Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
I rrst wtt k/Cirlat) 1959. JANUAR 28. SZERDA ZENG AZ ERDŐ GONDOLATOK A VÁCI SZÍNJÁTSZÓK ELŐADÁSÁRÓL Vasárnap este tartották a hatodik előadást A nézőtér tele — mint mindig —, a közönség önfeledten tapsol, szórakozik. A szereplők boldogan futnak a függöny elé, megköszönni a megérdemelt tapsokat Az ember sokszor elfelejti, hogy öntevékeny csoport előadását nézi, a Váci Művelő^ dési Ház Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett színjátszó együttesét Az előadás jó. összeszo- íkott együttes szórakoztató, elmélyült, kellemes emléket ébresztő előadása. Baróti Géza és Dékány András helyenként felszínes szövegkönyvét Farkas Ferenc remek zenéje emeli a jó operettek sorába. Mert a librettónak jó fordulatai, szituációi vannak, aranyos a humora, mai életünkből meríti tárgyát, de a szövegkönyvet olvasva, sokszor az az érzésünk, hogy felszínes, nem jó, nem igaz. Erre különösen pregnáns példa a harmadik felvonás nagy „deus ex machiná”-ja: az eddigi ösztönös, a gyakorlat talaján jól dolgozó erdészről, minden különösebb indokolás és motiválás nélkül kiderül, hogy titokban megtanulta az ötéves erdészeti technikum anyagát. Ezt persze úgy oldja meg a szövegkönyv, hogy a megírt figurák és az őket megelevenítő szereplők sem tudják elhinni. Azután: ebben az előadásban egyszerűen nincs finálé. Nincs, a szó szoros értelmében. A zenekar megadja a felcsapódó dráma forró hangulatát, de a színpadon ebből semmit sem látunk. Ferde rajvonalban áll a kar és nem tud mit csinálni. Mozognak a szereplők és nem tudnak mihez kezdeni. Az élet, a természetesség, a szívből fakadó és már eléggé csiszolt kedves játékosság, amely sorra ... ..megtérj..fi, já^.élyg^ hetö pillanatokat, egyszerre megakad és a forró finálék szabályosan befagynak. A harmadik felvonás záróképe viszont a kar önálló táncprodukciójává válik, a főszereplők az egyik sarokba szorulva próbálják felhívni a közönség figyelmét: mi is itt vagyunk. Ünneprontó dolog a kritika kezdő dicsérő sorai után ezeket «a hibákat leírni. De le kell írni, mert többet ér a tárgyilagos vélemény, minfha szemérmesen elkendőzzük azt, ami rossz. Mert ha az említett hibákat kijavítják, ha megteremtik Marci és Bözsi szerelmének szép és kedves líráját (a párjelenetekben, különösen az első találkozásnál!), Banánét és Vidorkát öregebbé és ezáltal kedvesebbé formálják, az énekszámokat kikorrepetálják (stimm a zenekarral és az egyidejű cselekvések), sokkal nagyobbra nő az amúgy is jó előadás. Mert hangsúlyozom: ezek a hibák így leírva túlságosan súlyosaknak tűnhetnek, de ha számbavesszük az előadás jó oldalait, feltétlenül erre billen a mérleg. Ezek az emberek mernek színházat csinálni és szépen dolgoznak. Mernek Shaw-t, Schillert, Lope de Vegát. Csehovot, Szmirno- vot és Skvarkint, Pettyest és Zeng az erdőt bemutatni, és azért harcolni, hogy minél jobbak és magasabb színvonalúak legyenek az előadásaik. Bebizonyítják, hogy lehet jó, életerős színjátszó mozgalmat teremteni, anélkül, hogy elővegyék a lomtárból a népszínművek beporosodott szövegkönyveit. Ezért tudják az előadás hibáit is remekül ellensúlyozni. Az előadást hivatásos ren- déző: Földeák Róbert (és Szabó Márta) rendezte. A zenekart Karsay Gyula zenész vezeti, a ko-eo gráfiát Kékesi Ilona tánctanárnő csinálta, a díszletet Tegzes László tervezte. ök is hivatásos művészek. Ez — leszámítva a hibákat — meg is látszik az előadás színvonalán. De hogy az előadás szépen s:került, nemcsak tőlük függ, hanem a szereplőktől is, akik napi munkájukat befejezve — ha kell, a szabadságuk terhére —, elmennek próbálni és játszani, jókedvet, kultúrát adni az embereknek. özv. Ballánét Kocsán Gvu- Iáné. Vidorkát Zeke Ferenc látszotta. Leszámítva, hogy kissé fiatalabbak voltak a kelleténél, remek, kedvesen zsörtölődő megöregedett, de nem meg vénült nárt alakítottak Mojzes Zoltán é= Szabó Teréz robbanó, szívből jövő humorával rengeteg vidám percet, kedves emléket szerzett a nézőknek. Borzi Károly (Ker- nács) legszebb jelenete az, mikor rádöbben, hogy Bori nem őt szereti. A fiatal szerelmespárt Cser Béláné (Nemes Bori) és Sáfár György (Marci) alakította Cserné szépen, átéléssel énekel. Sáfár viszont a játékban erősebb. Hibájuk: párosjeleneteik nem sikerülnek olyan szépen, mint külön jeleneteik. Érdemes lenne ezen javítani, mert Sáfár György alakítása a legjobbak közé tartozik. Ha a váciak munkája- naifc összértékét vizsgáljuk ha terveiket, munkakecL- vüíket nézzük, csupa jó biztató jelenséggel találkozunk. Érdemes lenne a dunakesziek- kel kötött műsorcsere-megálla- podást tovább fejleszteni, hogy minél több helyen kedvet csináljanak a jó színjátszó munkához. Murányi József Társasutazás a szocialista országok moszkvai képzőművészeti kiállítására A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezete közösen társasutazást szervez a szocialista országok Moszkvában megnyílt képzőművészeti kiállításának megtekintésére. A kiállítás és az utazás iránt nemcsak a képzőművészek és iparművészek, hanem a kulturális élet más területeiről is nagy az érdeklődés, így a szervezés alatt álló csoportok közül az első már megtelt, s február 23-án indul Moszkvába, ahol a részvevők öt napot töltenek, majd Le- ningrádba indulnak négynapos tartózkodásra. A márciusban induló két csoportban még van hely, így jelentkezéseket élfogad a Magyar Képzőművészek Szövetsége. Könyvtár — színjátszóknak Az elmúlt esztendőben gyakorta panaszolták színjátszóink, hogy nem tudják milyen műsort válasszanak. Nos, a szentendrei járási könyvtár vezetői és munkatársai elhatározták, hogy a könyvtáron belül külön színműtárat hoznak létre. A színműtár terve megvalóKÖNYVDIAFILMHANGLEMEZBizonyára furcsának tűnik ez a cím. Ugyan mi köze lehet a könyvtárnak, diafilm- íárnak és a hanglameztárnak egymáshoz, azon kívül, hogy mindhárom a kultúrát szolgálja. Nos, ezúttal mégis szoros kapcsolatban áll egymással a három „tár”. Egy fedél alatt kapott helyet a ceglédi járási könyvtár épületében. De vegyük sorjába a tényeket. A ceglédi járási könyvtár több mint tizenkétezer kötet könyvvel rendelkezik. Ez az 1957-es könyvállományhoz képest tizennyolc százalékos emelkedést jelent, azaz mintegy kétezer könyvvel többet. Ezt elsősorban az a húszezer forint tette lehetővé, amit a városi tanácstól kaptak könyvtárfejlesztésre az elmúlt esztendőben. Az olvasók kedvükre válogathatnak a legújabb könyvek között. Nemcsak a felnőttek, a diákok is megtalálják itt mindazt, amire szükségük van a külön ifjúsági könyvtárban, amely tavaly alakult — elsőnek a megyében. Hetenként háromszor van kölcsönzés. Egy-egy ilyen délutánon hatszáz—hétszáz könyv cserél gazdát. Nagyszerű eredmény ez. Tavaly vezették be a könyvtárban a diafilmek kölcsönzését is. Ez új dolog, s hogy jó, azt a TAR nagy forgalom bizonyítja. Elsősorban a mesefilmeket keresik, bár éájnos a választék még nem túlságosan nagy. Ennek ellenére máris igen nagy szolgálatot tettek a könyvtár vezetői a diafilmek kölcsönzésével. Legújabb tervük: még ebben az esztendőben szeretnék bevezetni a hanglemezek kölcsönzését is. Számos ilyen irányú kérdés hangzott el már, s a könyvtár vezetői igyekeznek kielégíteni az igényeket. Jelenleg már közel száz lemezük van. Amint sikerül ezt a számot megkétszerezniük, megkezdik a hanglemez kölcsönzését. — P — sült. Elkészült a katalógus, amely öt csoportra osztja az ide sorolt könyveket. Az első csoportba a színjátszás elvi és technikai problémáit tárgyaló könyveket válogatták össze: így például a Sztaniszlavszkij munkásságát ismertető műveket, a színpad berendezésével, a maszk elkészítésével és más hasonló kérdésekkel foglalkozó könyveket. A másik csoportba a több felvonásos, a harmadik csoportba pedig az egyfelvoná- sosokat és a jelenet-gyűjteményeket sorolták. A negyedik csoportba a báb-, zene- és a táncszakkönyvek kerültek, az ötödikbe a nemzetiségi színművek, műsorfüzetek —• gondolva a jérá&..teCü’eté8k)0l;ó idegenajkú művészcsoportokra is, Nehéz dolga volt a zsűrinek! Az első díjjal jutalmazott foto: Rötzer Henrik Nehéz út című műve — Ilyenkor látja igazán az ember, hogy mennyi szép halmozódik össze itt, Szentendrén! Deli Antal festőművész, a szép igazi „szakértője? mondta ezeket a szavakat vasárnap, amikor végigpillantott az akkor nyílt szentendrei fényképkiállítás anyagán. Igaz, ezért nemcsak a fotóművészeket illeti elismerés. A festő ecsetjére, fényképész lencséjére kívánkozó szentendrei tájak, utcarészletek úgy kínálják a témát, mint bő esztendőben roskadozó íá^ígyümöK őseiket. r Szép. 'gazáág ittátíifSs, Ä 67 foto, ízléses, ügyes elrendezésben a legjobb propagandát veri Szentendrének és a kiállító művészeknek egyaránt. Indokolt a javaslat: a tárlatra (hozott képanyag legszebbjeiből válasszon a Képzőművészeti Alap, hogy Szentendre természeti és városszépségeit minél több művészi képeslap vigye az ország, sőt a világ minden tájára. A kiállítás legkiválóbb munkáit díjazták. Az első díjat megérdemelten Rötzer Henrik Nehéz út című fotója nyerte, amely a templomdombra vivő régi lépcsőt igen szerencsés szögből, az árny- és fényhatások teljes' pompájában örökítette meg. A két második dijat Vásáry János, illetőleg Varsányi Imre nyerte, Tavaszi séta, illetőleg Biikköspatak című képével. A két harmadik díjra Kiss István Naplemente és dr. Várkonyi Nándor Árad a Duna című fotókópiáját találta érdemesnek a zsűri. És most — anélkül, hogy a kiállítás érdemeit csorbítanók — néhány bíráló megjegyzés. Kevés az embert és még kevesebb a munkát ábrázoló foto. Úgy véljük, hogy a legközelebbi szentendrei fényképkiállítás meghirdetésekor (nem kétséges, hogy ebben a hagyományokat szerető és tisztelő városban a fényképkiállítás is ; hagyomány lesz) a pályázati I feltételek között szerépeltetni | kellene olyan textust, hosy az | kedvet teremtsen a tájfelvéte- | leken túl tematikus fényképek j alkotására is. í A másik megjegyzés: helyes I lett volna az azonos temati- j kájú, sőt egy ugyanaz várós- [ részletet, tájat, házat bemutató [képek közül a legjobbat kiálli- |tani csak, s nem valamennyit. [ Az azonos téma. azonos meg- ! fogalmazásban néha az ismét- [lődés érzését keltette ugyanis 1 a nézőben. | Summázva: a kiállítás — [mint ahogyan a megnyitón 1 Sziráki Ferenc tanácselnök | mondotta — bizonyéra arra [biztatja a szentendrei és « [Szentendrét kedvelő fotósokat, | hogy még nagyobb szeretette] | fényképezzék ezt az ódon, han- [gulatos és mégis oly ifjú vá- | roskát. I Jón a szakáll-korszak ! | Kingswood professzor, a | New York-i Columbia-egyetem | tanára taulmányt írt a szakáll- I ról. Azt jósolja, hogy újból difi >atba jön a korszakán viselés, ! mert szerinte a szakállviselei ! éppen úgy törvényszerű kor‘ | szakokra oszlik, mint a világ‘ ? történelem?! MHS-színjátszócsoport alakult Aszódon A közelmúltban új színjátszócsoport alakult Aázódon: a Magyar Honvédelmi Sportszövetség járási művészegyüttese. A tizenöt tagú együttes létrejöttét a járási pártbizottság és a helyi MHS-szervezet támogatta. Ez utóbbi négyezer forintot biztosított a színjátszóknak. Az MHS színjátszói vasárnap tartották bemutatkozásukat. Budai Dénes—Csizanarek Mátyás: Bukfenc című három— Aki a televízióban szeretne szerepelni. nélkül egy ragyogó mosolyt. Ugrál az öreg La Pavoni presszógép és a süteményes vitrin közt. Kicsike kis cukrászda ez, ő uralja egyedül. Nem mér krémkávét, de amit mér, azt otthonosan fogyasztom el a presszógép tövében. Elnézem. Szorgos kézzel csomagol négy krémest, kávélikőrt tölt egy öreg gavallérnak s mosolyogva fogadja a gáláns bókot. De közben biztos elsős kislányára gondol, aki most ismerkedik a betűvetés rejtelmeivel. Én már ismerem az egész életét. Férje, a jól kereső mérnök, külföldre szökött a másikkal és ő, aki eddig nem dolgozott, most beállt a pult mögé, hogy eltartsa magát, a mamát és a hatéves Klárikát, aki azt, hogy „te”, még mindig úgy olvassa, hogy „tö-e”! Ismerem az életét s csodálom! A i legjobban a mosolyát csodálom, hisz nem egyszer hallottam, hogyan bánik a mosoly félrema- gyarázóival. — Szerelem, férfi — egy életre elég volt — szokta mondogatni. — Ilyen külsővel, ilyen fiatalsággal? — Ez is csak egyenruha — mondta rá. Mosolyogva nyújtja át a két szimplát a két éhesszemü diáknak, mosolyog a mogorva idős néni három minyonjá- hoz, a pirospozsgás gavallér díszdobozához ... vajon névnapra viszi?... Kiürül lassan a kis üzlet. Én kavargatom már egyedül a duplámat a három mokkacukorral. (A negyediket becsülettel visszaadtam.) Ekkor nyílik az ajtó, bejön két komolyképű kis legény. Elsősök, hatévesek. A pulthoz vonulnak s az egyik felágaskodik: — Kérek húsz fillérért cukrot. felvonásos zenés vígjátékát adták elő az aszódi tiszti klubban. A bemutatkozás nagvsze- rüen sikerült, s ezért az érdem a lelkes színjátszógárdáé: Bácskai Gyuláé, ifj. Molnár Jánosé, Bakó Éváé, Szabó Kataliné. Molnár Béláé és a többi szereplőé, valamint az előadást kísérő honvéd zenekaré. Az előadást megismétlik Aszódon, majd sorra járják vele a járás valamennyi községét, A mosoly most mint-1 ha egy fokkal még de- \ rüsebb volna. Be- \ nyúl a cukrosdoboz- \ ba s kivesz egy Frut- j tyt. De a keze fél- \ úton megáll. Vissza- j teszi a Fruttyt a \ dobozába és egy j másik dobozból két \ igénytelenebbül cső-; magolt cukorkát j vesz elő. Átnyújtja, \ a két kis legény rög- \ tön meg is osztozik \ és harsány „kezitcsó- \ kolom”-mal kivonul. \ Fizetek, letelt az \ időm, megyek én \ is. Lehet, hogy egy kicsit érzelgős vagyok, de szívenütött % jelenet, ahogy a 20 filléres cukrot két tízfilléresre váltotta a két cukorra éhes palántának. Visszanézek a kirakatüvegen, vajon most az ő hatéves lányára gondol? Lehet, nem tudom. Egyedül maradván, rúzsával szájának vonalát igazítja, s amikor tekintetünk találkozik, rámmosolyog. Úgy, mint ma már annyi százszor annyi százra. Fazekas Mátyás Cukrászdában a cukrászdában, sí ahol mindennapi mérgemet, dupla feketémet szoktam meginni, törzsvendégként kezelnek. Odatámaszkodom a presszógép mellé, s ha nem nagy a forgalom, mindig váltunk egy- pár szót a gép kezelőnőjével. Presszósnő, ahogy a nagykönyvben meg van írva: barna., selymes haját kacér kis fi- tyula tartja össze, szemöldöke egy rajzolt fekete ív. Egy rajzolt vörös iv a szája, az egyenruha, a fehér kötény fiatalos vonalakat sejtet. Vörösre lakkozott körmű kezével boszorkányos gyorsasággal kezeli a presszógépet, forgatja a csészéket (utálom, ha pohárban és nem csészében kapom mindennapi feketémet). rakja a mokkacukrot, méghozzá becsü- ! lettel odarakja mind \ a négy szemet, adja I a kis kanalat és hoz- ! zá minden vendég- \ nek, ingyen, felár
