennek. Nem is láttam öcsit egészen addig az estéig. Akkor délután piócát fogtunk a Fekete-vízben. De hiába álltunk naphosszat a patakban, egyetlenegy se ragadt belénk. Pedig jó lett volna, mert két fillérért vette darabját a patikus. Már ezért is lógott az orrom, amikor hazafelé ballagtam. A másik: belehágtam egy üvegcserépbe, és begyulladt a seb. Igaz, ez kapóra jött, mert sebesült indiánusnak képzeltem magam, aki így, félholtan is fenyegeti a sápadtarcvakat. Sántikálfam hát hazafelé, és ha egy pillanatra kiejtettem eszemből a tomahawkot. megfordult a fejemben: na, egy-két hétig fuccs a piócavadászatnak és a labdaszedés- nék. Ilyen lábbal igazán nem lehet... Pedig a kerek labdát űzni^a teniszpályán nem volt utolsó foglalkozás, különösen akkor nem, ha sikerült el- kuvyerálni egy-egy kopottah- bat. Ekk'or botlottam bele öcsibe. Igen, belebotlottam, mert éppen az utca könyökénél ácsorgóit, a Varga fűszeres kirakata előtt. E- a Varga mindig kitalált valamit. Most éppen olyan házat épített a kirakatba, mint amilyenre Jancsi és Juliska bukkant az erdő közepén. Kolbász a kerítése. Dreher- Maul-csolcoládé a zsindelye, és a Vasorrú Bába kandikál ki a nápolyi-keretezte ablakon. Nahát! öcsi az ablaküveghez nyomta az orrát, úgy bámulta o megelevenedett mesét. Ehhez volt esze! Én meg, persze, belebotlottam, hiszen a falak mellé húzódva osontam — a sápadtar- cúak miatt. Még ma is fáj a fejem, ha rágondolok, hogy összekoccant a kobakunk! Szédelegtem, mint az ökör, amit tagló ér. De öcsi meg se nyikkant. Érte már az ő fejét nagyobb megrázkódtatás is. Rámnézett, aztán se szó, se beszéd, visszafordult a kirakathoz. Ha szólt volna valamit, ha legalább megnyikkan, vagy egyszerűen elszalad... De így?!... iQv egyszerre eszembe jutott minden. A keserves órák odafenn a hegyen, a százszor eldarált egyszeregy, az egyesztendős házitanítóság minden keservesen verejtékes perce. Akkor nem tehettem semmit. De most... Olyan nyaklevest kentem le Öcsinek, hogy magam is meg- sokallottam. Aztán szó nélkül tovább sántikálfam. Különös, nem éreztem megkönnyebbülést, mint a régi adósságo>k kifizetése után szokásos. Öcsi nem szisszent, nem védekezett, mégcsak nem is bőgött. Csak nézett rám. bámult kerekre tágult szemmel, mintha valami újat fedezett volna fel a világban. A sarokról visszanéztem. Még a kirakat előtt állt. Visszabotorkáltam hozzá. Nem nézte már a meseházat. Úgy maradt, ahogyan otthagytam. Fél arcán vörösen égett öt ujjam nyoma. És még mindig csodálkozott. Amikor meglátott, arca elé kapta a kezét, szemébe a riadt állat rémülete költözött. De nem futott el. Ez megint dühített. — Na, nem volt elég?! — forme dl cm rá és felemeltem a kezemet. Nem akartam megütni még- egyszer, igazán nem. Csa!k bosszantott, hogy ott áll előttem, gyökeret eresztett lábbal, némán, és nem férkőzhetek hozzá gondolataihoz, érzéseihez. És nem felett, erre sem felelt, Meg se moccant. Csak bámult rám és a kezét az arca elé tartotta. Hát mit tehettem? Megütöttem, még egyszer. És aklcor öcsi megszólalt sírásán, mint a lejáró gramofonra feltett lemez: — Egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő... És így végig az egyszeregyet, egyszerlcettőt, egyszerhármat... Mint egy kis idomított állat: ha csattan az ostor, átbúvik a karikán egyszer, tízszer. százszor. Megijedtem tőle. Megráztam. — ... Háromszor négy tizenkettő. négyszer négy tizenhat, ötször négy ... — Hagyd abba! — ... húsz, hatszor négy húszon... — Mondom, hagyd abba> Elhallgatott végre, — Fáj? A fejét rázta. Aztán magam maradtam a kirakat előtt. Öcsi elindult felfelé a hegynek, haza. Most már én néztem a meseházat. egyedül. A Vasorrú Bába vigyorgott a zselatinablak mögött. Mint alkinek mára sikerült már becsalogatnia valakit a stollverckbői rakott falak mögé a szobába.
